Kormányátalakítás (folytatás)

2003-05-09

A Parlamentben, napirend előtt Medgyessy Péter miniszterelnök az Új lendület a kormányban címmel elhangzott felszólalásában bejelentette kormánya átalakítását. Görgey Gábor kultuszminsztert Hiller István, az Oktatási Minisztérium államtitkára, Jánosi György sportminisztert Gyurcsány Ferenc, a miniszterelnök főtanácsadója váltja. Medgyessy Péter Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter helyére az SZDSZ javaslatára Persányi Miklóst, a Fővárosi Állatkert eddigi főigazgatóját kérte fel.
A Parlamentben, napirend előtt Medgyessy Péter miniszterelnök az Új lendület a kormányban címmel elhangzott felszólalásában bejelentette kormánya átalakítását. Görgey Gábor kultuszminsztert Hiller István, az Oktatási Minisztérium államtitkára, Jánosi György sportminisztert Gyurcsány Ferenc, a miniszterelnök főtanácsadója váltja. Medgyessy Péter Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter helyére az SZDSZ javaslatára Persányi Miklóst, a Fővárosi Állatkert eddigi főigazgatóját kérte fel. Hiller István utódja az oktatási tárca államtitkári posztján Szabados Tamás, az MSZP-frakció oktatási munkacsoportjának vezetője lesz, míg Jánosi György Szabados megüresedett helyét veszi át az Országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottságának élén. A kormányfő Lévai Katalint, a Munkaügyi Minisztérium esélyegyenlőségi főigazgatóját esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszterré nevezte ki. Feladata a nők, a romák, a fogyatékkal élők, a negyven éven felüliek és a gyermekek esélyegyenlőségének megteremtése lesz. A miniszterek kinevezése május 19-től érvényes. Medgyessy Péter a Miniszterelnöki Hivatal átalakításával kapcsolatban a kancellária tehermentesítését jelölte meg célként. A Miniszterelnöki Hivataltól Baráth Etele, a nemzeti fejlesztési tervvel és Nagy Sándor, területfejlesztéssel foglalkozó politikai államtitkársága a szintén most kinevezett integrációs ügyekért felelős tárca nélküli miniszter, Juhász Endre felügyelete alá kerül. A turizmusért felelős politikai államtitkár visszakerül a gazdasági tárcához, a kormányzati informatika bizonyos feladatkörei pedig az Informatikai és Hírközlési Minisztériumhoz kerülnek át. A Teleki László vezette romaügyekért felelős politikai államtitkárság és a Baja Ferenc által felügyelt államtitkárság - mely a jövőben a civil kapcsolatokkal és a szolgáltató állammal összefüggő feladatokat lát majd el - Lévai Katalin felügyelete alá kerül. A kormányfő szerint a következő választásokig nem lesz újabb kormányátalakítás. Kóródi Mária nem kívánta kommentálni menesztését. A kultusztárca éléről távozó Görgey Gábor úgy nyilatkozott, hogy kinevezésekor - titokban - eleve abban állapodott meg a miniszterelnökkel, hogy csak egy évre vállalja a posztot. Jánosi György meggyőződése szerint a miniszterelnök kormányátalakítással kapcsolatos döntésében nem szakmai, hanem politikai, személyes szempontok játszottak közre. Az ellenzék a plenáris ülésen, főként Gyurcsány Ferenc kinevezése miatt támadta a kormányfőt, mint mondták: nem szerencsés, hogy Medgyessy Péter egyik bizalmasát tette miniszterré. Áder János, a Fidesz frakcióvezetője a Medgyessy Péter által hangsúlyozott lendületet kritizálta. A politikus szavai szerint a kormány tevékenységének köszönhetően lendületesen nőtt a munkanélküliek száma. A kormány nagy lendülettel szüntette meg a mezőgazdasági géptámogatásokat, szigorításokkal készül lehetetlenné tenni a lakástámogatások igénybe vételét és elhalasztotta az olimpia megrendezését.

Összefoglalás

A kormányt vagy az új kormánytagokat támogató vélemények:
- a miniszternek fölrótt pénzügyekben annyi volt a rosszindulatú hamisítás, amennyi még a leghiggadtabb embert is kihozná a sodrából, alighanem megkönnyebbül, hogy végre ismét hivatásával törődhet - írni fog
- Persányi Miklós, a budapesti állatkert eddigi főigazgatója támadhatatlan: nemzetközi hírű, nagyra becsült tudós, aki tíz év alatt csodát tett, a lezüllött, kétségbeejtő helyzetű intézményből igazán európai zoot teremtett
- az esélyegyenlőség megteremtéséről nem lehet, nem is szabad lemondani soha; biztató, hogy a rendszerváltozás után akad egy kormány, amely, ha külön minisztériumot nem is, de a Miniszterelnöki Hivatal keretében legalább egy tárca nélküli posztot áldoz ennek a feladatnak; lehet vitatkozni, de az esélyegyenlőségi miniszter kinevezése jelentősebb változás, mint a különféle tárcák élén történt személycserék együttvéve
- Medgyessy gazdasági vonalon most nem kényszerült kompromisszumra, ami kedvező jelzés a piacok számára
- Gyurcsány Ferenc az összeférhetetlenségnek a törvényben előírt megszüntetésén - a cégfunkcióktól való megváláson - túl tulajdonosi jogait is átruházza, és azok jövőbeli gyakorlóját nyilvánosan megnevezi; az érdekeltségébe tartozó cégek vezetői, könyvvizsgálói ugyanakkor nyilatkozni fognak arról, hogy a vállalkozások nem állnak kapcsolatban a költségvetéssel, illetve az államháztartással, és állami megbízásra a jövőben is csak előre bejelentett módon, nyilvánosan pályázhatnak
- az európai integrációt koordináló Juhász Endre, a környezetvédő Persányi Miklós és az esélyegyenlőség nevű szocialista vesszőparipát meglovagoló Lévai Katalin személyében három olyan ember is helyet kapott a kabinetben, aki szokatlan módon ért ahhoz a területhez, amelyet majd irányítania kell, az érettségizett kormányszóvivő és a tanári katedrát soha nem látott oktatási miniszter ismeretében ez kifejezetten örvendetes

