Békemisszió, belpolitikai háború

2003-04-30

Magyarország katonai szerepvállalása több összeütközést is eredményezett a kabinet és az ellenzéki pártok között. A Medgyessy-kormány legfőbb érve a szövetségesi kötelezettségeknek való megfelelés volt. Magyarország több ügyben is csak nehézkesen járult hozzá a konfliktusos ügyekben való részvételhez. Belpolitikai vita kerekedett az afganisztáni küldetésből, az útvonal-, illetve légtérátengedésből, most pedig az iraki békemisszióból.

HÍR: Április 28-án az Országgyűlésben az ellenzék nem járult hozzá a házszabálytól való eltéréshez, így a Parlament nem tudott szavazni a magyar békefenntartó erők Irakba küldéséről. A házszabálytól való eltéréshez négyötödös többség kellett volna, az ellenzék azonban nemmel szavazott. A Fidesz képviselője, Németh Zsolt azt kifogásolta, hogy a kormány több olyan részt írt bele a határozatba, amelyekről nem volt szó a korábbi négypárti egyeztetésen. Az MDF csak ENSZ-, vagy NATO-felhatalmazás esetén támogatja az Egyesült Államok felkérését az iraki magyar békemisszióra. Kovács László szerint az ellenzék döntés helyett az időt húzza. A külügyminiszter kifogásolta, hogy korábban a Fidesz a béke pártján állt, a békefenntartó egység küldéséhez azonban nem járult hozzá. Medgyessy Péter miniszterelnök felvetette, hogy Magyarország munkahelyektől és befektetési lehetőségektől esne el, ha nem venne részt Irak újjáépítésében. A kormány ezért azt tervezi, hogy Magyarország nem fegyveres erővel részt vesz az iraki békefenntartásban. Orbán Viktor egyeztetett a brit védelmi miniszterrel, pártja azonban továbbra is nemzetközi felhatalmazáshoz köti a beleegyezést.

ELEMZÉS: Április 18-án Magyarország informális felkérést kapott az Egyesült Államoktól és Nagy-Britanniától, hogy vegyen részt az iraki békefenntartó műveletekben. A jegyzék hivatalosan április 25-én érkezett meg a Külügyminisztériumba. A kérdés kapcsán kialakult vitával folytatódik a hagyomány:az utóbbi időben folyamatosan külpolitikai kérdések osztották meg a magyar közéletet.

A külpolitika belpolitikává válik

A rendszerváltást követően a főbb külpolitikai kérdések (majdani NATO-, illetve EU-tagság) kapcsán konszenzus volt a magyar belpolitikában, a pártok a "nemzeti minimum" elve alapján nem ütköztek integrációs kérdésekben. A kormány és az ellenzék közötti összecsapások döntően háborús szituációkban éleződtek ki. Az első komolyabb konfliktus a NATO-tagság kapcsán 1998 végén alakult ki. Az MSZP és az SZDSZ nem szavazta meg a NATO-tagsághoz szükséges alkotmánymódosítást, mert a kormánypártok nem engedték felállítani a Postabank-ügy kapcsán a parlamenti vizsgálóbizottságot. Ezzel vette kezdetét a gyakorlat, miszerint a konszenzust igénylő kérdésekben a hozzájárulást a mindenkori ellenzék feltételekhez kezdte kötni. 1998 őszén a szocialisták és a szabaddemokraták hozzájárultak a magyar légtér korlátlan átengedéshez a koszovói konfliktus előtt, pár hónappal később azonban a korlátlan szót ki akarták venni az országgyűlési határozatból az MSZP-s politikusok. 1999. májusában Kovács László MSZP-elnök úgy nyilatkozott, hogy pártja a koszovói válság politikai rendezését támogatja. A Fidesz azzal vádolta az ellenzéket, hogy belpolitikai célokra használja fel a háborús konfliktust.

Medgyessy Péter 2003. januárjában aláírta a "nyolcak levelét", ez azonban azt eredményezte, hogy a Fidesz háborúpártisággal vádolta meg a kormányt. A legnagyobb ellenzéki párt azt hangsúlyozta, hogy ők a békés rendezést támogatják, és a társadalom döntő hányada (állításuk szerint 92 százaléka) sem kíván háborút Irakban. Később ez vezetett a Törökországba menő NATO-szállítmányok körüli útvonal-átengedési vitához is. Az ellenzék bírálta a kormányt amiatt is, hogy a légtérátengedés ügyében nem kérte ki a Parlament véleményét.

