Archive for category Nyilatkozatok

2011. április 30. szombat Posted in: Nyilatkozatok Tags: ,  0 Comments

“(…) Bár Gyurcsány Ferenc önmagában attól, hogy az ügyészség meggyanúsítja, nem lesz népszerűbb, az ellene folyó eljárás összekovácsolhatja az MSZP-t, és növelheti a szocia­lista támogatók elszántságát –magyarázta Juhász Attila, a Political Capital elemzője. A politológus szerint a Fidesz számára többféle veszélyt rejt a Gyurcsány elleni eljárás.

Ha nem sikerül bizonyítani az ügyészségnek a visszaélést, és Gyurcsányt ártatlannak ítéli a bíróság, az kudarc a fideszes elszámoltatásnak, másfelől, még ha el is ítélnék a volt miniszterelnököt, sokak szemében az azt bizonyítaná, hogy a Fidesz jogi eszközökkel támadja politikai ellenfeleit – magyarázta a szakértő.”

2011. április 30. szombat Posted in: Nyilatkozatok Tags: ,  0 Comments

(…)A bizalmatlanság lehet racionális – vetette fel Krekó Péter politológus és szociálpszichológus, a Political Capital kutatási igazgatója felszólalásában. Mérő László is bebizonyította, hogy a verseny gyakran javítja az együttműködést és csökkentheti a holtteherköltséget, ezért a konfliktusokat nem kell elkerülni minden esetben. De a bizalmatlanságnak van egy olyan szintje, vagy inkább mintázata – hogy Krekó gondolataival vigyük tovább a szálat -, amely a rendszer működőképességét kezdi ki, és olyan csoportok megjelenéséhez vezet, amik az intézmények szerepét veszik át. (Illusztrációért nem kell messzire visszagondolnunk.)

A bizalmatlanság jellemzően a szélsőjobb- illetve a szélsőbaloldal szavazói esetében csúcsosodik ki. Magyarországon azonban van egy középső csúcs is, ami azt jelzi, hogy a bizalmatlanság normává vált, így folyamatosan újratermelődnek a bizalmatlanságon alapuló jelenségek. (Például azok, amiket a fentiekben már emlegettünk.) Krekó szerint a politikusoknak kellene konszenzusra jutnia a tekintetben, hogy az intézményrendszer  szavakkal való szétverése ne legyen politikai eszköz. (…)

A teljes cikk itt olvasható.

2011. április 29. péntek Posted in: Nyilatkozatok Tags: ,  0 Comments

(…)– Bár Gyurcsány Ferenc önmagában attól, hogy az ügyészség meggyanúsítja, nem lesz népszerűbb, az ellene folyó eljárás összekovácsolhatja az MSZP-t, és növelheti a szocia­lista támogatók elszántságát –magyarázta Juhász Attila, a Political Capital elemzője. A politológus szerint a Fidesz számára többféle veszélyt rejt a Gyurcsány elleni eljárás.

– Ha nem sikerül bizonyítani az ügyészségnek a visszaélést, és Gyurcsányt ártatlannak ítéli a bíróság, az kudarc a fideszes elszámoltatásnak, másfelől, még ha el is ítélnék a volt miniszterelnököt, sokak szemében az azt bizonyítaná, hogy a Fidesz jogi eszközökkel támadja politikai ellenfeleit – magyarázta a szakértő.”

A teljes cikk itt olvasható

A teljes cikk itt olvasható.

2011. április 28. csütörtök Posted in: Nyilatkozatok Tags: ,  0 Comments

“The question is what additional political topics get attached to this in Hungary’s relations with its neighbours,” said Attila Juhasz at think tank Political Capital. In a campaign situation, for example, heightened political activity could lead to potential conflict situations.”

A teljes cikk itt olvasható.

2011. április 28. csütörtök Posted in: Nyilatkozatok Tags: ,  0 Comments

“(…) A környező országokban a romák által lakott településeken is felvonuló szélsőséges szervezeteknek már jelentősnek nevezhető hagyománya van. A máig legismertebb úgynevezett „önvédelmi gárdák” nagyjából egy időben és hasonló célokkal jöttek létre Csehországban, Bulgáriában és Magyarországon – írta a Political Capital egy korábbi elemzésében, amely szerint 2007 nyarán elsőként a bolgár Nemzeti Gárda alakult meg, ezt követte Magyarországon a Magyar Gárda, illetve a cseh Nemzeti Gárda. A csoportok közös jellemzői közé tartozott az egyenruhás, militáns fellépés, a romaellenesség, a rendpártiság és a közbiztonság erősítésének ígérete, az antiszemitizmus, a globalizációellenesség, illetve a kirekesztő, soviniszta nacionalizmus. A gárdamozgalmak 2007 táján indult „virágzása” a társadalmi és gazdasági sajátosságoknak köszönhetően leginkább Kelet-Európára volt jellemző, bár Olaszországban is alakítottak hasonló szervezetet 2009-ben Nemzeti Gárda néven.

