A Kendermag Egyesület demonstrációja

2003-05-06

A Vörösmarty téren egyszerre tüntettek a marihuána fogyasztásának büntetése ellen tiltakozók, és a drogfogyasztást ellenzők. Az ellentüntetők folyamatosan provokálták a civil szervezet szimpatizánsait. A Szabad Magyarországért Mozgalom és a Friss Levegőt Polgári Kör által szervezett ellentüntetés résztvevői eredetileg a tér egyik felét kapták meg a tiltakozás helyszínéül. Így az ellentüntetés résztvevői kezdetben csak a kordon mögül kiabáltak. A kenderfogyasztást ellenzők azonban nem maradtak a tér számukra elkülönített felén és tojásokat, tintapatronokat dobálva zavarták meg a másik fél rendezvényét.
Gál J. Zoltán kormányszóvivő a demonstráció kapcsán elmondta: nincs napirenden a könnyű drogok liberalizációjának kérdése. A kormányszóvivő indokolatlannak nevezte a Magyar Demokrata Fórum és az Ifjúsági Demokrata Fórum - a Kendermag Egyesület tüntetésével egyidőben tartott - rendezvényén elhangzott felszólítást, miszerint a kormány és a kormánypártok nyilvánosan határolódjanak el a könnyű drogok legalizálásától.

Összefoglalás

A demonstrációt támogató vélemények:
- a magyar jognak különbséget kell tennie a különböző kábítószerek között; a személyes használathoz kapcsolódó magatartásokat ki kellene venni a Btk.-ból, és a szabálysértési jog keretében kellene kezelni
- az európai példák és a jogtörténet állomásai is azt mutatják, nem lehet hatást elérni csupán büntetőjogi eszközökkel; ez nem csak drága a társadalomnak, de több kárt is okozunk vele; egy sima fogyasztás miatt indított eljárásnál csak a szakértői költségek százezer forintra rúgnak; az összes kábítószeres eset hatvan százalékában a rendőrség cannabis miatt indít eljárást; noha csak fogyasztás miatt senki nem kapott az 1999-es Btk.-módosítás után letöltendő börtönbüntetést, az emiatt indított eljárások negyven százaléka a bíróságon végződött
- a magyar társadalomban ma sokkal jelentősebb és nagyobb kárt is okoz az alkohol és a dohányzás, mint a kenderszármazékok, előbbi kettő évente 70-80 ezer halálesethez vezet; az alkohol sokkal súlyosabb függőséget okoz, mint a marihuána; a marihuánafüggőség kis számban fordul elő, körülbelül ezer esetből egynél alakul ki
- a Kendermag Egyesület nem a marihuánafogyasztás mellett kardoskodnak majd, hanem azt szeretnék világossá tenni, hogy a kenderszármazékok használói nem bűnözők
- a büntető törvénykönyv eszközeivel nem kezelhető a droghasználat; a kábítószer-fogyasztás nem kívánatos, ártalmas dolog, veszélyeiről nyíltan kell beszélni, erőteljes megelőzési kampányokkal kell elejét venni a szerekre való rászokásnak, de a tiltás és a büntetés nem vezethet eredményre; például az 1930-as években az amerikai alkoholtilalom alatt sem esett vissza, sőt nőtt a szeszfogyasztás, csak éppen még inkább ellenörizhetetlenné vált
- bűnös az, aki mást sért, bánt, megkárosít, tehát az, aki mást nem sért, nem bánt és nem károsít meg, az nem bűnös, tehát az, aki más embert szóban forgó cselekedetével nem sért, nem bánt és nem is károsít meg, az nem is büntethető, mivelhogy nem bűnös; ahhoz, hogy a hatóságok eljárása igazolható legyen, bebizonyítandó, hogy a kender származékainak ilyen vagy olyan fogyasztása más embereket sért, bánt, megkárosít; ha ez nem bizonyítható be, akkor azok, akik kendert fogyasztanak, éppúgy nem bűnösök, mint azok, akik dohányt, szőlőt, árpát és gyümölcsöt erjesztve fogyasztanak
- az ENSZ szerint közel 140 millióan használják a földön az alkoholnál nem károsabb marihunát és a WHO már egy öt évvel ezelőtti jelentésében fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy:'az a feltevés, miszerint a marihuána használói idővel heroin-fogyasztókká válnának, az összes lehetőség közül a legkevésbé valószínű'; az egészségügyi világszervezet emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy amennyiben a kannabisz származékokat a többi illegális droggal együtt tiltott drogként kezelik, valóban megnőhet annak az esélye, hogy a fű-használók más szereket is kipróbálnak
- Hollandia után Svájc, Belgium, Nagy-Britannia, Spanyolország fogott már bele a kannabisz liberalizációjába; Hollandiában a világon szinte egyedülálló módon, stagnál a heroinfogyasztók száma - míg a még mindig szigorú drogtörvénnyel megvert államokban meredeken emelkedik -, sőt Hollandiában marihuánafogyasztóból sincs több, mint másutt
- a 2002 februárjában indított kutatás eredményeiből az derült ki: a kábítószeres bűnözés ellen hozott jelentősen szigorító változtatásokat tartalmazó 1998-as törvény sem a fogyasztást, sem a drogkereskedelmet nem szorította viszsza Magyarországon

