Botrány a K&H Equities körül (3. rész)

2003-08-19

Több százmilliós sikkasztás gyanúja miatt nyomozást rendelt el az Országos Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága a Kereskedelmi és Hitelbank Equities nevű brókercégénél folytatott belső vizsgálat eredményével összefüggésben. Rejtő E. Tibor, a K&H vezérigazgatója, és a belső ellenőrzésért felelős vezérigazgató-helyettes az ügy kirobbanása után lemondott tisztségéről.


Több százmilliós sikkasztás gyanúja miatt nyomozást rendelt el az Országos Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága a Kereskedelmi és Hitelbank Equities nevű brókercégénél folytatott belső vizsgálat eredményével összefüggésben. Rejtő E. Tibor, a K&H vezérigazgatója, és a belső ellenőrzésért felelős vezérigazgató-helyettes az ügy kirobbanása után lemondott tisztségéről. Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezető-helyettese sajtótájékoztatóján azt állította, hogy a rendőrség nem képes független vizsgálatot lefolytatni a Pannonplast Rt., illetve a K&H Equities ügyében. A politikus kijelentette: Lamperth Mónika belügyminiszter férjét, Jegesy András ügyvédet szerződés kötötte a K&H Equitieshez, amely egymillió forintos jövedelmet biztosított számára. Rogán Antal fideszes frakcióvezető-helyettes arra hívta fel a figyelmet, hogy szerinte a sikkasztásgyanús ügy fő felelősének tartott Kulcsár Attila kiemelt ügyfélkört épített ki, a kivételezettek különösen jó feltételekkel szerződhettek. A Magyar Nemzet bemutatta azt az arcképes igazolványt, amelyet 2002. júliusában állítottak ki Kulcsár Attilának. Gál J. Zoltán kormányszóvivő úgy nyilatkozott: a belépőt a nemrég megszüntetett Humánpolitikai Államtitkárság vezetője, Kodela László hagyta jóvá. A szóvivő hozzátette: a Miniszterelnöki Hivatal vezetői nem tudtak arról, hogy Kulcsár Attilának szabad bejárása volt az épületbe. Kiss Péter, a hivatalt vezető miniszter arra utasította a MeH közigazgatási államtitkárát, hogy vizsgálja felül az elmúlt években kiadott belépőket. Demeter Ervin fideszes képviselő szerint Kulcsár állandó belépője is azt bizonyítja, hogy a brókerbotrány elérte a Kormányt.

Veres János, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára szerint a PSZÁF megakadályozhatta volna a K&H Equities-nél történt feltételezett sikkasztást. Szász Károly, a Felügyelet elnöke már 2002. júliusában tájékoztatta a tárcát arról, hogy Kulcsár Attila brókervizsgáját igazoló dokumentuma hamis. A tárcánál a PSZÁF korábbi vizsgálatairól is vannak feljegyzések, miszerint Kulcsár Attila olyan számítógépes nyilvántartást használt, amely nem része a brókercég egységes rendszerének. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete szerint félreértéseken alapulnak azok a nyilatkozatok, amelyek felvetik a Felügyelet felelősségét az ügyben. A PSZÁF közleményben tudatta, hogy a számítógépes rendszer egy korábban használt nyilvántartás volt, amelyről a PSZÁF úgy tudta, hogy megszűnt. Kulcsár papírjairól valójában csak idén júliusban szereztek tudomást, mert a minisztériumnak küldött hivatalos tájékoztatóban elírták a dátumot. Szász Károly szerint bírálatok helyett inkább jutalom és elismerés illetné a Felügyelet szakembereit, amiért felderítették a K&H Bank brókercégénél történt visszásságokat. A felügyeleti elnök a kormányzati oldalról elhangzott nyilatkozatokat a PSZÁF függetlensége és önállósága elleni támadásként értékelte, és ezzel összefüggésben kormányzati nyomásgyakorlásról beszélt. Szász Károlyt és családját névtelen levélben megfenyegették. A K&H ügy kapcsán a Külügyminisztérium több kedvezményt is megvont a tiszteletbeli konzuloktól, Kulcsár Attila ugyanis korábban a libériai konzul által kiadott igazolvány segítségével távozott külföldre. A rendőrség közleményt adott ki, miszerint Szász Károlyt június 16-án egy közlekedési vita miatt verték meg.
Medgyessy Péter miniszterelnök a Klubrádiónak adott nyilatkozatában a PSZÁF-ra utalva elmondta, hogy "elfogyott az emberek türelme azokkal az állami intézményekkel és hivatalnokokkal szemben, akik eddig nem bizonyították be, hogy nem politikai szándékok vezérlik őket."

