Monthly Archives: december 2011

2011 nem volt a Fidesz éve

Political Capital

Az elmúlt egy évben az Orbán-kormány eddigi politikája megbukott, nem pusztán gazdaságpolitikai értelemben, hanem a kormányzás egészét tekintve, itthon és nemzetközi szinten egyaránt. A gazdasági válság mellett belpolitikai válság van kialakulóban. Ezt jelzi, hogy az év végére a kormány stabilitásával kapcsolatban kérdőjelek merültek fel, holott a Fidesz kétharmados többséggel rendelkezik a parlamentben. Utóbbinak vélhetően jelentős szerepe van abban, hogy a kormányoldal jól láthatóan képtelen józanul felmérni saját valós pozícióját a hazai és a nemzetközi politikai erőtérben.

Kormányzás: fejjel a falnak

Ahogy egy korábbi elemzésünkben rámutattunk, 2011-ben a második Orbán-kormány teljesítménye és megítélése egyre inkább hasonlítani kezdett a második Gyurcsány-kormány teljesítményéhez és megítéléséhez. A közvélemény-kutatások szerint ma a választók több mint kétharmada úgy véli, hogy Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok.

A kormányzásból fakadó hibákat a kormánypárti politikusok a kedvezőtlen külső környezettel („válság”), illetve a nehéz örökséggel („az elmúlt nyolc év”) magyarázzák. A „kifelé” és a „visszafelé” mutogatás azonban egyre kevésbé működik, egyre nehezebben fedi el a rossz kormányzás belső okait. Jelentős részben ugyanis a kapkodó, kiszámíthatatlan kormányzás, az értelmetlenül vállalt hazai és külpolitikai konfliktusok, valamint a jogállami normákat sértő, a fékek és ellensúlyok rendszerét nyíltan leépíteni kívánó hatalmi törekvések eredményeként erősen romlott Magyarország és vele együtt a kormány helyzete. Read More »

Nemzetközi sajtószemle 2011/47. hét

Political Capital

The Economist: A lengyel külpolitikát az utóbbi öt évben két szempont határozta meg: az óvatosság, másrészt pedig a Németországgal való kétoldalú kapcsolatok fejlesztése. Radek Sikorski, a soros elnökséget ellátó Lengyelország külügyminisztere azonban mindenfajta óvatoskodást félretett legutóbbi Berlinben elmondott beszédében. Sikorski szerint két választás van Európa számára: a mélyebb integráció, vagy az összeomlás.

Sikorski beszédét egy párhuzammal nyitotta: felidézte azt a pillanatot, amikor Szerbia elkezdte saját valutájának, a dínárnak nyomtatását. Ez a momentum jelezte a föderális Jugoszlávia fennállásának végét, és egy véres háború kezdetét, amely a kommunista blokk egyik „virágzó” térségét szegénységbe és nélkülözésbe taszította.

Sikorski, aki Oxfordban filozófiát, gazdaságtant és politikatudományt hallgatott, Immanuel Kant gondolataival folytatta, amennyiben „a pénz hitelezése azon a feltételezésen alapszik, hogy a hitelért folyamodókban megvan a hitel megfizetésének őszinte szándéka. Ha ez a szándék általánosságban hiányzik, akkor a jólét megosztásának, és magának a hitelezésnek az alapjai kerülnek veszélybe. Kant számára  a becsületesség és a felelősség kategorikus imperatívuszok voltak: ezek jelentették minden erkölcsi rend alapját. Ez az Európai Unióban sem lehet másképp. A két alapvető érték a felelősség és a szolidaritás. Felelősség a döntések során, és szolidaritás a terhek viselésében.”

Sikorski szerint az eurózóna problémáit a bővítés okozta. Az elmúlt négy évben ugyanis Lengyelország és Szlovákia gazdaságai növekedtek a leggyorsabb ütemben, eközben pedig a 15 régi tagállam és a 10 új tagállam közötti kereskedelmi kapcsolatok értéke több mint a négyszeresére (évi 51 milliárdról évi 222 milliárd euróra) növekedett. Ez a robbanásszerű növekedés okolható azért, hogy a régi tagállamok elmulasztották a valósággal való szembenézést: jóléti rendszereik fenntarthatatlanok.

A gazdasági válság okaként Sikorski a bizalom hiányát jelölte meg. „Legyünk őszinték saját magunkkal, és valljuk be, hogy a piacoknak minden okuk megvan az eurózóna hitelességében való kételkedésre. A Stabilitási és Növekedési Paktumot hatvan alkalommal szegték meg.” Majd magára Németországra is szemrehányó utalást tett: „Ezt nem csak a nehézségekkel küzdő kis tagállamok tették meg, hanem a maguk a paktum megfogalmazói is, az eurózóna kellős közepén.”

Ezt követően az EU intézményeit és eljárási rendjét bírálta, amely ideális körülmények között ugyan „elfogadhatóan” működik, azonban túlságosan ki van szolgáltatva a résztvevők „jó szándékának és a diplomáciai illedelmesség iránti érzékenységének” amely egy válság idején hamar működésképtelenné teszi a szervezeten belüli döntéshozatalt. Read More »