Vita Kovács László biztosi posztra való jelölése kapcsán

2004-08-16

Medgyessy Péter augusztus 4-én bejelentette, hogy a Kormány Kovács László külügyminisztert jelöli az Európai Bizottság magyar tagjának. A Fidesz-MPSZ álláspontja szerint elfogadhatatlan és szakmailag is indokolatlan Kovács László delegálása, mivel személyében egy megosztó pártpolitikus kerül az Európai Bizottságba. A nagyobbik ellenzéki párt az október 31-ig hivatalban lévő uniós biztost, Balázs Pétert szintén "pártkatonának" titulálta korábban, helyette Barsiné Pataky Etelka európai parlamenti képviselőt javasolta volna a tisztségre. Az MDF Kovács László helyett Balázs Pétert látta volna szívesen a biztosi poszton, Herényi Károly az elmúlt két év legrosszabb kormányzati döntésének nevezte a külügyminiszter jelölését.

HÁTTÉR: Medgyessy Péter augusztus 4-én bejelentette, hogy a Kormány Kovács László külügyminisztert jelöli az Európai Bizottság magyar tagjának. A Fidesz-MPSZ álláspontja szerint elfogadhatatlan és szakmailag is indokolatlan Kovács László delegálása, mivel személyében egy megosztó pártpolitikus kerül az Európai Bizottságba. A nagyobbik ellenzéki párt az október 31-ig hivatalban lévő uniós biztost, Balázs Pétert szintén "pártkatonának" titulálta korábban, helyette Barsiné Pataky Etelka európai parlamenti képviselőt javasolta volna a tisztségre. Az MDF Kovács László helyett Balázs Pétert látta volna szívesen a biztosi poszton, Herényi Károly az elmúlt két év legrosszabb kormányzati döntésének nevezte a külügyminiszter jelölését.

Összefoglalás:
Kovács László jelölését támogató vélemények
[...] De például Kovács László jó választásnak látszik. Nemcsak azért, mert sok évtizedes nemzetközi tapasztalatát - amit eddig kétszer külügyminiszterként is kamatoztatott - kiválóan felhasználhatja új munkakörében. Van "szakterülete" is, a szomszédságpolitikában szerzett jártassága is szempont volt jelölésekor. De főleg az teszi alkalmassá "magyar miniszternek az unió kormányában", hogy sok ismerőse, barátja és híve is van az európai (és a világ) politikában, ami nyilvánvalóan az országnak hoz hasznot, ha új posztjára kerül. [...]Ami pedig az ellenzéket illeti: ők már akkor ellenezték Kovács kiküldését, amikor még szó sem volt róla és a kormányfői elhatározás nyomán hűek maradtak önmagukhoz. Azt még a legelvakultabb kormánypárti sem állíthatja, hogy a külügyminiszter - főleg pártelnöki tisztsége miatt - bármikor is megjelenítheti a nemzeti egységet. Azt viszont aligha tagadhatják az ellenzékiek, hogy Kovács László eddig Magyarország, vagyis a nemzet érdekeit képviselte (amit sokan, sokfelé el is ismernek) és ez feltehetően ezután sem lesz másképpen. Nemzeti katasztrófaként megélni a történteket azért sem érdemes még a jobboldalon sem, mert - amint ők is nagyon helyesen megállapították - az eljárás jogi szempontból rendben van, a jelölés a kormánypártok dolga és ők ezt általában nem is engedik át másnak (lásd még az előző ciklust).
(Sebes György: Csak a biztos biztos, Népszava, 2004. augusztus 4.)

[...] Van egy hírem: a Fidesznek nincs jelöltje, mert nem lehet jelöltje. Az Európai Unió alkotmánya másként rendelkezik. A mindenkori kormányok jelölnek. Az, aki visszaél az egyszerű emberek tudatlanságával - végtére is a "magyar ember" nem az EU alkotmányának olvasásával fekszik és kél - az cinikus és gátlástalan. Olyan lesz a kormányzásban is, ha megadatik neki; erről történetesen vannak ismereteink. [...]De ha már április tréfát említettem, egy szót még arról, hogy a legkeserűbb tréfát Pokorni Zoltán Fidesz-alelnök engedte meg magának. Ő azt találta mondani, hogy a "majdani magyar (értsd: Fidesz-) kormány" és Kovács László EU-biztos között "szinte lehetetlen" lesz majd az együttműködés. Más szóval Orbán Viktor nem tart igényt arra, hogy - a szokásos rituálé szerint - Kovács beavassa őt abba, mi készül az Európai Bizottságban; még arra se, hogy a jelenlegi külügyminiszter, ahol teheti (Günter Verheugen két ízben is megtette) a magyar különérdek mellett lobbizzon. Tudniillik Kovácsot úgy utálja, hogy szóba se áll vele. Nos, hölgyeim és uraim, ebből Magyarországnak igen sok haszna lesz. "Egy Kovács" (pardon: egy "nemzetietlen Kovács") ne dolgozzék a "nemzeti kormánynak" - ekképp harsan a kürtszó. Mondottam volt: tréfás ország ez.
(Aczél Endre: A mosoly országa, Népszabadság, 2004. augusztus 6.)