Összefoglalás:
A kormányt bíráló vagy az ellenzéket támogató vélemények:
- a miniszterelnöknek vádaskodás és hallgatás helyett részletes tájékoztatást kellene adnia a K&H ügy körülményeiről
- Szász Károly leváltása a Medgyessy-kormány eddigi legnagyobb botrányává válhat
- a PSZÁF vizsgálódása nem megelégedést, hanem rosszallást váltott ki a kormány képviselőiből
- Szász Károlyt csak az Alkotmány megsértésével lehet eltávolítani
- a K&H-botrányban a kormány is érintett
- az ügyben felvetődik Tóth András államtitkár felelőssége is, aki nem akadályozta meg, hogy Kulcsár Attila külföldre távozzon

A kormányt támogató vagy az ellenzéket bíráló vélemények:
- Kulcsár Attilával jó viszonyt ápoltak a jobboldal politikusai
- a jobboldali politikusok elfelejtik, hogy Kulcsár Attila az Orbán-kormány idején kezdte el brókertevékenységét és hogy Szász Károly jó viszonyban van Orbán Viktorral
- Dávid Ibolya azért fordult a legfőbb ügyészhez K&H ügyben, hogy elnyerje a Fidesz szimpátiáját
- Szász Károly politikai kinevezett; az Orbán-kormány azért nevezte ki 6 évre, hogy nehéz legyen leváltani
- az ellenzéki sajtó és a Fidesz úgy akarja beállítani a K&H-ügyet, hogy a kormány azért hozott rendeletet, hogy megkönnyítse Kulcsár Attila pénzügyi szabálytalanságait
- a K&H Equities ügyeit már az Orbán-kormány idején is fel lehetett volna deríteni
- Áder Jánosnak fel kellett volna jelentenie Kulcsár Attilát, amikor politikai védelmet kért tőle

A K&H Equities-üggyel kapcsolatban elhangzott egyéb vélemények:
- Szász Károly belekeveredett a napi politikai csatározásokba
- Szász Károly közszereplése nem győzte meg a közvéleményt elfogulatlanságáról; Szász a Fideszhez lojális
- a PSZÁF-elnök azon állítása nem megalapozott, miszerint megverésének oka a Pannonplast-jelentés
- a rendőrség célja Szász Károly lejáratása
- a rendőrség nem nyújt megfelelő védelmet Szász Károlynak és családjának
- Szász Károly szakmailag alkalmatlan PSZÁF-elnöknek
- a PSZÁF a pénzintézetekkel szemben parancsuralmi módon gyakorolja felügyeletét

Aczél Endre kifejti: (A Kulcsár-ügy tétje, Népszabadság, 2003. augusztus 8.) "Nagyon rossz érzéseim vannak attól, ha azt látom, hogy valaki puszta politikai elszánásból, a dezavuálás nem is titkolt szándékával historizál. Tartani lehet tőle, hogy a magyar dolgozó nép - ha a jobboldali propagandát benyeli - hovatovább hinni kezd abban, hogy az MSZP (és a hozzá tapadó emberek) kezdettől fogva bűnszövetségben dolgoztak Kulcsárral. Sokat tesz ezért például - bár némiképp a Magyar Nemzet után kullogva - Demeter Ervin képviselő, volt titkosszolgálati miniszter, aki tömkeleg interjúban e bűnszövetkezet köreibe László Csaba pénzügyminisztert, Draskovics Tibor miniszterelnöki kabinetfőnököt továbbá László saját kabinetfőnökét is bevonta - utóbbit azon az undort keltő alapon, hogy a hölgy Kulcsár (volt) főnökének az "oldalbordája". Demeternél Kulcsár csalásai Lászlótól Lászlóig ívelnek, tekintettel arra, hogy pár évvel ezelőtt a mai pénzügyminiszter a K & H Bank vezérigazgató-helyettese volt. (Még korábban pedig a Fidesz-kormánynak csinált költségvetést, de erről szó se essék. Kábé akkor, amikor Kulcsár Attila lendületbe jött; erről se.) Jobb, ha tudomásul vesszük, hogy Kulcsár csak akkor csalt, amikor az MSZP kormányzott, és ha mégsem, ha a Fidesz idején is, akkor csak azért, mert a mai MSZP-kormány korifeusai akkor - milyen az ármány! - épp a K & H Banknál tevékenykedtek."

Aczél ironikusan hozzáteszi, hogy "A kormányszóvivő szinte vészjósló közleményben adta tudtul, hogy a PSZÁF (elnöke az előző miniszterelnökkel köztudomás szerint nagyon szoros kapcsolatban lévő Szász Károly) megakadályozhatta volna Kulcsár csalásait, ha akarta volna."

Szász István szerint (Dávid Ibolya levelét megírta, Népszava, 2003. augusztus 9.) "Dávid Ibolya - finoman szólva inszinuálva a rendőrséget - úgy látja, ha a legfőbb ügyész sürgősen konkrét lépéseket tesz legalább arra, hogy a nyomozás törvényessége feletti felügyeletét fokozottan gyakorolja, akkor az MDF elnöke szerint » nagyobb garanciát kapna a társadalom arra, hogy az igazság kiderüljön «. Mivel hát - ezt is az elnök asszony leveléből tudjuk- az ügyben nyomozó rendőrség kormányirányítás alatt áll. (...) Ha viszont az MDF elnöke úgy gondolta, hogy itt az ideje pártja radikálisai, netán a vele élénk rossz viszonyt ápoló Fidesz-vezérkar iránt gesztust tenni, s nem árt, ha mérsékelt politizálását egy, lényegében a kormány ezentúl a rendőrség ellen intézett támadással ellensúlyozni, s demonstrálni akarta - a külvilág és politikai környezete számára, hogy tud ám ő ilyen hangon is beszélni, akkor érteni véljük a váratlanul született levél indító okait."

