Viták és vádak a független intézmények körül

2003-11-28

Az elmúlt hónapok politikai vitáit egy közjogi szintre emelt nézeteltérés egészítette ki: a független intézmények kapcsán összeütközésbe kerültek a pártok. Míg az MSZP és az SZDSZ elsősorban az elvekről vitatkozott (PSZÁF tevékenysége, a legfőbb ügyész szakmaisága, gyűlöletbeszéd, uniós csatlakozás kihívásai stb.), addig az ellenzék átfogóbb kontextusba helyezte a problémát: a függetlenséget ért kihívások és veszélyek álltak a Fidesz-MPSZ kommunikációjának középpontjában.

HÍR: November 20-án a Kormány bejelentette, hogy meneszti Mellár Tamást, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnökét. Gál J. Zoltán kormányszóvivő azzal indokolta a döntést, hogy a kabinet olyan személyt szeretne a hivatal élére, akinek vezetésével a KSH meg tud felelni az európai uniós csatlakozás kihívásainak. Mellár utódja Pukli Péter, aki a hivatal elnökhelyettesi posztját töltötte be 1994 és 1998 között. November 24-én Áder János, a Fidesz-MPSZ és Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője bírálta a Kormányt, amiért egy indokolatlan személycserével újabb támadást intézett a független intézmények ellen.

November 24-én az országgyűlés őszi ülésszakán először fogadták el a legfőbb ügyész interpellációra adott válaszát. Polt Pétert ezúttal Répássy Róbert fideszes képviselő kérdezte a Gresham-ügyről, illetve Medgyessy Péter miniszterelnök 1998-as lobbi-tevékenységéről. Az Országgyűlés 3 ellenszavazat ellenében elfogadta a választ. A Fidesz-MPSZ véleménye szerint az MSZP kettős mércét alkalmaz, amikor a kormánypárti kérdésekre adott főügyészi válaszokat nem fogadja el, míg a miniszterelnökkel kapcsolatos nyomozás megszüntetéséről szóló érvelést korrektnek tartja. Az SZDSZ nem szavazott, mert a párt színjátéknak tartotta az interpellációt.

ELEMZÉS: Az utóbbi hónapokban egyre több állami intézmény került a politikai viták középpontjába, ami negatívan befolyásolhatja a függetlenségükről alkotott képet. Bár 1990. óta több, nem a Kormány alá tartozó állami testület kapcsán alakultak ki politikai viták, a Medgyessy-kabinet második évében a belpolitikát markánsan meghatározó konfliktusok gyökere és összekötője lett a független intézmények körül kibontakozó disputa. A pártok elsősorban értelmezési küzdelmet vívnak: politikai előnyt az az erő remélhet a vitától, amelyik a másik fél negatív érintettségét el tudja fogadtatni a választókkal.

Kormány és az ügyészség

2000-ben Györgyi Kálmán lemondása után Polt Pétert választotta az Országgyűlés legfőbb ügyésszé. Az MSZP és az SZDSZ nem támogatta Poltot a parlamenti voksoláson, a jelölt függetlenségét kérdőjelezték meg, mivel 1994-ben a Fidesz országgyűlési képviselő-jelöltje volt. A nyomozó hatóság elleni kritika felerősödött a kormányváltás után. 2002 júniusa és 2003 novembere között a kormánypártok egyszer sem fogadták el Polt Péter interpellációkra adott válaszait. A főügyész koalíció általi "faggatása" különösen a 2003-as őszi ülésszakon vált gyakorivá. Az MSZP és az SZDSZ eredeti üzenete az interpellációkkal az volt, hogy bebizonyítsák: az ügyészség meg akarja akadályozni az Orbán-kormányhoz köthető gyanús ügyek feltárását. A sorozatos, már-már automatikussá váló interpellációk és a menetrendszerű leszavazások hatására azonban a koalíció törekvése immár nem egyértelmű. Polt Péter leszavazásai önmagukban váltak hírré, az interpellációk konkrét tartalma kisebb hangsúlyt kapott a nyilvánosságban. Ezt erősítette a Fidesz-MPSZ kommunikációja is, amelyben a párt az ügyész elleni indokolatlan kormánypárti támogatásokat helyezte középpontba.

A Kormány Polt Péter elleni kritikáinak hitelességét tompította az a 2003. augusztusi sajtóértesülés, amely szerint alkotmánybírói posztot kínáltak a legfőbb ügyésznek, távozásáért cserébe. A hír kapcsán Kovács László MSZP-elnök csupán arról számolt be, hogy nem tud az esetleges alkuról. A határozott kormánypárti cáfolat elmaradt.

