Magyarország helye az aktív polgárok Európájában

Political Capital Bookmark the Permalink. Post a Comment. Leave a Trackback URL.

A tavaszi választások óta felpörgött Magyarországon a politika: feszített ütemű törvényhozás, a sejtetett, előkészítés alatt álló vagy tervezett reformok, rendszeres alkotmánymódosítások, zajló alkotmányozás, és persze a kormány gyakori hivatkozása az emberek akaratára, felvetik a kérdést: Vajon ki tud megalapozott véleményt formálva részt venni a közéletben, beleszólni a döntésekbe? Egyáltalán, szükség van erre a részvételi demokrácia keretei között, amikor a szuverén nép választott képviselői útján intézi a köz ügyeit? Fontos, hogy legyenek olyan aktív állampolgárok, akik részt kérnek és vállalnak a közösség életében?

 Azok szerint bizonyára elengedhetetlen, akik 2010. november 11-én részt vettek az Aktív Állampolgárság Alapítvány által szervezett „Aktív polgárok Európája” elnevezésű nemzetközi konferencián. A rendezvényen ott voltunk mi is: előadóként is, hallgatóként is. Arra voltunk kíváncsiak, kiket is nevezhetünk aktív állampolgároknak, miben új ez a megközelítés, és hogyan áll Magyarország e tekintetben. A rendezvény első felében az aktív állampolgárság fogalmáról, ismérveiről, a fiatalok felkészültségéről, az aktív állampolgári attitűdökről volt szó gyakorlati kutatások fényében, a konferencia második része pedig az aktív állampolgári nevelésre fókuszált: az oktatás szerepére és felelősségére, oktatáspolitikai trendekre és gyakorlatokra. E poszt keretében most a konferencia első szekciójával foglalkozunk.

 Az előadók a téma igazi nagyágyúi voltak: David Kerr, a Nemzetközi Állampolgári Nevelés Felmérés kutatási igazgató-helyettese a kutatás eredményeit ismertette, a Londoni Egyetem Oktatási Intézetét képviselő Dr. Bryony Hoskins az aktív állampolgárság helyzetét elemezte az európai országokban, Keller Tamás (TÁRKI) Magyarország pozícióját mutatta be a tradicionális-vallásos vs. világi-racionális, illetve a zárt vs. nyitott gondolkodás koordinátarendszerén, kollégánk, Krekó Péter (Political Capital) pedig a jobboldali extremitások iránti társadalmi fogadókészséget vizsgáló kutatás eredményeit ismertette.

 A konferencia nem időzött sokat az aktív állampolgárság fogalmának meghatározásánál, hiszen új terminusról lévén szó ebben még nincs széleskörű egyetértés. Az előadók az egyre általánosabban elfogadott munkadefiníciót vették alapul, amely szerint az aktív állampolgárság = a civil társadalomban, közösségben és/vagy politikai életben való olyan részvétel, amelyet a kölcsönös tisztelet, erőszakmentesség, valamint az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartása jellemez. A téma kutatói tehát egyértelmű szűkítést alkalmaztak: bármennyire érdeklődő is valaki a közélet iránt és aktív szerepet vállal benne, ha elutasítja a demokratikus alapértékeket, nem tekinthető aktív állampolgárnak.

 David Kerr szerint az aktív állampolgárság 1) segít választ adni a modern társadalmakban zajló gyors változásokra és a belőlük eredő kihívásokra; 2) kulcs a jövő összetartó, befogadó, részvételen alapuló és demokratikus társadalmához; 3) a demokratikus deficit jelentette veszély ellenszere. Ahhoz, hogy valaki aktív polgárrá váljon, számos „hozzávalóra” van szükség az egyén részéről: társadalmi, politikai, gazdasági ismeretek, készségek (pl. elemző, megfigyelő, érvelési készség stb.), értékválasztások, identitások, felfogás, cselekvés. A „részvétel” követelménye számos formában megvalósulhat: hagyományos politikai részvétel, informális politikai részvétel, jótékonykodás, különböző közösségekben való részvétel stb.

Hányan lehetnek tehát Magyarországon, akik megfelelnek ezeknek az ismérveknek? Bár erre a kérdésre konkrét választ sajnos nem kaphattunk, mert a nemrég lezárult nemzetközi felmérésben Magyarország (önszántából) nem vett részt, a korábbi, illetve részben más irányú kutatások tanulsága mégis lesújtó volt.

Az Európai Bizottság egyesített kutatóközpontjának CRELL (Centre for Research on Lifelong Learning) nevű intézete által 2002-ben készített Aktív Állampolgárság Összetett Mutatója szerint pl. Magyarország a vizsgált 19 európai ország közül az utolsó helyen szerepelt. Legjobb helyen az észak-európai államok végeztek (Norvégia, Svédország), őket a nyugat-európai országok, majd a dél-európaiak, és végül a kelet-európaiak, utolsóként hazánkkal.