Az iraki békemisszió ismét egy olyan ügyet delegált a belpolitikai viták szintjére, amely a NATO-kötelezettségekkel kapcsolatos.

Háborús időszakokban a mindenkori kormány a szövetségi kötelezettségeknek megfelelően próbál politizálni. Az ellenzék az utóbbi időben úgy próbálja saját álláspontját megjeleníteni, hogy az 1. élésen elkülöníthető legyen a kormány álláspontjától, 2. belpolitikai konfliktust okozzon.

Az ellenzék feltételei

A külpolitika belpolitikában való feszültségkeltő szerepét jelzi az is, hogy az iraki konfliktus kapcsán az ellenzék a parlamenti hozzájáruláshoz feltételül szabta a négypárti megbeszélésen egyeztetett normaszöveg beterjesztését, valamint hiányolta a nemzetközi (NATO- vagy ENSZ-) hozzájárulást. A korábbi esetekhez hasonlóan a Fidesz most is feltételeket szabott az adott ügyhöz való hozzájárulásához. Tavaly szeptemberben Orbán Viktor feltételeket szabott az uniós alkotmánymódosítás megszavazásához, amely hosszas alkut kényszerített ki a kormányzat és az ellenzék között.

A mostanihoz hasonló "egyezkedés" folyt a pártok között 2002. decemberében is, amikor Magyarország Afganisztánba küldött volna katonai csoportot. A misszió végül egy egészségügyi kontingens lett, az ellenzék nyomására. A két ügy politikai motivációiban is hasonlít egymásra. A kormányzat mindkét esetben bizonyítani akarta, hogy Magyarország megbízható NATO-szövetséges. Ez 2002. decemberében a Foreign Affairs cikke után (a szaklap szerint Magyarországot, ha lehetett volna, már kizárták volna az észak-atlanti szerződés szervezetéből) hatványozott kormányzati igény volt. Az ellenzék legfőbb célja a konzervatív álláspont megjelenítése volt: magyar katonák ne harcoljanak külföldön.

A kis pártok lehetőségei

Az MDF és az SZDSZ ritkán jelent meg hangsúlyosan a külpolitikai kérdések kapcsán, véleményük gyakran elveszik az MSZP és a Fidesz álláspontja mellett, mivel a vitákban többnyire két, élesen elkülönülő álláspont fogalmazódik meg.
Kitörési lehetőség az lehet a Fórum és a szabaddemokraták számára, ha a nagy pártokénál markánsabb álláspontot jelenítenek meg. Katonai kérdésekben az SZDSZ szinte egyáltalán nem kommunikál. Az MDF az afganisztáni és az iraki misszió kapcsán is megfogalmazta ellenvéleményét, az afganisztáni orvoscsoport ügyében azt az álláspontot képviselte, hogy semmilyen békefenntartásban ne vegyenek részt magyarok, Irak kapcsán viszont a nemzetközi felhatalmazást hiányolják. A háborús szituációk kedvező alkalmat nyújtanak az MDF-nek, hogy élesen bírálja a kormányt, amennyiben radikálisabb álláspontot tud képviselni, mint a Fidesz.

KOMMENTÁR: Magyarország katonai szerepvállalása több összeütközést is eredményezett a kabinet és az ellenzéki pártok között. A Medgyessy-kormány legfőbb érve a szövetségesi kötelezettségeknek való megfelelés volt. Magyarország több ügyben is csak nehézkesen járult hozzá a konfliktusos ügyekben való részvételhez. Belpolitikai vita kerekedett az afganisztáni küldetésből, az útvonal-, illetve légtérátengedésből, most pedig az iraki békemisszióból. Az ellenzék álláspontját leghangsúlyosabban a Fidesz jeleníti meg. A párt többnyire a nagyhatalmi érdekek túlzott kiszolgálásával vádolja a kormányt. Várható, hogy későbbi háborús válsághelyzetek kapcsán is komoly belpolitikai vita bontakozik ki a mindenkori magyar kormány és parlamenti ellenzéke között.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695