Botrány a K&H Equities körül (2. rész)

2003-08-07

Több százmilliós sikkasztás gyanúja miatt nyomozást rendelt el az Országos Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága a Kereskedelmi és Hitelbank Equities nevű brókercégénél folytatott belső vizsgálat eredményével összefüggésben.


Több százmilliós sikkasztás gyanúja miatt nyomozást rendelt el az Országos Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága a Kereskedelmi és Hitelbank Equities nevű brókercégénél folytatott belső vizsgálat eredményével összefüggésben. Tóth András, a nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító politikai államtitkár elmondta, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal eredetileg a Pannonplast részvény-tranzakciók ügyében nyomozott, emellett ugyanakkor öt évre visszamenő sikkasztás-sorozatra derített fényt a brókercégnél. A K&H Equities megszegte az Állami Autópályakezelő Rt.-vel kötött szerződést, a vagyonkezelésre rábízott 13 milliárd forintnyi közpénzt saját céljaira használta fel. Az ügy kapcsán a titkosszolgálat átnézte a K&H Equities többi ügyletét is, és kiderült, hogy az elmúlt öt évben még legalább 60-70 másik ügyfél kapott hamis kimutatásokat. Az ő számlájukon összesen 24 milliárd forintnak kellene lennie, de az összegből több milliárd hiányzik. Rejtő E. Tibor, a K&H vezérigazgatója, és a belső ellenőrzésért felelős vezérigazgató-helyettes az ügy kirobbanása után lemondott tisztségéről. Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezető-helyettese sajtótájékoztatóján azt állította, hogy a rendőrség nem képes független vizsgálatot lefolytatni a Pannonplast Rt., illetve a K&H Equities ügyében. A politikus kijelentette: Lamperth Mónika belügyminiszter férjét, Jegesy András ügyvédet szerződés kötötte a K&H Equitieshez, amely egymillió forintos jövedelmet biztosított számára. A Fidesz soron kívüli számvevőszéki vizsgálatot szorgalmaz az Állami Autópályakezelő pénzfelhasználásával kapcsolatban. A nagyobbik ellenzéki párt arra kíváncsi, hogyan kaphatott a cég 13 milliárd forintot az államtól, és ezt miként használhatták a K&H Equities-nél. Tállai András, a Parlament számvevőszéki bizottságának fideszes elnöke tisztázni szeretné, hogy az Autópályakezelő igazgatótanácsába miként kerültek be a K&H képviselői. Tállait követően Rogán Antal fideszes frakcióvezető-helyettes arra hívta fel a figyelmet, hogy szerinte a sikkasztásgyanús ügy fő felelősének tartott Kulcsár Attila kiemelt ügyfélkört épített ki, a kivételezettek különösen jó feltételekkel szerződhettek. Kulcsár esetenként 20-30 százalékos éves hozamokat ígért klienseinek. A VIP-listán politikusok és médiaszemélyiségek neve is megtalálható. Rogán arra is rámutatott, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter, László Csaba, korábban az érintett bank vezérigazgató-helyettese volt. A politikus ennek kapcsán azt firtatta, hogy László Csaba tudott-e a bank brókercégének tevékenységéről. Máté Dániel, a Pénzügyminisztérium szóvivője erre válaszolva elmondta: László Csabának semmi köze nem volt a sikkasztással gyanúsított brókercég pénzügyi tevékenységéhez. Sajtóértesülések, valamint a Magyar Szocialista Párt szerint a K&H brókercégénél tisztázatlan körülmények között kezelt milliárdok jelentős részét az előző ciklus autópálya-építéseiből mentették át. A Magyar Nemzet Medgyessy Péter miniszterelnököt hozta kapcsolatba az ügy eddigi egyetlen gyanúsítottjával, Kulcsár Attilával, a bróker nagyváradi üzlettársa, Mudura Sándor személyén keresztül. A Magyar Nemzet bemutatta azt az arcképes igazolványt, amelyet 2002. júliusában állítottak ki Kulcsár Attilának. Gál J. Zoltán kormányszóvivő úgy nyilatkozott: a belépőt a nemrég megszüntetett Humánpolitikai Államtitkárság vezetője, Kodela László hagyta jóvá. A szóvivő hozzátette: a Miniszterelnöki Hivatal vezetői nem tudtak arról, hogy Kulcsár Attilának szabad bejárása volt az épületbe. Kiss Péter, a hivatalt vezető miniszter arra utasította a MeH közigazgatási államtitkárát, hogy vizsgálja felül az elmúlt években kiadott belépőket. Demeter Ervin fideszes képviselő szerint Kulcsár állandó belépője is azt bizonyítja, hogy a brókerbotrány elérte a Kormányt.

Összefoglalás:
A kormányt bíráló vagy az ellenzéket támogató vélemények:
- a kormányoldal "időben" megakadályozta a parlamenti eseti vizsgálóbizottság, s a nemzetbiztonsági államtitkár jóvoltából a sikkasztó koronatanút is sikerült a kiadatási szempontból a 'Föld túlfelén' lévő Bécsbe eltávolítani; kiforrott jogállamban már rég el is felejtettük volna, hogy Tóth András valaha kormánytag volt
- a figyelemelterelő igyekezet nem tudta leplezni, hogy itt nem egy magányos "cowboy" köztörvényes mesterkedéséről, hanem példátlan politikai-gazdasági botrányról van szó, amely jól körülhatárolhatóan a szocialista holdudvarra terjed ki, sőt - a Meh-belépő-ügy óta nemcsak személyesen, de intézményesen is - a kormányzati szférába is mélyen behatolt
- ha a kormánypárti sajtó nem is lát összefüggést aközött, hogy a korábban László Csabát és Draskovics Tibort foglalkoztató K&H Bank, valamint a Kulcsár-ügy folyományaként pénzmosás gyanújába keveredett, korábban Medgyessy Pétert foglalkoztató Inter Európa Bank ugyanazon a napon határozta el magát vezetőcserére, a Loire menti kastélyokat sorra látogató kormányfő helyében mostanság nekem gyakorta összeszorulna a gyomrom...