A kormányátalakítást vagy az új kormánytagokat kritizáló vélemények:
- Görgey Gábor első fontos miniszteri döntése máris vihart kavart: pályázat nélkül nevezte ki Huszti Pétert a Nemzeti Színház élére, menesztése valószínűleg azért következett be, mert több ügyben támadták; felesége, az operaénekes Iván Ildikó szereplései, néhány baráti bizalmas felbukkanása döntési pozíciókban és tanácsadóként, pénzeket is utaltak Görgey számára a tárcánál, igaz, ezekről még az előző NKÖM-vezetés döntött
- a bizalomvesztés már az SZDSZ legutóbbi küldöttgyűlésén jelentkezett, ahol nem választották az ügyvivők közé a Kóródi Mária miniszter asszonyt, a tényekhez tartozik, hogy a környezetvédelemben egyébként is járatlan Kóródi Mária mögött nem állt olyan szakértői csapat, amely segíthette volna munkáját; sőt az első percektől nyilvánvaló volt: politikai államtitkárrá kinevezett párttársával, Kis Zoltánnal nem tud harmonikusan együtt dolgozni, emiatt gyakorlatilag minden feladat Kóródi vállára nehezedett
- Medgyessy Péter a vagyonát a rendszerváltozás során megteremtő, átmentő, gyarapító és jó részét a politikába fektető, ám kevéssé látható posztkommunista gazdasági elit tagja és miniszterelnöke; Gyurcsány Ferenc ennek az elitnek az egyik vezetője; Gyurcsány Ferenc Medgyessy Péter gazdasági tartótisztje és kiszemelt utódja; a posztkommunista gazdasági elitnek kell a miniszterelnöki pozició
- a kormány az elmúlt egy évben nem követett el jóvátehetetlen hibát, igaz kiemelkedőt sem nyújtott; a eltávolítottak közül Görgeynek a civil csetlését-botlását, Jánosinak a Deutsch Tamással folytatott párbajában a hibás kommunikációt lehet felróni, míg Kóródinak azt, hogy nem tudta elfogadtatni magát a környezetvédelmi lobbival, s talán saját kormányfőjével sem
- a Zöldminiszterek és minisztériumnak szerepe sajnos nem több, mint a kilátástalan védekezés, erre a posztra tehát rendre olyan embertállítanak, aki nem okoznak gondot a kormánynak; Persányi Miklóssal utoljára akkor találkozhattunk, amikor Maróthy László környezetvédelmi miniszter képviseletében a Duna Kör elleni sajtókampányt irányította 1988-ban, igaz, a rendszerváltás után hamar újragondolta nézeteit
- Kóródi Mária egy éve alatt Dunaügyben nem történt előrelépés, mert a Medgyessy-kormány jegelte a kérdést, az új Vásárhelyi-tervben csak a vízügy elképzelései érvényesülnek, a Védegylet alternatív javaslatai pedig sehol sem vették figyelembe
- az európai integrációt koordináló Juhász Endre, a környezetvédő Persányi Miklós és az esélyegyenlőség nevű szocialista vesszőparipát meglovagoló Lévai Katalin személyében három olyan ember is helyet kapott a kabinetben, aki szokatlan módon ért ahhoz a területhez, amelyet majd irányítania kell, az érettségizett kormányszóvivő és a tanári katedrát soha nem látott oktatási miniszter ismeretében ez kifejezetten örvendetes, az viszont közel sem biztató, hogy a jelek szerint Medgyessy Péter kísérletet tesz az Antall-kormány tárca nélküli miniszterek számát illető rekordjának megdöntésére; ez nem jó, mert tovább dagasztja a bürokráciát, és növeli az amúgy is elhízott államigazgatás költségeit

