Kormányátalakítás (3. rész)

2003-05-22

A Parlamentben, napirend előtt Medgyessy Péter miniszterelnök az Új lendület a kormányban címmel elhangzott felszólalásában bejelentette kormánya átalakítását. Görgey Gábor kultuszminsztert Hiller István, az Oktatási Minisztérium államtitkára, Jánosi György sportminisztert Gyurcsány Ferenc, a miniszterelnök főtanácsadója váltja. Medgyessy Péter Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter helyére az SZDSZ javaslatára Persányi Miklóst, a Fővárosi Állatkert eddigi főigazgatóját kérte fel.


A Parlamentben, napirend előtt Medgyessy Péter miniszterelnök az Új lendület a kormányban címmel elhangzott felszólalásában bejelentette kormánya átalakítását. Görgey Gábor kultuszminsztert Hiller István, az Oktatási Minisztérium államtitkára, Jánosi György sportminisztert Gyurcsány Ferenc, a miniszterelnök főtanácsadója váltja. Medgyessy Péter Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter helyére az SZDSZ javaslatára Persányi Miklóst, a Fővárosi Állatkert eddigi főigazgatóját kérte fel. Hiller István utódja az oktatási tárca államtitkári posztján Szabados Tamás, az MSZP-frakció oktatási munkacsoportjának vezetője lesz, míg Jánosi György Szabados megüresedett helyét veszi át az Országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottságának élén. A kormányfő Lévai Katalint, a Munkaügyi Minisztérium esélyegyenlőségi főigazgatóját esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszterré nevezte ki. Feladata a nők, a romák, a fogyatékkal élők, a negyven éven felüliek és a gyermekek esélyegyenlőségének megteremtése lesz. A miniszterek kinevezése május 19-től érvényes. Medgyessy Péter a Miniszterelnöki Hivatal átalakításával kapcsolatban a kancellária tehermentesítését jelölte meg célként. A Miniszterelnöki Hivataltól Baráth Etele, a nemzeti fejlesztési tervvel és Nagy Sándor, területfejlesztéssel foglalkozó politikai államtitkársága a szintén most kinevezett integrációs ügyekért felelős tárca nélküli miniszter, Juhász Endre felügyelete alá kerül. A turizmusért felelős politikai államtitkár visszakerül a gazdasági tárcához, a kormányzati informatika bizonyos feladatkörei pedig az Informatikai és Hírközlési Minisztériumhoz kerülnek át. A Teleki László vezette romaügyekért felelős politikai államtitkárság és a Baja Ferenc által felügyelt államtitkárság - mely a jövőben a civil kapcsolatokkal és a szolgáltató állammal összefüggő feladatokat lát majd el - Lévai Katalin felügyelete alá kerül. A kormányfő szerint a következő választásokig nem lesz újabb kormányátalakítás. Kóródi Mária nem kívánta kommentálni menesztését. A kultusztárca éléről távozó Görgey Gábor úgy nyilatkozott, hogy kinevezésekor - titokban - eleve abban állapodott meg a miniszterelnökkel, hogy csak egy évre vállalja a posztot. Jánosi György meggyőződése szerint a miniszterelnök kormányátalakítással kapcsolatos döntésében nem szakmai, hanem politikai, személyes szempontok játszottak közre. Az ellenzék a plenáris ülésen, főként Gyurcsány Ferenc kinevezése miatt támadta a kormányfőt, mint mondták: nem szerencsés, hogy Medgyessy Péter egyik bizalmasát tette miniszterré. Áder János, a Fidesz frakcióvezetője a Medgyessy Péter által hangsúlyozott lendületet kritizálta. A politikus szavai szerint a kormány tevékenységének köszönhetően lendületesen nőtt a munkanélküliek száma. A kormány nagy lendülettel szüntette meg a mezőgazdasági géptámogatásokat, szigorításokkal készül lehetetlenné tenni a lakástámogatások igénybe vételét és elhalasztotta az olimpia megrendezését.

Összefoglalás

A távozó vagy az új kormánytagokat támogató vélemények:
- talán nem volt tudatos a kormányzati szándék, mégis üzenetként lehet értelmezni azt is, hogy az új posztra nőt jelölt a miniszterelnök; az Európai Uniós esélyegyenlőségi alapelvek kiemelt helyen kezelik a nők közéleti szerepét
- Lányi András nem jól emlékszik, mert a Duna Kör elleni hecckampányt a pártközpontból, és nem Persányi munkahelyéről, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumból irányították