Míg az északi államok mind a 4 vizsgált dimenzióban magas pontszámot értek el (részvétel politikai életben, civil társadalomban, közösségi életben, demokratikus értékek iránti elköteleződés), a nyugat-európai országok közepesen teljesítettek a részvétel tekintetében, még rosszabbul a dél-európai államok, legrosszabbul pedig a kelet-európaiak. Magyarország a legmagasabb pontszámot a közösségi életben való részvétel dimenziójában érte el. Byrony Hoskins szerint az országok közti eltérések leginkább az egyedi történelmi múltra/tapasztalatokra, valamint a demokráciában töltött idő hosszára vezethetők vissza.

A kutatók felrajzolták az aktív állampolgár archetípusát is: 48-64 év közötti, gazdagabb, magasan képzett, részt vesz az egész életen át tartó tanulásban, sok újságot olvas, és kevés TV-t néz. Ezzel szemben az inaktív állampolgár fiatal (20-25 év között), alacsony végzettségű és később sem tanul már, dolgozik, de rosszul fizető állása van, és sokat tévézik.

A David Kerrék által végzett friss kutatás 38 országban (26 európai, valamint ázsiai és közép- és latin-amerikai országok) mérte fel az állampolgári nevelés nemzeti keretrendszereit, az oktatás tartalmát és körülményeit, a diákok ismereteit, valamint attitűdjeit és magatartásmintáit. Bár Magyarország ebben a kutatásban sajnos nem vett részt, a megállapítások itthon is érdekesek lehetnek. A konkrét eredmények megtekinthetők itt, most röviden inkább a következtetéseket vesszük számba.

Az állampolgári ismeretek mértékét leginkább a szülők társadalmi státusza befolyásolja. Azaz minél magasabb a szülők végzettsége, minél jobb a szülők foglalkozása, minél többet keresnek stb., annál többet tudnak gyermekeik az őket körülvevő világról. A diákok érdeklődése a politikai, társadalmi témák iránt leginkább a szülők hasonló érdeklődésétől függ: ha a szülők otthon beszélgetnek gyerekükkel ilyen témákról, akkor maga a diák is jobban érdeklődik az ilyen kérdések iránt.

Érdekesek a diákok véleményével, magatartásával kapcsolatos eredmények is. A diákok 60%-a bízik a nemzeti kormányában, ám csak 40% bízik a pártokban. Vagyis a diákok bíznak a demokratikus intézményekben és folyamatokban, sokkal kevésbé azonban azokban a politikusokban és pártokban, akik ezeket a folyamatokat irányítják. Felnőttként a megkérdezett diákok 80%-a fog részt venni a szavazásokon, ami reménykeltő eredmény, a megvalósulása azonban több mint bizonytalan. Fontos pozitív összefüggés van az állampolgári ismeretek mértéke, illetve a közéleti érdeklődés, valamint a szavazási hajlandóság között. A választáson való részvétel 3 faktortól függ: az állampolgári ismeretek mértékétől, az intézmények iránti attitűdöktől, valamint olyan hitektől és meggyőződésektől, mint hogy pl. a részvétel valóban hatással lesz a közösség életére. Az aktív politikai részvétel (párttagság, választáson való indulás stb.) összetevői kicsit eltérnek a fentiektől: kisebb a szerepe az állampolgári tudásnak, és nagyobb a hiteknek, attitűdöknek, intézményekbe vetett bizalomnak.

A két magyar kutató közül elsőként Keller Tamás, a TÁRKI kutatója mutatta be felmérését, amely a tradicionális-vallásos vs. világi-racionális, valamint a nyitott vs. zárt gondolkodás alapján hasonlított össze az országokat. Megállapítása szerint Magyarországra a szekularizált és zárt gondolkodás jellemző. Az ortodox kultúrkörbe tartozó országokkal mutatunk rokonságot (pl. Bulgária, Moldova, Ukrajna, Oroszország), és messze vagyunk a nyugati országok magjától (Egyesült Királyság, Hollandia, Franciaország, Németország, USA stb.). De még régiós társainktól is távol helyezkedünk el (Szlovákia, Lengyelország). Míg általánosságban igaznak látszik, hogy minél nagyobb egy ország GDP-je, annál nyíltabban gondolkodik, Magyarországra ez a megállapítás nem áll.