A demonstrációt kritizáló vagy a drog-liberalizációt ellenző vélemények:
- a lágy drogok fogyasztásának megengedése megnyitná a kaput a többi kábítószer felé; nem azért, mert a marihuána 'megkövetelné' a kemény drogok fogyasztását, hanem azért, mert ugyanaz a lelki jelenség zajlik le: a valóságtól elrugaszkodott világ keresése; egy ilyen demonstrációnak és egyébként a mostani Btk.-módosításnak is az a társadalmi üzenete, hogy ezt szabad és lehet csinálni, ezért megnyitja az utat a fiatalok drogfogyasztása felé
- a fű kedvelői más embereknek nem ártanak?; nyilván többségük nem jut el a gyilkosságig vagy rablásig, ám évek óta gyakoriak a hét végi diszkós autóbalesetek, amelyek egyre több áldozatot követelnek; ezen túlmenően a fizikailag és szellemileg leépülő drogfüggő fiatalok óhatatlanul ártanak önmaguknak és családjuknak, gyógykezelésük és rehabilitálásuk sokmilliós költsége pedig a társadalmat, pontosabban az egészségükre vigyázó adó- és járulékfizető polgárokat terheli
- a rendszeresen fogyasztott marihuána gyakran súlyos egészségi bajokat okoz, s az agyi memóriaközpont tartósan, akár visszafordíthatatlanul károsodhat; a cannabist fogyasztók egy része, amikor a várt hatást már nem tudja elérni a dózis emelésével, akkor más, erősebb hatású szerhez nyúl; a látszólag lágy droggal az illető megtanulja a drogos magatartást, azt, hogy lelki és egyéb problémái megoldása helyett inkább kémiai eredetű örömöt szerezzen magának
- jól láthatóan a másokkal és a következményekkel nem törődő 'korlátlan', 'önmegvalósító' szabadság és a könnyű(!)szerrel elérhető boldogság a csali, ám a lényegről természetesen soha nem beszélnek a drogfogyasztás szabadságharcosai, arról, hogy a kábítószer-kereskedelem a maffiakartellek és globális hálózataik legnagyobb (az illegális fegyverkereskedelemnél és embercsempészetnél is nagyobb) üzlete, évente legalább 500 milliárd dollár profitot hoz a több százmillió beetetett és rászoktatott, függővé tett ember, akiknek többsége könnyen befolyásolható, megtéveszthető fiatal
- az európai országok példája azt mutatja, hogy ahol bármily módon liberalizálták a kábítószer-fogyasztást, ott megháromszorozódon az ilyen szerekkel élők száma, főként a fiatalok engedtek a könnyű drogok csábításának; a drogtörvény márciusi enyhítésének hatására már büntetlenül buzdítható bárki kábítószer-fogyasztásra, ez pedig a drogok további terjedéséhez vezethet



Magyar Bálint (SZDSZ) oktatási miniszter szerint (In: Dobozi Pálma: Szabadon engednék a kendert a tüntetők, Magyar Hírlap, 2003. április 26.) "nem szabadna, hogy maga a kábítószer-fogyasztás büntethető legyen. A Btk. módosítása egy kompromisszumos megoldás volt, amely egyszeri elterelést enged meg, de továbbra is büntetőjogi kategóriában hagyja a fogyasztást. Ugyanakkor már ez is előrelépés ahhoz az álszent magatartáshoz képest, amelyet az előző kormány politikusai képviseltek. Ha mindenkinek le kellett volna ülnie azt a néhány évet, amelyet a saját maguk által elfogadott büntetőjogi rendelkezés kiszabott, akkor jó néhányan biztosan nem jutottak volna el ebbe a pozícióba".

Gusztos Péter (SZDSZ) szerint (u.o.) "a magyar jognak különbséget kell tennie a különböző kábítószerek között. A személyes használathoz kapcsolódó magatartásokat ki kellene venni a Btk.-ból, és a szabálysértési jog keretében kellene kezelni. Az igazságügyi tárcánál egyébként megindult a Btk. átfogó újrakodifikálása, mely a tervek szerint a ciklus második felére befejeződik. Ez megfelelő pillanat lesz ahhoz, hogy újra felvessük a drogjogi szabályozás kérdését".

