Ragáts Imrét választották meg az MTV új elnökévé

2003-05-30

Ragáts Imrét választották a Magyar Televízió új elnökévé. Az MTV Rt. eddigi ügyvezető alelnöke a megválasztásához szükséges kurátori szavazatoknál (a szavazatok háromnegyede) is többet szerzett, mivel a két-két MSZP-s és SZDSZ-es kurátoron kívül a négy ellenzéki MDF-es testületi tag is őt tartotta a legalkalmasabbnak. Az elnöki posztra ez volt a negyedik pályázat azóta, hogy 2002. júliusában lemondott Mendreczky Károly, a köztelevízió előző elnöke.


Ragáts Imrét választották a Magyar Televízió új elnökévé. Az MTV Rt. eddigi ügyvezető alelnöke a megválasztásához szükséges kurátori szavazatoknál (a szavazatok háromnegyede) is többet szerzett, mivel a két-két MSZP-s és SZDSZ-es kurátoron kívül a négy ellenzéki MDF-es testületi tag is őt tartotta a legalkalmasabbnak. Az elnöki posztra ez volt a negyedik pályázat azóta, hogy 2002. júliusában lemondott Mendreczky Károly, a köztelevízió előző elnöke. Az ellenzéki MDF szerint csak a pártdelegáltak közötti egyetértéssel teremthető meg az új közszolgálati televízió. Az új elnök a stabilitás megteremtését tekinti elsődleges feladatának. Elnöki megbízatása négy évre szól. Dávid Ibolya, az MDF elnöke megfosztotta kommunikációs felelősi tisztétől Gémesi Györgyöt, a párt alelnökét. A Fórum elnökségi ülésén heves szóváltás alakult ki az MTV-elnök-választás kimenetele miatt. A pártelnök ugyanis nem adott felhatalmazást Ragáts Imre megválasztására, kizárólag Kósa-Somogyi György támogatását várta a párt által delegált négy kurátortól.

Összefoglalás

Ragáts Imrét kritizáló vélemények:
- végül egy olyan embert szavaztak meg elnöknek, aki a kurzusokon átívelő szürkeség, gyávaság, szolgaság, minőséghiány szimbóluma: Ragáts Imre gazdasági vezetőként még a Horn-kormány idején debütált, de később asszisztált a jobboldali Szabó László Zsoltnak, Mendreczky Károlynak is, kiváló alkalmazkodási készségről tett bizonyságot; a Happy End idején ellenőrizetlenül folyt a pénz a kezei közül, nem volt politikai skrupulus, miképpen később sem, amikor jött a Medgyessy-kormány, virágzott a kormányfő lakásán bejegyzett cég szórakoztató műsora, háttérben a köztévében nyomuló miniszterelnöki nevelt lánnyal
- Ragáts Imre 1997 óta felelős kis megszakítással a Magyar Televízió Rt. teljes gazdálkodásáért; pontosabban nem felelős, csak irányítja ezt a területet, mert a felelős például Szabó László Zsolt extévéelnök, akivel szemben nyomozás is kezdődött az intézmény gazdálkodásával kapcsolatos visszaélések gyanúja miatt, meg a Szabó-utód Mendreczky Károly, aki ellen a rendőrség nem kutakodik ugyan, ám az MTV az ő irányítása alatt is egyre súlyosabb anyagi válságba került

A kormánypártokat kritizáló vélemények:
- az MTV a totális törvénytelenség állapotában leledzik, s ez túlnyomóan a kormányzó pártok érdeme, kisebb részben pedig az e területen klasszikusan kollaboráns szerepet játszó MDF-é
- a médiatörvény épp a közvetlen pártbefolyást akarta kiiktatni a kuratóriumok létrehozásával - most viszont a három elnökségalkotó párt már nyíltan tárgyal a konszenzusos jelöltről, a törvény betűjét és szellemét felváltotta a politikai perzsavásár
- az immár nem csonka, hanem momentán torz televíziós kuratórium a szocialista kurátorok aktív közreműködésével olyan embert rakatott vezető pozícióba, aki jelentékeny szerepet játszott a korábbi, Szabó László Zsolt nevével jelvett, a szocialisták szerint korrupt, osztogató, elvtelen időszakban: Ragáts, a szocialista párt favoritja ebben a morális és pénzügyi züllésben mint pénzügyi és gazdasági főigazgató tevékenykedett; ebből további sajátságos helyzetek adódnak például, hogy amíg a magyar parlament baloldala elszánt küzdelmet folytat az ellen a legfőbb ügyész ellen, aki állításuk szerint nem használ föl minden törvényes lehetőséget a tévében korábban történt visszaélések földerítésére, addig tévéelnököt gyárt ugyanennek a romlott televíziós vezetésnek egyik felelős vezetőjéből

