Túlélni Bagi-Nacsát

2004-04-05

Március első felét egyértelműen a Medgyessy Péter közjogi javaslatairól, illetve a kormányfő és más szocialista politikusok újabb és újabb ötleteiről folyó vita uralta - a téma 11 napon szerepelt a média vezető hírei között. A hónap második felében a gyógyszerárcsökkentés vált a legfőbb politikai témává. Jelentős médiavisszhangot kapott ezeken kívül az ellenzék gazdaságpolitikai kritikája (7 nap), az unión belüli szabad munkaerőáramlás érdekében kifejtett magyar nyomásgyakorlás (4 nap), illetve az MDF új stratégiája (4 nap).

Március első felét egyértelműen a Medgyessy Péter közjogi javaslatairól, illetve a kormányfő és más szocialista politikusok újabb és újabb ötleteiről folyó vita uralta - a téma 11 napon szerepelt a média vezető hírei között. A hónap második felében a gyógyszerárcsökkentés vált a legfőbb politikai témává. Jelentős médiavisszhangot kapott ezeken kívül az ellenzék gazdaságpolitikai kritikája (7 nap), az unión belüli szabad munkaerőáramlás érdekében kifejtett magyar nyomásgyakorlás (4 nap), illetve az MDF új stratégiája (4 nap).

A március 1-jei Orbán-Medgyessy találkozó inkább hasonlított egy Bagi-Nacsa paródiához, mint két megfontolt politikus komoly megbeszéléséhez. Az esemény arról szólt, hogy ki tudja csőbe húzni a másikat. Medgyessy Péter azáltal kívánta meglepni Orbán Viktort, hogy hirtelen nyilvánossá tette a találkozót, majd húszperces döcögős szónoklatot tartott közjogi javaslatairól. Orbán Viktor ellenben öt találomra kiválasztott javaslatot szegezett neki a miniszterelnöknek, hogy az kénytelen legyen elutasítani azokat. A találkozó egyik félnek sem hozott semmit, hiszen a közvélemény-kutatások szerint a választók pártpreferenciák szerint hozták ki egyik vagy másik felet győztesnek.

A kormányoldal kommunikációja a hónap első felében sikeresebb volt az ellenzékénél abból a szempontból, hogy irányítani tudott. A miniszterelnök közjogi javaslatai a hírek élén maradtak, amit egyrészt az eszközök és akciók (négypárti találkozó, népszavazási kezdeményezés lakossági fórumon) helyes megválasztása, másrészt a koalíciós partner heves reakciói (Kuncze Gábor, illetve az SZDSZ szabad tanácskozásán résztvevők kemény beszólásai) is segítettek. Medgyessy Péter nem engedte ki a kezéből a gyeplőt: amikor a közjogi csomag kezdett kimerülni, újabb meglepő ötletekkel állt elő. A kormányfő ötletdömpingjét látva más szocialista politikusok gondolatai is elkalandoztak. Jánosi György javaslatokat fogalmazott meg a külföldön elhelyezett vagyonok hazahozataláról és az adókikerülő vállalkozásoknak adott amnesztiáról. A hónap végén pedig az MSZP választmány javasolta a 13. havi nyugdíj arányos részének előre hozott, május végi kifizetését, alig leplezett választási érdekből.

Ez a kommunikációs offenzíva arra volt elegendő, hogy lefékezze az MSZP és a Fidesz - MPSZ népszerűsége közötti különbség növekedését. Ismét találkozhattunk azonban a szokásos kormányzati kommunikációs hibákkal. Két nagy horderejű döntést, a gyógyszerárak befagyasztását és a "szocpol"-támogatás öszszegének emelését egyazon napon, március 17-én jelentették be. Az utóbbiról - holott népszerű intézkedésről van szó - a későbbiekben szemérmesen hallgatott a kormányzat. Hasonló sorsra jutott a földosztásról szóló, az MSZP szegedi autópálya-kongresszusán bejelentett javaslat is.

A hónap második felének slágertémája a gyógyszerár lett. Miután az ellenzék keményen támadta a kormányt a meghirdetettnél jóval nagyobb áremelkedés miatt, a kabinet drasztikus lépésre szánta el magát: hatósági úton 15 százalékkal csökkentette a gyógyszerárakat. Az intézkedés politikai sikere azonban ellentmondásos. Egy, a MeH által készíttetett közvélemény-kutatás ugyanis kimutatta, hogy bár a közvélemény 70 százaléka egyetért a döntéssel, az árak emelkedéséért a válaszadók relatív többsége (még a bizonytalan szavazók körében is!) a kormányt teszi felelőssé. Az egészségügyi tárca a gyógyszergyárak panaszát ("oda a nyereségünk!") ügyes húzással szerelte le: a gyógyszerek reklámozására fordított öszszegek csökkentését javasolta a szakmának. A gyógyszercsata folytatódik majd, egyrészt az Alkotmánybíróságon, másrészt a patikákban. Egy esetleges mesterséges gyógyszerhiány nehéz kommunikációs és politikai helyzetbe hozhatja a kormányt.

A március 15-i ünnepségek az erőltetett politikai aktualizálás jegyében teltek. Ezek sorából kiemelkedett Csillag István és Orbán Viktor beszéde. Előbbi a tavaszszal induló autópálya-építéseket hasonlította a szabadságharc tavaszi hadjáratához. Orbán Viktor pedig Miskolcon egy hatalmas József Attila-idézet alatt szónokolva próbálta elhitetni hallgatóságával, hogy a márciusi ifjakat a "biztonság iránti vágy" motiválta az 1848-as forradalom és szabadságharc kirobbantásakor. Majd a volt kormányfő forradalmat hirdetett ("Olyan tetteket kell okos sorba rendeznünk, amelyekkel megteremtjük egy új március 15. esélyét.").

A Fidesz - MPSZ kommunikációjában a MIÉP-től kölcsönvett "bankár" előtagú összetett szavak helyébe a "munka" és "biztonság" kifejezések léptek, ezekhez szervesen illeszkedve pedig a gazdaság helyzetével kapcsolatos negatív kommunikáció került a középpontba.

A "magyar nép minden rétegével" történő "szorosabb kapcsolatépítés" (Orbán Viktor), valójában a szocialista törzsszavazók megszólítása jegyében március 7-én megalakult a Fidesz - MPSZ munkástagozata. A pártelnök szerelőkulccsal a kezében üdvözölte az új tagozat tagjait, beszédében pedig megismételte a munka- és pénzalapú társadalmak közötti különbségről az országértékeléskor kifejtett nézeteit.

A gazdaságpolitikai kritikát elsősorban a tőzsde és az államadósság köré összpontosította a párt. Érdekes, hogy az utóbbi időben Orbán Viktor számára a tőzsde vált a főmumussá, az árfolyamnyereség-adó visszaállítására vonatkozó javaslat minden megszólalásakor elhangzik. Ez nem mindig volt így. 1998-ban a két választási forduló között a győzelmi esélyes pártelnök tisztelgő látogatást tett a Budapesti Értéktőzsdén, de még 2000 nyarán is az "értelmes" privatizációs technikák között említette a tőzsdén keresztül történő magánosítást. A változás valamikor 2000 második felében történt, hiszen 2001. január 1-jén már megemelték az árfolyamnyereség-adót, komoly problémát okozva az amúgy is gondokkal küszködő tőzsdének, és tovább gyengítve a polgárok megtakarítási és befektetési hajlandóságát. Orbán Viktor tőzsdéhez való viszonyát saját maga fogalmazta meg a legpontosabban: "Még nem tanultam ki ezt az ügyeskedést, ez egy bonyolult világ." (MTV, 2001. március 13.)

Érdekes, hogy éppen Orbán legfőbb európai szövetségese, Hans-Gert Pöttering, az Európai Néppárt frakcióvezetője mutatta meg az európai konzervatív irányt a honi jobboldalnak, amikor március 16-án a budapesti tőzsdén tett látogatásakor a "kedvező adózási környezet" megteremtését jelölte meg az állam elsődleges feladataként a tőzsdével kapcsolatban.

A Fidesz gazdasággal kapcsolatos kommunikációjában egyrészt versenyt fut a tényekkel, másrészt szembe megy saját szövetségeseivel. Miközben minden független adat és elemzés azt jelzi, hogy a magyar gazdaság túljutott a mélyponton és az exportorientált fellendülés jelei mutatkoznak, továbbá még Járai Zsigmond is pozitív folyamatokról beszél, egyre kevésbé tűnhet hitelesnek az ellenzéki párt válsággal való riogatása. Az, hogy ez a fajta retorika - legalábbis mostanáig - sikeres volt, pusztán azzal magyarázható, hogy a közvélemény nagy része nem közgazdász, így a makroadatok nem igazán keltik fel a figyelmét. A közvélemény inkább a "félek-e a munkahelyem elvesztésétől?" kérdése mentén ítéli meg a gazdaságpolitikát. Márpedig erre a félelemre alapozni politikát mindig is könnyű és hálás feladat volt (lásd az MSZP és a 23 millió román bevándorló esetét is).

A Fidesz - MPSZ március 27-i szövetségi gyűlésén meghirdetett aláírásgyűjtési akció a költségvetés módosításáért kissé erőltetettnek és nem túl kreatívnak tűnik. Az indoklás (olcsóbb gyógyszerek, alacsonyabb gázár stb.) azonban kellően demagóg ahhoz, hogy az elbizonytalanodott szocialista szavazókat is a párt mellé állíthassa. Miközben tehát a miniszterelnök politikaielit-ellenes, addig a Fidesz szociális demagógiával indult neki a kampánynak.

Igazi meglepetést az MDF, pontosabban Dávid Ibolya okozott. Az önállóságot hangsúlyozó új politikai stratégia, a szlogenül választott "normális Magyarország" a napilapok publicisztikáitól a Heti hetesig, a kereskedelmi tévék híradóitól a politikai vitaműsorokig témává és szereplővé tette az elnök asszonyt. Dávid Ibolya merész vállalkozásba kezdett, hiszen egyetlen hónap alatt a jobboldali média első számú közellenségévé vált, a Fidesz pedig árulónak tekinti. Az MDF Centrum Párthoz hasonló pozícionálásával Dávid Ibolya utolsó kísérletet tesz arra, hogy az egykori rendszerváltó párt önállóan is átlépje az ötszázalékos álomhatárt.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695