Medgyessy Péter országértékelő beszéde (3. rész)

2004-03-11

2004. február 16-án, az Országgyűlés ülésszakának nyitányán Medgyessy Péter miniszterelnök másodszor tartott országértékelő beszédet. A kormányfő a kabinet politikájának középpontjába az esélyteremtést állította. Szólt az eddigi intézkedések miatti gazdasági nehézségekről, ugyanakkor szükségesnek nevezte a 2002-ben, a 100 napos programmal megvalósított intézkedéseket. A 2004-es esztendőről szólva Medgyessy Péter négy programot hirdetett meg: az Európa-terv kiteljesítését, útfejlesztési beruházásokat, esélyteremtő oktatást és az egészségügy reformját. Hangsúlyozta, hogy a modern európai köztársasági érdekében ezeken felül egy új, békésebb politikai stílusra is szükség van. Medgyessy Péter három politikai javaslattal is előállt: felvetette, hogy a parlamenti pártok közös listát állítsanak a júniusi európai parlamenti (EP) választáson, közvetlen köztárasági elnök-választást kezdeményezett 2005-re, az eddigi 386 fős Parlamentet pedig 250 fősre csökkentené 2006-tól.


2004. február 16-án, az Országgyűlés ülésszakának nyitányán Medgyessy Péter miniszterelnök másodszor tartott országértékelő beszédet. A kormányfő a kabinet politikájának középpontjába az esélyteremtést állította. Szólt az eddigi intézkedések miatti gazdasági nehézségekről, ugyanakkor szükségesnek nevezte a 2002-ben, a 100 napos programmal megvalósított intézkedéseket. A 2004-es esztendőről szólva Medgyessy Péter négy programot hirdetett meg: az Európa-terv kiteljesítését, útfejlesztési beruházásokat, esélyteremtő oktatást és az egészségügy reformját. Hangsúlyozta, hogy a modern európai köztársasági érdekében ezeken felül egy új, békésebb politikai stílusra is szükség van. Medgyessy Péter három politikai javaslattal is előállt: felvetette, hogy a parlamenti pártok közös listát állítsanak a júniusi európai parlamenti (EP) választáson, közvetlen köztárasági elnök-választást kezdeményezett 2005-re, az eddigi 386 fős Parlamentet pedig 250 fősre csökkentené 2006-tól. A parlamenti frakciók részéről Áder János, a Fidesz-MPSZ parlamenti képviselőcsoportjának vezetője nem reagált a miniszterelnök politikai felvetéseire. Az ellenzéki politikus hozzászólása elején az Élet és Irodalom című hetilap egyik írását idézve elmondta: a miniszterelnök úgy áll ország-világ előtt, mint "egy rakás szerencsétlenség". Áder János szerint a kormányfő csupán üres, fedezet nélküli ígéreteket fogalmazott meg. Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke szerint beszélni kell Medgyessy Péter közös EP-listáról tett javaslatáról, már csak azért is, mert azt a miniszterelnök mondta. Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője úgy véli, Medgyessy Péter beszéde a nyolcvanas évek közepét idézte, amikor a szocializmus leszálló ágban volt, azonban a politikusok optimisták voltak. Kuncze Gábor SZDSZ-elnök érdekes ötletnek nevezte a közös EP-listára tett javaslatot, amennyiben az ellenzék hajlandó rá, az SZDSZ sem fogja megakadályozni azt. A szabaddemokrata politikus bírálta Áder Jánost, amiért Medgyessy Péter beszédétől függetlenül reagálásában az előre megírt szöveget olvasta fel.

Összefoglalás:
Kritikus vélemények Medgyessy Péter évértékelő beszédében elhangzott javaslatairól:

- Medgyessy Péter arra tett javaslatot, hogy az első európai parlamenti választáson a képviselőket az emberek ne szabadon válasszák;

- Az országértékelő beszéd óta tudjuk, hogy Medgyessy nincs tekintettel az 1989-ben fáradságos munkával összehozott és alapvetően ma is működőképes jogszabályrendszerre;

- Medgyessy Péter antidemokratikus javaslatával lejáratta Magyarországot az uniós csatlakozás előtt;- Ha van a javaslatnak következménye, akkor Medgyessy Péter már bukott miniszterelnök;

- A közös listára tett javaslata hazafias népfrontos, posztkommunista mentalitású, amely mellesleg az EP-választáson a MIÉP-nek kedvezhet;

- Profi politikusként alaposan elő kellett volna készítenie javaslatait, mert így belpolitikailag kontraproduktívvá válnak;

- Az MSZP vezérkara eddig nem közölte a kormányfővel, hogy butaságot követett el;

- Komolytalan az egész javaslat, mert ha mindenről megkérdeznék a népet, akkor Medgyessy Péter a közvélemény kutatási adatok szerint már nem lenne miniszterelnök;

-
Mivel sem a közös listáról, sem pedig az alkotmánymódosítást igénylő kérdésekről népszavazást tartani nem lehet, így marad a tudatos populizmus gyanúja, és/vagy a vereségtől való félelem;- Medgyessy Péter a pozíciója erősítését szolgáló rövid távú előnyökért szinte bármire képes;

- A kormányfő, hogy lélegzetvételnyi időhöz jusson, közjogi indítványaival újabb területre terjesztette ki a populizmust;

- A miniszterelnök a minél több mandátum megszerzése érdekében mindent kész megtenni;

- Romló gazdasági körülmények között időnként megnyugtatónak szánt beszédeket mond, többnyire elkésve és erőtlen argumentációval reagál;

- A miniszterelnök határozatlan, zavart, jövőkép nélküli politikus;

- Aki komolyan veszi és tiszteli az alkotmányt, az rövid távú népszerűségért nem játszik vele, hanem inkább az ország felgyülemlett gazdasági és szociális problémáira koncentrál;

- A nép segítségét kérte kétségbeejtő helyzetében a tanácstalan kormányfő;

- Medgyessy Péter gondolhatta volna, hogy nem lesz közös nemzeti álláspont még azokban a stratégiai ügyekben sem, amelyekben pedig a felek elképzelése nem áll messze egymástól.


Pozitív vélemények Medgyessy Péter évértékelő beszédében elhangzott javaslatairól:

- Medgyessy Péter két hatásos fegyvere: a meghökkentő javaslatok keltette meglepetés, és a figyelem elterelése a gazdasági problémákról;

- A miniszterelnök javaslataival új kommunikációs mezőt nyitott, ezzel is jelezve, hogy a kompromisszumképtelen pártok már régen lejáratták a parlamenti demokráciát;

- A kormányfő országértékelő beszédével a politikai hátországában is megrendült pozícióját akarta megszilárdítani, és a pártharcoktól megundorodott, nyugalomra vágyó közvélemény előtt a békesség embereként léphetett fel;

- Közjogi javaslataival Medgyessy aktívnak és harcrakésznek mutatkozott;

- A kormányfő átvette a kezdeményezést, országértékelő beszéde óta ő diktálja a politikai napirendet.