A kormányátalakítással kapcsolatban elhangzott egyéb vélemények:
- a kormányba bekerült politikusok hozzá kötődő emberek (Hiller, Gyurcsány), s kikerült a kabinetből az utolsó olyan személy (Jánosi György), aki bevallottan mást képvisel, mint a miniszterelnök
- a tavalyi kormányalakításkor Medgyessy Péter kész struktúrát kapott, amibe nem nagyon tudott beleszólni; most viszont magához tudta ragadni a kezdeményezést; Medgyessy helyzetbe hozta főideológusát, az általa nagyon kedvelt Gyurcsány Ferencet, bár az kicsit furcsa, hogy éppen sportminiszterként; legszívesebben a Miniszterelnöki Hivatal élére tette volna, de ezt a Kovács-Lendvai-tengely nem engedte volna meg
- a válaszadók több, mint fele a rendszerváltás óta úgy ítélte meg, hogy az irány rossz, az éppen aktuális kormányzat nem megfelelően navigálja az országot; most, az új kormány időszakában fordult elő először, hogy hónapokon át több, mint hatvan százaléka a válaszadóknak helyesnek vélte az irányt; ez a tartós hatvan százalék, ami alapján Medgyessy Péternek semmi oka nem lett volna arra, hogy hozzányúljon kormányához
- nehéz megértenie az állampolgárnak, hogy miért volt szükség sebtében tárcagazdákat meneszteni, ha - mint elhangzott - 'mindenki remekül végezte a munkáját', nincs kifogásolnivaló a búcsúzók eddigi teljesítményében, ha kérik őket, talán megpróbálják a nagyobb fordulatszámot, igaz, az új miniszterek inkább negyvenen alul vannak, vagy nem sokkal fölötte, így érezhető a fiatalítási törekvés, de Gyurcsány, Hiller, Persányi, Lévai és Juhász talán többet érdemelne, jobb bemutatást, alaposabb kinevezési indoklást, ha már a jóknál is jobbnak találtattak
- a legtöbb támadás Gyurcsány miatt várható a jobb oldalról; egy vállalkozó a kormányban, aki a KISZ apparátusából indult, de mára igazi tőkéssé vált; egy olyan személyiség, akit nyugodtan lehet példaként állítani: ime a kapitalista rendszer természetes velejárója; egy vállalkozó a politikában, aki nem a politikát akarja felhasználni arra, hogy meggazdagodjon; de Gyurcsány személye alkalmas a populista rohamokra is: anyósa (Apró Piroska), s felesége (Dobrev Klára) miatt már eddig is érték bőven támadások, s persze gazdagsága miatt is
- számszakilag vesztese a kormányátalakításnak a kisebbik koalíciós párt; eddig a kabinet minden negyedik tagja volt SZDSZ-es pártember, május végétől csak minden hatodik lesz az, ráadásul az eddig tisztán szabaddemokrata tárcák közül a gazdaságiba bekerül egy szocialista politikai államtitkár
- Lévai Katalinnak a saját feletteseit és a saját kormányát kell majd állandó önvizsgálatra késztetnie; ilyen elvárások inkább a hatalomtól politikai és pénzügyi értelemben is független intézmények iránt fogalmazhatók meg; kétséges tehát, hogy az esélyegyenlőségi miniszter a kormányzat lelkiismeretévé válhat-e, de szerepe ettől még rendkívül fontos lehet, és bízzunk benne, hogy az is lesz
- az új miniszterek - talán egy kivételtől eltekintve - az ő középutas politikájának 'kreatúrái'; Medgyessy megerősödött, befolyása az őt a kormányfői tisztségbe emelő két koalíciós pártban látványosan megnőtt
- az eddigi három helyett hat olyan miniszter foglal majd helyet a kabinetben, akik egyik kormánypártba sincsenek beágyazódva, s ily módon kollégáiknál sokkal jobban függenek közvetlenül a kormányfőtől; a pártpolitikusok arányát ezúttal saját közvetlen apparátusában is radikálisan csökkenti Medgyessy: öt MSZP-s parlamenti képviselő politikai államtitkárt szervezett ki hivatalukkal együtt a MEH-ből
- a legnagyobb kockázatot Medgyessy Gyurcsány Ferenc kormányba emelésével vállalta, a KISZ-vezetőből lett nagyvállalkozó, majd - ideológiai kérdésekben is gyakran megnyilatkozó - miniszterelnöki főtanácsadó saját pártjában sem nagyon népszerű
- Juhász Endre kinevezése mindenképpen szűkíti a külügyminiszter mozgásterét, az a veszély fenyegeti Kovácsot, hogy megtörik eddigi egyeduralma
- nemcsak az érintett minisztériumok vezetésének átalakításáról, hanem a kormány profiljának, szociáldemokrata identitásának megerősítéséről is szó van, ami Lévai Katalin bevonása után már elég egyértelműnek tűnik, Gyurcsány Ferencnél többet kevesen tettek azért, hogy Magyarországon megismerhetővé váljék a nyugati szociáldemokrácia kurrens ideológiája, az Anthony Giddens (elmélet) és Tony Blair (gyakorlat) nevével fémjelzett 'harmadik út'; Hiller ugyanennek értő alkalmazójaként nemrégiben az MSZP fő programkidolgozójává, szociáldemokratizálásának fő letéteményesévé vált


