László Csaba menesztése

2004-01-13

2003. január 7-én Medgyessy Péter miniszterelnök február 15-i hatállyal felmentette posztjáról László Csaba pénzügyminisztert. A tárca élén László utódja a kormányfő kabinetfőnöke, Draskovics Tibor lesz. A miniszterelnök a felmentés indokaként elmondta, hogy a költségvetés magas hiánya miatt kell távoznia László Csabának.


2003. január 7-én Medgyessy Péter miniszterelnök február 15-i hatállyal felmentette posztjáról László Csaba pénzügyminisztert. A tárca élén László utódja a kormányfő kabinetfőnöke, Draskovics Tibor lesz. A miniszterelnök a felmentés indokaként elmondta, hogy a költségvetés magas hiánya miatt kell távoznia László Csabának. A deficit 1000 milliárd forint fölé emelkedett 2003-ban, ami a nemzeti össztermék 5,6 százaléka. A Kormány a 2003-as költségvetés elfogadásakor 4,5 százalékos hiányt prognosztizált, amit 2003 nyarán módosított 4,8 százalékra. Medgyessy Péter elmondta: "a Kormány hitelessége és presztízse szempontjából nem engedheti meg azt, hogy ilyen eltérés mellett csak úgy áthaladjon". A pártvezetők közül Kuncze Gábor SZDSZ-elnök megköszönte László Csabának korábbi tevékenységét, de ő is úgy vélte: az államháztartás hiánya olyan mértékben tért el az előre jelzettől, amiért már vállalni kell a felelősséget. Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke értetlenségének adott hangot László Csaba menesztésével kapcsolatban. Az ellenzéki politikus szerint az államháztartás hiányának mértéke már több hónapja ismert, így "ez nem egy ok a felmentésre". Dávid Ibolya elmondta: az MDF-et csak a távozás indoklása lepte meg, mert így "Medgyessy Péter és Kovács László a koncepciótlan, követhetetlen és megalapozatlan gazdaságpolitika miatt egyedül a pénzügyminiszter nyakába akasztotta a felelősség tábláját". Medgyessy Péter utasította Draskovics Tibort, hogy vizsgálja felül: bevezethető-e 2008-ban Magyarországon az euró. Január 8-án a miniszterelnök az MSZP elnökségi ülésén a szocialisták utólagos támogatását kérte Draskovics Tibor kinevezéséhez, a kormányfő indoklása szerint ugyanis a kialakult helyzet gyors döntést kívánt, így nem volt ideje egyeztetni az elnökséggel, csak Kovács László pártelnökkel és Lendvai Ildikó frakcióvezetővel. A testület nem emelt kifogást Draskovics Tibor pénzügyminiszteri kinevezése ellen, bár az ülésen felmerült, hogy szerencsésebb lett volna egy párton belüli személyt választani a pozíció betöltésére. Az MSZP elnöksége a jövőben a korábbinál szorosabb együttműködést szeretne a párt parlamenti frakciója, vezető testületei és a pénzügyminiszter között.

Összefoglalás:
Vélemények László Csaba leváltásáról:
- nem feltétlenül pozitív üzenet, hogy négy hónappal az EU-csatlakozás előtt menesztik a pénzügyminisztert;
- a leköszönő miniszter nem volt sem elég kemény, sem elég simulékony;
- sok kommunikációs hibát követett el a Pénzügyminisztérium;
- csak azért nem távozott korábban László Csaba, mert a költségvetés elfogadása előtt ez még rosszabb lépés lett volna;
- a miniszter távozásában szerepet játszott az MSZP is, a valódi ok azonban a forint körüli bizonytalanság, valamint a nem kellően szigorú költségvetési politika volt;
- László Csabára a bűnbak szerepét osztották;
- korábban nem lehetett stratégiai vitáról hallani a kormányfő és a pénzügyminiszter között;
- a kormányzat döntést hozott az M5-ös matricás rendszerbe való bekapcsolásáról, ami jól kommunikálható döntés, de ugyanazon a napon menesztette a pénzügyminisztert;
- a bejelentés durva volt: Draskovics Tibor szabadsága alatt közölte a kormányfő, hogy leváltja a pénzügyminisztert;
- László Csaba nem lehet egyszemélyi felelős, a hibák miatt Medgyessy Péternek is önkritikát kellene gyakorolnia;
- a váltás miatt egy kormánytag sem fogja képviselni Magyarországot a január 13-i bécsi Euromoney-konferencián;
- ha az ősszel, a költségvetés elfogadása előtt menesztik László Csabát, az az ellenzék politikáját erősítette volna.

Vélemények Draskovics Tiborról:
-
nem lesz sikeresebb elődjénél, mert a miniszterelnök bizalmasaként nem tud majd ellenállni az osztogató politika igényeinek;
- közelebb áll Medgyessy Péterhez, így könnyebben rá tudja venni a szükséges gazdaságpolitikai intézkedések elfogadására;
- az eddigi miniszterelnöki kabinetfőnökről nehéz elhinni, hogy gazdaságpolitikai fordulatot hoz;
- Draskovics kinevezése csak arra jó, hogy növelje az elégedetlenséget az MSZP-ben;
- nagy baj lehet, ha a miniszterelnök csak szűkebb köréből mer választani;
- kérdés, hogy a költségvetés mennyire köti meg az új miniszter kezét;
- máris rendelkezik a jelölt koncepcióval a jövőre nézve;
- a forintpolitika és a költségvetési hiány fő felelőse a miniszterelnök, mégis az új jelölt jelentkezett koncepcióval;
- az új miniszter helyzete nem olyan kedvező, mint a Bokros-csomag után tevékenykedő tárcavezetőnek, Medgyessy Péternek 1996-98 között;
- kérdés, hogy az EP-választásig megspórolhat-e újabb fájdalmas döntéseket Draskovics Tibor;
- az új miniszterre várhat annak kimondása, hogy 2008-ban nem lehet bevezetni Magyarországon az eurót.

Vélemények a Pénzügyminisztérium és a Kormány gazdaságpolitikájáról:
- csak későn változtattak a lakáshitelezés rendszerén;
- kevesen értették, László Csaba miért nyúlt bele a forint árfolyamrendszerébe;
- a piac nehezen bocsátja meg, ha a Kormány nem ura a fiskális politikának;
- nem lehet tudni, hol van a gazdaságpolitika műhelye: a Pénzügyminisztériumban vagy a miniszterelnökségen;
- a Medgyessy-kormánynak szakítania kellett volna elődje osztogató politikájával, de nem tette;
- a kabinetnek el kellene vetnie a gondoskodó állam ideáját;
- jelentős költségvetési takarékoskodásra lenne szükség, az osztogatás leállítására;
- a leváltás mellé két osztogató típusú intézkedés is társult: az agrárhitel-program és az M5-ös kivásárlása;
- továbbra is Medgyessy Péter kezében maradt a gazdaságpolitika;
- a Kormányt bírálják, amiért nincs egységes gazdasági-társadalmi programja;
- a kabinetnek helyre kell hoznia a rossz gazdasági mutatókat, de közben érdeke, hogy minél kisebb legyen a népszerűségvesztés;
- a Kormány a saját maga által 2003 júniusában gerjesztett forintválságot nem tudja leküzdeni;
- a kabinet nem azt hangoztatta, hogy 3 százalékkal csökkentette a hiányt 2002-höz képest, hanem a magas deficit miatt leváltotta a pénzügyminisztert;
- a kormányzati politikát erősen befolyásolják a kormánypártok, amelyeknek fő célja nem a stabil gazdaságpolitika, hanem a 2006-os választások megnyerése.

Vélemények László Csaba leváltásáról:
- nem feltétlenül pozitív üzenet, hogy négy hónappal az EU-csatlakozás előtt menesztik a pénzügyminisztert;
- a leköszönő miniszter nem volt sem elég kemény, sem elég simulékony;
- sok kommunikációs hibát követett el a Pénzügyminisztérium;
- csak azért nem távozott korábban László Csaba, mert a költségvetés elfogadása előtt ez még rosszabb lépés lett volna;
- a miniszter távozásában szerepet játszott az MSZP is, a valódi ok azonban a forint körüli bizonytalanság, valamint a nem kellően szigorú költségvetési politika volt;
- László Csabára a bűnbak szerepét osztották;
- korábban nem lehetett stratégiai vitáról hallani a kormányfő és a pénzügyminiszter között;
- a kormányzat döntést hozott az M5-ös matricás rendszerbe való bekapcsolásáról, ami jól kommunikálható döntés, de ugyanazon a napon menesztette a pénzügyminisztert;
- a bejelentés durva volt: Draskovics Tibor szabadsága alatt közölte a kormányfő, hogy leváltja a pénzügyminisztert;
- László Csaba nem lehet egyszemélyi felelős, a hibák miatt Medgyessy Péternek is önkritikát kellene gyakorolnia;
- a váltás miatt egy kormánytag sem fogja képviselni Magyarországot a január 13-i bécsi Euromoney-konferencián;
- ha az ősszel, a költségvetés elfogadása előtt menesztik László Csabát, az az ellenzék politikáját erősítette volna.

Vélemények Draskovics Tiborról:
-
nem lesz sikeresebb elődjénél, mert a miniszterelnök bizalmasaként nem tud majd ellenállni az osztogató politika igényeinek;
- közelebb áll Medgyessy Péterhez, így könnyebben rá tudja venni a szükséges gazdaságpolitikai intézkedések elfogadására;
- az eddigi miniszterelnöki kabinetfőnökről nehéz elhinni, hogy gazdaságpolitikai fordulatot hoz;
- Draskovics kinevezése csak arra jó, hogy növelje az elégedetlenséget az MSZP-ben;
- nagy baj lehet, ha a miniszterelnök csak szűkebb köréből mer választani;
- kérdés, hogy a költségvetés mennyire köti meg az új miniszter kezét;
- máris rendelkezik a jelölt koncepcióval a jövőre nézve;
- a forintpolitika és a költségvetési hiány fő felelőse a miniszterelnök, mégis az új jelölt jelentkezett koncepcióval;
- az új miniszter helyzete nem olyan kedvező, mint a Bokros-csomag után tevékenykedő tárcavezetőnek, Medgyessy Péternek 1996-98 között;
- kérdés, hogy az EP-választásig megspórolhat-e újabb fájdalmas döntéseket Draskovics Tibor;
- az új miniszterre várhat annak kimondása, hogy 2008-ban nem lehet bevezetni Magyarországon az eurót.

Vélemények a Pénzügyminisztérium és a Kormány gazdaságpolitikájáról:
- csak későn változtattak a lakáshitelezés rendszerén;
- kevesen értették, László Csaba miért nyúlt bele a forint árfolyamrendszerébe;
- a piac nehezen bocsátja meg, ha a Kormány nem ura a fiskális politikának;
- nem lehet tudni, hol van a gazdaságpolitika műhelye: a Pénzügyminisztériumban vagy a miniszterelnökségen;
- a Medgyessy-kormánynak szakítania kellett volna elődje osztogató politikájával, de nem tette;
- a kabinetnek el kellene vetnie a gondoskodó állam ideáját;
- jelentős költségvetési takarékoskodásra lenne szükség, az osztogatás leállítására;
- a leváltás mellé két osztogató típusú intézkedés is társult: az agrárhitel-program és az M5-ös kivásárlása;
- továbbra is Medgyessy Péter kezében maradt a gazdaságpolitika;
- a Kormányt bírálják, amiért nincs egységes gazdasági-társadalmi programja;
- a kabinetnek helyre kell hoznia a rossz gazdasági mutatókat, de közben érdeke, hogy minél kisebb legyen a népszerűségvesztés;
- a Kormány a saját maga által 2003 júniusában gerjesztett forintválságot nem tudja leküzdeni;
- a kabinet nem azt hangoztatta, hogy 3 százalékkal csökkentette a hiányt 2002-höz képest, hanem a magas deficit miatt leváltotta a pénzügyminisztert;
- a kormányzati politikát erősen befolyásolják a kormánypártok, amelyeknek fő célja nem a stabil gazdaságpolitika, hanem a 2006-os választások megnyerése.


Horváth Éva (Ez a hócipő nem az a hócipő, Népszava, 2004. január 8.)
"A pénzügyminiszterek Magyarországon a rendszerváltás óta még soha nem töltötték ki a kormányuk négyéves ciklusát. Ez azonban cseppet sem speciálisan magyar jelenség, hiszen jó néhány régióbeli társunk kormányai ugyanezt elmondhatják magunkról.

[...] Nem feltétlenül pozitív üzenet a külvilágnak, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt négy hónappal a magyar kormányfő meneszti pénzügyminiszterét, akinek a belépés után - Járai Zsigmond jegybankelnökkel karöltve (aki mellesleg néhány éve ugyancsak ott ült a József Nádor téri épület miniszteri szobájában) - éppen azon kellene munkálkodnia, hogy hosszas hivatali ténykedését megkoronázva révbe, pontosabban az euró előszobájába, az ERM II-be vezesse az ország pénzügyi rendszerét.

[...] (A Kormány) nem változtatott a lakástámogatás rendszerén, csak amikor már égett a ház, belenyúlt a forint árfolyamrendszerébe akkor, amikor csak nagyon kevesen értették (érteni vélték?), hogy mién van szükség a sáveltolásra.

[...] Keménykezű szakemberre számítottak, valószínűleg maga a miniszterelnök is. Ám a leköszönő miniszter sem kemény nem volt eléggé, sem politikailag simulékony nem tudott annyira lenni, amennyire némely elődje volt a megmaradás érdekében. Kommunikációjában a pénzügyi tárca hibát hibára halmozott, s egy idő után már senki nem vette komolyan, hogy annak a sajtószóvivő az oka vagy más.

[...] László Csaba decemberben még megúszta, s nem csak azért, mert nagyon rossz üzenet lett volna az Európai Unió számára, ha a magyar pénzügyminiszter a 2004-es - már uniós - költségvetés parlamenti vitája és szavazása közben távozik."

Szerkesztőségi cikk
(Mennie kellett, Magyar Hírlap, 2004. január 8.)
"A hazai és külföldi piacok, a kicsi és nagy pénztulajdonosok nem bocsátják meg, ha nem ura a kormány fiskális politikájának, ha szavai hiteltelenné válnak. És ez ráadásul nagyon sokba is kerül. László Csaba távozásában bizonyára szerepet játszik az MSZP-n belüli hatalmi harc is, bukásának oka azonban a forint körüli mizéria. Pontosabban ez csak a felszín. A forint többszöri megrokkanásának végső oka - a jegybank voluntarista döntésein és ügyetlenkedésein túl - az, hogy a pénzügyminiszter nem tudta kellően szigorú költségvetési politikára rávenni miniszterelnökét.

[...] A száznapos programok végeláthatatlan soráról szóló miniszterelnöki bejelentések után érdekes, hogy Medgyessy a »tervezettnél jóval magasabb tavalyi államháztartási hiánnyal« indokolta minisztere menesztését.

[...] Most az az igazán fontos kérdés, hogy Draskovics Tibor sikeresebb lehet-e elődjénél a büdzsé rendbetételében, egy hitelesebb pénzügypolitika megvalósításában. A pesszimista válasz szerint nem, hiszen sokkal erősebben kötődik a miniszterelnökhöz, így még kevésbé áll majd ellen a szavazatvásárló pénzosztogatásoknak. Az optimista válasz szerint azonban igen, hiszen közelebb áll Medgyessyhez, így könnyebben ráveheti a gazdaságpolitikailag szükséges intézkedések meglépésére."

Szerető Szabolcs (Hiteltelenek, Magyar Nemzet, 2004. január 8.)
"Gál J. Zoltán a pénzügyminiszter távozásával foglalkozó híradásainkat hol pökhendi gúnnyal, hol nem leplezett felháborodással utasította vissza. A végkifejlet ismeretében vehemens és kategorikus cáfolata nem vall megfontolt elmére.

[...] Látva a kormány nyilvánvaló kudarcát, Medgyessy Péter minden jel szerint a bűnbak szerepét szánja László Csabának. A tegnap nyilvánosságra hozott, valóban katasztrofális adat egyébként nem lepte meg az elemzőket, ezért különösebb pánikot sem okozott; ez az igazán lesújtó bizonyítvány a kormány szavahihetőségéről, hiszen azt jelzi, a kincstári prognózist már senki sem veszi komolyan. Medgyessy próbálkozása azért is szánalmas és átlátszó, mert László Csaba ugyanazt a gazdasági iskolát képviseli, amelyiket ő, az elmúlt másfél évben nem sokat hallottunk kettejük stratégiai vitáiról.

[...] Az alkotmányosságért, a rendszerváltozáskor létrehozott intézményrendszer demokratikus működéséért felelősséget érzők szemében László leggyászosabb tette az adózók teljes adatbázisának törvénytelen lemásolása volt, melynek nyilvánosságra kerülése után egy valóban európai köztársaságban egyetlen napig sem maradt, maradhatott volna hivatalában. De nem lehet büszke arra sem, hogy aktív szerepet játszott a Medgyessy-kormánynak az európai szervezetek rosszallását is kiváltó, a független intézmények ellen folytatott hadjáratában. Talán utolsó hívatali ténykedése - a végtelenített kormányzati tisztogatás jegyében - a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tisztségüket pályázaton elnyert vezetőinek kirúgása volt. Gondolhatnánk, bárki lesz is az utód, a pénzügyminiszter leváltása mindenképpen pozitív üzenet a gazdasági élet szereplőinek. Csakhogy László Csaba bársonyszékét nem bárki, hanem Draskovics Tibor foglalja el. Medgyessy Péter eddigi kabinetfőnőkéről nehéz elhinni, hogy fordulatot hoz a hitelét vesztett kormány gazdaságpolitikájában. A váltást különösen pikánssá teszi, hogy a távozó és a leendő pénzügyminiszter nem is olyan régen egyaránt felelős vezetőként dolgozott éppen abban a K&H Bankban, ahol a brókerbotránnyal összefüggésben milliárdokat sikkasztottak el. A piac várta, akarta a váltást, de Draskovicsnak a bőréből kellene kibújnia ahhoz, hogy a neoliberális dogmákkal leszámolva valóban új pályára állítsa a magyar gazdaságot, és hosszú távon visszaszerezze a kormányba vetett bizalmat.

[...] Nyílt titok, hogy az MSZP-frakció mást látott volna szívesen László Csaba utódaként. Nem tudni, milyen reakciót vált ki a vezető kormánypártban, hogy a teleléséről hazánkba érkező kormányfő Gyurcsány Ferenc után ismét egyik bizalmasát juttatta pozícióhoz."

Dési János (Az álom és ami mögötte van, Népszava, 2004. január 8.)
"Ez a kormány nem vágyik gyors sikerekre, nem akar könnyű babérokat aratni. Az autópályáról szóló bejelentés pillanatában gyorsan kirúgják a pénzügyminisztert, így aztán ezzel le is szorítják az élről a saját, jó kis hírüket. Mert persze, hogy a lapok a címoldalukon, a híradók első helyen, az ellenzéki orgánumok az élen hozzák a hírt: már megint csak másfél évig bírta ez a pénzügyminiszter. És sorolja mindenki az okokat: egyik sem olyan nagyon dicséretes feltétlenül a kormányra nézve. A nagy államháztartási hiány, az infláció, a nyögvenyelősen elfogadott költségvetés és a többi."

Várkonyi Iván
(Fordulat és László, Népszabadság, 2004. január 8.)
"László Csaba távozása csupán újabb esélyt ad a kormánynak a valódi gazdaságpolitikai változtatásra - és semmi mást. László nem olyan pénzügyminiszter (volt), aki maga határozta meg a gazdaságpolitika irányvonalát. József Nádor téri »uralkodásának« legnagyobb hibája, hogy nem lehetett egyedüli úr a házban. A krónikus, kormányokat átölelő jelenség itt is, most is adva volt: nem lehetett tudni, hol a gazdaságpolitika műhelye. Az hamar kiderült, hogy a Gazdasági Minisztériumban hiába keresnénk, nem sokkal később viszont az is, hogy a Pénzügyminisztérium falai között sincs. Voltak, akik úgy gondolták, a műhely a szintén közgazdász kormányfő közelében keresendő, ám a helyzet ismeretében ez sem valószínű.

[...] A szocialisták új kormányának megalakulásakor világossá vált, hogy László a hármas képviselője lesz a pénzügyminiszteri székben. A szakértők éppen a fogat erejében bízva vártak gazdaságpolitikai fordulatot, reménykedve abban, hogy így együtt elég erősek lesznek a szükséges változások végrehajtásához. A recept szerint a kormánynak szakítania kellett volna elődje osztogató politikájával - ám az új kabinet nem ezt tette.

[...] A valódi fordulatot az hozná, ha a Kormány elvetné a gondoskodó állam ideáját, nem ígérne segítő kezet mindenkinek, aki választó (és aki közel áll hozzá).

[...] A Kormány az utolsó pillanatban (későn) döntött a lakáshitelek támogatásának szűkítéséről, ám már ezzel csak megállította a lavinát. Látható, hogy merészebb lépésekre van szükség: jelentős költségvetési takarékosságra, hiteles gazdaságpolitikára, reformokra, az osztogatás végére.

[...] Kár, hogy a leváltás és az új programok mellé két olyan osztogató típusú bejelentés is társult - a százmilliárdos agrárhitel-programé, és az autópálya-vásárlásé -, amelyek kétségessé teszik az elhatározást."

Sztankóczy András (Barátok között, Magyar Hírlap, 2004. január 9.)
"A gazdaságpolitika, minden korábbi kormányfőnél inkább, Medgyessy Péter kezében van, s ez így is marad. Ha a látszat ellenére eddig mégsem az történt volna, amit a kormányfő akart, akkor Medgyessy gyengekezű. Ha az történt, amit akart, akkor meg nem képes jó gazdaságpolitikára. De persze az is lehet, hogy mindkettő igaz.

[...] A szocialistákat nagyjából annyira fogja kielégíteni a László-Draskovics csere, mintha a kormányfő Gyurcsány Ferencből csinált volna pénzügyminisztert. Nem mintha a szocialista pártból érkező, a baloldali gazdaságpolitika iránt még fogékonyabb miniszter olyan sokat segítene a gazdaságnak. Draskovics előtérbe tolása csak arra jó, hogy növelje az elégedetlenkedést az MSZP-ben, amely a kormányszó számára könnyen kezelhetetlenné válhat, ha a párt - a párt értelmezésében a Kormány - elvesztené az európai parlamenti választásokat.

[...] Lehet egy váltás oka az is, hogy egy népszerűbb figurát emelnek pozícióba, ezzel javítva a kormány megítélésén. Nehéz meglátni, hogy mi tehetné Draskovicsot alkalmassá erre a szerepre. Az egész ügy leginkább azt mutatja, hogy nagy lehet a baj, ha a kormányfő már csak a legszűkebb köréből mer választani, vállalva azt is, hogy ezzel még inkább elszigeteli magát."

Lakner Zoltán (Merrefelé a lejtőn?, Magyar Hírlap, 2004. január 10.)
"A kormányfőnek jeleznie kellett: vette a gazdasági és politikai szereplők üzeneteit. Nem gondolja, hogy jó irányba haladna a Kormány, s vele az ország. Medgyessy Péter egyúttal azt is értésre kívánta adni: kontroll alatt tartja az eseményeket. Megteheti, hogy egyik bizalmasát egyik legbizalmasabbjával cserélje fel. Nincs olyan kényszer, amelynek hatására számára nem kedvező személyi döntéseket kellene hoznia.

[...] Túlzás lenne László Csabát bűnbaknak, áldozatnak nevezni: a helyzet nem jó, viszont romlik, ezt jelzik a távozási okként megjelölt államháztartási mutatók is. László Csaba meg mégiscsak a pénzügyminiszter. Ám tévedés volna azt gondolni, hogy a történet őróla szól. A fő kérdés inkább az, hogy mit kíván tenni a Kormány, s azt tenni tudja-e. Amikor sokan azért bírálják a koalíciót, mert szemmel láthatóan nincs egységes programja, akkor a szocialisták vezetői azt felelik: van program. Abban áll, hogy a »jóléti rendszerváltást« tovább kell vinni, egyidejűleg azonban figyelemmel kell lenni a költségvetés állapotára is. Másként fogalmazva: helyre kell hozni a gazdasági mutatókat, de úgy, hogy közben minél kisebb legyen a népszerűségvesztés.

[...] A szocialisták kitartanak a »szociális korrekció« mellett, az SZDSZ meg jottányit sem készül engedni adócsökkentési elképzeléseiből. Draskovics Tibor »felhatalmazást« kapott, hogy »átgondolja« az euróövezethez való csatlakozás feltételeit. Ez jelenthet enyhébb szigort. Ám közben László Csaba leváltásának hivatalos oka az államháztartás hiányának elszaladása volt. Tehát a Kormány tenni akar valamit. Végül pedig, ha jól értem, a 2004-es költségvetés erre a bizonyos »adóztass és költekezz« elvre épül; a költségvetési keretek már aligha változtathatók, így szűkítik a Kormány idei mozgásterét. Az év kérdése: ki fog engedni? Az év másik kérdése: hogyan fogja ezt megmagyarázni?"

Mészáros Tamás (Valamit a felelősségről, Népszava, 2004. január 10.)
"Az egész miniszterváltási bejelentés meglehetősen durván zajlott le; mindjárt az év legelején, még az új jelölt szabadsága alatt, szigorú ábrázattal és hangsúlyokkal előadva. Magyarán, a kormányfő érzékeltetni kívánta a nyilvánosság előtt, hogy ő bizony most kirúgja a pénzügyminisztert. Az ilyen fellépésnek nyilvánvalóan üzenetértéke van. Medgyessy a kormány hitelességének megóvására hivatkozott, ami ugyebár nem mást jelent, minthogy László Csaba veszélyeztette azt. Más szóval, miután a bűnbak megtaláltatott, a miniszterelnök azonmód teljesítette a kötelességét, és menten eltávolította.

[...] Először is, tudvalévő, hogy a kormányfő végzettségét tekintve közgazdász, egykor maga is pénzügyminiszter és bankember. Vagyis nem arról van itt szó, hogy egy mondjuk szépirodalmi stúdiumokkal vértezett, ám a gazdasághoz mit sem konyító miniszterelnököt jégrevitt az adott szaktárca irányítója. László Csaba nem volt tökéletesen önálló és független; s persze még akkor sem lehetett volna az, ha nem fűzik még korábbról szoros munkakapcsolatok Medgyessyhez.

[...] Amikor tehát Medgyessy Péter előáll azzal, hogy az a fránya hiány meglepetésszerűen magasabb lett a korábban jelzett mértéknél, akkor az ő meglepetéséhez a közvélemény legalább két okból kételyeket fűz. Először azért, mert alig elképzelhető, hogy a kormányfő ne látta volna, hogyan, milyen »behatások« érik a költségvetést, az államháztartást; egyszerűbben: tudnia kellett, mekkora költekezés folyik a közpénzekből. Másodszor meg azért, mert ha mégsem tudta, az talán annál is nagyobb baj, mintha tudta volna. Tehát anélkül, hogy túlcifráznánk a dolgot, megállapíthatjuk, Medgyessy semmiképp sem beszélhet elegáns kívülállóként a pénzügyi-gazdasági folyamatok romlásáról. Ha pedig felveti a személyes felelősség kérdését, akkor a választ nem adhatja meg úgy, hogy szót sem ejt a ráeső részről. Mert László Csaba ugyan kétségtelenül követhetett el olyan hibákat, amelyek egyedül az ő számláját terhelik; a minisztériumi kommunikáció nyári ámokfutásáért például tartania kell a hátát, elvégre a maga apparátusát az ő feladata lett volna kordában tartani - és kevésbé a szóvívőnek, akire akkor ráverték a balhét. Az sincs kizárva, hogy hozott egyszemélyi rossz döntéseket, hogy késve reagált némely fejleményekre, hogy meggondolatlanul nyilatkozott. De érdemi, komoly horderejű intézkedés - vagy akár annak elmaradása - nem írható egyedül az ő számlájára. Medgyessy Péternek ezért úgy kellett volna beszélnie a pénzügyminiszter távozásának okairól, hogy egyszersmind hozzáfűzi önkritikus megjegyzéseit."

Szerkesztőségi cikk (Mit, miért, mennyiért?, Magyar Hírlap, 2004. január 10.)
"Van valami abban az ellenzéki véleményben, hogy gazdaságpolitikájában teljesen impotens a Kormány. Már az is dühítő, hogy a kabinet a részben a maga által gerjesztett pénzügyi válságot sem tudja kezelni - gondoljunk a forint júniusban kezdődött kálváriájára -, az viszont egyenesen kétségbeejtő, ha még egy pénzügyminiszter-cserét sem tudnak a minimális veszteségekkel levezényelni. Az új pénzügyminiszter még Kenyában sütteti a hasát, naponta egyszer fölhívja valamelyik hírügynökséget, mond valamit, részéről ennyivel el is intézett a dolog.

[...] A méltatlan indoklással eltávolított László Csaba eközben csomagol. Lemondta részvételét a jövő keddi bécsi Euromoney konferencián is, azt meg persze még nem tudni, hogy ki megy el helyette. Ott lesz mindenki a régióból, jegybankelnökök, pénzügyminiszterek, csak Magyarországot nem képviseli majd kompetens kormánypolitikus."

Aczél Endre (Veszedelmes viszonyok, Népszabadság, 2004. január 12.)
"(1) A honi közvélemény érdekesnek találja, hogy (Draskovics) a meghökkenésnek abban a ritka kegyelmi állapotában, melyet miniszteri jelölésének nála is kiváltania kellett, máris kész koncepcióval rendelkezik a teendőkre nézve. (2) E koncepció általa említett elemei együttesen is, külön-külön is jobbára a kormányzat, elsősorban a miniszterelnök általános felelősségi körébe tartoznak - leszámítva az inflációt, mert az jegybanki téma -, ilyenformán neki fölösleges ígérnie. (3) És mégis: abban a turbulenciában, amely a mérleghiányainak szinte százszázalékos külföldi finanszírozására szorult Magyarország körül tapasztalható, még egy Kenyából kiküldött röpiratnak is megvolt a hatása. A "piacok" arra vártak, s várnak egyfolytában, hogy valaki biztosítsa őket afelől: Magyarországon a dolgok (hiányok) kézben vannak tartva, a befektetőknek nincs mitől tartaniuk. Kenyából Draskovicsnak sikerült "feldumálnia" a forint árfolyamát.