Harrach Péter (Fidesz-MPP) szerint (u.o.) "a lágy drogok fogyasztásának megengedése megnyitná a kaput a többi kábítószer felé. Nem azért gondolom ezt, mert a marihuána 'megkövetelné' a kemény drogok fogyasztását, hanem azért, mert ugyanaz a lelki jelenség zajlik le: a valóságtól elrugaszkodott világ keresése. Egy ilyen demonstrációnak és egyébként a mostani Btk.-módosításnak is az a társadalmi üzenete, hogy ezt szabad és lehet csinálni, ezért megnyitja az utat a fiatalok drogfogyasztása felé".

Ritter Ildikó, a kriminológiai intézet munkatársa szerint (u.o.) "az európai példák és a jogtörténet állomásai is azt mutatják, nem lehet hatást elérni csupán büntetőjogi eszközökkel (...) ez nem csak drága a társadalomnak, de több kárt is okozunk vele. Egy sima fogyasztás miatt indított eljárásnál csak a szakértői költségek százezer forintra rúgnak. Az összes kábítószeres eset hatvan százalékában a rendőrség cannabis miatt indít eljárást. Noha csak fogyasztás miatt senki nem kapott az 1999-es Btk.-módosítás után letöltendő börtönbüntetést, az emiatt indított eljárások negyven százaléka a bíróságon végződött".

Funk Sándor, a Nyírő Gyula kórház addiktológusa szerint (u.o.) "a magyar társadalomban ma sokkal jelentősebb és nagyobb kárt is okoz az alkohol és a dohányzás, mint a kenderszármazékok (...) Előbbi kettő évente 70-80 ezer halálesethez vezet. Az alkohol sokkal súlyosabb függőséget okoz, mint a marihuána. A marihuánafüggő a szer nélkül is tud létezni, főként pszichés tüneteket produkál, ezeket viszont szinte lehetetlen kezelni. A marihuánafüggőség kis számban fordul elő, körülbelül ezer esetből egynél alakul ki".

Fahidi Gergely szerint (Kenderre magyar?, HVG, 2003. április 30.) "Kiskőrös vidékén messze túlmutató jelentőségű, országos vitát kiváltó üggyé dagadt a tavaly január 16-án 'füvező' középiskolások ellen indított rendőrségi akció (...) amely azzal fenyegetett, hogy több végzőst az iskolai fegyelmik megfosztanak az érettségi és a továbbtanulás lehetőségétől. A büntetőeljárás több mint egy év alatt még vádemelésig sem jutott, a tavalyi negyedikesek pedig immár főiskolások. Az akkori jogszabályok alapján többéves börtönbüntetés fenyegette a diákokat egy-egy 'füves' cigaretta elszívásáért, körbekínálásáért, így ha sikerült volna hetek-hónapok alatt lezavarni a pert, az különben normálisan élő tizenévesek életét tehette volna óhatatlanul tönkre. A Kendermag Egyesület - Jancsó Miklós filmrendező védnökségével a belvárosi Vörösmarty térre szervezett - május 4-ei rendezvénye egyebek mellett ilyen helyzetekre próbálja felhívni a figyelmet".

Fahidi szerint a klasszikus ellenérv "az, hogy ha a legenyhébb drogok használatának tilalma megszűnne, az nem nyitna-e utat a veszélyesebb szerek legalizálása előtt, illetve az, hogy az ugyancsak cannabisszármazék heroin túladagolása miatt meghaltak többsége is füvezéssel kezdte. Az orvos, vegyész és más szakértők véleménye nagyobbrészt cáfolja a cannabisszármazékok 'kapudrog' minősítését, azt hangsúlyozva, hogy a füvezés testi függőséget nem alakít ki, ám az igazsághoz tartozik, hogy nem teljesen egyértelműek a szakértői állásfoglalások".

Lévay Miklós egyetemi tanár, a miskolci jogi kar dékánja (u.o.) "hiányolja azokat az egyértelmű természettudományos fogódzókat, amelyek a drogkérdésben megalapoznák a büntető törvénykönyv (Btk.) reformját. Kiindulásként azonban elfogadja, hogy ha a jogalkotó kizárólag a lehetséges egészségi ártalmat venné figyelembe, akkor a dohány és a szesz veszélyessége megelőzné a cannabisszármazékokét, de szerinte legalább ilyen súllyal kell figyelembe venni a kulturális tradíciót, a társadalmi vélekedést is. Lévay ezért éppúgy értelmetlennek tartaná a marihuána és a hasis legalizálását, mint a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás törvényi tilalmát. A leendő Btk. előkészítése során azonban azért fog érvelni, hogy a jogalkotó igenis tegyen különbséget a kábítószerek közt, a fogyasztás legenyhébb eseteit akár szabálysértéssé 'minősítve le'".