Lányi Andás író, a Védegylet szóvivője szerint (In: A szakma várakozással teli, Magyar Nemzet, 2003. május 7.) "a könyezetvédelem terén a legkevésbé érdekes, hogy ki a miniszter. A környezet sorsa ugyanis a kormányzati politika egészén múlik, s nem ismerek ma Magyarországon olyan pártot, amelynek politikája ne a környezet kizsákmányolására irányulna. A Zöldminiszterek és minisztériumnk szerepe sajnos nem több, mint a kilátástalan védekezés. Erre a posztra tehát rendre olyan embertállítanak, aki nem okoznak gondot a kormánynak. Persányi Miklóssal utoljára akkor találkoztam, amikor Maróthy László környezetvédelmi miniszter képviseletében a Duna Kör elleni sajtókampányt irányította 1988-ban. Igaz, a rendszerváltás után hamar újragondolta nézeteit. (...) ma a KISZ egykori Központi Bizottsága van kormányon, úgyhogy a kormányfő választásában nincs semmi meglepő. Kóródi Mária egy évéről úgy fogalmazott a Dunaügyben nem történt előrelépés, mert a Medgyessy-kormány jegelte a kérdést. Az új Vásárhelyi-tervben csak a vízügy elképzelései érvényesülnek, a Védegylet alternatív javaslatai sehol nem jelentek meg abban. A kabinet által kényszerhelyzetbe hozott önkormányzatok az utolsó zöld területeiket bocsátják áruba, miközben aggodalomra ad okot a hagyományosan erős vízügyi és a gyenge, több miniszter által szétzilált környezetvédelmi szakterület újraegyesítése a minisztérium átszervezése apropóján".

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke szerint (u.o.) szakmai, vezetői és társadalmi szemopontból is jó választásnak tartjuk Persányi Miklós miniszteri kinevezését, munkáját nagyra értékeljük. (...) Kóródi Máriának nem volt elég tapasnalata és politikai súlya ahhoz, hogy a zöldérdekeket hatásosan képviselje".

Czene Gábor: (Esély, egyenlőség, Népszabadság, 2003. május 7.) "a miniszterelnök azt várja Lévai Katalintól, az esélyegyenlőség javítása érdekében kinevezett új tárca nélküli minisztertől, hogy a kormány 'élő lelkiismerete' legyen. Tetszetős szavak, tiszteletre méltó szándék. Az esélyegyenlőség megvalósítása, bár az örök utópiák sorába tartozik, évszázadok óta forradalmak, társadalmi mozgalmak újra és újra megfogalmazott követelése, olyan mélyről jövő emberi igény, amit a kudarcok és a részsikerek váltakozása csak még inkább megerősít. Az esélyegyenlőség megteremtéséről nem lehet, nem is szabad lemondani soha. Biztató, hogy a rendszerváltozás után akad egy kormány, amely, ha külön minisztériumot nem is, de a Miniszterelnöki Hivatal keretében legalább egy tárca nélküli posztot áldoz ennek a feladatnak. Lehet vitatkozni, de az esélyegyenlőségi miniszter kinevezése szerintem jelentősebb változás, mint a különféle tárcák élén történt személycserék együttvéve. Lévai Katalin szociológus, aki a kilencvenes évek második felében főosztályvezetőként, az elmúlt évben miniszteri biztosként hasonló szerepkört töltött be a munkaügyi tárcánál - valljuk meg: átütő siker nélkül - bizonyára szívesen vállalkozik a küldetésre. Hozzá tartoznak majd többek között a nők, a fogyatékosok, a romák, a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű rétegek, a civil szervezetek. Lesz teendője elég, csak győzze tudással és lelkiismerettel".

Czene úgy véli "az esélyegyenlőségi miniszternek lesz egy főnöke (Kiss Péter kancelláriaminiszter), akinek szintén van egy főnöke (Medgyessy Péter miniszterelnök), és az említettek közös tulajdonsága, hogy ugyanannak a kormánynak a tagjai. Aligha ez a legszerencsésebb konstrukció. Lévai Katalinnak a saját feletteseit és a saját kormányát kellene állandó önvizsgálatra késztetnie. Ilyen elvárások inkább a hatalomtól politikai és pénzügyi értelemben is független intézmények iránt fogalmazhatók meg. Kétséges tehát, hogy az esélyegyenlőségi miniszter a kormányzat lelkiismeretévé válhat-e, de szerepe ettől még rendkívül fontos lehet, és bízzunk benne, hogy az is lesz. Ma még mindig ott tartunk, hogy a fogyatékkal élők jószerivel ki se merészkednek az utcára, a nők ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak, mint a férfiak, a gyermekvállalás sok esetben egyenlő a pályaelhagyással, negyven év felett - nemtől függetlenül - szinte lehetetlen elhelyezkedni, cigány honfitársaink életesélyei jóval elmaradnak az átlagostól. Lévai Katalin kinevezése garanciát nem, de - stílszerűen szólva - esélyt kínál arra, hogy a közeljövőben talán kisebb lesz az egyenlőtlenség Magyarországon. Még egyszer: ehhez nem elég a lelkiismeret és az akarat, pénz is szükséges. Sok-sok pénz. Amit hozzáértő módon kell elkölteni".

