Viták az egyik győztesnél

2004-07-08

Az MDF belső vitái szokatlan módon egy sikeres választási szereplés után éleződtek ki. Magyarországon az utóbbi években olyan kétpólusú pártrendszer alakult ki, ahol nincs átjárás jobb- és baloldal között. Valódi centrumpolitikát pedig csak az a kispárt tud folytatni, amely először lép ki ebből a szereposztásból.

HÍR: 2004. június 13-án az európai parlamenti választáson az MDF a szavazatok 5,33 százalékát szerezte meg, ezzel 1 képviselői mandátumot szerzett. Dávid Ibolya, az MDF elnöke szerint az MDF megkerülhetetlen ereje lett a magyar politikának, és iránytűje az európai konzervatív politikának. Június 19-én Dávid Ibolya kijelentette: az MDF a 2006-os országgyűlési választáson nem a Fidesz-MPSZ-szel közösen, hanem önállóan indul. Az országos választmány feloszlatta a párt II. kerületi szervezetét, valamint kezdeményezte új csoport létrehozását. Hock Zoltán, az MDF budapesti elnöke korábban kijelentette, hogy a feloszlatásra azért van szükség, mert a II. kerületiek a pártvezetés politikájával össze nem egyeztethető lépéseket tettek. Június 21-én az MDF huszonhárom országgyűlési képviselője közül tizenhárman Lakitelek-munkacsoport néven új grémiumot hoztak létre. A testület politikusainak közleménye szerint személyi javaslatokkal készülnek az MDF szeptemberi országos gyűlésére. A munkacsoport tagja lett Balogh László, Balsai István, Csampa Zsolt, Ékes József, Font Sándor, Fülöp István, Horváth Balázs, Kelemen András, Németh Zsolt, Lezsák Sándor, Pichler Imre, Püski András és Szászfalvi László. A csoport azt követően alakult, hogy feloszlatták a párt II. kerületi szervezetét, amely ellen az egyik kifogás volt, hogy helyet biztosított a Fidesz-MPSZ nemzeti petícióját támogató aláírásgyűjtéshez. A tizenhárom képviselő nyilatkozatában elfogadhatatlannak nevezte, hogy az elmúlt hónapokban az MDF tagságának és frakciójának megkerülésével, különféle nyilatkozatokkal és kiáltványokkal az MDF politikáját centrumpolitikává alakították. Június 23-án kilépett az MDF-ből és a párt országgyűlési frakciójából Hende Csaba, aki ezt követően fél éven keresztül független képviselőként vesz részt az Országgyűlés munkájában. A politikus "nagyon is elképzelhetőnek" nevezte, hogy a kötelező hat hónapos független státusát követően a Fidesz-MPSZ- frakcióban folytatja pályafutását. Június 25-én Bíró Zoltán és Für Lajos volt MDF-elnökök támogatásukról biztosították a Lakitelek-munkacsoport törekvéseit.

ELEMZÉS:

Belső viták

Az európai parlamenti választáson az MDF vezetése számára az volt a tét, hogy június 13-a után folytatható lesz-e Dávid Ibolya pártelnök politikája. Sokan úgy gondolták, a választási eredmény egyértelmű helyzetet teremt: ha az MDF eléri az 5 százalékot, akkor megerősödik a Dávid Ibolya által megtestesített centrumpolitika, ha viszont nem, akkor az önálló MDF végleg eltűnik a politikai palettáról. Az MDF végül a szavazatok 5,33 százalékát szerezte meg a választáson. Dávid Ibolya szerint a választási eredmény azt bizonyítja, hogy a korszerű konzervatív politikának helye van Magyarországon. A választást követően azonban a párton belül korábban felfüggesztett viták folytatódtak.

Két álláspont alakult ki a MDF pozicionálásával, valamint a Fórum és a Fidesz-MPSZ viszonyával kapcsolatban. A jelenlegi pártvezetés a két nagy pártból kiábrándult választói centrumot megcélzó, európai konzervatív politikát tart szükségesnek. A Lakitelek Munkacsoport viszont a "Fórum eredeti szellemiségét" felelevenítve, a nagyobbik ellenzéki párt irányvonalától jobbra véli megtalálni az MDF helyét a politikai palettán. A csoport által hangoztatott "stratégiai partnerség a Fidesz-MPSZ-szel" nem titkoltan azt jelenti, hogy az MDF közös listát állít majd a nagyobbik ellenzéki párttal a 2006-os parlamenti választásokon. Ezzel szemben Dávid Ibolya már az európai parlamenti választás értékelésekor bejelentette, hogy az MDF önálló listát állít 2006-ban.

