Harcias békepártiság és menzapolitika

2003-04-11

Háborgó kismamák, Aréna-szerződés titkos pontokkal, újjáéledő Postabank-ügy, forradalom nélküli MSZP-kongresszus, látványos elemekkel tarkított szolíd EU-kampány - néhány esemény, amelyet elnyomott az iraki háború körüli belpolitikai vihar. Az egymással ütköző álláspontok eddig egy dolgot értek el: a magyar közvélemény egyre nagyobb hányada támogatja az iraki katonai beavatkozást.


Márciusban egy, a politikával foglalkozók számára talán jelentéktelen, ugyanakkor a közvéleményt kiemelten érdeklő ügy jelent meg a médiában. Egy 1996-os jogalkotási bakit kihasználva több százezer kisgyermekes szülő perelheti az államot a gyesen lévő kismamák havi 6700 forintos jövedelempótlékának ki nem fizetése miatt. Ráadásul nem is esélytelenül, hiszen a Somogy Megyei Bíróság precedensértékű ítéletében már a kismamáknak adott igazat. Az ügy most a Legfelsőbb Bíróság előtt van.

Ugyanakkor az MSZP-SZDSZ kormányt nem pusztán anyagilag érintheti kellemetlenül ez a téma (az elmaradt kifizetések összértéke elérheti a százmilliárd forintot), hanem politikailag is. A gyermekeket a kormányzati politika középpontjába állító kormányfői beszéd után rendkívül negatív az üzenete annak, ha a Medgyessy-kormány éppen a kisgyermekes családoktól "veszi el" a nekik járó támogatást. Ráadásul már a puszta tény, hogy a Somogy Megyei Bíróság jogerős döntése után az Államháztartási Hivatal felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz elég ahhoz, hogy rombolja a kormány gyermekbarát imázsát és szociális érzékenységéről szóló jövőbeni kommunikációját. Hiszen ha a Legfelsőbb Bíróság az államnak ad igazat a kismamákkal szemben, az politikai szempontból talán még rosszabb a kormány számára: több százezer kisgyermekes család érez majd csalódottságot a "talált pénz" elmaradása miatt. Erre nyilván rájött a kormányzat is, hiszen az első napok pénzügyminisztériumi nyilatkozatai után - amelyben a tárca reményét fejezte ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatja az ítéletet - a családügyi minisztérium már nyugtatni próbálta a pénzükre várókat: ilyen irányú jogi döntés esetén automatikusan kifizetik mindenkinek az elmaradt jövedelempótlékot.

A múlt hónap központi témája az iraki háború volt. Természetesen ez a belpolitikát is meghatározta, elsősorban azáltal, hogy szinte teljesen elnyomta a többi, fontos ügyet: a Budapest Aréna szerződése körüli vitát, a Postabank-ügy újjáéledését, a Stumpf István beszédeit író vállalat szerződésével kapcsolatos botrányt, az MSZP kongresszusát vagy a Fidesz-MPP belső átalakulását. Pedig ez utóbbi két ügy hosszú távú politikai jelentőséggel bír. Az MSZP, kongresszusának egyik legérdekesebb motívumaként elhatározta: Hiller István, a párt frissen megválasztott alelnöke vezetésével kidolgozza a baloldal új politikai programját. Mindeközben a Fidesz-MPP elnöksége is új, a tagság véleményét is kikérő, az eddigieknél "demokratikusabb" szervezeti felépítésről határozott, amelyről a párt májusban dönt majd. A két nagy párt erősíteni akarja saját márkaimázsát, mert elavultnak és kifakultnak hiszi a mostanit.

De a fő téma a háború volt. Az iraki háborúhoz hasonló válsághelyzetekben általános tendencia, hogy a mindenkori kormányzópártok népszerűsége nő, míg az ellenzéké csökken. A közvélemény megerősítést, biztonságot vár a kormánytól, míg az ellenzék számára csak akkor nyílik kommunikációs tér, ha a kormány helytelenül cselekszik, hibát követ el, máskülönben kénytelen támogatni a kormányzati politikát.

Az Orbán-kormány a 2001. szeptember 11-i, New York elleni terrortámadás után példamutatóan cselekedett és kommunikált. Az akkori kormány nyugalmat és biztonságot sugallt, a miniszterelnök és a miniszterek programját és nyilatkozatait úgy szervezték, hogy oldják a közvéleményt ért sokkot és eloszlassák az emberek ösztönös félelmét. Nem véletlen, hogy az akkor ellenzékben lévő MSZP több mint két hónapra lebénult, néhány ízléstelen kísérlettől eltekintve nem próbálkozott a kormány támadásával. Ennek köszönhetően a Fidesz-MPP népszerűsége számottevően nőtt, míg a szocialista párté csökkent.


