Nemzetközi sajtószemle 2011/47. hét

Political Capital Bookmark the Permalink. Post a Comment. Leave a Trackback URL.

The Economist: A lengyel külpolitikát az utóbbi öt évben két szempont határozta meg: az óvatosság, másrészt pedig a Németországgal való kétoldalú kapcsolatok fejlesztése. Radek Sikorski, a soros elnökséget ellátó Lengyelország külügyminisztere azonban mindenfajta óvatoskodást félretett legutóbbi Berlinben elmondott beszédében. Sikorski szerint két választás van Európa számára: a mélyebb integráció, vagy az összeomlás.

Sikorski beszédét egy párhuzammal nyitotta: felidézte azt a pillanatot, amikor Szerbia elkezdte saját valutájának, a dínárnak nyomtatását. Ez a momentum jelezte a föderális Jugoszlávia fennállásának végét, és egy véres háború kezdetét, amely a kommunista blokk egyik „virágzó” térségét szegénységbe és nélkülözésbe taszította.

Sikorski, aki Oxfordban filozófiát, gazdaságtant és politikatudományt hallgatott, Immanuel Kant gondolataival folytatta, amennyiben „a pénz hitelezése azon a feltételezésen alapszik, hogy a hitelért folyamodókban megvan a hitel megfizetésének őszinte szándéka. Ha ez a szándék általánosságban hiányzik, akkor a jólét megosztásának, és magának a hitelezésnek az alapjai kerülnek veszélybe. Kant számára  a becsületesség és a felelősség kategorikus imperatívuszok voltak: ezek jelentették minden erkölcsi rend alapját. Ez az Európai Unióban sem lehet másképp. A két alapvető érték a felelősség és a szolidaritás. Felelősség a döntések során, és szolidaritás a terhek viselésében.”

Sikorski szerint az eurózóna problémáit a bővítés okozta. Az elmúlt négy évben ugyanis Lengyelország és Szlovákia gazdaságai növekedtek a leggyorsabb ütemben, eközben pedig a 15 régi tagállam és a 10 új tagállam közötti kereskedelmi kapcsolatok értéke több mint a négyszeresére (évi 51 milliárdról évi 222 milliárd euróra) növekedett. Ez a robbanásszerű növekedés okolható azért, hogy a régi tagállamok elmulasztották a valósággal való szembenézést: jóléti rendszereik fenntarthatatlanok.

A gazdasági válság okaként Sikorski a bizalom hiányát jelölte meg. „Legyünk őszinték saját magunkkal, és valljuk be, hogy a piacoknak minden okuk megvan az eurózóna hitelességében való kételkedésre. A Stabilitási és Növekedési Paktumot hatvan alkalommal szegték meg.” Majd magára Németországra is szemrehányó utalást tett: „Ezt nem csak a nehézségekkel küzdő kis tagállamok tették meg, hanem a maguk a paktum megfogalmazói is, az eurózóna kellős közepén.”

Ezt követően az EU intézményeit és eljárási rendjét bírálta, amely ideális körülmények között ugyan „elfogadhatóan” működik, azonban túlságosan ki van szolgáltatva a résztvevők „jó szándékának és a diplomáciai illedelmesség iránti érzékenységének” amely egy válság idején hamar működésképtelenné teszi a szervezeten belüli döntéshozatalt.

Az eurózóna felbomlásáról elmondta, hogy az „apokaliptikus méretű krízist eredményezne”, mivel a közös valuta elvesztése és az önérdeket követő szemlélet térnyerése a kollektív gondolkodással szemben minden valószínűség szerint veszélybe sodorná az egységes piac létét is, amely az Európai Unió legalapvetőbb intézménye. „A viharos, durva válások sokkal gyakoribbak, mint azok, amelyek barátságban történnek” – érzékeltette a helyzetet Sikorski.

Sikorski szerint két választás van: a mélyebb integráció, vagy az összeomlás. A külügyminiszter egy olyan fiskális unió képét vázolta fel, amelyben a szabályokat megszegőket szigorú szankciók sújtanák, és az Európai Központi Bank valódi jegybankként működne. Az európai belpolitika reformjával kapcsolatban is tett javaslatokat, miszerint összeurópai listákra szavaznának az állampolgárok az EP-választásokon, kevesebb biztos lenne és az EU elnökét is közvetlenül választanák meg.

Sikorski ezt követően kiszólt a briteknek is: „Amennyiben az Egyesült Királyság nem hajlandó részt venni a monetáris unióban, legyen szíves és hagyja a többieket előrehaladni. Továbbá magyarázza el állampolgárainak, hogy az Unió döntései nem brüsszeli diktátumok, hanem olyan megegyezések, amelyekben az Egyesült Királyság önszántából vesz részt.”

