Kormányátalakítás

2003-05-09

A Parlamentben, napirend előtt Medgyessy Péter miniszterelnök az Új lendület a kormányban címmel elhangzott felszólalásában bejelentette kormánya átalakítását. Görgey Gábor kultuszminsztert Hiller István, az Oktatási Minisztérium államtitkára, Jánosi György sportminisztert Gyurcsány Ferenc, a miniszterelnök főtanácsadója váltja. Medgyessy Péter Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter helyére az SZDSZ javaslatára Persányi Miklóst, a Fővárosi Állatkert eddigi főigazgatóját kérte fel.
Hiller István utódja az oktatási tárca államtitkári posztján Szabados Tamás, az MSZP-frakció oktatási munkacsoportjának vezetője lesz, míg Jánosi György Szabados megüresedett helyét veszi át az Országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottságának élén. A kormányfő Lévai Katalint, a Munkaügyi Minisztérium esélyegyenlőségi főigazgatóját esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszterré nevezte ki. Feladata a nők, a romák, a fogyatékkal élők, a negyven éven felüliek és a gyermekek esélyegyenlőségének megteremtése lesz. A miniszterek kinevezése május 19-től érvényes. Medgyessy Péter a Miniszterelnöki Hivatal átalakításával kapcsolatban a kancellária tehermentesítését jelölte meg célként. A Miniszterelnöki Hivataltól Baráth Etele, a nemzeti fejlesztési tervvel és Nagy Sándor, területfejlesztéssel foglalkozó politikai államtitkársága a szintén most kinevezett integrációs ügyekért felelős tárca nélküli miniszter, Juhász Endre felügyelete alá kerül. A turizmusért felelős politikai államtitkár visszakerül a gazdasági tárcához, a kormányzati informatika bizonyos feladatkörei pedig az Informatikai és Hírközlési Minisztériumhoz kerülnek át. A Teleki László vezette romaügyekért felelős politikai államtitkárság és a Baja Ferenc által felügyelt államtitkárság - mely a jövőben a civil kapcsolatokkal és a szolgáltató állammal összefüggő feladatokat lát majd el - Lévai Katalin felügyelete alá kerül. A kormányfő szerint a következő választásokig nem lesz újabb kormányátalakítás. Kóródi Mária nem kívánta kommentálni menesztését. A kultusztárca éléről távozó Görgey Gábor úgy nyilatkozott, hogy kinevezésekor - titokban - eleve abban állapodott meg a miniszterelnökkel, hogy csak egy évre vállalja a posztot. Jánosi György meggyőződése szerint a miniszterelnök kormányátalakítással kapcsolatos döntésében nem szakmai, hanem politikai, személyes szempontok játszottak közre. Az ellenzék a plenáris ülésen, főként Gyurcsány Ferenc kinevezése miatt támadta a kormányfőt, mint mondták: nem szerencsés, hogy Medgyessy Péter egyik bizalmasát tette miniszterré. Áder János, a Fidesz frakcióvezetője a Medgyessy Péter által hangsúlyozott lendületet kritizálta. A politikus szavai szerint a kormány tevékenységének köszönhetően lendületesen nőtt a munkanélküliek száma. A kormány nagy lendülettel szüntette meg a mezőgazdasági géptámogatásokat, szigorításokkal készül lehetetlenné tenni a lakástámogatások igénybe vételét és elhalasztotta az olimpia megrendezését.

Összefoglalás

A kormányt vagy az új kormánytagokat támogató vélemények:
- a miniszternek fölrótt pénzügyekben annyi volt a rosszindulatú hamisítás, amennyi még a leghiggadtabb embert is kihozná a sodrából, alighanem megkönnyebbül, hogy végre ismét hivatásával törődhet - írni fog
- Persányi Miklós, a budapesti állatkert eddigi főigazgatója támadhatatlan: nemzetközi hírű, nagyra becsült tudós, aki tíz év alatt csodát tett, a lezüllött, kétségbeejtő helyzetű intézményből igazán európai zoot teremtett
- az esélyegyenlőség megteremtéséről nem lehet, nem is szabad lemondani soha; biztató, hogy a rendszerváltozás után akad egy kormány, amely, ha külön minisztériumot nem is, de a Miniszterelnöki Hivatal keretében legalább egy tárca nélküli posztot áldoz ennek a feladatnak; lehet vitatkozni, de az esélyegyenlőségi miniszter kinevezése jelentősebb változás, mint a különféle tárcák élén történt személycserék együttvéve
- Medgyessy gazdasági vonalon most nem kényszerült kompromisszumra, ami kedvező jelzés a piacok számára
- Gyurcsány Ferenc az összeférhetetlenségnek a törvényben előírt megszüntetésén - a cégfunkcióktól való megváláson - túl tulajdonosi jogait is átruházza, és azok jövőbeli gyakorlóját nyilvánosan megnevezi; az érdekeltségébe tartozó cégek vezetői, könyvvizsgálói ugyanakkor nyilatkozni fognak arról, hogy a vállalkozások nem állnak kapcsolatban a költségvetéssel, illetve az államháztartással, és állami megbízásra a jövőben is csak előre bejelentett módon, nyilvánosan pályázhatnak
- az európai integrációt koordináló Juhász Endre, a környezetvédő Persányi Miklós és az esélyegyenlőség nevű szocialista vesszőparipát meglovagoló Lévai Katalin személyében három olyan ember is helyet kapott a kabinetben, aki szokatlan módon ért ahhoz a területhez, amelyet majd irányítania kell, az érettségizett kormányszóvivő és a tanári katedrát soha nem látott oktatási miniszter ismeretében ez kifejezetten örvendetes

