Teller Edének tulajdonított levél

2003-09-22

A Népszabadság szeptember 15-i számában közölt egy Teller Edének tulajdonított levelet, amelyben a szerző élesen bírálta a jelenlegi ellenzéket, amelynek szerinte "az Európai Unióval kapcsolatos álláspontja zavaros, s gyakran fogalmaznak meg Amerika-ellenes nézeteket". A levél szerint az ellenzék nem veszi tudomásul, hogy elvesztette a választásokat és a kormányt antidemokratikus módszerekkel támadja. További kritikaként fogalmazódott meg, hogy "az ellenzék egyáltalán nem örült Kertész Imre Nobel-díjának, ami az antiszemitizmus érzetét kelti". A levél bírálta az ellenzéket azért is, mert a "fideszes" főügyész "megtiltotta a vizsgálatot az Orbán-kormány kétes pénzügyi tranzakcióinak ügyében".

Háttér:
A Népszabadság szeptember 15-i számában közölt egy Teller Edének tulajdonított levelet, amelyben a szerző élesen bírálta a jelenlegi ellenzéket, amelynek szerinte "az Európai Unióval kapcsolatos álláspontja zavaros, s gyakran fogalmaznak meg Amerika-ellenes nézeteket". A levél szerint az ellenzék nem veszi tudomásul, hogy elvesztette a választásokat és a kormányt antidemokratikus módszerekkel támadja. További kritikaként fogalmazódott meg, hogy "az ellenzék egyáltalán nem örült Kertész Imre Nobel-díjának, ami az antiszemitizmus érzetét kelti". A levél bírálta az ellenzéket azért is, mert a "fideszes" főügyész "megtiltotta a vizsgálatot az Orbán-kormány kétes pénzügyi tranzakcióinak ügyében". A Fidesz-MPSZ országgyűlési frakciója rögtön a levél megjelenése után vitatta, hogy az valóban Teller Edétől származna. Halász János, a Fidesz-MPSZ frakció szóvivője szerint a levél tartalma azért ébreszt kétséget, mert gyökeresen ellentétes a szeptember 9-én elhunyt atomfizikus politikai nézeteivel. A napilapban közölt levelet - melyet a Nobel-díjas fizikus sajtóértesülés szerint egy Magyarországon élő barátjának diktált és aláírásával engedélyezte közlését - Teller közvetlen munkatársai juttatták el a laphoz. A tudós egykori munkahelye, a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium sajtóosztályának igazgatója cáfolja, hogy Teller Edének köze van az intézmény faxáról a Népszabadsághoz eljuttatott politikai nyilatkozathoz. A sajtómegjelenés után egy nappal a Népszabadság elismerte: nincs a birtokában az a Teller Edének tulajdonított, a magyarországi jobboldalt bíráló levél, amelyet a lap korábbi számában címlapon közölt. A főszerkesztő magyarázata szerint a professzor halála előtt néhány nappal visszavonta egy nyugdíjas rádióriporternek adott nyilatkozatát, mely tényről azonban a szerkesztőség nem szerzett tudomást. Eötvös Pál úgy véli: a napilap jóhiszeműen járt el, de a végeredményért felelősnek tekinthető, ezért megköveti olvasóit. A főszerkesztő elmondta, hogy a levél tartalmát a tudós feltehetően ismerte. Eközben Halász János, a Fidesz-MPSZ frakció szóvivője közölte, hogy a párt a Magyar Újságírók Országos Szervezetének etikai bizottságához fordul a Népszabadságban közölt, Teller Edének tulajdonított politikai nyilatkozat ügyében. A képviselő szerint kegyeletsértő, hogy az ellenzéket támadó, nyilvánvalóan hamisított dokumentumot egy olyan tudós nevével igyekeztek igazolni, aki már nem képes a saját álláspontját a sajtó elé tárni: például a Magyar Nemzet soha nem közli Lovas Istvánnak a Vasárnapi Újságban elmondott jegyzeteit.

Összefoglalás:
A Népszabadságot vagy a Teller Edének tulajdonított levél tartalmát kritizáló vélemények:
- a konzervatív Teller Ede mindig Magyarország jobbközép kormányait támogatta, Orbán Viktornak is ebben a szellemben írt korábban levelet;
- állítólag Teller diktálta a szöveget, amelyet többször is finomított, ellenőrzött; Teller Ede akcentusa ellenére hiba nélkül fogalmazott angolul, a Népszabadságban fakszimilében közölt angol szöveg, amelyről Teller aláírása hiányzik, viszont hemzseg a nyelvtani hibáktól;
- tavaly, a két választási forduló közötti Kossuth téri nagygyűlés után a baloldali sajtó lelkes nyomozásba fogott: vajon valódi-e Teller Ede ott felolvasott levele, amelyben a Fidesz és az Orbáni politika folytatása mellett foglalt állást; amikor kiderült, hogy Teher előre megfontolt szándékkal cselekedett, egyes hangok igyekeztek politikai értékítéletét hajlott korának betudni;
- a Népszabadság nem bizonyította a dokumentum hitelességét, s ha az hamisítványnak bizonyul, az a magyar sajtó szégyene lenne, ami miatt Eötvös Pál elnök-főszerkesztőnek le kellene mondania, miután megkövette a besározott ellenzéket és a magyar olvasókat;
- a Népszabadság sokat tapasztalt szerkesztőinek több tekintetben is gyanút kellett volna fogniuk, legelsősorban a tartalom miatt - de ez esetben még mentségükre szolgálhat, hogy olyasmit olvashattak, amit nagyon-nagyon szerettek volna olvasni, s ez elaltatta éberségüket; a közölt "üzenet" ordító tárgyi tévedéseket tartalmaz;
- a Népszabadság mindenféle ellenőrzés és forráskritika nélkül közölte egy halott világhíresség állítólagos politikai állásfoglalását; nem akadt egy újságíró sem, aki felemelje a telefont, bár egyetlen hívással tisztázhatott volna mindent; a Népszabadság vezetői egy pillanat alatt hitelesnek fogadták el Teller Ede lesújtó véleményét a magyar ellenzékről, ezért, mert hitelesnek akarták elfogadni; a vágyak vették át a gondolkodás szerepét;
- a megjelent iromány egy műveletlen kommunikációs tanácsadó által kitalált, kegyeletsértő gonosztett; csak súlyosbítja a helyzetet, ha az irományt a haldokló Teller közelébe vitték...;
- Teller Ede haldoklás közben természetesen nem írt és nem diktált semmiféle politikai végrendeletet: magyar hangja, Zeley László a saját politikai prekoncepcióit adta el ellenzékostorozó dokumentum gyanánt;
- a levelet kritikátlanul, hanyatt-homlok közölte a Népszabadság, amiért Eötvös Pál elnök-főszerkesztő 48 órán belül megkövette ugyan az olvasókat, de az európai elveket negligálva, e sorok írásáig elmulasztotta benyújtani a lemondását; a dolgok állása szerint Eötvös éppolyan erkölcsi nímand, mint Zeley - tettestársak a hazugságban, a közvélemény félretájékoztatásában és a fokozhatatlan kegyeletsértésben.

