Gyurcsány Ferenc ingatlanjai

2003-09-01

1997 és 1999 között egy állami üdültetéssel foglalkozó szervezet évi 2,5 millió forintért bérelte vissza az Aldo Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Kft.-től, Gyurcsány Ferenc cégétől azt a balatonöszödi kormányüdülőből leválasztott villát, amit a sportminiszter 10 éve lízingelt az államtól. A Fidesz-MPSZ szerint a Miniszterelnöki Hivatalnak az állam nevében vissza kellene perelnie Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminisztertől a balatonöszödi ingatlant és az Országgyűlési Klubot. Ezt az SZDSZ sem ellenezné.


1997 és 1999 között egy állami üdültetéssel foglalkozó szervezet évi 2,5 millió forintért bérelte vissza az Aldo Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Kft.-től, Gyurcsány Ferenc cégétől azt a balatonöszödi kormányüdülőből leválasztott villát, amit a sportminiszter 10 éve lízingelt az államtól. A Fidesz-MPSZ szerint a Miniszterelnöki Hivatalnak az állam nevében vissza kellene perelnie Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminisztertől a balatonöszödi ingatlant és az Országgyűlési Klubot. Ezt az SZDSZ sem ellenezné. Szíjjártó Péter és Répássy Róbert fideszes képviselők szerint Gyurcsány szinte ingyen jutott hozzá a balatoni villához, a budapesti Képviselői Klub pedig az állam 100 millió forintos beruházása után mindössze 11 millió forintért került a miniszter volt cégének tulajdonába. Gál J. Zoltán kormányszóvivő szerint az ellenzéki képviselők vádjai csupán rágalmak, Gyurcsány tíz évvel ezelőtt üzletemberként jogszerűen vásárolt az államtól, amit az Állami Számvevőszék és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálatai is alátámasztanak. Gyurcsány Ferenc ingatlanügyeit kritizálta Jánosi György MSZP országos választmányi elnök is, szerinte néhányan igazi munka nélkül jutottak vagyonhoz, hatalomhoz. Horn Gyula volt miniszterelnök egy vidéki sajtóbeszélgetésen bírálta az MSZP vezetőit illetve a kormány tagjait. Kovács László pártelnök Jánosi felvetéseivel kapcsolatban elmondta: a gyanús ügyeket ki kell vizsgálni, és ezeknek lehetnek politikai elemei. Az MSZP augusztus 21-i elnökségi ülésén Kovács László pártelnök a Fidesz által indított politikai támadásnak minősítette a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter ingatlanszerzésével kapcsolatos ellenzéki vádakat. Kovács úgy vélte: nincs Gyurcsány-ügy, a balatonöszödi villa megvásárlása ugyanis nem kapcsolódik a miniszter tevékenységéhez, sőt, az üzleti morállal sem ellentétes. Az ülésen részt vevő Medgyessy Péter miniszterelnök is úgy fogalmazott, hogy a Gyurcsány Ferenc cégeihez kötődő ingatlanügyek jogszerűek. Jánosi György elmondta: félreértették korábbi nyilatkozatát, ő a párt egységes, hiteles és erőteljes válaszának hiányát vetette fel korábban. Kuncze Gábor úgy vélte: még senki sem bizonyította be, hogy rendben lenne minden, akár üzletileg is, Gyurcsány Ferenc körül. Szíjjártó Péter Fideszes politikus írásban fordult a legfőbb ügyészhez az ingatlanok visszaszerzésével kapcsolatban.