Felső László, a Kendermag Egyesület elnöke hangsúlyozta: (In: Marihuánatüntetés vasárnap, Népszabadság, 2003. április 30.) "nem a marihuánafogyasztás mellett kardoskodnak majd, hanem azt szeretnék világossá tenni, hogy a kenderszármazékok használói nem bűnözők. A demonstráció körül fellángolt vitáról, amely a parlamentet is elérte, Felső úgy vélekedett: céljuk az volt, hogy társadalmi vita induljon el erről a problémáról. Az anyák napi időzítést szóvá tevő kritikákra az elnök megjegyezte: nemzetközi demonstrációról van szó, világszerte több mint 200 városban tartanak hasonló tiltakozásokat vasárnap".

Faggyas Sándor szerint (Szertelen szabadság, Heti Válasz, 2003. május 2.) "az indiai kenderből (cannabis) főként marihuánát és hasist állítanak elő, amelyek az úgynevezett lágy vagy könnyű kábítószerek közé tartoznak. Ezek fogyasztását a legtöbb országban (nálunk is) törvény tiltja, illetve bünteti, mint minden más drogét. Ezen szeretnének változtatni a honi kendermagosok, mondván, hogy egyfelől a fűszívás nem annyira ártalmas az egészségre, mint például az alkohol vagy a dohányzás - ami legális -, másfelől a fiatalok nagy része a tiltás ellenére már nálunk is legalább egyszer kipróbált valamilyen könnyű drogot, és nem helyes emiatt büntetni őket. A marihuánát, hasist stb. legalizálni igyekvők szándéka és az érvrendszere persze semmi újat nem tartalmaz. Az MSZP értelmiségi holdudvarába tartozó Jancsó Miklós filmrendező fővédnökségével szervezett demonstráción a híradások szerint beszédre készülő SZDSZ-es és chartás alapító atya, Konrád György író vélhetően megismétli azon ismert véleményét, amit az általa kilenc éve kirobbantott emlékezetes sajtóbeli drogvita óta többször kifejtett. A parlamenti képviselőkhöz intézett nyílt levelében (Népszabadság, 1994. augusztus 1.) így lobbizott a szabad marihuánafogyasztás mellett: 'A kender ugyanolyan növény, mint a szőlő, a gyümölcs vagy a gabona, nem mérgez, csak a humorérzéket javítja. Ha a magát túlzott szesz- és dohányfogyasztással károsító magyar lakosság inkább a kender jótéteményeivel élne, akkor a közegészségügy jobban állna.' Azt bizonygatta: 'A fű kedvelői más embereknek nem ártanak, és még maguknak sem bizonyíthatóan.' Ez utóbbi állítás cáfolatául idézzünk fel két, nemrég történt, nagy megdöbbenést keltő gyilkosságot. Egy hideg februári reggelen egy huszonéves férfi megfojtotta patronálóját: egy fiatal evangélikus lelkésznőt, aki budai lakásán sokszor látott vendégül halmozottan hátrányos helyzetű, elesett, lelki beteg embereket. A fiatalember az előző éjszakát egy budapesti szórakozóhelyen töltötte, ahol társaival marihuánás cigarettát szívott és Extasy tablettát fogyasztott. Tettét a rendőröknek annyival magyarázta, hogy 'bekattant'... Egy hónappal ezelőtt két fiatalkorú és egy húsz év körüli férfi Bábolnán ki akart rabolni egy benzinkutat, hogy pénzt szerezzenek drogra, ezért egy hosszú késsel hátba szúrták az éjjeli műszakban levő háromgyerekes benzinkutast, aki a helyszínen életét vesztette. A rendőrségi vizsgálat szerint a gyilkosság előtt a fiatalok valószínűleg marihuánát és LSD-t fogyasztottak. A lakásukon tartott házkutatáskor kisebb mennyiségű drogot foglaltak le".

Faggyas: "a fű kedvelői más embereknek nem ártanak? Nyilván többségük nem jut el a gyilkosságig vagy rablásig, ám évek óta gyakoriak a hét végi diszkós autóbalesetek, amelyek egyre több áldozatot követelnek: nemcsak az 'elszállt' fiataloktól, hanem a vétlen közlekedőktől is. Ezen túlmenően a fizikailag és szellemileg leépülő drogfüggő fiatalok óhatatlanul ártanak önmaguknak és családjuknak, gyógykezelésük és rehabilitálásuk sokmilliós költsége pedig a társadalmat, pontosabban az egészségükre vigyázó adó- és járulékfizető polgárokat terheli. Ezért sem magánügy a drogfogyasztás. A nagy tekintélyű, ám orvosilag illetéktelen libertinus író érvelésével ellentétben, hogy a füves cigaretta szívása nem ártalmas az egészségre, és nem okoz függőséget, már a kilenc évvel ezelőtti vitában több drogszakértő orvos és pszichológus meggyőzően kimutatta, hogy a rendszeresen fogyasztott marihuána gyakran súlyos egészségi bajokat okoz, s az agyi memóriaközpont tartósan, akár visszafordíthatatlanul károsodhat. Mint Funk Sándor ismert kórházi pszichiáter-addiktológus fogalmazott: 'Biztos, hogy a cannabist fogyasztók egy része, amikor a várt hatást már nem tudja elérni a dózis emelésével, akkor más, erősebb hatású szerhez nyúl... a látszólag lágy droggal az illető megtanulja a drogos magatartást, azt, hogy lelki és egyéb problémái megoldása helyett inkább kémiai eredetű örömöt szerezzen magának'".