A kormányt támogató vagy az ellenzéket bíráló vélemények:
- a K&H-brókerügy nem írható a kormány számlájára, sokkal inkább el kell gondolkozni azon, milyen szerepe van az ügyben a PSZÁF-nek, amely - egyetlen szervként tekinthet be a bankok és különféle pénzügyi szervezetek machinációiba - nem biztos, hogy megfelelően hajtotta végre öt éven keresztül az ellenőrzéseket; a folyamat - amelyre nem volt rálátása az Országgyűlésnek - ellenőrizetlen módon a Fidesz-kormány idején indult el, amikor sorozatban hoztak létre gazdasági társaságokat állami feladatok elvégzésére, ahogy például az In-Forrás Kht. esetében is történt; ezeken a cégeken keresztül csorgatták aztán a közpénzt a magánszférába, amelynek útját sem a Kehi, sem az ÁSZ akkor nem vizsgálhatta

A K&H Equities-üggyel kapcsolatban elhangzott egyéb vélemények:
- Kulcsár Attila nem talált fel semmit, csak belesimult egy rendszerbe, amelyet a magyar nép kiszipolyozására hoztak létre, és amelynek fenntartásában bűnös minden eddigi magyar kormány
- Kulcsár Bécsi letartóztatása elsősorban a felügyeleti szerveknek - a bank belső ellenőrzésének, a rendőrségnek, a pénzügyi felügyeletnek - és persze a bank vezetésének kellemetlen. A holland és belga tulajdonosokról nem is beszélve; Kulcsár éveken át zavartalanul űzhette csalárd játékait; a bank vezető erről állítólag nem tudtak, de Kulcsár beismerései szerint nagyon is részesei voltak a nagy hasznot hajtó trükköknek; nem kevésbé kellemetlen az ügy a magáról kiemelkedő bizonyítványt kiállító bankfelügyeletnek, amelynek vezetője, gyalázatos megveretését követően - már és még - a kórházi ágyon is saját maga és szervezete kiválóságát ecsetelte
- néhány illúzióval megint szegényebbek lettünk: nem hihetjük többé, hogy a nagy nyugati bankok kezében levő hazai pénzintézeteknél immár minden rendben van, visszaélések, politikai és/vagy gazdasági érdekkörök nem fonják át a bankszféra életét - mint történt az a múlt század kilencvenes éveiben; a K&H Equities esete sajnos azt is bizonyítja, hogy minden eddigit meghaladó visszaélést rejthet egy jól menő bank is

A kormányt bíráló vagy az ellenzéket támogató vélemények:
- a kormányoldal "időben" megakadályozta a parlamenti eseti vizsgálóbizottság, s a nemzetbiztonsági államtitkár jóvoltából a sikkasztó koronatanút is sikerült a kiadatási szempontból a 'Föld túlfelén' lévő Bécsbe eltávolítani; kiforrott jogállamban már rég el is felejtettük volna, hogy Tóth András valaha kormánytag volt
- a figyelemelterelő igyekezet nem tudta leplezni, hogy itt nem egy magányos "cowboy" köztörvényes mesterkedéséről, hanem példátlan politikai-gazdasági botrányról van szó, amely jól körülhatárolhatóan a szocialista holdudvarra terjed ki, sőt - a Meh-belépő-ügy óta nemcsak személyesen, de intézményesen is - a kormányzati szférába is mélyen behatolt
- ha a kormánypárti sajtó nem is lát összefüggést aközött, hogy a korábban László Csabát és Draskovics Tibort foglalkoztató K&H Bank, valamint a Kulcsár-ügy folyományaként pénzmosás gyanújába keveredett, korábban Medgyessy Pétert foglalkoztató Inter Európa Bank ugyanazon a napon határozta el magát vezetőcserére, a Loire menti kastélyokat sorra látogató kormányfő helyében mostanság nekem gyakorta összeszorulna a gyomrom...

A kormányt támogató vagy az ellenzéket bíráló vélemények:
- a K&H-brókerügy nem írható a kormány számlájára, sokkal inkább el kell gondolkozni azon, milyen szerepe van az ügyben a PSZÁF-nek, amely - egyetlen szervként tekinthet be a bankok és különféle pénzügyi szervezetek machinációiba - nem biztos, hogy megfelelően hajtotta végre öt éven keresztül az ellenőrzéseket; a folyamat - amelyre nem volt rálátása az Országgyűlésnek - ellenőrizetlen módon a Fidesz-kormány idején indult el, amikor sorozatban hoztak létre gazdasági társaságokat állami feladatok elvégzésére, ahogy például az In-Forrás Kht. esetében is történt; ezeken a cégeken keresztül csorgatták aztán a közpénzt a magánszférába, amelynek útját sem a Kehi, sem az ÁSZ akkor nem vizsgálhatta