A Népszabadságot vagy a Teller Edének tulajdonított levél tartalmát kritizáló vélemények:
- a konzervatív Teller Ede mindig Magyarország jobbközép kormányait támogatta, Orbán Viktornak is ebben a szellemben írt korábban levelet;
- állítólag Teller diktálta a szöveget, amelyet többször is finomított, ellenőrzött; Teller Ede akcentusa ellenére hiba nélkül fogalmazott angolul, a Népszabadságban fakszimilében közölt angol szöveg, amelyről Teller aláírása hiányzik, viszont hemzseg a nyelvtani hibáktól;
- tavaly, a két választási forduló közötti Kossuth téri nagygyűlés után a baloldali sajtó lelkes nyomozásba fogott: vajon valódi-e Teller Ede ott felolvasott levele, amelyben a Fidesz és az Orbáni politika folytatása mellett foglalt állást; amikor kiderült, hogy Teher előre megfontolt szándékkal cselekedett, egyes hangok igyekeztek politikai értékítéletét hajlott korának betudni;
- a Népszabadság nem bizonyította a dokumentum hitelességét, s ha az hamisítványnak bizonyul, az a magyar sajtó szégyene lenne, ami miatt Eötvös Pál elnök-főszerkesztőnek le kellene mondania, miután megkövette a besározott ellenzéket és a magyar olvasókat;
- a Népszabadság sokat tapasztalt szerkesztőinek több tekintetben is gyanút kellett volna fogniuk, legelsősorban a tartalom miatt - de ez esetben még mentségükre szolgálhat, hogy olyasmit olvashattak, amit nagyon-nagyon szerettek volna olvasni, s ez elaltatta éberségüket; a közölt "üzenet" ordító tárgyi tévedéseket tartalmaz;
- a Népszabadság mindenféle ellenőrzés és forráskritika nélkül közölte egy halott világhíresség állítólagos politikai állásfoglalását; nem akadt egy újságíró sem, aki felemelje a telefont, bár egyetlen hívással tisztázhatott volna mindent; a Népszabadság vezetői egy pillanat alatt hitelesnek fogadták el Teller Ede lesújtó véleményét a magyar ellenzékről, ezért, mert hitelesnek akarták elfogadni; a vágyak vették át a gondolkodás szerepét;
- a megjelent iromány egy műveletlen kommunikációs tanácsadó által kitalált, kegyeletsértő gonosztett; csak súlyosbítja a helyzetet, ha az irományt a haldokló Teller közelébe vitték...;
- Teller Ede haldoklás közben természetesen nem írt és nem diktált semmiféle politikai végrendeletet: magyar hangja, Zeley László a saját politikai prekoncepcióit adta el ellenzékostorozó dokumentum gyanánt;
- a levelet kritikátlanul, hanyatt-homlok közölte a Népszabadság, amiért Eötvös Pál elnök-főszerkesztő 48 órán belül megkövette ugyan az olvasókat, de az európai elveket negligálva, e sorok írásáig elmulasztotta benyújtani a lemondását; a dolgok állása szerint Eötvös éppolyan erkölcsi nímand, mint Zeley - tettestársak a hazugságban, a közvélemény félretájékoztatásában és a fokozhatatlan kegyeletsértésben.


Lovas István (Egy halott emlékének meggyalázása, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 16.)
"A konzervatív Teller Ede mindig Magyarország jobbközép kormányait támogatta. Orbán Viktornak is ebben a szellemben írt levelet. Ennek hitelességét a másik oldal termésteresen kétségbe vonta. Mint szokta minden olyan dokumentummal, ami számukra kellemetlen. Szerencsétlenségükre akkor még élt Teller Ede. Most azonban Teller Edének tulajdonítanak egy olyan alpári, az elhunyt tudós szellemiségét és szellemével minden tekintetben ellentétes levelet, amelyet csak itteni pártpropagandisták ötölhettek ki. A Népszabadságban megjelent felvezetés szerint Teller Ede 'állásfoglalást' írt Magyarországról, ami önmagában véve is furcsa. A szöveg szerint 'Teller diktálta a szöveget, amelyet többször is finomított, ellenőrzött' A Népszabadság szerint az eredeti szöveg az 'angol nyelvű változat'. Akkor lássuk az angol nyelvű változatot (...) Teller Ede akcentusa ellenére hiba nélkül fogalmazott angolul, jobban mondva 'amerikaiul', ahogyan magyarul is éppen olyan gyönyörűen beszélt, mint amikor elhagyta Magyarországot. Népszabadságban fakszimilében közölt angol szöveg, amelyről Teller aláírása hiányzik, viszont hemzseg a hibáktól. Az első hibák már a címben felbukkannak. Vajon mién tesz pontot Teller a cím végére, homlokegyenest ellentétben az angol helyesírási szabályokkal? A második kérdés a címmel kapcsolatban: miért írja Teller újságcímszerűen nagy kezdőbetűkkel a Bad News from my Native land (Rossz hírek a szülőföldről) szövegben a news-t, a native-et és a land-et? (...) Hogyan is fejezné ki ugyanis a demokráciát és a parlamenti ellenzéket oly nagy becsben tartó Teller magát úgy, mint az itteni brosúraírók, miszerint a posztkommunista kormánynak nem ellenzéke, de ellensége van? (...) miért tett névelőt oda, ahol annak nincs helye abban a mondatrészben, hogy 'about the Imre Kertesz Nobel Prize'. (...) Vajon nem vette észre a hibát sem ő, sem munkatársai a 'többszöri finomítás és ellenőrzés' után? (...) A magyar fordításban (itt is érződik, hogy az eredetit nem angolul, hanem magyarul fogalmazhatták) a következő olvasható: 'a nemzet egészének javát szolgáló javaslatokat'. Nos 'a nemzet egészét szolgáló javaslatok' fordítása nem a 'national proposition' (...) A levél utolsó mondata is az angol nyelv panoptikumába illő. Ebben azt olvashatjuk, hogy 'Hopefully, my meeting with Dr. Peter Medgyesi will clear things up'. A primitívségtől ordító mondat (és itt nem a miniszterelnök nevének elírásáról van szó) legmegdöbbentőbb két betűje a 'Dr ', amely Teller professzor köreiben -és az angolszász világban - kifejezetten nonszensz. Ugyanis ott senkinek nem dukál a 'Dr.', kivéve olyan rendkívüli világhírességeket, mint 'Dr. Kissinger' vagy 'Dr. Brzezinski', de soha sem keresztnévvel 'Dr Peter Medgyesi' viszont soha. Ez azokban a körökben, ahol Teller Ede mozgott és munkatársai mozognak, teljesen egyértelmű".

Csontos János (Síron túli üzenet, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 16.)
"Teller posztumusz üzenete címmel címlapra került tegnap annak a telefaxnak a híre a Népszabadságban, amely 'feljegyzés' állítólag a minap elhunyt világhírű tudós, Teller Ede politikai végakaratát rögziti. Na dolognak kell történnie ahhoz, hogy Teller a kormánylap címoldalára kerüljön: emlékezetes például az az eset (...), amikor a Népszabadság szerkesztői az első oldalon Teller zsidó származását tartották összeférhetetlennek azzal, hogy az Orbán-kabinettől - elsőként, amerikai otthonában - Corvin-láncot kapott. (Ha Bacher Iván, a jó tollú író és vehemens publicista nem éppen ott volna alkalmazásban, nyilván haladéktalanul párhuzamot is von a zárójeles névhasználókkal, kurziválókkal és más lappangó antiszemitákkal. Ha akkor már készül a Bárándy-féle gyűlöletbeszéd-törvény, ezt az esetet lehetett volna vegytiszta precedensként említeni.) Nyilván már ekkor szívébe zárta a tudós a Népszabadságot, a Szabad Nép méltó jogutódját, s még azt is elfeledte nekik, miként írtak róla annak idején, amikor a Csoóri Sándor által rendezett magyar világtalálkozón exponálta magát az összmagyarság ügye mellett. Rokonszenve csak erősbödött, amikor tavaly, a két választási forduló közötti Kossuth téri nagygyűlés után a baloldali sajtó lelkes nyomozásba fogott: vajon valódi-e Teller Ede ott felolvasott levele, amelyben a Fidesz és az Orbáni politika folytatása mellett foglalt állást? Mikor kiderült, hogy Teher előre megfontolt szándékkal cselekedett, egyes hangok igyekeztek politikai értékítéletét hajlott korának betudni... Nekrológjait viszont már szinte egyöntetű méltánylás jellemezte - abban bízhattunk, hogy fizikusi életművére való tekintettel megbocsátják neki a 'politikai eltévelyedést'. Ám holtteste még ki sem hűlt, még el sem temették, amikor a Népszabadság már címlapra szerkesztette Teller rejtélyes 'üzenetét', amely meglepetésre száznyolcvan fokos fordulatot mutat az utóbbi tíz esztendőben tett közéleti megnyilatkozásaihoz viszonyítva".

"A Népszabadság nem bizonyította a dokumentum hitelességét, s ha az hamisítványnak bizonyul, az a magyar sajtó szégyene lenne, ami miatt Eötvös Pál elnök-főszerkesztőnek le kellene mondania, miután megkövette a besározott ellenzéket és a magyar olvasókat. A Népszabadság egy faxot közölt, s ilyen főbenjáró ügyben nem várta be, hogy az írás eredetije gyorspostával megérkezzen. Tudniuk kellett, hogy a fax könnyedén manipulálható. 'A tudós jóváhagyó aláírása' a fakszimile közlés szerint akár egy aláírt névjegyről is származhat - de faxba másolni egy aláírást ma már amúgy is gyermekjáték. Egyébiránt az aláírás a szöveg alatt gépelve van. A feljegyzés körülményeiről született levél nem bizonyít semmit - ilyet bárki alkothat itthon és Amerikában egyaránt. A Népszabadság tehát olyan 'dokumentumot' közült, aminek nem győződött meg a hitelességéről. A Népszabadság sokat tapasztalt szerkesztőinek több tekintetben is gyanút kellett volna fogniuk. Legelsősorban a tartalom miatt - de ez esetben még mentségükre szolgálhat, hogy olyasmit olvashattak, amit nagyon-nagyon szerettek volna olvasni, s ez elaltatta éberségüket. Eszükbe ötölhetett volna továbbá, hogy ilyen esetekben nyilván meg kell kérni a gyászoló család beleegyezését is - ha ezt elmulasztották, akár dollármilliós pereknek nézhetnek elébe. Továbbá, fel kellett volna tűnni nekik, hogy a közölt 'üzenet' ordító tárgyi tévedéseket tartalmaz. Márpedig precedensértékű ítéletek születtek a hazai jogalkalmazásban arra nézve, hogy a közvetítő médium éppúgy felel a közölt dokumentum igazságtartalmáért, mint a dokumentum szerzője. Nem tudom elképzelni, hogy a Népszabadság szerkesztői ne tudnák: a Magyar Nemzet soha nem közli Lovas Istvánnak a Vasárnapi Újságban elmondott jegyzeteit- s mivel ezt a hamis állítást a lap kommentár nélkül adja tovább, olvasóit tévedésben hagyja. A Népszabadságnak ugyancsak tudatnia illenék, hogy a hazai anarchista újságírás koronázatlan nagysága nem Lovas, hanem Seres László, a Népszabadság vezércikkírója. Az 'antiszemitizmus érzetét' keltő 'tény' pedig, hogy az ellenzék nem örült Kertész Imre Nobel-díjának, könnyen cáfolható lett volna azzal, hogy Orbán Viktor is jelen volt, s melegen gratulált kiváló írónknak, amikor a köztársasági nagykeresztet átnyújtották neki".