Faggyas szeerint "a drogaktivisták régi fő érve a szabadság: a könnyű drog használatához - mint a szeszfogyasztáshoz, dohányzáshoz - az államnak semmi köze; hogy ki miből mennyit fogyaszt, az szabad ország szabad polgárainak ugyanúgy magánügyük, mint fogmosási szokásaik - írta Konrád. Jól láthatóan a másokkal és a következményekkel nem törődő 'korlátlan', 'önmegvalósító' szabadság és a könnyű(!)szerrel elérhető boldogság a csali, ám a lényegről természetesen soha nem beszélnek a drogfogyasztás szabadságharcosai. Arról, hogy a kábítószer-kereskedelem a maffiakartellek és globális hálózataik legnagyobb (az illegális fegyverkereskedelemnél és embercsempészetnél is nagyobb) üzlete: nemzetközi szervezetek becslése szerint évente legalább 500 milliárd dollár - ami Magyarország csaknem tízévi nemzeti jövedelmével (!) egyenlő - profitot hoz a több százmillió beetetett és rászoktatott, függővé tett ember, akiknek többsége könnyen befolyásolható, megtéveszthető fiatal. A kábító szórakozás és a könnyű élvezet keverékét kínálók valójában a függőség, kiszolgáltatottság és reménytelenség örvényébe taszítják a szabadság- és boldogságéhes embereket. Nem a kendert kéne 'szabadon engedni', hanem a rejtett üzleti érdekekre és manipulációra, a drogfogyasztás veszélyeire rávilágító információkat és felelős véleményeket. Az ártalmatlannak propagált és legalizálni kívánt könnyű drogok azért veszélyesek, mert a kábítószerre rászokók zöme marihuánával kezdi".

Arató Gergely (MSZP): (In: A fogyasztók büntetése nem állja útját a drogoknak, Népszava, 2003. május 3.) "két ok miatt nem tudok egyetérteni az egyesület demonstrációjával. Egyfelől félő, hogy a rendezvény hatására a kábítószerek valamiféle jópofa dolognak tűnhetnek, ez pedig mindenképp kerülendő. Másrészről szerintem nem indokolt, hogy az egyesület éppen most törjön lándzsát a könnyűdrogfogyasztás dekriminalizációja mellett. A jelenlegi komplex drogpolitikában egyensúly ban van a megelőzés és a büntetés, illetve e lehetőség arra, hogy az alkalmi kábítószer-fogyasztók mentesüljenek a büntetés alól".

Mátrai Márta (Fidesz): (u.o.) "felháborítónak tartom, hogy valaki ismét felemelheti a szavát a kábítószer-fogyasztás mellett. Az, hogy az egészségügyi miniszter nem határolódott el a Kendermag Egyesület céljától, azt jelenti, hogy a kormány esetleg hajlandó lenne támogatni a könnyű drogok legális használatát. Ez pedig visszafordíthatatlan folyamatot indítana el, egyre több fiatal nyúlna a mámort okozó szerekhez. Tudom, hogy Európa egyes országaiban, például Hollandiában bárki szabadon élhet e drogokkal, de nem lehet mindent átvenni csak azért, mert európai jelenség. Külön felháborítónak tartom, hogy a demonstrációra anyák napján kerül sor".

Herényi Károly (MDF): (u.o.) "az európai országok példája azt mutatja, hogy ahol bármily módon liberalizálták a kábítószer-fogyasztást, ott megháromszorozódon az ilyen szerekkel élők száma, főként a fiatalok engedtek a könnyű drogok csábításának. A drogtörvény márciusi enyhítésének hatására már büntetlenül buzdítható bárki kábítószer-fogyasztásra, ez pedig a drogok további terjedéséhez vezethet".

Béka Gabriella (SZDSZ): (u.o.) "a büntető törvénykönyv eszközeivel nem kezelhető a droghasználat. A kábítószer-fogyasztás nem kívánatos, ártalmas dolog, veszélyeiről nyíltan kell beszélni, erőteljes megelőzési kampányokkal kell elejét venni a szerekre való rászokásnak, de a tiltás és a büntetés nem vezethet eredményre. Például az 1930-as években az amerikai alkoholtilalom alatt sem esett vissza, sőt nőtt a szeszfogyasztás, csak éppen még inkább ellenörizhetetlenné vált".

Konrád György: (Van-e bűnös sértett nélkül?, Népszabadság, 2003. május 5.) "első és minden egyebet axiomatikusan megelőző érvem a következő: bűnös az, aki mást sért, bánt, megkárosít. Tehát az, aki mást nem sért, nem bánt és nem károsít meg, az nem bűnös. Tehát az, aki más embert szóban forgó cselekedetével nem sért, nem bánt és nem is károsít meg, az nem is büntethető, mivelhogy nem bűnös. Ahhoz, hogy a hatóságok eljárása igazolható legyen, bebizonyítandó, hogy a kender származékainak ilyen vagy olyan fogyasztása más embereket sért, bánt, megkárosít. Ha ez nem bizonyítható be, akkor azok, akik kendert fogyasztanak, éppúgy nem bűnösök, mint azok, akik dohányt, szőlőt, árpát és gyümölcsöt erjesztve fogyasztanak. Akkor nincsen igazságos ok azoknak a megbüntetésére, akik marihuánát vagy hasist szívnak".

Konrád: "második érvem egyszersmind indítékaim magyarázata is. Aki a polgári szabadságot az első érték gyanánt választja, az megbotránkozik azon, hogy van egy törvény, amely a hatóságot feljogosítja egyébként semmilyen bűnt el nem követő, nyugodt polgárok megmotozására, otthonuk, magánterületük megsértésére, fiókjukban levélmorzsalékok, magok után való kurkászásra. A hatóságoknak ilyen motozásokra és házkutatásokra 1989 előtt olyan írások üldözése adott törvényes jogcímet, amelyek a szabadság értékét az első helyen tárgyalták. Folyt a legális vadászat a cenzúrázatlan szó ellen. Szabad volt benyúlni bárkinek a szekrényébe, táskájába, zsebébe, és ezt az akkori ellenzék az alapvető emberi jogok megsértésének tekintette. Most nem papírt, hanem füvet keresnek a zsebekben, de nekem úgy rémlik, hogy nem a keresett holmi az érdekes, hanem a zsebbe nyúlás jogszokásának a fenntartása. Szabad társadalomban az állampolgár magánügye, hogy mit ír, mit olvas, milyen előadásokat hallgat, mit eszik, mit iszik, mit füstöl, ez mind csak őrá tartozik, és mindehhez állami tisztviselőknek semmi közük nincsen. Semmi közük a fiókjához, a virágcserepéhez az erkélyen vagy a virágágyásához a kertjében. Ahogy az ő magánügye, hogy ott krumplit, szilvát, szőlőt vagy akár mákot termeszt, nincs meggyőző ok arra, hogy ez az egy növény, a kender más elbírálásban részesüljön, és üldöztetést vonjon magával. Egyszóval: hogy ki milyen cigarettát szív - magánügy, ahhoz az államnak semmi köze".

Konrád szerint "mondják, hogy a kenderfogyasztás büntetendő, mert árt. Lehet. Kimutatták-e, hogy jobban árt, mint más élvezeti szer fogyasztása, amely árt ugyan, mégsem büntetendő? Nem mutatták ki, éppen ellenkezőleg. Mindenki tudja, hogy a nikotin és az alkohol árt a legjobban az egészségnek, mégsem üldözik - szerintem helyesen - a fogyasztásukat, mert az egyén szabadon árthat a saját egészségének akár az öngyilkosságig terjedően. Az olyan embert sem bünteti meg senki, és föl sem vetődik, hogy meg kellene büntetni, aki sikertelen öngyilkossági kísérletet tett és túlélte. Aki mást próbál megölni, azt elítélik, aki magát próbálta megölni, azt nem ítélik el. Csak akkor lát bűnt az egészségtelennek vélt szokásban az eljáró hatóság - a vonatkozó törvények alapján és a nemzetközi joggyakorlattal többé-kevésbé egyezően -, ha kendert szív, ami korántsem olyan káros, mint a nikotin. A kender bárminemű egészségi ártalmát komoly kutatók nem tartották bizonyíthatónak, sőt esetenként gyógyító, roboráló hatást tulajdonítanak neki. Azt is tudja mindenki, hogy az alkohol-részegek között sok az agresszív, sok erőszakos bűncselekmény születik ittasan. A füvesek inkább nyugodtak, békések. Miért ez a negatív kivételezés? Bizarr mellékkörülmény, hogy a marihuánaellenes propagandát leginkább a szesz- és dohánygyárak szponzorálják".

Petri Lukács Ádám: (Fűre lépni, Népszava, 2003. május 5.) "az ENSZ szerint közel 140 millióan használják a földön az alkoholnál nem károsabb marihunát és a WHO már egy öt évvel ezelőtti jelentésében fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy:'az a feltevés, miszerint a marihuána használói idővel heroin-fogyasztókká válnának, az összes lehetőség közül a legkevésbé valószínű'. Az egészségügyi világszervezet emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy amennyiben a kannabisz származékokat a többi illegális droggal együtt tiltott drogként kezelik, valóban megnőhet annak az esélye, hogy a fű-használók más szereket is kipróbálnak. Ami logikus, ha például arra gondolunk, hogyha nem ellenőrzött, legális úton jutnak hozzá, hanem ugyanattól az utcai dealertől szerzik be, aki a gyilkos kemény drogokat is terjeszti. Kétségtelen, hogy a hazai általános tájékozatlanság melletti erős előítéletekkel terhes légkörben már az is igen tiszteletreméltó és őszintén üdvözlendő, hogy az új kormány megváltoztatta a Fidesz-kormány által bevezetett drákóian szigorú drogtörvényt, módott adva például a diákoknak arra, hogyha egyszer elszívnak egy jointot, attól még a büntetőeljárást megússzák és befejezhessék tanulmányaikat. Hajlok arra az álláspontra, hogy ma Magyarországon ennél nem lehetett volna többet elérni. De bízom benne, hogy jőni fog egy jobb kor, amikor a marihuána megfelelő közegészségügyi ellenőrzés után, zárjegyes és - minő perspektívák az államháztartásnak!- adózott termékként hozzáférhérhető lesz legálisan a nagykorúak számára. Igaz ekkor már jóval kisebb lesz a varázsa".

Galambos Péter szerint (Ki a felelőtlen?, Magyar Hírlap, 2003. május 6.) "ha másra nem, helyzetfelmérésre feltétlenül jó volt a budapesti Vörösmarty téren május 4-én tartott demonstráció és annak megzavarása. Azok, akik a marihuána kérdésében (is) az érvek és a véleménycsere hívei, láthatták, hol tartunk, és ebből következtethetnek, mikor érhetjük utol e tekintetben Európát. A Magyar Demagóg Fórum és a hasonszőrű szervezetek csúsztatásaira, rágalmaira (a Kendermag Egyesület népszerűsíteni és osztogatni fogja a drogokat stb.) persze számítani lehetett, de az agresszivitás ilyen fokú megnyilvánulásait valószínűleg maguk a tüntetés szervezői sem várták, különben nyilván nem egyeztek volna bele az általuk jó előre lefoglalt tér kettéosztásába. Be kell látnunk, a magyar társadalom nagyobbik részének tájékozatlansága az ügyben tragikus mértékű. A legalizációpártiak számára természetesen az a legfőbb dilemma, hogy a rendelkezésre álló tömérdek érv közül melyekkel érdemes hozzálátni az emberek meggyőzéséhez. Az európai csatlakozás magas támogatottságát elnézve a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb az lenne, ha megismertetnénk honfitársainkat a nyugat-európai mintákkal. Nemcsak arra gondolok, hogy soroljuk fel, Hollandia után hány ország - Svájc, Belgium, Nagy-Britannia, Spanyolország - fogott már bele a kannabisz liberalizációjába, de beszélni kell az úttörő hollandok eredményeiről. Mindenekelőtt arról, hogy náluk, a világon szinte egyedülálló módon, stagnál a heroinfogyasztók száma - míg a még mindig szigorú drogtörvénnyel megvert államokban meredeken emelkedik -, sőt Hollandiában marihuánafogyasztóból sincs több, mint másutt. Miért kellene Magyarországnak is végigmennie azon az úton, amely láthatóan nem vezet sehová?"

Galambos: "ha nálunk bármikor bármilyen fórumon fölvetődik a téma, azonnal a fiatalokra terelődik a szó, miközben senkinek halvány elképzelése sincs róla, mit gondolnak a marihuánáról ők maguk. Ez pedig több szempontból is veszélyes. A helyzet az, hogy a tizen- és huszonévesek jelentős hányada együtt él a füvezéssel, mint a környezetükben meglévő jelenséggel, akkor is, ha közülük sokan nem használják. Pontosan látják a szer kockázatait, hatását, és tisztában vannak mindennel, ami hozzá kapcsolódik, ezért - mondjuk ki végre - egyáltalán nem tekintik kábítószernek! Úgy kezelik, mint egy élvezeti cikket, ami abban különbözik, mondjuk az alkoholtól, hogy nem lesz tőle másnapos az ember, viszont dugdosni kell a rendőrök elől. Az említett fűszívó fiatalok kinevetik azokat, akik drogosnak tartják őket, ahogy ezt tenné bármely mértékletes borfogyasztó, ha alkoholistának bélyegeznék. Ugyanolyan értelmetlen dolognak tekintik, ha a hatóságok gyógykezelésre küldenek lebukott füveseket, mint ha valakit azért kúrálnának, mert időnként megiszik egy csésze kávét. Értetlenül néznek arra, aki a kannabisz pusztító hatásáról szónokol, miután saját példájukból tudják: akik szívnak, ettől még normális életet élhetnek, adott esetben tanulnak, dolgoznak egyszerre. Ideje lenne az illetékeseknek szembenézni a fent vázoltakkal, majd alkalmazkodni a megszólítandó réteg gondolkodásmódjához, ellenkező esetben minden - a rendőrségen, az egészségügyben vagy másutt - kábítószerekkel foglalkozó szakember azon fogja kapni magát, hogy a lakosság egy része hülyének nézi. A marihuánát használók ugyanis egyre többen lesznek, ráadásul maholnap felnőtté válik az a nemzedék, amelynek tagjait már nem lehet a témában légből kapott sületlenségekkel etetni".