A K&H Equities-üggyel kapcsolatban elhangzott egyéb vélemények:
- Kulcsár Attila nem talált fel semmit, csak belesimult egy rendszerbe, amelyet a magyar nép kiszipolyozására hoztak létre, és amelynek fenntartásában bűnös minden eddigi magyar kormány
- Kulcsár Bécsi letartóztatása elsősorban a felügyeleti szerveknek - a bank belső ellenőrzésének, a rendőrségnek, a pénzügyi felügyeletnek - és persze a bank vezetésének kellemetlen. A holland és belga tulajdonosokról nem is beszélve; Kulcsár éveken át zavartalanul űzhette csalárd játékait; a bank vezető erről állítólag nem tudtak, de Kulcsár beismerései szerint nagyon is részesei voltak a nagy hasznot hajtó trükköknek; nem kevésbé kellemetlen az ügy a magáról kiemelkedő bizonyítványt kiállító bankfelügyeletnek, amelynek vezetője, gyalázatos megveretését követően - már és még - a kórházi ágyon is saját maga és szervezete kiválóságát ecsetelte
- néhány illúzióval megint szegényebbek lettünk: nem hihetjük többé, hogy a nagy nyugati bankok kezében levő hazai pénzintézeteknél immár minden rendben van, visszaélések, politikai és/vagy gazdasági érdekkörök nem fonják át a bankszféra életét - mint történt az a múlt század kilencvenes éveiben; a K&H Equities esete sajnos azt is bizonyítja, hogy minden eddigit meghaladó visszaélést rejthet egy jól menő bank is



Csurka István szerint (Magyar szemmel, Magyar Fórum, 2003. július 24.) "Kulcsár Attila nem magányos tolvaj. Neki ugyan csak nyolc általánosa van, de bűntársainak sok-sok diplomája, s lehet köztük olyan is, aki Vellai Györgyi óráit hallgatta a Közgázon, addig, amíg a tanárnő le nem bukott. (...) A brókerbűnözés nem most kezdődött, és Kulcsár csak egy sajátos, új etnikai fejlemény a Gerő/Interag, Kovács Mihály/arany/Agrobank, Vellai és társa/Globex, Princz/Postabank és a Surányi/MNB/CW Bank sorban. Most ezekhez a magyar életet megterhelő bankjéghegyekhez felúszik a Kereskedelmi és Hitelbank és brókercége jéghegye. Mert ha a magyar pénzek ellopása nem kezdődött volna el már az ABN-Amro Magyar Bank Rt.-ben, amelyet az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 1999-es titkosított vizsgálata már leleplezett, akkor Kulcsár Attila csínytevései nem nőhettek volna - eddig - 13 milliárdosra (...) Az ÁPTF tehát 1999-ben a következő megállapításokat tette, lényegében Kulcsár Attila jövendő bankjára; a vizsgálat főbb megállapításai közül idézünk néhányat: '2. A bank, bár jelentős likviditási alappal rendelkezik, amely az operatív likviditáskezelést lehetővé teszi, ugyanakkor a likviditás menedzselésére és eszközforrás-gazdálkodásra vonatkozóan a Bank szabályozottsága elfogadhatatlan színvonalú. A középtávú likviditási kockázatmenedzselés, valamint a kamat- és az árfolyamkockázat-kezelés nem prudens módon folyik. A Bank betét- és hitelárazási gyakorlata nem megfelelő. A Treasury pozíciói nem különülnek el a bankétól, ezért a Treasury jövedelmezőségének a mérése nem megoldott. A fixed income ügyletek teljesítési kockázatait nem kezelik. A szervezeti hierarchiában számos összeférhetetlenség tapasztalható. Ezek és a jelentésben részletezett egyéb megállapítások figyelembevételével a Bank likviditásának CAMEL szerinti besorolása 4, gyenge. 3. A Bank jövedelmezőségének CAMEL-osztályzata 5.' Megjegyezzük, hogy ezen osztályozásban az 1-es a legjobb jegy és az 5-ös a bukás, a 4-es pedig szinte elégtelen. Ezt a vizsgálati anyagot meg kellett kapja az Orbán-kormány Pénzügyminisztériuma, és ismernie kellett az MNB elnökének is. Mégsem történt semmi. (...) Vagy mit szóljunk ehhez? 'Ezen túlmenően - mivel a Treasury által ajánlott hitelkamatra és a fiók betéti kamatára vonatkozó információ nem fut össze - a szabályzat és a gyakorlat szerint is előfordulhat, hogy egy adott ügyfél a Treasurytól ajánlatot kérve hitelhez jut, majd a fióktól fél százalék betéti kamatengedményt kap, így jelenlegi kamatszinten az ügyfél gyakorlatilag learbitrálhatja a bankot.' (Olcsóbban vesz fel hitelt, majd drágábban betétként elhelyezi.) Kulcsár Attila, a rendszer édes gyermeke csak azt tette, amire rávezették, ami már folyt az ABN-Amro Bankban. Ő csak jó szemmel felismerte, hogy kivel lehet és kivel érdemes ezt a VIP-arbitrázst megjátszani. Ehhez a gyakorlatot az utcán szerezte, nasivasizás, itt a piros - hol a piros játék közben. Ott azt kell kiválasztani, akinél pénz van és aki palimadár, a VIP-játékban azt, aki védelmet ad vissza. Kulcsár Attila bűnös természetesen, de a rendszert kell, kellene megszüntetni. A nyomozást megkönnyítendő: '2.2.2.4. ...Az ügyfelekkel kötött szerződéseket az ügyintéző egyszemélyben (!) írja alá 'a Bank, mint az AAEquities megbízottja' bélyegzővel. Az aláírások nem cégszerűek. Az egyszemélyi aláírás a csalás kockázatát hordozza.' Vagyis: nincs új a nap alatt, Kulcsár Attila nem talált fel semmit, csak belesimult egy rendszerbe, amelyet a magyar nép kiszipolyozására hoztak létre, és amelynek fenntartásában bűnös minden eddigi magyar kormány".