A távozó vagy az új kormánytagokat kritizáló vélemények:
- Jánosi nem egy dinantikos alkat, ez kétségtelen, s arra sem volt igazán alkalmas, hogy az ifjúsági és sportminisztérium korábbi programjain, illetve a felülvizsgálatukon keresztül megsemmisítse Deutsch Tamást, a Fidesz egyik prominensét
- Kóródit az SZDSZ csupán a pártharcokban szerzett érdemeiért helyezte a tárca élére; a környezetvédelmi minisztériumot egyébként mindenképpen meg akarták szerezni a szabad demokraták, tekintettel arra, hogy meglehetősen nagy összegek áramlanak át majd rajta az ország csatlakozása után
- hallatlanul megerősödött ezzel a Medgyessy Péter által képviselt nagytőkés lobbi a szocialista kormányban
- Hiller lényegileg nem áll messze Medgyessytől; feltűnően közepes képességű politikus, akinek az lesz a feladata, hogy kidolgozza, illetve megfelelően manipulálja az MSZP saját, önmagára szabott szociáldemokrácia eszmerendszerét; ez persze csak álca lesz, a nagytőke hatalmát, a párt korporatív jellegét kell majd elfednie
- Görgey Gábor önmagában véve is ellentmondásos egyéniség; a személyéhez kötődő legemlékezetesebb esetek: amikor nem sikerült kineveznie, pontosabban megtartania Huszti Pétert a Nemzeti Színház élén; ahogyan a Károlyi-palotával, illetve a Terror Házával szemben viselkedett
- Görgey Gábor nagyon rossz miniszter volt; a Medgyessy-kormány elmúlt egy évének, Magyar Bálintot leszámítva, legkártékonyabb minisztere; Görgey Gábor az Operaház esetében menesztette az öt évre szóló megbízatásából mindössze egy évet kitöltött Győriványi Ráth György fő-zeneigazgatót, a kezdet kezdetén megtorpedózva az intézmény oly régóta esedékes megújítására irányuló törekvéseket, aztán kinevezte az Operaház főigazgatójává Szinetár Miklóst; Szinetár Miklós jó elvtárs, régi cimbora; Huszti Pétert pályáztatás nélkül nevezte ki a Nemzeti Színház élére; Görgey Gábornak van egy cége, a Colombina Bt., amelyben ő a beltag, felesége pedig a kültag. Görgey Gábornak van egy darabja is, Az utolsó keringő című, amelynek alapján írt egy operaszövegkönyvet. Görgey bizonyára sokat dolgozott a szövegkönyvön, hiszen munkáját nem kevesebb, mint 840 ezer forinttal honorálta az Operaház, ahol jelenleg éppen az ő kinevezettje, Szinetár Mikós az úr
- Gyurcsány ország-világ előtt dicsekszik milliárdjaival, amelyeket pedig egyáltalán nem tehetségének, találmányának vagy évtizedes kőkenény munkájának köszönhet, csupán kapcsolati tőkéjét fektette be a műkorundgyárba a Horn-korszakban; csak az anyósa által irányított állami bank hétszázmilliós hitelének köszönheti, hogy részt vetetett a kótyavetye-privatizáció 'Elvtársakat a Felső Tízezerbe!' programban
- kérdés ki fogja számon kérni Gyurcsányon meg az Apró klánon azokat az 1995-ben a privatizációs szerződésben vállalt kötelezettségeket, amelyek szerint a Motim Rt.-t tizenöt éven át működtetik, fenntartják az akkori foglalkoztatást, öt év alatt hárommilliárd forintot ruháznak be, sőt elvégzik az 1,6 milliárd forintra becsült környezetvédelmi kárelhárítást is; gyanítható, hogy Gyurcsánynak nem lenne ma hárommilliárdnyi vagyona, ha ezeket a szerződésben vállalt kötelezettségeket maradéktalapul teljesítette volna; igaz, akkor nem igyekezett volna annyira a hatalomba; Állami hátszél nélkül ők kapitalistáknak is rosszak

A kormányátalakítással kapcsolatban elhangzott egyéb vélemények:
- Medgyessy helyzetének megerősödését jelzi, hogy bár sokan megkérdőjelezték a változások indokoltságát a miniszterelnök döntését mindkét párt különösebb tiltakozás nélkül tudomásul vette, holott Jánosit, az MSZP formális hierarchiájának harmadik emberét Medgyessy egyik legközvetlenebb munkatársa, Kóródit, a rendszerváltás óta az SZDSZ első vonalához tartozó politikust pedig az eddig politikai szerepet nem játszó Persányi Miklós váltja fel
- az esélyegyenlőség-ügyi miniszteri poszt létrehozása színtiszta kommunikáció; ennek a megoldásnak a kormány által hangsúlyozni kívánt esélyegyenlőség terén jóval nagyobb tematizációs ereje lesz , és az MSZP is erősítheti a szociáldemokrata imázst



Sinkovics Ferenc szerint (A katica pöttyei, Magyar Demokrata, 2003. május 15.) "Medgyessy Péter átalakította kormányát. Látszólag egyszerű minisztercserékrol van szó, ami megesett már Antall József, Horn Gyula, de Orbán Viktor idején is. A valóságban Medgyessy Péter, pontosabban a mögötte álló szocialista nagytőke egy új történelmi korszakot akar nyitni. Természetesen a sajátjat. (...) Medgyessy Pétert természetesen a nagytőke varázsolta elő a kalapból. Az a nagytőke, amely az úgynevezett előprivatizáció során született meg az MSZMP egykori elitjéből, s amelynek nem felelt meg Németh Miklós és Kovács László sem. Azért is húzódott el olyan sokáig a két politikus vitája, mert egyikük mellé sem állt a szocialista nagytőke. (...) Kovács László különben kisebb sikert ért el korábban, sikerült Medgyessy nyakára ültetnie Kiss Pétert a lemondott kancelláriaminiszter Kiss Elemér helyére. Kiss Péter története megér néhány mondatot, ugyanis a párt baloldali platformjának elnöke. Ez az a csoport, amely kifejezetten a bérből és fizelésből élők érdekvédelmére és képviseletére jött létre. Be is jelentette még a választások előtt, hogy minden szociális ígéretet könyörtelenül számon kér majd a Medgyessy-kormányon. No, de a nagytőke sem esett a fejére. Gyorsan újra létrehozta a Munkaügyi Minisztériumot (...) és Kiss Pétert ültette az élére. Így természetesen egyetlen 'könyörtelen', de még könyörületes számonkérés sem hangzott el a Baloldali Tömörülés részéről a be nem váltott ígéretekkel kapcsolatosan. Pedig lenne mit kérdeznie".