Seres László (Posztumusz, Népszabadság, 2003. szeptember 16.)
"Teller Edét, szegényt, megint értelmezik, megkérdőjelezik írása hitelességét, holott már nem tud magyarázó, pontosító faxot fűzni utolsó politikai üzenetéhez. Igaz, nem is kell. A Népszabadságban tegnap ismertetett, halála előtt néhány nappal lediktált, 'Rossz hírek a szülőföldről' című, közepes hatótávolságú levele olyan precízen és világosan fogalmaz, hogy azt sok főállású publicista megirigyelhetné. A világhírű atomtudós utolsó üzenete elsősorban a magyarországi ellenzéknek rossz hír, mivel róluk fogalmaz meg lesújtó kritikát - egy elkötelezett hívük. (...) Teller Ede radikális Fidesz-bírálata azért is figyelemre méltó, és azért kéne, hogy a Fidesz is figyelemre méltónak tartsa, mert (neo)konzervatív meggyőződésű, a Fideszt támogató, Orbán Viktort személyesen is tisztelő, a magyarországi eseményekről itteni barátai révén jól informált hazánkfia volt. A tavalyi választási kampány egyik csúcsrendezvényén, a Fidesz Kossuth téri nagygyűlésén Solymosi Frigyes professzor ismertette Teller Ede támogató levelét, amely azonban két változatban létezett: volt a két-három mondatos fax, és volt a felolvasott verzió. Mint kiderült, a Fidesz megkeresésére Teller valóban Orbán támogatására szólított fel (szerinte ő képviseli Magyarországot hitelesebben az EU-ban, és ő támogatja majd jobban a határon túli magyarokat), a többi interpretáció volt, amit azonban nem utasított vissza. 'A kormányváltás mindig költséges, ne változtassuk meg, ha nincs komoly kritika, és nekem komoly kritikám ezekkel az emberekkel szemben nincs. (...) Ha otthon lennék, rájuk szavaznék' - fogalmazott egy rádióinterjúban. Teller Ede akkor arról beszélt: 'az Orbán-kormánnyal szembeni fő ellenvetés az volt, hogy egy kis antiszemita párt is támogatta.' Az a párt azonban kikerült a parlamentből, a kormány pedig nem volt antiszemita, 'hiszen ő zsidó létére is megkapta a legmagasabb kitüntetést, a Corvin-láncot,' amiért hálás volt az Orbán-kormánynak. Ehhez képest most azt olvassuk: 'Az ellenzék egyáltalán nem örült Kertész Imre Nobel-díjának, ami az antiszemitizmus érzetét kelti', a közrádió 'szélsőjobboldali és anarchista kommentátora' pedig 'minden vasárnap felforgató és uszító jegyzeteivel jelentkezik' (apró tárgyi tévedés: Lovas István nem anarchista)".

"Az amerikás magyar tudós a Fidesz új keletű Amerika-ellenességét sem bírta megemészteni. 'Öntől, mint Magyarország szellemi vezetőinek egyikétől, különösen jól estek a hozzám intézett sorai' - válaszolt az idén júliusban a hozzá intézett Orbán-gratulációra, majd arról biztosította a volt miniszterelnököt, hogy Amerikában a béke, a biztonság és a szabadság megvédését elsőrangú teendőnek tartják, és ezt az eredményt 'türelemmel, de az erőnknek értelmes alkalmazásával' kell elérni. Írta ezt annak az Orbán Viktornak, aki botrányosnak tartotta a 'nyolcak' Amerika-párti levelét az iraki háború előtt; aki az Amerika-pártiságot 'szovjet logikának' csúfolta; aki mély megértéssel nyilatkozott azokról az irakiakról, akik egy Szaddám elleni támadást 'honvédelmi háborúnak' fognának fel. Az ellenzék antidemokratikus módszerekkel politizál, zavaros az álláspontja az Európai Unióról, a fideszes főügyész elkeni az Orbán-éra 'kétes pénzügyi tranzakcióit' - még néhány 'rossz hír' a levélből, amelyet a bírált illetékeseknek kommentálniuk illene, nem pedig megkérdőjelezniük. Teller Ede pedig nyugodjék békében".

Sükösd Csaba fizikus (Levélbomba, Magyar Hírlap, 2003. szeptember 17.)
"Amikor Teller Ede több ízben Magyarországon járt, én szerveztem az előadásait a Műegyetemen. Innen az ismeretségünk. A levélben sok kicsinyes utalás van, a professzor azonban mindig ezek felett állt, ilyen jellegű dolgokkal nem foglalkozott. Biztos vagyok benne, hogy nem ő írta a levelet. A stílusa egyáltalán nem illik a professzorhoz. Teller Ede sosem beszélt a levegőbe, megfontolt embernek ismertem meg. Ezenkívül igen furcsának tartanám, ha két év alatt a véleménye homlokegyenest változna meg. Inkább azt tartom valószínűnek, hogy valakinek vagy valakiknek a befolyása alá került. Ezt a kusza belpolitikai helyzetet ugyanis onnan messziről igen nehéz átlátni, objektíven megítélni".

Várkonyi Tibor (Teller ürügyén, Magyar Hírlap, 2003. szeptember 17.)
"Már csak ez hiányzott! Hogy kölcsönös korrupciós vádakkal, politikai gorombaságokkal elrondított közéletünket most Teller-vitával tegyék még elviselhetetlenebbé. A Népszabadság hétfői számában közölte a napokban meghalt atomtudós állítólagos posztumusz üzenetét, amelyben a nagy fizikus tőle valóban szokatlan hangnemben bírálta a magyar oppozíciót. A jelenlegi kormányzattal szemben acsarkodó 'ellenségnek' titulálta, Amerika-ellenes nézeteket tulajdonított neki, Kertész Imre Nobel-díja ürügyén szerinte antiszemita hangulatot gerjeszt, a rádió Vasárnapi Újságjában pedig hívei szélsőjobboldali hangnemben kommentálják az eseményeket. Tényleg meglepőnek tekinthető az üzenet, ha emlékezünk rá, hogy valamivel több mint egy éve, Orbán Viktor Kossuth Lajos téri nagygyűlésén Tellernek ellenkező tartalmú szavait olvasták föl. Akkor a tudós kiállt a Fidesz mellett, és a teret megtöltő tömeg ujjongása közepette azt üzente, hogy ő Orbán Viktor híve. Valóban váratlan volna így a mostani fordulat, mígnem mindinkább az a változat látszik valószínűnek, hogy rossz esetben tényleg hamisítás, valamivel jobb esetben kétbalkezesség történt. Az ellenzék kezdettől fogva hamisítást emlegetett. Szerinte visszaéltek a nagy tudós nevével és azzal, hogy a temetőből immár semmit sem cáfolhat. Ifjú politológusok, akikből hovatovább annyi van, mint a pelyva, és akiknek némelyike, hivatására rácáfolva - mellesleg mindkét oldalon -, rendszerint egyoldalú tévéadásokban inkább agitál, semmint elemez, még a részletek ismerete nélkül félrevezetésről beszélt. A Népszabadság elnök-főszerkesztője viszont váltig hangoztatta, hogy az üzenet hiteles, eredetiségéhez nem férhet kétség. Ilyen légkörben igen nehéz kihámozni a valóságot, csak föltételezésekbe bocsátkozhatunk, de azért elképzelhető megközelítési mód. Amikor Teller Ede első ízben elküldte a Kossuth Lajos térre a Fideszt támogató szavait, előtte fölkereshették őt a washingtoni nagykövetség akkor orbánista tisztviselői, és meggyőzhették a mélységesen kommunistaellenes férfiút, hogy számára az egyetlen becsületes, nyíltan kiállni a posztkommunista MSZP-vel szemben. A részletekben alig tájékozott, a konzervativizmus mellett szívből elkötelezett fizikust nem lehetett nehéz rávenni rokonszenvének kifejezésére. Most ellenben az egyik buzgó hazai kapcsolata, a tudós meginterjúvolója juttatott el állítólag bizonyítékokat Tellernek, köztük a rádiós Vasárnapi Újság ismert hangú jegyzeteit meg az ellenzéki napilap gyakran nem is burkoltan antiszemita írásait, amelyek félreérthetetlenül tanúsítják az ellenzéki hangvételt és modort, így ugyancsak nem lehetett nehéz az agg tudóst új üzenetére rábeszélni. A részletekben Teller valószínűleg most sem lehetett tájékozottabb, de olvasván a dokumentumokat, föléledhetett benne, hogy annak idején azért választotta új hazájául Amerikát, mert űzöttként éppen az ilyen hisztéria elől menekült el innen. E változatok természetesen csak akkor lesznek hihetőkké, ha a Népszabadságot valóban nem ültették föl hamis verzióval".

Bayer Zsolt (Mértékadó, véleményformáló, tisztességes, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 17.)
"Hajlamosak vagyunk mindent a bulvársajtó, a bulvártelevíziók és a bulvárrádiók számlájára írni. Ott van kezdetnek mindjárt Frei Tamás álinterjúja a rettenthetetlen orosz bérgyilkossal. (Az orosz bérgyilkos azon a délutánon fizetésének némi kiegészítéséért volt rettenthetetlen bérgyilkos, amúgy bolti eladóként élte az életét.) Folytatásnak vegyük Kósa Lajos esetét az országúti örömlánnyal. Kósa Lajost állítólag rajtakapták, a rendőr még jelentette is az esetet. Szemenszedett hazugság volt. Nagy karriert futott be szocialista körökben. Nagyon szerették volna ugyanis megszerezni Debrecent - csak hát Debrecen a 'magyar szabadság őrvárosa'. Nem sikerült megszerezniük. És most fizetnek Kósa Lajosnak hárommillió forint kártérítést, ami aprópénz. A gazemberség mértékéhez mérve is, meg a Blikk című szennylap bevételeihez mérve is. Mindenestől ellepi még a nagy Kósa-ügyet két, kifejezetten magyar specialitás; az egyik, hogy a nevezett Blikk című szennylap két főnöke másodállásban műsort vezet a közszolgálati televízió egyik legfontosabb és legnézettebb politikai műsorában, a Nap-keltében. Vajon Pallagi vagy Bánó (a nagy muszterkészítő) fog beszélgetni Kósával legközelebb? A másik specialitás, hogy a nagy Kósa-ügybe vastagon beszállt a mértéktartó és véleményformáló sajtó is, a HVG-vel az élen. Mondtuk már, Debrecenért semmi nem volt drága. Aztán jött a fiát az esőben felejtő, a baleset színhelyéről pánikszerűen menekülő Orbán Viktor esete. Hogy ez a nyomorult még apának is silány. Szemenszedett hazugság volt. Nagy karriert futott be szocialista körökben, a szocialista és szabad demokrata sajtóban. Nagyon szerették volna ugyanis megszerezni a hatalmat, és ez sikerült is nekik valahogyan, mert hát Magyarország... A tett színhelyéről pánikszerűen menekülő Orbán Viktor már a Népszabadság találmánya volt. Miképpen a Népszabadság közölt meghamisított interjút Jörg Haiderrel. Az interjút Szószi Júlia jegyezte. Távoznia kellett Szászi Júliának a laptól? Dehogy kellett Szászi Júlia továbbra is formálja a közvéleményt, egy jó nagy szekercével. (...) A 168 óra mértékadó és véleményformáló? Az hát. Ki közölt hamis interjút Chirac elnökkel? A 168 óra. Kirúgtak ezért valakit? Dehogy rúgtak. (...) A The New York Times egy munkatársa évekig hamis riportokkal halmozta el a lapot és az olvasókat. Csakhogy amikor lebukott, úgy rúgták ki, hogy a lába nem érte a földet. Vagy ott a Stern és a Sunday Times esete a hamis Hitlernaplóval, még a nyolcvanas évek elejéről. Akkor a napló egyik 'felfedezőjét' még börtönbe is csukták. (...) Magyarországon Teller Ede hamis nyilatkozatából sem lesz semmi. Teller Ede meghalt. És Zeley László, Eötvös Pál meg a Népszabadság éppen a szemünk előtt gyalázza meg a halott tudós emlékét. Állnak a halott körül, annak neve és világhíre mögé bújva tuszkolják a közvélemény fejébe azt, ami nincs: az atomfizikus magyar ellenzéket elítélő nyilatkozatát".

Csermely Péter (Szórólap, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 17.)
"Halála előtt Teller Ede nem írt állásfoglalást hazánkról. A Népszabadságban közzétett levél hamisítvány, az első betűtől az utolsó írásjelig. Ez már hétfő este kiderült, amikor Susan Houghton, a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium sajtóosztályának igazgatója cáfolta a napilapban megjelent állításokat. Teller Ede titkárai a Livermore-nél és a Hoover Intézetnél, illetve Gen Phillips, a professzor titkárnője szintén ezt nyilatkozták. Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője ellenben húszra lapot kért: kijelentette, hogy az újság továbbra is hitelesnek tartja a levelet. Húszra lehet lapot kérni, csak nevetségessé válik az illető. Eötvös Pál nevetségessé vált. A Népszabadság súlyos helyzetbe hozta magát. A levél első olvasatra is nagyon gyanús. A történtek után pedig egyértelműen hamis. Buta módon hamis. Dilettáns módon hamis. A Népszabadság mindenféle ellenőrzés és forráskritika nélkül közölte egy halott világhíresség állítólagos politikai állásfoglalását. Nem akadt egy újságíró sem, aki felemelje a telefont, bár egyetlen hívással tisztázhatott volna mindent. A Népszabadságnál sem buták, sem amatőrök nem dolgoznak. A Népszabadságnál zömmel profik dolgoznak. Nem hiba történt. A Népszabadság vezetői egy pillanat alatt hitelesnek fogadták el Teller Ede lesújtó véleményét a magyar ellenzékről, ezért, mert hitelesnek akarták elfogadni. A vágyak vették át a gondolkodás szerepét. Ez a baj. A Népszabadság tegnap még mindig kötötte az ebet a karóhoz. A zömmel profik megérezték a bajt. Keményen dolgoztak. Első oldalas címük valóságos remekmű. 'Teller-levél: cáfolat és megerősítés'. Mint láttuk, a levél valódiságát minden érintett cáfolta. Zeley László azonban megerősítette. Zeley László arról nevezetes, hogy ő szállította az állásfoglalást a Népszabadságnak. Mint mai lapszámukból kiderül: az állítólagos Teller-levél tartalma nem más, mint Zeley Iászló politikai véleményének rövid összefoglalása. (...) Zeley László elmondta: birtokában van a beszélgetésről készült eredeti feljegyzés. A feljegyzés. Zeley László nem hétköznapi ember, színes, pezsgő forgatagban múlatja napjait, naponta több világhtrű tudós diktál neki különböző állásfoglalásokat, így nyilván megunta mindegyiket magnóra rögzíteni. Balszerencse. Most jól jönne egy hangfelvétel. De hát csak feljegyzés van".