[...] A Fidesz számára ez pőrén belpolitikai kérdés, mondhatni a közvélemény-kutatásokban tükröződő pillanatnyi erőviszonyok leképezésének igénye. Egyszerűen azt akarják szuggerálni, hogy a júniusi európai parlamenti képviselő-választás után immár evidencia a kormánykoalíció kisebbségbe szorulása. Következésképp vegye tudomásul, hogy semmiről nem jogosult többé egyedül dönteni, legyen az akár a privatizáció, akár a lakástámogatás vagy éppen az EU-biztos személye. Itt tehát sokkal többről van szó, mint Kovács László reputációjának kétségbe vonásáról. Amikor Szájer amolyan mű-fennkölt modorban arról beszél, hogy mennyire felháborítja az amúgy is alkalmatlan külügyminiszter jelölése, akkor persze pontosan tudja: éppen Kovács teljesítményének elemzésétől ajánlatos tartózkodnia. Hiszen óhatatlanul kínálkozik az összevetés a Fidesz kormányzásának egyik legnyilvánvalóbb fiaskójával: vagyis a külpolitikájával. Tudvalévő, milyen gyorsan befagyasztották annak idején az amerikai, az orosz és az angol relációt, és mennyire lehűlt alattuk a német kapcsolat is. Orbán Viktornak pedig sikerült semmilyen viszonyba se kerülnie Bushsal, Putyinnal, Blairrel, Schröderrel. Annál szívélyesebb barátságot ápolt viszont a világszerte legkevésbé komilfó Berlusconival. A szomszédságpolitika s különösen a Romániával folytatott státustörvényes keménykedés maga volt a kudarc. Ezek után aligha véletlen, hogy a Fidesz korifeusai a kormány jelölésével most például nem Martonyi János ex-külügyminisztert állították szembe; talán felfogták, hogy őt nem volna szerencsés szóba hozni. Barsiné Pataky Etelka megnevezésével inkább arra tettek kísérletet, hogy mintegy általa értékeljék le Kovács Lászlót. Hiszen ha az aktív nemzetközi politika terepén jószerével nyeretlen képviselőnőt elfogadhatóbbnak tartották a tág körben elismert veteránnál, azzal pregnánsan kifejezik, az utóbbit mennyire kevésre tartják.[...] S mellesleg azt sem értették meg, hogy az értő közvélemény előtt nem vitathatják el Kovácstól az ország nemzetközi viszonyainak normalizálásában szerzett érdemeit. Ez a manőver tehát nemcsak színvonaltalan, de átlátszó s mondhatni, gyerekes is. Elkeserítőbb, hogy lényegét tekintve mélyen antidemokratikus. Mert az EU-biztosok jelölése mindenütt a kormányok tiszte. S ha az ellenzék mégis politikai részrehajlással vádolja a koalíciót, amiért él törvény adta jogával, akkor az azt jelenti, hogy a Fidesz szerint a megválasztott kormány nem képviseli az országot.
(Mészáros Tamás: Inni a medve bőrére?, 168 Óra, 2004. augusztus 12.)

Kovács László jelölését elutasító vélemények
[...]Kovácsot egy sajátos közbeszerzési eljárás keretében választották ki EU-biztos-jelöltnek. Lendvai Ildikó felvilágosította az alulszocializált közvéleményt, miszerint "az MSZP három kritériumot támasztott a kinevezendő jelölttel szemben, és Kovács László mindhárom kritériumnak magas fokon megfelel". A jelölt elsősorban legyen otthon az uniós politikában, márpedig az uniós csatlakozás dokumentumát aláíró Kovács nagyon otthon van. Ez igaz - tehetjük hozzá -, Kovács olyannyira otthon van, mint aki ki sem mozdult egy Bérkocsis utcai szuterénből. Bizonyság rá a csatlakozás előtti kampányban mutatott bravúros teljesítménye. Kovács uniós ígérgetéseit csak azért nem kérik számon, mert senki nem vette komolyan. A szocialisták második kritériuma az volt, hogy a jelölt értsen egy olyan fontos szakterülethez, amely az unió életében is fontos és magyar szempontból sem közömbös. Az MSZP és Lendvai Ildikó meglátása szerint Kovács "kitűnően tud tevékenykedni" a szomszédságpolitika terén. Abban valóban tud tevékenykedni, csak eredménye nincs. A Kovács-féle magyar külpolitika egyetlen "sikere", hogy belekeveredtünk az iraki háborúba, ami az unió életében még békemisszió néven sem olyan fontos szakterület. Van egy harmadik kritérium is, méghozzá a legfontosabb: a kiválasztandó biztos ne csak szakember, hanem politikus is legyen. Kovács László politikus, ez vitathatatlan, szakértelméről (az MSZP-n belül is) megoszlanak a vélemények. A jelenlegi EU-biztost, Balázs Pétert is érték támadások, ám szakértelmét nem kérdőjelezték meg. [...] Persze az ellenzék kifogásai nem számítanak. Az EU-biztost a kormány jelöli és nevezi ki. Már csak az a kérdés, hogy Kovács jelölése jutalom vagy büntetés? Az, hogy eddigi ténykedése után kap még egy jól fizető szinekúrát, mindenképpen jutalom. Ám a mi szegény jó zilált Kovácsunk nem akart EU-biztos lenni, ahogy a pártelnökségről sem akart lemondani. Miként a mi szegény jól zilált Kovácsunk kénytelen azt is tudomásul venni, hogy nem csak a köztársasági elnöki álmainak fújtak takarodót, de szeretett párttársai egyszerűen a belpolitikai életből is kiiktatnák. A leendő külügyminiszter személyéről Washingtonból még nem értesítették Medgyessy Pétert. Moszkva hallgat.
(Ugró Miklós: A megfelelő Kovács, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 4.)

[...] Az uniós posztok magyar "elfoglalása" alighanem még tekintélyesebbre sikeredik, ha Balázs Péter megmarad biztosi pozíciójában. Ez esetben nagy eséllyel megkaphatta volna a regionális bizottság elnöki tisztét, hiszen élvezte többek közt a németek és a franciák támogatását; s ezzel Fazakas mellett egy másik magyar is ott ülne a legfontosabb brüsszeli helyek egyikén. Néhány héttel ezelőtt, amikor a Fidesz politikailag kikezdte a szakmailag kikezdhetetlen, magas uniós presztízsű Balázst, mondván, hogy "pártkatona", tudni lehetett, hogy a támadás csak látszólag veszi őt célba. Orbánék arra számítottak - és ez be is következett -, hogy az MSZP-n és a kormányon belüli harcok következtében Kovács László kapja meg a jelölést a biztosi pozícióra, márpedig őellene már jó előre érdemes beindítani a hazai, illetőleg a néppárti uniós úthengert. Nem nehéz kisakkozni, hogy Kovács jelölésével ez az úthengerlogika csak felerősödik, érdekes Fidesz generálta akciók várhatók, méltán öregbítve a magyar-magyar együttműködés "jó hírnevét" az unióban. Egy valami tény: Balázs - pusztán belső hatalmi játszmákkal magyarázható - visszahívásával elveszítettük egy kulcsfontosságú bizottság vezetésének lehetőségét (a hírek szerint a lengyelek ezerrel hajtanak rá), az új biztost pedig kiteszik a honi ellenzék összetett aknamunkájának. Kezdve rögtön azzal, hogy Szájerék máris odanyilatkoznak: Kovács eleve nem alkalmas, hogy Brüsszelben megbízhatóan képviselje a nemzet érdekeit. Ez persze csak afféle szokásos fideszes inszinuáció, arról nem beszélve, hogy a biztosi poszt - de jure is - közösségi funkció, amit betöltve, az unió egészének érdekeit köteles az adott nemzet biztosa képviselni. De hát az inszinuáció, úgy látszik, megér a Fidesznek egy ilyen nyilván tudatos tudatlanságot. [...] Kovács persze nagy tekintélyű, világszerte ismert politikus, jelentékenyebb szereplő, mint például a cseh Spidla, így bizonyára különösebb erőfeszítések nélkül is meg tudja védeni magát. Ámbátor nekem az a szerény állampolgári véleményem, hogy az országnak még hasznosabb lett volna, ha megmarad külügyminiszternek. Kapcsolatrendszere ugyanis jóval szerteágazóbb, ismertsége pedig nagyobb lehetséges utódai bármelyikénél, ami ennél a miniszteri posztnál jelentős plusznak számít. S az sem akármilyen kérdés, hogy bár új pozíciójában a Fidesz "csupán" piszkálni tudja, abból kitúrni nem, azért pártos brüsszeli akcióival talán befolyásolhatja, hogy Kovács végül is melyik bizottságban jut szerephez s milyen pozícióban. De legalább ilyen dilemma, hogy mi lesz Balázs Péterrel. Az unióban bizonyára sokan furcsállnák, ha Magyarország nélkülözné egyik legfelkészültebb uniós politikusát, no de - gondolhatják a kollégák -, ez a fura magyarok dolga. Olyan kvalitású diplomatapolitikust, mint amilyen Balázs - akit, ha mögötte tényleges párttámogatás lenne, bármilyen vezető posztra könnyedén oda lehetne képzelni -, botorság parlagon hagyni, avagy csupán kárpótlási alapon kinevezni valaminek. Nem bűn volna ez, hanem hiba. Sőt: rossz üzenet.
(Galló Béla: Fura magyarok, Magyar Hírlap, 2004. augusztus 5.)