Ezeknél a szervezeteknél az erőszak, a kisebbségekkel szembeni fenyegető és provokatív fellépés a Political Capital tanulmánya szerint nem volt öncélú – még akkor sem, ha az ilyen mozgalmak gyakran éppen azzal az ígérettel léptek fel, hogy a tehetetlen állami erőszakszervezetekkel szemben valódi védelmet nyújtanak az állampolgárok számára. A gárdák és a hasonló szervezetek sokkal inkább pártpolitikai célokat követtek, eszközként szolgáltak a mögöttük álló radikális pártoknak – tette hozzá a tanulmány. Politikai haszonnal kecsegtettek az őket patronáló politikai pártok számára: biztosították a médianyilvánosságot, segítettek „kiszervezni” a pártok szélsőséges tevékenységét, illetve növelték azok vidéki bázisát és politikailag mozgósították a fiatalabbakat. Magyarországon ebből – talán a régió hasonló pártjai közül a legnagyobb mértékben – a Jobbik profitált az EP-választáson, majd a tavalyi országgyűlési választásokon.

Bár 2009 elejére több kelet-európai szélsőjobboldali és romaellenes csoportot – a Magyar Gárda mellett a Cseh Munkáspártot és a Szlovákiai Testvériséget is – betiltottak, a szlovákiai, csehországi és bulgáriai gárdamozgalmak utódszervezetei továbbra is jelen vannak – mondta a hvg.hu-nak Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője, aki szerint ezek a szervezetek hagyományőrző csoportokként vagy akár bármiféle jogi szerveződés nélkül is tovább burjánzanak. Ennek nem csupán közvetlen politikai oka van, a más formában újjászületett csoportokat többek között a közbiztonsággal kapcsolatos aggodalmak, a romaintegrációs programok kudarca, illetve a jogalkalmazók velük kapcsolatos hezitálása tartotta életben – tette hozzá a szakértő.

Helyi szinten olyan, nem a szélsőjobboldali pártokhoz kapcsolódó szervezetek is létrejöttek, mint a magyar Véderő, amely a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesülettel szemben függetlennek tekinti magát a Jobbiktól. Juhász Attila szerint az ilyen típusú, katonai gyakorlatokat tartó szervezetek létrejöttében és vonzerejében számos, a közvetlen közbiztonsági problémáktól független tényező is szerepet játszhat, például az is, hogy megszűnt a kötelező sorkatonai szolgálat. Azt viszont a szakértő kétségbe vonja, hogy az ebbe a csoportba tartozó, helyi akciókat kezdeményező szervezetek országos jelentőségre tehetnének szert.

Az intézményesült szélsőjobboldal magyarországi megerősödésében a társadalmi kereslet növekedése is jelentős szerepet játszott – írja a Politikatudományi Szemle következő számában megjelenő tanulmányában Juhász Attila, Krekó Péter és Molnár Csaba. A tanulmányban szereplő Jobboldali Extremizmus Index (Demand for Right-Wing Extremism Index) adatai szerint Magyarország a 33 országra felállított rangsorban az ötödik legmagasabb értéket felmutató ország, a tágabb régióban mindössze Bulgáriában, Ukrajnában és Lettországban láthatunk a hazainál nagyobb értéket, ami a jobboldali extremizmus iránti keresletet illeti.

Minél keletebbre vagy délebbre megyünk Európában, annál magasabb az index értéke. Mindez a szerzők szerint arra utal, hogy azokban az országokban magasabb a jobboldali szélsőséges ideológiák iránti pszichológiai igény, ahol a totalitárius, diktatórikus vagy autoriter rezsimek jelentős szerepet vállaltak a 20. század második felének politikai karakterének formálásában is – ahol tehát a tekintélyelvűség „politikai gyakorlatként” hatotta át a társadalmat.