Szakonyi Péter szerint (Folyt. köv., Magyar Hírlap, 2003. július 24.) "az alapképlet végtelenül egyszerű: egy magas állású, ám alacsony végzettségű üzletkötő-bankár milliárdokat sikkaszt. Erre mintegy véletlenül jönnek rá egy törvénysértőnek tartott vállalatfelvásárlási akciót - Pannonplast - és egy tisztviselő - Szász Károly - megveretését követően. Az ügy azóta napról napra terebélyesedik. Pártpolitika, személyes és csoportérdekek egyaránt megjelentek és kuszálták össze az amúgy is gubancos fonalakat. Felröppentek híres emberek nevei és olyan cégeké, akik és amelyek a bank kiemelt ügyfeleiként vesztettek vagy nyertek(?) az ügyön. Felbukkantak gyanús vagy csak annak tartott cég- és magánéleti kapcsolatok, sőt meggyanúsítottak olyan politikusokat is, akik egyszerűen ügyfelei voltak az ország második legnagyobb bankjának. Cáfolatok és tiltakozások láttak napvilágot, miközben az egyedüli bűnösnek tartott bróker Bécsben rendőrkézre került. Ez pedig felettébb kellemetlen hír sokaknak, akik úgy gondolták, Kulcsár soha nem tér haza. Elfogása és várható kiadatása nem elsősorban a kiemelt avagy VIP-ügyfeleknek kínos, hiszen őket amúgy is kárpótolja a K&H bank holland és belga tulajdonosa, s nem is a pletyka szárnyára ültetett politikusoknak - róluk ugyanis már bebizonyosodott, hogy mégsem érintettek. Kulcsár elkapása elsősorban a felügyeleti szerveknek - a bank belső ellenőrzésének, a rendőrségnek, a pénzügyi felügyeletnek - és persze a bank vezetésének kellemetlen. A holland és belga tulajdonosokról nem is beszélve.
Az illető úr ugyanis éveken át zavartalanul űzhette csalárd játékait. A bank vezetői erről állítólag nem tudtak, de Kulcsár lapunkhoz is eljutott beismerései szerint nagyon is részesei voltak a nagy hasznot hajtó trükköknek. Nem kevésbé kellemetlen az ügy a magáról kiemelkedő bizonyítványt kiállító bankfelügyeletnek, amelynek vezetője, gyalázatos megveretését követően - már és még - a kórházi ágyon is saját maga és szervezete kiválóságát ecsetelte
. Azóta sok részlet látott napvilágot, de a PSZÁF eddig egyetlen mondatban sem utalt saját esetleges felelősségére. Komoly önvizsgálatra lenne szükségük a bank vezető testületeinek, az igazgatóságnak és a felügyelőbizottságnak is, hiszen a szemük láttára 'lopták el a boltot'. De semmi rendellenességet nem talált a rendőrség sem, ahová pedig - a PSZÁF szerint - ezerszám érkeztek a pénzmosás lehetőségéről szóló bejelentések. Önvizsgálat és önkritika helyett, jó szokás szerint, most az egymásra mutogatás zajlik. A bank ezenközben továbbra is kitart képtelen állításai mellett, hogy Kulcsár 'csínytevéseiről' nem tudtak, azokat egyedül hajtotta végre, hogy nem volt kivételezett ügyfélkör, s hogy a felügyelet korábbi vizsgálataiban foglaltakat maradéktalanul betartották. Akinek még ez sem elég, az sem unatkozhat, mert a körbemutogatós - banánköztársaságokra jellemző - játékot szinte mindennap színesítik pletykák és adalékok".

Keller László, a közpénzek felhasználásával kapcsolatos ellenőrzési rendszerek összehangolásáért felelős politikai államtitkár szerint (In: Kunstár Csaba, Nagy Szilvia: Megóvni a kormányt elődje gyakorlatától, Népszabadság, 2003. július 25.) "az Orbán-kormánynak a közpénzekkel kapcsolatos filozófiája az volt, hogy a saját klientúráját jó helyzetbe hozza. Az előző kabinet 'szellemi vezérei' bár közel voltak a tűzhöz, formailag mégsem vállaltak pozíciót. Éppen ezért, bár a folyamatokat ők irányították, mégsem kérhető rajtuk számon semmi. A különböző pénzügyi manővereket senki nem látta át, csak azok, akik tudták, hogy mire megy ki a játék. Gondoljunk csak az Országimázs Központra, az autópálya-építésekre, az agrárcégek privatizációjára vagy a Millenáris Parkra. A Medgyessy-kormány nem azt keresi, hogy miként lehet átláthatatlan módon sajátos irányba terelni a közvagyont, hanem azt, hogyan lehet tisztává tenni a közéletet. Természetesen egyik pillanatról a másikra ezt nem lehet megvalósítani, adódnak problémák. Mi olyan politikát folytatunk, amely valóban a tisztább közélet megteremtése irányába hat, és nemcsak betartjuk a törvényeket, hanem racionálisan is elfogadható döntéseket hozunk. Ez általában a kormány tevékenységére jellemző akkor is, ha morális problémák felmerültek az elmúlt időszakban. Erre jó példa volt Kiss Elemér ügye. De gondoljanak bele, micsoda minőségi különbség az, ami Szabadi Bélával történt, ahol nemcsak morális problémákkal kellett szembenézni, hanem törvénytelenségekkel is. Emlékezzünk arra, hogy Orbán Viktor, részben koalíciós partnere ellehetetlenítése céljából engedi, hogy háromévi garázdálkodás után letartóztassák Torgyán József bizalmasát, míg Kiss Elemér a nyugati demokráciákban bevett, íratlan törvényeknek megfelelően, önként ajánlotta fel lemondását egy morálisan megkérdőjelezhető ügy miatt. Ez a történet három napig tartott".