Az MDF-et kritizáló vélemények:
- az MTV a totális törvénytelenség állapotában leledzik, s ez túlnyomóan a kormányzó pártok érdeme, kisebb részben pedig az e területen klasszikusan kollaboráns szerepet játszó MDF-é
- a médiatörvény épp a közvetlen pártbefolyást akarta kiiktatni a kuratóriumok létrehozásával - most viszont a három elnökségalkotó párt már nyíltan tárgyal a konszenzusos jelöltről, a törvény betűjét és szellemét felváltotta a politikai perzsavásár

Az MTV-elnök-választással kapcsolatban elhangzott egyéb vélemények:
- vélhetőleg törvénytelen az ügyvezető alelnök teljes ténykedése, a kuratóriumi elnökség feltöltése, a nagykuratórium szelektív sorsolása, s immár a csonka felügyelőbizottság is, ám a 'kritikai értelmiség', amely az előző ciklusban agyonaggódta magát a honi médiaszabadság miatt, egy éve kínos passzivitásba süllyed: vagy nem érzékeli a permanens botrányt, vagy szántszándékkal falaz a törvénytelenségekhez, szó nélkül hagyta a köztévé kormányzati megszállását s azt is, hogy az intézményt a balliberális kampányhősök leplezetlen kifizetőhelyévé degradálták
- az MTV-ben ugyanis a mindenkori politikai-hatalmi elit a mai napig érvényesítheti politikai és gazdasági érdekeit, hol tűzzel-vassal, hol cukorral-korbáccsal, hol politikai konszenzussal; a politikusok számára csupán az a fontos, hogy kormányciklusoktól függően ilyen vagy olyan pártközpontokból, kormányzati hivatalokból irányíthassák a köztelevíziót; ehhez csak a megfelelő embereket kell megtalálni; elméletileg nem nehéz a feladat, hiszen az intézmény mindenható elnökét választó MTV Közalapítvány elnökségi kuratóriumának tagjait a parlamenti pártok delegálják, ráadásul erős befolyásuk van a nagykuratórium 'civil' döntéshozóira is, így annak, aki elnök akar lenni, bírnia kell a parlamenti pártok és a vezető politikusok feltétlen bizalmát; meg kell valósítani a politikai korrektséget, elfogulatlanságot,e mellett garantálnia kell a televízió működőképességét: persze nem szükségszerűen úgy, hogy a lehető legolcsóbban lehessen nézhető műsorokat készíteni, inkább csak úgy, hogy a képernyő ne sötétüljön el, és az új műsorok lehetőleg sokba kerüljenek; a televíziós bizniszben így hozhatók helyzetbe a különféle politikai érdekcsoportokhoz vagy éppen kormányzati potentátokhoz közel álló cégek, személyek