Ugró Miklós szerint (Egy életszerű történet, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 16.) "Szász Károlynak a nagy leleplezési ügy körül járt az esze, ezért figyelmetlen volt és autójával elsodort egy békés kerékpárost. Ezen egy egészségügyi kocogó mélységesen felháborodott, és a nála lévő seprűnyéllel félholtra verte a balesetet okozó úrvezetőt. Nagyjából ez hámozható ki a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozó főosztálya vezetőjének, Bodnár Zsolt alezredesnek tegnap délután közzétett nyilatkozatából. Az alezredes perdöntő bizonyítékkal is rendelkezik, ugyanis a bűncselekmény helyszínén lefoglalt kerékpár műszaki hibás volt, amiből az következik, hogy Szász Károly elütötte a biciklistát, attól lett nyolcas a kerekében. Bodnár főrendőr leadta ezt a kommünikét a Magyar Távirati Irodának, majd további titkos nyomozásba merült, legalábbis a sajtó számára elérhetetlenné vált. Az MTI néhány órával később helyesbítette a hírt, jelezvén, Bodnár Zsolt nem al-, hanem minden jelző és képző nélkül ezredes, lehet, időközben előléptették. Megérdemelné, hiszen a június 16-án kiadott első rendőrségi jelentés olyan adatok és tényeket tartalmazott, amelyek könnyen tévútra vezethették volna a nyomozást."

Pilhál György úgy véli, hogy (A csend hangjai, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 16.) "Nagyokat hallgat a kedves koalíció, a lakosságnak fogalma sincs, mi a véleménye Medgyessy miniszterelnök úrnak a Kulcsár-ügyről, Szász Károly megpüföléséről, adómilliárdok eltapsolásáról és a tatárjárásról. (...) nyilatkozatot várna a nemzet a Magyar Köztársaság kormányfőjétől, aki nemrég érkezett haza jól megérdemelt évi nyaralásából, gondolom, jól érezte magát, kapott enni, inni, időnként meg haza-hazatekintett, hátha probléma van a végeken, sáskajárás zajlik, esetleg leverte a jég a datolyát. De nem, miniszterelnök úr nagyokat hallgat, mindösszesen Gál J. Zoltán szóvivő szokott szót vinni, de azért is kár, mert igen nagy szamárságokat mond ilyenkor, rajta rötyög a karonülő magyar."

Pilhál szerint "kérdések vannak, miniszterelnök úr. Ezeken lehet kedélyesen nevetgélni (ebben van gyakorlata), de van egy másik lehetőség is. Válaszolni."

Dési János szerint (Vértanú és seprűnyél, Népszava, 2003. augusztus 16.) "A felügyelet nem működött hatékonyan, elnöke beleártotta magát a napi pártpolitikai csatározásokba és kiderül, hogy nem egészen pontosan vallott a történtekről a rendőrségen."

Bencsik András leírja (Thai csirke, Magyar Demokrata, 2003. augusztus 20.), hogy "a mi rendőrségünk kiderítette, mi történt Szász Károllyal, a PSZÁF elnökével, akit két útonálló súlyosan bántalmazott, véletlenül éppen aznap reggel, amikor az évtized legmocskosabb sikkasztását készült leleplezni. Nos, a rendőrség főnyomozója a hét végén kijelentette, hogy szerintük közlekedési balesetről van szó. Elképzelhető, hogy Szász Károly az autójával esetleg elsodorhatta a kerékpárost, aki elesett, s mivel mit tesz Isten, éppen mellette futott a járdán egy ismerőse, s annál, micsoda különös véletlen, éppen volt egy seprűnyél - hát mivel fusson az ember, baseballütővel mégsem futhat -, lehetséges, hogy az elsodort kerékpáros iránti szolidaritásból ütlegelte Szász Károlyt, kis híján halálra."

Szabados András arról ír (Műügyek nyomában, Népszabadság, 2003. augusztus 21.), hogy a Magyar Nemzet szerint "egy idén január 1-jétől hatályos kormányrendelet könnyítette meg Kulcsár Attila bróker pénzügyi szabálytalanságait, mert ez tette lehetővé, hogy az Állami Autópálya-kezelő ne az általa vett államkötvények eladójának utalja át az árat, hanem az eladó által megnevezett más cégek számlájára, amelyek aztán Pannonplast-részvényre költötték a pénzt. Az ellenzéki lap jóindulatúan nem veszi biztosra, hogy a kormány szándékosan, a bűncselekmény elősegítésére hozta a rendeletet, de Tállai András Fidesz-képviselő, volt pénzügyi államtitkár drámaian feltette a kérdést: mi indokolta a szabályváltoztatást, amely törvénytelenségek elkövetését segíti" Érdemes utánanézni az Országgyűlés honlapján és a hivatalos közlönyben, hogy miről is van szó. Nagyon világosan kiderül belőlük, hogyan manipulálnak azok, akiket nem a közönség valós tájékoztatásának szándéka vezérel. (...) volt egy ésszerű törvénymódosítás, amellyel az ellenzék is egyetértett - módosító indítványt nem is nyújtott be senki ehhez a paragrafushoz! -, és ezt követnie kellett egy kormányrendelet-módosításnak. Ebből próbál utólag botrányt kelteni a Magyar Nemzet és a neki segédkező ellenzéki politikus. Visszaélnek azzal, hogy az emberek nem keresik vissza, ki, mikor, mit mondott, és miről van szó egyáltalán. (...) megint a semmiből csináltak olyan álügyet, amellyel a kormánnyal szembeni gyanakvást igyekeztek növelni."