A kormányátalakítást vagy az új kormánytagokat kritizáló vélemények:
- Görgey Gábor első fontos miniszteri döntése máris vihart kavart: pályázat nélkül nevezte ki Huszti Pétert a Nemzeti Színház élére, menesztése valószínűleg azért következett be, mert több ügyben támadták; felesége, az operaénekes Iván Ildikó szereplései, néhány baráti bizalmas felbukkanása döntési pozíciókban és tanácsadóként, pénzeket is utaltak Görgey számára a tárcánál, igaz, ezekről még az előző NKÖM-vezetés döntött
- a bizalomvesztés már az SZDSZ legutóbbi küldöttgyűlésén jelentkezett, ahol nem választották az ügyvivők közé a Kóródi Mária miniszter asszonyt, a tényekhez tartozik, hogy a környezetvédelemben egyébként is járatlan Kóródi Mária mögött nem állt olyan szakértői csapat, amely segíthette volna munkáját; sőt az első percektől nyilvánvaló volt: politikai államtitkárrá kinevezett párttársával, Kis Zoltánnal nem tud harmonikusan együtt dolgozni, emiatt gyakorlatilag minden feladat Kóródi vállára nehezedett
- Medgyessy Péter a vagyonát a rendszerváltozás során megteremtő, átmentő, gyarapító és jó részét a politikába fektető, ám kevéssé látható posztkommunista gazdasági elit tagja és miniszterelnöke; Gyurcsány Ferenc ennek az elitnek az egyik vezetője; Gyurcsány Ferenc Medgyessy Péter gazdasági tartótisztje és kiszemelt utódja; a posztkommunista gazdasági elitnek kell a miniszterelnöki pozició
- a kormány az elmúlt egy évben nem követett el jóvátehetetlen hibát, igaz kiemelkedőt sem nyújtott; a eltávolítottak közül Görgeynek a civil csetlését-botlását, Jánosinak a Deutsch Tamással folytatott párbajában a hibás kommunikációt lehet felróni, míg Kóródinak azt, hogy nem tudta elfogadtatni magát a környezetvédelmi lobbival, s talán saját kormányfőjével sem
- a Zöldminiszterek és minisztériumnak szerepe sajnos nem több, mint a kilátástalan védekezés, erre a posztra tehát rendre olyan embertállítanak, aki nem okoznak gondot a kormánynak; Persányi Miklóssal utoljára akkor találkozhattunk, amikor Maróthy László környezetvédelmi miniszter képviseletében a Duna Kör elleni sajtókampányt irányította 1988-ban, igaz, a rendszerváltás után hamar újragondolta nézeteit
- Kóródi Mária egy éve alatt Dunaügyben nem történt előrelépés, mert a Medgyessy-kormány jegelte a kérdést, az új Vásárhelyi-tervben csak a vízügy elképzelései érvényesülnek, a Védegylet alternatív javaslatai pedig sehol sem vették figyelembe
- az európai integrációt koordináló Juhász Endre, a környezetvédő Persányi Miklós és az esélyegyenlőség nevű szocialista vesszőparipát meglovagoló Lévai Katalin személyében három olyan ember is helyet kapott a kabinetben, aki szokatlan módon ért ahhoz a területhez, amelyet majd irányítania kell, az érettségizett kormányszóvivő és a tanári katedrát soha nem látott oktatási miniszter ismeretében ez kifejezetten örvendetes, az viszont közel sem biztató, hogy a jelek szerint Medgyessy Péter kísérletet tesz az Antall-kormány tárca nélküli miniszterek számát illető rekordjának megdöntésére; ez nem jó, mert tovább dagasztja a bürokráciát, és növeli az amúgy is elhízott államigazgatás költségeit