Csontos János szerint (Közszolgálati perzsavásár, Magyar Nemzet, 2003. május 26.) "az MTV a totális törvénytelenség állapotában leledzik, s ez túlnyomóan a kormányzó pártok érdeme, kisebb részben pedig az e területen klasszikusan kollaboráns szerepet játszó MDF-é. A választások óta minden lépés törvénytelen, de legalábbis morálisan elfogadhatatlan volt az MTV háza táján. Vélhetőleg törvénytelen az ügyvezető alelnök teljes ténykedése, a kuratóriumi elnökség feltöltése, a nagykuratórium szelektív sorsolása, s immár a csonka felügyelőbizottság is. Ám a 'kritikai értelmiség', amely az előző ciklusban agyonaggódta magát a honi médiaszabadság miatt, egy éve kínos passzivitásba süllyed: vagy nem érzékeli a permanens botrányt, vagy szántszándékkal falaz a törvénytelenségekhez. Szó nélkül hagyta a köztévé kormányzati megszállását s azt is, hogy az intézményt a balliberális kampányhősök leplezetlen kifizetőhelyévé degradálták. A kormánypártoknak e területfoglalás idején érdekük volt a káosz - most már rendet szeretnének, konzerválandó a hódítást. Új elem, hogy az érintettek már leplezni sem próbálják, hogy a leendő tévéelnök személye politikai pártok alkujának tárgya. A médiatörvény épp a közvetlen pártbefolyást akarta kiiktatni a kuratóriumok létrehozásával - most viszont a három elnökségalkotó párt már nyíltan tárgyal a konszenzusos jelöltről. A törvény betűjét és szellemét felváltotta a politikai perzsavásár. Ha viszont a parlamenti pártok döntenek e személyről, akkor e döntés kézenfekvő fóruma egy négypárti egyeztetés lenne. De mint tudjuk, nem az. Az MTV kuratóriumi elnökségéből a Fideszt - a legnagyobb ellenzéki parlamenti frakciót - kiszorító MSZP és SZDSZ csupán saját magáról állított ki bizonyítványt többévi 'MIÉP-kártyázás' után (Csurka Istvántól sokalltak két kurátort, Dávid Ibolyától négy is elcsúszik); az MDF viszont elindult azon a morális lejtőn, mint korábban Giczy György KDNP-je és Torgyán József FKGP-je. Könnyen lehet, hogy az erkölcsi botlásokra fokozottan érzékeny konzervatív szavazók ezúttal is büntetnek majd: e pártnak jövőre lesz ugyan négy kurátora a maga királycsináló mandátumával (csupán az MSZP-vel kell megegyezniük kétharmadosan 'a kisebbik rosszban', akár az SZDSZ-t megkerülve), de nem lesz egyetlen európai parlamenti képviselője sem. A nézők (egyben választók) azonban kimaradnak e kisded játszmákból. Ők nézhető műsort, pártatlan közszolgálatot szeretnének - az alkudozókat meg éppen ez nem érdekli. A kormánypártok azt várnák az MTV elnökétől, hogy az exlex helyzetet kihasználva politikai alapon delegált műsorszerkesztőiket és egész műsorsávjaikat érintetlenül hagyja. Az MDF meg azt várja: zsaroló pozíciója segítse elő, hogy a párt átvarázsolja magát a bűvös ötszázalékos parlamenti küszöbön. Természetesnek tarthatja azt is, hogy az ellenzéket reprezentáló kirakatmősorok készítőit az ő holdudvarából verbuválják. Egy határozott, valóban független elnök persze még a jelenlegi anyagi és erkölcsi csődhelyzetben is sokat tehetne a pacifikálásért: akár még egy, a műsorfolyamba simuló alternatívát is kidolgozhatna a Fidesz által javasolt kétcsatornás szeparációval szembee. Függetlenségről, pacifikálásról azonban szó sincs. Marad a perzsavásár".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Nekik Ragáts kell, Magyar Hírlap, 2003. május 28.) "mi történt, erősen szánalmas, oly jellemzően magyar. Annyi vajúdás, görcsös erőlködés, de főként kisszerű ravaszkodás után tegnap Ragáts Imre lett a köztévé elnöke. Röviden: döbbenetes. Hosszabban: nem volt valami nagy választék, komoly ember szinte nem akadt, aki pályázott volna. Talán nem véletlenül. Három párt összehajolt, adott-vett a médiavazallusi börzén, végül kezet fogott a kompromisszumra. Megegyeztek egy olyan emberben, aki a kurzusokon átívelő szürkeség, gyávaság, szolgaság, minőséghiány szimbóluma. Ragáts Imre gazdasági vezetőként még a Horn-kormány idején debütált, de később asszisztált a jobboldali Szabó László Zsoltnak, Mendreczky Károlynak is, kiváló alkalmazkodási készségről tett bizonyságot. 'Szakemberi' minőségében is. A Happy End idején ellenőrizetlenül folyt a pénz a kezei közül, nem volt politikai skrupulus. Miképpen később sem, amikor jött a Medgyessy-kormány, virágzott a kormányfő lakásán bejegyzett cég szórakoztató műsora, háttérben a köztévében nyomuló miniszterelnöki nevelt lánnyal. A menesztések után immár ideiglenes elnökként Ragátsra esett a választás. A köztévé sanyarú anyagi helyzete ellenére a megszüntetett A Hét helyére zokszó nélkül megvolt a heti 13 millió Friderikusz műsorára, majd amikor ez általános visszatetszést keltett, áttették belső produkcióra. A többi műsor külsős készítői meg elvégzett munkájuk után leshetik a pénzüket, várhatnak sorukra, és ha nincs egyéb munkájuk, fölkophat az álluk. A köztévének garantált pénze most sincs. Ami a kormány jóvoltából agitációs célokra csurran-csöppen, most is ellenőrizetlenül folyik el, akár Happy Endék idején. A korábbi baloldali ellenzék annak idején jogosan korholta a Fidesz-vezetést, azért, ahogyan a köztévével bánt. Ragáts kiválasztása arra utal, hogy a mai kormánypolitika is a Bourbonok módjára cselekszik. Semmit sem tanul, és semmit sem felejt. Viszont garantáltan megfizet érte. Ma is, később is".