Keller szerint "a K&H-brókerügy nem írható a kormány számlájára. Sokkal inkább el kell gondolkozni azon, milyen szerepe van az ügyben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, amely - egyetlen szervként tekinthet be a bankok és különféle pénzügyi szervezetek machinációiba - nem biztos, hogy megfelelően hajtotta végre öt éven keresztül az ellenőrzéseket. Ez a folyamat - amelyre nem volt rálátása az Országgyűlésnek - ellenőrizetlen módon a Fidesz-kormány idején indult el, amikor sorozatban hoztak létre gazdasági társaságokat állami feladatok elvégzésére, ahogy például az In-Forrás Kht. esetében is történt. Ezeken a cégeken keresztül csorgatták aztán a közpénzt a magánszférába, amelynek útját sem a Kehi, sem az ÁSZ akkor nem vizsgálhatta. (...) Ismeretes, hogy annak idején büntetőfeljelentést tettem a Magyar Fejlesztési Bank ügyében, amikor is több mint százmilliárd forintos kötvénykibocsátásra került sor. Joggal lehet feltenni a kérdést: miért volt szüksége forrásra az MFB-nek? Kiderült, némelyeknek szándékában állt Mol-részvényeket és gázüzletágat vásárolni, de nem tudjuk, mi volt a céljuk ezzel, sem azt, hogy ki ötlötte ki mindezt. A döntések nem járták meg az Országgyűlést. Vagy maga a legfőbb ügyész is kimondta, hogy a tizenkét agrárcég privatizációja során törvénytelen gazdasági cselekményekhez használtak fel szabad forrásokat az MFB-n belül, s mindezzel károkat okoztak az államnak. Nem akarom takargatni az Állami Autópálya Kezelő Rt. pénzfelhasználását, de azt látni kell, hogy ez a folyamat az előző időszakban indult el. Vajon a társadalom többet lát az MFB-n belüli ügyekből, mint az ÁAK Rt. most sokat emlegetett 13 milliárd forintjából?"

Szakonyi Péter szerint (Drága illúziók, Magyar Hírlap, 2003. augusztus 4.) "néhány illúzióval megint szegényebbek lettünk. Elsőként azzal: nem hihetjük többé, hogy a nagy nyugati bankok kezében levő hazai pénzintézeteknél immár minden rendben van, visszaélések, politikai és/vagy gazdasági érdekkörök nem fonják át a bankszféra életét - mint történt az a múlt század kilencvenes éveiben. A K&H Equities esete sajnos azt is bizonyítja, hogy minden eddigit meghaladó visszaélést rejthet egy jól menő bank is. Le kellene számolnunk az ellenőrzés hatékonyságába vetett hitünkkel is. A bankfelügyelet és a rendőrség - részben önhibáján kívül - láthatóan nem képes megbirkózni az ügyes sikkasztókkal és visszaélőkkel, akiknek a képzelete és gátlástalansága messze meghaladja a két szervezet szakértelmét és lehetőségeit. (...) És végül - de egyáltalán nem utolsósorban - fel kellene ismerni a kimondott szó erejét és hatásait. Az utóbbi hónapokban előfordult ugyanis, hogy a pénzügyminiszter és a jegybank vezetője rosszkor, rosszat mondott, és ezzel szabályosan megbolondította a pénzpiacot".

Solymosi Frigyes akadémikus, a Nemzeti Kör tagja szerint (A K&H Bank 'jeles' brókere, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 4.) "a K&H Bank Rt. és Kulcsár Attila cégének, a K&H Equities Rt.-nek eddig nyilvánosságra jutott történetében különösen megkapó, hogy ennek a banknak is volt VIP-listája, ahol a kiválasztottak számos kedvezményben részesülhettek. Úgy tűnik, hogy azok az esélyek, amelyek a régi rendszer kiválasztott hívei számára '90 körül adottak voltak - amelyek révén a jobbak sikeres üzletemberekké, milliárdosokká váltak - egyesek számára továbbra sem szűnnek meg. Nagy szerencse, hogy most már létezik az esélyegyenlőség megteremtésével foglalkozó kormányhivatal, amely nemsokára értesíti az eddig elhanyagolt polgárokat, melyik banknál vehetik fel kedvező hiteleiket, hol vásárolhatnak fillérekért állami tulajdonban lévő üdülőket, ingatlanokat. Kulcsár Attila egyik nyilatkozatából kiderült, hogy az elsikkasztott összegből csak egymilliárd van nála. Biztos vagyok benne, hogy ez az egymilliárd is drámai fogyásnak indul a következő hónapokban, és mire K. A. hazakerül, már ágrólszakadt, nincstelen polgárként kerül a magyar igazságszolgáltatás elé, és joggal számíthat méltányos elmarasztalásra. De ki gondol arra komolyan, hogy ügye valaha is az ítélkező bírák elé kerülne és őt bármilyen vonatkozásban felelősségre vonnák? Aki ezt feltételezi, nem ismeri a hasonló ügyek sorsát. Nemsokára arról olvashatunk: egészsége nincs teljesen rendben, egyébként is már egy öregedő, szánni való bróker. Hazánk számos megértő polgárában, különösen azokban, akik közvetlenül vagy áttételesen részesültek a cége által nyújtott kedvezményekből, felmerül majd a megbocsátás igénye, és levelet írnak a köztársasági elnöknek, hogy mentse fel K. A.-t a kellemetlen procedúrák alól, és esetleges elítélése esetén adjon szegénynek amnesztiát".