D. Horváth Gábor szerint (Elérkezett az idő, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 21.) "Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnökét a nyílt utcán majdnem agyonverték, mert az irányítás alatt álló hivatal ellátja a törvények által meghatározott feladatát, ráadásul hatékonyan működik. A brókerbotrány néven elhíresült ügyben a felügyelet olyan törvénysértésekre bukkant, amelynek során egyéb bűncselekmények mellett súlyosan sérült az állam érdeke. A kormányzat felelős tisztviselőiből azonban elégedettség helyett rosszallást váltott ki a PSZÁF sikere, hiszen a szakmai vizsgálódások elérték a fehérgalléros kormányzati elit érdekköreit. A rendőrséget a politika dróton rángatja, a titkosszolgálatok a bűnözők helyett Szász kapcsolatrendszerét térképezik fel, a diktatúra eszközeit használó hatalommal és a pénzügyi maffiával szemben végtelenül kiszolgáltatott Szász Károly védelmére nem biztosítják a törvények szerint neki és a családjának járó védelmet sem. (...) A Népszabadság azt is tudni véli, hogy Szász menesztése már eldöntött kormányzati akarat, amit a parlament őszi ülésszakának első napjára terveznek. Az akcióval egyetlen probléma van: a PSZÁF elnökét csak az alkotmányt megsértve lehet eltávolítani, amelyre azonban az Országgyűlés működésének tehetetlensége sajnos lehetőséget ad."

Várkonyi Tibor azt írja (Kard ki kard!, Magyar Hírlap, 2003. augusztus 21.), hogy "Polt Pétert, Kondor Katalint, Szász Károlyt hat esztendőre választották meg annak idején, éppen azért, hogy tartósan a helyükön maradhassanak, óriási a politikai kockázat. Ami eddig vihart kavart Magyar Bálint, Gyurcsány Ferenc és mások hasonló ügyeiben, kismiska a várható irtózatos botrányokkal összevetve. (...) Úgy látszik mégis, hogy a kormányban és Medgyessy Péterben megvan a kellő taktikai megfontolás az eltervezett akció végrehajtására. A kiszivárgott hírek szerint ott akarja kezdeni - Szász Károly személyénél -, ahol a kiszemelt a legkevésbé védhető elvbarátaitól. Ennek a mostanáig szinte ismeretlen köztisztviselőnek a nyilvános szereplése csak a legelfogultabbakat győzhette meg alkalmasságáról, támadhatatlanságáról. Ettől függetlenül, ha elérkezik a pillanat, pokoli lármára lehet számítani, az ellenzéki sajtó fortissimo harsogja majd fölháborodását. Pedig úgy tűnik, a végére - noha bizonyság még mindig nincs - az állítólagos verés is közlekedési incidenssé korcsosul, az eddig hitt támadási változat jószerivel Szász személyes verziója, legalábbis ezt sem zárja ki a rendőrségi nyomozás. És akkor még szó sem volt a leglényegesebbről, a PSZÁF súlyos szakmai melléfogásairól, alkalmatlanságáról a bankbotrány föltárására."

Kolláth György kifogásolja (Független tisztségviselők?, Magyar Hírlap, 2003. augusztus 22.), hogy "miként lehet az, hogy elvileg pártsemleges, a parlament által választott fő tisztségviselők előbb légüres térbe, majd ördögi körbe kerülnek. "Bizalmilag" elkopnak, bukásuk és menesztésük mégis irracionálisan szétválhat. Apropót a legfőbb ügyész és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) elnökének státus- (szomorú)játéka ad. Állásfoglalásom: mindkettőjük esetében olyan szakmai eróziót, teljesítményhiányt látok, amely alkalmatlanságot sejtet. (...) A PSZÁF fő ellentmondása az, hogy e szervezet jóformán csak nevében (mérsékelt, moderált, távolságtartó) felügyelet. Valójában a pénzintézetekkel szemben hihetetlen mértékben parancsuralmi karakterű, beavatkozó-jóváhagyó-szankcionáló hatáskörei is volnának. Épp ott ne tudnák, hogy a rendkívüli hatáskör emelt szintű felelősséggel is együtt jár? Hogy e felelősség mind az elkövetett bakikért, mind az eltűrt hibákért fennáll? Komolyan gondolja a PSZÁF, hogy neki még kitüntetés is járna a (honi) pénzvilágot hiteltelenítő K&H-skandalumért? Mit kell még tennie egy magas állami méltóságnak ahhoz, hogy megköszönjék erőfeszítéseit, s megszabadítsák a kínlódástól?"