Csontos János: (Nyolc-null, Magyar Nemzet, 2003. május 28.) "vizsgáljuk meg pontról pontra, miféle szakemberbe helyezte töretlen bizalmát az állítólag jobbközép beállítottságú Magyar Demokrata Fórum. Tegyük fel, hogy Ragáts úrról nem tudunk semmit, csak azt, amit a közszolgálati televízió első embereként művelt. Mit látunk? Műsora van a nemzet televíziójában annak a minden médiamércét alulról súroló Fásy Ádámnak, aki rendszerint szépségkirálynők és énekesnek mondott személyek társaságában mutatkozik, de alkalmasságát leginkább azzal bizonyította, hogy a kampányidőszakban minden számottevő szocialista és szabad demokrata személyiséget végiginterjúvolt, s közéjük még kakukktojásként sem került polgári politikus. Koprodukciós igazgató tudott lenni az a Sugár Ágnes, aki szocialista kampányrendezvények háziasszonyaként vétette észre magát. A piros dzsekis turnét végigsramlizó Lagzi Lajcsit ugyancsak főműsoridővel honorálták. A jelenlegi kormányerőknek nyíltan kampányoló Gyárfás Tamás és csapata nemcsak a köztévé reggeli műsorsávját szállta meg, de hosszú órákon át láthatók délután, sőt újabban - Friderikusz álnéven - vasárnap esténként is. Műsort vezetnek a baloldali mértékadó és bulvársajtó főszerkesztői és vezércikkírói - a jobboldalról hasonló pozícióhalmozást mutatóba sem lehet találni. (?) Nézzük a gazdasági részt, elvégre Ragáts úrnak eredetileg ez a birodalma. (?) Kérdem én: mi kerül a Friderikusz című szuperprodukción több mint tízmillió forintba? Egyszer kikapcsolnak műholddal a kendertüntetéses Vörösmarty térre, egyszer meg a Közel-Keletre. Mondjuk - legyünk nagyvonalúak - az négymillió. A díszletet korábban már kifizették, azt nem ér felszámolni. Konrád, Jancsó meg Magyar Bálint, gondolom, nem markol fel semmit. Baló másfél millióért csinálta az egész A Hetet, az elődei a feléért. A rezsi tehát (?) ennél nem lehet több. Kapjon a műsorvezető Friderikusz Sándor és a producer Krecz Tibor egy-egy milliót (?) Az összesen hét és fél millió. Hol van akkor a közpénzekből nyolc és fél millió hetente? Ki kötötte ezt a szerzodést? Egy valódi jogállamban az ilyesfajta hűtlen kezelést négy év fogházzal honorálják, nem négy év tévéelnökséggel. Az már csak hab a tortán, hogy ezt a nyilvánvaló pénzkicsorgatást egy állítólag csődhatáron egyensúlyozó közintézménynél végzik. Az a politikai párt, amelyik ilyen arcátlansághoz asszisztál, abba a gyanúba keveredik, hogy a munka nélkül felvett pénz egy része az ő pártkasszájában landol. (Ajánlott irodalom: Tocsik Márta esete a szocialista pártpénztárnokkal és az SZDSZ közeli vállalkozóval.) Nos, ebbe a bizniszbe keveredett az MDF".