A Fidesz-MPP és az MSZP támogatottsága a biztos szavazó pártválasztók között
2001. augusztus - 2001.december

Hónap
Fidesz-MPP
MSZP
2001. augusztus
37 %
46 %
2001. szeptember
40 %
45 %
2001. október
43 %
44 %
2001. november
43 %
44 %
2001. december
42 %
42 %
Változás (augusztus-december, százalékpont)
+5
-4
     


Forrás: Szonda Ipsos

Ebből az esetből nyilvánvalóan tanult mindkét párt, így 2003-ban - immáron fordított szerepben - ennek megfelelően alakította ki kommunikációs stratégiáját az iraki háború kapcsán.

A Fidesz stratégiáját két tényező határozta meg: megakadályozni a kormány népszerűségének automatikus növekedését és kiaknázni a háborúval szemben elutasító többségi véleményben rejlő politikai lehetőségeket.

A politikai üzenetek szintjén az ellenzék már a "nyolcak levelének" aláírása kapcsán támadást intézett a kormány ellen, eleinte a parlamenti jóváhagyás, illetve négypárti egyeztetés elmaradását, később pedig a kormány "háborúpártiságát", és az Egyesült Államoknak való feltétlen "behódolást" róva fel. Mint általában, a Fidesz-MPP az iraki háború kapcsán is többszólamú kommunikációt alkalmazott. Míg Áder János az Egyesült Államok nagykövetével folytatott megbeszélésein arról biztosította Nancy Goodman-Brinkert, hogy pártja "ellenzékben is támogatja a terrorizmus elleni harcot és Magyarország NATO szövetségesi kötelezettségeit", addig Orbán Viktor a lehető legmesszebb ment: az iraki harcok kapcsán honvédő háborúról beszélt, és burkoltan a magyar '56-os forradalommal vont párhuzamot.

Túl a retorikai elemeken, a Fidesz-MPP minden politikai akciót kihasznált, amit csak lehetett: parlamenti vizsgálóbizottság felállításának kezdeményezését, kivonulást a bizottsági ülésekről, alternatív költségvetés kezdeményezését, iraki menekültáradattal való riogatást, parlamenti felszólalásokat, béketüntetéseket és a szokásos publicisztikai nehéztüzérséget a jobboldali médiában.

Az ellenzék kezére játszott a kormányzat ügyetlenkedése is. Először a Taszáron kiképzett irakiak körüli ködösítés, majd a Törökországnak nyújtott segítség kapcsán kialakult "itt a gázálarc, hol a gázálarc" játék, végül pedig a 15 millió dolláros amerikai támogatás körüli zűrzavar adott lehetőséget az ellenzéki támadásokra.

A kormány - a hibáktól eltekintve - tette a dolgát. Habár a nyolcak levelének aláírása leszűkítette Medgyessy Péter mozgásterét, mivel egyértelműen elkötelezte Magyarországot a háborút támogató koalíció mellett, a miniszterelnök és kormánya minden alkalommal igyekezett megfelelni a békepárti közvéleménynek is. Ennek jegyében fogadta Medgyessy Péter a béketüntetők képviselőit, tagadta meg katonai vagy bármilyen más segítség nyújtását a koalíciós hadseregnek, vagy utasította el az iraki nagykövetség bezárására vonatkozó amerikai kérést. Mindeközben a kormány tagjai nem győzték hangsúlyozni: Magyarország nem hadviselő fél az iraki háborúban.

Ezzel párhuzamosan a miniszterelnök és a miniszterek igyekeztek bebizonyítani: a kormány a helyén van, felkészült a válságra, az ország nincs veszélyben. Összehívták a nemzetbiztonsági kabinetet, tájékoztatták az illetékes parlamenti bizottságokat, készenlétbe helyezték a rendvédelmi szerveket, megerősítették a stratégiai létesítmények védelmét, egyeztettek a titkosszolgálatokkal. A kormány lépései - 2001-hez hasonlóan - a közvélemény megnyugtatását célozták.