Forrás: http://www.tarki.hu/hu/research/gazdkult/gazdkult_wvs_keller.pdf

Kollégánk, Krekó Péter, a Political Capital Jobboldali Extremizmus Indexét (DEREX) mutatta be, amely nyomon követhetővé teszi az egyes társadalmak radikalizálódásával fenyegető tényezők időbeli változásait. A jobboldali extremizmus iránti magasabb igény ugyanis több szempontból is rizikófaktort jelent: az alacsony bizalom erodálhatja a demokratikus rendszert, rontva annak működőképességét. Az erős elitellenesség és a gazdasági bezárkózás iránti igény a befektetői környezetet ronthatja, a xenofóbia és agresszív nacionalizmus pedig a külső és belső békét veszélyeztetheti. Az előítéletes, nacionalista, rendszerellenes közvélemény a politikai rendszer szereplőit is radikálisabb irányba tolhatja. Az antidemokratikus attitűdök Európán belül leginkább azon, zaklatottabb múltú országokban erősebbek, ahol az elmúlt nyolcvan évben huzamosabb ideig működtek autoriter vagy diktatórikus rezsimek: a keleti, posztszocialista blokkban és a déli, jobboldali diktatúrákat látott országokban. A legmagasabb DEREX-értéket mutató országok (köztük hazánk) viszont kivétel nélkül Kelet-Európában találhatóak. Míg Nyugat-Európában a szélsőjobb slágertémája a bevándorlásellenesség, ami erőteljes rendszerellenességgel nagyon ritkán egészül ki, Kelet-Európában az előítéletesség és romaellenesség erőteljes rendszerellenességgel, bizalmatlansággal és rossz közérzettel kapcsolódik össze, ami már komolyabban veszélyeztetheti a rendszer stabilitását. A rendszerbe vetett bizalom ezekben az országokban nemcsak alacsonyabb, de sokkal törékenyebb is. Intő jel, amely a rendszerszocializáció és az állampolgári nevelés kudarcát is mutatja, hogy Kelet-Európa legtöbb országában a fiatalok rendszertámogatása rendszerint nemigen haladja meg az idősebb korosztályét (sőt, Bulgáriában például alulmúlja azt). Ez arra utal, hogy illúziónak bizonyult az a rendszerváltáskori hit, mely szerint a fiatalok lesznek majd a demokrácia fő tartópillérei.

 

 A konferencián nagyrészt az aktív állampolgári viselkedés személyes előfeltételeiről esett szó, illetve az oktatás szerepéről. Sajnos a keretekbe már nem fért bele, hogy olyan lényeges kérdésekről is szó essen, mint az aktív állampolgárság társadalmi, intézményi és jogszabályi feltételei, média szerepe, politikai kultúra stb. Pedig egy friss hír kapcsán ezen is érdemes elgondolkodni. Hiszen miért higgyen az állampolgár abban, hogy részvételével valóban befolyásolhatja a közélet alakulását, ha pl. a társadalmi egyeztetés elmaradása, a szabályok megkerülése semmilyen módon nem befolyásolja a jogszabályalkotás folyamatát?

 David Kerr szavaival az aktív állampolgári nevelés célja, hogy a fiatalokat megtanítsuk arra a tudásra és készségre, amely alapján kritikusan képesek szemlélni a politikusok és a média üzeneteit. Ennek érdekében meg kell tanulniuk önállóan gondolkodni, meghallgatni mások érvelését ahelyett, hogy bezárkózva, előítéletek alapján ítéljenek. A feladat nem megy máról holnapra, hiszen folyamatosan dolgozni kell érte: a felnövekvő generációkat újra és újra nevelni kell erre. Csak el kellene végre kezdeni.

 És hogy ez könnyebben, gyorsabban menjen, az Európa Tanács segédanyagot is készített szakpolitikusok és döntéshozók számára az állampolgári és emberi jogi ismeretek oktatásával kapcsolatban. Ebben gyakorlati tanácsok és modellek találhatók, hogyan lehet konkrét szakpolitikákban megvalósítani az elméletet.

Megosztás
  • Print
  • Digg
  • del.icio.us
  • Facebook
  • Google Bookmarks
  • Add to favorites
  • email
  • Live
  • Netvibes
  • RSS
  • Tumblr
  • Twitter

2 Comments

  1. Posted 2016. augusztus 11. csütörtök at 23:04 | Permalink

    Bei webshops weißman ja nie so genau wie die ihre samen lagern.

  2. Posted 2016. október 26. szerda at 01:31 | Permalink

    I do consider all of the ideas you’ve presented in your post.
    They’re really convincing and can definitely work. Nonetheless,
    the posts are very quick for novices. Could you please prolong them a bit from next time?
    Thank you for the post.

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Please copy the string Db8wb0 to the field below: