Orbán Viktor évértékelő beszéde

2004-02-19

Orbán Viktor volt miniszterelnök, a Fidesz-MPSZ elnöke január 10-én hatodik alkalommal mondott évértékelő beszédet a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére. Az országértékelő beszéd középpontjában az ország gazdasági helyzete állt, illetve a Kormány gazdaságpolitikájának kritikája. A volt kormányfő beszédében kijelentette: a 2003-as év a magyar családok összezsugorodásának éve volt. Orbán Viktor hangsúlyozta: a 2002-ben megválasztott Medgyessy-kormány visszaélt a szavazók bizalmával, hiszen mindent pontosan fordítva tettek eddig, mint ahogyan azt ígérték.


Orbán Viktor volt miniszterelnök, a Fidesz-MPSZ elnöke január 10-én hatodik alkalommal mondott évértékelő beszédet a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére. Az országértékelő beszéd középpontjában az ország gazdasági helyzete állt, illetve a Kormány gazdaságpolitikájának kritikája. A volt kormányfő beszédében kijelentette: a 2003-as év a magyar családok összezsugorodásának éve volt. Orbán Viktor hangsúlyozta: a 2002-ben megválasztott Medgyessy-kormány visszaélt a szavazók bizalmával, hiszen mindent pontosan fordítva tettek eddig, mint ahogyan azt ígérték. A pártelnök kijelentette: a Kormány ígéretet tett a jól működő programok folytatására, így a Széchenyi-terv, valamint az otthonteremtési program működtetésére, azonban ezeket megszüntették. A volt kormányfő szerint ellenben az infláció, a diákhitel kamata, az államadósság folyamatosan növekszik, pedig ennek éppen az ellenkezőjét ígérte a kabinet. Orbán Viktor beszédében kifejtette: sokan érzik ma Magyarországon úgy, hogy az előző rendszerben nagyobb biztonságban, jobb színvonalon éltek. A volt miniszterelnök fontosnak tartotta tudatni: senkinek nem kell magyarázkodnia csupán azért, mert élete nagy részét az előző rendszerben élte le. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy ne a jelen gondjai miatt kelljen folyamatosan aggódni, hanem a jövő lehetőségeire koncentrálhasson az ország, a bankárészjáráson kell változtatni, valamint a pénz helyett a munka becsületét kell visszaadni Magyarország számára.

Összefoglalás:
Pozitív vélemények Orbán Viktor beszédéről:

- Egy évvel ezelőtti beszédében Orbán Viktor mércét állított fel a jelenlegi kormánynak, a mostani helyzetet látva ettől a mércétől a Medgyessy-kormány még távolabb került eddigi teljesítményét látva, Orbán Viktor beszédében mindezt nagyon pontosan festette le;

- A ciklus félidejében már nem Orbán Viktornak kell hivatkoznia kormányzására, maga a Kormány gondoskodik a nosztalgia érzéséről;

- Orbán Viktor jóslatai már korábban is beigazolódtak, elég csak a 2002-es kampány alatt a Testnevelési Egyetemen elhangzottakra gondolni, ahol az akkori kormányfő előre jelezte a gázáremeléseket, a Széchenyi-terv, valamint az otthonteremtési program megszüntetését, idei évértékelésében önmaga bevált jövendöléseit igazolhatta csupán vissza;

- A Fidesz-MPSZ elnöke érezte, hogy manapság hiányzik a közéletből az őszinte, egyenes beszéd, ezért, ahogyan egy ellenzéki politikushoz illik, kemény kritikát fogalmazott meg a Kormánnyal szemben;

- Bár kemény hangon fogalmazott meg kritikát, mégis baráti hangon szólt, amilyen stílus manapság igen ritka a politikában;

- A kormányoldal reagálásában azonban csak a kemény - amúgy alaptalan - kritika egyezett meg Orbán Viktor beszédével, a stílusuk azonban már távolról sem volt barátinak nevezhető;

- Habár sokan jelentéktelennek ítélték a beszédet, valójában irányt mutathat az eljövendő időszak politikai stílusában a békülékeny hangnem;