Seres László (Mea culpa, Népszabadság, 2003. szeptember 17.)
"A publicista a tényekből indul ki. Álláspontját hírek, tények alapos megismerése, lehetséges összefüggések alapos átgondolása után alakítja ki. A publicista lehet bármilyen világnézetű: ha a véleményét megalapozó tényekről kiderül, hogy nem helytállóak, ha nem jár utána alaposan annak, mi a valóságalapja egy olyan hírnek, amelyről ő cikkében véleményt mond, akkor akaratlanul is csorbul a hitelessége. A publicista egyetlen vesztenivalója tehát. Tegnapi harmadik oldalas, Posztumusz című cikkemmel hibát követtem el. Hitelesnek és főleg: hihetőnek tartottam a közölt amerikai faxot, holott nem volt az, legalábbis nem ebben a formában. Minden másképp volt. Mea culpa".

Eötvös Pál (Felelősségünk, Népszabadság, 2003. szeptember 17.)
"Nincs birtokunkban a Teller Ede professzor úr által írt levél. Ennyi elég egy szerkesztőségnek, hogy megkövesse olvasóit és az érintetteket. Mai tudásunkkal az információ következőképpen lett volna hiteles: Teller Edét halála előtt élénken foglalkoztatták a magyarországi politikai viszonyok. Ebben szerepet játszott az is, hogy viszonylag rendszeresen kapott magyar lapokat, megkapta a Vasárnapi Újság hangkazettáit is. Az anyagot bizalmas barátja, Zeley László küldte el neki. Teller Ede és Zeley László folyamatos kapcsolatban állt, közös könyv szerzői, és viszonyuk hosszú évek óta bizalmas volt. A közöttük nagy gyakorisággal folyó telefonbeszélgetésekben a magyar belpolitika állapota állítólag visszatérő téma volt, s a tárgyban Teller Ede véleményváltozásának erős jele Medgyessy Péter meghívása a miniszterelnök amerikai látogatása esetére. Zeley László elmondása szerint Teller professzorral folytatott telefonbeszélgetéseikben ennek markánsan hangot is adott, s ugyancsak Zeley elmondása szerint ketten megegyeztek egy körülbelüli szövegben, amit később a Népszabadsághoz szándékoztak Zeley tanácsára eljuttatni. A szöveget a beszélgetések alapján Zeley foglalta össze, és hogy meg tudja kerülni Teller professzor magyar segítőjét, Grigory N. Margitot (akivel - feltehetően politikai nézetkülönbségeik miatt - rossz viszonyban volt), a szöveget Zeley Teller Ede angol titkárnőjének, Joanne Smith-nek küldte rossz angolsággal, egyben azzal a kéréssel, hogy gondoskodjon a magyar fordításról is. (Tehát a szöveg és annak faxigazolása szerkesztőségünk birtokában van, ez jelent meg lapunkban is.) A szóban forgó szöveg tartalmát, annak lényegét Teller Ede feltehetően ismerte, mert szeptember 5-én - tehát még Zeley faxának megérkezése előtt - egy Grigory N. Margitnak diktált szövegben elhárította, hogy a magyar belpolitikába ártsa magát. Esetleges kritikáit is inkább a Fidesz Amerikával kapcsolatos magatartására korlátozta. Az elhárító levelet azonban Grigory N. Margit már nem továbbította Teller Ede szeptember 6-án bekövetkezett szélütéséig. Utána nyilván elfelejtette vagy szükségtelennek ítélte azt. A Teller Ede által lediktált levélről természetesen Zeley sem kapott értesítést. A professzor halála után a szöveg fordítását Teller Ede egyik magyarul tudó kollégájánál megsürgette, azzal a kéréssel, küldjék el a Népszabadsághoz. A fordító szintén nem tudhatott Teller Ede visszavonó sorairól, így a szöveget szerkesztőségünkbe faxolta. Lapunkban a Zeley László által Teller professzornak elküldött, de az általa szeptember 5-én már általánosságban visszavont írás jelent meg. Magunk nem a történetért, hanem a végeredményért vagyunk felelősek".
Pálinkás József akadémikus (Kegyeletsértők, Népszabadság, 2003. szeptember 17.)
"Még ki sem hűlt a teste, kezdhetném... és a görög tragédiák íróinak tehetségét hívnám segítségül, hogy kellő szavakat találjak a nagy halottunk emlékét meggyalázó kegyeletsértők elítélésére. A huszadik század egyik kiemelkedő tudósáról, Teller Edéről szólok, és azokról a kegyeletsértőkről, akik Teller emlékét, szellemét, tudását a Népszabadságban meggyalázták. Teller munkái önmagukért beszélnek, csakúgy, mint élvezetes előadásai és nyilatkozatai. Ha jól emlékszem, egyszer éppen a Vasárnapi Újságban hallottam őt beszélni mindenki által csodált pontossággal, igényesen fogalmazott, egyéni hangszíne máig él emlékezetemben. Angolul is hallottam őt előadni, kis magyar akcentussal, de mindig igen precízen és igényesen fogalmazott. A Népszabadságban neki tulajdonított mondatokat magyar nyelven olvasva is kételkedtem, hogy vajon Tőle, Teller Edétől származnak-e. Az angol szöveg a kételyt még inkább erősítette: Teller Ede ilyesmit nem írhatott le. A szöveg részleteit bizonyára sokan elemzik, és remélem, hogy kiderül, hogy egy magyar nyelven megírt és angolra rosszul lefordított, Teller által soha alá nem írt hamisítványról van szó, amely meggyalázza Teller emlékét: valakik a huszadik század egyik szellemóriását úgy tüntetik fel, mintha úgy gondolkodna és írna, mint a politikai mocskolódások legigénytelenebbjei. A megjelent iromány egy műveletlen kommunikációs tanácsadó által kitalált, kegyeletsértő gonosztett. Csak súlyosbítja a helyzetet, ha az irományt a haldokló Teller közelébe vitték... (...) Minden bizonyíthatóan tőle származó megnyilatkozásnak ellentmond a Népszabadságban megjelent szöveg. Ellentmond tudósi mivoltának és ellentmond a közéletről vallott felfogásának. Szomorúan és elkeseredetten hallgattam az őt ért korábbi liberális támadásokat. Támadták mindenért. A csillagháborús terveknek nevezett Stratégiai Védelmi Kezdeményezés idején az akkori Népszabadság szitokszava volt Teller Ede, aki az én jelenlétemben is kijelentette, hogy addig nem jött Magyarországra, amíg a kommunisták uralmon voltak. Nem hiszem, hogy halála előtt egy régi kommunistával akarta volta 'tisztázni' (...) a magyarországi helyzetet. Vajon kik és mit akarnak most igazolni ezzel a kegyeletsértő hamisítvánnyal? Remélhetőleg a Népszabadság olvasói között is sokan vannak, akik azt gondolják, tartozunk Teller Edének, a huszadik század szellemóriásának annyival, hogy halála után nem engedhetjük őt belerángatni kicsinyes politikai vitákba, kis senkik hazug önigazolásaként".