[...] Erős a gyanú, hogy ha nem akarunk időtlen időkig másodrendű polgárai maradni az uniónak, akkor politikusainknak nem lesz elég magyarnak érezni magukat Brüsszelben, hanem annak is kell látszaniuk érdekérvényesítés közben. Ezért a kormányfővel szemben jogosan várná el a nemzet Kovácstól, hogy a feje is maradjon magyar, hiszen olyan, hogy európai fej - a sokszínűség elve alapján - nem is létezik. Azt, hogy fel tud-e nőni ehhez a Feladathoz a bukott pártelnök, már kinevezésének körülményei is erősen kétségbe vonják. A szocialisták jól ismert, bár soha meg nem szokható cinizmusa nyilvánult meg akkor, amikor a pártpanoptikum helyett az Európai Bizottság tagjai közé delegálták a választási kudarc után fölöslegessé vált politikust. Feltéve, de meg nem engedve azt, hogy Kovács egy személyben felelőssé tehető a súlyos vereségért, azonnal nyugdíjba kellett volna küldeni. Ehelyett - jó magyar szokás szerint - fölfelé buktatták. Egy olyan pozícióba, amelyben elengedhetetlen lett volna, hogy a leendő biztos személye élvezze valamennyi parlamenti párt bizalmát, és képes legyen integrálni minden törekvést a nemzet érdekeinek érvényesítésére. Kovács László erre ugyanúgy alkalmatlan, mint ahogy alkalmatlan lett volna a nemzet egységét megtestesítő köztársasági elnöki poszt betöltésére is. A magyar közvéleményt nála jobban megosztó politikust nehéz lett volna találni. S hogy miért, azt csak a baloldalon nem értik. Pedig udvari szakártóik is kimutatták, hogy a súlyos vereség leginkább annak a mocskolódó, negatív kampánynak volt köszönhető, amelyik a szocialisták várható uniós szerepvállalásának taglalása helyett a Fidesz besározásával volt elfoglalva, s amelyben a párt elnöke elévülhetetlen érdemeket szerzett. A csapnivaló kormányzati munka felelősségének elkendőzése mellett nyilván ezért kellett egyedül elvinnie a balhét. Ezt erősíti az a tény is, hogy februárban még esze ágában sem volt a Medgyessy megfogalmazásában ;,kétségbevonhatatlan nemzeti elkötelezettségű, kikezdhetetlen szakértelmet és politikai jártasságú", állítólag kiváló képességű diplomatának Brüsszelbe ejtőernyőzni.[...]A nagyobb az, hogy Kovács kinevezésével ez a belpolitikai végvonaglás immár európai keretek között is megnyilvánul majd, ami kifejezetten ártalmas lesz az országra nézve. Már csak ezért is igaza van Pokorni Zoltánnak és Szájer Józsefnek akkor, amikor a döntést Medgyessy eddigi legrosszabb húzásának, őrült hibának nevezték. És akkor még nem beszéltünk arról a szakmai veszteségről, ami abból adódhat, hogy a külügyér Kovács feltehetően egy jóval kisebb súllyal bíró terület gazdája lehet csak az unió kormányában, mint a jelenlegi szakértőnek számító biztos. A vállaltan baloldali Népszabadság is megírta, hogy Balrizs Péter azért a regionális politikáért felelt, amely az egyik legfontosabb uniós kassza kulcsának birtoklásával is jár. Ettől eshet el Magyarország, mivel a politikus Kovács Lászlóval kisebb eséllyel aspirál erre a más országok biztosai által is igen kívánatos posztra. Ám ha valamilyen véletlen folytán mégis őt jelölné José Manuel Durao Barroso a regionális politika felelősének, az alapproblémán ez sem segítene: A gyűlöletkampány egyik fő korifeusával, a közintézményt gyalázó, politikus társait rágalmazó, jogerősen elítélt kommunistával nem lesz ettől egyszerűbb együttműködni az ellenzék számára. Márpedig az ország sorsáért aggódó, felelősen gondolkodó politikusokként kötelességük törekedni erre.
(Gajdics Ottó: Magyar szív és európai fej, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 6.)