Egyéb vélemények:

- A közös lista ötletével Medgyessy Péter megkezdte a felkészülést az EP-választás várható kudarcának feldolgozására, bár a gyenge választási szereplés legitimációs válságot nem okoz;

- A miniszterelnök egyik meglepetést kelti a másik után, zavarba hozva ellenzéket és kormányoldalt;

- Medgyessy szorult helyzetében hozta elő javaslatit, amelyekkel tematizálni akart;

- Medgyessy mintha minden mindegy alapon lendült volna támadásba, nem várta meg, hogy a párt kihátráljon mögüle, inkább előremenekült;

- A Medgyessy-Orbán találkozó a februári országértékelő beszédben meghirdetett, a gazdasági problémákat másodsorba szorító PR-hadjárat újabb állomása volt;

-Az MSZP a médiakormányzás módszereit leste el a Fidesztől;

- A miniszterelnök javaslataival jelentős politikai és személyes kockázatot vállalt.

Kritikus vélemények Medgyessy Péter évértékelő beszédében elhangzott javaslatairól:

- Medgyessy Péter arra tett javaslatot, hogy az első európai parlamenti választáson a képviselőket az emberek ne szabadon válasszák;

- Az országértékelő beszéd óta tudjuk, hogy Medgyessy nincs tekintettel az 1989-ben fáradságos munkával összehozott és alapvetően ma is működőképes jogszabályrendszerre;

- Medgyessy Péter antidemokratikus javaslatával lejáratta Magyarországot az uniós csatlakozás előtt;- Ha van a javaslatnak következménye, akkor Medgyessy Péter már bukott miniszterelnök;

- A közös listára tett javaslata hazafias népfrontos, posztkommunista mentalitású, amely mellesleg az EP-választáson a MIÉP-nek kedvezhet;

- Profi politikusként alaposan elő kellett volna készítenie javaslatait, mert így belpolitikailag kontraproduktívvá válnak;

- Az MSZP vezérkara eddig nem közölte a kormányfővel, hogy butaságot követett el;

- Komolytalan az egész javaslat, mert ha mindenről megkérdeznék a népet, akkor Medgyessy Péter a közvélemény kutatási adatok szerint már nem lenne miniszterelnök;

-
Mivel sem a közös listáról, sem pedig az alkotmánymódosítást igénylő kérdésekről népszavazást tartani nem lehet, így marad a tudatos populizmus gyanúja, és/vagy a vereségtől való félelem;- Medgyessy Péter a pozíciója erősítését szolgáló rövid távú előnyökért szinte bármire képes;

- A kormányfő, hogy lélegzetvételnyi időhöz jusson, közjogi indítványaival újabb területre terjesztette ki a populizmust;

- A miniszterelnök a minél több mandátum megszerzése érdekében mindent kész megtenni;

- Romló gazdasági körülmények között időnként megnyugtatónak szánt beszédeket mond, többnyire elkésve és erőtlen argumentációval reagál;

- A miniszterelnök határozatlan, zavart, jövőkép nélküli politikus;

- Aki komolyan veszi és tiszteli az alkotmányt, az rövid távú népszerűségért nem játszik vele, hanem inkább az ország felgyülemlett gazdasági és szociális problémáira koncentrál;

- A nép segítségét kérte kétségbeejtő helyzetében a tanácstalan kormányfő;

- Medgyessy Péter gondolhatta volna, hogy nem lesz közös nemzeti álláspont még azokban a stratégiai ügyekben sem, amelyekben pedig a felek elképzelése nem áll messze egymástól.


Pozitív vélemények Medgyessy Péter évértékelő beszédében elhangzott javaslatairól:

- Medgyessy Péter két hatásos fegyvere: a meghökkentő javaslatok keltette meglepetés, és a figyelem elterelése a gazdasági problémákról;

- A miniszterelnök javaslataival új kommunikációs mezőt nyitott, ezzel is jelezve, hogy a kompromisszumképtelen pártok már régen lejáratták a parlamenti demokráciát;

- A kormányfő országértékelő beszédével a politikai hátországában is megrendült pozícióját akarta megszilárdítani, és a pártharcoktól megundorodott, nyugalomra vágyó közvélemény előtt a békesség embereként léphetett fel;

- Közjogi javaslataival Medgyessy aktívnak és harcrakésznek mutatkozott;

- A kormányfő átvette a kezdeményezést, országértékelő beszéde óta ő diktálja a politikai napirendet.


Egyéb vélemények:

- A közös lista ötletével Medgyessy Péter megkezdte a felkészülést az EP-választás várható kudarcának feldolgozására, bár a gyenge választási szereplés legitimációs válságot nem okoz;

- A miniszterelnök egyik meglepetést kelti a másik után, zavarba hozva ellenzéket és kormányoldalt;

- Medgyessy szorult helyzetében hozta elő javaslatit, amelyekkel tematizálni akart;

- Medgyessy mintha minden mindegy alapon lendült volna támadásba, nem várta meg, hogy a párt kihátráljon mögüle, inkább előremenekült;

- A Medgyessy-Orbán találkozó a februári országértékelő beszédben meghirdetett, a gazdasági problémákat másodsorba szorító PR-hadjárat újabb állomása volt;

-Az MSZP a médiakormányzás módszereit leste el a Fidesztől;

- A miniszterelnök javaslataival jelentős politikai és személyes kockázatot vállalt.


Fricz Tamás (Egy következmények nélküli ország, Magyar Nemzet, 2004. február 28.)

"Medgyessy Péter minden figyelmeztetés ellenére az éves országértékelő - tehát egyik legfontosabb súlyú - beszédében arra tett javaslatot, hogy Magyarország első európai parlamenti választásán a parlamenti pártok közös listán induljanak, azaz az embereket rögtön a belépés után fosszuk meg attól a lehetőségtől, hogy EU-tagként szabadon válasszanak.

Medgyessy Péter javaslatát az Európai Unió mind jobboldali, mind baloldali politikusai megdöbbenéssel fogadták, s úgy utasították vissza a leghatározottabban, hogy közben még gúnyolódtak, majdhogynem kacagtak a javaslaton. Medgyessy Péter ezzel a velejéig antidemokratikus javaslatával lejáratta Magyarországot az EU előtt, ráadásul a legrosszabb pillanatban, a belépés előtt.

Következtetés: ha Magyarország nem következmények nélküli ország, akkor Medgyessy Péter miniszterelnök már bukott miniszterelnök. Pro forma természetesen még nem az, de tartalmilag egy egészséges gondolkodású demokratikus politikai életben már bukott miniszterelnöknek tekinthető.