A szélsőségesek magyarországi erősödésének összetettebb társadalmi és politikai okai vannak, a szélsőséges politikai válaszokra irányuló társadalmi kereslet pedig már a 2006-os választások előtt növekedni kezdett, azt követően pedig rátalált a Jobbik által kínált politikára – írja a tanulmány. „Többekhez hasonlóan úgy véljük, hogy – bár a Jobbik megerősödése nyilvánvalóan sok okra vezethető vissza – a kereslet és a kínálat leginkább a cigányellenesség vonatkozásában erősítette egymást” – teszik hozzá a szerzők.”

A teljes cikk itt olvasható.

2011. április 21. csütörtök Posted in: Nyilatkozatok Tags: ,  0 Comments

“(…) A politológus szerint viszont bár a levelezés olcsóbb, az egyáltalán nem váltja ki az Alkotmányról szóló népszavazást.

- A kérdőíves akciót aktuálpolitikai, kommunikációs célok indokolták, az nem legitimálja az Alkotmányt, össze sem lehet hasonlítani egy népszavazással – mondta lapunknak Juhász Attila, a Political Capital elemzője. Szerinte a kérdőív alapján a kormány mondhatta, hogy „megkérdezte” a választókat a készülő Alkotmányról, miközben nem kellett annak a kockázatát vállalnia, hogy az emberek többsége elutasítja az alaptörvényt (a kérdőíven ilyen válaszlehetőség nem is volt – a szerk.), ami egy népszavazáson előfordulhatott volna.”

2011. április 21. csütörtök Posted in: Nyilatkozatok Tags: ,  0 Comments

“(…) „A kormány a könnyebb ellenállás irányába halad: leginkább azoknak a csoportoknak az érdekeit sérti, akikkel könnyebb szembemenni” – sommázott Krekó Péter politológus, amikor az alacsony jövedelműeket és munkavállalókat érintő tervezett változásokról kérdezzük. „Ezek az intézkedések egyébként meglehetősen tipikusak Európa-szerte, szinte mindenütt a munkavállalók kiváltságait csorbítják a kormányok. Az intézkedések leginkább talán Nicolas Sarkozy politikai programjához hasonlíthatóak, ami rendkívüli konfliktusokat generált Franciaországban” – fogalmaz az elemző. Azt mondja, a kormány számára a fő problémát az jelenti, hogy intézkedései drasztikusan szembemennek az előzetes elvárásokkal. Nevezetesen azzal, hogy “nem lesznek megszorítások”, illetve azzal, hogy a kormány korábban látványosan a szakszervezetek mellé állt azt ígérve: kormányra kerülve a munkavállalók érdekeit képviseli majd. „Tovább fűti az ellenállást, hogy a kormány sokszor látványosan nélkülözi az egyeztetéseket a szakszervezetekkel, amire a visszatérő vád, hogy ezzel a saját maga által meghirdetett ‘nemzeti együttműködést’ rúgja fel” – magyarázza Krekó.

„Minden társadalom-és gazdaságpolitikának vannak nyertesei és vesztesei. A kormány gazdaságpolitikája jól láthatóan az aktív, magas jövedelmű csoportokat támogatja” – mutat rá Krekó Péter, hozzátéve: az alacsony jövedelmű csoportok, az inaktívak és az állami alkalmazottak inkább rosszul járnak. „A Fideszről az utóbbi időszakban leginkább ezek a csoportok “morzsolódtak le”, és mivel a konvergenciaprogram és a Széll Kálmán Terv súlyos kiadáscsökkentéséseket irányoz elő, ez a folyamat tovább folytatódhat.  Bár a kormány ígéri, hogy senki nem jár rosszul a jövőben, nem valószínű, hogy minden piaci szereplőből ki tudná kényszeríteni a béremelést” – véli az elemző.”

A teljes cikk itt olvasható.

2011. április 20. szerda Posted in: Nyilatkozatok Tags: ,  0 Comments

(…) Ami már biztosan változik: a jelenlegi 386 képviselővel szemben 2014-ben  198 képviselő lesz az országgyűlésben. Átalakulnak a választókörzetek is, a 176 egyéniből 90 maradhat, listáról 78, míg kompenzációs listáról 30 mandátumot oszthatnak szét. Újdonság, hogy a megyei listák megszűnésével a kisebbség jelöltjei 13 képviselői helyet kaphatnak majd az új országgyűlésben. Mindezzel László Róbert, a Political Capital választási szakértője szerint arányossabbá válhat az rendszer.

„A területi listák nagyon erősen torzították a választási eredményt, ez megszűnik, így valamelyest arányosabbá fognak válni a választási eredmények, de ez az adott politikai erőviszonyoktól is” – fogalmazott.