Haszán Zoltán szerint (A legkisebb közös nevező, Népszabadság, 2003. május 28.) "Ragáts Imre 1997 óta felelős kis megszakítással a Magyar Televízió Rt. teljes gazdálkodásáért. Pontosabban nem felelős, csak irányítja ezt a területet. Mert a felelős például Szabó László Zsolt extévéelnök, akivel szemben nyomozás is kezdődött az intézmény gazdálkodásával kapcsolatos visszaélések gyanúja miatt, meg a Szabó-utód Mendreczky Károly, aki ellen a rendőrség nem kutakodik ugyan, ám az MTV az ő irányítása alatt is egyre súlyosabb anyagi válságba került. Jöjjön tehát Ragáts, aki ügyvezetőként már eddig is bizonyított. Volt bátorsága nyugdíjba küldeni a 33 éves őskövületet, A Hetet, hogy felváltsa egy korszerűbb, látványosabb és pergőbb műsorral, igazi médiasztárral, bagónak mondható 13 millióért. És bevezettek sok más műsort is, külső gyártásban, régi-új arcokkal és biztató, de a további fejlődésre még további lehetőséget adó nézettségi mutatókkal. Ezeket értékelte a hárompárti kuratóriumi elnökség (?) A körültekintő mérlegelést követő egyhangúlag javasolt személy nyilvánvalóan garancia nemcsak a pártatlanságra, hanem a sokat emlegetett közszolgálatiság még teljesebb kibontakoztatására, nem beszélve a közpénzek gondos kezelésére, ahogyan az jellemző volt eddig is. Az sem mellékes, hogy végre profilt kaphat a kettes csatorna is, hiszen nem alku, hanem a nemzeti adó még nemzetibbé tétele lehet a cél, ha a csatornát valóban az MDF 'befolyása' alá helyezik az orbáni egy a tévé, kettő a csatorna jelszót megvalósítva, szintén mintegy közszolgálatilag. De téved, aki azt hiszi, hogy a politikusok azért most megkönnyebbülten sóhajthatnak. Az alkotók konszenzuskeresése tovább folytatódhat, hiszen alelnökök is vannak, s az új elnök nyilvánvalóan nem Hübele Balázs módjára cselekszik, amikor választ magának egyet-kettőt, netalántán mindjárt hármat. Mármint hogy mindegyik kuratóriumban jelen lévő pártnak legyen egy-egy. Megérdemlik".