[...] Vim van Welzen, az Európai Néppárt alelnöke igen keményen nyilatkozott a javaslatról, s érvelését a magaménak érzem. Ő ugyanis a lényegre tapintott: azt mondta, hogy Medgyessy javaslata az európai demokratikus szellemiség és norma teljes félreértése, s érthetetlen, hogy Magyarország miniszterelnöke még 15 évvel a rendszerváltás után sem érti az európai politikai kultúra alapvető elemeit. Másfelől azt is mondta, hogy emögött a kommunista gondolkodásmódot, attitűdöt véli felfedezni, mely képtelen arra, hogy elsajátítsa a politikai versenyszellemet, s újra és újra az emberek feletti alkudozásban, manipulációban, önkényes hatalmi játékokban véli megtalálni a megoldást a problémákra.

[...] Medgyessy Péter közös listára tett hazafias népfrontos javaslata megdöbbentő felbugyogása volt a posztkommunista mentalitásnak, annak a gondolkodásmódnak, amelyből kiderült, annak ellenére sem értett meg semmit a demokrácia európai gyakorlatából, hogy közben immáron tizenöt éven át jelen lehetett benne, sőt, az Isten azt is megadta neki, hogy uniós politikusokkal parolázhatott, és megírt beszédekben állandóan az európai értékekről papolhatott.

[...] Ha ugyanis egy politikus egy ilyen, elképesztő javaslattal áll elő, mint ő, akkor azt igen alaposan elő kellett volna készítenie, és hosszas előzetes tárgyalásokat kellett volna folytatnia az MSZP vezetőivel, a koalíciós partnerrel, s ne adj' isten, még talán az ellenzéki pártokat is értesítenie kellett volna. Így cselekedett volna egy profi politikus, tudván azt, hogy amit javasol, az különleges és szokatlan.

[...] Medgyessy ugyanis csak egyetlen esetben tehette volna legalább logikussá a tervezetét: akkor, ha ez a javaslat nem önmagában áll, hanem további javaslatok és tervek társulnak hozzá. Aki ugyanis ekkora á-t mond, az mondjon b-t, sőt c-t is. Medgyessy tervei elvontan a túlzottan harcias, versengő demokrácia felől a konszenzuális demokrácia kiépítése felé mutathattak volna, amely rendszerben a mindenkori kormányzat és ellenzék között egyfajta hatalommegosztás érvényesül az élni és élni hagyni szellemében (lásd Hollandia, Belgium, Svájc, Ausztria és félig Németország). Egy ilyen rendszerben ki kellene dolgozni az együttműködés intézményes garanciáit, az ellenzék vétó- és beleszólási jogait, az erőforrások arányos elosztásának módozatait, a kölcsönös felelősségek rendszerét stb. Sőt, ha már végiggondolja ezt valaki, akkor eljuthat egészen a nagykoalíció gondolatáig is. Utóbbit nem véletlenül említem, hiszen a MeH honlapján, Medgyessy furcsaságait magyarázandó, a német és osztrák nagykoalíció sikeres példáit emlegették. Figyeljünk erre nagyon oda: könnyen lehet, hogy az egész sete-suta, szerencsétlen felvetés mögött ott húzódhat a nagykoalíció gondolata.

[...] A harmadik probléma sem kicsi. Medgyessy javaslata (elnézést, hogy a másik két javaslatról nem beszélnék, hiszen nyilvánvaló, hogy utóbbiak az első és meghatározó javaslat kiegészítői, ha tetszik, puhítói voltak), azon túl, hogy nemzetközileg katasztrofális és politikailag átgondolatlan volt, belpolitikai következményeit tekintve is végtelenül szerencsétlen, kontraproduktív.

[...] Ez egyfelől nevetségessé tenne minket az EU előtt, másfelől óriási esélyt adna a MIÉP-nek, hogy mandátumhoz jusson az EP-listán. Ha valaki ezt nem képes átlátni, ha valakinek ennyi politikai előrelátása nincs, az vagy nem ért a politikához, vagy az elszúrt Medgyessy-javaslatot kívánja óriási erőfeszítésekkel szalonképessé, elfogadhatóvá tenni. "

Kumin Ferenc (Kell-e Medgyessyt lecserélni, Magyar Hírlap, 2004. március 1.)

"Az elmúlt napokban felröppent a hír, hogy az MSZP-n belül Medgyessy Péter miniszterelnök leváltására készülődnek. A csereként felbukkant nevek túl nagy meglepetést nem okozhattak. A három királyfiról - Gyurcsány Ferenc, Hiller István, Kiss Péter - már régóta úgy szokás beszélni, mint lehetséges utódokról, akár a kormányfői, akár a pártelnöki poszton. A kincstári cáfolatra természetesen nem kellett túl sokat várni, ám az józan ésszel is belátható: ilyen megszellőztetés nem kerül napirendre csak úgy.

Bármennyi legyen is a felvetés valóságalapja, több szempontból sem haszontalan elgondolkozni azon, egyáltalán racionálisnak tekinthető-e a ciklusközi miniszterelnök-váltás. A legfontosabb apropó a közelgő európai parlamenti választás. A közös lista ötlete mostanra végképpen elvetéltnek minősíthető, így az MSZP és vele együtt a kormányfő sem úszhatja meg a közelgő megmérettetést.

A dolgok jelenlegi állása szerint a nagyobbik koalíciós pártnak júniusban várhatóan komoly presztízsveszteséget kell elszenvednie. Bár Medgyessy Péter és csapata kommunikációs szempontból már megkezdte a felkészülést a veszteség feldolgozására - erről szólt a közös lista ötlete is -, a belpolitikai következményekkel mindenképpen számolni kell. Ha legitimációs válságra nem vezethet is a várható gyenge szereplés, az amúgy sem erős miniszterelnöki tekintély további eróziója nehezen lesz elkerülhető.[...] Mindezek ellenére meggyőződésem, hogy az EP-választások után közvetlenül nem érdemes Medgyessy Péter távozásával komolyan számolni, még akkor sem, ha az eredmények erre elégséges okot szolgáltatnának.

[...] Nagyjából 2005 tavaszán azonban már sokkal racionálisabbnak tűnik a csere. Addigra valamelyik potenciális esélyes - például Hiller István a virágzó kultusztárca élén vagy Gyurcsány Ferenc az MSZP élő szövetébe egyre mélyebbre hatolva - tovább erősödhet, és akkor léphet színre, amikor a kellemetlen intézkedések, a szigorú takarékosság már feledhető.