Ugró Miklós: (A stróman, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 4.) "a kormányszóvivő nem is érti, hogyan kaphatott állandó belépőt Kulcsár Attila. Szerintünk visszaélt a hivatal nagyvonalúságával, hiszen a belépők kiadásának nem feltétele a Miniszterelnöki Hivatallal kötött bármilyen jogviszony, ahhoz elég egy adatlap kitöltése és a belépők kiadására jogosult vezető aláírása. Ezek szerint bárki belépőhöz juthat, aki képes kitölteni egy adatlapot. De akkor minek a belépő, amikor némi adminisztrálás után bemehet boldog-boldogtalan, ha van dolga az épületben, ha nincs. A szóvivő azt sem tudja, járt-e egyáltalán Kulcsár a hivatalban, csak abban biztos, hogy a belépőn kívül semmi nem köti a hivatalhoz. Egyébként pedig Kodela László tehet mindenről, ő adta ki a belépőt mint humánpolitikai helyettes államtitkár. (A nevezett beosztás tavasszal megszűnt, azóta nem tudjuk, ki a belépőkiadó-felelés.) Kodela László egyértelmű magyarázattal szolgált Kulcsár mint az ország második legnagyobb bankjának önkormányzati finanszírozással, EU-projektekkel és közkapcsolatokkal foglalkozó üzletágának ügyvezető igazgatója hivatalos minőségben képviselte bankját több olyan tárgyaláson, amelyen az állam különböző intézményeinek képviselői is részt vettek. Nem brókerként jutott belépőhöz, hanem mint a K&H Bank hivatalos képviselője. A bank vezetése még nem adott ki közleményt, hogy megbízták-e Kulcsárt a pénzintézet hivatalos képviseletével, s ha igen, milyen alapon esett rá a választás. Viszont Kodela állítólag Kulcsár kiemelt ügyfelei közé tartozott, ami újabb nyomós érv lehet a belépő kiadása mellett. De ne találgassunk, Kiss Péter kancelláriaminiszter nagyszabású vizsgálatot rendelt el az ügyben, majd annak lezárása után ennyit sem fogunk tudni. A lényeg, hogy Kulcsár kapott egy B-028 számú, fényképes plasztikkártyát, és fontos személynek hihette magát. Virtuóz pénzügyi zseninek, aki magas kormánykörökkel tárgyal, akinek az ország urai, befolyásos politikusok, sikeres menedzserek az üzletfelei. Talán azt képzelte, ezek az emberek egyenrangú partnerként kezelik, a közösen elkövetett disznóságokból kimossák, baj esetén megvédik, akár a saját köreikbe tartozókat. Tévedett. Neki nem adatott meg a 'mi kutyánk kölyke' státus, kihasználták ügyességét, szemfényvesztő trükkjeit, de a veszély alsó jelére ejtették, s odadobták az 'igazságszolgáltatásnak', akár egy útszéli hamiskártyást. Pillanatnyi védettsége csak addig él, amíg elkefélik, összezavarják mögötte a nyomokat. Kulcsár Attila a politikussá lett pénzembereknek, a jóléti rendszerváltás vámszedőinek, a kommunistából 'nemzeti tulajdonosi réteggé' átvedlett fosztogatóknak, az üvegzsebmetsző agitátoroknak a strómanja volt. Bepalizott balek, akit egy állandó belépővel fizettek ki. Érinthetetlenséget biztosító kilépőt ő már nem kapott. Valakinek a zacskót is kell ragasztania, amiben a futárok kivihetik a VIP-listás ügyfeleknek az esedékes bevételt".

Tamás Ervin szerint (Belépő, Népszabadság, 2003. augusztus 4.) miután kiderült, hogy a Miniszterelnöki Hivatalba szóló "belépőt az úgynevezett humánpolitikai államtitkárságon adták a bróker kezébe. (...) már csak a volt helyettes államtitkár nyilatkozott, aki szabadságát megszakítva informálta a közvéleményt: Kulcsár nem mint bróker, hanem mint a K & H által delegált tárgyaló fél jutott az igazolványhoz. Tény és való: ha valaki tudott a személyzeti politikát illetően tanácsot adni az azóta föloszlott államtitkárságnak, Kulcsár Attila alkalmas volt rá. De ne csúsztassunk, hiszen köztudott: az egyetlen idegen nyelven nem beszélő ügyvezető az ország második legnagyobb - ahogy mondani szokás: prudens - bankjában az uniós, illetve az önkormányzati projektekkel is meg volt bízva, legalábbis, ha jutott rá ideje a milliárdok forgatása közti szünetekben. Kérdés persze, hogy a fentebbi témákhoz mi köze volt a MeH humánpolitikai államtitkárságának, de nyilvánvalóan napi kapcsolatban voltak, tehát kézenfekvő, hogy Kulcsárnak fényképes, állandó belépő kellett - kímélvén a napi cédula kitöltésétől a titkárnőket, az ellenőrzéstől pedig a biztonsági személyzetet. Ez egyben feltételezi, hogy sok nagy, hazai bank középkádere rendelkezik a hivataltól hasonló passzussal, talán ezért indokolt - amint a MeH-közlemény is jelzi - felülvizsgálni az állandó belépők kiadásának rendszerét. Hála Kulcsárnak, nem ez az első terület, amelynél elkél az eddigi gyakorlat tüzetes kontrollja, hiszen a pénzintézeten kívül átvilágítják az államigazgatást, átvilágítanak néhány önkormányzatot, állami céget a közpénzek kezelésének ügyében, a Külügyminisztériumban pedig a tiszteletbeli konzulok státusának, valamint a megkülönböztetett gépkocsi-rendszámok igénylési rendjének átfogó elemzése szerepel a sürgős tennivalók között. Ez csak a kezdet, hiszen a bécsi fogdában valószínűleg még hónapokat eltöltő bróker viselt dolgairól napról napra újabb és újabb epizódok látnak napvilágot, melyek újabb és újabb komplex vizsgálatot indítanak el. Megvan a veszélye annak, hogy e munka megbénítja az egész államgépezetet, s miközben a kormány és az ellenzék izzadtan, de kitartóan fogást keres egymáson, egyik részletkérdés követi a másikat, majd világos és tömör válaszok helyett komfabulálás (süket duma), viszontkérdés (ellentámadás), illetve (a rendszer egészét érintő) átvilágítás következik. A legnagyobb baj azonban az, hogy a totális felülvizsgálat ellenére azt érzi az ember: soha nem fogja megtudni, hogy pontosan kikkel, mi, hogyan - és miért történt".

