Megszorítás, de nem megoldás

2004-03-10

A Kormány hosszú ideig nem nyilvánult meg a korábban bejelentett takarékossági intézkedések forrásaival kapcsolatban, ezáltal hagyta, hogy az ellenzék tematizálja a megszorításokról szóló vitát. Míg a kabinet a döntések fájdalommentességét és szakmai konszenzusát hangsúlyozta, addig az ellenzék a gazdasági válság tematikáját továbbépítve az intézkedések elégtelensége és egészségtelen gazdasági következményeik mellett érvelt. A kormányzatnak nem sikerült a csomagot megoldásként feltüntetnie, de a döntés elhúzódása miatt az ellenzék sem tudta megragadni és a közvélemény számára negatívan "eladni" azt. A kormányfő országértékelő beszédében elhangzott közjogi javaslatok egy időre kiszorították a médiából a takarékossági intézkedések körüli vitát.

HÍR
Február 25-én a Kormány elfogadta a Draskovics Tibor pénzügyminiszter által összeállított, 185 milliárd forintos takarékossági csomagot, amely az államháztartás hiányát hivatott csökkenteni. A kabinet döntése alapján április 30-ától megszűnik az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány, feladatait a Nemzeti Fejlesztési Hivatal veszi át, továbbá négy alapítvány beolvad az azokat működtető minisztériumba. Megszűnik három közhasznú társaság június 30-tól: a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó In-forrás Kht. és a Hungarian Review Információs és Kiadó Kht., valamint a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium felügyelete alá tartozó Nemzeti Labdarugó Akadémia Kht. A döntés alapján eladásra kerül az Egészségügyi-, Szociális és Családügyi Minisztérium tulajdonában lévő Club Aliga üdülő is. Draskovics Tibor a kormányülést követően elmondta: a 185 milliárd forintos megtakarítás inkább a kiadások elhalasztását jelenti, mintsem valódi spórolást. A pénzügyminiszter tájékoztatása szerint kisebb arányban szerepelnek intézményi megtakarítások a tervezetben, inkább a 2004-re tervezett nagyobb beruházások elhalasztását, átütemezését jelentik majd a megtakarítások. A korábbi ígéreteknek megfelelően ezek az átütemezések nem érintik majd az autópálya-építést, azonban más, alacsonyabb rendű közutakat érintő beruházásokat nem hajtanak végre 2004-ben. A pénzügyi tárca vezetője ismertette azt a kormányhatározatot is, amely a kabinet hosszabb távú gazdasági programját tartalmazza, egyelőre konkrét számok nélkül. A határozat alapján fel kell gyorsítani az államháztartás reformját, amelynek kidolgozása április 30-ig a Pénzügyminisztérium (PM) feladata lesz, az egészségügy átalakítását az Egészségügyi-, Szociális és Családügyi Minisztériumra, a kistérségek kialakítását pedig a Belügyminisztériumra bízzák.

HÁTTÉR

Konszenzuskeresés

Medgyessy Péter miniszterelnök László Csaba pénzügyminiszter január 7-i menesztésével a gazdasági válságot hangsúlyozó ellenzéki kommunikációt hozta kedvező helyzetbe. A Fidesz-MPSZ és az MDF 2003 nyarától folyamatosan igyekezett napirenden tartani a gazdaság állapotával kapcsolatos témákat: a gyengülő forintot ("forintválság"), az államháztartási hiány növekvő mértékét, illetve a költekezés miatt nem teljesített választási ígérteket (például a lakástámogatási rendszer szigorítása). Az ellenzéki pártok támadása a költségvetési vita idején volt a legintenzívebb, amikor a decemberi jegybanki alapkamat-emelés hatására megváltozott költségvetés visszavonására szólították fel a Kormányt. A pénzügyminiszter távozásával a Kormány igen szűkre szabta a kijelölt pénzügyminiszter lehetőségeit: Medgyessy Péter a döntés indoklásával egy időben meghatározta a pénzügyi politika rövid távú prioritásait, az államháztartási hiány azonnali csökkentését, ezzel együtt a gazdaság visszaállítását a növekedési pályára.