- A beszédben megfogalmazott centrum felé nyitással megoldódni látszik a Fidesz azon gondja, hogy honnan szerezhetnének további szavazókat az elkötelezett jobboldaliakon túl, ezen út követése a többi párt részéről pedig pozitív irányba befolyásolhatná a jelenleg igen feszült közhangulatot;

- Habár nagyon készültek a tanácsadók a beszédre, érdemben semmit nem tudott a kormányoldal hozzáfűzni Orbán Viktor beszédéhez, ezért próbálták azt mellőzni, és titulálták semmitmondónak;

- A kormányoldal azt várta, hogy beszédében az aktuális problémákért is vállalja a felelősséget Orbán Viktor az előző kormány nevében, habár kétségtelenül a jelenlegi vezetés hibájából tart ott az ország, ahol tart;

- Fejlődést mutat a beszéde a korábbiakhoz képest, mert kevesebb metaforával gyorsan haladt igazi célja felé: valódi alternatívát volt képes felmutatni a jelen kormányzattal elégedetlen, abban csalódott embereknek;

- A kormányoldal ugyan ironizál azon, hogy önmagának teremtett hagyományt a volt miniszterelnök a beszédekkel, azonban az, hogy kezdeményezéséből politikai hagyományt tudott teremteni, éppen Orbán Viktor politikusi teljesítményét dicséri;

- Akármennyire is az a szándéka a baloldalnak, hogy nyomást gyakoroljanak a jobboldalra, a beszédből kitűnik: Orbán Viktort nem lehet megroppantani;

- Beszédében Orbán Viktor nem csupán támogatóinak mutatott alternatívát, hanem azoknak is, akik eddig elutasították a Fideszt;

- A volt miniszterelnök nem egy valamilyen árnyékállam vezéreként szólította meg a -hallgatóságot, hanem mint egy leendő miniszterelnök.

Negatív vélemények Orbán Viktor beszédéről:

- Orbán Viktor beszéde politikai manipulációnak tekinthető, tele volt a tőle szokásos helyzetértékelési csúsztatásokkal;

- Beszédei eddig sem az országról szóltak soha, ahogy most sem, hanem magáról a beszélőről, valamint a hozzá kötődőkről;

- Az értékelést a színpadszerűség jellemezte, mindegy is volt, mit mond, akár más nyelven is mondhatta volna, hiszen ez az esemény immár egy "liturgikus ünnep" a jobboldal számára, hívei így is, úgy is ünnepelték volna;

- Bár próbált konkrétumokra támaszkodni, minden, a beszédben elhangzott adat hamis volt, hiszen az utóbbi évben csökkent a munkanélküliség, soha nem látott mértékben nőtt az életszínvonal, emelkedtek a bérek;

- Egy volt miniszterelnöktől, egy vezetőtől elvárható lenne, hogy legalább a pontos tényekből induljon ki;

- Bár a volt miniszterelnök beszédét hatalmas médiafigyelem kísérte, annak színvonala mégis csupán egy vidéki kis kampánykörútéval ért fel;

- Az, hogy a beszéd ideológiailag zavaros volt, nem meglepő, hiszen Orbán Viktor már számtalanszor változtatott világnézetén, a radikális liberalizmustól a konzervativizmuson keresztül ez alkalommal sikerült addig jutnia, hogy a proletárértelmiség hangján szólalt meg, egy József Attila idézetet használva fel erre ("Rendezni végre közös dolgainkat");

- A pártelnök világnézetét érintő sűrű változások szorosan követik a szavazatmaximalizálás elvét: ezt használta ki most is Orbán Viktor, amikor jobboldali támogatói körén túl azon szavazói réteget próbálta megszólítani, akik veszélyeztetve érzik mindennapi megélhetésüket;

- A Fidesz azon kétségbeesett szándéka érezhető a beszéden is, hogy Orbán Viktorral kapcsolatban megszűnjön az az általános nézet, miszerint támogatja a radikális jobboldali nézeteket; ez a szándék már csak azért is felemás, mert a Fidesz elnöke önmagát hozta ilyen helyzetbe, valamint mindeközben radikális jobboldali nézeteket propagáló újságokat ajánl hívei figyelmébe;

- Orbán Viktort láthatólag örömmel töltötte el az, hogy az ország valóban rossz gazdasági helyzetét elemezheti, valóságos kárörömmel tette azt;