A kormányátalakítással kapcsolatban elhangzott egyéb vélemények:
- a kormányba bekerült politikusok hozzá kötődő emberek (Hiller, Gyurcsány), s kikerült a kabinetből az utolsó olyan személy (Jánosi György), aki bevallottan mást képvisel, mint a miniszterelnök
- a tavalyi kormányalakításkor Medgyessy Péter kész struktúrát kapott, amibe nem nagyon tudott beleszólni; most viszont magához tudta ragadni a kezdeményezést; Medgyessy helyzetbe hozta főideológusát, az általa nagyon kedvelt Gyurcsány Ferencet, bár az kicsit furcsa, hogy éppen sportminiszterként; legszívesebben a Miniszterelnöki Hivatal élére tette volna, de ezt a Kovács-Lendvai-tengely nem engedte volna meg
- a válaszadók több, mint fele a rendszerváltás óta úgy ítélte meg, hogy az irány rossz, az éppen aktuális kormányzat nem megfelelően navigálja az országot; most, az új kormány időszakában fordult elő először, hogy hónapokon át több, mint hatvan százaléka a válaszadóknak helyesnek vélte az irányt; ez a tartós hatvan százalék, ami alapján Medgyessy Péternek semmi oka nem lett volna arra, hogy hozzányúljon kormányához
- nehéz megértenie az állampolgárnak, hogy miért volt szükség sebtében tárcagazdákat meneszteni, ha - mint elhangzott - 'mindenki remekül végezte a munkáját', nincs kifogásolnivaló a búcsúzók eddigi teljesítményében, ha kérik őket, talán megpróbálják a nagyobb fordulatszámot, igaz, az új miniszterek inkább negyvenen alul vannak, vagy nem sokkal fölötte, így érezhető a fiatalítási törekvés, de Gyurcsány, Hiller, Persányi, Lévai és Juhász talán többet érdemelne, jobb bemutatást, alaposabb kinevezési indoklást, ha már a jóknál is jobbnak találtattak
- a legtöbb támadás Gyurcsány miatt várható a jobb oldalról; egy vállalkozó a kormányban, aki a KISZ apparátusából indult, de mára igazi tőkéssé vált; egy olyan személyiség, akit nyugodtan lehet példaként állítani: ime a kapitalista rendszer természetes velejárója; egy vállalkozó a politikában, aki nem a politikát akarja felhasználni arra, hogy meggazdagodjon; de Gyurcsány személye alkalmas a populista rohamokra is: anyósa (Apró Piroska), s felesége (Dobrev Klára) miatt már eddig is érték bőven támadások, s persze gazdagsága miatt is
- számszakilag vesztese a kormányátalakításnak a kisebbik koalíciós párt; eddig a kabinet minden negyedik tagja volt SZDSZ-es pártember, május végétől csak minden hatodik lesz az, ráadásul az eddig tisztán szabaddemokrata tárcák közül a gazdaságiba bekerül egy szocialista politikai államtitkár
- Lévai Katalinnak a saját feletteseit és a saját kormányát kell majd állandó önvizsgálatra késztetnie; ilyen elvárások inkább a hatalomtól politikai és pénzügyi értelemben is független intézmények iránt fogalmazhatók meg; kétséges tehát, hogy az esélyegyenlőségi miniszter a kormányzat lelkiismeretévé válhat-e, de szerepe ettől még rendkívül fontos lehet, és bízzunk benne, hogy az is lesz
- az új miniszterek - talán egy kivételtől eltekintve - az ő középutas politikájának 'kreatúrái'; Medgyessy megerősödött, befolyása az őt a kormányfői tisztségbe emelő két koalíciós pártban látványosan megnőtt
- az eddigi három helyett hat olyan miniszter foglal majd helyet a kabinetben, akik egyik kormánypártba sincsenek beágyazódva, s ily módon kollégáiknál sokkal jobban függenek közvetlenül a kormányfőtől; a pártpolitikusok arányát ezúttal saját közvetlen apparátusában is radikálisan csökkenti Medgyessy: öt MSZP-s parlamenti képviselő politikai államtitkárt szervezett ki hivatalukkal együtt a MEH-ből
- a legnagyobb kockázatot Medgyessy Gyurcsány Ferenc kormányba emelésével vállalta, a KISZ-vezetőből lett nagyvállalkozó, majd - ideológiai kérdésekben is gyakran megnyilatkozó - miniszterelnöki főtanácsadó saját pártjában sem nagyon népszerű
- Juhász Endre kinevezése mindenképpen szűkíti a külügyminiszter mozgásterét, az a veszély fenyegeti Kovácsot, hogy megtörik eddigi egyeduralma
- nemcsak az érintett minisztériumok vezetésének átalakításáról, hanem a kormány profiljának, szociáldemokrata identitásának megerősítéséről is szó van, ami Lévai Katalin bevonása után már elég egyértelműnek tűnik, Gyurcsány Ferencnél többet kevesen tettek azért, hogy Magyarországon megismerhetővé váljék a nyugati szociáldemokrácia kurrens ideológiája, az Anthony Giddens (elmélet) és Tony Blair (gyakorlat) nevével fémjelzett 'harmadik út'; Hiller ugyanennek értő alkalmazójaként nemrégiben az MSZP fő programkidolgozójává, szociáldemokratizálásának fő letéteményesévé vált


A Magyar Hírlap újságírói szerint (Három miniszter leváltásával próbál új lendületet nyerni a kormányfő, Magyar Hírlap, 2003. május 6.) "Görgey Gábor írót 73. évében érte a megtiszteltetés, hogy Magyarország kulturális minisztere lehet. Első fontos miniszteri döntése máris vihart kavart: pályázat nélkül nevezte ki Huszti Pétert a Nemzeti Színház élére. (Később visszavont döntését egyébként azóta sem bánta meg.) Menesztése valószínűleg azért következett be, mert több ügyben támadták (felesége, az operaénekes Iván Ildikó szereplései, néhány baráti bizalmas felbukkanása döntési pozíciókban és tanácsadóként, pénzeket is utaltak Görgey számára a tárcánál, igaz, ezekről még az előző NKÖM-vezetés döntött). Távozásának másik oka, hogy a kormányfő fiatalítani, dinamizálni is akarta a tárcák vezetését. Görgey eredményei között felsorolandó az olasz évad sikeres lezárása és az angliai kulturális programok beindítása, a Nemzet Színésze mintájára az Operaház művészeinek elismerése, a zenekarok és a színházak állami támogatásának emelése, a Nemzeti Kulturális Alapprogram demokratizálása, anyagi kereteinek bővítése".