A miniszterelnök ugyanakkor igyekezett előkészíteni a terepet jelöltjének: már egy január 8-i rendezvényen kijelentette, hogy 2004 az építkezés mellett a takarékos állam éve is lesz. Minden fórumon igyekezett hangsúlyozni, hogy a szigorú takarékossági intézkedések meghozatalára szólította fel Draskovics Tibort, melyek célja, hogy az életszínvonalat a gazdaság valódi teljesítőképességéhez igazítsa. A pénzügyi tárca élére kijelölt új kormánytag kezdeti lendületes bejelentéseinek (hatékonyabb együttműködés a Jegybankkal, a gazdaság valós teljesítményéhez igazított euró-csatlakozás, hiteles gazdaságpolitika) élét elvette az a tény, hogy elődje február 16-ig a tárca élén maradt, ezért Draskovics Tibor nem láthatott hozzá azonnal a stabilizáló intézkedések foganatosításához.

László Csaba menesztésének januári hírétől a Draskovics-csomag február 25-i elfogadásáig eltelt időben a Kormány igyekezett a minél szélesebb társadalmi konszenzus keresése és a szakmai előkészítettség látszatát kelteni, míg az ellenzék folyamatosan a gazdasági válság témáját vitte tovább megnyilvánulásaiban. A körülmény, hogy a takarékosság kérdést illetően a pénzügyminiszter mögött felsorakozott az MSZP is - a László Csaba távozásához vezető egyik indok a párt osztogató politikájával való egyet nem értése volt - azt jelezte: a kormánypártok komolyan veszik a takarékossági programot. Lendvai Ildikó, MSZP-frakcióvezető január 19-én bejelentette, hogy a képviselőcsoporton belül egyeztető munkacsoport alakul abból a célból, hogy minden érdemi döntés előtt konzultáljon a Pénzügyminisztériummal, illetve, hogy minden szakterület beleszólhasson a változásokba. Draskovics Tibor február 6-án az SZDSZ-frakciónál tett látogatást, ahol a nézeteltérések mellett is azt hangsúlyozták a résztvevők: a pénzügyminiszter a kisebbik kormánypárt támogatását is maga mögött tudhatja.

Draskovics Tibor kijelölését követően a tárcák támogatását is kérte a takarékossági intézkedések jóváhagyásához. Január 28-i ülésén döntött a Kormány a megtakarítások sarokszámairól (a tavaly decemberben zárolt 35 milliárd forintos tétel mellé további 120 milliárd forintot különítenek el), és a tárcák megkapták az egyenként lebontott intézkedési csomagot. Az elkövetkező időszakban számos egyeztetésről adott hírt a sajtó, és Bárándy Péter igazságügyi miniszter kivételével - aki rövid kommunikációs csörtét vívott a pénzügyminiszterrel - úgy tűnt, a tárcák egyhangúlag "lenyelték" költségvetésük megkurtításának tényét.

A kabinet a politikai marketing eszközét is bevetette az intézkedések legitimálása érdekében. Szinte a miniszteri bemutatkozással egy időben a PM kommunikációs osztálya bejelentette: létrehoznak egy ingyenesen hívható zöld számot, melyen a lakosság jelentheti be megtakarítási ötleteit. Már a második napon több ezer hívásról adtak hírt, melyek között a parlamenti képviselők létszámának csökkentése bizonyult a legnépszerűbb ötletnek, amely a kormányfő február 16-i évértékelő beszédében is visszaköszönt, majd hetekig a politikai napirend egyik fő híre volt.

A Kormány kommunikációjában nagy hangsúlyt fektetett a szakmaiságra és az alkotmányosság látszatára is. Medgyessy Péter az Állami Számvevőszék (ÁSZ) állásfoglalását kérte a tervezett megszorításokkal kapcsolatban. A Draskovics Tibor által hangoztatott érvek szerint nem elegendő, hogy a pénzügyminiszter megtalálja a takarékosság forrásait, hanem azt alá is kell támasztania az ÁSZ javaslataival. A számvevők számára szokatlan felkérésből született ötletek közül a közalapítványokra vonatkozó rész később bekerült a Draskovics-csomagba.

Fokozódó elvárások - lendületben az ellenzék
Mindamellett, hogy a Kormány időnként újabb és újabb információkkal szolgált a csomaggal kapcsolatban, annak bizonyos aspektusai rejtve maradtak (Draskovics "illetlenségnek" tartotta volna, ha megnevezi a tárcákat érintő konkrét összegeket). A kezdeti számok ugyan nem változtak, de a források pontos megjelölése sokáig elmaradt, azt a látszatot keltve, hogy a kormányzat nincsen tisztában azzal, honnan teremtse elő a megszorítások forrásait, másrészt szabadon hagyta a terepet az ellenzék találgatásainak. Míg a Kormány a döntés elhúzódásával a megalapozottság látszatát igyekezett kelteni, addig az ellenzék kihasználta a hiányos információközlést a költségvetés "kikezdésére". Orbán Viktor Fidesz-MPSZ-elnök már László Csaba menesztése után kijelentette, hogy a 2004-es költségvetés rekordidő alatt megbukott, majd ugyanezt ismételte meg a párt részéről Varga Mihály és Halász János is.

Mialatt az ellenzék a gazdasági helyzet értékelését igyekezett a napirenden tartani, addig a Kormány kerülte a nyílt összeütközést a gazdaságpolitikát illetően. Az ellenzék január 20-án kezdeményezte az Országgyűlés rendkívüli ülésének összehívását, melyet a gazdaság bizonytalan helyzetével indokoltak. Kihasználva a pénzügyminiszter későre időzített hivatalba lépését, felmerült annak a lehetősége is, hogy az új tárcavezető már a január 26-i ülésen letehetné a hivatali esküt, és hozzáláthatna programja megvalósításához, melyet Gál J. Zoltán kormányszóvivő sem tartott lehetetlennek. Medgyessy Péter és Draskovics Tibor azonban nem vett részt sem a plenáris ülésen, sem a szintén ekkor tartott rendkívüli költségvetési bizottsági ülésen (január 19-én a kormányfőt és László Csaba leköszönő pénzügyminisztert kívánták meghallgatni az ellenzéki bizottsági tagok, de ők szintén nem jelentek meg az ülésen).

Ezzel egy időben ellenzéki oldalról egymást követték a költségvetési módosító javaslatok, így kormánypárti alternatíva hiányában a Fidesz-MPSZ és az MDF kezdeményező szerephez jutott a médiában. Ennek hatására tovább erősödött az ellenzék által sugallni kívánt kép: a 2004-es költségvetés csak egy ideiglenes, nem valódi vázlat. A fideszes javaslatok elsősorban az állami vállalatok leépítésére, illetve a szocialista kormányzás alatt felduzzasztott létszámú adminisztráció csökkentésére vonatkoztak. Varga Mihály, az Orbán-kormány volt pénzügyminisztere kommunikációjának középpontjában két kérdés állt: egyrészt alternatív javaslatokkal hangsúlyozta a Kormány bizonytalanságát, másrészt megnevezte a változásokat veszteségként megélő társadalmi csoportokat (pl. nyugdíjasok, lakásvásárlók). A Fidesz-MPSZ gazdaságpolitikusa élesen szembeállította az előző kormányzat gyarapodást és fellendülést hozó éveit a gazdasági növekedés jelenlegi kabinet alatt tapasztalható visszaesésével és az egyensúly felborulásával. További bizonytalansági tényezőként hangsúlyozta: a kabinet nem döntött, hogy 120 vagy 190 milliárd forintot szándékozik elvonni (amit erősített a kormányzat ellentmondásos kommunikációja: nettó 120-150 vagy bruttó 185 milliárd forintról beszéltek).

A január 28-i kormányülést követően az MDF hangsúlyozta, hogy egyetért a takarékossággal és a kisebb állammal, de az állami beruházások mértékének csökkentését nem támogatják. A Fidesz több megszólalója sem volt elégedett a takarékosság szerkezetével: véleményük szerint a beruházások visszafogása a növekedés visszaeséséhez vezethet. A költségvetési vitában a Fidesz-MPSZ a növekedéspárti, hosszú távú gazdaságpolitikát állította szembe a Kormány rövid távú, "fűnyíróelven" (prioritások nélkül) működő fiskális politikájával. Révész Máriusz, a Fidesz-MPSZ szóvivője hangsúlyozta, hogy a megszorítást vezénylő Draskovics Tibor még nem pénzügyminisztere az országnak, másrészt a két nappal korábbi bizottsági meghallgatáson nem kívánt a nyilvánosság elé állni terveivel.

Draskovics Tibor február 9-i költségvetési bizottság előtti meghallgatása után Varga Mihály ismét "folyamatosan növekvő" megszorítási csomagról beszélt, amellett, hogy továbbra is a kormányzat tanácstalanságát hangsúlyozta. Február 19-ére vitanapot kezdeményezett az ellenzék, a gazdaság valós helyzetéről, ahol a kormánypártok kezdődő gazdasági fellendülésről, míg az ellenzékiek sokéves mélypontról beszéltek.

A csomag

A gazdaságpolitikai stabilizációs csomag prioritásait a pénzügyminiszter már legelső nyilatkozataiban is igyekezett tisztázni. Január 13-án jelentette be először, hogy a korábbiak mellett 120 milliárd forint elvonására van szükség az államháztartási hiány rendezéséhez. Kiemelte ugyanakkor, hogy a megtakarítások nem érinthetik a jóléti reformokat, az infrastrukturális beruházásokat, illetve az uniós pályázatok önrészeit. A források tágabb megjelölése sem késlekedett: Draskovics Tibor már első nyilatkozataiban is a tárcák dologi-működési költségeinek lefaragását tekintette elsődlegesnek, az esetleges létszámleépítéseket sem kizárva.

A megszorításokat jóváhagyó január 28-i kormányülésen némiképp módosultak a kezdeti feltételek: a pénzügyminiszter szorgalmazta a dologi kiadások mellett az állami beruházások 10 százalékos visszafogását is. Míg a kisebb állam kérdéskörét a többi párt is támogatta és a társadalom többsége számára is szimpatikus volt, addig a beruházások visszafogása már élénkebb vitát generált. A pénzügyminiszter a költségvetési hiányt nevezte meg a növekedés korlátaként, ugyanakkor elemzők és ellenzéki politikusok is figyelmeztették a beruházások visszafogásának növekedésre gyakorolt negatív hatásaira. A kabinet kitartott amellett is - ezzel továbbra is a rászorultsági elvet hirdető SZDSZ-szel szemben kommunikálva -, hogy megőrzi a 2002-ben végrehajtott 100 napos program szociális juttatásait, valamint az autópálya-programot. A kabinet döntését követően elemzők is felhívták a figyelmet arra, hogy a kitűzött államháztartási célok betartásához nagyobb megszorításokra volna szükség, másrészt a kiadások átcsoportosítása nem valódi takarékosságot, csak a költségek elodázását jelenti.

A kormányfő február 16-án elmondott évértékelő beszédében felvetett közjogi javaslatok hosszú időre elterelték a figyelmet a csomag kommunikációjáról. Ebben a megváltozott környezetben a kabinetnek csökkent az esélye arra, hogy egyértelmű megoldásként tüntesse fel az addigra már többször nyilvánosan megvitatott csomagot, így a február 25-i bejelentés elsikkadt a nyilvánosságban.

A végső döntést követően az ellenzék nem a megszorítás tényét, hanem annak konkrétumait kritizálta, és négypontos javaslatot adott a PM-nek (a költségvetés makroszámait hozzá kell igazítani a valós folyamatokhoz; kerülni kell az adónövelő lépéseket; biztosítani kell az EU-pályázatok hazai forrásait; az FVM-nél ne történjen olyan elvonás, amely lehetetlenné teszi a gazdákkal való megállapodást). Amellett, hogy a közalapítványok és az igazgatás karcsúsítását üdvözölték az ellenzékiek, Pokorni Zoltán, a Fidesz-MPSZ alelnöke elsősorban az oktatás, a kultúra és a tudomány területét érintő megvonásokat támadta, de a párt felszólalt az önkormányzatok, illetve a határon túli magyarok támogatása ügyében is. A költségvetési megszorítások szerkezete azonban nem engedte meg, hogy az ellenzék a korábbiakhoz hasonlóan a választók számára közérthető, megragadható formában tudja "átcsomagolni a csomagot".

KOMMENTÁR:A Kormány hosszú ideig nem nyilvánult meg a korábban bejelentett takarékossági intézkedések forrásaival kapcsolatban, ezáltal hagyta, hogy az ellenzék tematizálja a megszorításokról szóló vitát. Míg a kabinet a döntések fájdalommentességét és szakmai konszenzusát hangsúlyozta, addig az ellenzék a gazdasági válság tematikáját továbbépítve az intézkedések elégtelensége és egészségtelen gazdasági következményeik mellett érvelt. A kormányzatnak nem sikerült a csomagot megoldásként feltüntetnie, de a döntés elhúzódása miatt az ellenzék sem tudta megragadni és a közvélemény számára negatívan "eladni" azt. A kormányfő országértékelő beszédében elhangzott közjogi javaslatok egy időre kiszorították a médiából a takarékossági intézkedések körüli vitát.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695