A mandátum megszerzésének feltétele is módosul és az 50 százalék plusz 1 szavazat helyett elég lesz a többség megszerzése, és csak ott lesz második forduló, ahol a választók fele nem szavazott. Tóth Zoltán választási szakértő szerint egyértelmű üzenete van az egyfordulós választásnak.

„Egy egyfordulós választás üzenete, hogy a pártok mondják meg, hogy ki kivel fog koalícióra lépni, és további üzenet, hogy erős kormányzás mellett kevés párt legyen a parlamentbe” – mondta.”

A teljes cikk itt olvasható.

2011. április 20. szerda Posted in: Nyilatkozatok Tags: ,  0 Comments

“(…) Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője szerint mindegyik ellenzéki párt kormányellenessége élesebbé vált az utóbbi időszakban. Az MSZP és az LMP az alkotmány parlamenti vitájából való kivonulással és utcai demonstrációkkal, a Jobbik a kormánypárt lehazaárulózásával fejezte ezt ki. Ennek jelentősége azonban túlmutat a pártpolitikai küzdelmeken. Hosszabb távon a politikai rendszer stabilitását áshatja alá, hogy a Fidesz által erővel végigvitt alkotmányozási folyamat eredményeként az ellenzék nem pusztán a kormánypárttal, hanem a rendszerrel szemben határozza meg magát.

Az elemző hozzáteszi, hogy az LMP ugyanakkor jól láthatóan távolságot igyekszik tartani az MSZP-től, nem szövetkezésről vagy együttműködésről beszél, hanem konkrét ügyekben, például az új alaptörvény majdani módosítása kapcsán veti fel az érdekazonosság lehetőségét, és nem pusztán az MSZP vonatkozásában, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy a majdani Fidesz (vagy tágabb értelemben a majdani jobboldal) sem lesz feltétlenül azonos a maival.

Juhász Attila szerint látni kell azt is, hogy a Fidesz támogatottságának csökkenése nem hozott számottevően az ellenzék konyhájára. A legújabb kutatások szerint a teljes népesség körében szinte mozdulatlanok az ellenzéki pártok népszerűségi mutatói, a biztos szavazó pártválasztók körében pedig 1-3 százalékpontos erősödés látható, ami az jelenti, hogy az ellenzéki pártok szimpatizánsai elkötelezettebbek lettek, de új szavazókat jelentős számban egyelőre nem sikerült elérniük. A Fidesz dominanciájának továbbra sem az az oka tehát, hogy a társadalom túlnyomó többsége a kormánypárt mögött áll, hanem az, hogy az ellenzéki pártok együttvéve is csak a választók mintegy negyedét képesek felsorakoztatni. Ráadásul az egyes ellenzéki pártok táborait éles törésvonalak választják el egymástól.

Az elemző hangsúlyozta, kevés esélyt lát az együttműködésre, hiszen az LMP egész eddigi politikai stratégiájának lényeges eleme, hogy elkerülje azt, hogy az egykori SZDSZ utódjaként bélyegezzék meg. A jelenlegi a szocialistákhoz való közeledés pedig éppen eddigi törekvéseiket húzná keresztbe.

Az elemző szerint a jövőre készülve legalább két fontos dilemmával minden ellenzéki szereplőnek szembesülnie kell. Az egyik, hogy az új választási rendszer miatt várhatóan már az első forduló előtt dönteni kell majd a pártoknak a közös jelöltállításról. A másik, hogy az alkotmány kifogásolt részeinek, vagy az elfogadás előtt álló sarkalatos törvények megváltoztatásához kétharmados többségre lesz szükség a parlamentben. Az MSZP és az LMP ma eltérő módon közelíti meg ezeket a kérdéseket. Az MSZP és Gyurcsány Ferenc saját szerepét felértékelendő rendre a Fidesz-ellenes pártok összefogását kezdeményezi, kivéve természetesen a Jobbikot.”

A teljes cikk itt olvasható.

2011. április 18. hétfő Posted in: Nyilatkozatok Tags: ,  0 Comments

(…) A Fidesz-KDNP – ellenzék által sokat bírált – alkotmányozása rohamtempóban zajlott, de tévednek, akik azt gondolják, hogy ennek a folyamatnak az egyetlen és legfontosabb eleme az új alaptörvény megalkotása és elfogadása. Az intézmény-átalakítási törekvésekben – amelyeket az Orbán Viktor vezette kabinet hatalomra kerülése után rögtön megtapasztalhattunk – az új alaptörvény csak egy állomás. Legalább annyira fontos, hogy mi történik közvetlenül az alkotmányozás után. A kérdésre ma már tudjuk a választ: a Fidesz azon lesz, hogy Magyarország intézményrendszerét kétharmados törvényekkel újrarajzolja.