[...] Biztosak csak abban lehetünk, hogy a jelenlegi miniszterelnök eddigi működését jellemző bakik komoly ballasztként húzhatják vissza az MSZP-t a következő országgyűlési választási kampányban, így nem csoda, hogy a találgatás már most megkezdődött a lehetséges megoldásokról."

MH-álláspont (Megint a nép a sláger, Magyar Hírlap, 2004. március 1.)

"Úgy látszik, Medgyessy Péter végzetesen és visszavonhatatlanul beleszeretett az EU-választások közös listájának ötletébe. Szép dolog a szerelem, meg kell adni. De mikor pattan már elő valaki a kormányfő hátországát biztosító MSZP vezérkarából, hogy a szemébe mondja: butaságot csinál.

Medgyessy megragadta a vándorbotot, országjárásra indult. Szép dolog a belföldi turizmus, ezt is elismerjük. Ám mikor súgja már valamelyik háttérembere a fülébe: nem kell félreérteni a párttaggyűlések igenlő hangorkánját. Sőt: Miskolcra érve már olyan ellenállhatatlan lett a szuggesztió, hogy az eredeti ötlet népszavazási javaslattá izmosodott.

[...] Úgy látszik, ebben az országban a lakossági fórum kábító hatása minimum vetekszik bizonyos kétes eredetű savanyú cukorkával. Ezért eltekintünk Medgyessy Péter legújabb népszavazási ötletének komolyan vételétől. Eltekintünk, már csak azért is, mert egészen fura következtetésekre juthatnánk. Csak egy példa: ha a pártok sumákolnak, döntsön a nép? Oké, legyen mindennél előbb való a közvetlen, hetenkénti népakarat. De akkor miért nem mond le Medgyessy azonnal? Hisz a közvélemény-kutatásokban megnyilvánuló állampolgári óhaj a szimpátiaindexek szerint most nem neki kedvez. Legyen más egy hétig a kormányfő, aztán az ő alkalmasságát is megméretik, mondjuk Szonda-Medián-Tárki-Gallup közös listán. Erről ennyit, vicc az egész.

[...] Nem tréfadolgok viszont az alkotmányjogi tankönyvek, a jogszabályok és az alkotmánybírósági határozatok, állásfoglalások. Azokból megérthető: se közös listáról, se alkotmánymódosítást igénylő kérdésekről népszavazást tartani nem lehet. Így marad a tudatos populizmus gyanúja (hátterében a vereség esélyétől való félelem), no meg néhai Antall József mondása az efféle nekibuzdulásokra."


MH-álláspont (Rögtönzések, Magyar Hírlap, 2004. március 2.)

"A miniszterelnöknek mostanában egyre több meglepő ötlete van, tegnap például vendégét, Orbán Viktor volt kormányfőt sikerült alaposan meglepnie, amikor váratlanul - az eddigi, hasonló jellegű találkozóktól eltérve - azt javasolta, hogy a sajtó nyilvánossága előtt tartsák megbeszélésüket.

[...] A róka és a gólya meséjét idézte föl, melyben ugyebár mindketten »udvariasan«, de olyan edényben tálalják föl a vacsorát, amiből a másik nem tud enni.

Az ilyen vacsorák szükségképpen féloldalasak, s kérdés, van-e értelmük a vendég »megtréfálásán« kívül. A kormány feje és az ellenzék vezére természetesen találkozhat négyszemközt is, nyilvánosan is, de ezeknek a megbeszéléseknek alapvetően más a célja, a tartalma, a műfaja. A nyilvánosak formálisabbak, diplomatikusabbak, a négyszemköztiek nyíltabbak, sokszor hatékonyabbak. Nehéz megítélni, Medgyessy Péter miért választotta ezt a váratlan és meglehetősen udvariatlan megoldást, de ez most már mindegy. A kérdés az, mire jutottak - s ha többre, akkor ez máris legalizálja a kormányfő lépését. Ellenpróba híján ezt persze nem tudhatjuk, az viszont mindenképpen eredménynek számít, hogy például a határon túli magyaroknak járó, elmaradt családtámogatási összegek kifizetését a kormányfő expressis verbis megígérte - akkor is, ha meghaladná a 3,5 milliárd forintot. [...] A kormányfő vállalta a konkrét fogalmazást, ezt azonban nehezebb betartani, mint az általános ígéretet.
A sajtó, természetéből adódóan, híve a nyilvános találkozóknak, de tudja, igazi eredményre csak akkor számíthat, ha mindkét fél felkészülten érkezik oda. Most csak két rögtönzésnek lehetett tanúja."

Szerető Szabolcs (Országomat egy píárötletért, Magyar Nemzet, 2004. március 2.)

"Szorongatott helyzetében Medgyessy Péter két csodafegyvert vélt felfedezni a lemorzsolódó szavazók és a politikai kezdeményezés visszaszerzésére: a meghökkentő javaslatok keltette meglepetés erejét és a figyelem elterelését a gazdasági problémákról. Ám két hét alatt a praxisára eddig nem jellemző nagy ívű ötleteket is sikerült inflálnia. Amivel például tegnap előállt, kétségkívül újdonságnak számít, hatása azonban egyetlen napra korlátozódik, arra politikai kampányt nem lehet építeni. Történt pedig, hogy Medgyessy Péter olyasmire ragadtatta magát az Orbán Viktorral folytatott megbeszélésén, amire magára valamit adó, komoly - hogy ő is értse: európai - politikus a legreménytelenebb helyzetben sem vetemedne: látványosan, a nyilvánosság előtt felrúgta a tárgyalás körülményeiről előzetesen kötött, íratlan megállapodást.
[...] Ebből is látszik, hogy Medgyessy a pozíciója erősítését szolgáló rövid távú előnyökért szinte bármire képes. Köztársaságomat egy jó píárötletért - mintha ezt vetné oda a lakossági fórumokon a hívek vállveregetéséből erőt merítő kormányfő a közös lista gondolatán hüledező uniós korifeusoknak vagy a népszavazási javaslatának alkotmányos akadályait taglaló jogászoknak. A történelem legfurább néptribunjaként ostorozza a »sumákoló« pártokat, miközben ő és stábja, tudatosan a populizmus útját választva, újabb népszerűnek gondolt, ám garantáltan megvalósíthatatlan indítványokon töri a fejét.
[...] Ha így folytatja, Medgyessy Péter kormánya válságát rövidesen alkotmányos krízissé dagasztja. Itt az ideje, hogy valaki lefogja a kezét."
Sebes György (Nyíltan, Népszava, 2004. március 2.)

