A
vártnál kisebb súlyt kapott a Mol-ügy a horvát választási kampányban: a
kormánynak nem sikerült a magyar vállalat tulajdonrészét törvényi szinten korlátoznia, így a probléma megoldását már inkább a következő kabinetre hárítaná. Az ideiglenesen előállt patthelyzet ugyanakkor csak vihar előtti csend, biztosra vehető, hogy a Mol-nak a választásokat követően, a vesztegetési gyanú miatt indított ügyészségi vizsgálat előrehaladtával kemény küzdelmet kell majd folytatnia érdekeltségei megvédéséért, és végeredményben valószínűleg a jelenleginél gyengébb pozícióba kerül majd. A kormányváltást követően azonnal támadások érhetik a Mol horvátországi érdekeltségeit
Elbukó Lex INA
A horvát választási kampányban a Mol-ügy eddig a vártnál kisebb súlyt kapott. Ennek részben az az oka, hogy a nagy és esélyes pártok között nincs jelentős véleménykülönbség a témában: a HDZ és az SDP is egyöntetűen zászlójára tűzte az INA védelmét. Másrészt valamilyen szinten valamennyi nagy párt érintett a Mol horvátországi ügyleteiben. A HDZ folyamatosan azzal vág vissza a pártot ért korrupciós vádakra, hogy amíg az SDP volt hatalmon, a kormány áron alul adta el a Mol-nak az INA 25 százalékos résztulajdonát. Harmadrészt a kampány legfontosabb témája a HDZ-hez kapcsolható különböző jelentős pénzügyi alapok ügye, amibe egyre inkább belekeveredik a jelenlegi miniszterelnök Jadranka Kosor is: a gyanú szerint a kormánypárt az ezekbe befolyó tisztázatlan pénzekből finanszírozta kampányait. A Mol közvetetten ebben az ügyben is előkerült, hiszen Sanader azzal védekezett, hogy minden plusz pénz az ő idejében is ebbe a kasszába folyta, így arról a párt minden vezetőjének tudomása volt.
Az „eseménytelenség” legfontosabb oka azonban az, hogy patthelyzet alakult ki a Mol-INA viszonyt illetően. Korábbi prognózisunknak megfelelően a Hernádi-Sanader vesztegetési botrányt követően a HDZ-kormány célja egy olyan törvényjavaslat bevezetése volt, amely a nem állami befektetőnek nem engedett volna ötven százaléknál nagyobb részesedést az INA-ban. Ennek elfogadása esetén a kormány könnyen mondhatná, hogy megvédte a nemzeti olajtársaságot a külföldi befolyástól, azonban nem űzte volna el az elengedhetetlen befektetéseket végrehajtó magyar tulajdonost. Read More
2011 nem volt a Fidesz éve
Az elmúlt egy évben az Orbán-kormány eddigi politikája megbukott, nem pusztán gazdaságpolitikai értelemben, hanem a kormányzás egészét tekintve, itthon és nemzetközi szinten egyaránt. A gazdasági válság mellett belpolitikai válság van kialakulóban. Ezt jelzi, hogy az év végére a kormány stabilitásával kapcsolatban kérdőjelek merültek fel, holott a Fidesz kétharmados többséggel rendelkezik a parlamentben. Utóbbinak vélhetően jelentős szerepe van abban, hogy a kormányoldal jól láthatóan képtelen józanul felmérni saját valós pozícióját a hazai és a nemzetközi politikai erőtérben.
Kormányzás: fejjel a falnak
Ahogy egy korábbi elemzésünkben rámutattunk, 2011-ben a második Orbán-kormány teljesítménye és megítélése egyre inkább hasonlítani kezdett a második Gyurcsány-kormány teljesítményéhez és megítéléséhez. A közvélemény-kutatások szerint ma a választók több mint kétharmada úgy
véli, hogy Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok.
A kormányzásból fakadó hibákat a kormánypárti politikusok a kedvezőtlen külső környezettel („válság”), illetve a nehéz örökséggel („az elmúlt nyolc év”) magyarázzák. A „kifelé” és a „visszafelé” mutogatás azonban egyre kevésbé működik, egyre nehezebben fedi el a rossz kormányzás belső okait. Jelentős részben ugyanis a kapkodó, kiszámíthatatlan kormányzás, az értelmetlenül vállalt hazai és külpolitikai konfliktusok, valamint a jogállami normákat sértő, a fékek és ellensúlyok rendszerét nyíltan leépíteni kívánó hatalmi törekvések eredményeként erősen romlott Magyarország és vele együtt a kormány helyzete. Read More »