Görgey Gábor távozó kulturális miniszter a kérdésre vajon mit rontott el azt felelte: (In: Karácsony Ágnes, Nagy József: Bársonyszékfoglaló, 168 Óra, 2003. május 8.) "semmit nem csinálnék másként. Illetve a Nemzeti Színház első igazgatói kinevezését: ma már nem engedném Huszti Péternek, hogy meghátráljon a sajtó támadásai miatt. De tudom azt is, hogy jobban kellett volna sietnem a kultúra konszolidálásával. Nem számítottam ki jól, mennyi az az egy év. (...) Nem érdekeltek a támadások. Alaptalan volt mind. Első pillanattól azt mondtam: csupán azért, mert miniszterré neveztek ki, nem vagyok hajlandó szüneteltetni az írói pályámat, és a feleségem sem szünetelteti az operaénekesi pályáját. Ám helyzeti előnyöket nem használtam ki. Épp elég gesztus volt tőlem, hogy etikai megfontolásból viszszavontam a darabomat a Thália Színházból. És megtiltottam a kiadómnak, hogy támogatást kérjen a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól.(...) Amikor Medgyessy Péter tavaly fölkért miniszternek, magam mondtam neki, hogy szívesebben lennék főtanácsadója. Visszatértünk ide".

A Figyelő szerkesztőségi cikke szerint (Kevés kompromisszumot, Figyelő, 2003. május 8.) "kevés kompromisszumot kellett kötnie Medgyessy Péternek, amikor a hét elején átalakította kormányát. Az új miniszterek - talán egy kivételtől eltekintve - az ő középutas politikájának 'kreatúrái'. Medgyessy megerősödött, befolyása az őt a kormányfői tisztségbe emelő két koalíciós pártban látványosan megnőtt. Kormányzása elején Medgyessy a nemzeti közép' miniszterelnökeként pozícionálta magát, később - enyhén módosítva az irányt - a köztársasági eszme mellett is hitet tett. E két nézetrendszer hatott a leginkább a mostani személyi döntésekre, a hagyományosabb baloldali, szociáldemokrata vonalat' (igaz, szintén nemzeti töltéssel) ugyanis egyedül Hiller István, a kultusztárca várományosa képviseli. Feltűnően megerősödtek a 'civilek' a kormányban: az új kormánytagok közül eddig csak a leendő kulturális miniszter volt pártpolitikus. A változások legmeglepőbb eleme Gyurcsány Ferenc kinevezése a gyermek, ifjúsági és sportminiszteri posztra. Kérdés, az egykori nagyvállalkozó - tavaly óta a kormánytó tanácsadója és bizalmasa - valóban ilyen lovat akart-e; vagy kinevezése egy politikai szélárnyékban lévő tárca élére a szocialista pártközpont meghatározó személyiségeivel kötött kompromisszum eredménye. Gyurcsány ismertsége az új poszton valószínűleg lényegesen megnő, a stratégiaalkotásra azonban kevesebb ideje jut majd. Pedig az angolszász harmadik utas szociáldemokrata irányzat magyarországi honosítása - 'polgári baloldal' néven, s ez képezi a Medgyessy-kormány ideológiai bázisát - nagy részben az ő nevéhez fűződik. Lényege: a piacgazdaság államtól független autonóm működése, és az esélyteremtés társadalompolitikájának elegyítése. A gazdaságirányítói posztokon a kormánytó nem cserélt, jelezve, hogy a szaporodó bírálatok ellenére is ragaszkodik a piacpárti gazdaságpolitikát hirdetű gazdasági és pénzügyminiszterhez. Medgyessy gazdasági vonalon most nem kényszerült kompromisszumra, ami kedvező jelzés a piacok számára".

Réti Pál szerint (Egy megvalósult alom, HVG, 2003. május 8.) "a jelenlegi Medgyessy-kormány tagjainak (...) az egynegyede nem parlamenti képviselő, május 19-ei összetétele alapján pedig már közel 40 százaléka lesz ilyen. Az eddigi három helyett hat olyan miniszter foglal majd helyet a kabinetben, akik egyik kormánypártba sincsenek beágyazódva, s ily módon kollégáiknál sokkal jobban függenek közvetlenül a kormányfőtől. Ez akár egyfajta visszavágásnak is tekinthető a kormányfő részéről azután, hogy az ugyancsak pártonkívüli, az ő személyes választottjának tekinthető Kiss Elemér kényszerű távozása után februárban a szocialista párt legbelső köréhez tartozó Kiss Péter került a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) élére. A pártpolitikusok arányát ezúttal saját közvetlen apparátusában is radikálisan csökkenti Medgyessy: öt MSZP-s parlamenti képviselő politikai államtitkárt szervezett ki hivatalukkal együtt a MEH-ből. Közülük Baja Ferenc - egykori MSZP-alelnök, illetve pártigazgató - halmozott lefokozásban részesült: a kormány második embere helyett ezentúl a kabinethez utolsóként csatolt új esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter beosztottja lesz, és még pénzosztó funkcióitól is megfosztották azzal, hogy a civil szervezetekkel való kapcsolattartás és a kormányzati informatikai rendszer felügyelete közül az utóbbi feladatkört Kovács Kálmán informatikai miniszter kapta meg".