Várnai Iván szerint (Egy kis tévébéke, Népszava, 2003. május 28.) "érdekes fordulatnak tetszik, hogy az elnökség a harmadik szavazási körben még 5-3-ra Kósa Somogyit favorizálta, majd a következő körben nyolc-nullra Ragácsot hozta ki . De csitt! Dőreség lenne most azon borongani, hogy a háttérben milyen alkuk köttettek, mert hogy köttettek, az biztos. Még akkor is, ha máris kiszivárgott: a felsorakozásért a négy MDF-es kurátor, illetve pártjuk az m2 intendánsi posztját, egy alelnöki helyet, s állítólag hírigazgató-helyettesi pozíciót kért. S nyilván kap. Most cicceghetnénk ezen, de hogy mégsem tesszük, annak az az oka, hogy inkább egy kicsit felsóhajtunk. Azért, hogy végre megegyeztek a kurátorok, a két szocialista, a két SZDSZ-es, meg a Fidesz híján - s talán éppen ezért - a négy MDF-es. Meg a társadalmi jelölők. Hogy örülni kell-e, az már véleményes. Pető Iván például -mint nyilatkozta - nem örül, de elfogadja a helyzetet. Igaza van, eddig is Ragács vezette az intézményt, csak most már van legitim elnök, jöhet a beígért kormánytámogatás. Örülni tehát nem kötelező, de az nem jelent rosszat, hogy ebben a megállapodásmentes, s vitáktól zajos hazai erőtérben néha van egy kis egyezség is. Most ez történt, s méltán kíváncsian várjuk a folytatást. Azt, hogy behizonyosodjon: eddig csak az elnök megválasztása fékezte a köztévé szárnyalását. Ragátsról tudni, hogy kitűnő pénzügyi szakember. (?) Ha valaki, akkor ő sejti, mi hiányzik az MTV bukszájából, hová, merre folytak el a korábban oly nagyvonalúan kezelt adóforintok. Most már arra is ügyelnie kellene, hogy olyan csapat legyen a házban, amely komolyan és szakszerűen dönti el, ki és mi kerül a képemyőre. Mert egy tévéhen ez is fontos. Mi, a nézők ezt látjuk".

Németh Szilárd szerint (Beszórni sóval, Magyar Hírlap, 2003. május 29.) "van egy nevében közszolgálati televízió, ami elsősorban a miénk, adófizetőké kellene hogy legyen, ugyanis a mi pénzünkből tartják fenn. Azonban valahogy ez a televízió mégsem igazán a miénk. Az MTV-ben ugyanis a mindenkori politikai-hatalmi elit a mai napig érvényesítheti politikai és gazdasági érdekeit. Hol tűzzel-vassal, hol cukorral-korbáccsal, hol politikai konszenzussal. Stílusuktól és helyzetektől függően. A politikusok számára csupán az a fontos, hogy kormányciklusoktól függően ilyen vagy olyan pártközpontokból, kormányzati hivatalokból (telefonon vagy baráti vacsorákon elhangzott jó tanácsokkal) irányíthassák az intézményt. Ehhez csak a megfelelő embereket kell megtalálni. Elméletileg nem nehéz a feladat, hiszen az intézmény mindenható elnökét választó MTV Közalapítvány elnökségi kuratóriumának tagjait a parlamenti pártok delegálják. Ráadásul erős befolyásuk van a nagykuratórium 'civil' döntéshozóira is. Így annak, aki elnök akar lenni, bírnia kell a parlamenti pártok és a vezető politikusok feltétlen bizalmát. Az ő elvárásaiknak azonban nem könnyű megfelelni. Meg kell valósítani a politikai korrektséget, elfogulatlanságot, ahogyan azt egy kelet-európai ország több évtizedes puha diktatúrában szocializálódott politikusai elképzelik. Emellett garantálnia kell a televízió működőképességét. Persze nem szükségszerűen úgy, hogy a lehető legolcsóbban lehessen nézhető műsorokat készíteni. Inkább csak úgy, hogy a képernyő ne sötétüljön el, és az új műsorok lehetőleg sokba kerüljenek. A televíziós bizniszben így hozhatók helyzetbe a különféle politikai érdekcsoportokhoz vagy éppen kormányzati potentátokhoz közel álló cégek, személyek. Azt a jogos igényt pedig, hogy legyen nyilvános adat, kikkel kötött korábban, vagy kikkel köt a jövőben szerződést az MTV Rt., kicsit komolytalanná teszi az a tény, hogy nem mindig azok egy-egy cég valódi vezetői, tulajdonosai, vagyis bevételeinek haszonélvezői, akiknek a neve a cégbírósági papírokban szerepel".