Összefoglalás:
Gyurcsány Ferencet bíráló érvek és vélemények:
-
Gyurcsány nem lehetne miniszter, ha ő is ugyanolyan erkölcsi megítélés alá esne, mint Kiss Elemér, a miniszterelnök kettős mércét alkalmaz a kormánytagok megítélésében
- a sportminiszter az előző rendszerben szerzett kapcsolatai révén szerzett jó üzleteket
- nem a szabad verseny alapján gazdagodott meg Gyurcsány Ferenc, hanem az állam kárára
- meglepő, hogy Gyurcsány nem volt képes előre látni az ellenzék támadásait
- a minisztert az ellenfelek a magyarázkodás karanténjába zárták
- Gyurcsány Ferenc feltalálta a könnyű, gyors és biztos meggazdagodás receptjét
- nem igazán hiteles, ha valaki könnyen lett milliárdos, majd szociálisan érzékeny politikusként jelenik meg
- Gyurcsány ügye ártott a kormánynak, így kevésbé tudja végigvinni a kabinet a takarékossági programot
- a kormány népszerűség-csökkenésében komoly szerepe van Gyurcsány Ferencnek
- Gyurcsánynak nem kellett volna elvállalnia a miniszterséget
- elképzelhető, hogy azért titkosították a balatonöszödi ingatlanról szóló jelentést, mert az állam és a vásárló összejátszottak
- az állampolgárok számára érthetetlen, miért kellett titkosítani az ingatlanokról szóló Kehi-jelentést

Gyurcsány Ferencet támogató érvek és vélemények:
- Gyurcsány a rendszerváltás után jó üzletemberként dolgozott
- a rossz menedzsernek bizonyult állam helyett hatékony magántulajdonos volt
- a jog és a törvényesség a miniszter oldalán áll
- akinek a diktatúra után sikerült meggazdagodnia a piacgazdaságban, annak nem kell azt szégyellnie
- a privatizáció történetében mindennaposak voltak a hasonló megoldások
- az MSZP politikusai a fiatalítás ellen érvelnek, amikor Gyurcsány Ferencet nehéz helyzetbe akarják hozni

Gyurcsány Ferenc ingatlanügyével kapcsolatos egyéb vélemények:
- a gazdasági rendszerváltás ügyeivel kapcsolatban a fő politikai erők egyetértenek abban, hogy ne vizsgálják utólag az akkor történteket
- Gyurcsányra akár az MSZP ellenében is támaszkodhat a kormányfő
- a miniszter a kormányon és az MSZP-n belül sem számíthatott teljes védelemre
- az MSZP sokáig nem tudta eldöntetni, megvédje-e Gyurcsányt

Tanács István

Gyurcsány Ferencet bíráló érvek és vélemények:
-
Gyurcsány nem lehetne miniszter, ha ő is ugyanolyan erkölcsi megítélés alá esne, mint Kiss Elemér, a miniszterelnök kettős mércét alkalmaz a kormánytagok megítélésében
- a sportminiszter az előző rendszerben szerzett kapcsolatai révén szerzett jó üzleteket
- nem a szabad verseny alapján gazdagodott meg Gyurcsány Ferenc, hanem az állam kárára
- meglepő, hogy Gyurcsány nem volt képes előre látni az ellenzék támadásait
- a minisztert az ellenfelek a magyarázkodás karanténjába zárták
- Gyurcsány Ferenc feltalálta a könnyű, gyors és biztos meggazdagodás receptjét
- nem igazán hiteles, ha valaki könnyen lett milliárdos, majd szociálisan érzékeny politikusként jelenik meg
- Gyurcsány ügye ártott a kormánynak, így kevésbé tudja végigvinni a kabinet a takarékossági programot
- a kormány népszerűség-csökkenésében komoly szerepe van Gyurcsány Ferencnek
- Gyurcsánynak nem kellett volna elvállalnia a miniszterséget
- elképzelhető, hogy azért titkosították a balatonöszödi ingatlanról szóló jelentést, mert az állam és a vásárló összejátszottak
- az állampolgárok számára érthetetlen, miért kellett titkosítani az ingatlanokról szóló Kehi-jelentést