Kolláth megjegyzi, hogy "Hiába szakmai axióma, hogy egy szervezet eredményességét akár ötven százalékban is meghatározhatja a vezető. Rendszerint mégsem a rátermettség, hanem a brancsbeliség szerint jelölnek, majd döntenek. Ezzel politikai láncreakció indul be. A lojalitás követelménye személyhez, rejtett elvárásokhoz, nem pedig a törvényhez és csakis ahhoz kötődik. Beáldozhatóvá csak akkor válik valaki, ha elfásul, ha a gyomra nem vesz be mindent, vagy ha egy másik mi kutyánk kölkének kell a hely."

Kovács Zoltán szerint (Magyar pénzügyesek Bécsben, Élet és Irodalom, 2003. augusztus 22.) a K&H ügyből "kirobbanása óta jobbról is, balról is igyekeztek politikai tőkét kovácsolni, az ellenzék szerint » a botrány felér már a kormányig«, a kormányerő szerint pedig lassan évtizede földeríthető lett volna a Kulcsár-ügy csak » valakiknek még korábban érdekükben állt szabad utat engedni a brókernek «. (...) Egyre erősebben vetődik föl Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár felelőssége, aki, ha tetszik, ha nem, futni hagyta azt az embert, akiről - még csak szakembernek sem kell hozzá lenni - kétsége sem lehetett, hogy komoly bűnöző, és a neki személyesen elmondottak miatt hivatalból kellett volna eljárnia. (...) Egyre kevésbé érthető, hogy miként tűnhetett el Kulcsár, még érthetetlenebb, ha tudjuk, Áder Jánosnál is járt, ahol immáron két hónapja nem cáfolt hírek szerint politikai védelmet kért - amint a Magyar Nemzet szikár tárgyilagossággal írja: hiába. De teljesen mindegy, hogy Kulcsár miért ment Áderhez, Áder János éppúgy tudott a bróker botrányos ügyleteiről, mint ahogy Tóth András, de ahogy Tóth András sem tett semmit az ügyben, nem tett Áder sem. A vonatkozó jogszabályok szerint Áder hivatalos személy, e tekintetben őt éppúgy terheli a feljelentési kötelezettség, vagyis lehet azt mondani, hogy eltérő mértékben ugyan, de a jobboldalt körülbelül akkora felelősség terheli a bróker futásában, mint a baloldalt, ha már oldalakra bontunk ebben az ügyben is. (...) A pártok közben azzal vannak elfoglalva, miként mossák ki magukat ebből a moslékból, aminek persze szintén megvan a maga rutinművelete, először is a teljes tagadás."

A kormányt bíráló vagy az ellenzéket támogató vélemények:
- a miniszterelnöknek vádaskodás és hallgatás helyett részletes tájékoztatást kellene adnia a K&H ügy körülményeiről
- Szász Károly leváltása a Medgyessy-kormány eddigi legnagyobb botrányává válhat
- a PSZÁF vizsgálódása nem megelégedést, hanem rosszallást váltott ki a kormány képviselőiből
- Szász Károlyt csak az Alkotmány megsértésével lehet eltávolítani
- a K&H-botrányban a kormány is érintett
- az ügyben felvetődik Tóth András államtitkár felelőssége is, aki nem akadályozta meg, hogy Kulcsár Attila külföldre távozzon

A kormányt támogató vagy az ellenzéket bíráló vélemények:
- Kulcsár Attilával jó viszonyt ápoltak a jobboldal politikusai
- a jobboldali politikusok elfelejtik, hogy Kulcsár Attila az Orbán-kormány idején kezdte el brókertevékenységét és hogy Szász Károly jó viszonyban van Orbán Viktorral
- Dávid Ibolya azért fordult a legfőbb ügyészhez K&H ügyben, hogy elnyerje a Fidesz szimpátiáját
- Szász Károly politikai kinevezett; az Orbán-kormány azért nevezte ki 6 évre, hogy nehéz legyen leváltani
- az ellenzéki sajtó és a Fidesz úgy akarja beállítani a K&H-ügyet, hogy a kormány azért hozott rendeletet, hogy megkönnyítse Kulcsár Attila pénzügyi szabálytalanságait
- a K&H Equities ügyeit már az Orbán-kormány idején is fel lehetett volna deríteni
- Áder Jánosnak fel kellett volna jelentenie Kulcsár Attilát, amikor politikai védelmet kért tőle

A K&H Equities-üggyel kapcsolatban elhangzott egyéb vélemények:
- Szász Károly belekeveredett a napi politikai csatározásokba
- Szász Károly közszereplése nem győzte meg a közvéleményt elfogulatlanságáról; Szász a Fideszhez lojális
- a PSZÁF-elnök azon állítása nem megalapozott, miszerint megverésének oka a Pannonplast-jelentés
- a rendőrség célja Szász Károly lejáratása
- a rendőrség nem nyújt megfelelő védelmet Szász Károlynak és családjának
- Szász Károly szakmailag alkalmatlan PSZÁF-elnöknek
- a PSZÁF a pénzintézetekkel szemben parancsuralmi módon gyakorolja felügyeletét



