Találgatások Gyurcsány Ferenc esetleges menesztésével kapcsolatban

2004-07-28

A Népszabadság című napilap július 19-i számában meg nem nevezett forrásokra hivatkozva adott hírt Medgyessy Péter miniszterelnök azon szándékáról, miszerint egy esetleges őszi kormányátalakítás során felmenti hivatalából Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminisztert. A lap értesülései szerint a kormányfő egyre inkább vetélytársat lát az időről időre társadalompolitikai programot is megfogalmazó sportminiszterben, aki egyúttal az MSZP Győr-Moson-Sopron-megyei elnöki posztját is betölti, és nem kizárt, hogy szívesen elvállalná a miniszterelnök-jelölti posztot 2006-ban.

HÁTTÉR
A Népszabadság című napilap július 19-i számában meg nem nevezett forrásokra hivatkozva adott hírt Medgyessy Péter miniszterelnök azon szándékáról, miszerint egy esetleges őszi kormányátalakítás során felmenti hivatalából Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminisztert. A lap értesülései szerint a kormányfő egyre inkább vetélytársat lát az időről időre társadalompolitikai programot is megfogalmazó sportminiszterben, aki egyúttal az MSZP Győr-Moson-Sopron-megyei elnöki posztját is betölti, és nem kizárt, hogy szívesen elvállalná a miniszterelnök-jelölti posztot 2006-ban. Medgyessy Péter közleménye szerint csak nyár végén derül fény a kormányátalakítás részleteire. Szijjártó Péter Fidesz-MPSZ-es parlamenti képviselő szerint a miniszter menesztése a gyermek-, az ifjúsági és a sportszféra érdekeit szolgálná. A médiában olyan vélekedések is megjelentek, hogy Gyurcsány Ferenc maga terjeszti a leváltásáról szóló híreket.

Összefoglalás:
Gyurcsány Ferenc menesztésének hírét megalapozottnak tartó vélemények:

Reális esély Gyurcsány menesztése. De miért is? Amikor az MSZP mai megmondóembere feltűnt a politika közelében, a szürke eminenciás szerepét választotta, beállt Medgyessy Péter mögé, bizalmasa lett, együtt győztek. A hatalomba érkezve darabig háttérember maradt, nyilván kritizált is, ezt a kormányfő megunhatta, eltette egy nem létező tárca élére, hadd bizonyítson. Egy lejáratott, habkönnyű pozícióban.
[...] Szerintünk Gyurcsány az ajánlat elfogadásával hibázott, lépést tévesztett politikai karrierjének tervezésekor. Túl gyorsan jött ki a napra, támadások kereszttüzébe került előző, gyorsan gazdagodó énje miatt. Szókimondó, szocialistákat ösztökélő nyilatkozatai immár nem a kormányfő válla mögötti fedezékből érkeztek, egy lett a miniszterek között, beosztott szimplán. Eközben sorsa, politikai használhatósága távolodott Medgyessy saját egyensúlyozó szempontjaitól. Mégsem tett fel hangfogót, ideológust játszott a nyilvánosság előtt, ingatag szövetségeket igyekezett párton belül kötni, ám ezzel ellenségeket is szerzett, jócskán.
(MH-álláspont: Sportállás, Magyar Hírlap, 2004. július 20.)

Bármit ír a kormánypárti sajtó a miniszterelnök és a sportminiszter kapcsolatának megromlásáról, ennek aligha van tényleges alapja. Gyurcsány immár harmadik éve oszlopos tagja annak az üzletemberekből, értelmiségiekből és vezető újságírókból álló hálózatnak, amelyik rátelepedve az MSZP-re, lényegében kezében tartja a koalíció irányítását. Enyhén szólva megmosolyogtató az az értesülés, amely szerint a sportminiszternek azért kellene mennie, mert a pénzügyi fejezetekhez kapcsolódó társadalompolitikai elképzelések hiánya miatt bírálta a jövő évi költségvetést. A Medgyessy-Draskovics-Gyurcsány trojka ez ügyben folytatott "kemény vitája" körülbelül annyira életszerű, mint mondjuk Havas Henrik és Verebes István perlekedése a Heti Hetesben. Az pedig, hogy a miniszterelnök a kormányzással kapcsolatos kritikai észrevételei miatt orrolt meg kedvencére, nagyjából a "Távolban egy fehér vitorla" című szovjet bestseller miliőjét idézheti fel a tényleges erőviszonyok ismerői számára.