A lengyel külügyminiszter ezt követően intézett felhívást Németországhoz, amelyet az Európai Unió „nélkülözhetetlen” tagállamának nevezett. „Azt kérem Németországtól, hogy saját javára és a többi tagállam érdekében segítsen megmenteni az eurózónát, és járuljon hozzá annak virágzásához. Németország pontosan tudja, hogy ezt senki más nem teheti meg helyette. Valószínűleg én vagyok az első lengyel külügyminiszter, aki ezt mondja, ám legyen: jobban félek Németország passzivitásától, mint Németország erejétől.”

Sikorski beszédét drámai hangon zárta: „Egy szakadék szélén állunk. Ez miniszerségem legfélelmetesebb időszaka, de egyben a legfelemelőbb is. Az jövő generációi annak alapján ítélnek majd meg minket, hogy mit teszünk, illetve mit mulasztunk el megtenni. Vagy lefektetjük az alapokat a jövő évtizedeinek virágzásához, vagy elhárítjuk ezt a felelősséget és belenyugszunk a hanyatlásba.”

Forrás: The Economist

Sunday’s Zaman: A nyári norvégiai terrortámadás kiábrándító sokkja után Európát újabb jelenség rázta meg: Németországban fény derült a titokzatos Nemzetiszocialista Underground létezésére, amelynek két férfi és egy nőtagja feltehetőleg 10 gyilkosságért és 14 bankrablásért felelős. A terrorcselekmények legfontosabb tanulsága, hogy nincs igazuk azoknak, akik a radikális iszlámot tartják a terrorizmus legfőbb, vagy egyedüli veszélyforrásának.

A legmeglepőbb talán az volt, hogy az eseményekre abban a Németroszágban került sor, amelyben a jobboldali extrémizmussal szemben rendkívül határozott az állami fellépés. A baloldali sajtó – többek között a Spiegel „Barnainges Hadsereg Alakulat” című írása – szenzációhajhász tudósításokat jegyzett, és újra felkapottá váltak azok az összeesküvés-elméletek, melyek szerint a neonáciknak sikerült beszivárogniuk a német titkosszolgálatok soraiba.

A nemrégiben kiderített terrorcselekményeknek a legfontosabb tanulsága azonban nem más, mint hogy nincs igazuk azoknak, akik a baloldali dzsihádistákat tartják a terrorizmus legfőbb, vagy egyedüli veszélyforrásainak. Ugyan szervezett jobboldali extrémista terrorhálózatok valószínűleg nincsenek, immár több alkalommal bebizonyosodott, hogy egyéni akciók (mint például az ausztriai levélbombák küldője) illetve lazán szervezett jobboldali extrémista csoportok (többek között Oroszországban, vagy az Angol Védelmi Liga soraiban) léteznek, és veszélyt jelentenek.

Noha a legtöbb európai állam a szeptember 11-i terrortámadás, illetve az ezt követő iszlámista akciók következtében megfelelő létszámú terrorelhárító apparátussal rendelkezik, ezeknek az erőknek az elosztása teljességgel aránytalan, mivel „mintha az államok jobb szeme be lenne kötve”, csak a baloldali, iszlámista terrorveszélyre figyelnek. A jobboldali extrémizmussal szembeni jogi eszközök is megvannak, így a probléma elsősorban gyakorlati, legrosszabb esetben pedig anyagi természetű. Ez azokban az országokban jellemző, ahol nincs elég forrás a szélsőséges jobboldali terrorizmussal szembeni védekezésre.

További problémát jelenthet, hogy nem mindig világos, hogy a titkosszolgálatok és a jobboldali extrémisták között ki van lépéselőnyben: pont a német Nemzeti Demokrata Párt esete szolgáltatott példát arra, hogy a megfigyelt csoportoknak gyakran sikerül megtéveszteniük az őket megfigyelőket. Pontosan ezért van szükség a jobboldali terrorista csoportokkal szembeni titkosszolgálati technikák újragondolására, mielőtt az államok külön központokat létesítenek az extrémista csoportok megfigyelésére.

Nehézséget okoz a jobboldali extrémista csoportok túlzott diszkréciója és átláthatatlansága is. Az egyes országok intézetei közötti együttműködés több szinten is hasznos lehet: megoszthatják egymással a tudományos műhelyek tapasztalatait, és továbbíthatják egymásnak a nyomozati technikák legjobb gyakorlatait is.

Le Figaro: Nafissatou Diallo, a new york-i Sofitel alkalmazottja, aki Dominique Strauss-Kahn-t, az IMF volt elnökét szexuális zaklatással vádolja, abszurdnak nevezte az incidenssel kapcsolatos összeesküvés-elméletet, amely Michel Taubman francia újságíró frissen megjelent könyvéből ismerhető meg.