Sinkovics szerint "tulajdonképpen Jánosi György volt az első, akit elmozdított Medgyessy Péter. Jánosi nem egy dinantikos alkat, ez kétségtelen, s arra sem volt igazán alkalmas, hogy az ifjúsági és sportminisztérium korábbi programjain, illetve a felülvizsgálatukon keresztül megsemmisítse Deutsch Tamást, a Fidesz egyik prominensét, az Orbán-kabinet ifjúsági és sportminiszterét, a 2012-es magyarországi olimpia egyik lelkes pártolóját. Pedig egy kompromitáló vizsgálati eredménnyel sokkal könnyebben és kisebb kockázattal lehetett volna kiütni a nagy seregszemle ötletét. Valószínűleg Jánosi volt az ráadásul, akinek a leváltásával Kovács László felé is gesztust gyakorolt Medgyessy Péter. Kovács László és Jánosi György akkor került rossz viszonyba, amikor Jánosi bejelentette, hogy Németh Miklós mellett áll, őt tartja az MSZP legalkalmasabb miniszterelnök jelöltjének".

Sinkovics szerint "Kóródin az első perctől kezdve lötyögött a kabát. A miniszteri feladatok, a környezetvédelem ügye szemmel láthatólag messze meghaladta erejét. Néhány frázisra, pár rövid televíziós nyilatkozatra futotta tőle. Látni lehetett, hogy az SZDSZ csupán a pártharcokban szerzett érdemeiért helyezte a tárca élére. A környezetvédelmi minisztériumot egyébként mindenképpen meg akarták szerezni a szabad demokratak, tekintettel arra, hogy meglehetősen nagy összegek áramlanak át majd rajta az ország csatlakozása után. Görgey Gábor önmagában véve is ellentmondásos egyéniség. (...) Az volt a személyéhez kötődő legemlékezetesebb eset, amikor nem sikerült kineveznie, pontosabban megtartania Huszti Pétert a Nemzeti Színház élén. A többi csak apró epizód. Még az is, ahogyan a Károlyi-palotával, illetve a Terror Házával szemben viselkedett. A kormányátalakítás eredeti tervei szerint Csillag Istvárnnak is távoznia kellett volna. Ő volt az első miniszter egyébként, akit már tavaly ősszel le akart váltani Medgyessy Péter. Persze a mögötte álló nagytőke szeretné, ha a stratégiai tárcának számító gazdasági minisztérium - és főleg a majdan rajta átáramló EU-pénzek - a kezében lennének".

Sinkovics szerint "a laikusnak is szemet szúr az az ellentmondás, ami (Medgyessy Péter) feltűnő ostoba megszólalásai és a feltűnően stratégikus döntései között van. A pártnak ebbe már alig van beleszólása. Ha van egyáltalán. Jól mutatja ezt, hogy Medgyessy Péter, miniszteri pozícióba helyezte Gyurcsány Ferencet, volt stratégiai főtanácsadóját. Több elemző úgy véli, Gyurcsány kinevezésével hallatlanul megerősödött a Medgyessy Péter által képviselt nagytőkés lobbi a szocialista kormányban. Gyurcsány azonban olyan üzletember, akinek a vagyona - saját bevallása szerint - eléri a 3,5 milliárd forintot. A KISZ-ben kezdte, a DEMISZ-ben folytatta, s ahogy ő mondja, egy 11 milliós családi örökségből szárnyazó telekből építette fel vállalatbirodalmát, az Altust. Hány ilyen mesét halottunk már! (...) Gyurcsány Ferenc személyében ugyanis egy trónkövetelő lépett a színre. (...) Számára az ifjúsági és sporttárca csupán egy ugródeszka, biztosak lehetünk benne, hogy a - nevezzük így - Medgyessy-klán őt építi fel 2006-ra Orbán Viktorral szemben".

Sinkovics úgy véli "érdekes az új kultuszminiszter, Hiller István kinevezése is. Hillernek, az újdonsült MSZP alelnöknek a párt hosszú távú programjaiért kell felelnie. Ő a szocialisták új főideológusa, ami azt jelenti, hogy Kovács végképp visszaszorult a pártszervező apparátcsik klasszikus szerepébe. Hiller nem Kovács László embere. Éppenséggel a párt szociáldemokrata platformjától, azaz liberális tömbjétől érkezett, ahol egyszer már sikertelenül próbálta átvenni a vezetést Vitányi Ivántól.(...) Hiller lényegileg nem áll messze Medgyessytől. Feltűnően közepes képességű politikus, akinek az lesz a feladata, hogy kidolgozza, illetve megfelelően manipulálja az MSZP saját, önmagára szabott szociáldemokrácia eszmerendszerét. Ez persze csak álca lesz, a nagytőke hatalmát, a párt korporatív jellegét kell majd elfednie".