Aczél Endre kifejti: (A Kulcsár-ügy tétje, Népszabadság, 2003. augusztus 8.) "Nagyon rossz érzéseim vannak attól, ha azt látom, hogy valaki puszta politikai elszánásból, a dezavuálás nem is titkolt szándékával historizál. Tartani lehet tőle, hogy a magyar dolgozó nép - ha a jobboldali propagandát benyeli - hovatovább hinni kezd abban, hogy az MSZP (és a hozzá tapadó emberek) kezdettől fogva bűnszövetségben dolgoztak Kulcsárral. Sokat tesz ezért például - bár némiképp a Magyar Nemzet után kullogva - Demeter Ervin képviselő, volt titkosszolgálati miniszter, aki tömkeleg interjúban e bűnszövetkezet köreibe László Csaba pénzügyminisztert, Draskovics Tibor miniszterelnöki kabinetfőnököt továbbá László saját kabinetfőnökét is bevonta - utóbbit azon az undort keltő alapon, hogy a hölgy Kulcsár (volt) főnökének az "oldalbordája". Demeternél Kulcsár csalásai Lászlótól Lászlóig ívelnek, tekintettel arra, hogy pár évvel ezelőtt a mai pénzügyminiszter a K & H Bank vezérigazgató-helyettese volt. (Még korábban pedig a Fidesz-kormánynak csinált költségvetést, de erről szó se essék. Kábé akkor, amikor Kulcsár Attila lendületbe jött; erről se.) Jobb, ha tudomásul vesszük, hogy Kulcsár csak akkor csalt, amikor az MSZP kormányzott, és ha mégsem, ha a Fidesz idején is, akkor csak azért, mert a mai MSZP-kormány korifeusai akkor - milyen az ármány! - épp a K & H Banknál tevékenykedtek."

Aczél ironikusan hozzáteszi, hogy "A kormányszóvivő szinte vészjósló közleményben adta tudtul, hogy a PSZÁF (elnöke az előző miniszterelnökkel köztudomás szerint nagyon szoros kapcsolatban lévő Szász Károly) megakadályozhatta volna Kulcsár csalásait, ha akarta volna."

Szász István szerint (Dávid Ibolya levelét megírta, Népszava, 2003. augusztus 9.) "Dávid Ibolya - finoman szólva inszinuálva a rendőrséget - úgy látja, ha a legfőbb ügyész sürgősen konkrét lépéseket tesz legalább arra, hogy a nyomozás törvényessége feletti felügyeletét fokozottan gyakorolja, akkor az MDF elnöke szerint » nagyobb garanciát kapna a társadalom arra, hogy az igazság kiderüljön «. Mivel hát - ezt is az elnök asszony leveléből tudjuk- az ügyben nyomozó rendőrség kormányirányítás alatt áll. (...) Ha viszont az MDF elnöke úgy gondolta, hogy itt az ideje pártja radikálisai, netán a vele élénk rossz viszonyt ápoló Fidesz-vezérkar iránt gesztust tenni, s nem árt, ha mérsékelt politizálását egy, lényegében a kormány ezentúl a rendőrség ellen intézett támadással ellensúlyozni, s demonstrálni akarta - a külvilág és politikai környezete számára, hogy tud ám ő ilyen hangon is beszélni, akkor érteni véljük a váratlanul született levél indító okait."

Ugró Miklós szerint (Egy életszerű történet, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 16.) "Szász Károlynak a nagy leleplezési ügy körül járt az esze, ezért figyelmetlen volt és autójával elsodort egy békés kerékpárost. Ezen egy egészségügyi kocogó mélységesen felháborodott, és a nála lévő seprűnyéllel félholtra verte a balesetet okozó úrvezetőt. Nagyjából ez hámozható ki a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozó főosztálya vezetőjének, Bodnár Zsolt alezredesnek tegnap délután közzétett nyilatkozatából. Az alezredes perdöntő bizonyítékkal is rendelkezik, ugyanis a bűncselekmény helyszínén lefoglalt kerékpár műszaki hibás volt, amiből az következik, hogy Szász Károly elütötte a biciklistát, attól lett nyolcas a kerekében. Bodnár főrendőr leadta ezt a kommünikét a Magyar Távirati Irodának, majd további titkos nyomozásba merült, legalábbis a sajtó számára elérhetetlenné vált. Az MTI néhány órával később helyesbítette a hírt, jelezvén, Bodnár Zsolt nem al-, hanem minden jelző és képző nélkül ezredes, lehet, időközben előléptették. Megérdemelné, hiszen a június 16-án kiadott első rendőrségi jelentés olyan adatok és tényeket tartalmazott, amelyek könnyen tévútra vezethették volna a nyomozást."

Pilhál György úgy véli, hogy (A csend hangjai, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 16.) "Nagyokat hallgat a kedves koalíció, a lakosságnak fogalma sincs, mi a véleménye Medgyessy miniszterelnök úrnak a Kulcsár-ügyről, Szász Károly megpüföléséről, adómilliárdok eltapsolásáról és a tatárjárásról. (...) nyilatkozatot várna a nemzet a Magyar Köztársaság kormányfőjétől, aki nemrég érkezett haza jól megérdemelt évi nyaralásából, gondolom, jól érezte magát, kapott enni, inni, időnként meg haza-hazatekintett, hátha probléma van a végeken, sáskajárás zajlik, esetleg leverte a jég a datolyát. De nem, miniszterelnök úr nagyokat hallgat, mindösszesen Gál J. Zoltán szóvivő szokott szót vinni, de azért is kár, mert igen nagy szamárságokat mond ilyenkor, rajta rötyög a karonülő magyar."