Réti szerint "a legnagyobb kockázatot Medgyessy Gyurcsány Ferenc kormányba emelésével (...) vállalta. A KISZ-vezetőből lett nagyvállalkozó, majd - ideológiai kérdésekben is gyakran megnyilatkozó - miniszterelnöki főtanácsadó saját pártjában sem nagyon népszerű. Idén márciusban az első fordulóban kiesett az MSZP-elnökségitag-jelöltek rostáján (...), igaz, előtte többször is úgy nyilatkozott, hogy nem pályázik a funkcióra. Említett életrajzi adottságai ugyanakkor könnyen az ellenzék céltáblájává tehetik. 'Normateremtő módon' fogja bemutatni, közölte ezzel kapcsolatban a dezignált miniszter, hogyan kell az üzleti életből magas közfunkcióba átlépni. Ennek lényege, mint azt a HVG-nek kifejtette, hogy az összeférhetetlenségnek a törvényben előírt megszüntetésén - a cégfunkcióktól való megváláson - túl tulajdonosi jogait is átruházza, és azok jövőbeli gyakorlóját nyilvánosan megnevezi. 'Az érdekeltségembe tartozó cégek vezetői, könyvvizsgálói ugyanakkor nyilatkozni fognak arról, hogy a vállalkozások nem állnak kapcsolatban a költségvetéssel, illetve az államháztartással, és állami megbízásra a jövőben is csak előre bejelentett módon, nyilvánosan pályáznak.'

Réti szerint "számszakilag vesztese a kormányátalakításnak a kisebbik koalíciós párt. Eddig a kabinet minden negyedik tagja volt SZDSZ-es pártember, május végétől csak minden hatodik lesz az. Ráadásul az eddig tisztán szabaddemokrata tárcák közül a gazdaságiba bekerül egy szocialista politikai államtitkár, a MEH-ből eltávolított Pál Béla turisztikafelelős személyében. Csak szépségtapasz a látványosan csökkenő kormányzati befolyású liberális párt számára - amelyet az előző kormányzati személycserékről a kormányfő elfelejtett előzetesen tájékoztatni -, hogy Persányi Miklós állatkert-igazgató az SZDSZ jelöltje a környezetvédelmi tárca élére, továbbá hogy Medgyessy közös jelöltként mutatta be a T. Házban Lévai Katalin tárca nélküli minisztert. Előbbinek még a hétfőn közzétett hivatalos életrajzából is retusálták azokat az elemeket, amelyek inkább egy MSZP-s típusú kádert jellemezhetnek, mint például a KISZ-iskolai oktatói állás. Lévaival kapcsolatban pedig, akit Gyurcsány Ferenc egyébként az MSZP 'rendkívül aktív tagjaként' aposztrofált a HVG-nek, információink szerint a miniszterelnök kérte meg a szabaddemokratákat a közös jelölés - legalább a nyilvánosság előtti - vállalására. A kormányzati pályafutását 1996-ban a jelenlegi kancellária-, akkor munkaügyi miniszter Kiss Péter irányítása alatt kezdő Lévai ugyanakkor a HVG-nek úgy nyilatkozott, hogy nem párttag, és 'nem is érdekel a pártpolitika'. Tárca nélküli tárcája, amelybe Baja és apparátusa mellett Teleki László romaügyi államtitkársága is átkerül a MEH-ből, tervei szerint nem pénzosztó központ lesz, hanem 'a piacgazdaság veszteseinek' a szempontjait a kormányzati döntésekben érvényesíteni igyekvő szervezet".

A Magyar Narancs szerkesztőségi cikke szerint (Látványpékség, Magyar Narancs, 2003. május 8.) "úgy tűnik, a kormányátalakítás legnagyobb vesztese a Miniszterelnöki Hivatal. Ha emlékszünk még rá, tavaly májusban az MSZP befolyásos vezetői, a Horn-korszak húzóágazatai - úgymint Baja Ferenc, Nagy Sándor, Baráth Etele, Szekeres Imre - államtitkári posztot karmoltak a MEH-ben, akkor nagyon úgy tűnt, valamely miniszteri tárca helyett. A miniszterelnök és az őt jelölő párt nem szokványos viszonyának egyenes következménye volt ez a leosztás. A kormányfő jórészt saját kádereit vitte a kormányba, a párt meghatározó emberei pedig saját birtokot kaptak, meg valami kis elkölthető pénzt is, igaz, úgy, hogy a miniszterelnöknek és csapatának azért meglegyen a rálátása e férfiakra. Adminisztratív értelemben a MEH-nek úgy istenigazából ezután sem lett sok értelme, ha abból a - kétségkívül abszurd - feltételezésből indulunk ki, hogy egy hivatal azért van, hogy elintézzen valamit, úgy a MEH, finoman fogalmazva, a kormányváltás után is kereste a helyét. Igazából az ellenkezője lett volna a furcsa: emlékezzünk csak, az Orbán-kormány első időszakában micsoda - jogos - felhördülés kísérte a hivatali túlburjánzást, a 'tükörreferatúrák' ideáját. (Bár akkor inkább azért volt szükség a MEH-re, hogy Orbánék féken tudják tartani a kisgazdákat - az eredmények közismertek, Torgyánt és társait végül a titkosrendőrség meg az ügyészség tette hidegre.) Most viszont Baja, Nagy és Baráth a szocialista párthoz lazán vagy inkább sehogy sem kötődő Lévai Katalin esélyegyenlőség-ügyi miniszter asszony beosztottai lesznek, ami pártszociodinamikai szempontból kétségkívül merész húzás, és jelentheti akár azt is, hogy Medgyessy - és kabinetfőnöke, Draskovits Tibor - nagyon nyeregben érzi magát. (Erre utal a szintén pártkáder Jánosi György menesztése is.) De miért is ne érezné magát nyeregben, ha egyszer kormányzásának első éve után az MSZP fölényesen vezet, és a frakció ebben az egy évben mindvégig (nyilvános) vita nélkül volt hozzá lojális?"