Gavra Gábor szerint (Szabad kézzel, Magyar Narancs, 2003. május 15.) "az MSZP és az SZDSZ vezetéséhez, illetve a miniszterelnök környezetéhez tartozó forrásaink többsége szerint Medgyessy Péter egyszemélyes döntést hozott a kormány múlt heti átalakításakor. Bár a nyilvánosság előtt sem a két pártvezetés, sem a frakciók nem kritizálták döntését (sőt: a testületek tulajdonképpen érdemi kommentár nélkül hagyták a lépéseket), mindkét pártnak volt mit lenyelnie, hiszen a kormányfő környezetéből származó és MSZP-s kormánytagok által is megerősített értesülésünk szerint egyik koalíciós partner formális vezetése sem tudott előzetesen a kormányfő konkrét terveiről".

Gavra szerint "a kormányátalakítás legfeltűnőbb következménye a MEH radikális karcsúsítása lett. 'Orbán Viktorhoz hasonlóan Medgyessy Péter is látványos, konfliktusmentes és gördülékeny kormányzásra törekszik, melyben a konkrét döntések felelőssége a miniszterelnöktől távolabb kerül' - fogalmazott kérdésünkre egy szocialista kormánytag, aki szerint a Kiss Elemér-ügy (...) tanulsága Medgyessy számára az lehetett, hogy a kormányfői poszthoz köthető MEH-ből célszerű 'kitelepíteni' a döntési kockázattal járó ügyeket az egyes szaktárcákhoz, hogy a hivatalok működésének esetleges hibáiért viselt felelősség ne közvetlenül a kormányfőn, hanem az adott tárca vezetőjén csattanjon. Ezzel egy időben a korábban az aktuális miniszterelnök 'első számú bizalmasára', előbb Stumpf Istvánra, majd Kiss Elemérre méretezett MEH (és ezzel vezetőjének mozgástere) leszűkül".

Gavra szerint "Medgyessy helyzetének megerősödését jelzi, hogy bár az általunk megkérdezett szocialista politikusok közül többen megkérdőjelezték a változások indokoltságát - Nagy Sándor például sajnálatát fejezte ki Jánosi György távozása miatt, Kuncze Gábor pedig vasárnap elégedetten nyilatkozott Kóródi Mária tevékenységéről -, a miniszterelnök döntését mindkét párt különösebb tiltakozás nélkül tudomásul vette, holott Jánosit, az MSZP formális hierarchiájának harmadik emberét Medgyessy egyik legközvetlenebb munkatársa, Kóródit, a rendszerváltás óta az SZDSZ első vonalához tartozó politikust pedig az eddig politikai szerepet nem játszó Persányi Miklós váltja fel".

Gavra szerint "a miniszterelnöknek a múlt heti kormányátalakítás során mutatott határozottsága különösen figyelemre méltó a február végén végrehajtott kényszerű átrendezéshez viszonyítva. Az akkor menesztett Kiss Elemért forrásaink egybehangzóan Medgyessy bizalmasának nevezték, akinek a botránya a kormányfő vereségét jelentette. (...) A kiváló szervező hírében álló (és határozottságáért elődje, Stumpf István elismerését is besöprő), a szocialisták régi gárdájához sorolt, ám az előző hónapokat a MEH-en kívül töltő Kiss Péter és a pártpolitikától távol tevékenykedő, minden parlamenti erő által elfogadott Juhász Endre kinevezésével a miniszterelnök egyszerre üzent a Kiss Elemér megbuktatásában esetleg érintett összes érdekcsoportnak: a menesztett kancelláriaminiszter helyére nem egy addig a MEH-ben dolgozó, Kiss bukásától esetleg saját előléptetését remélő politikus került; a Kovács László külügyminiszteri feladatkörébe gázoló és az SZDSZ-szel nem egyeztetett EU-miniszteri poszt létrehozásával pedig 'sikerült rendre inteni a Kiss Péter előléptetésétől pozíciója erősítését váró szocialista vezérkart és felmosni a padlót az SZDSZ-szel'. Bár a februári minisztercserékben Medgyessy Péter még nem játszott kezdeményező szerepet, a gyorsan és a rivális kormányzati tényezőkre tekintet nélkül véghezvitt átrendezéssel jelezte partnereinek: nem engedi ki a kezéből a kabinet irányítását".

Mészáros Tamás az ATV Újságíróklub című műsorában azt mondta (In: Jó-e, ha milliárdos a miniszter?, Hetek, 2003. május 16.) "maga Gyurcsány is tudta, hogy milliárdosok nem szoktak nálunk miniszterek lenni, és ezért rendezett egy rendhagyó cégbemutatót a saját vagyonának a különböző leágazásairól. Emellett minden interjújában hosszan magyarázkodik ez ügyben: hogy korlátozta tulajdonosi jogait, és neki ezentúl az üzleti élethez semmi köze. Na most, én ezt egy elhibázott kommunikációnak tartom. Egyszerűen elég lett volna annyit mondani, hogy az én gazdasági tevékenységem semmilyen módon nem függ majd össze közpénzekkel, ezt rajtam számon lehet bármikor kérni, viszontlátásra! (...) Magyarországon nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy itt tizenkét-tizenhárom év leforgása alatt valaki, konkrétan Gyurcsány egy tízmillió forintos alaptőkéjű kft.-ből 3,5 milliárd forint értékű üzleti vállalkozást fejlesztett ki. Az, hogy létre jöhetett ennyi idő alatt, szinte a semmiből egy ekkora vagyon, ez nyilván nagyon sok ember szemében szálka. Ezt be kell kalkulálni a politikának, ha egyszer erre szánta el magát. (...) Én azt gondolom, hogy olyan nagy támadás azért nem fog ebben az ügyben indulni, mert a mai ellenzéki pártok vezetőinek jó része is az utóbbi bő egy évtizedben szép vagyoni gyarapodásra tehetett szert".