Mi akkor a valóság? Vajon miért lehet logikus Gyurcsány esetleges felmentése? Először is azért, mert - mint már említettük - ifjúsági és sportminiszterként nem vált be, ugyanakkor az MSZP-n belüli hangulatot érzékelve Medgyessy azt is beláthatta, hogy pillanatnyilag nincs reális esély arra, hogy párton belüli konfliktusok nélkül áthelyezze egy másik tárca élére, holott Gyurcsány neve már huzamos ideje ott szerepel a nagy dérrel-dúrral beharangozott fejlesztési (más kifejezéssel pénzosztó és klientúraépítő) tárca miniszterjelöltjei között. Rontották imázsát a korábbi cégeihez kapcsolódó sorozatos botrányok és gyanúsítások is. ("Mi az hogy! Nagyon is!") Az ellene irányuló ellenzéki támadások nagy részét eddig ugyan visszaverte, viszont az MSZP hátsó soraiból érkező nyilak többször is átütötték képzeletbeli pajzsát: akaratlanul is ő vált a Szili Katalin által zsákmányszerzőnek titulált, a párt választási esélyeit rontó csoportosulás jelképévé, és az EP-választás kirívóan gyenge Győr-Moson-Sopron megyei eredményei sem erősítették pozícióit.

A most meglebegtetett felmentés legkorábban szeptemberben válhat valósággá. Azért kell komolyan venni az ide vonatkozó értesülést, mert Terták Elemér leváltása a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkári székéből is jelzi, hogy valóban elkezdődött az államtitkári karban a beígért tisztogatás. Gyurcsány - vélhetőleg átmeneti - kispadra ültetése annak a folyamatnak lehet a része, amelynek tétje, hogy sikerül-e Medgyessy vazallusainak elfoglalni az MSZP elnökségi helyeit, tovább fokozva a párt "szociáldemokratizálását". Ha ez igaz, akkor a mellőzés csupán átmeneti lesz, mert a Hiller István nevű trójai faló elnökké választása esetén előbb-utóbb úgyis komoly szerepet kap a pártvezetésben a benn bujkáló Gyurcsány-Odüsszeusz.
(Tihanyi Örs: Gyurcsány helye a kispadon, Magyar Nemzet, 2004. július 20.)

Állítólag hápog a hír, miszerint menesztené sportminiszterét a nyaraló miniszterelnök, én mégis látok benne némi valóságmagot. Sőt egy szép férfibarátság bizonyítékát látom benne. Nemrégiben az egyik internetes csatornán Gyurcsány nyilatkozott, hogy ő bizony se pártelnök, se kormányfő nem szeretne lenni, amit ambicionál, az nem egyéb, mint egy kis kerti magány. Hoppá, kaphatott fejéhez a jó barát, no, ha csak erre vágyik Ferkó, rögvest örömet szerzek neki. Bukolikus vágyának nyilván miniszteri elfoglaltsága is útjában áll, márpedig ha ezentúl csupán a kertecskéjét akarja művelni, akár a kalandokban megfáradt Candide, ezen ne múljék, máris menesztem.
[...] Medgyessy előzékenysége azért is érthető lenne, mert kormányzását - amíg nem kínozta a candide-i vágy - Gyurcsány lelkiismeretesen segítette. Szerzőileg támogatta a jóléti rendszerváltás nemzeti közepes programját, ám amikor kellett, okadatolta aktuális lehetetlenségét, szóval messzemenőkig lojális volt a Péter iránt, ahogy az barátok közt illik. Mostanában állítólag ugyan megint balról előzné a kormányfőt, de ez ne tévesszen meg senkit. E legújabb, barátságtalannak tűnő gyurcsányi gesztus bizonyára csak a fáradság jele.
[...] Még azt se tartják hagymáznak, hogy Gyurcsány saját magát rúgatná ki a kormányból, arra számítva, Medgyessy hajója előbb vagy utóbb amúgy is léket kap, minek vele együtt elsüllyedni? Jobb, ha az ember idejekorán mentőcsónakba száll, mondván, nem ér a nevem, a vak is látja, hova vezet a sokat emlegetett harmadik út. A gonoszabbak ehhez hozzáteszik még, Gyurcsány imázsának egyébként se árt ez a balra át, hátha ettől a párt balosabb része is megenyhül iránta, és akkor - ellenérvek meg vetélytársak ide vagy oda - mégis ő lehet a szocik megmentője.
[...] Ha valami, e találgatásokban csupán az a biztos, hogy a szocikat más-más okokból, de leginkább Gyurcsány és Medgyessy személye osztja meg. Így aztán könnyen megeshet, hogy a barátok, miközben egymást méregetik, magukra maradnak. Saját elemzői elvetemültségem azt súgja, Szili, Szekeres, Hiller és a királycsináló Lendvai már sejtik, hogy akár Gyurcsánnyal, akár Medgyessyvel fognának is össze, az szükségképpen gyengébb kettős lenne, mint a négyük közti lehetséges koalíció. Közös érdekük, hogy a párt és a kormány jövője ne a barátok közti érdekes viszonytól függően dőljön el.
(Galló Béla: Barátok közt, Magyar Hírlap, 2004. július 21.)