Csontos János szerint (Régóta tart a maszkabál..., Magyar Nemzet, 2003. augusztus 5.) "ha Tocsik Márta ma kötne sikerdíj-szerződést, nem ismerné meg nevét a szélesebb nyilvánosság. Ha napvilágra is kerülne az ügy, hamarosan kikerülne a vezető hírek közül, a bulvársajtó pedig pár napon belül új szenzációk után nézne: mindig akad a pincében egy közszolgálati múmia vagy Ázsiában egy szétoperálandó sziámi ikerpár. A médiaszociológusok pedig okosan megmagyaráznák: nincs mit tenni, a harmadik évezredre megnőtt a publikum ingerküszöbe. (...) Hogy minden korábbinál nagyabb a baj, azt az úgynevezett brókerügy illusztrálja a leghívebben. A kormánypárti pénzgyár fogaskerekei közé homokszem került. (Ilyen homokszem volt a Tocsik-ügy arcátlan pénz-átutalási gyakorlata is, ahol a hallatlan magabiztosság miatt meg sem próbálták leplezni a balliberális pártkasszák közpénzből való illegális feltöltését.) Olyan helyen sérült a kommunikációs rendszer, ahol első pillanatban nem lehetett látni (mert csak a kiválasztottak voltak beavatva), hogy az egész Medgyessy-féle, az egyenlőnél is egyenlőbb elitet rendíti meg a betüremkedő nyilvánosság. A máskülönben kínosan lojális mértékadó és bulvársajtó is szenzációként kezelte a pénzügyi szervezetek állami felügyeletvezetőjének megverését, s később, amikor a kormánytagok, sőt, a kormányfő áttételes érintettségére is fény derült a kapcsolódó piramisügyben, már nem lehetett visszagyömöszölni a kiszabadult szellemet a palackba. 'Szerencsére' a kormányoldal időben megakadályozta a parlamenti eseti vizsgálóbizottság felállítását (csak ne tematizáljon itt az ellenzék egy álló nyáron át, amíg mi jól megérdemelt szabadságunkat töltjük), s a nemzetbiztonsági államtitkár jóvoltából a sikkasztó koronatanút is sikerült a kiadatási szempontból a 'Föld túlfelén' lévő Bécsbe eltávolítani. (Kiforrott jogállamban már rég el is felejtettük volna, hogy Tóth András valaha kormánytag volt.) (...) A lojális sajtó most látja csak, milyen nagy bajt csinált, hogy bulvárszenzációt sejtve nem zárta el időben az információs csapokat. Bizonyára nagy fejmosást kaptak illetékes helyeken, mert az ámokfutó kormányzati vészkommunikációval vállvetve szálltak be a dezinformálásba. Ha rajtuk múlik, Kulcsár Attilát nem a főtitkosszolga, hanem a minden hatalmat nélkülöző Áder János engedte volna ki az országból. Különösen elvetemült túlteljesítésnek számít Forró Tamás produkciója, aki a történtekben az 1998-as robbantásos forgatókönyvét látta reinkarnálódni".

Csontos János szerint (Maszatolás és gyomorideg, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 6.) "Kulcsár Attila magányos cowboy - sulykolja a baloldali média. Olyan cowboy, aki időnként betér a vadnyugat szalonokba, s leül a kártyaasztalhoz hamiskártyázni. Ez a tevékenység pedig értelemszerűen fölöttébb jól jövedelmez neki. Minden lehetséges eszközzel erősítik a társ nélkül bűnöző képzetét- még úgy is, hogy feltételezett társadalmi előítéletekre apellálnak vele kapcsolatban. (...) Az egyszerű, de sokatmondó tény, hogy a 'magányos hősnek' szabad bejárása volt a Miniszterelnöki Hivatalba, egy csapásra romba döntötte a sugalmazott westernsémát. Amikor a Magyar Nemzet honlapján közreadta a hivatalos belépő fotóját, történt ugyan néhány erőtlen kísérlet a lojális média részéről, hogy hamisításról beszéljen, a hivatalos beismerés azonban (hogy a belépő nemcsak létezik, de Kulcsár hivatalos tárgyalásokat is folytatott a kancellária épületében) átmenetileg okafogyottá tette az igazolványhamisítás teóriáját. Mindaddig, amíg az MSZP testületileg meg nem nyilvánult, felszólítva lapunkat: nevezzük meg, kinek a révén került a lap birtokába a kínos bizonyíték. Ekkor a baloldali sajtóban - mintegy jeladásra - beindult a dezinformációs, figyelemelterelő hadművelet. Ennek nyilvánvaló célja nem más, mint nem a lényegről beszélni (hogy a kormányzati és pénzügyi szféra köztörvényes bűncselekményben forrt össze), hanem egy darab kártyáról. (...) Ha az MSZP nincs is tudatában, hogy alkotmánysértően viselkedik, a Népszabadságnak (...) az első pillantásra fel kellett volna ismernie. S nem megelégednie Kulcsár védőjének átlátszó magyarázatával, miszerint 'ahonnan a szóban forgó kártya eltűnhetett, onnan más holmiknak, iratoknak és dokumentumoknak is lába kelhetett".