Török Gábor politológus szerint (In: Sümegi Noémi: Egyenlő esélyek?, Heti Válasz, 2003. május 16.) "az esélyegyenlőség-ügyi miniszteri poszt létrehozása színtiszta kommunikáció (...). Ennek a megoldásnak a kormány által hangsúlyozni kívánt esélyegyenlőség terén jóval nagyobb tematizációs ereje lesz , és az MSZP is erősítheti a szociáldemokrata imázst. Tárca nélküli miniszteri posztot általában akkor hoznak lére, ha a koalíciós alkuk miatt szükséges újabb kormányzati pozíciót kreálni, vagy ha van olyan, belátható ideig tartó feladat, amelyet megfelelő rangban kell képviselni. Előbbire lehet példa a Boros Imre által betöltött, PHARE-ügyekért felelős pozíció, utóbbira a Juhász Endrének szánt európai integrációs miniszteri poszt létrehozása. Tárca nélküli miniszteri poszt létrejöhet úgy is, ha egy jelentős személyiségnek kívánnak megfelelő pozíciót adni, illetve ha egy témát szeretnének kormányzati rangra emelni. Lévai Katalin kinevezése valószínűleg az utóbbi indok alapján született. (...) Egy önálló szociális minisztérium hatékonyabban tudná képviselni a szociálpolitikai intézkedéseket, mint az az összevont minisztérium, amelyiknek a minden költségvetési támogatást elnyelő egészségügyet is szinten kell tartania. (...) ugyanakkor nem valószínű, hogy a Szociális és Családügyi Minisztérium önállóságának megszüntetését kívánta volna a kormány a tárca nélküli miniszteri poszt létrehozásával korrigálni: sosem ismernék be, hogy hibáztak. Sokkal inkább a korábban az esélyegyenlőség programját hirdető szocialista párt vezette kormányt kívánják ezzel - ahogy Medgyessy is fogalmazott - lendületbe hozni. A kormány ugyanis látványosan 'nem csinál semmit', pusztán 'ügyintéz', mert abból nem lehet baj. Elrettentő példának ott van Magyar Bálint oktatásügyi miniszter, aki jelentős változásokat tervez, s ezzel tucatnyi támadásnak teszi ki magát".

Sümegi Noémi szerint (u.o.) "talán nem volt tudatos a kormányzati szándék, mégis üzenetként lehet értelmezni azt is, hogy az új posztra nőt jelölt a miniszterelnök. Az Európai Uniós esélyegyenlőségi alapelvek kiemelt helyen kezelik a nők közéleti szerepét. Franciaországban kvótát írnak elő a pártok számára, hogy férfiakat és nőket egyenlő arányban indítsanak a választásokon. Ezzel szemben Magyarországon a parlamenti képviselőknek csupán a 8,5 százaléka nő. Az EU-tagállamok között csak a görög parlamentben van kevesebb hölgy, mint Magyarországon".

Persányi Miklós, a környezetvédelmi és vízügyi tárca új vezetője (Huth Gergely: Lefejezések nélkül, Magyar Nemzet, 2003. május 16.) a kérdésre, hogy "miközben önről még Illés Zoltán is csak szuperlatívuszokban beszélt, Lányi András, a Duna Mozgalom egyik emblematikus tagja azt állította: ön vezényelte a Duna Kör ellen még a Grósz-kormány idején indított hecckampányt" azt felelte, hogy "Lányi András - akit ökológiai kiállásáért és írásaiért nagyon tisztelek - nem jól emlékszik, mert a Duna Kör elleni hecckampányt a pártközpontból, és nem a munkahelyemról, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumból irányították. A tárcának és elődjének kommunikációs vezetője voltam. Köztisztviselőként kaptam egy feladatot, aminek nem nagyon örültem, ugyanis én a környezetvédelmi minisztériumba jelentkeztem, és egyszer csak egy vízlépcsőügyi tárcánál találtam magam. Nemegyszer a tüntetőkkel tartottam, s a tárcánál is a párbeszéd híve voltam. Miközben a pártvezetés még azt is felvetette, hogy erőszakot kellene alkalmazni a felvonuló tömeggel szemben, én azt hangoztattam, hogy ők is becsületes emberek, csak más a véleményük. Mindezt persze nem nagyon díjazták, így a pozíciómból nem egészen fél év után, 1988 szeptemherében leváltottak és félretettek".