"Ami mármost a dolog lényegét illeti: jó lenne persze, ha a politikusok példát vennének a két miniszterelnökről. Érdemi kérdésekről lehet a nyilvánosság előtt, európai módon és konstruktívan beszélgetni. Nem kell mindenben egyetérteni - Medgyessy és Orbán álláspontja ugyanolyan távol maradt egymástól, mint a találkozó előtt volt -, de vitázni is lehet oly módon, hogy meghallgatják a másikat, sőt véleményét legalábbis megpróbálják megérteni. Ez a megbeszélés egyúttal azt is jól tükrözte, hogy nincs szó színfalak mögötti alkudozásról, bármilyen paktum előkészítéséről, ha ugyan valaki ezt a vádat komolyan felvetette volna.

[...] Viszont mindketten - ismét - miniszterelnökök akarnak lenni 2006-tól és ez jelentősen megosztja őket. Ráadásul mindketten - a mögöttük álló politikai párttal egyetértésben - úgy vélik, csak ők tudják igazán megoldani az ország gondjait, bármi is legyen az.

[...] E megbeszélés után nem lehet, nem is kell győztest hirdetni. Nem is ez volt a cél. Egy nyertes azonban mindenképpen van: a nyilvánosság. Ami több, mint amit várhattunk."

Gréczy Zsolt (Alkotmányőrök, Magyar Hírlap, 2004. március 3.)

"Ez az időtartam számos tapasztalatot hozott a társadalom számára például abban is, melyikük hogyan viszonyul az alaptörvényhez. Orbán, aki az ajándékot vitte, azzal jelezte, hogy mekkora tisztelője az alkotmánynak, hogy lazán közölte: a Ház ellenzék nélkül is működik. A heti ülésezést háromhetire változtatta, amikor pedig népszerűsége népszerűtlenségbe csapott át, felvetette a halálbüntetés visszaállításának lehetőségét.

Utódjáról az utóbbi hetekig nem tudtuk, hogy átértelmezné az alaptörvényt. Az országértékelő beszéd óta azonban Medgyessy sincs tekintettel az 1989-ben verejtékkel összehozott és alapvetően ma is működőképes jogszabályrendszerre: közös listát ajánlgat és népszavazással fenyeget. Tetteikre az sem mentség, hogy szorult helyzetükben rukkoltak elő csak egy-két hónapra végiggondolt ötleteikkel. Csak tematizálni akartak."

Szerető Szabolcs (A lesöpört sakktábla, Magyar Nemzet, 2004. március 4.)

"Lapzártáig a miniszterelnök nem állt elő újabb nagy ívű javaslattal, de mostanában különösen aktuális a mondás: nyugtával dicsérd a napot. Amióta ugyanis a jó ideje kudarcot kudarcra halmozó kormány feje úgy döntött, hogy populista lesz, csupa meglepetés a magyar belpolitika. Medgyessy Péter ötlete az általa felvetett népszavazás összekapcsolásáról az európai parlamenti választással mindenkiben tudatosíthatta: a meghökkentő javaslatok előterjesztése nem múló rosszullét, hanem átgondolt politikai stratégia gyümölcse.
A jelenség kétségkívül szórakoztató, más megközelítésből szánalomra méltó, mégsem lehet egy laza kézlegyintéssel vagy harsány kacajjal elintézni. Először is: a kormányfő átvette a kezdeményezést, országértékelő beszédkísérlete óta ő diktálja a politikai napirendet. (Lám, ez a cikk is miről szól!) Másodszor: bármekkora felzúdulást okoznak a sajtóban, a szakértők és a politikai elit soraiban az indítványok, azok nem elhalnak, hanem kissé módosított formában újra és újra előkerülnek, más elemekkel bővülnek.
Medgyessynek talán még sohasem volt olyan rossz a sajtója, mint most, javaslatait több kormány közeli orgánum is kritikával illette, olykor vitriolos gúnnyal. A miniszterelnököt azonban sem az őt hatalomra segítő véleményformálók egy részének rosszallása, sem a koalíción belüli értetlenség vagy a külföld megbotránkozása nem tántorítja el. Az emberekre hivatkozik, akik támogatják felvetéseit, s azon lelkendezik, hogy végre az őket érdeklő problémákról folynak a viták.
[...] Fidesz merev elutasítás helyett a kitérés taktikáját alkalmazta a rázúduló ötletrohammal szemben, ez a közös lista esetében eredményes is volt, ám ideje komolyan vennie a kihívást. Súlyos hátránya származhat abból, ha a miniszterelnök tartósan átveszi a kezdeményezést. De azzal is számot kell vetnie, hogy, mint azt a Medgyessy-Orbán-találkozó megmutatta, a kormányfő kész átlépni a politikai küzdelem kereteit kijelölő játékszabályokat. Mielőtt mattot kapott volna, egyszerűen lesöpörte a sakktáblát - most nyugodt mosollyal várja, mit lép erre az ellenfél.

Az sincs kizárva, hogy a meglepetésoffenzíva célpontja nem is annyira az ellentábor, mint a hátország. Az MSZP az ellenzékhez hasonlóan meglepve figyeli az ámokfutást. Miközben már Medgyessy ellen is szervezkednek az elégedetlen baloldali tőkéscsoportok, s a párttestületekben is nyíltan bírálják, az amerikai tanácsadóira támaszkodó kormányfő mintha minden mindegy alapon lendült volna támadásba. Nem várta meg, hogy a párt kihátráljon mögüle, inkább előremenekül. A politikai túlélés a cél."

Tihanyi Örs (Orbán és Medgyessy, Magyar Nemzet, 2004. március 4.)"Aligha kétséges, hogy a Medgyessy Péter által már hetekkel ezelőtt beharangozott konzultációk alfája és ómegája az Orbán Viktorral való találkozó volt. Kettejük között az emlékezetes választási vita óta nem volt személyes kontaktus.

[...] Medgyessy Péter kezdettől azt bizonygatta a nagyszámú fórumon az engedelmesen alákérdező újságíróknak, hogy mennyire vágyik erre a békejobbra, de ezeknek a bülbülszavaknak nem volt hitelük, mert közben a helyhatósági választások után is folytatódott a Fidesz vezetőit és az előző kormányt lejárató rágalomkampány.

[...] Igaz, a jelenlegi koalíció csak a 2002 nyara óta létrejött állapotokért tehető felelőssé, de ez is vaskos terhet jelent: a hiszékeny és csodaváró lakosság Ron Werber-i ravaszsággal való megtévesztése, az indokolatlanul optimistává festett jövőkép után mindenkire sokkoló erővel hatottak az eltelt háromnegyed év válságkezelőnek szánt lépései. A föntiek ismeretében nem csoda, hogy az MSZP és a Fidesz közötti erőviszonyok megfordultak. A Medgyessy Péter baklövései mellett még az állandósuló vezetői válsággal is küszködő MSZP, illetve az ötszázalékos küszöbön fuldokló SZDSZ mára teljes egészében a kormányfő bábjává vált, holott régóta látniuk kellene, hogy a jobboldal fokozatosan növekvő fölénye elsősorban a miniszterelnök helytelen politizálásának következménye. A koalíciós pártok hanyatlásának legfőbb felelősei a kormány berkeiben keresendők.
Akadnak azért olyan jelenségek, amelyek árnyaltabbá teszik a képet: Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke nyíltan szembeszállt a Medgyessy Péter február 16-i országértékelő beszédében megfogalmazott közjogi bombákkal.