Pilhál szerint "kérdések vannak, miniszterelnök úr. Ezeken lehet kedélyesen nevetgélni (ebben van gyakorlata), de van egy másik lehetőség is. Válaszolni."

Dési János szerint (Vértanú és seprűnyél, Népszava, 2003. augusztus 16.) "A felügyelet nem működött hatékonyan, elnöke beleártotta magát a napi pártpolitikai csatározásokba és kiderül, hogy nem egészen pontosan vallott a történtekről a rendőrségen."

Bencsik András leírja (Thai csirke, Magyar Demokrata, 2003. augusztus 20.), hogy "a mi rendőrségünk kiderítette, mi történt Szász Károllyal, a PSZÁF elnökével, akit két útonálló súlyosan bántalmazott, véletlenül éppen aznap reggel, amikor az évtized legmocskosabb sikkasztását készült leleplezni. Nos, a rendőrség főnyomozója a hét végén kijelentette, hogy szerintük közlekedési balesetről van szó. Elképzelhető, hogy Szász Károly az autójával esetleg elsodorhatta a kerékpárost, aki elesett, s mivel mit tesz Isten, éppen mellette futott a járdán egy ismerőse, s annál, micsoda különös véletlen, éppen volt egy seprűnyél - hát mivel fusson az ember, baseballütővel mégsem futhat -, lehetséges, hogy az elsodort kerékpáros iránti szolidaritásból ütlegelte Szász Károlyt, kis híján halálra."

Szabados András arról ír (Műügyek nyomában, Népszabadság, 2003. augusztus 21.), hogy a Magyar Nemzet szerint "egy idén január 1-jétől hatályos kormányrendelet könnyítette meg Kulcsár Attila bróker pénzügyi szabálytalanságait, mert ez tette lehetővé, hogy az Állami Autópálya-kezelő ne az általa vett államkötvények eladójának utalja át az árat, hanem az eladó által megnevezett más cégek számlájára, amelyek aztán Pannonplast-részvényre költötték a pénzt. Az ellenzéki lap jóindulatúan nem veszi biztosra, hogy a kormány szándékosan, a bűncselekmény elősegítésére hozta a rendeletet, de Tállai András Fidesz-képviselő, volt pénzügyi államtitkár drámaian feltette a kérdést: mi indokolta a szabályváltoztatást, amely törvénytelenségek elkövetését segíti" Érdemes utánanézni az Országgyűlés honlapján és a hivatalos közlönyben, hogy miről is van szó. Nagyon világosan kiderül belőlük, hogyan manipulálnak azok, akiket nem a közönség valós tájékoztatásának szándéka vezérel. (...) volt egy ésszerű törvénymódosítás, amellyel az ellenzék is egyetértett - módosító indítványt nem is nyújtott be senki ehhez a paragrafushoz! -, és ezt követnie kellett egy kormányrendelet-módosításnak. Ebből próbál utólag botrányt kelteni a Magyar Nemzet és a neki segédkező ellenzéki politikus. Visszaélnek azzal, hogy az emberek nem keresik vissza, ki, mikor, mit mondott, és miről van szó egyáltalán. (...) megint a semmiből csináltak olyan álügyet, amellyel a kormánnyal szembeni gyanakvást igyekeztek növelni."

D. Horváth Gábor szerint (Elérkezett az idő, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 21.) "Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnökét a nyílt utcán majdnem agyonverték, mert az irányítás alatt álló hivatal ellátja a törvények által meghatározott feladatát, ráadásul hatékonyan működik. A brókerbotrány néven elhíresült ügyben a felügyelet olyan törvénysértésekre bukkant, amelynek során egyéb bűncselekmények mellett súlyosan sérült az állam érdeke. A kormányzat felelős tisztviselőiből azonban elégedettség helyett rosszallást váltott ki a PSZÁF sikere, hiszen a szakmai vizsgálódások elérték a fehérgalléros kormányzati elit érdekköreit. A rendőrséget a politika dróton rángatja, a titkosszolgálatok a bűnözők helyett Szász kapcsolatrendszerét térképezik fel, a diktatúra eszközeit használó hatalommal és a pénzügyi maffiával szemben végtelenül kiszolgáltatott Szász Károly védelmére nem biztosítják a törvények szerint neki és a családjának járó védelmet sem. (...) A Népszabadság azt is tudni véli, hogy Szász menesztése már eldöntött kormányzati akarat, amit a parlament őszi ülésszakának első napjára terveznek. Az akcióval egyetlen probléma van: a PSZÁF elnökét csak az alkotmányt megsértve lehet eltávolítani, amelyre azonban az Országgyűlés működésének tehetetlensége sajnos lehetőséget ad."