Németh szerint "a pártok egymás közötti alkudozásainak eredményeként létrejövő 'konszenzusos' vezető nyilván azért jobb, mert vele egyszerűbb lesz tisztázni a részleteket. Például azt, hogy mennyi az annyi. Az üzletben ugyanis minden a matekon múlik. Különösen egy olyan helyen, ahol évente sok-sok milliárdnyi közpénzt lehet elkölteni. Az MTV Rt. pedig ilyen intézmény. Igaz, a csőd szélén áll, és az utóbbi években felélte szinte minden vagyonát.
Egy közgazdász szerint nehéz elvárni az állami bürokrácia tagjaitól, hogy úgy gazdálkodjanak a köz vagyonával, mint az, aki a saját pénzét kezeli. Ha így van, akkor nekünk, adófizetőknek, teljesen mindegy, hogy van-e az MTV Rt.-nek elnöke, illetve, hogy ki az. A mi szempontunkból jobb lenne, ha az egészet felszántanák és sóval beszórnák. Az legalább csak egyszeri költség. Ha nem, akkor fizethetjük továbbra is az évi 30-35 milliárdra rúgó MTV-s cechet.
Persze, ha nem tetszik az MTV-t működtető rendszer, akkor dönthetünk. Négyévente a szavazófülkében. Nem árt tudni azonban, hogy bárhová tesszük is az x-et, attól nem lesz jobb a műsor, és nem lesz takarékosabb a gazdálkodás. Mivel most megint úgy tűnik, hogy az MTV-ben mindig biztosított lesz a 'business as usual'".

Kovács Zoltán szerint (Ragáts Imre legitim, Élet és Irodalom, 2003. május 30.) "az immár nem csonka, hanem momentán torz televíziós kuratórium a szocialista kurátorok aktív közreműködésével olyan embert rakatott vezető pozícióba, aki jelentékeny szerepet játszott a korábbi, Szabó László Zsolt nevével jelvett, a szocialisták szerint korrupt, osztogató, elvtelen időszakban: Ragáts, a szocialista párt favoritja ebben a morális és pénzügyi züllésben mint pénzügyi és gazdasági főigazgató tevékenykedett. Ebből további sajátságos helyzetek adódnak. Például, hogy amíg a magyar parlament baloldala elszánt küzdelmet folytat az ellen a legfőbb ügyész ellen, aki állításuk szerint nem használ föl minden törvényes lehetőséget a tévében korábban történt visszaélések földerítésére, addig tévéelnököt gyárt ugyanennek a romlott televíziós vezetésnek egyik felelős vezetőjéből. És ezt sikerként könyvelik el, mondván, van elnök! (?) "a magyar közszolgálati televíziózás története a rendszerváltás egyik legszomorúbb fejezete. Ahhoz képest, hogy az ellenzéki kerekasztal-tárgyalások egyik hangsúlyos fejezete volt a pártoktól független közszolgálati média megteremtése, az ügy határozottan rosszul áll. 1997-hen, amikor e lap hasábjain megjelent egyik írás szerint valamelyik párt közvetett támogatást nyújtott egy elnöki aspiránsnak, komoly parlamenti tiltakozás fogalmazodott meg: 'Nem engedhető meg, hogy a tévéelnöki poszt pártlobbik befolyása alá kerüljön' - mondta Pető Iván egy sajtótájékoztatón, és hasonlóképp nyilatkozott Zsigmond Attila MDF-es politikus. (...) Mindenesetre 1997-től sikerült eljutni odáig, hogy a tévé függetlenségéért egykor határozottan kiálló politikusok ma annak is ürülni tudnak, hogy van elnöke a Magyar Televíziónak. Mindezeken túl, valszínűsíthető azonban, hogy az imént vázolt intenzív romlás korántsem ért véget".