- Demagóg és irreális dolog egyszerre várni az államtól, hogy mindenkinek adjon, és egyben legyen takarékos is, és ne növekedjen ezzel párhuzamosan az adósságállomány;
- Orbán Viktor legújabb retorikájában a társadalmat már nem jobb- és baloldaliakra osztja, hanem bankárokra, és a népre, azaz újra csak megosztja az állampolgárokat, hiába kíván békülékeny hangot megütni;

- Azt üzeni, félni kell a jelenleg hatalmon lévőktől, mert azok csak összezsugorítják az országot;

- Orbán Viktor és a Fidesz jövőképe nem vehető komolyan, hiszen a beszédből csupán annyi derült ki: ők osztogatnának, és mindenkinek megbocsátanának.

Pozitív vélemények Orbán Viktor beszédéről:

- Egy évvel ezelőtti beszédében Orbán Viktor mércét állított fel a jelenlegi kormánynak, a mostani helyzetet látva ettől a mércétől a Medgyessy-kormány még távolabb került eddigi teljesítményét látva, Orbán Viktor beszédében mindezt nagyon pontosan festette le;

- A ciklus félidejében már nem Orbán Viktornak kell hivatkoznia kormányzására, maga a Kormány gondoskodik a nosztalgia érzéséről;

- Orbán Viktor jóslatai már korábban is beigazolódtak, elég csak a 2002-es kampány alatt a Testnevelési Egyetemen elhangzottakra gondolni, ahol az akkori kormányfő előre jelezte a gázáremeléseket, a Széchenyi-terv, valamint az otthonteremtési program megszüntetését, idei évértékelésében önmaga bevált jövendöléseit igazolhatta csupán vissza;

- A Fidesz-MPSZ elnöke érezte, hogy manapság hiányzik a közéletből az őszinte, egyenes beszéd, ezért, ahogyan egy ellenzéki politikushoz illik, kemény kritikát fogalmazott meg a Kormánnyal szemben;

- Bár kemény hangon fogalmazott meg kritikát, mégis baráti hangon szólt, amilyen stílus manapság igen ritka a politikában;

- A kormányoldal reagálásában azonban csak a kemény - amúgy alaptalan - kritika egyezett meg Orbán Viktor beszédével, a stílusuk azonban már távolról sem volt barátinak nevezhető;

- Habár sokan jelentéktelennek ítélték a beszédet, valójában irányt mutathat az eljövendő időszak politikai stílusában a békülékeny hangnem;

- A beszédben megfogalmazott centrum felé nyitással megoldódni látszik a Fidesz azon gondja, hogy honnan szerezhetnének további szavazókat az elkötelezett jobboldaliakon túl, ezen út követése a többi párt részéről pedig pozitív irányba befolyásolhatná a jelenleg igen feszült közhangulatot;

- Habár nagyon készültek a tanácsadók a beszédre, érdemben semmit nem tudott a kormányoldal hozzáfűzni Orbán Viktor beszédéhez, ezért próbálták azt mellőzni, és titulálták semmitmondónak;

- A kormányoldal azt várta, hogy beszédében az aktuális problémákért is vállalja a felelősséget Orbán Viktor az előző kormány nevében, habár kétségtelenül a jelenlegi vezetés hibájából tart ott az ország, ahol tart;

- Fejlődést mutat a beszéde a korábbiakhoz képest, mert kevesebb metaforával gyorsan haladt igazi célja felé: valódi alternatívát volt képes felmutatni a jelen kormányzattal elégedetlen, abban csalódott embereknek;

- A kormányoldal ugyan ironizál azon, hogy önmagának teremtett hagyományt a volt miniszterelnök a beszédekkel, azonban az, hogy kezdeményezéséből politikai hagyományt tudott teremteni, éppen Orbán Viktor politikusi teljesítményét dicséri;

- Akármennyire is az a szándéka a baloldalnak, hogy nyomást gyakoroljanak a jobboldalra, a beszédből kitűnik: Orbán Viktort nem lehet megroppantani;

- Beszédében Orbán Viktor nem csupán támogatóinak mutatott alternatívát, hanem azoknak is, akik eddig elutasították a Fideszt;

- A volt miniszterelnök nem egy valamilyen árnyékállam vezéreként szólította meg a -hallgatóságot, hanem mint egy leendő miniszterelnök.