A Magyar Hírlap újságírói szerint "a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumról elsősorban az előző vezetés pazarló gazdálkodásának leleplezése és más, kissé 'botrányszagú' ügyek kapcsán lehetett hallani az elmúlt egy évben. Kevesebb hír szólt a tárca ifjúságpolitikai koncepciójáról és még ennél is kevesebb a gyakorlatban is megvalósult nagyobb eredményekről. Gyakori kritika volt az ellenzék részéről, hogy a minisztériumban gyakorlatilag semmi nem történik. Jánosi Györgyöt inkább oktatás- és médiapolitikusként tartották számon, úgy tűnt, mintha a sportot büntetésből kapta volna meg. A sport terén egyébként nem sok minden történt. Néha egy-egy vitás ügy az MLSZ-szel vagy a korábbi sportvezetéssel - Bozsik program, edzői licencek -, de ezekben az esetekben is általában Szilvásy György közigazgatási államtitkár nyilatkozott. Csakúgy, mint az előző vezetés pazarló gazdálkodásának átvilágítása ügyében. Még le sem nyugodott az emiatt kipattant botrány, amikor elkezdődött a huzavona a Budapest Sportaréna átvétele körül. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium ugyanakkor elindította egyebek mellett a Gyermekmosoly programot, hagyománnyá tette a rászoruló gyerekek üdültetését, 130 millió forintot szánt táborok felújítására, s 50 százalékkal növelte a pályázati forrásokat. Jánosi György értetlenül áll a kormányátalakítás előtt. Lapunknak nyilatkozva elmondta: a kabinet folyamatosan mérte a minisztériumok teljesítményét, a GYISM pedig a negyedik volt a rangsorban".

A Magyar Hírlap újságírói szerint "noha a nagyobb botrányok elkerülték a környezetvédelmi tárcát (KVM), nem okozott meglepetést Medgyessy Péter döntése. Kóródi Máriának ugyanis nem sikerült dinamikus, a konfliktusokat hatékonyan megoldó minisztériumot kialakítania. Egyes szabaddemokraták azt kifogásolták, hogy nem tárta fel kellő eréllyel elődei 'bűneit', elsősorban a Pepó-időszak visszásságait. A bizalomvesztés már az SZDSZ legutóbbi küldöttgyűlésén jelentkezett, ahol nem választották az ügyvivők közé a miniszter asszonyt. A tényekhez tartozik, hogy a környezetvédelemben egyébként is járatlan Kóródi Mária mögött nem állt olyan szakértői csapat, amely segíthette volna munkáját. Sőt az első percektől nyilvánvaló volt: politikai államtitkárrá kinevezett párttársával, Kis Zoltánnal nem tud harmonikusan együtt dolgozni. Emiatt gyakorlatilag minden feladat Kóródi vállára nehezedett. Szakmai téren a környezetvédelem és a vízügy több mint egy évig tartó összevonását minősítették a legnagyobb hibának. A két ágazat lassú átszervezése a minisztérium, illetve a háttérintézmények munkatársainak körében bizonytalanságot keltett. Részben ez okozhatta, hogy több kérdésben kudarcot vallott a tárca. Ezek közé tartozott az új termékdíjrendelet, a betétdíjakról ígért jogszabály elmaradása. Gyengítette a miniszter pozícióját a tárca átvilágítása körül kirobbant botrány. Az átszervezést megalapozó tanulmányt 64 millió forintért az SZDSZ kampányprogramját készítő cég kapta. Az ellenzék emiatt a közpénzek baráti átutalásával vádolta Kóródi Máriát. A kudarcok mellett sikereket is hozott az elmúlt év. Múlt ősszel sikerült a töltések között tartani a Duna eddigi legnagyobb árhullámát, idén tavasszal elfogadta a kormány a Tisza új, hosszú távú árvízvédelmi koncepcióját, megszületett végre az országos hulladékgazdálkodási terv".

Várkonyi Tibor szerint (Fejcserék, Magyar Hírlap, 2003. május 6.) "nem az volt a meglepetés hétfőn a T. Ház ülésén, hogy a kormányátalakítás keretében kik búcsúztak el miniszteri tárcájuktól, hanem az, kik jöttek a távozók helyére. Nos, azok a találgatások kivétel nélkül igazolódtak, hogy kinek köszöni majd meg Medgyessy Péter egyesztendős munkáját. Nem nagy művészet volt tippelni rájuk, mert a közélet minden túlzása ellenére is józan, fölméri, hol nem működik a minisztérium a kívánalmaknak megfelelően. Görgey Gábor bármennyire rokonszenves egyéniség is, nyomban az elején kétbalkezes döntést hozott a Nemzeti Színház főigazgatójának a kinevezésével. Ezzel annyira a figyelem középpontjába került, hogy minden rögtönzött javítási szándéka csak olaj volt a tűzre. Bírálói legutóbb már a becstelenségtől sem riadtak vissza. A miniszternek fölrótt pénzügyekben annyi volt a rosszindulatú hamisítás, amennyi még a leghiggadtabb embert is kihozná a sodrából. Alighanem megkönnyebbül, hogy végre ismét hivatásával törődhet - írni fog. Jánosi György azzal adta tanújelét, hogy nem igazán jó helyen van a kormányban, ahogyan a Budapest Sportaréna ügyét kezdettől kezelte. Számíthatott rá ő is, hogy az ellenzék Fekete Pétere lesz, hiszen elődje a Fidesz egyik kulcsembere, ráadásul olyan politikus, akinek a tódítás az egyik legbeváltabb műfaja. Jánosi azt a hibát követte el, hogy besétált a csapdába; sportépítés, koncepció kidolgozása helyett vitákba keveredett, és a legtöbbször nem ő került ki belőlük győztesen".

Várkonyi szerint "Kóródi Mária a környezetvédelem elvállalásával eleve darázsfészekbe nyúlt. Köztudott volt, hogy nem ez a szakmája, a pártja az ő személyében inkább politikusként ragaszkodott koalíciós jussához. Ráadásul a környezetvédelem a Nyugat divathóbortjához viszonyítva hozzánk eléggé elkésetten, de az európai mintákhoz hasonlóan túlzottan is átpolitizált témaként érkezett. (...) Az utódok közül a legszerencsésebb talán éppen Kóródi Mária követőjével kezdeni. Persányi Miklós, a budapesti állatkert eddigi főigazgatója támadhatatlan: nemzetközi hírű, nagyra becsült tudós, aki tíz év alatt csodát tett, a lezüllött, kétségbeejtő helyzetű intézményből igazán európai zoot teremtett, amit nem csak azért tehetett meg, mert a szakmája a kisujjában van, hanem mert minden porcikájával a természetet szolgálja. Hiller Istvánt, az új kulturális minisztert, az MSZP ifjú politikusát eddigi posztján, az oktatási tárcánál is jó hírneve kísérte. Gyurcsány Ferencről viszont azért sem kell sokat szólni, mert jó ideje a középpontban van. Üzletember ugyan, de közismert fanatikus ideológiai érdeklődése; általában úgy tartják, többre hivatott annál, hogy egyetlen tárca kielégítené. De még ha közhely is, éppen mert az ifjúságé a jövő, Gyurcsány olyan helyre kerül, ahol talán a legjobban alapozhatja meg hosszú távú pályafutását'".

Csermely Péter: (Az utód, Magyar Nemzet, 2003. május 6.) miért is lett Gyurcsány Ferenc miniszter? "Medgyessy Péter tanácsadójaként feladatköre megfoghatatlanabb, befolyása pedig nagyobb volt, mint lesz gyermek-, ifiúsági és sportminiszterként. Másfelől viszont most kormánytag lesz, mégpedig egy kellemesen súlytalan tárca birtokosa, ahol a kudarc szinte kizárt. A megoldás Medgyessy Péter és az MSZP viszonyában keresendő. Medgyessy Péter az MSZP révén, de nem az MSZP-nek nyerte meg a választásokat. Az MSZP Medgyessy Péter révén nyerte meg a választásokat, mint később kiderült, Medgyessy Péternek és környezetének. Medgyessy Péter a vagyonát a rendszerváltozás során megteremtő, átmentő, gyarapító és jó részét a politikába fektető, ám kevéssé látható posztkommunista gazdasági elit tagja és miniszterelnöke. Gyurcsány Ferenc ennek az elitnek az egyik vezetője. Lassan mondom, hogy a Köztársaság téren is megértsék: Gyurcsány Ferenc Medgyessy Péter gazdasági tartótisztje. És kiszemelt utódja. A posztkommunista gazdasági elitnek kell a miniszterelnöki pozició. Az eszközök másodlagosak. Mivel a szocialista párt léténél és politikai gravitációjánál fogva mindig jó eséllyel indulhat a választásokon, kézenfekvő megoldás lett volna magában az MSZP-ben átvenni az irányitást. Az erre való törekvés érződött az MSZP legutóbbi kongresszusán is, a kísérlet azonban kudarccal végződött: Gyurcsány Ferenc az országos választmány tagja lett, de ez minden. Márpedig ez nem tétel. Az első menetet Kovács László nyerte. A második forduló tegnap zajlott. Ha párton keresztül nem lehetett behozni Gyurcsány Ferencet, ekkor be kell hozni a kormányon keresztül, egy napsütötte tárca minisztereként".