[...] Az előző választási kampány fejleményeire visszaemlékezve egy dologban biztosra lehetett menni: Medgyessy Péter nem egyszerű parolának szánja a tárgyalást, hanem a februári országértékelő beszédben meghirdetett, a gazdasági problémákat másodsorba szorító PR-hadjárat újabb állomásának.


[...] Már az is váratlan és inkorrekt volt, hogy Medgyessy Péter egy nyilvános, kamerák előtti beszélgetésre kérte fel finoman szólva meghökkenő partnerét. Orbán belement, hiszen a gyávasággal lett volna egyenértékű, ha esetleg ellenkezik. Aztán következett az újabb meglepetés: az előzetesen egyeztetett témákról elegánsan elfeledkező miniszterelnök a kisebb létszámú parlament és a közös EP-lista után újabb fantáziaszüleménnyel lepte meg ellenfelét, arra kérve, hogy támogassa a nemzeti lobbitanács nevű szervezet felállításában.

[...] Medgyessy Péter önmagához képest meggyőző volt. Hatásosan és frappánsan előadott érvek, a megszokott nyelvbotladozásokhoz képest gördülékeny megnyilatkozások, statisztikai pontosság és profi módon kidolgozott gesztusok utaltak arra, hogy a közpénzekből finanszírozott amerikai szakértők alaposan felkészítették erre a »vitára«. Azt pedig, hogy ez a találkozó lényegében egy jól kidolgozott csapdastratégia volt, inkább ne minősítsük, mert szalonképes szavakat nehéz lenne találni rá.

[...] Érdemi párbeszéd helyett arra törekszik, hogy propagandisztikus kinyilatkoztatásokkal kábítsa a közvéleményt, helytelen irányba tematizálja a közbeszédet, elterelve a figyelmet a romló mutatókról."

Pilhál György
(Emlékbizottság, Magyar Nemzet, 2004. március 6.)

"Medgyessy Péter miniszterelnök is részt vett a minap a két év múlva esedékes 1956-os emlékév emlékbizottságának megalakulásán. És ez elgondolkodtató. Ugyan mi köze Medgyessy Péternek, a Kádár-korszak miniszterelnök-helyettesének ötvenhathoz? Aki akkor ott csattogtatta a bokáját, az ne dobjon csókokat a túloldalra. Amúgy igazából nem lep meg az egész. Ebben az országban hívő tagozata is van az exkommunista pártnak, amely már szociáldemokratának szeretné kirúzsoztatni magát. A mandátumért mindent. Végtelenül gusztustalannak tartom az efféle tempót. Törleszkedni, forgolódni, szélkakast játszani. Hiszem, hogy egyszer majd helyére teszi a dolgokat az oda fent őrködő Rend. És a tömeggyilkos Sztálin díszpolgársága is megszűnik, a hazáját végtelenül szerető gróf Teleki Pálnak pedig állhat a szobra. Ötvenhat forradalma és Medgyessy Péter. Szép. És a jámbor tömeg beveszi a maszlagot. Hogyne venné be, idomítva volt évtizedekig."

Tölgyessy Péter (Negyedik köztársaság felé?, Magyar Hírlap, 2004. március 6.)

"Nem akad párt, amely meg merné mondani választóinak, hogy a legjogosultabb igényeknek is csak milyen kis része teljesíthető évente. Inkább mindent megígérnek, hogy aztán kormányuk általános csalódást okozzon. Folyamatos az illúziók keltése és a gazdasági előrehaladást veszélyeztető népbarát intézkedések meghozatala, majd lopakodó visszavétele.
Az embereknek érthetően elegük van a megannyi megpróbáltatást hozó változásokból és reformokból, végre inkább élni szeretnének. A közvéleményben alig módosult, sőt néha egyenesen erősödött a vágy az állami gondoskodás után. Mindkét nagy párt hamarjában ráérzett a közönség elementáris igényeire, és már nem a polgárosodás tengernyi ütközéssel járó reformjaival, hanem az osztogatás ígéretével próbálja megnyerni a szavazókat. Alaposan visszaélve a magyarok alacsony adótudatosságával, hovatovább a politika mindenekelőtt arról szól, ki kínál több támogatást. A sikerre való törekvés sokban közelítette a nagy pártok eszköztárát. A Fidesz a szocialistáktól tanulta meg, hogy milyen hatékony lehet, ha a maga javára aktivizálja a kádári kisemberek érzéseit. Az MSZP meg a médiakormányzás módszereit leste el a Fidesztől.

[...] Az MSZP sohasem fogadta el igazán sajátjának a '89-es alkotmányt, és mindig is alkudozó-korporatív megoldásokkal kiegészített, félelnöki rendszerben gondolkodott. Ám a szocialisták közt egy darabig erősen munkált a bizonyítási vágy, hogy vannak olyan jó demokraták, mint bárki más. Így még 1994-ben az ellenzéki lehetőségeket megszilárdító új házszabályt fogadott el az Országgyűlés, és egészen a parlamenti ciklus utolsó időszakáig a hetvenkét százalékos többség jobbára tiszteletben tartotta a parlamentáris berendezkedést.

[...] Amint fény derült a költségvetés hiányára, nyomban meglátszott, mennyire tökéletlen az MSZP kormányzási képessége. Így azután az önkormányzati választásokon még jókora vereséget szenvedett jobboldal hamarjában óriási előnyt szerzett a népszerűségi listákon. A jóléti programjával súlyos és tartós költségvetési gondokat okozó, a hosszú távú gazdasági növekedés lehetőségét csorbító Medgyessy Péter, hogy lélegzetvételnyi időhöz jusson, közjogi indítványaival újabb területre terjesztette ki a populizmus érvényét. A miniszterelnök ezzel egy darabig magához ragadta a kezdeményezést, elterelte a sajtó figyelmét az egyidejűleg elfogadott költségvetési megszorításokról. A kormányfő egyetlen huszárvágással megszilárdítani remélhette a politikai hátországában is megrendült pozícióját. Végül, ami számára talán a legfontosabb lehetett: a pártharcoktól megundorodott, nyugalomra vágyó közvélemény előtt a békesség embereként léphetett fel.