A kiszivárogtatás a kormányzati kommunikációs stratégia bevett és bevált eszköze, a köztudatba bedobott híresztelés súlyától és igazságtartalmától függetlenül, az MSZP és a kabinet köreiből az egyetlen hiteles információforrás. A legújabb, "szenzációs" kiszivárogtatásnak, miszerint Gyurcsány Ferenc távozik a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium éléről, önmagában nincs különösebb hírértéke.
[...] Mi legyünk konstruktívak, és keressük az ügy pozitív üzenetét. Számunkra megnyugtató, hogy még most, a politikai uborkaszezon idején is, az MSZP a nép javát, a nemzet felemelkedését keresi. Hiszen a magyarság elemi érdeke, hogy Gyurcsány Ferenc végre e méltó helyére kerüljön. Ez nyilván nem esik egybe azzal, amit Gyurcsány kigondolt magának, de már a puszta törekvés is biztató. Újabb, az MSZP legbelsőbb köreiből kiszivárogtatott okosságok szerint Gyurcsány ötlete volt, hogy elhíresztelte saját menesztését. Két esélyt játszott meg. Feltételezte, hogy a miniszterelnök ezen gyermeteg botrány után már nem köt útilaput a talpára, ám ha mégis megtenné, akkor nagyobb eséllyel indulhat az októberi tisztújító választáson.
(Ugró Miklós: Eszencia, Magyar Nemzet, 2004. július 21.)

Ha harapunk most, a tanmese után e szezonális uborkából, már újra szocialistáinkon rágódhatunk. A hivatalban lévő sportminiszter alig néhány héttel a kormányzati ciklusokhoz hasonlóképp csak négyévente cirkuláló világesemény, a bizonyos "olimpia" nevű szpartakiád előtt (amikor tehát, hogy is írjam, "a csúcson kellene lennie szakmailag") azzal foglalatoskodik, hogy veres pártelnöki széküket miként kaparinthatná meg. Nevezhetjük-e ezt helyzetfelismerésnek? Hogyne! Hisz ki is várná riválisai közül, hogy a felkészülés segítése, ellenőrzése, olimpiai kampányolás, sportnépszerűsítés helyett orvul támadja majd - saját magát.
(Szilver Ottó: Kivilágítatlan vadak, Heti Válasz, 2004. július 22.)

Gyurcsány Ferenc menesztésének hírét megalapozatlannak tartó vélemények:

Másfél hónapig semmi se fog történni még. A gyanúból, ha lesz, csak akkortájt lesz bizonyosság, s nem is biztos, hogy olyan minőségű, mint amit e lap jelentősre szabott betűkkel ("távozik a kormányból?") hírül adott. Maga a miniszterelnök jelezte külön - nem címzett, de mégis a Népszabadságnak szóló - közleményben, hogy ha Gyurcsány Ferenc kormányzati karrierjében valami változás áll be, annak csak augusztus végén, szeptember elején jő el az ideje.
[...] Szó mi szó, az imént említett közlemény egy szóval sem áll ki Gy. F. mellett, ami azért érdekes, mert hasonló esetekben - de más miniszterek jövőjére nézve - volt már kiállás. Olyképpen, hogy M. P. "nem tervez változást" stb. De ebből sem következik semmi, mert a nem kiállás is taktikai séma. A nemzet biztonságát és a kormány összetételét érintő kérdésekre a civilizált világban azzal szokás válaszolni, hogy az ilyen felvetések nem érdemelnek választ.
[...] Ha a miniszterelnök "elhajtja" korábbi legbensőbb tanácsadóját - aki vagy tíz éve rendszeres időközönként igen érdekes társadalompolitikai gondolatokat fejt ki, más szóval olyan szférában mozog, ahol M. P. nem igazán otthonos -, annak nincs és nem is lehet jó üzenete. Az zavart jelez, két vonalon is. Az egyik, hogy gondolkodásbeli konfliktus van a két ember között, holott M. P. korábban épp Gy. F. gondolataitól várt termékenyítő hatást. A másik, hogy M. P.-t elhagyta a szemmértéke, amikor Gy. F.-ből minisztert csinált.
(Aczél Endre: Ha, Népszabadság, 2004. július 20.)

Tegyük hozzá a magunk értesülését: Gyurcsány a sajtóból tudta meg, hogy ősszel távozhat a kormányból. A Népszabadság a keddi számában aztán eljátszadozik a gondolattal, hogy forrásai esetleg estibe húzták, és a kiszivárogtatással csupán tesztelni akarják a reakciókat, amik így, július közepén minden bizonnyal számosak és mérvadók lesznek. Amúgy pedig mindenkinek igaza lehet, noha maga a konkrét hír-amely, mit ad isten, épp akkor került elő, amikor a két érintett a szabadságát tölti - nagy valószínűséggel kamu. Persze: Medgyessy akár meneszthetné is Gyurcsányt, mintegy elővágásként megszabadulva ily módon a posztját leginkább veszélyeztető riválistól. Persze: Gyurcsány akár terjeszthetné is magáról ezt az álhírt, tudván, hogy a közvélemény előtt és a pártban egyaránt mind népszerűtlenebb Medgyessy barátsága olyan, mint a Piszkos Fredé; ergo akit a kormányfő utál és elüldöz a kabinetéből, az magától értetődően számíthat rokonszenvre. Szép kerek történet mind a kettő, és mint általában a szép kerek történetek, egyik sem igaz Akkor viszont mi van? A "sztori" eredete a kánikulai hírínségben keresendő? Annyiban mindenképp, hogy a Népszabadság forrásai tisztában lehettek azzal: információjuk a nyár miatt minden bizonnyal versenytárs nélkül marad napokig. Lehet elemezni, kombinálni rogyásig. Lehet manipulálni.
(Szerkesztői vélemény: Lufi a kánikulában, Magyar Narancs, 2004. július 22.)

Gyurcsány Ferenc menesztésének hírét megalapozottnak tartó vélemények:

Reális esély Gyurcsány menesztése. De miért is? Amikor az MSZP mai megmondóembere feltűnt a politika közelében, a szürke eminenciás szerepét választotta, beállt Medgyessy Péter mögé, bizalmasa lett, együtt győztek. A hatalomba érkezve darabig háttérember maradt, nyilván kritizált is, ezt a kormányfő megunhatta, eltette egy nem létező tárca élére, hadd bizonyítson. Egy lejáratott, habkönnyű pozícióban.
[...] Szerintünk Gyurcsány az ajánlat elfogadásával hibázott, lépést tévesztett politikai karrierjének tervezésekor. Túl gyorsan jött ki a napra, támadások kereszttüzébe került előző, gyorsan gazdagodó énje miatt. Szókimondó, szocialistákat ösztökélő nyilatkozatai immár nem a kormányfő válla mögötti fedezékből érkeztek, egy lett a miniszterek között, beosztott szimplán. Eközben sorsa, politikai használhatósága távolodott Medgyessy saját egyensúlyozó szempontjaitól. Mégsem tett fel hangfogót, ideológust játszott a nyilvánosság előtt, ingatag szövetségeket igyekezett párton belül kötni, ám ezzel ellenségeket is szerzett, jócskán.
(MH-álláspont: Sportállás, Magyar Hírlap, 2004. július 20.)

