Medgyessy Péter országértékelő beszéde (4. rész)

2004-03-22

Medgyessy Péter miniszterelnök január 16-án, a tavaszi parlamenti ülésszak kezdetén, második alkalommal mondott évértékelő beszédet az Országgyűlés előtt. A kormányfő az ország gazdasági helyzetével kapcsolatban kijelentette: valóban túlbecsülték az ország teljesítőképességét, azonban sietett hozzáfűzni: ezért nem kér bocsánatot, hiszen azoknak adtak, akik valóban rászorultak arra. Medgyessy Péter beszédében három, mindenkit meglepő felvetés hangzott el: javaslatot tett a parlamenti pártok közös listaállítására a júniusi európai parlamenti (EP) választáson, a köztársasági elnök közvetlen megválasztására, valamint a parlamenti képviselők létszámának 386-ról 250-re való csökkentésére 2006-tól.

Háttér
Medgyessy Péter miniszterelnök január 16-án, a tavaszi parlamenti ülésszak kezdetén, második alkalommal mondott évértékelő beszédet az Országgyűlés előtt. A kormányfő az ország gazdasági helyzetével kapcsolatban kijelentette: valóban túlbecsülték az ország teljesítőképességét, azonban sietett hozzáfűzni: ezért nem kér bocsánatot, hiszen azoknak adtak, akik valóban rászorultak arra. Medgyessy Péter beszédében három, mindenkit meglepő felvetés hangzott el: javaslatot tett a parlamenti pártok közös listaállítására a júniusi európai parlamenti (EP) választáson, a köztársasági elnök közvetlen megválasztására, valamint a parlamenti képviselők létszámának 386-ról 250-re való csökkentésére 2006-tól. A kormányfő négy területet jelölt meg országértékelésében, amelyen a Kormány változtatni fog jövőben: az összefogás megteremtését, a gazdaság megerősítését, az ország modernizálásának felgyorsítását, valamint az uniós források maximális kihasználását. Áder János, a Fidesz-MPSZ frakcióvezetője a kormányfő politikai javaslataira nem reagált. Az ellenzéki politikus az Élet és Irodalom című hetilapból idézve kijelentette: a miniszterelnök úgy áll ország-világ előtt, mint "egy rakás szerencsétlenség", és csupán üres, fedezet nélküli ígéreteket fogalmazott meg. Orbán Viktor volt miniszterelnök, a Fidesz-MPSZ elnöke nem utasította el a kormányfő legnagyobb visszhangot kiváltó javaslatát a közös EP-listáról, hanem kijelentette: beszélni kell a Medgyessy Péter javaslatáról, már csak azért is, mert a miniszterelnök mondta azt. Orbán Viktor elgondolkodtatónak találta a köztársasági elnök közvetlen megválasztásáról tett javaslatot, a kisebb parlamenttel kapcsolatban pedig kijelentette: az akár 200 fős is lehetne. A két kisebbik parlamenti párt, az SZDSZ és az MDF egyértelműen elutasította a közös EP-listára tett javaslatot.

Összefoglalás:
Negatív vélemények a Medgyessy Péter évértékelő beszédében elhangzottakkal kapcsolatban:

- Felmérések szerint az embereknek Orbán Viktor országértékelése jobban tetszett. Talán azért, mert abban nem szerepeltek ugyan népszerű közjogi javaslatok, de arról szólt, ami a társadalmat leginkább érinti és érdekli: a gazdaság helyzetéről és kilátásairól. (Szerető Szabolcs: A lesöpört sakktábla, Magyar Nemzet, 2004. március 4.)

- Miután technokrata ügyintézőként, szakértő közgazdászként megbukott, Medgyessy Péter a társadalom elitellenes hangulatát meglovagolva egész eddigi életútjától idegen jelmezt öltött magára: a marakodó pártokkal szemben a nép érdekeit képviselő ügyvédét. (Szerető Szabolcs: A lesöpört sakktábla, Magyar Nemzet, 2004. március 4.)

- Az 1989-90-es alkotmányozás óta Magyarországon többen, többször kezdeményezték a köztársasági elnökválasztás szabályának megváltoztatását. Azzal az általános érvvel próbálták ezt alátámasztani, hogy a közvetlen elnökválasztás úgymond demokratikusabb. Érdekes módon a miniszterelnök és más tisztségviselők közvetlen választását nem kezdeményezték, holott ezzel a logikával azokat is közvetlenül választhatnák a polgárok. (Bauer Tamás: Medgyessy és a pártpaktumok, Népszava, 2004. március 8.)

- Aki komolyan veszi a nemzeti összefogást, annak éppen az Alkotmányt, a demokratikus politikai közösségnek ezt a kötőanyagát nem szabad rövid távú népszerűségi szempontok szolgálatában megkérdőjeleznie. Medgyessy Péter mégis erre szánta el magát. (Bauer Tamás: Medgyessy és a pártpaktumok, Népszava, 2004. március 8.)

- A jóléti programjával súlyos és tartós költségvetési gondokat okozó, a hosszú távú gazdasági növekedés lehetőségét csorbító Medgyessy Péter, hogy lélegzetvételnyi időhöz jusson, közjogi indítványaival újabb területre terjesztette ki a populizmus érvényét. A miniszterelnök ezzel egy darabig magához ragadta a kezdeményezést, elterelte a sajtó figyelmét az egyidejűleg elfogadott költségvetési megszorításokról. (Tölgyessy Péter: Negyedik köztársaság felé?, Magyar Hírlap, 2004. március 6.)

- A populizmus uralkodóvá válásával hazánk nem lesz Oroszország vagy Szerbia, de tovább romolhat a magyar demokrácia minősége. Ahogy az emberek vágyaira hivatkozó jóléti populizmussal, virágzó gazdaságokat lehet Argentína módjára válságba dönteni, úgy ennek közjogi megfelelője is viszontagságos politikai tévutakra vezetheti az országot. (Tölgyessy Péter: Negyedik köztársaság felé?, Magyar Hírlap, 2004. március 6.)

- A nemzeti egység nem szóból lesz, hanem tettből. AZ MSZP az EU-választás közös listaállításával kapcsolatban azt mondták, hogy így végre összefoghatna kormánypárt és ellenzék. Hanem éppen e javaslat előestéjén nevezték ki a magyar EU-főtisztviselőket. A Fidesz akkor szóvá tette, hogy őket a dologról meg sem kérdezték. AZ MSZP durván leintette őket: mi közötök hozzá? Pedig bizony EU-ügyben akkor kellett volna nemzeti egységet kovácsolni ékverés helyett. (Czakó Gábor: A nemzeti egység nem szóból lesz, hanem tettből, Magyar Nemzet, 2004. március 10.)

- Mi történne, ha a köztársasági elnök választására közvetlenül kerülne sor? A jelöltek hónapokon keresztül járnák az országot, megindulna egymás lejáratása. Nincs olyan demokratikus ország a világon, ahol ez ne lenne része a küzdelemnek. A politikai küzdelemhez szükséges infrastruktúra csak a pártoknál van meg, így elkerülhetetlenül valamelyik párt jelöltjeként lehetne eséllyel ringbe szállni és győzni. És ha igaz az, hogy az ország politikailag végletesen megosztott, akkor a kampány is csak végletesen megosztó lehet. A mai köztársasági elnök az ország túlnyomó része számára elfogadható, a közvetlen választás nyomán csak az ország felének lenne elfogadható. (Eörsi Mátyás: Népszerű, de veszélyes, Népszava, 2004. március 10.)

- Mivel fognak a köztársasági elnök-jelöltek kampányolni? Azzal vajon, hogy ők kedvesebben fognak mosolyogni, amikor a német kancellárt fogadják a várban, és versenytársánál kecsesebben kanyarítja a nevét a kinevezési okmányokra? Aligha. Inkább a választók mindennapi és nagyon valós problémáival fognak foglalkozni, szociális kérdésekkel, munkahely-teremtéssel, adócsökkentéssel, tehát mindazzal, amivel a politikai pártok is kampányolni szoktak. Újabb átverés, és pofon a választóknak, akik az ígérteket bedőlve valakit megválasztanak, ám az így megválasztott köztársasági elnöknek még jogosítványai sem lesznek ahhoz, hogy bármelyik ígéretét valóra váltsa. (Eörsi Mátyás: Népszerű, de veszélyes, Népszava, 2004. március 10.)

- Aki tisztában van a közvetlen elnökválasztás valós veszélyeivel, az szembemegy az ötlettel, legyen az bármilyen népszerű is. Vajon nem kell-e tartani attól, hogy lassan-lassan egyre több hatalommal ruházzák fel a köztársasági elnököt, ami a magyar parlamenti rendszert elviszi egy prezidenciális rendszer felé? (Eörsi Mátyás: Népszerű, de veszélyes, Népszava, 2004. március 10.)

- Azt az állítást, miszerint a magyar parlament létszáma "tűrhetetlenül" nagy, nemzetközi összehasonlításban "példátlanul" magas lenne, általában kiragadott példákkal támasztják alá. Sokszor emlegetik Nagy-Britanniát és Németországot, hogy lám-lám a hatszor-nyolcszor népesebb országokban kétszer annyi képviselő sincs. Kevesebbet hallunk Görögországról, ahol a 300 honatya van (100 ezer lakosra 3 jut), s szinte sohasem kerül szóba Svédország (349 képviselő, azaz 100 ezer lakosra 3,9), Finnország (200, azaz 100 ezer lakosra 3,9). (Rózsa Péter: Parlamenti számmisztika, Népszava, 2004. március 17.)

- Kétségtelen, hogy kevesebb képviselőnek kevesebb tiszteletdíj jár, de ezzel nagyjából vége is a spórolásnak. Az országgyűlés munkájának rezsiköltsége lényegében nem változna, s nincs okunk föltételezni, hogy a bizottsági tagsággal, frakcióvezetőséggel és -helyettességgel kapott pótlékok számottevően csökkennének. Nem látom be, hogy évi néhány százmillió, vagy legfeljebb egy-két milliárd forint megtakarítása komoly érvként jöhetne számításba a választójogi törvény megváltoztatására. (Rózsa Péter: Parlamenti számmisztika, Népszava, 2004. március 17.)

- A rendszerváltás nagy és látványos kudarca, hogy a választók és a politikai elit többsége sem hiányolja a többpártrendszer, illetve a parlamentáris demokrácia lényegét: az álláspontok nyilvános ütköztetése során születő döntésekkel keresni a közjót. (Hack Péter: Közjogi hátraarc, HVG, 2004. március 18.)

- Elemzők a posztszovjet rendszerek átváltozását vizsgálva 12 olyan országot sorolnak fel, ahol a demokratikus átalakulás nem volt sikeres. Mindben elnöki rendszer működik: az államfőt közvetlenül választják. Mi az összefüggés? Nem az, hogy az elnöki rendszer a sikertelenség receptje, hanem éppen fordítva, a demokratikus átalakulás kudarca elnöki rendszereket termel ki.(Hack Péter: Közjogi hátraarc, HVG, 2004. március 18.)


Pozitív vélemények a Medgyessy Péter évértékelő beszédében elhangzott javaslatokkal kapcsolatban:

- Sokan a közvetlenül megválasztott köztársasági elnököt eleve diktátornak tüntetik fel, mintha a közvetlen választásból ez szükségképpen adódnék, holott Európa több országában - mindjárt a szomszédos Ausztriában - van a magyar köztársasági elnökhöz hasonló gyenge hatáskörű államfő, azaz a közvetlen elnökválasztás korántsem jelenti az elnöki jogkörök kiszélesítését. (Ágh Attila: Az Orbán mumus, Magyar Hírlap, 2004. március 11.)

- A "kegyetlen kampány" gondolata légből kapott dolog. Kis fantáziával nyilvánvalóvá tehető, hogy a jelölt nem kampányolhat sem gazdasági, sem egyéb más ígérgetésekkel. Előtérbe helyezheti viszonyt a nemzeti egység gondolatát, a tiszta közélet és sok egyéb olyan feladat támogatását, amire egy köztársaság elnök jogosult. És a választókat is érdemes lenne nagykorúsítani: döntsék el, hogy melyik jelölt szimpatikusabb, ki alkalmasabb a nyugodt légkör kialakítására a tisztességes pártoktól független döntések kialakítására. (Veér András: A közjogi vita hátteréről, Népszava, 2004. március 16.)


Egyéb vélemények:

- A vegyes választási rendszer megtartása esetén az igazán radikális mandátumcsökkentés több-kevesebb veszéllyel járhat. A magyar képviselőház létszáma kétségkívül kifejezetten magas, de ha figyelembe vesszük más országok kétkamarás parlamentjeinek második házát is, már nem teljesen példa nélküli a nagysága. (Tölgyessy Péter: Negyedik köztársaság felé?, Magyar Hírlap, 2004. március 6.)

- A 2000-es választás bebizonyította, hogy nincs biztosíték arra, hogy a jelölt felette álljon a politikai erők harcának, személye ne pártvezetői alkuk során szülessen meg, s megválasztásához szükség legyen az ellenzéki pártokkal való konszenzusra. (Hegyi Gyula: Az elnök és a pártpaktumok, Népszava, 2004. március 9.)

Negatív vélemények a Medgyessy Péter évértékelő beszédében elhangzottakkal kapcsolatban:

- Felmérések szerint az embereknek Orbán Viktor országértékelése jobban tetszett. Talán azért, mert abban nem szerepeltek ugyan népszerű közjogi javaslatok, de arról szólt, ami a társadalmat leginkább érinti és érdekli: a gazdaság helyzetéről és kilátásairól. (Szerető Szabolcs: A lesöpört sakktábla, Magyar Nemzet, 2004. március 4.)

- Miután technokrata ügyintézőként, szakértő közgazdászként megbukott, Medgyessy Péter a társadalom elitellenes hangulatát meglovagolva egész eddigi életútjától idegen jelmezt öltött magára: a marakodó pártokkal szemben a nép érdekeit képviselő ügyvédét. (Szerető Szabolcs: A lesöpört sakktábla, Magyar Nemzet, 2004. március 4.)

- Az 1989-90-es alkotmányozás óta Magyarországon többen, többször kezdeményezték a köztársasági elnökválasztás szabályának megváltoztatását. Azzal az általános érvvel próbálták ezt alátámasztani, hogy a közvetlen elnökválasztás úgymond demokratikusabb. Érdekes módon a miniszterelnök és más tisztségviselők közvetlen választását nem kezdeményezték, holott ezzel a logikával azokat is közvetlenül választhatnák a polgárok. (Bauer Tamás: Medgyessy és a pártpaktumok, Népszava, 2004. március 8.)

- Aki komolyan veszi a nemzeti összefogást, annak éppen az Alkotmányt, a demokratikus politikai közösségnek ezt a kötőanyagát nem szabad rövid távú népszerűségi szempontok szolgálatában megkérdőjeleznie. Medgyessy Péter mégis erre szánta el magát. (Bauer Tamás: Medgyessy és a pártpaktumok, Népszava, 2004. március 8.)

- A jóléti programjával súlyos és tartós költségvetési gondokat okozó, a hosszú távú gazdasági növekedés lehetőségét csorbító Medgyessy Péter, hogy lélegzetvételnyi időhöz jusson, közjogi indítványaival újabb területre terjesztette ki a populizmus érvényét. A miniszterelnök ezzel egy darabig magához ragadta a kezdeményezést, elterelte a sajtó figyelmét az egyidejűleg elfogadott költségvetési megszorításokról. (Tölgyessy Péter: Negyedik köztársaság felé?, Magyar Hírlap, 2004. március 6.)

- A populizmus uralkodóvá válásával hazánk nem lesz Oroszország vagy Szerbia, de tovább romolhat a magyar demokrácia minősége. Ahogy az emberek vágyaira hivatkozó jóléti populizmussal, virágzó gazdaságokat lehet Argentína módjára válságba dönteni, úgy ennek közjogi megfelelője is viszontagságos politikai tévutakra vezetheti az országot. (Tölgyessy Péter: Negyedik köztársaság felé?, Magyar Hírlap, 2004. március 6.)

- A nemzeti egység nem szóból lesz, hanem tettből. AZ MSZP az EU-választás közös listaállításával kapcsolatban azt mondták, hogy így végre összefoghatna kormánypárt és ellenzék. Hanem éppen e javaslat előestéjén nevezték ki a magyar EU-főtisztviselőket. A Fidesz akkor szóvá tette, hogy őket a dologról meg sem kérdezték. AZ MSZP durván leintette őket: mi közötök hozzá? Pedig bizony EU-ügyben akkor kellett volna nemzeti egységet kovácsolni ékverés helyett. (Czakó Gábor: A nemzeti egység nem szóból lesz, hanem tettből, Magyar Nemzet, 2004. március 10.)

- Mi történne, ha a köztársasági elnök választására közvetlenül kerülne sor? A jelöltek hónapokon keresztül járnák az országot, megindulna egymás lejáratása. Nincs olyan demokratikus ország a világon, ahol ez ne lenne része a küzdelemnek. A politikai küzdelemhez szükséges infrastruktúra csak a pártoknál van meg, így elkerülhetetlenül valamelyik párt jelöltjeként lehetne eséllyel ringbe szállni és győzni. És ha igaz az, hogy az ország politikailag végletesen megosztott, akkor a kampány is csak végletesen megosztó lehet. A mai köztársasági elnök az ország túlnyomó része számára elfogadható, a közvetlen választás nyomán csak az ország felének lenne elfogadható. (Eörsi Mátyás: Népszerű, de veszélyes, Népszava, 2004. március 10.)

- Mivel fognak a köztársasági elnök-jelöltek kampányolni? Azzal vajon, hogy ők kedvesebben fognak mosolyogni, amikor a német kancellárt fogadják a várban, és versenytársánál kecsesebben kanyarítja a nevét a kinevezési okmányokra? Aligha. Inkább a választók mindennapi és nagyon valós problémáival fognak foglalkozni, szociális kérdésekkel, munkahely-teremtéssel, adócsökkentéssel, tehát mindazzal, amivel a politikai pártok is kampányolni szoktak. Újabb átverés, és pofon a választóknak, akik az ígérteket bedőlve valakit megválasztanak, ám az így megválasztott köztársasági elnöknek még jogosítványai sem lesznek ahhoz, hogy bármelyik ígéretét valóra váltsa. (Eörsi Mátyás: Népszerű, de veszélyes, Népszava, 2004. március 10.)

- Aki tisztában van a közvetlen elnökválasztás valós veszélyeivel, az szembemegy az ötlettel, legyen az bármilyen népszerű is. Vajon nem kell-e tartani attól, hogy lassan-lassan egyre több hatalommal ruházzák fel a köztársasági elnököt, ami a magyar parlamenti rendszert elviszi egy prezidenciális rendszer felé? (Eörsi Mátyás: Népszerű, de veszélyes, Népszava, 2004. március 10.)

- Azt az állítást, miszerint a magyar parlament létszáma "tűrhetetlenül" nagy, nemzetközi összehasonlításban "példátlanul" magas lenne, általában kiragadott példákkal támasztják alá. Sokszor emlegetik Nagy-Britanniát és Németországot, hogy lám-lám a hatszor-nyolcszor népesebb országokban kétszer annyi képviselő sincs. Kevesebbet hallunk Görögországról, ahol a 300 honatya van (100 ezer lakosra 3 jut), s szinte sohasem kerül szóba Svédország (349 képviselő, azaz 100 ezer lakosra 3,9), Finnország (200, azaz 100 ezer lakosra 3,9). (Rózsa Péter: Parlamenti számmisztika, Népszava, 2004. március 17.)

- Kétségtelen, hogy kevesebb képviselőnek kevesebb tiszteletdíj jár, de ezzel nagyjából vége is a spórolásnak. Az országgyűlés munkájának rezsiköltsége lényegében nem változna, s nincs okunk föltételezni, hogy a bizottsági tagsággal, frakcióvezetőséggel és -helyettességgel kapott pótlékok számottevően csökkennének. Nem látom be, hogy évi néhány százmillió, vagy legfeljebb egy-két milliárd forint megtakarítása komoly érvként jöhetne számításba a választójogi törvény megváltoztatására. (Rózsa Péter: Parlamenti számmisztika, Népszava, 2004. március 17.)

- A rendszerváltás nagy és látványos kudarca, hogy a választók és a politikai elit többsége sem hiányolja a többpártrendszer, illetve a parlamentáris demokrácia lényegét: az álláspontok nyilvános ütköztetése során születő döntésekkel keresni a közjót. (Hack Péter: Közjogi hátraarc, HVG, 2004. március 18.)

- Elemzők a posztszovjet rendszerek átváltozását vizsgálva 12 olyan országot sorolnak fel, ahol a demokratikus átalakulás nem volt sikeres. Mindben elnöki rendszer működik: az államfőt közvetlenül választják. Mi az összefüggés? Nem az, hogy az elnöki rendszer a sikertelenség receptje, hanem éppen fordítva, a demokratikus átalakulás kudarca elnöki rendszereket termel ki.(Hack Péter: Közjogi hátraarc, HVG, 2004. március 18.)


Pozitív vélemények a Medgyessy Péter évértékelő beszédében elhangzott javaslatokkal kapcsolatban:

- Sokan a közvetlenül megválasztott köztársasági elnököt eleve diktátornak tüntetik fel, mintha a közvetlen választásból ez szükségképpen adódnék, holott Európa több országában - mindjárt a szomszédos Ausztriában - van a magyar köztársasági elnökhöz hasonló gyenge hatáskörű államfő, azaz a közvetlen elnökválasztás korántsem jelenti az elnöki jogkörök kiszélesítését. (Ágh Attila: Az Orbán mumus, Magyar Hírlap, 2004. március 11.)

- A "kegyetlen kampány" gondolata légből kapott dolog. Kis fantáziával nyilvánvalóvá tehető, hogy a jelölt nem kampányolhat sem gazdasági, sem egyéb más ígérgetésekkel. Előtérbe helyezheti viszonyt a nemzeti egység gondolatát, a tiszta közélet és sok egyéb olyan feladat támogatását, amire egy köztársaság elnök jogosult. És a választókat is érdemes lenne nagykorúsítani: döntsék el, hogy melyik jelölt szimpatikusabb, ki alkalmasabb a nyugodt légkör kialakítására a tisztességes pártoktól független döntések kialakítására. (Veér András: A közjogi vita hátteréről, Népszava, 2004. március 16.)


Egyéb vélemények:

- A vegyes választási rendszer megtartása esetén az igazán radikális mandátumcsökkentés több-kevesebb veszéllyel járhat. A magyar képviselőház létszáma kétségkívül kifejezetten magas, de ha figyelembe vesszük más országok kétkamarás parlamentjeinek második házát is, már nem teljesen példa nélküli a nagysága. (Tölgyessy Péter: Negyedik köztársaság felé?, Magyar Hírlap, 2004. március 6.)

- A 2000-es választás bebizonyította, hogy nincs biztosíték arra, hogy a jelölt felette álljon a politikai erők harcának, személye ne pártvezetői alkuk során szülessen meg, s megválasztásához szükség legyen az ellenzéki pártokkal való konszenzusra. (Hegyi Gyula: Az elnök és a pártpaktumok, Népszava, 2004. március 9.)



Medgyessy Péter országértékelő beszédével kapcsolatban az alábbi cikkek jelentek meg:


Szerető Szabolcs: A lesöpört sakktábla, Magyar Nemzet, 2004. március 4.

Bauer Tamás: Medgyessy és a pártpaktumok, Népszava, 2004. március 8.

Tölgyessy Péter: Negyedik köztársaság felé?, Magyar Hírlap, 2004. március 6.

Para-Kovács Imre: Egész népemet fogom, Magyar Hírlap, 2004. március 8.

Hegyi Gyula: Az elnök és a pártpaktumok, Népszava, 2004. március 9.

Czakó Gábor: A nemzeti egység nem szóból lesz, hanem tettből, Magyar Nemzet, 2004. március 10.

Eörsi Mátyás: Népszerű, de veszélyes, Népszava, 2004. március 10.

Ágh Attila: Az Orbán mumus, Magyar Hírlap, 2004. március 11.

Németh Péter: Lex-Orbán?, Népszava, 2004. március 11.

Veér András: A közjogi vita hátteréről, Népszava, 2004. március 16.

Tanács István: Népfelség és a populizmus, Népszabadság, 2004. március 17.

Rózsa Péter: Parlamenti számmisztika, Népszava, 2004. március 17.

Hack Péter: Közjogi hátraarc, HVG, 2004. március 18.

Bauer Tamás: Nem babra megy, Népszabadság, 2004. március 18.

Sebes György: Tiszta ügy, Népszava, 2004. március 18.

Magyar Hírlap álláspontja: Beszélő számok, Magyar Hírlap, 2004. március 19.

Bauer Tamás: Vannak érvek, Népszava, 2004. március 19.

Bencsik András: Megyünk az unióba, ezekkel, Magyar Demokrata, 2004. március 18.

Sághy Erna: Miért dühös?, 168 Óra, 2004. március 18.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695