Banánhéjköztársaság

2003-12-11

A söjtöri mágnásebéd, Juhász Ferenc ingatlanügye, majd a hónap legvégén Szili Katalin újabb bon mot-ja után - a költségvetési vita kellős közepén - egy népszerűtlenné vált kormány szembesült a forint elleni spekulációs rohammal.

A kormány legnagyobb ellensége saját maga és tábora. Az MSZP - de az SZDSZ is - már többször bizonyította ebben a ciklusban, hogy öngyilkos akciókkal bámulatosan gyorsan képes magára vonni a választók haragját. A kormány népszerűségvesztése nem elsősorban a nagypolitikában elkövetett hibáknak köszönhető, hanem annak, hogy politikai banánhéjakon csúszkál: látszólag jelentéktelen szimbolikus ügyekben szenved folyamatosan vereséget. Ezek azok az ügyek, amelyek egyszerűek, közérthetőek és sokkal rombolóbb hatásúak, mint akármelyik ellenzéki támadássorozat.

November folyamán három ilyen ügy is akadt. Még október közepén a MIÉP aktivistái tojással dobálták meg a Deák-emlékház előtt ünneplő miniszterelnököt és megakadályozták beszédének elmondását. Az ügy első nekifutásra a kormánynak és a kormánypártoknak kedvezett, hiszen a 2002-es hídblokád óta bizonyossá vált: a közvélemény nem szereti a radikális, utcai akciókat. Ám később kiderült, hogy a Söjtörön kihelyezett ülést tartó kormány Budapest egyik legelegánsabb és legdrágább étterméből vitetett magának a faluba ebédet.
Habár az ebéd költsége elenyésző mértékben növelte a költségvetési hiányt, azonban szimbolikus üzenete nem véletlenül borzolta fel a kedélyeket: egy takarékosságról és költségvetési megszorításról beszélő kormány urizál.
A söjtöri mágnásebéd körüli vihart látva november 6-án Kovács László külügyminiszter bocsánatot kért a közvéleménytől. Magának a bocsánatkérésnek a kommunikációs hatékonyságáról még lehet vitázni, de az indoklás ("Nekem elég lett volna virsli mustárral és barnakenyérrel") mindenképpen hiteltelennek tekinthető. Így a kormánynak két hét alatt sikerült egy számára kedvező incidenst elfeledtetni, helyére pedig egy bosszantó ügy került a választói emlékezetben.

A hónap közepén került napvilágra, hogy a 2002-es kampányban még szerénységével népszerűséget kivívó miniszter százmilliós ingatlant vásárolt családjával. A magyar politikai elit semmit sem tanul elődjei kárán. Márpedig Juhász Ferenc tudhatta volna, hogy a politikusok ingatlanvásárlásaira mindig érzékenyen reagál a közvélemény. Horn Gyula háza, a Torgyán-villa, Stumpf István havi egymillió forintos bérleménye, legutóbb pedig Magyar Bálint kedvezményes hitelből vett háza a legemlékezetesebb politikai botrányok közé tartoznak.

Ennek ellenére a honvédelmi miniszter képtelen volt az önmegtartóztatásra. Ám az ügy igazi botránnyá dagadását a miniszter kommunikációja segítette: hol arrogáns, hol bűnbánó választ adott. Első reakciójában Magyar Bálinthoz küldte az őt kérdező újságírót, majd "naívnak" titulálta magát amiatt, hogy nem készült fel a közvélemény várható reagálására. A Parlamentben aztán az "én csak gyarapodni akartam" mondatával okozott vidám perceket az ellenzéknek, amit egy bűnbánó nyilatkozat követett a bulvársajtóban. A miniszter hibát hibára halmozott, és elcsúszott a saját banánhéján.

Szili Katalin, az MSZP alelnöke legutóbb a nyár végén hívta fel a figyelmet magára azzal, hogy "lenómenklatúrázta" saját pártját. Ennek köszönhetően az alelnök népszerűsége megugrott. Talán éppen ezen felbuzdulva, Szili Katalin egy újabb gyomrost adott a szocialistáknak: egy november 29-i szegedi konferencián a "zsákmánypárt" kifejezést használta az MSZP egyik vonulatának jellemzéseként. Ez feltette a koronát az ellenzék hónapok óta tartó korrupciós támadásaira, valamint a kormánypártok baklövéseire. A házelnök asszony ezzel a kijelentésével feltehetően tovább növelte népszerűségét az ellenzéki szavazók körében, ám Horn Gyula 1998-as, saját belügyminiszterét bíráló megjegyzése ("Ami itt van, az nem közbiztonság") óta tudjuk: az ilyen bemondások után bukni szoktak a kormányok.

Kormányoldalon az egyetlen sikert Gyurcsány Ferenc könyvelhette el. Még október legvégén nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy szerinte a Fidesz árnyékállamot épít, megszállja a független intézményeket és ellehetetleníti a kormányzást. A kijelentés vihart kavart, amit az is segített, hogy meglepő módon Orbán Viktor is reagált rá. Gyurcsány partizánakciója különböző kommunikációs célokat szolgált. Egyrészt kemény támadást intézett az ellenzék ellen, ami a folyamatosan védekező kormányzat mellett - a szeptemberi szórólapakcióhoz hasonlóan - végre támpontot adott a kormányoldal törzsszavazóinak. Másrészt magyarázatot adott a jelenlegi kormány és a független vagy annak tekintett intézmények vezetői közötti folyamatos konfliktusokra. Az elmúlt másfél évben a kormány konfliktusba került a MNB, a PSZÁF, az ügyészség, a Legfelsőbb Bíróság, a KSH, a közszolgálati televízió és rádió vezetőivel. Ezek azok az intézmények, amelyek korábbi vezetőit - szintén politikai botrányok közepette - a Fidesz-kormány vagy folyamatosan támadta, vagy lemondatta és - a szocialisták állítása szerint - élükre saját embereit ültette. A Medgyessy-kormány másfél éve tartó konfliktusa a gyurcsányi olvasatban tehát a független intézmények Fidesz-irányítás alóli "felszabadítása".
A sportminiszter akciója ezen túlmenően személyes politikai célokat is szolgált. Az ellenzék miniszteri kinevezése óta folyamatosan korrupciós vádakkal támadta Gyurcsányt, aki állandó védekezésre kényszerült. Ennek a nyilatkozatnak köszönhetően Gyurcsány egy politikai tigrisbukfenccel átlendült az őt támadó második vonalbeli Fidesz-politikusokon és Orbán Viktor előtt termett, vele konfrontálódott. Túl azon, hogy a miniszter átvette a politikai kezdeményezést és átmenetileg fellélegezhetett, MSZP-n belüli pozícióját is megerősítette: hosszú idő óta neki sikerült először konfrontálódnia személyesen Orbánnal, s még csatát is nyert (A Fidesz-MPSZ elnöke Gyurcsány miatt nem ment el a Teller Ede temetése utáni búcsúztatásra). Az MSZP-ben egy időre lekerült a napirendről Gyurcsány leváltása, hiszen nem illik lefokozni azt a tábornokot, aki éppen az egyetlen sikeres akciót hajtotta végre a csatában.

