Gyurcsány Ferenc ingatlanjai (2. rész)

2003-10-01

1997 és 1999 között egy állami üdültetéssel foglalkozó szervezet évi 2,5 millió forintért bérelte vissza az Aldo Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Kft.-től, Gyurcsány Ferenc cégétől azt a balatonöszödi kormányüdülőből leválasztott villát, amelyet a sportminiszter 10 éve lízingelt az államtól. A Fidesz-MPSZ szerint a Miniszterelnöki Hivatalnak az állam nevében vissza kellene perelnie Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminisztertől a balatonöszödi ingatlant és az Országgyűlési Klubot. Ezt az SZDSZ sem ellenezné.

Háttér
1997 és 1999 között egy állami üdültetéssel foglalkozó szervezet évi 2,5 millió forintért bérelte vissza az Aldo Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Kft.-től, Gyurcsány Ferenc cégétől azt a balatonöszödi kormányüdülőből leválasztott villát, amelyet a sportminiszter 10 éve lízingelt az államtól. A Fidesz-MPSZ szerint a Miniszterelnöki Hivatalnak az állam nevében vissza kellene perelnie Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminisztertől a balatonöszödi ingatlant és az Országgyűlési Klubot. Ezt az SZDSZ sem ellenezné. Szíjjártó Péter és Répássy Róbert fideszes képviselők szerint Gyurcsány szinte ingyen jutott hozzá a balatoni villához, a budapesti Képviselői Klub pedig az állam 100 millió forintos beruházása után mindössze 11 millió forintért került a miniszter volt cégének tulajdonába. Gál J. Zoltán kormányszóvivő szerint az ellenzéki képviselők vádjai csupán rágalmak, Gyurcsány tíz évvel ezelőtt üzletemberként jogszerűen vásárolt az államtól, amit az Állami Számvevőszék és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálatai is alátámasztanak. Gyurcsány Ferenc ingatlanügyeit kritizálta Jánosi György MSZP országos választmányi elnök is, szerinte néhányan igazi munka nélkül jutottak vagyonhoz, hatalomhoz. Horn Gyula volt miniszterelnök egy vidéki sajtóbeszélgetésen bírálta az MSZP vezetőit illetve a kormány tagjait. Kovács László pártelnök Jánosi felvetéseivel kapcsolatban elmondta: a gyanús ügyeket ki kell vizsgálni, és ezeknek lehetnek politikai elemei. Az MSZP augusztus 21-i elnökségi ülésén Kovács László pártelnök a Fidesz által indított politikai támadásnak minősítette a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter ingatlanszerzésével kapcsolatos ellenzéki vádakat. Kovács úgy vélte: nincs Gyurcsány-ügy, a balatonöszödi villa megvásárlása ugyanis nem kapcsolódik a miniszter tevékenységéhez, sőt, az üzleti morállal sem ellentétes. Az ülésen részt vevő Medgyessy Péter miniszterelnök is úgy fogalmazott, hogy a Gyurcsány Ferenc cégeihez kötődő ingatlanügyek jogszerűek. Jánosi György elmondta: félreértették korábbi nyilatkozatát, ő a párt egységes, hiteles és erőteljes válaszának hiányát vetette fel korábban. Kuncze Gábor úgy vélte: még senki sem bizonyította be, hogy rendben lenne minden, akár üzletileg is, Gyurcsány Ferenc körül. Szíjjártó Péter Fideszes politikus írásban fordult a legfőbb ügyészhez az ingatlanok visszaszerzésével kapcsolatban.

Összefoglalás:
Gyurcsány Ferencet vagy az MSZP-t bíráló érvek és vélemények:
- az állam egy színlelt szerződéssel odaajándékozta Gyurcsány úrnak egy értékes ingatlanát. Az, hogy ezen ügylet erkölcsileg elfogadhatatlan, szocialista részről sem nagyon vitatják, bár elhangzott olyan vélemény, hogy a szerződés egy üzletemberrel köttetett, s az üzleti erkölcsöt nem sértette; a szerződések körében él a szerződési szabadság elve, tehát a felek a szerződés tartalmát szabadon állapítják meg; a jog azonban korlátokat állít a szabadság elé, ezek közé tartozik az a rendszerváltozás után keletkezett Ptk.-módosítás, mely szerint 'semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik, így a szerződések világában súlyos jogi tévedést hangoztatnak "az erkölcstelen, de jogos" elv hirdetői;
- Gyurcsány Ferenc és az állam szerződése nemcsak a jó erkölcsbe, hanem tételes jogszabályba is ütközik: a Ptk. szerint a szerződésben szereplő szolgáltatásoknak egyenértékűeknek kell lenniük, ha feltűnően nagy az értékkülönbség, a szerződés megtámadható; Gyurcsány Ferenc esetében jó erkölcsbe ütköző és feltűnően nagy értékkülönbséget tartalmazó szerződéssel állunk szemben, amely érvénytelen;
- kettős mércét alkalmaz az MSZP azon ügyek szereplőnek az esetében, akik politikai összeköttetéseiket használták fel üzleti célokra; Kiss Elemérnek mennie kellett, Gyurcsánynál 'látszatokról' beszélnek, holott az üdülővásárlás havi részleteinek és az állam által fizetett bérleti díjnak a pontos egybeesése olyan látszatot sejtet, amely már-már azonos lehet a valósággal;
- Gyurcsány az a KISZ KB-sből állami bankhitel révén multimilliárdossá avanzsált harmadik utas 'szociáldemokrata' politikus, aki - régi elvtárs barátja aktív közreműködésével - szerzett magának (tízéves kamatmentes részletre, lízingkonstrukcióval) az államtól egy kormányzati üdülőt, majd nem sokkal később az éves lízingdíj mértékével megegyező éves bérleti díjért kiadta árendába az államnak a nyaralót; ez a konstrukció sokkal inkább sérti a jó erkölcsöt, mint a Legfelsőbb Bíróság által jó erkölcsbe ütközőnek ítélt Tocsik-féle sikerdíjas szerződés;
- vállalkozón, üzletemberen a többség olyasvalakit ért, akinek vannak jó ötletei, van fantáziája, ügyessége, mer és tud kockáztatni; Gyurcsány esetében azonban - legalábbis az öszödi és a Szemere utcai ingatlan esetében - ilyen erények nem szükségeltettek; az ő 'érdeme', hogy megfelelő információkkal és kapcsolatokkal rendelkezett. Olyan lehetőséget használt ki, amelyről más nemigen tudhatott, olyat, amelyet - az ingatlan visszabérlése - feltehetőleg kifejezetten az ő számára teremtettek;
- a kormány látványos népszerűségvesztését nem a brókerbotrány, még csak nem is az áremelések, a megszorító intézkedések indították el, hanem az inkriminált Gyurcsány-ügy; ez pszichológiai értelemben fordulópontot jelentett: ezzel lépte át a kormány a Rubicont, ezzel kezdődött el erkölcsi erodálódása.

Gyurcsány Ferencet támogató érvek és vélemények:
- a balliberális médiaértelmiség makacs módon antikapitalista, amely teljességgel diszfunkcionális, ha ugyanis meg akarjuk valósítani az olyan baloldali értékeket, mint a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésnek megállítása, sőt csökkentése, a legrászorultabbak fokozott támogatása, az csak sikeres piacgazdaságban, nyersebben, kapitalizmusban lehetséges, márpedig ez elképzelhetetlen kapitalisták nélkül; jelenleg azonban, ha valakiről 'kiderül' - hiszen hivatalba lépésekor maga részletesen ismertette -, hogy tíz évvel ezelőtt részt vett a privatizációban, mint Gyurcsány, az nemcsak a Fidesz pergőtüzére, de saját párttársai részéről a szolidaritás hiányára, sőt az elvileg őket támogató értelmiség fanyalgására is bizton számíthat;
- Gyurcsány Ferencre és Hiller Istvánra elsősorban nem azért van szüksége a pártjuknak, mert tárcájukat kizárólag ők képesek sikeresen vezetni, hanem azért, mert ők képesek hiteles eszmeiséggel feltölteni ezt a pártot és ezt értelmiségi esszékben és közérthető nyelven egyaránt kifejteni;
- a "gyurcsányok" vagyona nem bűnös úton jött létre, hanem éppen úgy, mint a többi újgazdagé; használta, felhasználta és kihasználta kora lehetőségeit, személyes kapcsolatait, a politikai hátszelet, a bujkáló lehetőséget és a kínálkozó alkalmat; többnyire így születtek az utóbbi években az üzleti magánvagyonok; meglehet, a kényes ízlésűeknek ez nem smakkol, de az újra virágkorát élő magyar kapitalizmus így teremteti meg a nemzeti tőkét;
- Gyurcsány világképében van néhány olyan fogalom, amit már megtanult, és ami a közszolgálatban újdonság. Ilyen a hatékonyság, a teljesítmény és annak kiértékelése, az elszámolás. Ezek az üzleti világban ragadtak rá, és bevitte őket a közigazgatásba. Legalábbis elkezdte, megpróbálta. De még ennél is tovább ment. Elhitte, el akarta hinni, hogy a közszolgálat saját hirdetett értékei - az átláthatóság, az igazmondás, a nyíltság valóban fontos dolgok;
- a szőke nőkkel, a bevándorlókkal, az ügynökökkel, a cigányokkal és még sok más csoporttal kapcsolatos nézetekről tudni lehet, hogy előítéletek; az újgazdagokról is vannak előítéletek, ilyen pl. az, hogy tisztességtelenek, nincs helyük a közéletben; hasonló előítélettel viseltetnek sokan a "késő Kádár kori elittel" szemben is; a gyurcsány-jelenség azért fontos, mert rámutat: ezek is csak előítéletek, mint ilyenek, többnyire egyoldalúak, rosszindulatúak; személyes bátorság kell ahhoz, hogy valaki vállalja ezek igazságtalanságát; Gyurcsány vállalta, hogy ledönt tabukat, áttör előítéleteket, erkölcsi normákat testesít meg.

Gyurcsány Ferencet vagy az MSZP-t bíráló érvek és vélemények:
- az állam egy színlelt szerződéssel odaajándékozta Gyurcsány úrnak egy értékes ingatlanát. Az, hogy ezen ügylet erkölcsileg elfogadhatatlan, szocialista részről sem nagyon vitatják, bár elhangzott olyan vélemény, hogy a szerződés egy üzletemberrel köttetett, s az üzleti erkölcsöt nem sértette; a szerződések körében él a szerződési szabadság elve, tehát a felek a szerződés tartalmát szabadon állapítják meg; a jog azonban korlátokat állít a szabadság elé, ezek közé tartozik az a rendszerváltozás után keletkezett Ptk.-módosítás, mely szerint 'semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik, így a szerződések világában súlyos jogi tévedést hangoztatnak "az erkölcstelen, de jogos" elv hirdetői;
- Gyurcsány Ferenc és az állam szerződése nemcsak a jó erkölcsbe, hanem tételes jogszabályba is ütközik: a Ptk. szerint a szerződésben szereplő szolgáltatásoknak egyenértékűeknek kell lenniük, ha feltűnően nagy az értékkülönbség, a szerződés megtámadható; Gyurcsány Ferenc esetében jó erkölcsbe ütköző és feltűnően nagy értékkülönbséget tartalmazó szerződéssel állunk szemben, amely érvénytelen;
- kettős mércét alkalmaz az MSZP azon ügyek szereplőnek az esetében, akik politikai összeköttetéseiket használták fel üzleti célokra; Kiss Elemérnek mennie kellett, Gyurcsánynál 'látszatokról' beszélnek, holott az üdülővásárlás havi részleteinek és az állam által fizetett bérleti díjnak a pontos egybeesése olyan látszatot sejtet, amely már-már azonos lehet a valósággal;
- Gyurcsány az a KISZ KB-sből állami bankhitel révén multimilliárdossá avanzsált harmadik utas 'szociáldemokrata' politikus, aki - régi elvtárs barátja aktív közreműködésével - szerzett magának (tízéves kamatmentes részletre, lízingkonstrukcióval) az államtól egy kormányzati üdülőt, majd nem sokkal később az éves lízingdíj mértékével megegyező éves bérleti díjért kiadta árendába az államnak a nyaralót; ez a konstrukció sokkal inkább sérti a jó erkölcsöt, mint a Legfelsőbb Bíróság által jó erkölcsbe ütközőnek ítélt Tocsik-féle sikerdíjas szerződés;
- vállalkozón, üzletemberen a többség olyasvalakit ért, akinek vannak jó ötletei, van fantáziája, ügyessége, mer és tud kockáztatni; Gyurcsány esetében azonban - legalábbis az öszödi és a Szemere utcai ingatlan esetében - ilyen erények nem szükségeltettek; az ő 'érdeme', hogy megfelelő információkkal és kapcsolatokkal rendelkezett. Olyan lehetőséget használt ki, amelyről más nemigen tudhatott, olyat, amelyet - az ingatlan visszabérlése - feltehetőleg kifejezetten az ő számára teremtettek;
- a kormány látványos népszerűségvesztését nem a brókerbotrány, még csak nem is az áremelések, a megszorító intézkedések indították el, hanem az inkriminált Gyurcsány-ügy; ez pszichológiai értelemben fordulópontot jelentett: ezzel lépte át a kormány a Rubicont, ezzel kezdődött el erkölcsi erodálódása.

Gyurcsány Ferencet támogató érvek és vélemények:
- a balliberális médiaértelmiség makacs módon antikapitalista, amely teljességgel diszfunkcionális, ha ugyanis meg akarjuk valósítani az olyan baloldali értékeket, mint a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésnek megállítása, sőt csökkentése, a legrászorultabbak fokozott támogatása, az csak sikeres piacgazdaságban, nyersebben, kapitalizmusban lehetséges, márpedig ez elképzelhetetlen kapitalisták nélkül; jelenleg azonban, ha valakiről 'kiderül' - hiszen hivatalba lépésekor maga részletesen ismertette -, hogy tíz évvel ezelőtt részt vett a privatizációban, mint Gyurcsány, az nemcsak a Fidesz pergőtüzére, de saját párttársai részéről a szolidaritás hiányára, sőt az elvileg őket támogató értelmiség fanyalgására is bizton számíthat;
- Gyurcsány Ferencre és Hiller Istvánra elsősorban nem azért van szüksége a pártjuknak, mert tárcájukat kizárólag ők képesek sikeresen vezetni, hanem azért, mert ők képesek hiteles eszmeiséggel feltölteni ezt a pártot és ezt értelmiségi esszékben és közérthető nyelven egyaránt kifejteni;
- a "gyurcsányok" vagyona nem bűnös úton jött létre, hanem éppen úgy, mint a többi újgazdagé; használta, felhasználta és kihasználta kora lehetőségeit, személyes kapcsolatait, a politikai hátszelet, a bujkáló lehetőséget és a kínálkozó alkalmat; többnyire így születtek az utóbbi években az üzleti magánvagyonok; meglehet, a kényes ízlésűeknek ez nem smakkol, de az újra virágkorát élő magyar kapitalizmus így teremteti meg a nemzeti tőkét;
- Gyurcsány világképében van néhány olyan fogalom, amit már megtanult, és ami a közszolgálatban újdonság. Ilyen a hatékonyság, a teljesítmény és annak kiértékelése, az elszámolás. Ezek az üzleti világban ragadtak rá, és bevitte őket a közigazgatásba. Legalábbis elkezdte, megpróbálta. De még ennél is tovább ment. Elhitte, el akarta hinni, hogy a közszolgálat saját hirdetett értékei - az átláthatóság, az igazmondás, a nyíltság valóban fontos dolgok;
- a szőke nőkkel, a bevándorlókkal, az ügynökökkel, a cigányokkal és még sok más csoporttal kapcsolatos nézetekről tudni lehet, hogy előítéletek; az újgazdagokról is vannak előítéletek, ilyen pl. az, hogy tisztességtelenek, nincs helyük a közéletben; hasonló előítélettel viseltetnek sokan a "késő Kádár kori elittel" szemben is; a gyurcsány-jelenség azért fontos, mert rámutat: ezek is csak előítéletek, mint ilyenek, többnyire egyoldalúak, rosszindulatúak; személyes bátorság kell ahhoz, hogy valaki vállalja ezek igazságtalanságát; Gyurcsány vállalta, hogy ledönt tabukat, áttör előítéleteket, erkölcsi normákat testesít meg.


Dessewffy Tibor (Botrányok hálójában, Népszabadság, 2003. augusztus 30.)
"A társadalmi nyilvánosság (...) szerkezetváltozásának lényege, hogy a baloldali és liberális értelmiség nagy része - a politikai logika elutasítása és az antikapitalisztikus érzemények miatt - nyitott az ellenzéki botrányretorikára. Így állhat elő az a helyzet, hogy míg a jobboldal egy feléje irányuló esetleges botrány kapcsán egységesen elutasító, addig a baloldali és liberális média az anyagi, materiális 'botrányok' irányában teljesen nyitott, adaptív. Emiatt lehetséges, hogy a Magyar Nemzet által tudatos sorrendben feldobott témák, 'botrányok' majd mindegyike sikeresen landol, megtapad a balliberális médiában - ily módon tematizálva a közbeszédet. Mondjunk ezzel szemben akár csak egyetlen példát az Orbán-kormány időszakából, amikor a Magyar Nemzet (ön)kritikusan reagált volna az akkori ellenzék által prezentált bármelyik témára! Ebből persze az is következik, hogy a baloldali és liberális médiumok nem állnak közvetlen pártirányítás alatt. De következik más is. Az, hogy a balliberális média és értelmiség nagy része felül a Fidesz tudatos botránystratégiájának. Elég, ha csak a személyeket nézzük, akikre az utóbbi időben a botránypolitizálás fókuszált. Magyar Bálint, Gyurcsány Ferenc és Juhász Ferenc olyan tehetséges és karakteres politikusok, akik vélhetőleg a következő választásokon is fontos szerepet kapnak majd. Ellehetetlenítésük, tekintélyük fokozatos erodálása teljesen logikus ellenzéki stratégia. Az már sokkal kevésbé világos, hogy miért asszisztálnak ehhez a kormányoldalt támogató értelmiségiek, a média és esetenként egyes pártokon belüli frakciók is. Bár ez utóbbi talán elintézhető azzal, hogy a kívülről jövő támadások hallgatólagos támogatása a belső erőcsoportok küzdelmének a része, nem árt észre venni: a Fidesznek fontos versenyelőnye a politikai arénában, hogy támadások esetén működik az elemi közösségi szolidaritás. Érdekesebb a balliberális médiaértelmiség makacs antikapitalizmusa, amely teljességgel diszfunkcionális. Ha ugyanis meg akarjuk valósítani az olyan baloldali értékeket, mint a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésnek megállítása, sőt csökkentése, a legrászorultabbak fokozott támogatása, az csak sikeres - ahogy szégyenlősen nevezni szokás - piacgazdaságban, nyersebben, kapitalizmusban lehetséges. Márpedig ez elképzelhetetlen kapitalisták nélkül, akiknek saját gyarapodásuk mellett a nagyobb közösség boldogulásához is hozzá kell járulniuk. Jelenleg azonban, ha valaki akár 'nem kapitalistaként' néhány hónapja házat vesz, mint Magyar Bálint, vagy 'kiderül róla' - hiszen hivatalba lépésekor maga részletesen ismertette -, hogy tíz évvel ezelőtt részt vett a privatizációban, mint Gyurcsány, az nemcsak a Fidesz pergőtüzére, de saját párttársai részéről a szolidaritás hiányára, sőt az elvileg őket támogató értelmiség fanyalgására is bizton számíthat. Félreértés ne essék, nem a törvénytelenségek szőnyeg alá söpréséről, eltussolásáról beszélek. Ezekre következetesen derítsenek fényt az erre hivatott szervek - de vegyük végre észre: jogszerűtlenség egyik előbb említett politikus esetében sem merült fel. Arról van szó, hogy erkölcsi kérdésekben az ellenfél definícióját szinte automatikusan fogadja el a baloldal - márpedig ez esetben nincs megállás (...) Összefoglalva: mind az antikapitalizmussal, mind a politikai erkölccsel kapcsolatban némi józanságot, az ellenzéki botrányretorikával szemben pedig jó adag szkepszist és analitikus gondolkodást javasolnék. Ez utóbbi nem jelent mást, mint annak a racionális vizsgálatát, hogy az ügyek valóban botrányok-e."

Aczél Endre (Őrzők, Népszabadság, 2003. szeptember 4.)
"Ellentétben azokkal, akik amnéziában szenvednek vagy csak tettetik ugyanezt, én még jól emlékszem azokra az időkre, amikor a Köztársaság téri MSZP-székházban Szekeres Imre ügyvezető alelnök tartotta a frontot, s a párt a maga 33 képviselőjével oly magányos és oly csüggedt volt, hogy Szekeres háromszor is bocsánatot kért, még mielőtt bárkit is meghívni merészelt egy kávéra. Volt, akinek a párt volt fontos, volt, akinek a pénzcsinálás, de a kettő ritkán találkozott egymással. A könnyebbik utat föltétlenül a piacgazdasági társasjáték kínálta, már csak azért is, mert a volt nómenklatúra tagjai, a hozzájuk csapódó és velük 'kollaboráló' elemekkel együtt - ellentétben, mondjuk, Antall 'történészkormányával' - pontosan tudták, mi az, amit érdemes privatizálni, s mi az, amit nem. (...) Pár éve jött egy ember, aki Londonban vészelte át az MSZP számára oly nehéz időket, és kategorikus imperatívuszokban közölte, hogy miként kéne a pártnak a jövőben 'felállnia'. Ez volt Németh Miklós, ki ebbe a vállalkozásába aztán bele is bukott, holott, ha nem akar utat mutatni, befogadják, s ma tán ő a miniszterelnök. Aztán jött még egy, itthonról, aki vagyonának gyarapításával foglalatoskodott a nehéz időkben, s ő is mondott eredeti dolgokat az MSZP, mondjuk így, új minőségének kiformálásáról. Ez Gyurcsány Ferenc. Ki azonban nem is jött, mint Németh, hanem hozták. (Átszállójeggyel, egyenest a kormányba.) Az őrzők, úgy fest, nemigen szeretik az időben és térben messziről jötteket. Van az MSZP-nek egy erős komponense, amelyik eleve aggályosnak tartja, ha a hajdani 'bekkelők' leckéztetik; ez most gőzerővel jön elő. Medgyessy Péternek nem bocsátják meg Gyurcsány Ferencet. Gyurcsány nem az ingatlanlízingjei miatt szitokszó némely körökben, hanem azért, mert idegen testnek érzik. Nota bene Medgyessynek van még néhány kormánybéli pártfogoltja, kit hasonlóképp idegenként, pártidegenként kategorizálnak. Az MSZP őrző és ebben az értelemben 'balos' identitása olyan intenzitással tört föl az elmúlt napokban, ami előzmény és párhuzam nélküli. Mindaz a rosszallás, amit az MSZP vezetésének nagyobbik fele érzett a 'nemzeti közép' importált stratégiájával szemben, egybekeveredett a 'gazdaságpolitika centrumának', a Pénzügyminisztériumnak a 'leneoliberálisozásával'. Meglepődnék, ha Medgyessy úgy érezné, mögötte a párt."

Petri Lukács Ádám (Minden mozog, Népszava, 2003. szeptember 4.)
"Gyurcsány Ferencre és Hiller Istvánra elsősorban nem azért van szüksége a pártjuknak, mert tárcájukat kizárólag ők képesek sikeresen vezetni, hanem azért, mert ők képesek hiteles eszmeiséggel feltölteni ezt a pártot és ezt értelmiségi esszékben és közérthető nyelven egyaránt kifejteni. Márpedig erre olthatatlan szükség van, mert eszmékhez az eszmék nyomán kialakított programokhoz lehet vonzódni, ezek alapján lehet inspirációt teremteni arra, hogy a szocialista pártra azért szavazzanak a választók, mert szimpatikus a mondandója és ne csupán azért, hogy megakadályozzák a Fidesz hatalomra kerülését."

Angyal Ádám (A gyurcsány és a nemecsek, Népszabadság, 2003. szeptember 9.)
"Új fogalom jelent meg a magyar társadalomban, a gyurcsány. Nevét Gyurcsány Ferenc minisztertől kapta. Ő a rendszerváltás óta az első olyan kormánypotentát, aki nyíltan vállalta gazdagságát. Egy évtized alatt jószerint a semmiből - egy eladott családi ház tőkéjéből - felépítette gazdasági birodalmát és hazai mértékkel mérve tekintélyes vállalkozói vagyonát. Ezután elfordult az üzleti tevékenységtől, és visszatért mindig is szeretett hivatásához, a politikához. Mondhatni, biztos anyagi hátterével megengedheti magának, hogy a hatalomból is részt szerezzen. A nyolcvanas évek végét a KISZ-elitben élte meg, tehát jelentős szünet után tért vissza politikai közszereplőként. Sokakkal ellentétben ezt is nyíltan vállalta. Vagy tíz éven át néhány elkötelezett baloldali újságcikk utalt csak a társadalmi kérdések iránti fogékonyságára. A hozzá közel állók tudták, hogy nagy szerelme a társadalom érdekeinek megfogalmazása és képviselete, de a nyilvánosság számára ennek sok jelét nem adta. A 2002. évi választások alatt azonban már belső bizalmas tanácsadó volt a nyertes pártban, majd a miniszterelnök stratégiai főtanácsadója, és most egy olyan tárca minisztere, amelyhez túl sok szakmai köze eddig nem volt. Karrierista - lehetne rá mondani. A gyurcsány azonban nem ezt jelenti. A gyurcsány az irtózatos kockázatvállalást jelenti. A rizikó nem üzleti, nem a vagyon elvesztéséről van szó. Minden bizonnyal van, aki azt kezelje, vigyázzon rá. Éppenséggel az lehet majd gyanús, ha gyarapszik. (...) Amit a vállalkozótól elfogad a környezete - például, hogy gazdagodik -, azt a politikustól rossz néven veszi. Ez a gyurcsány egyik tragédiája. Most szembesül a magyar társadalom és benne a miniszter is azzal, hogy ami az üzleti világban teljesen normális, az a közszereplésben nem az. Ez a gyurcsány-jelenség egyik fontos üzenete. Szó sincs jogi megítélésről. A gyurcsány vagyona nem bűnös úton jött létre, hanem éppen úgy, mint a többi újgazdagé. Használta, felhasználta és kihasználta kora lehetőségeit, személyes kapcsolatait, a politikai hátszelet, a bujkáló lehetőséget és a kínálkozó alkalmat. Többnyire így születtek az utóbbi években az üzleti magánvagyonok. Meglehet, a kényes ízlésűeknek ez nem smakkol, de az újra virágkorát élő magyar kapitalizmus így teremteti meg a nemzeti tőkét.

A gyurcsány másik kockázata politikai múltja. Nem elég, hogy gazdag, de még össze is köthető a letűnt és sok tekintetben akár alaptalanul is megtagadott rendszer elitjével. Részese volt, és benősülése révén többszörösen kötődik is a volt hatalmi kiváltságosokhoz, a nómenklatúrához. Anyósa és annak édesapja is felelős gazdasági - és ami akkor azzal együtt járt: politikai bizalmi - szereplők voltak. Hogy házasságát szerelem vagy érdek motiválta, az a közvéleményt nem érdekli. Összefonódnak, oligarchát alkotnak, továbbélnek - ezt fújja a bulvárszagú szél. Ezt a képet sulykolják. Nemcsak a mindenen fogást kereső politikai ellenfelek, de saját párt- és eszmetársai is erre célozgatnak. Nehéz így lábon maradni.

A harmadik kockázat társadalmi elképzeléseiből következik. Többször és sokféleképp megfogalmazta, hogy milyen irányú változásokat képvisel. A piacgazdaságnak, a demokráciának és ezen belül a szociáldemokráciának sokféle arca van. Kevés dolog van, amit szinte mindenki elfogad. Ezek közé tartozik a változás igénye. Hogy merre, hogyan, mikor, kivel - erről konferenciák szólnak, köteteket írtak, forgatókönyvek készültek. Azután szinte semmi sem úgy valósult meg, ahogy kieszelték. Vélelmezhető, hogy nem eszmékben, elképzelésekben van hiány. Sokkal inkább olyan személyekben, egyéniségekben, akik elképzeléseiket nemcsak megfogalmazzák, de meg is akarják - tudják? - valósítani. A gyurcsány ilyen formát mutat. Már bizonyított az üzleti, és most akar bizonyítani a politikai arénában. (...)

Végül még egy kockázat. A gyurcsány kevés közigazgatási tapasztalattal robbant be az államgépezetbe. Ez nem különleges dolog, hiszen az elmúlt tucatnyi év vezető köztisztviselőinek túlnyomó többsége nem a közszolgálatban nevelkedett. De gyurcsány világképében van néhány olyan fogalom, amit már megtanult, és ami a közszolgálatban újdonság. Ilyen a hatékonyság, a teljesítmény és annak kiértékelése, az elszámolás. Ezek az üzleti világban ragadtak rá, és bevitte őket a közigazgatásba. Legalábbis elkezdte, megpróbálta. De még ennél is továbbment. Elhitte, el akarta hinni, hogy a közszolgálat saját hirdetett értékei - az átláthatóság, az igazmondás, a nyíltság - valóban fontos dolgok. Naivitás? Meglehet. Egészen biztos kockázatos. Szekírozzák is érte eleget. (...) Ha Magyarországon kapitalizmus - divatosabb nevén: piacgazdaság - van, akkor a gazdagok, az üzleti életben érvényesülők szükségképpen fontos szereplői a közéletnek. Semmi okunk nincs fanyalogni azon, hogy egy kisebbség az elmúlt évtizedben meggazdagodott. Kivették a minden katona hátizsákjában ott lapuló marsallbotot. Van köztük olyan, aki bűnös úton szerezte a vagyonát? Büntessék meg! Van olyan, aki attól lett gazdag, hogy a közösség javait hazavitte? Vigyázzunk jobban a közjavakra! Van olyan, aki már az előző rezsimben is közszereplő volt? Talán rátermett. Nem bűnöző volt, hanem az akkori Magyarországért tett valamit. Meglehet, többet, mint azok, akik bár akkor is élték az életüket, de most a jogtiportak álruháját öltik. (...)

A szőke nőkkel, a bevándorlókkal, az ügynökökkel, a cigányokkal és még sok más csoporttal kapcsolatos nézetekről tudni lehet, hogy előítéletek. Az újgazdagokról is vannak előítéletek. Ilyen pl. az, hogy tisztességtelenek, nincs helyük a közéletben. Hasonló előítélettel viseltetnek sokan a 'késő Kádár kori elittel' szemben is. A gyurcsány-jelenség azért fontos, mert rámutat: ezek is csak előítéletek. Mint ilyenek, többnyire egyoldalúak, rosszindulatúak. Személyes bátorság kell ahhoz, hogy valaki vállalja ezek igazságtalanságát. Ez a gyurcsány-jelenség. A politika nagy húsdaráló. Lehet, hogy felőrli Gyurcsány Ferencet (...) De nem a bukás vagy a fennmaradás a gyurcsány-jelenség tétje. Gyurcsány vállalta, hogy ledönt tabukat, áttör előítéleteket, erkölcsi normákat testesít meg. Ebben hasonlít a kis nemecsekhez."

Jobbágyi Gábor, a PPKE, Jog- és Államtudományi Kar intézetvezető egyetemi tanára (A tisztességes Szatócs és az egyszerű Építőmester, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 12.)
"Most már biztosnak látszik: a szocialista politikai vezető réteg számára megoldhatatlan akadályt jelentenek az erkölcsi buktatók. A múltból csak két példát idézek. Horn Gyula miniszterelnökként eltöprengve a Tocsik-ügy erkölcsi és jogi összefüggésein, azt a megállapítását közölte a nyugtalankodó országgal: lehet, hogy az ügy erkölcstelen, de jogilag a szerződés tiszta. Hasonló érveléssel találkoztunk mindkét szocialista miniszterelnök pártállami-pufajkás, illetve titkosszolgálati múltjának boncolgatásakor; mi köze egy bűnös diktatúrában vezető tisztségben végzett tevékenységnek az immár jogállami tiszta múltat kívánó vezető tisztség betöltéséhez? Ez legfeljebb erkölcsi kérdésként merülhet fel a szocialista gondolkodás szerint, amihez a jognak, a politikának semmi köze. Hasonlókat hallhattunk Gyurcsány Ferenc miniszter úr ingatlanügyével kapcsolatban, aki mellett kiállt az MSZP elnöksége és Kovács László pártelnök, mondván, lehet, hogy az ingatlanügylet erkölcsileg kifogásolható, de teljesen jogszerű szerződésről van szó. Az érvelések közös eleme, hogy az erkölcs és a jog egymástól teljesen független fogalmak. Lehet, hogy néhány érzékeny lelkiismeretű ember háborog, de ha a jogszabály kifejezetten nem tilt valamit, vagy amíg bíróság nem ítél el egy cselekedetet, felesleges beszélni róla, mert jogszerű - a szocialista gondolkodásmód szerint. A mentalitás gyökere a baloldalon szívósan továbbélő marxista tanokban keresendő, mely szerint a jog az uralkodó osztály törvényerőre emelt akarata. A mai szocialista politikusi gondolkodásmódban ez úgy adaptálódik: ha hatalmon vagyunk, a jogot mi határozzuk meg, így minden jogos, amit teszünk vagy mondunk. Az érzékeny lelkűek pedig erkölcsileg háboroghatnak. (...)

Nézzük először, mi is történt Gyurcsány miniszter úr ingatlanügyében - már amit a hézagos sajtóhírekből tudni lehet róla. A balatonöszödi kormányüdülő nagyon értékes ingatlancsoportja a magyar állam tulajdona, így ennek alanya, tulajdonosa - közvetve - minden magyar állampolgár. Az üdülő egy értékes házingatlanból és telekből álló részét megvette Gyurcsány Ferenc magántulajdonban lévő cége, igen előnyös feltételekkel; a vételárat Gyurcsány úr cége hosszú időn keresztül lízingdíj formájában törlesztheti, de, hogy ez a cégnek ne legyen nagyon megterhelő, az állam visszabérli az ingatlant borsos áron. (A Gyurcsány úr által fizetett lízingdíj és az állam által fizetett bérleti díj valószínűleg igen közel áll egymáshoz.) Így az ingatlan használatában nem következett be lényeges változás, azt továbbra is a kormány használja, valószínűleg különösebb pénzmozgás sem volt, hiszen a lízingdíj és a bérleti díj valószínűleg kiegyenlíti egymást; viszont Gyurcsány úr cége gyakorlatilag ingyen - vagy töredékáron, ezt nem hozták nyilvánosságra - hozzájutott egy sok tíz milliós értékű állami ingatlanhoz. Rövidebben fogalmazva: az állam egy színlelt szerződéssel odaajándékozta Gyurcsány úrnak egy értékes ingatlanát. Az, hogy ezen ügylet erkölcsileg elfogadhatatlan, szocialista részről sem nagyon vitatják, bár elhangzott olyan vélemény, hogy a szerződés egy üzletemberrel köttetett, s az üzleti erkölcsöt nem sértette. Az alapkérdés: lehet-e jogszerű, ami erkölcstelen? Lehet-e egy erkölcstelen szerződés jogszerű? Szerencsére ma már a rendszerváltozás jogszabályainak és bírói gyakorlatának átalakulása nyomán határozott nemmel felelhetünk a kérdésre. A jogállamok sok évszázad alatt meggyökeresedett jogszabályai, bírói gyakorlata alapján a jog, a jogszabály erkölcsi megalapozottsága egyértelmű. A jog nem fedi le az erkölcsöt, léteznek olyan magatartások - nem nagy számban -, melyek erkölcsileg elítélendők lehetnek, de jog szerint, meghatározott keretek között legálisak (például élettársi kapcsolat, abortusz). Ugyanakkor az erkölcsi szabályok jelentős része egyértelműen jogi norma is (ne lopj, ne ölj, a hamis tanúzás tilalma, nemi erkölcs elleni bűncselekmények stb.). 'A jog az erkölcs minimuma' (...) A szerződések körében él a szerződési szabadság elve, a diszpozitivitás elve; tehát a felek a szerződés tartalmát szabadon állapítják meg. A jog azonban korlátokat állít a szabadság elé; ezek közé tartozik az a rendszerváltozás után keletkezett Ptk.-módosítás, mely szerint 'semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik' (Ptk. 200. § (2) bek.). Vagyis az erkölcstelen szerződéshez a polgári jog komoly szankciót fűz, megtagadja a jogvédelmet az ilyen szerződéstől, a szerződés érvénytelen, semmis. Így a szerződések világában súlyos jogi tévedést hangoztatnak 'az erkölcstelen, de jogos' elv hirdetői. (...) Azonban Gyurcsány Ferenc és az állam szerződése nemcsak a jó erkölcsbe, hanem tételes jogszabályba is ütközik. A Ptk. szerint a szerződésben szereplő szolgáltatásoknak egyenértékűeknek kell lenniük. Ha feltűnően nagy az értékkülönbség, a szerződés megtámadható (Ptk. 201. §). Tiszteletteljes kérdés a szocialista politikusokhoz: hol kapott itt az állam megfelelő értékű ellenszolgáltatást? Vagyis Gyurcsány Ferenc esetében jó erkölcsbe ütköző és feltűnően nagy értékkülönbséget tartalmazó szerződéssel állunk szemben, amely érvénytelen."

Lakner Zoltán (Kommunikáció, vagy amit akartok, Magyar Hírlap, 2003. szeptember 17.)
"kettős mércét alkalmaz az MSZP azon ügyek szereplőnek az esetében, akik politikai összeköttetéseiket használták fel üzleti célokra. Kiss Elemérnek mennie kellett. Gyurcsánynál 'látszatokról' beszélnek. Holott az üdülővásárlás havi részleteinek és az állam által fizetett bérleti díjnak a pontos egybeesése olyan látszatot sejtet, amely már-már azonos lehet a valósággal. Az ügyek alapján kiszámíthatatlan, ki mellett fog kiállni a pártja, s kit fog elzavarni. Ez az érintett hatalmi pozíciójától függ. Azt is észre kell vennünk, hogy a szocialisták a párttársaikat érő támadásokat eszközül használják a belső vitákban."

Torkos Matild (Jó erkölcs, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 24.)
"Mr. Lízing (alias Gyurcsány Ferenc) demokráciaérzéke hétfőn csütörtököt mondott az Országgyűlésben. Egy ellenzéki interpelláció kiverte a biztosítékot az eddig sima modorúnak, halvérűnek tűnő sportminiszterben. Pedig a honatya csak a nómenklatúra szociológiai összetételét firtatta a bennfentes információkkal minden bizonnyal bőséggel ellátott Gyurcsánynál, s csak azt szerette volna megtudni, hogy a kiváltságosoknak vajon milyen lehetőségei adódtak az átmenet időszakában a zavarosban halászásra. Vagyis a privatizáció ama szeletére volt kíváncsi, amely egyebek mellett a gyermekeket a csillebérci úttörőtábor értékes ingatlanától, a kétkezi dolgozókat a szocialista hétvégeken társadalmi munkában megépített szakszervezeti üdülőktől fosztotta meg. (...) Gyurcsányról kiderült: demokráciadeficitben szenved, nem képes egy demokratikusan működő Országgyűlésben miniszterként viselkedni. Érthető ez, hiszen ő maga is tagja annak a nómenklatúrának, amelynek hátából nyílt színen hasított szíjat Szíjjártó Péter képviselő. Mr. Lízing ahelyett, hogy az igazságszolgáltatás jóságát hangsúlyozva elirányította volna a kötözködő honatyát a megfelelő hatáskörrel rendelkező fórumhoz, Orbán Viktor vagyonbevallásából idézgetett, elirigyelve tőle a felcsúti ötven hektárt meg a Tokaj szőlővesszején csepegtetett nektárt, de még a követ is apja bányájából. Ha Mr. Lízing megdob kővel, dobj vissza kádkővel - javasoljuk az ellenzéknek a publicisztika műfaj fedezékéből. Gyurcsány ugyanis kádkőgyárat privatizált magának Apró Antal leányának, Apró Piroskának a segítségével, aki egy állami bank elnöke és Mr. Lízing anyósa volt egy személyben, amikor az ég zengett - legalábbis a nómenklatúrának. Gyurcsány az a KISZ KB-sből állami bankhitel révén multimilliárdossá avanzsált harmadik utas 'szociáldemokrata' politikus, aki - régi elvtárs barátja aktív közreműködésével - szerzett magának (tízéves kamatmentes részletre, lízingkonstrukcióval) az államtól egy kormányzati üdülőt, majd nem sokkal később az éves lízingdíj mértékével megegyező éves bérleti díjért kiadta árendába az államnak a nyaralót. Ez a konstrukció sokkal inkább sérti a jó erkölcsöt, mint a Legfelsőbb Bíróság által jó erkölcsbe ütközőnek ítélt Tocsik-féle sikerdíjas szerződés. A bíróság éppen azon a napon mondta ki a verdiktet, amelyik napon Gyurcsány megbokrosodott a parlamenti patkóban. Eszerint a jó erkölcs a társadalom általános értékítéletét, az elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki. A 'törvény nem fogadja el érvényesnek azokat a szerződéseket, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat'. Magyarán Gyurcsány nómenklatúralovag balatonöszödi nyaralóra kötött lízing- és bérleti szerződései sértik a jó erkölcsöt, ezért semmisek. Bárki bármikor, semmisségre és a jó erkölcsre hivatkozva megtámadhatja azokat. Hiszen ha Tocsik Márta esetében 'a magasan kvalifikált munkáért járó éves díjazás több százszorosát meghaladó jövedelem megszerzése nyilvánvalóan a társadalom rosszallását vonja maga után', akkor ugyanez a társadalom nyilván jogosan háborodik fel azon is, ha valaki 'a közpénzek hanyag kezelését, a bizonytalan, átalakulóban lévő gazdasági-társadalmi struktúra adta lehetőségeket' használja ki erkölcstelen módon a saját javára."

Gervai András (Csontváz a szekrényben, Magyar Hírlap, 2003. szeptember 25.)
"Vállalkozón, üzletemberen a többség olyasvalakit ért, akinek vannak jó ötletei, van fantáziája, ügyessége, mer és tud kockáztatni. Gyurcsány esetében azonban - legalábbis az őszödi és a Szemere utcai ingatlan esetében - ilyen erények nem szükségeltettek. Az ő 'érdeme', hogy megfelelő információkkal és kapcsolatokkal rendelkezett. Olyan lehetőséget használt ki, amelyről más nemigen tudhatott, olyat, amelyet - az ingatlan visszabérlése - feltehetőleg kifejezetten az ő számára teremtettek. Ő valóban megtapasztalhatta, mit jelent a jóléti rendszerváltás: a nómenklatúra egykori tagjaként a rendszerváltás után könnyen a klientúra tagjává válhatott. A közvélemény egyértelmű választ várt a hatalomtól. A kormányszóvivő ehelyett cinikusan kijelentette, a két ingatlan esetében az államot nem érte kár. A miniszterelnök, majd az MSZP állásfoglalása pedig szofisztika, játék a szavakkal morál, jog és politika szétválasztásáról. (...) A kormány látványos népszerűségvesztését szerintem nem a brókerbotrány, még csak nem is az áremelések, a megszorító intézkedések indították el, hanem az inkriminált Gyurcsány-ügy. Ez pszichológiai értelemben fordulópontot jelentett: ezzel lépte át a kormány a Rubicont, ezzel kezdődött el erkölcsi erodálódása. Ezért is érzem feleslegesnek, s elhibázottnak a füzetecske megjelentetését, amelyből ráadásul még az is megismerheti a Fidesz vádjait, aki korábban nem is olvasott, hallott róluk. Vagyis: az MSZP-nek sikerült magát egy kabátlopási ügybe kevernie. Egyúttal ismét bebizonyítania, nem tud szabadulni a Fidesz bűvköréből, hagyja, hogy a legnagyobb jobboldali párt defenzívába kényszerítse. A vádakra, időnkénti mocskolódásokra nem is kellene reagálnia; példát vehetne arról, hogyan csinálta ezt az előző ciklusban a legnagyobb jobboldali párt. A Fidesz-érában, egyébként okkal, nagy felháborodást váltott ki, hogy a kormány színes, szagos, drága kiadványban propagálta sikereit, magyarázta a bizonyítványát. Az adófizetők pénzén. Most ugyanez történik. Bár Kovács László úgy nyilatkozott, az ő olcsó, fekete-fehér kiadványukat a pártkasszából finanszírozzák. De ez vajon nem az adófizetők pénzéből származik? Helyesebb lenne az emberekre bízni, mit és hogyan gondolnak: tapasztalataik, benyomásaik alapján maguk tegyék mérlegre a kormány munkáját."

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695