„A kétharmados többséggel szabályzandó további területeket a kormány nagyjából már kijelölte” – mondta a hvg.hu-nak Krekó Péter. A Political Capital kutatási igazgatója rámutatott: a választójogi, az önkormányzati, illetve a jegybankról és a közteherviselésről szóló „sarkalatos” törvények azok, amelyek módosítása a közeljövőben várható. Azért a közeljövőben, mert a támogatottságából folyamatosan veszítő Fidesznek érdeke, hogy ezeket is minél gyorsabban megalkossa.

„Nagyon jól látható, hogy a kormány sietségben van. Ha nem is beszél nyíltan az előrehozott választásról a Fidesz, egyértelmű, hogy létezik ilyen forgatókönyv. Előrehozott választást viszont csak azután tartanának, ha a sarkalatos törvényeket elfogadják, illetve azokon keresztül az intézményi átalakításokat végigviszik. Az előrehozott választás előnye a Fidesz számára az lehetne, hogy győzelem esetén egyrészt hosszabbítani tudna, másrészt utólag semlegesíthetné azokat a kritikákat is, miszerint a nép megkérdezése nélkül fogadták el az új alkotmányt. Azt mondhatná, hogy a választás egyben az új alkotmányról való népszavazás is” – magyarázta Krekó Péter.

Persze kockázata is lenne az előrehozott választásnak. „A Fidesz nem tudhatja, hogy hónapokkal később milyen lesz a támogatottsága, így csak akkor érdemes a kockázatos vállalkozásba belefogni, ha ‘biztosra mehet’. Jóllehet, ha az egyéni választókerületek többségében a Fidesz nyerne (és erre a mostani szétaprózott ellenzékkel szemben jó esélye lenne) akkor úgy is szerezhet többséget, hogy alapvetően nem módosít a jelenlegi választási rendszeren” – mutat rá a szakértő.

Ennek ellenére a Fidesz nyilvánvalóan azon lesz, hogy „megpiszkálja” a választási rendszert. Ám ezen a területen még sok a fehér folt. „Nem tudjuk még, hogy a következő választáson pontosan kik és hogyan fognak szavazni, és hány évre választják majd meg a parlamentet. Azt, hogy kik szavaznak majd, a  választási törvények fogják konkretizálni. Az biztos, hogy szavazójogot kapnak a magyar állampolgársággal rendelkező határon túli magyarok, de nem tudjuk, lesz-e további módosítás, és ez hogyan befolyásolja majd a választási rendszert és az eredményeket” – hangsúlyozta Krekó Péter.

Az elemző emlékeztetett arra, hogy a parlamentben már van egy – egyelőre „jegelt” – fideszes törvényjavaslat, amelyet annak idején azért nyújtott be a kormánypárt, mert ha alkotmányba van foglalva, hogy legfeljebb 200 fős a parlament, akkor egy előrehozott választás esetén kell, hogy legyen egy választást szabályozó jogszabály is. „Ezen a törvényjavaslaton azonban még valószínűleg sokat fognak változtatni, annak megfelelően, hogy milyen rendszert látnak a maguk számára a legelőnyösebbnek – véli Krekó Péter.

Ám nemcsak a választási törvényt lengi körül homály, a tervezett jegybanktörvényről sem lehet sokat tudni. „Ami látható, hogy van egy feszültség ebben a témában. Egyrészt a Fideszben erős intézmény-átalakító hevületet látni, amely az intézmények működésében, vezetésében, jogkörében eszközöl változásokat. Másrészt a befektetők és az Európai Központi Bank oldaláról  nagyon erős elvárás fogalmazódik meg annak érdekében, hogy a kormány biztosítsa a monetáris politika függetlenségét és ne avatkozzon bele a jegybank dolgaiba” – mutat rá Krekó Péter, hozzátéve, hogy a kormányzás kezdeti szakasza óta józanodás figyelhető meg a jegybank ügyében.