Az, hogy az iraki katonai akció kapcsán kialakult belpolitikai háború kinek hoz nagyobb népszerűséget, még nem megjósolható. Egy dolog azonban biztos: február eleje óta a háború támogatóinak aránya - az európai változásokhoz hasonlóan - emelkedett.

A magyar lakosság az iraki háborúról

 
Február eleje
Gallup
Március vége
Medián
Változás
(százalékpont)
Helyesli
17
34
+17
Ellenzi
83
66
-17
       



Tágabb perspektívából nézve az eseményeket, az iraki háború körüli vihar ismét rávilágított a magyar politika egyik legnagyobb problémájára: az elvi politizálás hiányára. Ha összehasonlítjuk a Fidesz-MPP és az MSZP politikusainak nyilatkozatait 1998-99, a NATO jugoszláviai beavatkozásának idejéből, a 2001. szeptemberi terrortámadást követően, illetve a mostani iraki háború kapcsán, tanulságos párhuzamokat fedezhetünk fel.


Politika Magyarországon (vastag betűvel a kormányt képviselő politikus nyilatkozata)

MSZP
Fidesz-MPP
1999., jugoszláviai NATO-beavatkozás
"Az első pillanattól kezdve hangsúlyoztuk, támogatjuk a válság politikai rendezését. Másrészt azt az álláspontot is képviseltük, hogy a NATO-akcióban való magyar részvétel kockázata a lehető legkisebb legyen. Ha a kormány elbizonytalanodik, az ellenzéknek kell kezdeményező szerepet betöltenie." (Kovács László) "A Fidesz-frakció reméli, hogy az MSZP nem akarja belpolitikai céljaira felhasználni a jugoszláviai válság nyomán kialakult helyzetet." (Simicskó István)
2001., WTC elleni terrortámadás után
"A Fidesz és a miniszterelnök tudatosan rájátszik az Egyesült Államokat ért terrortámadás tragédiájára...a kormányfő azt a szerepet kívánja eljátszani, hogy jóságos kormányzóként majd én vigyázok rátok"(Jánosi György) "Az Egyesült Államok Magyarország szövetségese, és mint katonai szövetséges, az ellene irányuló támadást úgy kell értékelnünk, mint ami az egész szabad világ ellen irányult. Ami most történik az Egyesült Államokban, kicsit velünk is történik." (Orbán Viktor)
2003., Irak elleni háború
"a FIDESZ megpróbálja ezt az egészet a saját belpolitikai céljaira kiaknázni"(Kovács László) "Mi az a speciális magyar nemzetpolitikai érdek vagy célkitűzés a külpolitikában, amihez nekünk az Egyesült Államokra mindenképpen szükségünk van? Van ilyen törekvésünk? Én úgy látom a helyzetet, hogy nincs ilyen törekvésünk."

"Egy utcáról utcára, házról házra folyó harc nem különbözik attól, mint ami Magyarországon 1956-ban történt. Irakban nem demokráciaháború folyik, az akció iraki nézőpontból honvédő háború." (Orbán Viktor)
   


Forrás: Observer Budapest Médiafigyelő, Political Capital Institute


Egy másik példa: Politika Nagy-Britanniában(vastag betűvel a kormányt képviselő politikus nyilatkozata)

Munkáspárt
Konzervatív Párt
2003., Irak elleni háború
"Lemondok tisztségemről, mert úgy hiszem, a Munkáspárt külpolitikájának alapelveit sértették meg." (Robin Cook, a brit alsóház munkáspárti elnöke, volt külügyminiszter, aki nem értett egyet kormányának Irak-politikájával, ezért lemondott.) "Míg a kormány kötelessége, hogy a nemzet érdekeinek megfelelően cselekedjen, addig az ellenzék kötelessége, hogy ebben támogassa a kormányt. Úgy hiszem, a miniszterelnök ma a nemzeti érdekeknek megfelelően cselekszik, ezért jogosult a mi támogatásunkra. " (Ian Duncan Smith, a konzervatív ellenzék vezetője arról, miért szavazta meg pártja a munkáspárti kormány háborús politikáját)
   


Forrás: The Guardian, www.tory.org


Mindkét nagy párt a közvélemény-kutatásokat figyeli és ahhoz igazítja álláspontját, még akkor is, ha az homlokegyenest ellentmond korábbi véleményének. Az elvi politizálás nyomokban sem fedezhető fel. Menzapolitikát látunk: egy elhasznált, vékonyka szakácskönyvből ugyanazt a levest főzik, csak éppen a szakács változik.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384