A PSZÁF és a Kormány konfliktusa

2003. június 16-át, Szász Károly PSZÁF-elnök megverését követően a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Kormány között feszültté vált a viszony. A K&H-ügy előtérbe állította a PSZÁF vezetőjét, majd kiderült, hogy a felügyeleti elnök már 2002. nyarán összeütközésbe került a kabinettel. Csak 2003. nyarán került nyilvánosságra, hogy a Medgyessy-kormány már egy évvel korábban lépéseket tett Szász Károly leváltására.

A PSZÁF-elnökét nemcsak nyilatkozatai, hanem a kormánypárti üzenetek is segítették abban, hogy a politika hangsúlyos szereplőjévé váljon. A közvélemény számára korábban ismeretlen intézmény minden napra témát szolgáltatott a média számára. Az ellenzék így újabb példát hozhatott fel arra, hogy a kabinet számára kellemetlen ügyekkel és témákkal foglalkozó intézmények ellen sorra politikai támadásokat intéz a kabinet. Az ellenzék bírálatai felerősödtek, mivel a kabinet nem titkolta, hogy le kívánja váltani Szász Károlyt, ezért törvénymódosítást is beterjeszt a PSZÁF átalakítása érdekében.

Mind a PSZÁF-elnök helyzetére, mind a K&H-ügyre jellemző, hogy azok politikai vitáiban az SZDSZ és az MDF nem vállalt aktív szerepet, az "érintetlenség" megőrzése érdekében.

A bírói függetlenség körüli vita

2003. novemberében két bírósági ítélet kapcsán az igazságszolgáltatás függetlensége és kritizálhatósága kapcsán alakult ki vita. Kovács László ifj. Hegedűs Lóránt felmentő ítélete (a volt MIÉP-képviselőt jogerősen felmentették a közösség elleni izgatás vádja alól egy 2001-es cikke kapcsán) miatt megdöbbenésének adott hangot, majd Lomnici Zoltán legfelsőbb bírósági elnök a közjogi méltóságokat kérte fel, hogy ítéljék el a bírák alkotmányos jogait sértő megnyilvánulásokat. Medgyessy Péter miniszterelnök az állampolgárok véleményét igyekezett megjeleníteni válaszlevelében, amikor a Hegedűs-ítélet és a Szegedi Városi Bíróság egyik határozata kapcsán (egy testvérpárnak az indokolás szerint "primitív személyiségük" miatt ítéltek meg kisebb összegű kártérítést) hangsúlyozta, hogy nincsen demokrácia akkor, ha bárki primitívnek nevezheti embertársait vagy kirekesztésre szólíthat fel.

A bírósági ítéletek kritikája egyrészt a szólásszabadságról szólt, másrészt a jogbiztonságról, az igazságszolgáltatás kiszámíthatóságáról. A kormánypárti vélemények és reakciók azonban már egy szélesebb témakört érintő vitát, a hatalommegosztásról és a függetlenségről szóló disputát indítottak el. Ez tematizációs lehetőség volt az ellenzék számára is. A Fidesz-MPSZ egységes keretbe foglalta a legfőbb ügyész, a PSZÁF és a bíróságok körül kialakult vitát. Az immár "függetlenségi háborúvá" váló politikai konfliktussorozatnak az ellenzéki párt igyekezett egységes keretet adni, míg az MSZP elsősorban a konkrét ügyekre koncentrál, s szakmai kifogásokkal indokolja az intézmények körül kialakult összeütközéseket.

Az SZDSZ a már korábban elkezdődött törvénymódosítási kérdés (Btk-módosítás a gyűlöletbeszéd szigorúbb megítéléséért) szintjén igyekezett tartani a problémát, míg az MDF nem nyilvánított karakteres véleményt. A Parlament két kisebbik pártja ezzel a K&H-ügyhöz hasonlóan ismét igyekezett kimaradni a konfliktusból.

A Központi Statisztikai Hivatal elnökének leváltása

Mellár Tamás leváltását a Kormány szakmai okokkal magyarázta: a kabinet olyan elnököt szeretne, akinek vezetésével a hivatal meg tud felelni az uniós csatlakozással járó kihívásoknak. A Fidesz-MPSZ kifogásolta az indoklást, hiszen Mellár 2002 márciusa óta az ENSZ statisztikai bizottságának elnöke, 2003-ban pedig az Eurostat őt kérte fel az európai statisztikai rendszer továbbfejlesztésére.