[...] A 2002-es év végén számított kilencszázalékos - az egyszeri tételeket leszámítva hétszázalékos - költségvetési hiányt (a Kormány) 2003 végére de facto levitte, éspedig jóval hat százalék alá, de ahelyett, hogy magát a három százalékot meghaladó jó egyszázalékos csökkenést kommunikálta volna, kijelölt egy süllyedési célszámot, amelyet nem sikerült teljesítenie, s ezzel magára borította az eget. Nem múlik el nap anélkül, hogy ellenzéke az orra alá ne dörgölné, lám, a 4,8 százalékból lett 5,5 vagy 5,7 százalék; s ami rosszabb, a piacok is ezt a balfogást »honorálják« az olykori forinteladásokkal. Holott a 2003-as eredmény, ha nem is diadallal, de eladható lett volna."

Kumin Ferenc (Minisztercsere után, Magyar Hírlap, 2004. január 12.)
"Meglehet, László Csaba sorsa már ősszel, a szerencsétlen nyári eseményeket követően eldőlt. Akár akkor, akár a költségvetés elfogadása után történik meg a menesztés, az gyakorlatilag megfelelt volna az ellenzéki várakozásoknak, ami mindenképp magasabb politikai költséget jelentett volna Medgyessy számára. Az ősz óta béna kacsaként tevékenykedő pénzügyminiszter így alkalmas figurája lehetett az osztogató ellenzéki módosító indítványokat elutasító költségvetés-alkotási folyamatnak, mindezen felül az ő nevéhez lehetett illeszteni a lakáshitel-támogatások népszerűtlen megvágását is. Politikai értelemben pozíciója valóban tarthatatlanná vált, noha a többség elismeri, hogy a menesztési okként is megnevezett költségvetési válság kialakulásában csak formális felelősége van a pénzügyminiszternek. A poszt új birtokosa, Draskovics Tibor lélegzetvételnyi időt nyert, hiszen elődje kipipált néhány népszerűtlen, de átmeneti enyhülést hozó intézkedést. Ez a lélegzet azonban semmiképp nem tarthat a ciklus végéig. Draskovicsnak közel sem olyan kedvező a helyzete, mint amilyen jelenlegi főnökének volt Bokros Lajos gőzhengere után. Ha nem is csomagként azonosítható stabilizációs intézkedések, de további erőteljes korrekciók szükségességében a legtöbb elemző egyetért. Az izgalmas kérdés ezekben a hónapokban az, hogy az EU-választásokig el lehet-e evickélni fájdalmasnak ható bejelentések nélkül.

[...] Az EU-s tematika szempontjából azonban rendkívüli jelentős az a verbális elemózsia, amivel Medgyessy Péter az új miniszterét útjára bocsátotta: a 2008-as eurózónához történő csatlakozás újragondolása lesz a Kormány friss tagjának egyik fontos feladata. Magam is azok közé a pesszimisták közé tartozom, akik ezt a - nem túl bonyolultan - kódolt üzenetet nem tudják másképp értelmezni, mint a halasztás szándékának megvallását.

[...] Világosan látszik, hogy ez már nem Horn Gyula kormánya, ahol a pénzügyi technokrácia felül tudott kerekedni a politikai ösztönökön, és ahol a jól sikerült stabilizációért cserébe menthetetlenül fel kellett áldozni az 1998-as választásokat. Az akkori precedens nagyon fontos a most kormányzó szocialista vezetőknek. Pontosan tudják, hogy a tavalyi deficitet csaknem a felére kéne rövid idő alatt ledolgozni ahhoz, hogy a Monetáris Unió által előírt háromszázalékos GDP-arányos hiány teljesíthető legyen. Egy ilyen folyamatot nem lehet úgy végigvinni, hogy az ne váltson ki ellenérzést meghatározó társadalmi csoportokból. Ötszázmilliárd forint megtakarítása után választásokat nyerni leginkább akkor lehetne, ha megnyílna a föld, és elnyelné tokkal-vonóval a mostani ellenzéket."

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695