Negatív vélemények Orbán Viktor beszédéről:

- Orbán Viktor beszéde politikai manipulációnak tekinthető, tele volt a tőle szokásos helyzetértékelési csúsztatásokkal;

- Beszédei eddig sem az országról szóltak soha, ahogy most sem, hanem magáról a beszélőről, valamint a hozzá kötődőkről;

- Az értékelést a színpadszerűség jellemezte, mindegy is volt, mit mond, akár más nyelven is mondhatta volna, hiszen ez az esemény immár egy "liturgikus ünnep" a jobboldal számára, hívei így is, úgy is ünnepelték volna;

- Bár próbált konkrétumokra támaszkodni, minden, a beszédben elhangzott adat hamis volt, hiszen az utóbbi évben csökkent a munkanélküliség, soha nem látott mértékben nőtt az életszínvonal, emelkedtek a bérek;

- Egy volt miniszterelnöktől, egy vezetőtől elvárható lenne, hogy legalább a pontos tényekből induljon ki;

- Bár a volt miniszterelnök beszédét hatalmas médiafigyelem kísérte, annak színvonala mégis csupán egy vidéki kis kampánykörútéval ért fel;

- Az, hogy a beszéd ideológiailag zavaros volt, nem meglepő, hiszen Orbán Viktor már számtalanszor változtatott világnézetén, a radikális liberalizmustól a konzervativizmuson keresztül ez alkalommal sikerült addig jutnia, hogy a proletárértelmiség hangján szólalt meg, egy József Attila idézetet használva fel erre ("Rendezni végre közös dolgainkat");

- A pártelnök világnézetét érintő sűrű változások szorosan követik a szavazatmaximalizálás elvét: ezt használta ki most is Orbán Viktor, amikor jobboldali támogatói körén túl azon szavazói réteget próbálta megszólítani, akik veszélyeztetve érzik mindennapi megélhetésüket;

- A Fidesz azon kétségbeesett szándéka érezhető a beszéden is, hogy Orbán Viktorral kapcsolatban megszűnjön az az általános nézet, miszerint támogatja a radikális jobboldali nézeteket; ez a szándék már csak azért is felemás, mert a Fidesz elnöke önmagát hozta ilyen helyzetbe, valamint mindeközben radikális jobboldali nézeteket propagáló újságokat ajánl hívei figyelmébe;

- Orbán Viktort láthatólag örömmel töltötte el az, hogy az ország valóban rossz gazdasági helyzetét elemezheti, valóságos kárörömmel tette azt;

- Demagóg és irreális dolog egyszerre várni az államtól, hogy mindenkinek adjon, és egyben legyen takarékos is, és ne növekedjen ezzel párhuzamosan az adósságállomány;
- Orbán Viktor legújabb retorikájában a társadalmat már nem jobb- és baloldaliakra osztja, hanem bankárokra, és a népre, azaz újra csak megosztja az állampolgárokat, hiába kíván békülékeny hangot megütni;

- Azt üzeni, félni kell a jelenleg hatalmon lévőktől, mert azok csak összezsugorítják az országot;

- Orbán Viktor és a Fidesz jövőképe nem vehető komolyan, hiszen a beszédből csupán annyi derült ki: ők osztogatnának, és mindenkinek megbocsátanának.


Szerető Szabolcs (Mérce a magasban, Magyar Nemzet, 2004. február 11.)

Egy esztendeje Orbán Viktor évértékelő beszédének még az volt a legfontosabb üzenete, hogy a polgári kormány teljesítményével, kezdeményezéseivel az utód számára is mércét jelent.

[...] A tavaly emlegetett mérce mind magasabbnak látszik a Medgyessy-kormány produkcióját szemlélve, s a kabinet döntései egy másik, a riogató Orbán-beszéd jóslatait idézik a választók emlékezetébe. Ahogy távolodunk az úgynevezett jóléti rendszerváltás ígéreteitől, úgy ölt testet a két választási forduló között a Testnevelési Egyetemen felvázolt valódi kormányprogram sötét víziója (gázáremelés, Széchenyi-terv megfojtása, kedvezményes lakáshitelek nyesegetése stb.). Ha csupán ennek a folyamatnak az állomásait veszi számba, ezt tudatosítja a politikára figyelő közönségben a Fidesz elnöke, már azzal is kínos helyzetbe hozza a kormánypártokat. Orbán Viktor ezt meg is tette, mégpedig ellenzéki politikushoz illő kíméletlenséggel. Zsugorodás, félelem, bizonytalanság - e fogalmakkal jellemezte a mostani időszakot, megérezve, hogy az egyenes beszéd vált a legnagyobb hiánycikké az elmúlt másfél évben. Ám a kormánykritikán túllépő, a korábbi hasonló alkalmakhoz képest kevesebb metaforába burkolódzó szónoklat lendületesen haladt igazi célja felé: megmutatni a jövőjük, a bizonytalan munkalehetőségek miatt aggódó embereknek, hogy más irányba is lehet(ne) vezetni az ország hajóját, van mód a változtatásra, van tere az értelmes cselekvésnek. S legfőképp: van olyan politikai erő, amely képesnek érzi magát az ország és az egyes emberek előtt tornyosuló gondok orvoslására.

[...] Azt egy éve is látni lehetett, hogy hiába nehezedik a baloldalról irtózatos nyomás a Fidesz bázisára, hiába szeretnék a kormányfő emberei erkölcsileg megsemmisíteni Orbán Viktort, a polgári oldalt nem lehet megroppantani. (Az MSZP táborának eróziója ezzel szemben már a bázist is elérte.) A mostani értékelés azon megnyilatkozások sorába illeszkedik, amelyekkel a Szövetség azok számára is választható erőként próbál megjelenni, akik eddig különféle okokból idegenkedtek a Fidesztől.

[...] Az uniós csatlakozás és az európai parlamenti választás évében, a parlamenti ciklus félidejéhez közeledve Orbán Viktornak már nem kell hivatkoznia kormányzása négy évére, a nosztalgiáról az utód gondoskodik. Tegnap nem valamiféle árnyékállam vezére, hanem a politikai váltógazdaság működéséhez nélkülözhetetlen demokratikus alternatíva megszemélyesítője szólt a választókhoz. Nem az egykori, inkább a leendő miniszterelnök.

Pilhál György (Tóbiás megmondta, Magyar Nemzet, 2004. február 12.)

[...] Keményen bírált - szegénységpárti Medgyessyéket ismerve volt mit -, mégis barátságos hangon szólt, iránytű a mostani nagy sötétségben az ilyen szónoklat. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az ellentábor rögvest értékelte az értékelést, de emelkedettségről, baráti szólamokról itt már nem tudósíthatunk. Nem túl jelentős beszéd - dörmögte kelletlenül Kuncze Gábor szabad madaras pártpallér. A nagy liberális tömegoszlató hiányolta, hogy Orbán Viktor az ország szörnyű állapotát ecsetelve elmulasztotta vizsgálni a saját felelősségét. Még szerencse, hogy itt van nekünk az SZDSZ, amely a Medgyessy-féle ámokfutás félidejében is az elődük felelősségét firtatja.

[...] Állítólag nagyon készültek a kormány tanácsadói Orbán beszédére, aztán inkább a hallgatás mellett döntöttek. Talán jobb lett volna, ha Tóbiás József pártigazgató (MSZP) is ezt a példát követi. Sebaj, Medgyessy (suksük) Péter közelgő országértékeléséről mi is megkérdezzük majd a Fidesz-székház portásának sógorát vagy a területileg illetékes kocsmárost.

Kumin Ferenc (Busójárás Budán, Magyar Hírlap, 2004. február 12.)

[...] A legtöbb politikusi vagy elemzői vélemény Orbán Viktor idei beszédéről elégedetlenséget és hiányérzetet sugallt. Sokan nem tekintették jelentősnek a beszédet. A magam részéről mégis hajlanék arra, hogy nagyon is lényegesnek és az elkövetkező két év közéleti stílusát jelentősen meghatározó eseménynek tekintsem ezt a megszólalást. Eldőlni látszik ugyanis az a dilemma, amely a 2002-es bukás óta feszíti a Fideszt. A "honnan hozzunk még egy embert, hogy elegen is legyünk" kérdésre egyaránt elképzelhető opció volt a radikális jobboldal és a mérsékelt centrum felé történő nyitás. Orbán Viktor most egyértelművé tette, hogy a Fidesz a mérsékelt centrum felől hívja az új szavazókat. Persze elég messze vannak a választások még ahhoz, hogy - ha ez a kísérlet nem bizonyul sikeresnek - stratégiát lehessen váltani. Megmaradva a most megütött hangnemnél azonban mindenképp kedvezőbb irányba mozdítható el közéleti vitáink stílusa, amely bizonyára a másik tábor beszélőit is nagyobb mértékletességre inti majd.

Petri Lukács Ádám (A bankárkormány és a nép, Népszava, 2004. február 11.)

[...] Az ország valóban nehéz gazdasági helyzete Orbánt láthatólag eufóriával töltötte el, és mintha valami eufória-tengerben lubickolna, úgy sorolta kárörömmel mi mindent ("otthonteremtés", Széchenyi-terv, etc. ) vett el a hatalom az ország polgáraitól. Miután elmondta, hogy a megbecsülhető hatalomnak mi mindent kellene adnia (tudniillik mindazt, amit a jelenlegi nem ad és egy kicsivel még többet) azon kezdett el siránkozni, hogy nő az államadósság. Az exminiszterelnök aggodalmát fejezte ki, hogy "vulgármarxizmussal" fogják gyanúsítani, holott ez alaptalan, szövegében csupán a demagógia, a központosított tervgazdaságok álomképe és az aljas inszinuáció keveredett. Ép ésszel mégsem képzelhető el, hogy valaki egyszerre követelje, hogy az állam osztogasson (kedvezményes hiteleket adjon), ám közbe ne adósodjon el. Egyrészt, mint tudjuk, az államnak egy fillérje sincs, az adóforintokat tudja csupán szétosztani, amit polgáraitól beszedett, de minden modern konzervatív, épp úgy, mint a liberálisok, arra szokták biztatni az államot, hogy a lehető legkevesebb pénzt vonja el, csupán a rászorulókat támogassa, a magasabb jövedelműeket azzal segítse, hogy meghagyja náluk a bevételük nagyobb hányadát - imígyen például könnyebben tudnak fejleszteni, piaci hitelhez jutni.

[...] Mert a társadalom másfajta osztásban jelenik meg immár Orbán szövegében, már nem a bal-és a jobboldal, hanem a bankárkormány és a nép képezi a két pólust.

[...] Orbán azt üzeni, hogy tőlük nem kell félni, tartani csupán a nép ellenségétől, a mostani kormánytól kell, akik, ahelyett, hogy nagyok mernének lenni, összezsugorítják az (amúgy kiárusított) hazát a mérőszalag alatt.

[...] Döbbenetes az volt, hogy ekkorra médiafigyelemmel kísért beszéd színvonala egy másodosztályú vidéki kampánybeszédhez volt hasonlatos, ahol a szónokból dől a demagógia, a káröröm, amiért az ország nehéz helyzetben van és tartalmatlan történetekkel próbál alaptalanul félelmet kelteni. A jövőről, az általa elképzelt helyes útról csupán annyit tudhatunk meg, hogy ők osztogatnának és megbocsátanának. Ezt józan paraszti ésszel és az Orbán-érára való emlékezéssel senki nem veheti komolyan.

Galló Béla (József Attila polgári kör, Magyar Hírlap, 2004. február 12.)

Bár a neve el sem hangzott, Orbán Viktor országértékelését József Attila A Dunánál című versének híres sora keretezte. Rendezni végre közös dolgainkat; hirdette a poszteren az idézet, a forrás látható megjelölése nélkül. A mai polgárok és József Attila viszonya tehát tényleg némi citációs rendezésre szorul, ámbár a poétákkal egyébként is hadilábon áll a honi jobboldal.

[...] A beszéd ideológiája tudatosan zavaros volt, logikus folyományaként az ex-miniszterelnök aktuális használatra szánt arcképének. Azt, hogy ideológiai szempontból Orbán szinte mindenevő, eddig is tudtuk. Senkit sem lephetett meg, hogy a radikális liberalizmustól a mélykonzervativizmuson át mára eljutott Bethlen miniszterelnök úr és a proletár-értelmiségi poéta együttes politikai használatáig. A szavazatmaximalizálás parancsa a létfenntartás erejével dolgozik a pártemberekben, s a Fidesz elnöke jól látja, hogy a jobbos szavazatokon túl új voksokat csak a veszélyeztetett egzisztenciájú társadalmi csoportoktól szerezhet. Legfőbb törekvése így arra irányult, hogy rámutasson e döntően munkavállalói, kistulajdonosi rétegek növekvő félelmére, hangsúlyozza biztonsághiányukat, tudatosítsa bennük a bankár észjárásnak való kiszolgáltatottságot. A munkabér a munka megbecsülésének jele, üzente nekik, épp csak azt nem téve hozzá, hogy a munkabér, a munkaerő ára, / cincog zsebünkben, úgy megyünk haza (József Attila Munkások).

[...] Mert a Fidesz környékén most az a main stream, hogy a Viktort ki kell bányászni abból a jobbos érzelmi gettóból, amibe természetesen ő manőverezte bele magát, amikor még azt hitte, hogy politikailag így a kifizetődő. Ma már azonban - érzékelve a baloldalra szavazók érzelmi kihűlésének tendenciáját - Orbánék azon töprengenek, mivel lehetne a kihűlőket a maguk javára felfűteni. Eltekintve a szokásos helyzetértékelési csúsztatásoktól, az öregkirálytól meg az ajtófélfás magassági komplexusoktól, a keddi beszédnek az volt a lényege, hogy 2004. február 10-én este fél hét óra tájt megalakult a József Attila Polgári Kör. Inkognitóban persze, nehogy az érzékenyebb jobboldaliak lelkületét sértse, de azért félreérthetetlenül. Orbán kinyújtotta kezét a panelprolik felé, szövetséget ajánlva nekik a baloldallal azonosított bankárok ellen.

Gréczy Zsolt
(Fortélyos félelem, Magyar Hírlap, 2004. február 12.)

[...] Orbán Viktor megcélozta a munkásosztályt, a kádári kisembert, a kedvenc lapjában korábban lakótelepi prolinak nevezett rétegeket. A gazdasági adatokkal való bűvészkedésen kívül ez volt a legfontosabb eleme országértékelő beszédének. Mögötte a proletár költő, a baloldali József Attila verséből származó idézet: rendezni végre közös dolgainkat. Új év, új beszéd, új értékrend. Miniszterelnökként Tisza István-szobrot avat, Szálasi könyveit népszerűsítő lapokat ajánl hívei figyelmébe - ezt azóta sem vonja vissza - de ellenzékben felfedezi a baloldal értékeit, gondolkodóit, sőt, már nem látja bűnnek, ha valaki a Kádár-rendszerben élt.

[...] A polgár szót viszont egyszer sem használja immár, a mögé felsorakozott körökre egyetlen mondatot sem veszteget. Nem emeli figyelmeztető ujját, hogy nem illik zászlót égetni és hazaárulózni a mindenkori magyar miniszterelnököt. A félelemről beszél, amely belénk költözött. Igaz, erről sokaknak egy másik, ugyancsak József Attilától származó idézet jut eszébe: Fortélyos félelem igazgat. Igaz, ő egészen mástól félt.

Nagy N. Péter (Hangok áriája, Népszabadság, 2004. február 12.)

[...] Az, hogy a Fidesz vezetője a miniszterelnökként bevezetett Parlamenten kívüli értékelést átmentette ellenzékbe, és eseménnyé tette, önmagában politikai tett.
[...] Ezek a beszédek eddig sem az országról, hanem a beszélőről és a hozzá kötődőkről szóltak, így hát érzelmileg kódoltak.

[...] A békülékenység jelének tűnhet, hogy az ellenfelek ezúttal nem utasíttattak ki a valódi Magyarország közösségéből, választóiknak pedig egyenesen megbocsáttatott a múlt, csakhogy mindennek az az ára, hogy az ország politikai túlfele érdemi szót sem érdemelt, csak mint minden jónak elrontója, amely irracionális jelenségként kiiktatandó. Nemhogy az országról, de a Fideszről, illetve a szövetség elnökének gondolatairól sem tudunk meg érdemlegeset, többet viszont az akaratáról. De ezt egyébként is ismerhetjük.

A titok talán a színpadszerűség felől nyitható. Áriahelyzetet teremt magának a Fidesz elnöke, amelyben a szövegnél fontosabb a dallam, a helyzet méltósága. Akár más nyelven is énekelhet a művész, mert nem az számít, mit mond, hanem a hangok árja. Éppen ezzel a logikával, talán még közelebb lépve a valósághoz, szertartásként érzékelhetjük e beszédeket, a jobboldal immár liturgikus ünnepeként, ahol akár latinul is fordulhatna híveihez a szónok. Kívülálló ilyenkor udvariasan hallgat, leveszi a kalapját, legalább ismerős latin szavakat keres, például azt, amit alig 15 éve tanult meg, úgy hangzott: Fidesz.

Bolgár György (Hajrá tények!, Népszava, 2004. február 13.)

[...] Sajnos, odajutott a magyar szellemi és politikai élet, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezetője szemrebbenés nélkül arra építheti fel beszédét, hogy 2003 a magyar családoknak az összezsugorodás és az összetöpörödés éve volt. Erre pedig a kormánypárti politikusok úgy reagálnak, hogy a beszéd tele volt csúsztatásokkal, mesékkel, nem tartalmazott konkrétumokat, a politológusok meg azt elemezgetik, vajon nyitásként értelmezhető-e az, hogy a mosolygós vezér megbocsátott a kommunizmusban elkárhozott felmenőknek. Holott a beszéd kiindulópontja, lényege és üzenete igenis konkrétum volt, csak éppen úgy, ahogy van, hamis. 2003 nem az összezsugorodás éve volt, hanem 2002-höz hasonlóan a példátlan bővülésé és növekedésé. A családok számára mindenképpen, hiszen tíz százalékkal nőttek az árakhoz viszonyított jövedelmek. Egyetlen év alatt alig kevesebbel, mint Orbánék négy éve alatt összesen. Ha ehhez hozzátesszük a 2002-es 13 százalékos reálbér-növekedést (amiben természetesen az előző kormánynak is volt szerepe és érdeme), akkor két év alatt olyan életszínvonal-emelkedés zajlott le Magyarországon, amely az egész fejlett világban abszolút példátlan, és nem is lesz példa sehol sem (legföljebb rossz példa), mert gazdaságilag tarthatatlan. A magyar baj, a magyar probléma, a magyar aggodalom, a magyar félelem tehát nem az, hogy összementünk, hanem éppen az, hogy a gazdaság fejlődéséhez képest (mert az sem zsugorodik, hanem fejlődik) túlságosan gyorsan, túlságosan nagyot nőttünk.

[...] Elhiszem, hogy a magyar társadalom igazságérzete ennél is többet kívánna, de egy felelős ellenzéki vezetőtől elvárható volna, hogy legalább a tényekből induljon ki, és azokból vonja le kritikus politikai következtetéseit. De nem, Orbán a totálisan hamis kiindulópontot hamis útjelzőkkel is megfejeli. Azt állítja, hogy a két évvel ezelőttihez képest nőtt a munkanélküliség, holott valójában csökkent, hogy az ő idejükben nőtt a minimálbér értéke, ma ellenben csökken, ami szintén nem felel meg a valóságnak (főleg, hogy 2002-ben adómentessé vált), hogy a két évvel korábbihoz viszonyítva nő az infláció, holott 2003-ban még az is mérséklődött (bár az idén valóban emelkedik).

[...] Semmi baja tehát a beszédnek, csak a torka véres. A magyar közélet azonban kormányostul, elemzőstül úgy tesz, mintha éppen a torkát nem látná. Egyszerűen nem értem, hogy lehet a hatásos levegőbe beszélést hatástalan levegőbe beszéléssel ellensúlyozni. Nincs más hátra: hajrá demokrácia, hajrá tények!

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695