„A felvetés, miszerint ügyfelünk megbízást kapott arra, hogy Strauss-Kahn Blackberryjét ellopja, kihívóan viselkedjen vele és hogy viszonozza durva és megalázó szexuális közeledését, kész őrület” – nyilatkozták Diallo ügyvédei, akik hozzátették, hogy ügyfelüket rendkívüli mértékben megviselték a könyvben megjelent állítások.

Taubman könyve azt az elméletet hivatott alátámasztani, miszerint a Diallo és Strauss-Kahn közötti szexuális kapcsolat konszenzuális volt, mi több, maga a nő kezdeményezte. A könyv azt az összeesküvés-elméletet is táplálja, amely szerint Diallo jelenléte a helyszínen nem volt rendeltetésszerű a szálloda szabályzata szerint, és a szobalány takarítás közben eltulajdonította DSK mobiltelefonját is. Ez az elmélet végső soron arra utal, hogy a jelenetet DSK politikai ellenfelei szervezték meg, hogy a politikus karrierjét keresztbe törjék. Strauss-Kahn-t a francia elnökválasztás legnagyobb esélyesének tartották.

Korábbi összeesküvés-elméletek rámutattak, hogy rendkívül szokatlan esemény, ha egy Strauss-Kahn-hoz hasonlóan fontos személy szobáját mindössze egy alkalmazott takarítja ki, a legtöbb esetben két alkalmazottat küldenek ilyen esetekben. A talán a legvadabb összefüggés számmisztikai ihletésű: a DSK-t jelölő szocialista párt június 28-án indította útjára előválasztási küzdelmeit (06. 28), a szoba pedig, amelyben az incidens történt, a 2806-os számú volt.

Diallo ügyvédei hangsúlyozták, hogy alig várják azt a polgári pert, amelyet ügyfelük New York-ban kezdeményezett Strauss-Kahnnal szemben. Elmondták, hogy Diallo az eset óta nem dolgozik, és nemsokára vállműtét vár rá egy, az állítólagos szexuális támadás során szerzett sérülés miatt.

Forrás: Le Figaro

Arutz Sheva: Avigdor Lieberman izraeli külügyminiszter szerint a Palesztin Hatóságnak való adók folyósításának visszaállítása állandósítani fogja a terrort. Ez a lépés a politikus szerint „a zsidók és az izraeliek gyilkosainak tiszteletbeli státuszt és luxust biztosít”. Az izraeli kormány döntésének célja az izraeli-palesztin kétoldalú kapcsolatok újrafelvétele.

„A palesztinoknak való juttatások visszaállítása fájdalmas döntés. Noha hozzájárulhat a két ország közötti kapcsolatok újrafelvételéhez, ugyanakkor lehetségessé teszi a Palesztin Hatóság számára, hogy a pénzt a terror támogatására és állandósítására fordítsa.” – mondta Avigdor Libermann.

„Hiba pénzt adni a palesztin Hatóságnak, miközben a vezetője, Mahmúd Abbasz a pénzt arra használja, hogy otthonokat és alapokat teremtsen terrorista bűnözőknek” – tette hozzá.

„A Palesztin Hatóság folyamatosan Izrael ellen kampányol a nemzetközi színtéren: agitálnak, bojkottokra tesznek felhívást, és alaptalan vádakkal sújtják Izraelt jogi úton is. Abszurd az az állítás is,amely szerint ez a pénz a palesztinoknak jár, hiszen semmilyen olyan pénz nem kóser, amelyet terrorra és izgatásra költenek.”

„Az izraeli kormány tisztviselőinek meg kell értetni a nemzetközi közösséggel a helyzetet, és vissza kell utasítaniuk azt a nyomást, amely ehhez a rossz döntéshez vezetett.”

Az izraeli kormány az oszlói egyezmények megsértése miatt fagyasztott be a Palesztin Hatóságnak folyósított támogatást. Salam Fayyad, a Hatóság miniszterelnöke szerint a szervezet hamarosan fizetésképtelenné vált volna, amennyiben a támogatások visszaállítása elmaradt volna.

Megosztás
  • Print
  • Digg
  • del.icio.us
  • Facebook
  • Google Bookmarks
  • Add to favorites
  • email
  • Live
  • Netvibes
  • RSS
  • Tumblr
  • Twitter

One Comment

  1. Posted 2012. április 18. szerda at 08:14 | Permalink

    A Grenoble on aime bien ces ameliorations gui ete faites et on supporte completement l’idee du development.

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Please copy the string mH7Guk to the field below: