Kifütyült politikusok

2003-10-29

A magyar politikát 2002. eleje óta jellemzi a felfokozott politikai hangulat. A kommunikációs küzdelem gyakran magáról a megosztottságról szól. Az ünnepek alkalmával a szimbolikus politizálás kerül előtérbe, amely legerőteljesebben az október 23-ai nemzeti ünnep alkalmával jelenik meg. 2004. júniusában európai parlamenti választás lesz Magyarországon, ezért a kampányidőszak kezdetével nem várható, hogy hűvösebbé váljon a politikai klíma.

HÍR: 2003. október 18-án Söjtörön, Deák Ferenc szülőfalujában tartott kihelyezett kormányülést a kabinet. A XIX. századi politikus születésének 200. évfordulója alkalmából Medgyessy Péter beszédet tartott volna Deák szülőházánál, ám a MIÉP tagjai és szimpatizánsai kifütyülték a miniszterelnököt, aki így csak az emlékév szlogenjeként használt mondatot tudta elmondani. A tiltakozók a Kormány tagjait tojással próbálták megdobálni. Az esetet Boross Péter volt miniszterelnök úgy értékelte, hogy az elsősorban a jobboldal számára ártalmas, míg Orbán Viktor exkormányfő a szólásszabadság jogát emelte ki, amely kijár a miniszterelnöknek és a tiltakozóknak is. Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere gyalázatosnak tartotta a történteket, de kiállt a közmegegyezésre építő politika mellett. Kovács László, az MSZP, és Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke szintén elítélték a MIÉP megmozdulását.

ELEMZÉS: Noha az utóbbi időben váltak egyre gyakoribbá a politikai beszédeket megzavaró demonstrációk, már korábban is volt példa hasonló akciókra a rendszerváltás után. A legtöbb, kifütyüléssel kapcsolatos botrány szélsőjobboldali aktivistákhoz köthető.

Felmérések azt mutatják, hogy az utcai tiltakozó akciókkal, illetve a politikai események megzavarásával nem azonosulnak az állampolgárok.
A Marketing Centrum felmérése szerint Medgyessy Péter augusztus 19-i kifütyülésével a megkérdezettek 6 százaléka értett egyet.

Megzavart beszédek 1990 óta

Az 1956-hoz köthető megemlékezések megzavarása egyrészt történelemértékelési kérdés. Az MSZP-re és a vele szövetkezőkre ugyanis sokan ma is úgy tekintenek, mint annak szocialista rendszernek a képviselőire, amelyik vérbe folytotta az 56-os magyar forradalmat. A hangos köztéri megnyilvánulásokat, politikusok megzavarását- mely legtöbbször a média kiemelt figyelmét is maga után vonja -aktuálpolitikai célokra használják a radikális jobboldali csoportok.

1992. október 23-án Göncz Árpád köztársasági elnököt egy szélsőjobboldali szimbólumokat viselő csoport folyamatos fütyüléssel és bekiabálásokkal megakadályozta ünnepi beszéde elmondásában.
Az eset kapcsán felvetődött az akkori belügyminiszter felelőssége. Boross Péter azonban úgy vélekedett, hogy a rendvédelmi szerveknek nem volt okuk a közbelépésre. Ennek ellenére Oláh Sándor kisgazda képviselő az Országgyűlés október 26-i ülésén a demokratikus intézmények védelmére kérte a Parlamentet, Boross Pétert pedig lemondásra szólította fel. A belügyminiszter szerint azonban a kifütyüléshez a kormányzatnak semmi köze nem volt.
Az incidens tovább erősítette az Antall-kormány (kiváltképp a miniszterelnök) és a köztársasági elnök között évekig zajló vitát, mely leginkább a médiaháború sokszor alkotmányértelmezési vitákba torkolló területén manifesztálódott. Göncz Árpád kifütyülése vezetett később a tiltott önkényuralmi jelképek betiltását előíró törvény megalkotásához.

Tíz esztendővel később, 2002. október 23-án a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájánál, Nagy Imre mártír miniszterelnök sírjánál Mécs Imre SZDSZ-es országgyűlési képviselőt (akit 1956-os tevékenységéért bebörtönöztek) nevezték hazaárulónak. Ennek ellenére a képviselő végigmondta beszédét.

Nem kizárólag az 56-os ünnepségekre jellemző azonban a hangos ellenkezők jelenléte. 2003. május 4-én a Tiszta Levegőért Polgári Kör és a Lelkiismeret '88 csoport az ún. Kendermag-tüntetést szakította félbe hangos fütyülésével. A Kendermag egyesület rendezvényén részt vett Gusztos Péter SZDSZ-es képviselő is. Az egyesület a könnyűdrogok használóinak büntetését ellenezte, az ellendemonstráció résztvevői által drogtüntetésnek nevezett esemény végül a két tábor heves szópárbajába torkollt, nem egy esetben fizikai atrocitásokkal. A Kendermag-tüntetés politikuma látszólag marginális volt, hiszen a téma - a könnyűdrogok büntethetősége - elsősorban civil vita volt, büntetőjogi kérdésekkel. Végül a Vörösmarty téri esemény liberális-konzervatív konfliktussá vált. Míg a jobboldal a drogliberalizációt ítélte el, a kormánypártok elsősorban a szólásszabadság csorbulását vetették fel, hiszen egy korábban engedélyezett eseményt akadályozott meg a Tiszta Levegőért Polgári Kör és a Lelkiismeret '88.

2003. augusztus 19-én, az Örömkoncerten Medgyessy Péter miniszterelnököt fütyülte ki a tömeg a Hősök terén. A kormányfő az ünnep méltóságának megőrzésére kérte a hallgatóságot, ám befejezte beszédét. A kormányfő kifütyülésének oka elsősorban az állampolgári elégedetlenség volt, amely spontán reakcióként jelentkezett a közönség részéről.

Szintén 2003-ban, szeptember 29-én Újhelyi István szocialista országgyűlési képviselő tartott volna sajtótájékoztatót a Magyar Rádió épülete előtt, Kondor Katalin rádióelnök korábban felmerült ügynökgyanúja, illetve a közszolgálati rádió műsorai kapcsán. A több polgári kör szervezése nyomán megjelent tiltakozók megakadályozták a képviselőt sajtótájékoztatójának megtartásában. Az eset a médiaügyekhez kapcsolható, bár az akció elsősorban politikai természetű volt. A polgári körök tiltakozásának gyökere elsősorban a 2002. nyarán kirobbant ügynökügyre vezethető vissza. A szocialista politikus Kondor Katalin esetleges titkosszolgálati múltjának ürügyén a Magyar Rádió elfogult műsorai ellen kívánt szót emelni Az ellentábor azonban úgy vélte, nem ildomos Medgyessy Péter ügynökbotránya után egy szocialista politikusnak bírálnia a rádióelnököt.

A söjtöri incidens

A 2003. október 18-i söjtöri megemlékezéssel kapcsolatos atrocitás több új elemet is tartalmazott:

  • Közjogi méltóságok nem csupán verbális, de fizikai agresszióval is szembesültek. Magyarországon erre eddig még nem volt példa.
  • Az eset az első vállalt pártakció volt, a MIÉP engedélyt is kért a gyűlésre. A korábbi hasonló akciók be nem határolható csoportokhoz, illetve civil szerveződésekhez és polgári körökhöz voltak köthetők.
Külföldi példák
Franciaországban leginkább a Jean-Marie Le Pen vezette szélsőjobboldali Nemzeti Front demonstrál a kormányzat ellen. A francia jobboldali radikálisok nemtetszésüket jelszavak skandálásával jelzik, s beszédeket még nem szakítottak félbe. Nagy-Britanniában többször előfordult már, hogy megdobálták a politikusokat. 2001-ben John Prescott miniszterelnök-helyettesre tojászápor zúdult, ezt követően a politikus megütötte a hozzá legközelebb álló tüntetőt. Magyarázata szerint meg akarta védeni magát. Arnold Schwarzeneggert a közelmúltbeli kaliforniai kormányzóválasztás kampányában dobálták meg tojással.

A jobboldali politika és a demonstrációk

Létrehozásuk óta a Kormány elleni utcai tiltakozó demonstrációk állandó szereplői a polgári körök. Orbán Viktor a Fidesz-MDF kormánykoalíció választási veresége után, 2002. május 7-én hívta életre a polgári köröket. Noha a Fidesz részéről a szervezetekkel való szoros közösségvállalás az utóbbi időben már kevésbé érzékelhető, a baloldal számára lehetőségként kínálkozik, hogy utaljanak a Fidesz-MPSZ, illetve az utcai politizálásban aktív, nemegyszer szélsőséges követelésekkel megjelenő polgári körök kapcsolatára. Orbán Viktor 2002. augusztus 30-án még e szervezetekkel közösen követelte a közszolgálati televízió politikai bal- és jobboldal szerinti kettéosztását, az önkormányzati választás eredménytelensége azonban nem igazolta vissza a Fidesz számára a létrehozott szervezetek sikerét. A volt kormányfő beszédei az utóbbi időben a megosztó jellegű politika helyett erőteljesebben hangsúlyozzák a megegyezést. 2003. október 17-én Egerben a pártelnök elmondta: a megosztás magas falai lebonthatók. Orbán Viktor teljes nemzeti összefogásra hívott fel.

A Mécs Imrét ért 2002-es atrocitás kapcsán elsősorban a közélet megosztottsága körül zajlott a vita. A kormányoldal a Fideszt vádolta a megosztott politikai szituáció megteremtésével. Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke október 23-ával kapcsolatban elmondta, hogy míg a forradalom kitörésének napja az újjászületés ünnepe, addig november 4-e a halállal köthető össze. Az MSZP-SZDSZ kormányt november 4-ével azonosította. Az MDF nem csupán beszélt a megosztottságról, maga is megosztott volt. Balsai István 1956. bűnöseiről beszélt, Dávid Ibolya elnök viszont az egységet és a megbékélést sürgette. 2002. október 23-án a forradalom évfordulója a korábbiaknál is jobban átpolitizálódott, a közéletet meghatározó történéssé váltak a pártok nyilatkozatai.

A Kendermag-tüntetésen a könnyűdrogok dekriminalizálását a jobboldal egyértelműen elítélte. Az MDF saját politikájának középpontba állítására használta fel a kábítószer kérdését, önálló kampányt indított a drogok ellen, ezzel szakpolitikai ügyben tudta magára felhívni a média figyelmét. A Fidesz szintén szót emelt a könnyűdrogok dekriminalizálása ellen, élesen elítélve a kormánypártokat. A Vörösmarty téri ellendemonstráció szervezője a Fidesz kezdeményezésére létrejött polgári körök egyike, a Friss Levegőért Polgári Kör volt. A pártok között nem is alakulhatott ki vita, mivel a kormányoldal a szólásszabadság kérdését vetette fel, miközben a jobboldal a kábítószerekről beszélt.

Medgyessy Péter 2003. augusztus 19-i kifütyülése spontán akció volt, a Fidesz-MPSZ és az MDF nem foglalt állást az ügyben.
Sokkal aktívabb szerepet vállalt az ellenzék Újhelyi István sajtótájékoztatójának meghiúsításában. A megmozduláson nem csupán polgári körök vettek részt, hanem Szalai Annamária és Kosztolányi Dénes fideszes országgyűlési képviselők is, mintegy demonstrálva ezzel a legnagyobb ellenzéki párt álláspontját. Az akciót a Fidesz-MPSZ nem ítélte el, sokkal inkább Újhelyi István, illetve a kormányzat támadását a rádióelnök ellen.

Az október 18-ai Kormány elleni megmozdulás esetében volt eddig a legerőteljesebb a parlamenti ellenzék elítélő megszólalása. Boross Péter elhatárolódott a demonstrálóktól, és Orbán Viktor sem vélte helyesnek a miniszterelnök beszédének ilyen módon való megakadályozását. A kormánypártok szerint ugyanakkor kétértelmű volt a fideszes exkormányfő kijelentése, miszerint a miniszterelnököt is megilleti a szólásszabadság joga, ám neki is meg kell hallgatnia az elégedetlenkedőket. Szimbolikus jelentése volt annak, hogy a Fidesz-MPSZ elnöke ismét a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában nyilatkozott, amelyet az ORTT már több alkalommal is elmarasztalt szélsőséges hangneme miatt.

A Fidesz helyett immár a radikális jobboldal, a polgári körök mozgalmából kinövő Jobbik Magyarországért Mozgalom, illetve a közéletben ismét aktivizálódó MIÉP a kabinet elleni radikális fellépések elsődleges szereplője. Deák Ferenc szülőháza elé a Csurka István által vezetett párt szervezett tiltakozó gyűlést. A közelmúltban a Jobbik párttá alakult, s deklaráltan a MIÉP alternatívája kíván lenni. A politikai paletta szélsőjobboldalán kialakult sajátos politikai harc is magyarázhatja a MIÉP hangsúlyosabb megjelenését. Az európai uniós népszavazást megelőzően is hasonló - EU-ellenes - álláspontot képviselt a két politikai erő.

KOMMENTÁR: A magyar politikát 2002. eleje óta jellemzi a felfokozott politikai hangulat. A kommunikációs küzdelem gyakran magáról a megosztottságról szól. Az ünnepek alkalmával a szimbolikus politizálás kerül előtérbe, amely legerőteljesebben az október 23-ai nemzeti ünnep alkalmával jelenik meg. 2004. júniusában európai parlamenti választás lesz Magyarországon, ezért a kampányidőszak kezdetével nem várható, hogy hűvösebbé váljon a politikai klíma.



Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695