Csizmadia Ervin szerint (Személyi kérdés, Népszabadság, 2003. május 17.) "Gyurcsány Ferenc (...) nem pusztán azért érdekes számunkra, mert különlegesen gazdag magyar állampolgár, aki ráadásul (az ellenzék már felvette ezt a szálat) vagyonát a KISZ-vagyon privatizációja idején kezdte gyűjtögetni. Gyurcsány mindenekelőtt azért elemzésre méltó figura, mert a politikai osztály új típusát képviseli, amelyből már eddig is ismertünk néhányat, de akiket eddig meglehetősen nehéz volt nevesíteni. Gyurcsány a modern politika rekvizítuma: az informális hatalommal bíró nem hatalmi tényező. Gyurcsánynak, amióta Medgyessy Péter mellett felbukkant 2001 nyarán, semmiféle formális, testületi hatalma nem volt. Egyszerűen csak tanácsokat adott. Ezek a tanácsok persze nyilván nem mérhetők össze más, ugyancsak informális tanácsadók szerepével, hiszen - ne legyünk naivak - ilyen tanácsadók bőven ágálnak minden választások megnyerésére készülő párt körül. A kérdés egy évvel a választások után: vajon mennyire van felkészülve a magyar társadalom egy ilyen személyiség előtérbe kerülésére? Mennyire képes a magyar választóközönség 'eltekinteni' attól, hogy az illető milliárdos? Azaz: elbírja-e a közeg Gyurcsány Ferencet? Azt hiszem, ezek egyáltalán nem álkérdések. A gazdag, vagyonát a politikába, üzletbe fektető politikus prototípusa jól ismert a nyugati politikából, ha máshonnan nem, hát az iraki háborúból. Éppen e háború mutatta meg, hogy amerikai kormányzati-üzleti köröknek milyen hihetetlen olajipari és más érdekeltségeik voltak és vannak Irakban. Magyarországon azonban ez még mindig több mint szokatlan. Szokatlan, hogy valaki ilyen hatalmas vagyonnal, ráadásul a baloldal színeiben politikai ringbe száll. De szokatlan az is, hogy Gyurcsány eddig a szélesebb közvélemény számára teljesen ismeretlen figura volt. A hazai közönség az elmúlt bő évtizedben hozzászokott egy kínálathoz, amibe Gyurcsány sehogyan sem illik bele. Ez azonban előnye és erénye is lehet. Hiszen eladható mint az eddigi folyamatokból, csetepatékból kimaradó, irányzatokon felüli politikus is. Az ilyet viszont szereti a nagyérdemű. Csak az a kérdés, szereti-e a saját pártja, amelynek alig néhány éve tagja".

Csizmadia úgy véli "Medgyessynek két lehetőség közül kellett választania. Vagy 'ejti' főtanácsadóját, hiszen rengeteg belső kritikát kapott miatta Gyurcsány informálisan nagy hatalma, ám valóságos felelősséghiánya miatt. Vagy 'előre menekíti', azaz úgy mentesíti őt a támadások elől, hogy pozícióba emeli. Egy miniszteri tiszt ugyanis formális-intézményi pozíció, itt Gyurcsánynak nem pusztán az MSZP ideológiai arculatáról és kommunkációjáról kell véleményt nyilvánítania, hanem konkrét kormányzati kérdésekben is. A miniszterelnök az utóbbit választotta, ami arra utal, hogy nagyon tudatosan építkezik. Nem a magyar baloldal ama hagyományát viszi tovább, miszerint a legjobb, ha egy ellenfeledet nevezed ki egy meghatározó pozícióba, hanem személyes mozgásterét kívánja bővíteni. Nem véletlenül írják az elemzők, hogy Medgyessy Péter pozíciója erősödött a személycserék után. Valóban. A 2002 nyarán - átmenetileg - megmutatkozó többszólamúság mintha megszűnőben lenne: Medgyessy Péter elvei és értékrendszere a korábbinál erőteljesebb képviseletet nyertek a kormányzatban. Mód lesz bizonyítani, hogy a köztársasági eszme, a polgári baloldal és nemzeti közép mit jelentenek a kormányzás mindennapjai során. Eddig ugyanis csak a szlogenek szintjén (főként Gyurcsány írásaiban és a miniszterelnök beszédeiben történt hivatkozás rájuk). Most jöhet el az idő, amikor kiderülhet: van-e ezeknek a fogalmaknak tényleges tartalmuk? És még valami fog kiderülni: elbírja-e az MSZP a hagyományos baloldaltól fényévnyire jutó polgári baloldal ideológiáját? Azt hiszem, az elkövetkező évek egyik legérdekesebb kérdése ez".

Csizmadia szerint "az MSZP-t két módon nem lehet megújítani. Nem vállalkozhatnak erre a feladatra a régi politikusgeneráció tagjai (sok ok miatt, de leginkább az államszocialista múlt miatt); és nem hajthatják ezt végre teljesen új, ismeretlen baloldali politikusok sem. Ez utóbbiak ugyanis egyelőre nincsenek 'helyzetben'. Az MSZP-t a mostani kora középnemzedék legadaptívabb részéről lehet megújítani. Egyszerűen azért, mert az MSZP - nem Fidesz. Gyurcsány többször elmondta és leírta, hogy az MSZP-t csak lassan, a belső viszonyok ismeretében lehet megújítani. Hiszen ebben a pártban a belső struktúrák, érdekcsoportok, lobbik igen gazdag szövevénye található. Ha valaki azt veszi a fejébe, hogy modernizálja a pártot, valamit kezdenie kell ezzel a hagyatékkal. Ne szaladjunk persze ennyire előre, hiszen Gyurcsány még nem pártelnök (mint mondja, nem is akar azzá válni), csak miniszter. Az MSZP régi struktúrája szempontjából elég nagy kockázat a személye, de az sem kisebb kockázat, ha Medgyessy mérvadó szövetséges(ek) nélkül marad a kormányban. A kormányátalakítás - amennyire ez kívülről megítélhető - a kockázatot akarta csökkenteni és a szövetségesek számát szaporítani. Mostantól Medgyessy nincs egyedül. Nyilván ő is tudja, hogy ez az új helyzet elsősorban a szocialista párton belül és az SZDSZ-szel való együttműködésben vet majd fel új problémákat".