Az ellenzéki párt ismét a független intézmények elleni támadásról beszélt. Ebben kevésbé hangsúlyosan jelentek meg a gazdaságpolitikai okok, azaz a romló makrogazdasági mutatók megváltoztatására tett kísérlet. A jobboldal felvetette, hogy a kormánypártok saját holdudvarukhoz tartozó politikusokat, szakembereket kívánnak államigazgatási pozícióba emelni. Ez utóbbira bizonyíték lehet az új KSH-elnök személye is. Pukli Péter a Horn-kormány idején, 1994-98 között volt az intézmény elnökhelyettese. A Fidesz-MPSZ szerint a felmentésnek politikai motivációja is lehetett: a foglalkoztatottságról a Kormány és a KSH adatai eltérőek voltak, ami a kabinet kommunikációját tette kérdésessé (a csökkenő munkanélküliséget és a növekvő foglalkoztatottságot hangsúlyozta a kabinet).

A Kormány EU-val kapcsolatos magyarázata, illetve a szóvivői tájékoztató, amelyen elhangzott, hogy a közigazgatási államtitkári besorolásban lévő KSH-elnöki poszton történő váltást a törvény szerint nem kell külön megindokolni, nem tette egyértelművé a vezető-csere szakmai okát.

A független intézmények és a politikai viták

A Kormánytól független intézmények körül a rendszerváltás óta időről-időre politikai vita alakult ki. A legtöbb konfliktus az MTV kapcsán kapott helyet a közbeszédben: a mindenkori ellenzék a köztelevízió befolyásolásával gyanúsította a kormányt. Az MTV-vel kapcsolatos politikai szóváltások leginkább a médiatörvény megszületéséig (1995. december) voltak napirenden, bár később is gyakran váltak a politika gyújtópontjává (lsd. például a csonka kuratóriumok ügyét).

A Magyar Nemzeti Bankkal a kabinetek politikai és gazdasági kérdésekben is vitákba bonyolódtak. A rendszerváltás utáni 3 kormány mindegyike leváltotta a Jegybank elnökét. A Medgyessy-kabinetnek szintén voltak konfliktusai Járai Zsigmonddal (főként a forint erőssége miatti döntésekkel összefüggésben), az utóbbi hónapokban azonban már inkább az együttműködés jellemzi a fiskális és a monetáris politika irányítóit: a Kormány és az MNB együtt jelentette be a forint sávjának eltolását, illetve az euró tervezett bevezetésének időpontját a nyár folyamán.

A legújabb "függetlenségi háború" olyan intézményeket emelt a politika, illetve közbeszéd szintjére, amelyek korábban csak szakmai ügyekben kerültek előtérbe (KSH, bíróságok) vagy csaknem ismeretlenek voltak a választópolgárok számára (PSZÁF).
Ezzel párhuzamosan a vita értelmezési konfliktussá is vált. Míg a Kormány igyekszik bebizonyítani a vezetők alkalmatlanságát, döntéseik szakmai hibáit, illetve az ügyészség és a PSZÁF kapcsán az ellenzékhez való "hűségüket", addig a Fidesz-MPSZ és az MDF célzott és következetes politikai támadásokról beszél. A kabinet a Statisztikai Hivatal vezetőváltásának ügyében reagáló kommunikációt folytat. Az ügyet először a sajtó vetette fel, csak ezt követően történt meg a szóvivői bejelentés.

A vita elvontsága ugyanakkor csökkenti a pártok üzeneteinek hatását, mert így kevésbé tudják befolyásolni a választókat. A kommunikációs küzdelemben a Kormány és az ellenzék számára az egyes felvetések konkretizálása lehet a legfőbb cél.

KOMMENTÁR: KOMMENTÁR: Az elmúlt hónapok politikai vitáit egy közjogi szintre emelt nézeteltérés egészítette ki: a független intézmények kapcsán kerültek összeütközésbe a pártok. Míg az MSZP és az SZDSZ elsősorban az elvekről vitatkozott (PSZÁF tevékenysége, a legfőbb ügyész szakmaisága, gyűlöletbeszéd, uniós csatlakozás kihívásai stb.), addig az ellenzék átfogóbb kontextusba helyezte a problémát: a függetlenséget ért kihívások és veszélyek álltak a Fidesz-MPSZ kommunikációjának középpontjában.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695