Orbán-kormány

Medgyessy-kormány

1998. augusztus
Simicska Lajos kinevezése APEH-elnökké
2002. június
Király László Györgyöt nevezik ki Vida Ildikó utódjává az APEH élén
1998. szeptember
Leváltják Katona Tamást, a KSH elnökét, utódja Mellár Tamás
2003. november
Leváltják Mellár Tamást, a KSH elnökét, utódja Pukli Péter
1999. október
A Legfelsőbb Bíróság elnöke, Solt Pál szerint Dávid Ibolya igazságügyi miniszter beavatkozott a bírói függetlenségbe
2003. november
Lomnici Zoltán szerint veszélyben a bírói függetlenség
1999. november
Törvénymódosítás útján menesztik Tarafás Imrét, az ÁPTF elnökét, majd Szász Károly kerül az újonnan létrehozott PSZÁF élére
2003. november
Törvénymódosítással kívánnak megszabadulni Szász Károlytól
2000. március
Támadják Györgyi Kálmán legfőbb ügyészt, aki távozik tisztségéből
2002-2003
Folyamatosan leszavazzák Polt Péter legfőbb ügyész parlamenti válaszait
2000. szeptember
Orbán Viktor támadást indít Surányi György jegybankelnök ellen a bécsi CW Bank ügye miatt
2002-2003
Folyamatos támadás Járai Zsigmond jegybankelnök ellen
2001. december
Majtényi László adatvédelmi biztost sorozatosan bírálja a jobboldal, majd nem választja újjá az Országgyűlés, utódja Péterfalvi Attila
   
       

Forrás: Observer Budapest Médiafigyelő

Az árnyékállam-gondolat és a független intézmények ügye különös aktualitást nyert november folyamán. Leváltották a KSH elnökét, kutyakomédia zajlott az MTV elnökének menesztése, majd helyén maradása körül, levelezgetett egymással a legfőbb ügyész, a rendőrfőkapitány és a belügyminiszter, hogy tisztázzák az ügyészség és rendőrség közötti konfliktust, de az igazi slágertéma az igazságszolgáltatás függetlensége lett.

Ez a téma 17 napon keresztül szerepelt a vezető hírek között. Először a szegedi városi bíróság egyik ítélete (az ártatlanul fogva tartottak "primitív" személyisége miatt alacsonyabb kártérítést ítélt meg a bíró) borzolta fel a kedélyeket, majd ifj. Hegedűs Lóránt felmentése a közösség elleni izgatás vádja alól váltott ki éles reakciókat értelmiségi és politikusi körökben. November 9-én az MDF Solt Pált bírálta, amiért szerepet vállalt a Köztársasági Etikai Tanácsban, a hónap végén pedig a már elveszettnek hitt Grespik László tett fel a bíró zsidó vallását, illetve származását firtató kérdést a tárgyalóteremben.

Az, hogy a bírói ítéletek vagy a független intézmények vezetőinek bírálata kifizetődő-e rövid távon a politika számára, nem válaszolható meg egyértelműen. Az is kérdéses, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének politikai jellegű válaszlépéseket kell-e tennie ilyen helyzetben (Lomnici Zoltán november 11-én politikai állásfoglalást kért a közjogi méltóságoktól a bírói függetlenség védelmében, majd november 19-én személyes találkozón próbálta tisztázni vitáját a kisebbségi ombudsmannal). Az bizonyos azonban, hogy hosszú távon mindenkinek rossz az ilyen jellegű vita, hiszen egyetlen olyan intézmény sem marad, amelyhez a politikusok iránt bizalmatlan közvélemény bizalommal fordulhat.

Másik tanulsága a történetnek, hogy az igazságszolgáltatás szereplőinek is meg kell tanulniuk kommunikálni a társadalommal. A törvénykönyvek mögé bújt bíráknak el kell tudni magyarázni a közvéleménynek, hogy egyes ítéletek miért születtek. A bírói függetlenség legbiztosabb forrása a hitelesség, amit pedig a szakmai, de közérthető kommunikáció teremthet meg.

Novemberben a főbb témák szinte teljesen elnyomták az egyéb ügyeket: a K&H-botrány és a költségvetés kiszorult a vezető hírek közül, az MSZP újabb, nyugdíjasokat megszólító szórólap-kampánya csak egyetlen napra keltette fel az érdeklődést, a Fidesz-MPSZ aláírásgyűjtésbe kezdett a Munkáspárttal (!) és a Magyar Orvosi Kamarával a kórházprivatizáció ellen, Torgyán József pedig bejelentette visszatérési szándékát a politikába. A hónap vége óta pedig egy banánhéjakon csúszkáló, népszerűtlen, és választói bizalmát elveszített kormány küzd a forint árfolyamának stabilizálásáért.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695