[...] Ám az indítványoknak akadnak más, népszerű elemei is. Az államfői jogkör kibővítése nélkül a közvetlen elnökválasztás első látásra nem borítja fel az alkotmányos alapszerkezetet. Ám elég körülnézni térségünkben, hogy világos legyen: ez a változtatás mennyire kedvezne a karizmatikus vezér személyére épített populista politikának. A közvetlen elnökválasztás még inkább érzelmi alapon történő szavazói döntés, mint a képviselő-választás.

[...] A kisebb Országgyűlés - egyébként indokolt - igénye régi vesszőparipája az antiparlamentáris érzelmeket meglovagolni törekvő pártoknak. Megvalósítása nem annyira a képviselők önérdekén, hanem a választási rendszer átalakításának nehézségein bukott el eddig minden esetben. A választási szisztéma ugyanis egyáltalán nem technikai jellegű és könnyen módosítható szabályok összessége. Megoldásai alapvetően meghatározzák nem csupán a különböző pártok választási esélyeit, hanem az ország politikai szerkezetét is.

[...] Medgyessy Péter most egy időre meghatározta a közbeszédet. Sőt, ha az európai uniós választások napjára népszavazást tudna kitűzetni, alighanem elmondhatná: a szocialisták ugyan alulmaradtak a voksoláson, de lám, a pártonkívüli miniszterelnök indítványát a nép túlnyomó többsége támogatta. Ám a közjogi témák aligha kötik le tartósan a közvélemény figyelmét. Az euró bevezetésére tavaly nyáron tett, részben hasonlóan figyelemelterelő manőverével egyezően, a kormányfő sikere könnyen rövid életű lehet. A miniszterelnök javaslataival jelentős politikai és személyes kockázatot vállalt.

[...] Így Medgyessy Péter indítványával nemcsak szétzilálná az eddig működőképesnek bizonyult alkotmányos berendezkedést, hanem a sorsdöntő 2006-os szavazások előtt, jövőre kapna még egy választási kampányt. Pedig többek közt eddig éppen azért nem kormányozhatott nyugodtan, és kényszerült folyton népbarát bejelentésekre, mert állandóan figyelnie kellett tábora népszerűségének alakulására. A közvetlen elnökválasztás esélyei nagyban kiszámíthatatlanok, mégis a szocialisták örökös előremenekülésükkel egymás után veszíthetik el a parlamenti választás esetén biztosnak látszó államfői hivatalt és az országgyűlési voksolásokat.

[...] A menesztése lehetőségétől megrettenő miniszterelnök most éppen arra az intézményre terjesztette ki a populista megfontolások hatókörét, amelynek szabályozása pontosan ezt kívánta kizárni. A köztársasági elnök hazánkban nem a hatalomgyakorlás hétköznapjaiban, hanem az alkotmányosság megőrzésében jut jelentékeny feladatokhoz. Rendesen jobbára alkotmánytechnikai teendőket teljesít."

Mészáros Tamás (Szemtől szemben, Népszava, 2004. március 6.)

"Mint az persze várható volt, az Orbán-Medgyessy találkozó után nemcsak a Fidesz környékéről, de a politikai elemzők közül is többen úgy fogalmaztak, hogy a kormányfő mintegy tőrbecsalta elődjét, amikor a zártkörű eszmecsere helyett váratlanul a sajtó nyilvánossága elé invitálta.

[...] Ha ezt a stiklit Orbán csinálta volna Medgyessyvel, bizony felzúdultak volna mindazok, akik most bagatellizálni próbálják a történteket.

[...] A tanulságok sokkal figyelemreméltóbbak annál, hogysem megragadjunk akár a »csapdaállítás« problematikájánál, akár csupán azt vizsgáljuk, mi volt a tárgyalás kézzelfogható eredménye. Mert aligha kétséges, hogy a felvetett konkrétumok jórészt megbeszélhetők lettek volna szokványosabb keretek között - mondjuk a gyógyszer-áfa csökkentésének lehetősége szakmai szinten is megvitatható. Az Orbán-Medgyessy duellum tétje természetesen mindkét részről a kommunikációban rejlett.

[...] Medgyessyé a hálátlanabb lecke. Romló gazdasági körülmények között időnként megnyugtatónak szánt beszédeket mond; többnyire elkésve és erőtlen argumentációval reagál, s olykor - mint például augusztus 19-én - katasztrofálisan félreérti az alkalom diktálta feladatot. Bejelentései többnyire kidolgozatlanok, ötletszerűek, ráadásul maga is hamar megfeledkezik róluk. Lassan kialakul egy kevéssé lelkesítő benyomás: a miniszterelnök határozatlan, zavart, jövőkép nélküli politikus.

Következésképp a ciklusfelezőhöz, no meg az európai képviselőválasztáshoz közeledve, Medgyessynek a szó szoros értelmében létérdeke, hogy változtasson a stílusán.
Ha nem lép ki ismert passzivitásából, némileg rezignált és kelletlen nyilatkozatainak modorából, akkor vállalhatatlanul lerontja a koalíció 2006-os választási esélyeit. Saját táborából kapott bírálatai is okkal vetik fel persze, hogy ez nem csupán stílus avagy hangvétel kérdése; nem elég határozottnak látszani, annak is kell lenni, ami koncepcionális politikai elszántság nélkül nem megy.[...] A közjogi javaslatok kétes, de hatásos sziporkája ehhez adott fogódzót; Medgyessy kijött a homályból, és mindenesetre aktívnak, energizáltnak, harcrakésznek mutatkozott. Hogy a látványos kitörés mögött mennyi a hosszabb távra felhasználható muníció, az nagy kérdés. Egyelőre a figyelemkeltés stádiumában van: Orbán "beugratása" ugyanezt a célt szolgálta. Megmutatta, hogy nem fél tőle, sőt: elébemegy a személyes vitáknak. Felveszi azt a kesztyűt, amelyet Orbán oda sem dobott. A parlamentet negligáló ellenzéki vezetőt rákényszeríti, hogy igenis a parlament falai között és a nyilvánosság előtt nézzen vele szembe.

[...] Dehát a tréningmódszereken lehet változtatni. Orbánnak fel kell készülnie a közelharcra, mert ezentúl nem fogja tudni elkerülni, viszont ezen a terepen komoly problémái vannak. Medgyessy ezzel szemben, mégha a helyzeti előny kihasználásával is, de nagy előrelépést tett - legalábbis önmagához képest."

Bauer Tamás (Medgyessy és a pártpaktumok, Népszava, 2004. március 8.)

"»A pártpaktumok ideje ... lejárt« - érvelt közjogi javaslatai mellett Medgyessy Péter a Népszavában megjelent interjújában. Kiragadva ezt a mondatot, az emberben felmerül a kérdés: vajon mely pártpaktumra gondolt Medgyessy? Vajon arra-e, amelyet 2002-ben kötött az MSZP és az SZDSZ, s amelynek révén miniszterelnök lett. Elvégre ő is két párt megállapodása révén került miniszterelnöki pozíciójába.