Galambos szerint "a kannabiszszármazékok démonizálásának azonban súlyosabb következményei is lehetnek. Az elrettentő példa a múlt század közepének Amerikája, ahol nagyszabású és roppant alacsony színvonalú kampány zajlott a marihuána ellen. A hisztéria eredményeként ugyan a növénnyel soha kapcsolatba nem kerülő átlagpolgárok elhitték a hajmeresztő ostobaságokat, a jóval tapasztaltabb fiatal generációk viszont értelemszerűen nem, mivel saját környezetükben napról napra látták azok élő cáfolatát. Aztán amint hasonló elrettentő szövegeket hallottak a számukra addig ismeretlen heroinról, joggal vélték, hogy ezúttal is az állami propaganda nevetséges túlzásaival van dolguk. Mindez bizonyára nagymértékben hozzájárult, hogy az Egyesült Államokban később oly gyorsan megnőtt a heroinisták száma. Igazán kínos lenne, ha nálunk is valami hasonló történne, különösképp azoknak, akik felelősségről kezdtek prédikálni a tüntetés kapcsán. Tetszik vagy sem, itt is az őszinteség és a nyíltság lenne a legsikeresebb stratégia".

Féderer Ágnes szerint (Mi történt a "fű" alatt?, Népszabadság, 2003. május 6.) "a magyar társadalom számára a drogos fiatal a bűnözés, a lecsúszás, az erőszak és fenyegetés jelképévé vált az utóbbi években. Az 1998-ban hatalomra jutott Orbán-Torgyán-kabinet a rend kormányaként ugyanis politikai kérdést csinált a kábítószer-fogyasztás visszaszorításából. Határozott fellépést ígért, szigorú törvényeket alkotott, és a választópolgárok igényeire hivatkozva erőszakos tiltással próbálta megakadályozni, hogy a kábítószerek megrontsák a magyar ifjúságot. Néhány év alatt világosan kiderült aztán, hogy a szigorú tiltás és megtorlás éppen azokat kriminalizálja, akiket meg akartak védeni. Ráadásul a hasonló próbálkozásokról a világ több pontján már rég kimondták: hatástalanok. A magyar társadalmat nagyon megzavarta az ördöggel cimboráló drogos képével riogató, populista politikai retorika. Így fordulhatott elő, hogy az elmúlt néhány évben az oktatási intézmények drogbejelentései nyomán például sokkal több büntetőeljárás indult fiatal fogyasztók ellen, mint ahány drogcsempészt lefüleltek a határőrök. De ami a legérdekesebb: a végső csapást az 1998-as szigorú drogtörvényre még a választások előtt maga az Orbán-kormány Ifjúsági és Sportminisztériuma mérte. A tárca helyettes államtitkárának felkérésére indított kutatás eredményeit 2002 februárjában publikálta Ritter Ildikó, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa, amelyből az derült ki: a kábítószeres bűnözés ellen hozott jelentősen szigorító változtatásokat tartalmazó 1998-as törvény sem a fogyasztást, sem a drogkereskedelmet nem szorította viszsza Magyarországon. A megkérdezett 137 rendőr és ügyész háromnegyede a szigorítás kapcsán semmiféle pozitív társadalmi hatást nem tudott megjelölni. Egy demokratikus országban ilyenkor valószínűleg szakemberek és politikusok együtt keresik a megoldást. Nem szégyen kimondani: lehet, hogy rossz úton indultunk el. Az új kormány 2002-ben valóban enyhített valamit a drogfogyasztásra vonatkozó jogi szabályozáson, ám mindez úgy történt, mintha az lenne a cél, hogy feltűnés nélkül oldódjon meg a helyzet, ne bűnhődjenek nagyon a drogfogyasztók, de a drogügyekben tájékozatlan társadalmat se riasszák a kormány intézkedései. 'Rászabadítják a kábítószereseket a társadalomra' - hallatszott az enyhítés kapcsán a jobboldalról, ami azért tragikomikus, mert az előbbiekből már kiderült, ők maguk kutattatták ki, hogy az eddig alkalmazott szigor eredménytelen. Sőt kifejezetten ártalmas".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695