Haklik Norbert szerint (A miniszter lelép, Magyar Nemzet, 2003. május 21.) "Görgey Gábor nagyon rossz miniszter volt. A Medgyessy-kormány elmúlt egy évének - Magyar Bálintot leszámítva - legkártékonyabb minisztere. Görgey Gábor eredeti szakmáját tekintve író. Mint kinevelésekor mondta, a miniszterséget csupán kirándulásnak tekinti a politikai életbe. Bő egy évvel később, a tárca átadásakor úgy fogalmazott: a 'béke- és nyugalomteremtés' jegyében vállalta el a miniszterséget, és ezt a feladatot végre is hajtotta. Mint mondotta, 'nyugalom és békés munka uralkodik az Operaházban, a Nemzeti Színházban, az összes magyar zenekarban és a filmesek között'. A leköszönő miniszter szerint 'ahol nem teremtődött béke, ott is csupán a hírverés csinált háborút'. (...) Ha Görgey Gábor valóban a béke- és nyugalomteremtés jegyében foglalta el a bársonyszéket, akkor ténykedését kétségkívül sikeresnek tekinthetjük. Ugyanis a magyar kulturális életben Görgeynek valóban sikerült megteremtenie a békél. A porig rombolt, felszántott és sóval behintett Karthágó békéjét. (...) Az Operaház esetében például menesztette az öt évre szóló megbízatásából mindössze egy évet kitöltött Győriványi Ráth György fő-zeneigazgatót, a kezdet kezdetén megtorpedózva az intézmény oly régóta esedékes megújítására irányuló törekvéseket. Aztán kinevezte az Operaház fóigazgatójává Szinetár Miklóst. Szinetár Miklós jó elvtárs, régi cimbora".

Haklik szerint "meg sem melegedett alatta a bársonyszék, máris kinevezte a teátrum élére Huszti Pétert. Huszti Görgeynek régi, jó cimborája. Pályáztatás nélkül nevezte ki, ahogyan az egy demokratikus pasashoz illik. Azonban ez már a balliberális sajtó szemét is szúrta. Következésképp Görgey hamarosan visszavonta Huszti kinevezését, és tisztelettel megkérte, ne is pályázzon a teátrum főigazgatói posztjára. (...) Görgey Gábornak hála, 'az összes magyar zenekarban' is elérkezett a béke és a nyugalom aranykora. Amivel nyilván az összes magyar zenekar elégedett. Elégedett a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, amely - énekkarával és kottatárával, tokkal-vonóval - 1,658 milliárd forintnyi támogatásban részesült a minisztérium jóvoltából, mindemellett helyet kapott a nemzeti intézmények között is. Nyilván legalább ennyire elégedettek az önkormányzati zenekarok is, amelyek - összesen! - 990 millió forintot kaptak a kultusztárcától. És minden bizonnyal békesség és nyugalom honol a 40 millióval megtámogatolt Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarában is, akárcsak az 54 millióra érdemesített MÁV Szimfonikus Zenekar, a 66 millióval túlszeretett Liszt Ferenc Kamarazenekar, valamint a Magyar Rádió 30 milliós összegre érdemesített Szimfonikus Zenekarának háza táján is. A támogatások összegét ezek a zenekarok mind a mai napig nem kapták rneg".

Haklik szerint "Görgey Gábornak van egy cége, a Colombina Bt., amelyben ő a beltag, felesége pedig a kültag. Gorgcy Gábornak van egy darabja is, Az utolsó keringő című, amelynek alapján írt egy operaszövegkönyvet. Görgey bizonyára sokat dolgozott a szövegkönyvön, hiszen munkáját nem kevesebb, mint 840 ezer forinttal honorálta az Operaház. Ahol jelenleg - mint tudjuk - éppen az ő kinevezettje, Szinetár Mikós az úr".

Torkos Matild szerint (Lázadás a timföldön, Magyar Nemzet, 2003. május 21.) "még meg sem melegedett a bársonyszék a szociáldemokrata milliárdos Gyurcsány Ferenc alatt, máris botrány keveredett körülötte. A Népszabadság megtudta, hogy szakszervezeti vita bontakozott ki Gyurcsány cégénél, a Magyaróvári Timföld és Műkorund (Motim) Rt.-nél. A szakszervezetekkel gyümölcsöző elvtársi kapcsolatot ápoló szocialisták nagy reménysége a saját cége érdekképviselőivel nem tud zöld ágra vergődni. A timföldgyáriak nem tűrik el, hogy a szocdem húrokat pengető gyáros csak hirdesse az Igét a meg-megújuló eszméről, miközben vadkapitalista módjára kizsigereli a kétkezi melósokat. Gyurcsány ország-világ előtt dicsekszik - kétes körülmények között megszerzett - milliárdjaival, amelyeket pedig egyáltalán nem tehetségének, találmányának vagy évtizedes kőkenény munkájának köszönhet, csupán kapcsolati tőkéjét fektette be a műkorundgyárba a Horn-korszakban. Csak az anyósa által irányított állami bank hétszázmilliós hitelének köszönheti, hogy részt vetetett a kótyavetye-privatizáció 'Elvtársakat a Felső Tízezerbe!' programban. Úgy látszik, Gyurcsány munkásainak nem nagyon tetszik, hogy miközben heti harminchat helyett ezután negyven órán át szívatja velük az ártalmas alumíniumszilikát-port, ő maga a sportárca élén múlatja az időt. Mellesleg az egészségrontó port ezernégyszázzal kevesebben szívhatják, mert Gyurcsányék tavaly az önkormányzati választások után ennyi ember elbocsátásával támogatták meg Medgyessy munkahelyteremtő foglalkoztatáspolitikáját".

Torkos szerint "a szakszervezetisek perre mennek a sportminiszterrel, még akkor is, ha jól tudják: a magyar igazságszolgáltatás malmai csak jogot őrölnek, azt is lassan. Igaz, tavaly még nem voltak ilyen harciasak, akkor kollektíven belementek abba, hogy az elbocsátottak végkielégítése csak százötvenmillió forintos kiadást jelentsen - háromszáz helyett - a milliárdos tulajdonosnak. A tavaly kidobottakon megspórolt pénzt fordította a cég az állásukat a többiek kontójára megőrzők bérfejlesztésére. De kapitalista kutyából nem lesz szocialista szalonna - és viszont. Most heti négy órával többet kell dolgozniuk. A timföldgyáriak kiegyenesedni látszanak, szocialista kormány idején szociáldemokrata öntudatra ébrednek, biztos sok Gyurcsány-szöveget olvastak a Népszabadságban. Úgy látszik, hidegen hagyja már őket az aranytojást tojó tyúkról szóló handabanda, nem húzogatják beljebb a nadrágszíjukat, még a szociáldemokrata tőkések kedvéért sem. Kérdés azonban, ki fogja számon kérni Gyurcsányon meg az Apró klánon azokat az 1995-ben a privatizációs szerződésben vállalt kötelezettségeket, amelyek szerint a Motim Rt.-t tizenöt éven át működtetik, fenntartják az akkori foglalkoztatást, öt év alatt hárommilliárd forintot ruháznak be, sőt elvégzik az 1,6 milliárd forintra becsült környezetvédelmi kárelhárítást is. Gyanítható, hogy Gyurcsánynak nem lenne ma hárommilliárdnyi vagyona, ha ezeket a szerződésben vállalt kötelezettségeket maradéktalapul teljesítette volna. Igaz, akkor nem igyekezett volna annyira a hatalomba. Állami hátszél nélkül ők kapitalistáknak is rosszak".

Lévai Katalin: (In: Czene Gábor: Esély ígérete a kirekesztetteknek, Népszabadság, 2003. május 21.) "az elején szerettem volna eloszlatni a félreértéseket. Senki ne higgye, hogy panaszirodaként működünk. A miniszteri poszt és a kormányhivatal azért jött létre, hogy a jogalkotásban, a tárcák munkájában, a legkülönbözőbb részterületeken a korábbinál sokkal hangsúlyosabb szerepet kapjon az esélyegyenlőség. A feladatom az lesz, hogy egyeztessek, tárgyaljak, felmérjem a minisztériumok helyzetét, felhívjam a figyelmet olyan szempontokra, amelyekre esetleg eddig nem gondoltak.(...) Jogállását tekintve minden miniszter egyenrangú, egyik sem utasíthatja a másikat. Bízom az érveim, a logikám, az ötleteim és a kreativitásom hatásában. Konkrét példa: tavaly sikerült elérnem, hogy több mint tíz év után az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány végre nők számára is kiírjon egy pályázatot. Korábban ez senkinek se jutott az eszébe. Egyszerűen leültem beszélgetni a közalapítvány vezetőivel, akik különösebb győzködés nélkül elfogadták a javaslatomat. Pedig akkor még csak főigazgató voltam a munkaügyi tárcánál. Miniszterként az első teendőim között szerepel, hogy valamennyi minisztertársammal felveszem a kapcsolatot, és megkérdezem, hol tart az akadálymentesítés. Be lehet-e jutni kerekes székkel a saját minisztériumába? Valójában az a kérdés, hogy a hátrányos helyzetű csoportok hogyan tudnak hozzáférni azokhoz a lehetőségekhez, amelyek a 'teljes társadalmi tagságot' biztosítják. A hivatalomban még csak most alakulgat a jogi főosztály, de a munkatársaim már több olyan előterjesztést is készítettek, amely arról tanúskodik, hogy bizonyos törvényi rendelkezések nem felelnek meg az esélyegyenlőség elvárásainak".

Lévai szerint "a kvótarendszer, amelyet számos nyugati országban alkalmaznak, nem mentes az ellentmondásoktól, és nagy vitákat vált ki. A nők szempontjából tanulmányoztam az európai tapasztalatokat, és azt látom, hogy azokban az országokban, ahol régen bevezették a kvótákat, olyan mechanizmusok alakultak ki, amelyek révén ma már a nők külső kényszerek nélkül is kellő számban bekerülnek, mondjuk, a politikai döntéshozatalba. A kvóták tulajdonképpen fölöslegessé is váltak, de ahhoz, hogy az adott országban idáig eljussanak, szükség volt a kvótákra. Ilyen értelemben kvótapárti vagyok, azzal viszont nem értek egyet, hogy valaki a nemi vagy az etnikai hovatartozása miatt akkor is betölthessen egy állást, ha arra amúgy alkalmatlan. A kvótarendszernek ezért komoly képzéssel kell párosulnia. Ha egy hátrányos helyzetű társadalmi csoportban nincs elegendő felkészült jelölt a kvóta kitöltéséhez, akkor ki kell képezni őket.(...) Az esélyegyenlőségről és az egyenlő bánásmódról szóló törvény teremt majd kereteket ahhoz, hogy a minisztériumok eldöntsék, az adott területen akarnak-e kvótákat bevezetni vagy sem".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695