Gyurcsány Ferencet támogató érvek és vélemények:
- Gyurcsány a rendszerváltás után jó üzletemberként dolgozott
- a rossz menedzsernek bizonyult állam helyett hatékony magántulajdonos volt
- a jog és a törvényesség a miniszter oldalán áll
- akinek a diktatúra után sikerült meggazdagodnia a piacgazdaságban, annak nem kell azt szégyellnie
- a privatizáció történetében mindennaposak voltak a hasonló megoldások
- az MSZP politikusai a fiatalítás ellen érvelnek, amikor Gyurcsány Ferencet nehéz helyzetbe akarják hozni

Gyurcsány Ferenc ingatlanügyével kapcsolatos egyéb vélemények:
- a gazdasági rendszerváltás ügyeivel kapcsolatban a fő politikai erők egyetértenek abban, hogy ne vizsgálják utólag az akkor történteket
- Gyurcsányra akár az MSZP ellenében is támaszkodhat a kormányfő
- a miniszter a kormányon és az MSZP-n belül sem számíthatott teljes védelemre
- az MSZP sokáig nem tudta eldöntetni, megvédje-e Gyurcsányt

Tanács István


Tanács István (A létező kapitalista, Népszabadság, 2003. augusztus 16.)
"Az álszentség és a képmutatás a magyar politikai életnek nemcsak része, hanem élesre köszörült fegyvere. Amikor csak elviekben vetődik fel, hogy például visszamenőleg vizsgálni kellene a gazdasági rendszerváltozás eseményeinek törvényességét, esetleg megadóztatni a szürke úton szerzett vagyonokat is, nemcsak a látható jövedelmet - akkor a fő politikai erők zajosan egyetértenek, hogy azt nem lehet. (...) Amikor viszont direkt politikai tétje lesz a dolognak, akkor az elvek mindjárt a sutba kerülnek, házak lesznek bemutatva innen is, onnan is, a politikai ellenfelek gátlás nélkül élesztgetik a legtöbbet kárhoztatott, legsárgább kisemberi irigységet. (...) Aki hónapról hónapra él, annak roppant nagy teljesítménynek, s egyben megmagyarázhatatlannak látszik, ha valaki tíz év alatt összegründol három és fél milliárdot. Hiszen az átlagember száz év alatt sem tudná összeszedni a tizedét sem. Másfelől meg éppen hogy nem látszik ez tényleges teljesítménynek, hiszen Gyurcsány maga vallja: jókor volt, jó helyen. (...) Mégis volt valami hitelesség abban, ahogyan a nagyvállalkozó a politika felé fordult. Úgy mutatkozott meg, mint aki felismerte, hogy az erősödő társadalmi egyenlőtlenség hosszabb távon a társadalmi és a gazdasági egyensúlyt is veszélyezteti. Mint aki tőkésként tudatára ébredt, hogy a társadalom fontosabb, mint a gazdaság, és ki akarja próbálni, hogy a gyakorlatban mit lehet az egyensúly visszaszerzése érdekében tenni."

Szerető Szabolcs (Gyurcsány-gate, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 18.),
"(...) ha Medgyessy Péter kormányon belüli helyettese és egykori üzlettársa, Kiss Elemér távozásakor komolyan gondolta volna, hogy a jogi és az erkölcsi megítélés konfliktusa esetén mindig a magasabb, erkölcsi mérce vezérli döntéseit, akkor Gyurcsány Ferenc ma már nem lenne miniszter, Ám a jelek szerint az ő esetében egy még magasabb, minden más megfontolást tromfoló szempont mozgatja a kormányfőt. (...) Nem kell hozzá politikai elemzőnek lenni, hogy érzékeljük, Gyurcsány Ferenc nem egy az alkotmány szerint a miniszterelnöknek alárendelt kormánytagok sorában, politikai súlya nem az általa irányított tárca jelentőségével arányos. (...) Gyurcsányra, ha kell, bizonyos szocialista érdekcsoportok ellenében is támaszkodhat a miniszterelnök, s az sem a véletlen műve, hogy sokan Medgyessy-utódként tekintenek rá. (...) Csakhogy feltűnő, hogy mind az öszödi villa, mind a képviselői klub esetében az állammal (az adófizetőkkel) szemben képviselte pompásan magánérdekeit, miközben a bombaüzletet engedélyezők között rendre feltűnnek KISZ-es társai vagy üzletfelei, máskor pedig egyenesen az anyóstól érkezik a gólpassz. A modern kor kapitalista sikertörténetei más forgatókönyv alapján íródtak, a vagyonszerzés gyurcsányi módjának semmi köze a piaci versenyhez, hiszen ő kapcsolatrendszere segítségével mindenkit megelőzve élvezte az esélyteremtő állam áldásait, kijárta magának az egyszemélyes Széchenyi-tervet."