Tihanyi Örs szerint (Új generáció, Magyar Nemzet, 2003. május 8.) "ha az életrajzokat végigolvassuk, azonnal látható, hogy az európai integrációt koordináló Juhász Endre, a környezetvédő Persányi Miklós és az esélyegyenlőség nevű szocialista vesszőparipát meglovagoló Lévai Katalin személyében három olyan ember is helyet kapott a kabinetben, aki szokatlan módon ért ahhoz a területhez, amelyet majd irányítania kell. Az érettségizett kormányszóvivő és a tanári katedrát soha nem látott oktatási miniszter ismeretében ez kifejezetten örvendetes. Az viszont közel sem biztató, hogy a jelek szerint Medgyessy Péter kísérletet tesz az Antall-kormány tárca nélküli miniszterek számát illető rekordjának megdöntésére. Ez nem jó, mert tovább dagasztja a bürokráciát, és növeli az amúgy is elhízott államigazgatás költségeit. Eddig a nyertesekről szóltunk. De kik a kormányátalakítás vesztesei? Lehet hogy meglepő, de első helyen Kovács Lászlót kell említeni. Juhász Endre kinevezése mindenképpen szűkíti a külügyminiszter mozgásterét. Az a veszély fenyegeti Kovácsot, hogy megtörik eddigi egyeduralma. Mindig gondosan ügyelt arra, hogy ne legyen olyan diplomáciai szakértő a környezetében, akinek a jelenléte esetleg idézőjelbe teszi a bölcs homlokráncolások közepette előadott kinyilatkoztatásait. Ezután viszont lesz, és Kovács szempontjából az a kényelmetlen, hogy Juhász Endre nem neki köszönheti a székét, ráadásul az unió apró-csepró ügyeiben egészen biztosan járatosabb nála. Ez a veszély azonban eltörpül amellett, amit Gyurcsány Ferenc jelenthet".

Tihanyi úgy véli "az új gyermek-, ifjúsági és sportminiszter ambiciózus ember, többek között az MSZP elnöki széke is szerepel az álmai között. Eddig csak a színtelen-szagtalan választmányi tagságig jutott, és ez akár kudarcnak is felfogható, viszont Medgyessy Péter közeli barátjaként és tanácsadójaként komoly befolyást szerzett a kormányfő döntéseinek meghozatalában. Gyurcsány ravasz ideológus, ügyesen kommunikál a sajtóval, és a jelek szerint nem hibázik Okosan tette, hogy nem szállt szembe Kovácscsal a legutóbbi MSZP-kongresszuson az elnöki székért. Sikerült viszont kormánytagságra szert tennie, ezzel pedig esélyt kapott a szélesebb körű ismertségre és népszerűségre. Mivel intellektusa és kapcsolati tőkéje magasan veri az MSZP átlagát, ezért alighanem komoly klientúrát tud majd kiépíteni, ráadásul egy olyan ágazatban az ifjúságpolitikában -, ahol párttársai eddig porcelánbolti elefántként mozogtak. Ha elhiteti a közvéleménnyel és az MSZP tagságával, hogy sikeres miniszter, akkor a határ a csillagos ég lesz a számára. Mellette ne feledkezzünk el a szintén ideológiai fronton nyomuló Hiller Istvánról sem. Hosszú évek óta ő az első MSZP-s frontember, aki már majdnem úgy fest, mint egy igazi szociáldemokrata. Intelligens, választékos modorú, és teljesen folt nélküli a múltja. Szemmel látható, hogy az ő előreléptetése elsősorban a szabad demokraták gyengítését célozza. Részben azért, mert erősítheti a kormány értelmiségi arculatát, ráadásul annak a kulturális ágazatnak a területén, ahol eddig az MSZP közel sem birtokolt fölényt az SZDSZ-szel szemben. Az is köztudomású, hogy az oktatási tárca államtitkáraként voltak vitái Magyar Bálinttal, igaz, óvakodott ezek nyilvánosság elé vitelétől. Az NKÖM élére kerülve komoly befolyáshoz juthat, és akár gyengítheti is eddigi felettese mozgásterét, vele együtt pedig a drámaian alacsony népszerűségű SZDSZ-t. Az eltelt egy évben Magyar Bálint szinte akadály nélkül prédikálhatott a jövő generációival kapcsolatos kérdésekben. A fiatalok megnyerése szempontjából fontos tárcákat vagy az ő vazallusai birtokolták (informatikai) vagy pedig az MSZP modern kommunikációra képtelen miniszterei (ifjúsági, kulturális)".