Az MDF sokszínű ellenzéki mozgalomból fejlődött párttá, ami rányomta bélyegét a belső viták későbbi alakulására. Az első komoly szakítás 1993-ban következett be, amikor a pártelnök-miniszterelnök Antall József kizáratta a pártból Csurka Istvánt, aki ezután tizenegy társával új, radikális jobboldali pártot alapított MIÉP néven. A párt belső feszültségei másodszorra 1996-ban vezettek szakadáshoz: a túlzott középre tolódást megakadályozandó, Lezsák Sándort választották elnökké, aminek következtében a liberálisnak mondott Szabó Iván tizenhárom társával együtt kilépett a Fórumból, és megalapította a centrista Magyar Demokrata Néppártot (MDNP). A helyzet ma is hasonló: ismét a centrumpolitika és a hangsúlyosabb jobboldaliság hívei között van konfliktus, a különbség csak annyi, hogy a jelenlegi vita egy sikeresnek mondható választás után zajlik.

A kis pártok lehetőségei Európában

Európában alapvetően három körből kerülnek ki azok a kisebb pártok, amelyek önálló politikát folytatva meghatározó erővé tudnak válni. Az első csoportot a zöldek, a másodikat az új jobboldali pártok, a harmadikat pedig a kisebb liberális, vagy konzervatív centrista pártok alkotják.

Hollandiában a már teljesen legyengült kommunisták, az anarchisták és egy keresztény csoport tagjai alkották a későbbi Zöld Baloldal magját. A francia zöldek hosszú évekig tartották magukat a "nem jobbra, nem balra, hanem előre" szlogen szelleméhez, majd elfoglalták a kiüresedő közép-bal sávot. Az angol Zöld Párt is csak a Blair-kormány hatalomra lépése óta látja szerepét a baloldalon, más baloldali párt híján. A német zöldek szintén centrumpolitikát folytatnak, és annak ellenére, hogy már második alkalommal kormányoznak együtt a szociáldemokratákkal, időről-időre felmerül egy zöld-kereszténydemokrata együttműködés ötlete.

Az európai új jobboldal az 1980-as évek végétől erősödött meg Európában. Ezek a pártok - mint például a francia Nemzeti Front, az osztrák Szabadság Párt, vagy a svájci Néppárt - a radikális jobboldali szavazókat szólítják meg. Legfőbb közös vonásuk a tekintélyelvű populizmus, valamint az idegenellenesség. Ennek köszönhetően az 1990-es években néhány olyan országban, ahol viszonylag sok bevándorló él, kormányra is kerülhettek. Az új jobboldali pártok többsége azonban hamar belebukott a kormányzásba.

Az MDF jelenlegi vezetése számára a centrista pártok szolgálhatnak mintául. Közülük is leginkább a német Szabad Demokrata Párt (FDP), amely sokáig a mérleg nyelvének szerepét töltötte be. Az FDP általában a jobboldali pártok gazdaság- és társadalompolitikájához áll közelebb, de ha az általa elsősorban képviselt munkaadói érdekek úgy kívánják, akkor bátran fogalmaz meg önálló véleményt is.

Az MDF lehetőségei

Az MDF belső vitái jelzik, hogy a jelenlegi pártvezetés irányvonalának folytatása korántsem biztosított. A Lakitelek Munkacsoport által felvetett népi-nemzeti eszmeáramlaton nyugvó politika sikerességére nem találunk példát Európában. Ráadásul ez az irányvonal erősen képviselteti magát mind a Fidesz-MPSZ-ben, mind a tőle jobbra álló parlamenten kívüli pártok körében. A paletta közepén az MDF egyetlen konkurense az SZDSZ, amely viszont egészen más célcsoportot kíván megcélozni a két nagy pártot elutasítók közül. Ugyanakkor sok veszéllyel is jár Dávid Ibolya politikája, hiszen szinte minden olyan kísérlet, amellyel az MDF igyekszik megkülönböztetni magát a Fidesz-MPSZ-től, a közvéleményben az MSZP felé történő elmozdulásként jelenik meg. Ugyanígy veszélyes lehet a Fidesz-MPSZ elnökével való túlzott konfrontálódás is. Jelenleg Orbán Viktor a magyar jobboldal megkerülhetetlen vezéralakja. Ennek hangos megkérdőjelezése a jobboldali szavazók túlnyomó részét elfordíthatja az MDF-től, sőt magát a pártot is szétverheti. A jelenlegi MDF szavazatszerző képessége a Fidesz-szimpatizánsok körében csekély.

Hogy melyik csoportnak van több támogatója a tagság körében, az a párt szeptemberi tisztújító kongresszusán derül ki, ahol dönteni fognak a pártelnök személyéről, a követendő irányvonalról, és ezzel a Fidesz-MPSZ-hez fűződő viszonyról is. A kongresszus döntése azonban nem jelent biztosítékot a békére: az MDF parlamenti frakciója szinte 50-50 százalékban megosztott a két stratégia között.

KOMMENTÁR: Az MDF belső vitái szokatlan módon egy sikeres választási szereplés után éleződtek ki. Magyarországon az utóbbi években olyan kétpólusú pártrendszer alakult ki, ahol nincs átjárás jobb- és baloldal között. Valódi centrumpolitikát pedig csak az a kispárt tud folytatni, amely először lép ki ebből a szereposztásból.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695