A „gazdasági szabadságharc” érezhetően alábbhagyott, és ez a jegybankhoz való viszonyban is visszatükröződik. „A Fidesz kormányra kerülése után Simor András jegybankelnök gyors eltávolításáról és a monetáris politika parlamenti kontrolljáról beszélt, sőt az inflációs célokat is felül akarták írni, de mára a kormányoldal beletörődött abba, hogy a jegybankelnök kitölti a mandátumát, ahogy láthatóan abba is belenyugodott, hogy a monetáris politikának van egy autonóm logikája. Úgy tűnik, az inflációs célokat sem akarják most feltétlenül felülvizsgálni, és a Széll Kálmán-terv is arra utal, hogy végső soron meg szeretne a kormány felelni a külföldi elvárásoknak.”

A Fidesz maga alatt vágta a fát, a médiatörvénnyel ugyanis legfőképpen magának állított csapdát, azaz sokkal többet veszített vele, mint amennyit nyert. „A médiatörvény miatt külföldről nagyon kritikus szemüvegen nézik Magyarországot, s így az intézményi átalakításokat, az alkotmányozást is” – magyarázta Krekó Péter, arra utalva, hogy ha a nagy vihart kavart médiatörvényt nem alkották volna meg, az intézmény-átalakításoknak sem lenne ilyen nagy a külföldi visszhangjuk. „Úgy vélem, hogy a következő, külföldi visszhangot is kiváltó ügy a bírók nyugdíjazása körüli botrány lesz” – jósolja az elemző. Szerinte a külföldről érkező folyamatos bírálatoknak lehet olyan funkciója, hogy esetleg visszafogják a jövőbeni átalakításokat. „Nemcsak szakmai, hanem politikai értelemben is bokszzsák lett a médiatörvény, amit egész Európában kritizáltak a baloldali-liberális erők, a sajtó és egyes jobboldali kormányok (Németország, Franciaország) is, de az Európai Néppárt sem állt ki határozottan mellette. Ennek és a külföldi vállalatokat ért gazdasági érdeksérelmek (pl. extraadók) kapcsán erősödött fel az a kép, hogy a demokratikus kontroll lehetőségeit csökkenteni kívánó populista kormányzás van Magyarországon. Az biztos, hogy az első egy éve a kormánynak a külföldi politikai megítélés szempontjából egyáltalán nem volt diadalmenet” – fogalmazott az elemző.

A magyar kormányra Krekó Péter szerint furcsa kettőség, „protekcionista neoliberalizmus” a jellemző. „A kormány társadalompolitikájában markáns jobboldali gazdaságpolitika fedezhető fel, amely csökkenteni akarja az állami bevételeket és a kiadásokat, a hiányt és az adósságot, a társadalmi különbségeket pedig inkább növeli, mint csökkenti. Másrészt viszont deklarált célja az, hogy egyes szektorokban – például az élelmiszerláncoknál, a bankoknál – megerősítse a magyar cégeket, ami egyértelműen és vállaltan protekcionista (a kormány megfogalmazásában ‘patrióta’) politikára vall.”

Igaz, ez a kettőség a külföldi megítélésre is jellemző. Miközben a Széll Kálmán-tervet szeretik külföldön, és ennek „eladásában” a kormány eddig kifejezetten sikeres volt, azt már korántsem, hogy egyes külföldi befektetőkkel szemben kiszámíthatatlan gazdasági környezetet teremt a Fidesz, a retorika pedig sokszor ellenséges. „Azok a befektetők, akik Magyarországon jelentős vagyonnal rendelkeznek olyan szektorokban, amelyeket sújtottak a válságadók, elég kedvezőtlen véleménnyel vannak a kormány munkájáról. Jó példa erre, hogy tavaly óriáscégek írtak levelet az Európai Bizottságnak a magyar válságadók miatt, és a magyarországi német vállalatok nagyon erősen kritizálták a kormányt” – emlékeztetett az elemző.

Ami a legsúlyosabb probléma, hogy Németországgal erősebb konfliktusos viszony alakult ki, márpedig ez az ország a fő exportpartnerünk és befektetőnk – mutatott rá Krekó Péter. Ráadásul Franciaországgal, a másik legerősebb uniós tagállammal is romlott a viszonyunk, márpedig Párizsban és Berlinben is jobboldali kormány van. „Ezért is fals az az állítás, hogy a padlón lévő MSZP szervezné az egész világon a Magyarország elleni 1hecckampányt’. A negatív visszhangokban sokkal jelentősebb például annak a szerepe, hogy a kormány intézkedései kapcsán a francia-német üzleti érdekek jelentősen sérültek.”

A teljes cikk itt olvasható.