Várkonyi Tibor azt írja (Kard ki kard!, Magyar Hírlap, 2003. augusztus 21.), hogy "Polt Pétert, Kondor Katalint, Szász Károlyt hat esztendőre választották meg annak idején, éppen azért, hogy tartósan a helyükön maradhassanak, óriási a politikai kockázat. Ami eddig vihart kavart Magyar Bálint, Gyurcsány Ferenc és mások hasonló ügyeiben, kismiska a várható irtózatos botrányokkal összevetve. (...) Úgy látszik mégis, hogy a kormányban és Medgyessy Péterben megvan a kellő taktikai megfontolás az eltervezett akció végrehajtására. A kiszivárgott hírek szerint ott akarja kezdeni - Szász Károly személyénél -, ahol a kiszemelt a legkevésbé védhető elvbarátaitól. Ennek a mostanáig szinte ismeretlen köztisztviselőnek a nyilvános szereplése csak a legelfogultabbakat győzhette meg alkalmasságáról, támadhatatlanságáról. Ettől függetlenül, ha elérkezik a pillanat, pokoli lármára lehet számítani, az ellenzéki sajtó fortissimo harsogja majd fölháborodását. Pedig úgy tűnik, a végére - noha bizonyság még mindig nincs - az állítólagos verés is közlekedési incidenssé korcsosul, az eddig hitt támadási változat jószerivel Szász személyes verziója, legalábbis ezt sem zárja ki a rendőrségi nyomozás. És akkor még szó sem volt a leglényegesebbről, a PSZÁF súlyos szakmai melléfogásairól, alkalmatlanságáról a bankbotrány föltárására."

Kolláth György kifogásolja (Független tisztségviselők?, Magyar Hírlap, 2003. augusztus 22.), hogy "miként lehet az, hogy elvileg pártsemleges, a parlament által választott fő tisztségviselők előbb légüres térbe, majd ördögi körbe kerülnek. "Bizalmilag" elkopnak, bukásuk és menesztésük mégis irracionálisan szétválhat. Apropót a legfőbb ügyész és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) elnökének státus- (szomorú)játéka ad. Állásfoglalásom: mindkettőjük esetében olyan szakmai eróziót, teljesítményhiányt látok, amely alkalmatlanságot sejtet. (...) A PSZÁF fő ellentmondása az, hogy e szervezet jóformán csak nevében (mérsékelt, moderált, távolságtartó) felügyelet. Valójában a pénzintézetekkel szemben hihetetlen mértékben parancsuralmi karakterű, beavatkozó-jóváhagyó-szankcionáló hatáskörei is volnának. Épp ott ne tudnák, hogy a rendkívüli hatáskör emelt szintű felelősséggel is együtt jár? Hogy e felelősség mind az elkövetett bakikért, mind az eltűrt hibákért fennáll? Komolyan gondolja a PSZÁF, hogy neki még kitüntetés is járna a (honi) pénzvilágot hiteltelenítő K&H-skandalumért? Mit kell még tennie egy magas állami méltóságnak ahhoz, hogy megköszönjék erőfeszítéseit, s megszabadítsák a kínlódástól?"

Kolláth megjegyzi, hogy "Hiába szakmai axióma, hogy egy szervezet eredményességét akár ötven százalékban is meghatározhatja a vezető. Rendszerint mégsem a rátermettség, hanem a brancsbeliség szerint jelölnek, majd döntenek. Ezzel politikai láncreakció indul be. A lojalitás követelménye személyhez, rejtett elvárásokhoz, nem pedig a törvényhez és csakis ahhoz kötődik. Beáldozhatóvá csak akkor válik valaki, ha elfásul, ha a gyomra nem vesz be mindent, vagy ha egy másik mi kutyánk kölkének kell a hely."

Kovács Zoltán szerint (Magyar pénzügyesek Bécsben, Élet és Irodalom, 2003. augusztus 22.) a K&H ügyből "kirobbanása óta jobbról is, balról is igyekeztek politikai tőkét kovácsolni, az ellenzék szerint » a botrány felér már a kormányig«, a kormányerő szerint pedig lassan évtizede földeríthető lett volna a Kulcsár-ügy csak » valakiknek még korábban érdekükben állt szabad utat engedni a brókernek «. (...) Egyre erősebben vetődik föl Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár felelőssége, aki, ha tetszik, ha nem, futni hagyta azt az embert, akiről - még csak szakembernek sem kell hozzá lenni - kétsége sem lehetett, hogy komoly bűnöző, és a neki személyesen elmondottak miatt hivatalból kellett volna eljárnia. (...) Egyre kevésbé érthető, hogy miként tűnhetett el Kulcsár, még érthetetlenebb, ha tudjuk, Áder Jánosnál is járt, ahol immáron két hónapja nem cáfolt hírek szerint politikai védelmet kért - amint a Magyar Nemzet szikár tárgyilagossággal írja: hiába. De teljesen mindegy, hogy Kulcsár miért ment Áderhez, Áder János éppúgy tudott a bróker botrányos ügyleteiről, mint ahogy Tóth András, de ahogy Tóth András sem tett semmit az ügyben, nem tett Áder sem. A vonatkozó jogszabályok szerint Áder hivatalos személy, e tekintetben őt éppúgy terheli a feljelentési kötelezettség, vagyis lehet azt mondani, hogy eltérő mértékben ugyan, de a jobboldalt körülbelül akkora felelősség terheli a bróker futásában, mint a baloldalt, ha már oldalakra bontunk ebben az ügyben is. (...) A pártok közben azzal vannak elfoglalva, miként mossák ki magukat ebből a moslékból, aminek persze szintén megvan a maga rutinművelete, először is a teljes tagadás."

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695