Petri Lukács Ádám (Több felelősséggel, Népszava, 2003. augusztus 21.)
"Gyurcsány vagyoni karrierje tipikus része a rendszerváltásnak, és annak a politikai térnek és akaratnak, amelyben akkoriban Gyurcsány Ferenc üzletemberként, a szocialista párt mai prominenseinek zöme pedig a szocialista párt akkori prominenseiként élt.1992 végén, pár év tanácsadói munka után a mai sportminiszter a saját lábára kívánt állni és megalakította az Altus Befektetési Részvénytársaságot. Szinte mindent az államtól vásárolt. Nem véletlenül. Az állam volt a legnagyobb tulajdonos, és nem csak el akart adni, de még támogatta is a magyar vevőket. Kedvezményes hitellel, kárpótlási jegy beszámítással, részletfizetéssel. 1992 és 1995 között a magyar tulajdonosi osztályok megteremtése a hivatalos politikai rangjára emelkedett. (...) Gyurcsány jó üzletembernek bizonyult, s üzletemberként elsősorban nyilván a saját érdekét képviselte. Ám a sikerhez ez általában nem elég, érteni kell az üzleti partner szándékait is. Az állam esetében ez nem lehetett bonyolult. Az ország túl volt a kádári diktatúrán, elindult a kipróbáltnak hitt úton, versenyre és magántulajdonra épülő gazdaságot, pártok váltógazdálkodására alapuló parlamentáris demokráciát akart. Gyurcsány és a többi a privatizációban résztvevő üzletember jó üzletet kötött az állammal. Vagyonos emberek lettek, akik megalapozták az unokáik jövőjét is. (...) A szocializmusban rossz menedzsernek bizonyult államot a hatékonyabb magántulajdonos váltotta fel. (...) a Gyurcsány Ferenc körül fellobbant vitában a jog és a törvényesség a szocialista politikus oldalán áll. És bár nincs kétfajta erkölcs, és egy olyan mozzanatot sem látok, melyben megsértett volna bármilyen üzleti vagy egyéb erkölcsi szabályt, az is kimondandó: nincs oka szégyenkezni senkinek azért, mert vásárolt az államtól. Nincs ok elnézést kérni azért, mert ismert olyan embereket, akik az államnak hívott üzleti partnert képviselték. Ám itt nem jogi, sőt, még csak nem is erkölcsi vita folyik".

Magyar Narancs - szerkesztőségi cikk (Feje a helyén, Magyar Narancs, 2003. augusztus 21.)
"A honi privatizáció és általában az állammal kötött üzletek gyakorlatában igen gyakran találkozni hasonló megoldásokkal, amelyek révén a tőkeszegény vagy csak egyszerűen sokat költeni nem akaró üzletfelet (cimborát, csókost, rokont, komát) kívánta/kívánja kistafírungozni az eladó. (...) A kapitalizmust nehéz elkezdeni, mi több, a legtöbbször csak kisebb-nagyobb trükkök árán lehet. Százszámra fordultak elő ilyesfajta húzások az elmúlt évtizedben az állami szektor lebontásakor, s hogy ez rendjén volt-e így, arról lehet ugyan vitatkozni, csak éppen 2003-ban nincs már sok értelme. (...) Ha Gyurcsány felveszi a kesztyűt, ellenfeleitől számítson még ennél is rosszabbra, amúgy meg bízza magát a választók szelektív emlékezetére és jóindulatára; ha pedig besokall, idejében vonuljon vissza. Más tanulság nincs. Már nincs."

Torkos Matild (Lízingelt ország, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 22.)
"(...) a bankár-kormányfő és holdudvara többnyire az országot a nyolcvanas években eladósító, magukat szakmai elitnek tartó elvtársakból, Erős bankársógorokból és Kulcsárnok brókerekből áll, fogalmazzuk hát meg brókernyelven, mit kíván a magyar nemzet. A Medgyessy által is «eredetinek» nevezett tőkefelhalmozás gyurcsányi módszerét ültessük át a közéletbe. Ha már ilyen eredeti trükkös módszerek bevetése után Gyurcsány bársonyszéket kaphatott, miért ne lehetne a lövészárkokat is betemetni az ő bróker módszereikkel. Ezt legalább értik. Ők süllyesztették ugyanis a polgárháborús övezetből idehívott szakértő segítségével mosópor-reklámkampánnyá a választási versengést; 19 ezer forintos kedvcsináló reklámcsomaggal, elcsalva a választási programok közötti valódi megmérettetést Hogy azután kormányzás helyett csupán lízingeljék az országot, a lízingdíjat is velünk, adófizető polgárokkal fizettetve meg."

Andor László (Egy személy, két kérdés, Népszava, 2003. augusztus 22.)
"(...) amikor Gyurcsány Ferenc vagyona már nemcsak a jobboldal gumicsontjául szolgál, de a koalíció néhány képviselője is az inszinuációs járvány hatása alá kerül, akkor azt kell mondanunk: nagy baj van, és épp ideje elgondolkodni néhány komolyabb kérdésről. Az egyik az, hogy az MSZP komolyan gondolja-e a fiatalítást, a vérfrissítést, a XXI. századi elvárásoknak megfelelő szervezeti felépítés és személyi összetétel megteremtését, a másik pedig az, hogy lezártnak tekinti-e a rendszerváltás korszakát. (...) Nem hiányzik még egy választási vereség annak felismeréséhez, hogy a szocialista pártot meg kell nyitni. Egyszerűen azért, mert az MSZP nem lehet verseny- és ütőképes a jövőben, ha kizárólag azoknak ad komoly szerepet, akik már az 1989-es pártalapításnál jelen voltak, vagy netán 1994-ben lettek képviselők, amikor hirtelenjében kétszáz MSZP-politikus vált honatyává és -anyává a jobboldal megosztottságának köszönhetően. Ha az akkori vezetés komolyan elgondolkodott volna az 1998-as vereség mélyebb okain és következményein, már akkor megkezdődhetett volna a kampány azért, hogy szociálisan és morálisan elkötelezett, szakpolitikai kérdések iránt is érdeklődő, közéleti szerepléshez jó adottságokkal rendelkező fiatalok jelentkezzenek az MSZP szervezeteibe. Ma a kevés ifjú szocialista politikus hamar irodára lel az önkormányzatokban vagy másutt; nem alakul ki szoros kapcsolat a baloldali pártpolitika, az érdekképviseleti munka és a progresszív tartalmú civil mozgalmak között. (...) Kérdés, hogy javulhat-e stílusban, reakcióidőben, vonzerőben és összefogottságban ez a párt, ha a belső mechanizmusokban nem történik változás. Már csak emiatt is örülni kellene inkább, ha az üzleti világban sikeres, a menedzsment fogalmait értő, emberek vezetésében, stratégiaalkotásban, szervezetek működtetésében járatos urak és hölgyek is fantáziát látnak a néppárti jellegét egyre gyakrabban hangoztató MSZP-ben. Főleg, ha a párttagság átlagéletkoránál jóval fiatalabbak is. (...)Hogy az MSZP-nek és a kormánynak javára válik, ha a gazdasági életben sikeres személyiségek vállalnak benne szerepet és járulnak hozzá tehetségükkel és munkájukkal a közös sikerhez, az vitán felül áll. Azt azonban, hogy a különböző vezető testületekben és posztokon milyen súllyal jelenhetnek majd meg a gazdasági szférából átigazolt politikusok, befolyásolni fogja, hogy a mai eseményeket miként dolgozza majd fel a párt közvéleménye és szavazóbázisa."