Tamás Ervin szerint (Váltások, kontúrok, Népszabadság, 2003. május 6.) "Medgyessy Péter nem csinált titkot belőle, hogy egyévnyi közös munka után elképzelhető a csere, a megszabott határidőhöz csak Kiss Elemér kancelláriaminiszter esetében nem tartotta magát az ismert okok miatt. A másik Kiss beléptével az elemzők többsége úgy vélte, hogy a kormányfő meghajolt a szocialista párti nyomás alatt, a Miniszterelnöki Hivatal élén, s így a kormányfő közvetlen közelében helyet követelt magának az MSZP. Igaz, hogy ha ugyanezen okoskodás mentén haladunk tovább, Medgyessy másik akkori döntése, Juhász Endre tárca nélküli miniszterré való kinevezése e következtetés ellen szól, mégpedig komoly súllyal, hiszen az új poszt a szocialista párt elnökének, Kovács Lászlónak külügyminiszteri feladatkörét szűkítheti - akkor is, ha ezt mindkét érintett, diplomatához méltón praktikus munkamegosztásnak fogja fel. Azért érdemes erre emlékezni, mert a ma bejelentett kormányátalakítás névsorát látva úgy tűnik, hogy a miniszterelnök meglehetősen autonóm módon döntött, s ehhez mind az MSZP, mind az SZDSZ részéről végül szabad kezet is kapott. Medgyessy rengeteg emberrel konzultált az esetleges személycserékről, sőt, sokáig úgy látszott, bizonytalan annak megítélésében: kell-e váltás, s ha igen, az milyen mélységben érintse csapatát. Fölmerült benne az is, hogy mi az előrébb való: a stabilizáció vagy a dinamizálás, illetve lehet-e az utóbbival erősíteni az előbbit?"

Tamás szerint "valószínűleg a miniszterjelöltek közül a legmeglepőbb név Gyurcsány Ferencé, aki Medgyessy Péter stratégiai tanácsadója, s mindenki azt hitte: sem a miniszterelnök, sem az érintett nem gondolja azt, hogy ezen informális szerepet 'meg kell fejelni' egy operatív munkát követelő sarzsival. Amennyiben az elemző mindenáron üzenetet keres a cserékben, hát a Jánosi-Gyurcsány csere az a javából - üzenet az MSZP-nek, amelynek márciusi kongresszusa többé-kevésbé csak hirdette, de egyébként jegelte a komolyabb változások szükségességét. A kormány a helyén van, annál több nem mondható róla - ez volt a kritikai rezümé a kabinettel szemben, ami kiegészült azzal, hogy kevés a csapatban a karakteres politikus, többen közülük még az indokolt konfrontációt is kerülik, döcög a törvény-előkészítés, sok a totojázás, a bizonytalanság, hiányoznak a nagy ívű programok. A bírálatokra egyre kevésbé lehetett az a válasz, hogy az előző kabinet vesztét nem egy olyan (...) tulajdonság okozta, amelyet a maival szemben negatívumként emlegetnek. A 'száz napok' elteltek, túl vagyunk választáson, referendumon, ha hinni lehet a közvélemény-kutatásoknak, a kormány, és az MSZP változatlanul jól áll, és ezt tényleg annak is köszönheti, hogy nem érzik az emberek -, a kabinet minden lépésével egy újabb hadjárat veszi kezdetét. Csakhogy 2006-ig ez kevés. Nem lehet tovább várni a Medgyessy-kabinet arcvonásainak megrajzolásával. Nincs sok idő arra, hogy a csapat eldöntse, mit tart kormányzásában igazán fontosnak és azt hogyan képes elérni. Valószínűleg e szándék egyik eleme az esélyegyenlőség elősegítését szolgáló tárca nélküli miniszteri poszt létrehozása. Kérdés, hogy ezt az élet minden területére kiterjedő problémahalmazt lehet-e hivatallal orvosolni, azaz miniszter, vagy elegendő anyagi forrás és szemléletváltozás kell a megoldáshoz? Nyilván sokan megfogalmazzák majd a tisztséggel kapcsolatos fenntartásaikat, annyi azonban hangsúlyozandó: a számára lényeges prioritások egyikét ezzel jelezte a miniszterelnök. Hogy a tegnap bejelentett váltásokkal elérhető lesz-e egy élesebb kontúrú kormányzati munka, arra még korai válaszolni".

Németh Péter szerint (A kormányátalakítás szexualitása, Népszava, 2003. május 6.) "van itt egy szám, ami egyes közvélemény-kutatók szerint a legfontosabb mutató egy kormány működésének vizsgálatakor, s amely szám a lehető legnagyobb elégedettséggel töltheti el a Medgyessy-kabinetet. Tulajdonképpen egy végtelenül egyszerű kérdésről van szó, a megkérdezetteknek arra kell válaszolniuk, hogy szerintük jó irányba mennek-e a dolgok Magyarországon. Nos a válaszadók több, mint fele a rendszerváltás óta úgy ítélte meg, hogy az irány rossz, az éppen aktuális kormányzat nem megfelelően navigálja az országot. Most, az új kormány időszakában fordult elő először, hogy hónapokon át több, mint hatvan százaléka a válaszadóknak helyesnek vélte az irányt. Szóval itt van ez a szám, ez a tartós hatvan százalék, ami alapján Medgyessy Péternek semmi oka nem lett volna arra, hogy hozzányúljon kormányához".

Németh szerint "a másik oldalról viszont, ha pusztán az ellenzéket hallgatja valaki, netán ellenzéki lapot olvas, lényegében az egész kabinetet el kellene küldeni, élén persze magával a miniszterelnökkel. Medgyessynek ugye már közvetlenül az eskütétele után (D 209), de később is; rossz kommunikációja, az Irak-ügyben aláírt levele, vagy éppen háború-pártisága miatt. De sorolhatnám a minisztereket, aligha akadna közöttük olyan, aki kiállta volna az ellenzék szigorú kritikáját. Lamperth Mónikának, Csillag Istvánnak, Juhász Ferencnek, László Csabának, Németh Imrének, Magyar Bálintnak, Kovács Kálmánnak, Csehák Juditnak, Bárándy Péternek és persze Görgeynek, Kóródinak, vagy Jánosinak is akadtak olyan 'ügyei', amelyek alapján az ellenzék az alkalmatlanság bélyegét sütötte rájuk. Ha összegyűjtenének a most regnáló kormányról megjelent bírálatokat, arra az eredményre jutnánk, hogy az egy valóságos csődtömeg. Egy olyan grémium, amelynek víziója sincs arról, hogy merre vigye az ország szekerét, pillanatok alatt eltékozolta a Fidesz-érában összegyűjtött milliárdokat (jóléti csomag), azóta pedig sodródik, amerre a világgazdasági recesszió fújja. És ez még mind semmi, az egész társaság, úgy korrupt, ahogy van . Hatvan százalék bizalom, versus csődtömeg. A kettő között feszülő ellentétben kellene valahogy eligazodni, amivel persze nem akarom azt sem állítani, hogy indokolatlan lenne a lakosság túlzott bizalma a kormányban, mint ahogy azt sem, hogy helyenként ne lenne alapja az ellenzéki támadásoknak. A jelenség csak abból a szempontból érdekes, hogy még soha egyetlen kormány sem végezhette munkáját ilyen bizalmi légkörben, s még soha egyetlen kormánynak sem volt ennyire vehemens ellenzéke. Hogy ez utóbbi ösztökélte-e Medgyessy Pétert arra az igen korán megfogalmazott bejelentésére, hogy egy év leteltével értékeli majd miniszterei teljesítményét, azt nem tudom, azt azonban igen, hogy a bejelentés óta igen nagy nyomás nehezedett a kormányfőre és a kabinet tagjaira is. A sajtó ugyanis - hitem szerint a dolgát végezve - azóta folyamatosan próbált információkat szerezni arról, kik is esnek áldozatul az évfordulós értékelés után, ki megy és ki marad a helyén. Miniszter legyen a talpán, aki ilyen hírek közepette nyugodtan tud dolgozni, képes uralni apparátusát. (...) Hogy jogos-e leváltásuk, s éppen nekik kellett távozniok, erre nehéz választ adni, olyan súlyos hiba, ami egyértelművé tette volna a döntést nem került a nyilvánosság elé. Nyilván ezért is tartotta magát oly sokáig a nulla-hármas variáció, vagyis vagy három minisztert cserél le a kormányfő, vagy egyet sem. Másként: nem nehezedett elementáris erejű nyomás Medgyessyre, hogy váltson. A változtatás legalább annyira indokolható, mint a változatlanság. Megint másként: a kormány az elmúlt egy évben nem követett el jóvátehetetlen hibát, igaz kiemelkedőt sem nyújtott. A végül eltávolítottak közül Görgeynek a civil csetlését-botlását, Jánosinak a Deutsch Tamással folytatott párbajában a hibás kommunikációt lehet felróni, míg Kóródinak azt, hogy nem tudta elfogadtatni magát a környezetvédelmi lobbival, s talán saját kormányfőjével sem. Összességében azt is mondhatnók: a miniszterelnök úgy alakította át kormányát, hogy lényegében is koncepcionálisan nem nyúlt hozzá. Hiszen három olyan tárcát bontott meg, amelyek közül egyik sem tartozik a zászlóvivők közé, az igazán fajsúlyos területek érintetlenül maradtak".

Németh szerint "Gyurcsányt sokan az MSZP nem is oly távoli jövőjében elnökesélyesként emlegették, politikai elemzései is ezt az ambícióját támasztották alá. Szociáldemokrata víziója, a párt fejlődéstörténetét bemutató, kritikai elemeket sem nélkülöző koncepciója, a miniszterelnök mellett betöltött politikai tanácsadó szerepe éppen nem a sportminisztériumi bársonyszék várományosát vetítették elénk. Kormányzati szerepvállalása, illetve maga a tárca, amelyet megkapott sokféle kérdést vetnek fel. Vajon az egyetemi ifjúság megszólítására hozták őt helyzetbe ? Netán a majdani politikai szerep előtti apparátusi gyakorlat megszerzése a cél ? Vagy épp ellenkezőleg ? Egy fiatal értelmiségi arc Deutsch Tamással szemben? Medgyessy előtt sem lehet kétséges: a legtöbb támadás Gyurcsány miatt várható a jobb oldalról. Egy vállalkozó a kormányban, aki a KISZ apparátusából indult, de mára igazi tőkéssé vált. Egy olyan személyiség, akit nyugodtan lehet példaként állítani: ime a kapitalista rendszer természetes velejárója; egy vállalkozó a politikában, aki nem a politikát akarja felhasználni arra, hogy meggazdagodjon. De Gyurcsány személye alkalmas a populista rohamokra; anyósa (Apró Piroska), s felesége (Dobrev Klára) miatt már eddig is érték bőven támadások, s persze gazdagsága miatt is".