Csontos János (Horn: Mintha mi írtuk volna, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 18.)
"Summa summárum: Teller Ede haldoklás közben természetesen nem írt és nem diktált semmiféle politikai végrendeletet: magyar hangja, Zeley László a saját politikai prekoncepcióit adta el ellenzékostorozó dokumentum gyanánt. Ezt közölte hétfői címlapján posztumusz üzenetként, kritikátlanul, hanyatt-homlok a Népszabadság, amiért Eötvös Pál elnök-főszerkesztő 48 órán belül megkövette ugyan az olvasókat, de az európai elveket negligálva, e sorok írásáig elmulasztotta benyújtani a lemondását. A dolgok állása szerint Eötvös éppolyan erkölcsi nímand, mint Zeley - tettestársak a hazugságban, a közvélemény félretájékoztatásában és a fokozhatatlan kegyeletsértésben. (...) A legrosszabbul a Zeley-Eötvös tandem által méltatlanul hírbe hozott Illés Zoltán jött ki az ügyből: elsietett, bárdolatlan közleményét, amellyel a semmiről nem tehető Tellert első indulatában illette, még sokszor a fejére fogják olvasni. Ám ez sem született volna meg, ha a Népszabadság politikai farkasvakságból nem jár el ilyen végtelenül inkorrekt módon. Ám ha a Farkasházy-féle kabaréiparban netán találkozunk majd azzal a fordulattal, hogy Illés Zoltán nem ért az atomfizikához, gondoljunk majd arra: még mindig kétszer annyit ért hozzá, mint a kormány gazdasági és környezetvédelmi miniszterei együttvéve. (...) nem érdektelen, amit Horn Gyula, a szocialisták exminiszterelnöke kedden este, tehát Eötvös beismerése idején üzletemberek előtt mondott: 'Minden jel szerint Teller Ede levele hiteles, tényleg ő írta. Nem tudom, olvasták-e: mintha mi írtuk volna. Egyébként én azért is el tudom képzelni, hogy ezt ő írta, mert elég jól ismerem őt, többször találkoztunk, együtt szerepeltünk rendezvényeken - ugyanez a stílusa volt akkor is'. (...) 'Mintha mi írtuk volna' - itt a lényeg. A Népszabadság hasztalan magyarázkodik egy teljes kolumnán, hogy miért hágták át az újságkészítés elemi szabályait - a jelek szerint a rendszeren belülről nem volt gyanús az ordító valószínűtlenség sem: a szerkesztőség annyira elhitte a saját maga által is sugalmazott valóságképet, hogy maga is bedőlt neki. Különösen fájdalmas Eötvös Pál Felelősségünk című írásának mellébeszélése, szómágiaszerű mosakodása, nemkülönben a konklúziója: 'Magunk nem a történetért, hanem a végeredményért vagyunk felelősek'. Hol a határa a cinizmusnak? Hát mi más a kinyomtatott újság, mint végeredmény? Vagy azt akarja sugallni a főszerkesztő: a történetet mások írták? Talán maga a brókerbotrányba lassan belerokkanó politikai baloldal? Eötvös és a Népszabadság nem nyeretlen kétéves: hogyan ülhettek fel egy nyugdíjas rádiós elmeszüleményének?"

"A történet, amiért a Népszabadság 'nem felelős', több mint szánalmas. Adott egy nyugalmazott rádiós, aki 2000-ben megválik a Magyar Rádiótól, de belépőt szerez, és bejár faxolgatni az adófizetők költségén. Többek között Teller Edét, korábbi interjúalanyát látja el a közrádió archívumából kigyűjtött anyagokkal, noha a világhírű tudós kilencvenöt éves korára már sem olvasni, sem rádiót hallgatni nem tud. Saját bevallása szerint maga Medgyessy Péter fordult hozzá, hogy eszközöljön ki számára Tellernél egy audienciát - amit a fizikus azzal hárított el, hogy nincs ő annyira képben az aktuális magyar belpolitikát illetően, de hát szívesen látja. A meghívás fontos volt a nyár során nagy szimbolikus veszteségeket elkönyvelő kormányoldalnak, nyílt titoknak számított ugyanis Orbán Viktor közelgő látogatása Teller Edénél - valahogyan ellensúlyozni kellett a dolgot. Zeley a belpolitikai tájékozatlanságról szóló Teller-féle kifogást megrendelésnek tekintette, s lelkesen gyűjtötte a baloldal szája íze szerinti belpolitikai információkat, amelyek a Magyar Nemzet és a Népszabadság egybehangzó fakszimile 'dokumentumközlései' alapján átmenetet képeztek egy nyilvános feljelentés és egy ügynöki jelentés között. A Medgyessy-párti missziót azonban sajnálatos módon keresztülhúzta a szimbolikus politikai küzdelemben felhasználni kívánt, tendenciózusan félretájékoztatott Teller Ede halála. Zeleyt (és az akcióba nyilván már beavatott Népszabadságot) ez a mellékes körülmény nem rendítette meg: véghezvitték, amit elhatároztak. Teller akkor is fog üzenni, ha fizikailag már akadályoztatva van, és kész! Zeley konspirációs kultúrája ugyan a Tanú-korszak szintjét sem éri el (...), a Népszabadság sokat látott szerkesztői azonban fenntartások nélkül beszkenneltek a Tellernek tulajdonított levél aláírásaként egy különálló, szignóval ellátott névjegyet. (...) Próbáljuk elképzelni, amint a nyugdíjas budapesti rádiós konspiratívan faxolgat a megbízható nyugdíjas amerikai fizikusnak a Teller-intézet folyosójára, hogy kikerüljék Teller politikailag megbízhatatlan közvetlen munkatársait. S képzeljük hozzá az örömujjongást a Népszabadság szerkesztőségében, amikor e konspiráció primitív végeredménye - jócskán Teller halála után - végre befut. És szégyelljük magunkat a szakma nevében (...)(Seres László) legalább érzékeli azt, amit Eötvös a jelek szerint nem: az eset a rendszerváltozás óta a legsúlyosabb hitelvesztést eredményezheti a kormányhoz közel álló berkekben; a koholt Teller-levél erkölcsileg padlóra küldheti az egész hazai baloldalt. Hiteles baloldal nélkül pedig féloldalas az ország. Közös nemzeti érdek volna hát az erkölcsi gondok kibeszélése - ám nem úgy, ahogy Gyurcsány Ferenc gondolja: 'legyen fegyverszünet', de a bűnösök ne bűnhődjenek".

Osztovits Ágnes (Mélypont, Heti Válasz, 2003. szeptember 19.)
"A hírnevére gondosan ügyelő Népszabadság hamis Teller Ede-levelet tett közzé, majd a nyilvánvaló bizonyítékok hatására elismerte tévedését, és bocsánatot kért olvasóitól. 'Megvezették' a szerkesztőséget egy honi kreálmánnyal. Vajon miért ültek fel e tartalmilag, formailag egyaránt kétséges dokumemtumnak? Miért nem tették meg a szükséges lépéseket, miért nem ellenőrizték a közlemény hitelességét? Csak egyetlen válasz van: nagyon kedvükre való volt az ellenzék megleckéztetése. Végre nem ők, nem a szocialisták és szabad demokraták, hanem egy Orbán Viktor mellett a 2002-es választások két fordulója között kiálló nagy, világhírű tudós mondja ki, hogy a Fidesz nem viszi előre az ország szekerét. A nagy és fölöttébb értékes zsákmány elhomályosította a tekinteteket. Félre kegyelet, félre józan ész, jöjjön a címoldalon a levél, amely hatásosabbnak ígérkezik az MSZP most beindult Fidesz-ellenes kampányánál, ami még a baloldaliak körében sem arat osztatlan sikert. A Népszabadság szerkesztőségében a fontos szerzemény felett érzett öröm annál is érthetőbb, mert az áldokumentumban a tudós érzékeny pontokat érint. Amerika-ellenesség, atomerőmű, antiszemitizmus. Tellernek ezek valóban a vesszőparipái. De vajon honnan vette Teller az információit? A lapot ez nem érdekeli, mert pontosan ismeri a rendszerváltás körüli magyar sajtóban kialakult gyakorlatot. Küldj egy érzelmes, felindult, aggodalmas, a jobboldal ármánykodását leleplező belföldi helyzetjelentést valahova, valakinek, szörnyülködj, kérj segítséget, majd faxoltasd vissza saját anyagodat egy nagy világlap, esetleg egy nagy ember gépéről. Sokan megtették eddig is, ám Zeley László esetében visszajutott a hazai közönséghez az eredeti írás, amely Teller állásfoglalását kérte. Vajon mi vehette rá ezt az elismert tudományos újságírót, aki Teller Edével interjúkötetet publikált, hogy a súlyosan beteg, 95 éves tudóst olyan nevekkel és esetekkel traktálja, amelyek egy halálra készülő emberre aligha tartoznak? Mi ez az agyrém? Miért kellene az aggastyán Tellernek Illés Zoltán vagy Lovas István vélt vagy valós viselt dolgaival foglalkoznia? Hol itt a tapintat, a tisztelet, az állítólagos baráti szeretet? Mit akart Zeley László? Miféle fanatizmus mozgatta? Szerencsétlen nyilatkozatai, hogy ő Teller egyetlen hiteles magyar barátja, hogy a jobboldal helyett mindig ő állt a tudós mellett, mert sem Antall, sem Orbán nem akart hallani róla, valódi dokumentumokkal, tényekkel könnyen cáfolhatók. Miféle megszállottság kell ahhoz, hogy vélt igazát rákényszerítse egykori interjúalanyára? Mi vitte rá a hamisításra? S végül ugyan miért kellene a baloldal hívévé tenni Tellert?

Hogy mi a véleménye az amerikai baloldali liberálisoknak Teller Edéről, azt a kilencvenes években magyarul is kiadott, a tényfeltáró újságírás egyetemi tankönyvének minősített Teller háborúja című kötet is bizonyítja, amely egy beteges gonosztevőt állít elénk. A The New York Times rátett erre a véleményre egy lapáttal, amikor a halálhír után Teller nélkül jobb lett volna a világ címmel közölt publicisztikát. Teller Edének sokan máig nem bocsátják meg következetes antikommunizmusát, nem fogadják el, hogy a szovjet rendszer esküdt ellensége volt, hogy a nevéhez köthető csillagháborús terv kormányzati elfogadtatásával végső soron térdre kényszerítette a Szovjetuniót. S ezzel lehetővé tette az egykori, kényszerű csatlós országokban, szülőhazájában is a rendszer megváltozását. Volt egy nagy tudósunk, utolsó a maga generációjában. Zsenialitását, gondolkodásának eredetiségét még ellenfelei sem vonták kétségbe. Tudományos elismeréseinek se szeri, se száma. Ez a nagy ember boldogan jött a rendszerváltozás utáni Magyarországra. Ott ült az új Magyarok Világszövetségének ünnepi ülésén az első sorban, támogatta a Duna Televíziót, mert hidat vert a világ magyarjai között. Példát adott arról, hogyan kell a magyar nyelvet ápolni és őrizni. Rajongott Bartókért, és halála előtt Ady-verseket olvastatott fel magának. Miért kell ettől a nagy tudóstól botránnyal búcsúznunk? Miért kell kegyeletet sértenünk? Hová süllyedhet még a magyar értelmiség, a magyar újságírás? Valószínű, elértük a mélypontot. De nem a Pilinszky-féle ünnepet. Hanem azt, ahonnan már nagyon nehéz felemelkedni. Talán csak egymást segítve lehetne".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695