Galló Béla (Magyar Hírlap, Ritmus-zavar, 2003. augusztus 28.)
"Medgyessy korábbi szakmai és kapcsolati hálója révén gazdagodott meg, és vagyonos emberként került a politikába, Orbán viszont, politikai vállalkozóként, saját közéleti pályafutását tőkésítette familiárisan. (...) Gyurcsány Ferenc, az új fejedelemjelölt, az első tőkéstípusba tartozik, s most az ő vagyongyarapodása körül terjeng az eredeti tőkefelhalmozás amónniákszaga. Meglepő, hogy Gyurcsány - aki pedig intellektuálisan magasan a magyar politikai elit átlaga felett áll - mennyire nem volt képes ezt a fejleményt előre látni. Először is mintha - többedmagával - tényleg elhitte volna, hogy cserébe a simicskázások iránt tanúsított nagyvonalúságért (amire mellesleg a győzteseknek nem volt felhatalmazásuk), a Fidesznek nem lesz érkezése különféle vélt vagy valós korrupciós témákkal előhozakodni."
Gyurcsányt "ellenfelei jelenleg a magyarázkodás karanténjába zárták, vagyis egy időre, ahogy mondani szokás, béna kacsa. Szinte egy szempillantás alatt magányos lett, már úgy értem, politikailag. Még meglepőbb azonban, hogy »övéinek« sajátos szimpátiáját se tudta kiszámítani. Nem érezte meg a pártján belüli ritmust, tanácsadóinak meg nyilván nem volt merszük eltanácsolniuk attól, hogy idő előtt perdüljön ki a politika csúszós táncparkettjére. Ahhoz képest például, hogy Gyurcsány sokak szerint a kormányfő legközelebbi bizalmasa, feltűnően érdekes támogatást élvez főnökétől. Miniszterét a minap megvédte ugyan Medgyessy, ám egykori főtanácsadójának mostanság előkapart ügyeit az eredeti tőkefelhalmozás »furcsa« időszakának számlájára írta. (...) Mindettől persze Gyurcsányból még lehet minden idők legjobb magyar minisztere, ám jelenleg nem úgy tűnik, hogy belátható időn belül ő lesz Orbán kihívója. Ehhez jobb ritmusérzékre lett volna szüksége, meg kellemetlen fráterekre, akik az igazságot mondják a szemébe, s nem azt, amit hallani akar."

Bencsik Gábor (Magyar Demokrata, Gyurcsányolók, 2003. augusztus 28.)
"Gyurcsány Ferenc feltalálta a könnyű, gyors és biztos meggazdagodás receptjét. Nem kell hozzá tőke, nem kell hozzá tudás, egyáltalán semmi sem kell hozzá, csak egy állami ember, aki úgy adja el az állam javait, hogy az maga fizeti meg a vételi díjat. Ügyes. (...) Akik zsírosra gyurcsányolták magukat az elmúlt tizenhárom évben, most miniszteri bársonyszékben adják a szociálisan érzékenyt meg az esélyteremtőt? Hát ez nagyobb képtelenség, mint a Parlament eladása. És vajon meddig marad még ez a képtelenség?"