Török Gábor politológus (In: Medgyessy kért, az öt újonc sokat ígért, Magyar Hírlap, 2003. május 7.) "több történt, mint egy egyszerű kormányátalakítás, technikai csere. Medgyessy Péter miniszterelnök ezzel a bátor, radikális lépéssel tovább növelte a hatalmát, számára kedvezőbb helyzetet alakított ki. Noha Medgyessy sok tekintetben egy anti-Orbán, bizonyos szempontból ugyanaz a folyamat megy végbe, mint az előző kormány idején: a miniszterelnök személyes hatalma folyamatosan növekszik a kormányalakítás óta. A kormányba bekerült politikusok hozzá kötődő emberek (Hiller, Gyurcsány), s kikerült a kabinetből az utolsó olyan személy (Jánosi György), aki bevallottan mást képvisel, mint a miniszterelnök. Az, hogy a mostani átalakítást Medgyessy 'le tudta nyomni az MSZP torkán', azt igazolja, hogy önálló hatalmi tényező a kormányzásban".

Fricz Tamás politológus szerint (u.o.) "a tavalyi kormányalakításkor Medgyessy Péter kész struktúrát kapott, amibe nem nagyon tudott beleszólni. Most viszont magához tudta ragadni a kezdeményezést. Medgyessy helyzetbe hozta főideológusát, az általa nagyon kedvelt Gyurcsány Ferencet, bár az kicsit furcsa, hogy éppen sportminiszterként. Szerintem legszívesebben a Miniszterelnöki Hivatal élére tette volna, de ezt a Kovács-Lendvai-tengely nem engedte volna meg. Gyurcsány egy lépést tett a hatalom felé, s nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy év múlva ő lesz a kancelláriaminiszter. Hiller István hasonló politikai, stratégiai, ideológiai vonalat erősít. Radikalizmus helyett a megbékélést részesíti előnyben, s ez Medgyessyhez is közelebb áll. Persányi Miklós reformer típus, de ő is Gyurcsány kapcsolati köréhez tartozik".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Gyarapodó kormány, Magyar Hírlap, 2003. május 7.) "három megy, öt jön - írtuk tegnapi számunk első oldalán, tömören kifejezve a kormányátalakítás mibenlétét. A liberális állam tehát, amely elvben mindenütt korlátozná az etatista beavatkozást, nem karcsúsodik, inkább kicsit hizlalja magát. Ez a két új tárca persze nem a világ, nem szerencsétlenség összesen tizennégy miniszterrel nekivágni a második esztendőnek. Különösen olyankor nem, amikor az európai integráció teljesen új feladatokat ró a vezetésre, és amikor a gazdaság följavításának nagy feladatával egy időben talán még nehezebb enyhíteni a társadalmi egyenlőtlenségeket. Nem is annyira a miniszterek számával van a baj - volt már ennél nagyobb vízfejű kormányunk is -, hanem az államtitkároknak immár beláthatatlan seregével. Ahol még nem is tudjuk, mi Medgyessy Péter szándéka, hiszen későbbre tolta a döntést. Tekintettel arra, hogy az államtitkárok esetében még a minisztereknél is jobban észlelhető a pártpolitikai kombináció - a jól szolgálók jutalmazása -, ha igazán 'lendületet' akar a kormányfő, amint a személycseréket indokolta, itt kellene igazán belevágni. Jutalmaznák voksokkal talán az adófizetők is. Bármilyen hosszú töprengés előzte is meg, úgy látszik, mégis postamunka volt ez a kormányzati átszervezés, különben Medgyessy kissé bőbeszédűbben indokolta volna meg a parlament és az ország előtt. Nehéz megértenie az állampolgárnak, hogy miért volt szükség sebtében tárcagazdákat meneszteni, ha - mint elhangzott - 'mindenki remekül végezte a munkáját', nincs kifogásolnivaló a búcsúzók eddigi teljesítményében. Ha kérik őket, talán megpróbálják a nagyobb fordulatszámot. Igaz, az új miniszterek inkább negyvenen alul vannak, vagy nem sokkal fölötte, így érezhető a fiatalítási törekvés. De Gyurcsány, Hiller, Persányi, Lévai és Juhász talán többet érdemelne, jobb bemutatást, alaposabb kinevezési indoklást. Ha már a jóknál is jobbnak találtattak. Különösen, hogy a kormány feje oly merész, jövőbelátó ígéretet is tett, mely szerint ez a csere lesz a végső a választásokig. Ebben - engedtessék meg nekünk - az élet kétkedővé keményített bennünket".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695