Csermely Péter szerint (Úri muri, Magyar Nemzet, 2003. május 30.) "azok után, hogy a Magyar Demokrata Fórum elnöksége tegnapelőtt este gyakorlatilag elhatárolódott az MTV-s csonka kuratóriumi elnökségi tagjaitól, és mély megdöbbenését fejezte ki a Ragáts Imrére leadott négy fórumos szavazat miatt, alighanem ideje elkészíteni a diagnózist. Az elejétől. Mégpedig az MDF új vezérlőelve, a pragmatizmus szempontjai alapján. A morált most hagyjuk, ahogyan ők tették. Az MDF kezdetben két kurátort kért magának: Az indokuk az volt, hogy a náluk kisebb parlamenti frakcióval bíró SZDSZ-nek is kettő van. Ez megfontolandó érv. Ám mint később kiderült, míg az SZDSZ két professzionális, habár az ügyészség által kétségkívül ellenjavallt szakembert delegált a testületbe, addig az MDF egyetlen épkézláb kurátort sem tudott kiállítani. A Fidesz a három eseti koalíciós párt által neki hagyott két elnökségi helyet nem fogadta el. Az MDF-nek így nőtt még kettő embere. Példa nélküli eset. Két kurátort a MIÉP is jelölt annak idején, ám egyet sem kapott, nemhogy négyet. Az MDF vezetői a négy kurátor jelölését már kényszerhelyzetükkel indokolták. Nevezetesen azzal, hogy csak így lehetett megakadályozni, hogy a baloldalnak kétharmados fölénye legyen az elnökségben. Ez sikerült, mert a baloldalnak három harmada lett. Az MSZP az MDF ismeretében joggal fogadta el a négy MDF-es delegáltat: tudták, hogy ezek legfeljebb természetazonos színezékei lesznek a baloldali akaratnak. Így is lett".

Csermely szerint "a döntő szavazás menetéből visszakövetkeztethető, hogy az MDF és az MSZP végül is dűlőre jutott, mégpedig Kósa Somogyi György személyében. Bizonyos, hogy a két párt külön-külön is megegyezett Kósa Somogyi Györggyel. Az MDF kaphatott volna szépen: alelnököt, igazgatókat. Racionálisan és pragmatikusan, valamit valamiért. Kósa Somogyi György egyszer már majdnem tévéelnök lett, Horn Gyula miniszterelnöksége idején. Abban az időben Kósáné Kovács Magda támogatta nagy lendülettel, csak úgy szállt a rizspor, most Dávid Ibolya találta meg benne a jobbközép értékek apostolát. Tudhat valamit ez a fiú, az bizonyos. Eljött az elnökválasztás napja. A szavazás első két köre érdektelen, csak afféle szárnypróbálgatás. A harmadik fordulóban csattantak össze először a felek. Kósa Somogyi György öt szavazatot kapott, Ragács Imre hármat. Nem teljesült az egyezség. Czeglédi László, az elnökség szocialista elnöke kihátrált Kósa Somogyi György mögül. Ezen a ponton az MDF-es kurátorok és az őket telefonon irányító politikusok elvesztették a fejüket. Pedig lett volna idejük gondolkodni, mert amúgy is szünet következett. Az adott helyzetben a négy MDF-es kurátornak több lépéslehetősége volt. Tartani például egy rögtönzött sajtótájékoztatót. Elmondani, hogy az MSZP felrúgta a megállapodást. Nyugodtan megtehették volna, erről az elnökválasztásról már korábban lepergett minden szakmai máz. Menedzselje az MSZP a kudarcot. Szavazhattak volna továbbra is Kósa Somogyi Györgyre, ez esetben nincs elnök, de ők alkupozícióban tartják magukat a későbbiekre nézve. És végül, ha minden kötél szakad, támogathatták volna Ragáts Imrét, úgy, hogy Ragáts Imre érezze: egy hajszálon lógatták be az elnöki székbe. Magyarán: két MDF-es megszavazza, kettő nem. Amit végül tettek, az a tökéletes szakmai és politikai csőd. Egyhangzóan támogatták azt az elnökjelöltet, akivel a háttéralkuk során nem állapodtak meg semmiben. Politikailag pedig azt fejezték ki, hogy az MDF osztatlanul elégedett azzal, ami az elmúlt egy évben a Magyar Televízióban történt. Sőt: csak így tovább. És végül a korona a torzón: az MDF elnöksége nyilvános megdöbbenéssel vette tudomásul saját bizalmi embereinek döntését. (?) Az MDF az elmúlt években megszüntette politikai tevékenységét. Nincsenek edzésben. A mérsékeltség jelszavát harsogva kimenekülnek minden konfliktusból. Utolsó fontos kezdeményezésük a Békejobb létrehozása volt. Az első feddő szóra feladták. Semmiért nem állnak ki, semmit nem vállalnak, nem ütköznek, nem vitáznak. Lapulnak a nagy pártok hóna alatt".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695