Tihanyi szerint "van, aki egyszerre nyertes és vesztes. Ő pedig Medgyessy Péter. Nyertes, mert a pozíciói erősödték a most hivatalba kerüld új kormánytagokkal. Ugyanakkor vesztes, mert ha tizenegy hónap után ennyi helyen kényszerült változtatni a 'nemzeti közép kormányán', akkor ez azt jelenti, hogy tavaly nagyon rosszul lett összerakva a koalíció. Dilettáns politikusok egész sorát kellett egy év után lecserélni, akiknek a szerencsétlenkedései nagyon sok pénzébe kerültek az adófizetőknek, közben pedig vesztettünk egy évet. Egy fontos esztendőt Európa kapujában, ahová többek között egy olyan honvédelmi miniszterrel fogunk besétálni, aki nem beszél egyetlen idegen nyelven sem; egy olyan belügyminiszterrel, akinek a regnálása az önkormányzatokat és a rendőrséget is lejtőre vitte; mellettük pedig van egy gazdasági miniszter, akinek igen gyenge lábakon állnak az autópálya-építésről és -működtetésről alkotott ismeretei".

Andor László közgazdász (Egy szocdemebb kormány, Népszava, 2003. május 8.) "a politikai folyamatokat elemezve néha hajlamosak vagyunk meglepődni azon, ami logikus és jó. A Medgyessy-kormány előrejelzett, de a vártnál mélyrehatóbb átalakítása példa lehet erre a jelenségre. A folyamatban levő átszervezéssel a szocialista-liberális koalíció intézményi modellje megkezdte az eltávolodást a Fidesztől örökölt struktúrától. Ez elsősorban nem is a minisztercserékben, hanem a Miniszterelnöki Hivatal átalakításában mutatkozik meg. Nem volt szükségszerű, hogy egy évvel ezelőtt az induló Medgyessy-kormány átvegye a Stumpf István által kialakított maxi modellt, de mégis ez történt. A mostani korrekciót ösztönözték a gyakorlatban szerzett tapasztalatok(...). A tökéletlen indulásban egy évvel ezelőtt közrejátszhatott a gyors munkakezdés kényszere, valamint az igény, hogy sok fontos kormányzati területet a kormányfő közvetlen közeléből irányítsanak".

Andor: "a Medgyessy-kormányban mostantól az EU-integrációért és az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter lesz; két olyan ügy kap tehát legmagasabb szintű képviseletet, amelyet a mai kormánypártok feltétel nélkül támogatnak, és amelyek őket talán nem is csak a programok szintjén, de kulturális értelemben is meghatározzák. A struktúránál persze izgalmasabbak a személyi kombinációk. Az elmúlt néhány hónap személyi döntései azt mutatják, hogy az MSZP-s pártközvélemény - nagyon helyesen - a párt és a kormány összetartásának erősítését akarja. Ez mutatkozott meg abban, hogy február végén Kiss Péter pártelnökségi tag került a kancelláriaminiszteri posztra, majd később e minisztérium államtitkára, Szekeres Imre lett a párt egyik alelnöke. A március végi MSZP-kongresszuson két kiélezett szavazási helyzetben (Jánosi György-Botka László, ill. Mesterházy Attila-Mandur László) a kormánytisztséget viselő jelölt nyert a kormányon kívülivel szemben. A tavasz legnagyobb nyertese mégis Hiller István, akinek a hosszú húsvét öt hét leforgása alatt pártalelnökséget és miniszteri bársonyszéket is hozott".

Andor szerint "nemcsak az érintett minisztériumok vezetésének átalakításáról, hanem a kormány profiljának, szociáldemokrata identitásának megerősítéséről is szó van, ami Lévai Katalin bevonása után már elég egyértelműnek tűnik. Gyurcsány Ferencnél többet kevesen tettek azért, hogy Magyarországon megismerhetővé váljék a nyugati szociáldemokrácia kurrens ideológiája, az Anthony Giddens (elmélet) és Tony Blair (gyakorlat) nevével fémjelzett 'harmadik út'. Hiller ugyanennek értő alkalmazójaként nemrégiben az MSZP fő programkidolgozójává, szociáldemokratizálásának fő letéteményesévé vált. Az elmúlt két évben Gyurcsány ebben a szellemiségben működött főtanácsadóként előbb az MSZP miniszterelnökjelöltje, majd a kormányfő mellett, és ezen jóval túlmenve is egyik aktív szorgalmazója a szocialista párt szellemi és fizikai felfrissítésének. Lévai Katalin az elmúlt tíz évben elsőszámú képviselője volt hazánkban a giddensi koncepció magvát jelentő, s a szociálliberális irányzatokkal is összhangban álló esélyegyenlőség programjának; tudósként, szakértőként és közéleti szereplőként egyaránt megtestesítve mindezt".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695