Bármit ír a kormánypárti sajtó a miniszterelnök és a sportminiszter kapcsolatának megromlásáról, ennek aligha van tényleges alapja. Gyurcsány immár harmadik éve oszlopos tagja annak az üzletemberekből, értelmiségiekből és vezető újságírókból álló hálózatnak, amelyik rátelepedve az MSZP-re, lényegében kezében tartja a koalíció irányítását. Enyhén szólva megmosolyogtató az az értesülés, amely szerint a sportminiszternek azért kellene mennie, mert a pénzügyi fejezetekhez kapcsolódó társadalompolitikai elképzelések hiánya miatt bírálta a jövő évi költségvetést. A Medgyessy-Draskovics-Gyurcsány trojka ez ügyben folytatott "kemény vitája" körülbelül annyira életszerű, mint mondjuk Havas Henrik és Verebes István perlekedése a Heti Hetesben. Az pedig, hogy a miniszterelnök a kormányzással kapcsolatos kritikai észrevételei miatt orrolt meg kedvencére, nagyjából a "Távolban egy fehér vitorla" című szovjet bestseller miliőjét idézheti fel a tényleges erőviszonyok ismerői számára.

Mi akkor a valóság? Vajon miért lehet logikus Gyurcsány esetleges felmentése? Először is azért, mert - mint már említettük - ifjúsági és sportminiszterként nem vált be, ugyanakkor az MSZP-n belüli hangulatot érzékelve Medgyessy azt is beláthatta, hogy pillanatnyilag nincs reális esély arra, hogy párton belüli konfliktusok nélkül áthelyezze egy másik tárca élére, holott Gyurcsány neve már huzamos ideje ott szerepel a nagy dérrel-dúrral beharangozott fejlesztési (más kifejezéssel pénzosztó és klientúraépítő) tárca miniszterjelöltjei között. Rontották imázsát a korábbi cégeihez kapcsolódó sorozatos botrányok és gyanúsítások is. ("Mi az hogy! Nagyon is!") Az ellene irányuló ellenzéki támadások nagy részét eddig ugyan visszaverte, viszont az MSZP hátsó soraiból érkező nyilak többször is átütötték képzeletbeli pajzsát: akaratlanul is ő vált a Szili Katalin által zsákmányszerzőnek titulált, a párt választási esélyeit rontó csoportosulás jelképévé, és az EP-választás kirívóan gyenge Győr-Moson-Sopron megyei eredményei sem erősítették pozícióit.

A most meglebegtetett felmentés legkorábban szeptemberben válhat valósággá. Azért kell komolyan venni az ide vonatkozó értesülést, mert Terták Elemér leváltása a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkári székéből is jelzi, hogy valóban elkezdődött az államtitkári karban a beígért tisztogatás. Gyurcsány - vélhetőleg átmeneti - kispadra ültetése annak a folyamatnak lehet a része, amelynek tétje, hogy sikerül-e Medgyessy vazallusainak elfoglalni az MSZP elnökségi helyeit, tovább fokozva a párt "szociáldemokratizálását". Ha ez igaz, akkor a mellőzés csupán átmeneti lesz, mert a Hiller István nevű trójai faló elnökké választása esetén előbb-utóbb úgyis komoly szerepet kap a pártvezetésben a benn bujkáló Gyurcsány-Odüsszeusz.
(Tihanyi Örs: Gyurcsány helye a kispadon, Magyar Nemzet, 2004. július 20.)

Állítólag hápog a hír, miszerint menesztené sportminiszterét a nyaraló miniszterelnök, én mégis látok benne némi valóságmagot. Sőt egy szép férfibarátság bizonyítékát látom benne. Nemrégiben az egyik internetes csatornán Gyurcsány nyilatkozott, hogy ő bizony se pártelnök, se kormányfő nem szeretne lenni, amit ambicionál, az nem egyéb, mint egy kis kerti magány. Hoppá, kaphatott fejéhez a jó barát, no, ha csak erre vágyik Ferkó, rögvest örömet szerzek neki. Bukolikus vágyának nyilván miniszteri elfoglaltsága is útjában áll, márpedig ha ezentúl csupán a kertecskéjét akarja művelni, akár a kalandokban megfáradt Candide, ezen ne múljék, máris menesztem.
[...] Medgyessy előzékenysége azért is érthető lenne, mert kormányzását - amíg nem kínozta a candide-i vágy - Gyurcsány lelkiismeretesen segítette. Szerzőileg támogatta a jóléti rendszerváltás nemzeti közepes programját, ám amikor kellett, okadatolta aktuális lehetetlenségét, szóval messzemenőkig lojális volt a Péter iránt, ahogy az barátok közt illik. Mostanában állítólag ugyan megint balról előzné a kormányfőt, de ez ne tévesszen meg senkit. E legújabb, barátságtalannak tűnő gyurcsányi gesztus bizonyára csak a fáradság jele.
[...] Még azt se tartják hagymáznak, hogy Gyurcsány saját magát rúgatná ki a kormányból, arra számítva, Medgyessy hajója előbb vagy utóbb amúgy is léket kap, minek vele együtt elsüllyedni? Jobb, ha az ember idejekorán mentőcsónakba száll, mondván, nem ér a nevem, a vak is látja, hova vezet a sokat emlegetett harmadik út. A gonoszabbak ehhez hozzáteszik még, Gyurcsány imázsának egyébként se árt ez a balra át, hátha ettől a párt balosabb része is megenyhül iránta, és akkor - ellenérvek meg vetélytársak ide vagy oda - mégis ő lehet a szocik megmentője.
[...] Ha valami, e találgatásokban csupán az a biztos, hogy a szocikat más-más okokból, de leginkább Gyurcsány és Medgyessy személye osztja meg. Így aztán könnyen megeshet, hogy a barátok, miközben egymást méregetik, magukra maradnak. Saját elemzői elvetemültségem azt súgja, Szili, Szekeres, Hiller és a királycsináló Lendvai már sejtik, hogy akár Gyurcsánnyal, akár Medgyessyvel fognának is össze, az szükségképpen gyengébb kettős lenne, mint a négyük közti lehetséges koalíció. Közös érdekük, hogy a párt és a kormány jövője ne a barátok közti érdekes viszonytól függően dőljön el.
(Galló Béla: Barátok közt, Magyar Hírlap, 2004. július 21.)

A kiszivárogtatás a kormányzati kommunikációs stratégia bevett és bevált eszköze, a köztudatba bedobott híresztelés súlyától és igazságtartalmától függetlenül, az MSZP és a kabinet köreiből az egyetlen hiteles információforrás. A legújabb, "szenzációs" kiszivárogtatásnak, miszerint Gyurcsány Ferenc távozik a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium éléről, önmagában nincs különösebb hírértéke.
[...] Mi legyünk konstruktívak, és keressük az ügy pozitív üzenetét. Számunkra megnyugtató, hogy még most, a politikai uborkaszezon idején is, az MSZP a nép javát, a nemzet felemelkedését keresi. Hiszen a magyarság elemi érdeke, hogy Gyurcsány Ferenc végre e méltó helyére kerüljön. Ez nyilván nem esik egybe azzal, amit Gyurcsány kigondolt magának, de már a puszta törekvés is biztató. Újabb, az MSZP legbelsőbb köreiből kiszivárogtatott okosságok szerint Gyurcsány ötlete volt, hogy elhíresztelte saját menesztését. Két esélyt játszott meg. Feltételezte, hogy a miniszterelnök ezen gyermeteg botrány után már nem köt útilaput a talpára, ám ha mégis megtenné, akkor nagyobb eséllyel indulhat az októberi tisztújító választáson.
(Ugró Miklós: Eszencia, Magyar Nemzet, 2004. július 21.)

Ha harapunk most, a tanmese után e szezonális uborkából, már újra szocialistáinkon rágódhatunk. A hivatalban lévő sportminiszter alig néhány héttel a kormányzati ciklusokhoz hasonlóképp csak négyévente cirkuláló világesemény, a bizonyos "olimpia" nevű szpartakiád előtt (amikor tehát, hogy is írjam, "a csúcson kellene lennie szakmailag") azzal foglalatoskodik, hogy veres pártelnöki széküket miként kaparinthatná meg. Nevezhetjük-e ezt helyzetfelismerésnek? Hogyne! Hisz ki is várná riválisai közül, hogy a felkészülés segítése, ellenőrzése, olimpiai kampányolás, sportnépszerűsítés helyett orvul támadja majd - saját magát.
(Szilver Ottó: Kivilágítatlan vadak, Heti Válasz, 2004. július 22.)

Gyurcsány Ferenc menesztésének hírét megalapozatlannak tartó vélemények:

Másfél hónapig semmi se fog történni még. A gyanúból, ha lesz, csak akkortájt lesz bizonyosság, s nem is biztos, hogy olyan minőségű, mint amit e lap jelentősre szabott betűkkel ("távozik a kormányból?") hírül adott. Maga a miniszterelnök jelezte külön - nem címzett, de mégis a Népszabadságnak szóló - közleményben, hogy ha Gyurcsány Ferenc kormányzati karrierjében valami változás áll be, annak csak augusztus végén, szeptember elején jő el az ideje.
[...] Szó mi szó, az imént említett közlemény egy szóval sem áll ki Gy. F. mellett, ami azért érdekes, mert hasonló esetekben - de más miniszterek jövőjére nézve - volt már kiállás. Olyképpen, hogy M. P. "nem tervez változást" stb. De ebből sem következik semmi, mert a nem kiállás is taktikai séma. A nemzet biztonságát és a kormány összetételét érintő kérdésekre a civilizált világban azzal szokás válaszolni, hogy az ilyen felvetések nem érdemelnek választ.
[...] Ha a miniszterelnök "elhajtja" korábbi legbensőbb tanácsadóját - aki vagy tíz éve rendszeres időközönként igen érdekes társadalompolitikai gondolatokat fejt ki, más szóval olyan szférában mozog, ahol M. P. nem igazán otthonos -, annak nincs és nem is lehet jó üzenete. Az zavart jelez, két vonalon is. Az egyik, hogy gondolkodásbeli konfliktus van a két ember között, holott M. P. korábban épp Gy. F. gondolataitól várt termékenyítő hatást. A másik, hogy M. P.-t elhagyta a szemmértéke, amikor Gy. F.-ből minisztert csinált.
(Aczél Endre: Ha, Népszabadság, 2004. július 20.)

Tegyük hozzá a magunk értesülését: Gyurcsány a sajtóból tudta meg, hogy ősszel távozhat a kormányból. A Népszabadság a keddi számában aztán eljátszadozik a gondolattal, hogy forrásai esetleg estibe húzták, és a kiszivárogtatással csupán tesztelni akarják a reakciókat, amik így, július közepén minden bizonnyal számosak és mérvadók lesznek. Amúgy pedig mindenkinek igaza lehet, noha maga a konkrét hír-amely, mit ad isten, épp akkor került elő, amikor a két érintett a szabadságát tölti - nagy valószínűséggel kamu. Persze: Medgyessy akár meneszthetné is Gyurcsányt, mintegy elővágásként megszabadulva ily módon a posztját leginkább veszélyeztető riválistól. Persze: Gyurcsány akár terjeszthetné is magáról ezt az álhírt, tudván, hogy a közvélemény előtt és a pártban egyaránt mind népszerűtlenebb Medgyessy barátsága olyan, mint a Piszkos Fredé; ergo akit a kormányfő utál és elüldöz a kabinetéből, az magától értetődően számíthat rokonszenvre. Szép kerek történet mind a kettő, és mint általában a szép kerek történetek, egyik sem igaz Akkor viszont mi van? A "sztori" eredete a kánikulai hírínségben keresendő? Annyiban mindenképp, hogy a Népszabadság forrásai tisztában lehettek azzal: információjuk a nyár miatt minden bizonnyal versenytárs nélkül marad napokig. Lehet elemezni, kombinálni rogyásig. Lehet manipulálni.
(Szerkesztői vélemény: Lufi a kánikulában, Magyar Narancs, 2004. július 22.)


Gyurcsány Ferenc esetleges menesztésével kapcsolatban megjelent publicisztikák:

Tihanyi Örs: Gyurcsány helye a kispadon, Magyar Nemzet, 2004. július 20.
Aczél Endre: Ha, Népszabadság, 2004. július 20.
MH-álláspont: Sportállás, Magyar Hírlap, 2004. július 20.
Ugró Miklós: Eszencia, Magyar Nemzet, 2004. július 21.
Galló Béla: Barátok közt, Magyar Hírlap, 2004. július 21.
Szilver Ottó: Kivilágítatlan vadak, Heti Válasz, 2004. július 22.
Szerkesztői vélemény: Lufi a kánikulában, Magyar Narancs, 2004. július 22.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695