[...] Jó lenne, ha a miniszterelnök tudatában lenne: a »pártpaktumok« a választók által képviseletükkel megbízott politikai szervezetek megállapodásai, amilyenek nélkül demokratikus rendszer nem működhet.

[...] Torgyán Józseftől az utóbbit senki sem várta - Medgyessy Pétertől annál inkább. Rá korábban mint hozzáértő gazdasági szakemberre tekintett a közvélemény, akitől azt várhatta, hogy reális politikát folytat. Ehelyett megalapozatlan ígéretekkel vívta a 2002-es választási kampányt, s az ígéreteket éppen múltja tette hihetővé a választók számára.

[...] Aki egyszer is figyelemmel kísérte a társadalmat végletesen megosztó francia, lengyel vagy szlovák elnökválasztási kampányt, nem gondolhatja Medgyessyvel együtt, hogy »a közvetlenül választott köztársasági elnök jobban tudja képviselni a nemzet egységét«. Olyan köztársasági elnöknek, akinek a demokratikus működés fölötti őrködés a feladata, s mégis az egyik oldal jelöltjeként kerül tisztségébe, fölöttébb nehéz elérnie, hogy tisztségéből következő politikai lépéseit ne valamely oldal politikai képviseleteként fogják el.

[...] Aki komolyan veszi a nemzeti összefogást, annak éppen az Alkotmányt, a demokratikus politikai közösségnek ezt a kötőanyagát nem szabad rövid távú népszerűségi szempontok szolgálatában megkérdőjeleznie. Medgyessy Péter mégis erre szánta el magát. Mindezt ahelyett teszi, hogy ütőképes megoldást kínálna az ország felgyülemlett gazdasági és szociális problémáira.

[...] Szerinte a nép mögötte áll, »a javaslatok valóban nem a pártok érdekeiből indulnak ki, ezért érthető, hogy a pártoknak szükségük van egy kis gondolkodási időre«, s előbb-utóbb megfontolják javaslatait. Ha pedig nem, hát a néphez fellebbez, és népszavazást kezdeményez. Márpedig Magyarország demokratikus intézményrendszere az 1848-49-es áprilisi törvények és trónfosztás óta parlamenti döntések, ha tetszik pártalkuk keretében alakul ki, melyek mögött rendre széles népakarat áll. Ekképpen jött létre az 1989-90-es köztársasági alkotmány is, melynek tekintélyét Medgyessy most megkérdőjelezi."

Para-Kovács Imre (Egész népemet fogom, Magyar Hírlap, 2004. március 8.)

"A miniszterelnök két megmaradt ötlete, miszerint legyen kisebb a parlament, és válasszunk közvetlenül köztársasági elnököt, minden bizonnyal mostanában keletkezett, hiszen az MSZP első kormányzása idején, amikor a többség kicsit nagyobb mozgásteret engedett, nagyobb eséllyel dobhatták volna be a köztudatba.

[...] A néphez fordul tehát, ami részben istenadta, részben pedig ezerfejű, de legalább nem Kuncze Gábor. A nép még sohasem röhögte ki hangosan a miniszterelnök javaslatait, mindig akadtak köztük olyanok, akik hajlandóak voltak érdemben foglalkozni a felvetésekkel, ráadásul a nép nem is szerepelhet a televízióban, mert mire odaér, már mindig csak egyén, akikkel viszont semmi dolga sincs a legfőbb hivatal viselőjének.

[...] A néphez fordulós régi magyar tánc, általában kétségbeejtő helyzetben alkalmazzák tanácstalan politikusok. Medgyessy most ezzel próbálkozik."

Tanács István
(Nemzeti minimum, Népszabadság, 2004. március 2.)

"A miniszterelnök egyik meglepetést kelti a másik után, zavarba hozva ellenzéket és kormányoldalt. Az országértékelő beszédben elindult közjogi ötletroham mindinkább elburjánzik. Mire egy ötletet közös erővel kivégeznek, kettő támad helyette. A közös európai listáról azt is mondják, hogy megütközést és ellenérzést keltett Európa-szerte, meg azt is (bár mások), hogy jogilag tulajdonképpen semmi akadálya.

[...] Ám ha egy csekély részvételi arányú EP-választáson az esetleges ellenzéki győzelem azt jelentené - ahogyan Orbánék sulykolják már hónapok óta -, hogy a lakosság valójában a kormányzásról mond véleményt, akkor mit jelentene az, ha egy csekély részvételi arányú véleménynyilvánító népszavazáson a többség a közös listaállítást támogatná? Akkor a nép az ellenzékről mondana véleményt? Így relativizálódik, veszti el súlyát és értékét egy kompromisszumkészebb poltizálásra vágyó társadalom szemében a rendszerváltozás eddig legmaradandóbb alkotása, az alkotmányos intézményrendszer. Az értékvesztés és a relativizálódás ördögét nem lehet az Alkotmány írott szövegével hadonászva elűzni, ahogyan Orbán Viktor próbálkozott vele tegnap. A közjogi intézményrendszer ugyanis - a legjobb is! - csak annyit ér, amennyire működni engedik. Mire Medgyessy az országértékelő beszédében megtette meglepő javaslatait, akkorra nyilvánvaló válhatott számára, hogy nem lesz közös nemzeti álláspont még azokban a stratégiai ügyekben sem, amelyekben pedig a felek elképzelése nem áll messze egymástól.

[...] Kétségtelen, hogy nem volt túl udvarias gesztus a nyilvános tárgyalás meglepetésszerű felvezetése, és a nemzeti lobbitanács váratlan ötlete. Ám alapvetően abban is a nemzeti minimumról, a másutt is említett fontos kérdések összehangolt képviseletéről volt szó. Talán joggal lehetett attól tartani, hogy Orbán esetleg úgy kommentálná később a zárt ajtók mögött elhangzottakat, ahogyan az ő kampányérdekeinek megfelel. De a váratlan fordulat így eleve lehetetlenné tett egy bizalmasabb eszmecserét.

[...] Az Alkotmányban sehol sincs szó szerint leírva, hogy a demokrácia nem-csak a részérdekek küzdelméről, hanem a hosszú távú, fontos kérdésekben a megegyezésről is szól. Az alaptörvénynek nemcsak betűje, hanem szelleme is van; s ezt ma másmilyennek érzékeli a társadalom, mint a pártok. Azt lehet mondani, hogy a miniszterelnök a javaslataival új kommunikációs mezőt nyitott, ahonnét jobban látszik, hogy a pártok a kompromisszumképtelen magatartásukkal sajnos már régen lejáratják a parlamenti demokráciát."

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695