Csontos szerint "a figyelemelterelő igyekezet nem tudta leplezni, hogy itt nem egy magányos cowboy köztörvényes mesterkedéséről, hanem példátlan politikai-gazdasági botrányról van szó, amely jól körülhatárolhatóan a szocialista holdudvarra terjed ki, sőt - a kártyaügy óta nemcsak személyesen, de intézményesen is - a kormányzati szférába is mélyen behatolt. A holokausztirodalom terminológiájával élve: a Kulcsár-ügy egyedi és összetéveszthetetlen. Miközben az állami korrupció minden ismérvét produkálja, azt is nyilvánvalóvá teszi: ez a bűnös összefonódás ilyen módon csakis itt, most, ebben a hatalmi konstellációban jöhetett létre. Ha Lengyel László kormányfüggetlen politológus lenne, s nem csupán az Antall-kormányt illetően mutatkozna tévedhetetlen szakértőnek, kinek mennyi az ára, most felvirradt volna az ő napja. Annak idején Antall József még beperelte a kollektív korrupcióvád miatt; Medgyessy Péter aligha kockáztatna meg egy ilyen öngyilkos lépést. Sztárpolitológusunk szabadon sorolhatná: ennyit ér egy szocialista külügyminiszter, annyit egy szocialista belügyminiszter, amannyit egy szocialista államtitkár... A Kulcsár-ügy egyediségét az adja, hogy Magyarország kormányát olyan pénzügyi szakemberek vezetik, akik a banki szektorban feltehetőleg hozzászoktak azokhoz az eszközökhöz, amit a morálisan prűdebb közpolitika egyelőre a jelek szerint nem tolerál. S ha a kormánypárti sajtó nem is lát összefüggést aközött, hogy a korábban László Csabát és Draskovics Tibort foglalkoztató K&H Bank, valamint a Kulcsár-ügy folyományaként pénzmosás gyanújába keveredett, korábban Medgyessy Pétert foglalkoztató Inter Európa Bank ugyanazon a napon határozta el magát vezetőcserére - a Loire menti kastélyokat sorra látogató kormányfő helyében mostanság nekem gyakorta összeszorulna a gyomrom..."

A Magyar Narancs szerkesztőségi cikke szerint (Sörétstratégia, Magyar Narancs, 2003. augusztus 7.) "a K&H brókerbotránya nemcsak abból a szempontból érdekes, hogy egyes kivételezett embertársaink mennyit nyertek vagy vesztettek, hogy hány forintot lopott el X. vagy Y., a sajátos piramisjátékban való részvétellel hogyan járatja le magát az ún. média- és politikai élet egy része, és úgy általában, mennyiben érintett -már ha- az ügyben a politika. Fontos az is, hogy az egyes pártok mit tudnak kihozni ebből az egészből 1998 óta kisebb-nagyobb intenzitással, de permanens választási kampány zajlik, ami tavaly április óta igazan nagy fordulatszámon pörög; sokat számíthat az, melyik fél képes rákenni valamit - bármit - a másikra. Ráadásul a Tocsik-sikerdíj óta ez ismét egy olyan ügy, amely könnyen emészthetően tálalható a szélesebb dolgozói tömegeknek is, hiszen az orosz államadósság lebontását vagy a Fidesz körüli cégbirodalom kusza kereszttulajdonlásait, fantomizálódását egy idő után már senki nem tudta követni. A Tocsik- s most a brókerbotrányban viszont egyszerűen elmesélhető minden: ennyit és ennyit loptak azok ráadásul utóbbiban az eddigi egyetlen gyanúsított egy iskolázatlan roma seftes, vagyis az ellenérdekelt fél hírbe hozása különösen jó kilátásokkal kecsegtet. (...) A mostani meccs egyelőre a Fidesznek áll, ehhez kétség sem fér. Nap mint nap újabb adalékokkal' bombázza a nyilvánosságot a Kulcsár Attila és az MSZP közötti kapcsolatról, s ha látványosan melléfog (mint Rogán Antal a Lamperth Mónika férje és a brókercég nem létező szerződésével), akkor rátesz még egy lapáttal, hogy a korábbi kudarcon senkinek se maradjon ideje rágódni. (...) Az MSZP viszont alig figyel az ügyben rejlő 'lehetőségekre'. Többnyire a Fidesz vádjait fordítja vissza, 'felszólítja' X-et vagy Y- t, hogy tisztázza kapcsolatát Kulcsárral (ez kedvenc fordulata a fideszeseknek is), de a ziccereket kihasználatlanul hagyja. (...) alig fordítanak figyelmet Áder János elszólására, miszerint Kucsár Attila tőle kért 'politikai védelmet'. A levegőben lóg az Orbán-kormány egyik sztrádakedvezményezettjének, a Betonút Rt.-nek a szerepe is, amely pedig a hírek szerint nagyot bukott Kulcsár rulettjén. Ám a szocialisták ahelyett, hogy ezekről tartanának sajtótájékoztatókat rogyásig, nyafognak, meg a Magyar Nemzettel hepciáskodnak, hogy a lap honnan szerezte meg Kulcsár MEH-belépőjét".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695