Figyelő szerkesztőségi cikk (Figyelő, Hibák sorát követte el..., 2003. augusztus 28.)
"A szocialisták viszont sokáig nem tudták eldönteni, miként kezeljék a kilencvenes évek privatizációs gyakorlatának egyik gyöngyszemét, s kissé megkésve sorakoztak fel Gyurcsány Ferenc mögött. Akkor, amikorra a sportminiszternek már kellően meggyengült a tekintélye ahhoz, hogy a közeljövőben a jelenlegi pártvezetés kihívója lehessen a szociáldemokrata megújulás felé tartó - úgy tűnik, egyre rögösebb - úton. Mindenesetre ez a (politikai és/vagy kommunikációs) kitérő sem a kormányt, sem az MSZP-t nem segítette abban, hogy következetesen tudják képviselni a gazdasági irányváltás, a fogyasztás visszafogásának amúgy sem túl népszerű programját."

Váncsa István (Élet és Irodalom, A tű foka, 2003. augusztus 29.)
"A kormánypárt kebelében önnön kommunikációjának hatékonyságát illető kételyek horgadtak fel, népszerűsége sajnálatos módon hanyatlik, a kormányéval egyetemben, nem csekély mértékben épp Gyurcsány miatt. Ebben ő nagy valószínűséggel ártatlan, mindamellett az ő helyében a miniszterség elvállalása előtt enlelkünkhöz fordultunk volna, a kővetkezőképp: itt vagyok én, Gy. F., gazdag ember vagyok, milliárdos. Azért vagyok milliárdos, mert tőkés társadalmat építünk, és ha ebben a társadalomban milliárdosok nem volnának, akkor ez nem is tőkés volna, hanem tőkétlen. Elvállaltam, hogy milliárdos leszek, meg is csináltam, vagyonom eredete minden ízében jogszerű. Bár nem teljesen biztos, hogy a hittanórán ennek a történetnek valamennyi elemét tanítani kellene. Ha pedig akadnak ilyen tananyagon kívüli mozzanatok, akkor azokat az ellenség előkotorja és kiteregeti. Hiányzik ez az MSZP-nek? Nem hiányzik. Hiányzik ez énnekem? Hiányzik ám a radai rosseb. Ekképpen társalogtunk volna enlelkünkkel Gyurcsány helyében, a miniszteri posztot pedig elhárítottuk volna, és az egyszerű milliárdosok keserű kenyerét ennénk azóta is."

Solymosi Frigyes (Magyar Nemzet, Hatalmi titkosítás és nyilvánosságpolitika - Az elhallgatások újbóli gyakorlata a közélet hitelét rontja - Egyes politikusaink idiótának nézik a társadalmat, 2003. augusztus 29.)
"Az ember elgondolkodik, milyen közérdeket sérthet (a Kehi-jelentés) nyilvánosságra hozatala, mi tette egyáltalán szükségessé a titkosítást. A jelentés talán olyan kiemelkedően fontos, államérdeket érintő megállapításokat tartalmaz, amelyeket, ha megtud az ellenség (hol van?), vagy az állami kézben maradt ingatlanok iránt érdeklődők tábora, akkor azt az egész ország megsínylené. Vagy másik esetben - amit még felvetni is alig merek - kiderülne némi turpisság az üzlet körül, az, hogy a hivatal és a vásárló (a bérbe vevő) összejátszottak, s ezt mégse lenne jó a nagy nyilvánosság elé tárni. Még a végén felmerülne a gyanú, hogy egyes állami intézmények, pontosabban köztisztviselők nem jól gazdálkodnak vagyonunkkal. (...) Az állampolgárok joggal kérdezhetik, milyen alapon titkol el előttük bármit is a politikai hatalom. Nekik érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy még egy egyszerű, közvagyont érintő adásvételi szerződéssel kapcsolatos visszásságokat sem ismerhetnek meg. Miért kell ezt az információt 10-20-30 évre elzárni a társadalomtól?"

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695