[...] Kovács László lesz az uniós biztos, ez már faktum, ellenvetésnek, panasznak, fellebbezésnek helye nincs. Persze lehet elmélkedni, miért pont egy bukott pártelnök, amortizált politikus a "legalkalmasabb" személy a magyar érdekek képviseletére az EU legfontosabb testületében, de a szomorú tényen már a pengeéles eszmefuttatások sem változtatnak. Azon is fanyaloghat az ellenzék, hogy a kormányfő felrúgott egy gentleman's agrementet, nem tartván magát azon megállapodáshoz, hogy legalább a legfontosabb EU-ügyekben a négy párt közös döntésre törekszik. A miniszterelnöknek mindent ütő aduja van: a törvény. Az érvényes szabály szerint a mindenkori kormány jelöli és nevezi ki az ország EU-biztosát, a döntés ellen nincs apelláta. Megható, egyszersmind biztató is, amikor a kormány ily tüchtig jogkövető magatartást tanúsít, mondhatni izomból is érvényesíti a törvényt. Ezért a döntés minőségét félretéve, kifejezetten dicsérnünk kell Medgyessy Pétert, kormányát és a mixert, hogy a jogállami normáknak megfelelő módon határoztak. Ugyanis nem mondhatjuk, hogy ez lenne a bevett gyakorlat részükről. Egészen más a törvényhez való viszonyuk, amikor egy-egy jogszabály nem simul a kezük alá. A legfrissebb példa Gergényi Péter esete. A kiszemelt országos rendőrfőkapitány nem végzett egyetemet, ezért kinevezése veszélybe került. Ám Medgyessy nem hátrál meg egy olyan apróság miatt, mint egy érvényes kormányrendelet.
(Ugró Miklós: Lex Alkalmatlan, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 6.)

[...] Kovács László a választási kudarc beismerése után néhány nap alatt csatát vesztett, mert a Medgyessy és a pártvezetés által létrehozott alkalmi koalíció utal, hogy a kormány szerencsétlenkedése helyen a párt kampányát jelölte meg a legfőbb okként, lényegében minden sarat rákent. A teátrális keretek között ígért EU-biztosi szék csak arra elég a számára, hogy ne bukott politikusként vonuljon be a párt panoptikumába.
(Tihanyi Örs: Megkezdődött a visszaszámlálás, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 12.)

[...] Döntött a kormányfő: EU-biztossá lép (bukik) előre Kovács László. A megfelelő ember, mert - mint a miniszterelnök üzente a parlamenti ellenzéknek - a még funkcionáló külügyminiszter nem a nemzetet, hanem a kormányt képviseli majd Brüsszelben. (A nemzet nem képviselésében Kovácsnak praxisa van.) Az is elhangzott, hogy Kovács László testére leginkább a külügyek európai irányítását szabták. Mert - így az indoklás - jól ismerik külföldön. Ajánlói szerint ért a politikához. A legutóbbi választási kampány viszont azt mutatta: ahhoz sem. Ezzel a miniszterelnöki választással nemcsak a Lajtán túlról, de innen nézvést is az a legfőbb gond, ami az Európai Parlament legnagyobb pártjának, a Néppártnak is aggálya. Ugyanis nevezett Kovács László pártelnök, külügyminiszter, hasonlóan Hornhoz, Medgyessyhez és még sokakhoz a kormányzók közül, a szocializmusnak nevezett diktatúrát szolgálta. Kérdés tehát: az a magyarországi kommunista főtisztségviselő, aki a miniszterelnök által deklaráltan nem nemzetét, csupán posztkommunista kormányát óhajtja képviselni, miként lehetne az európai külügyek irányítója? Európára hivatkozva kit képviselne? Csak a legfontosabb okról hallgatnak Kovács jelölői; arról, hogy el kellett takarítani a miniszterelnök és saját pártja útjából.
(Speidl Zoltán: Szökik a gáz, Heti Válasz, 2004. augusztus 12.)

[...] Hej, de szép is lesz az, ha 2006-tól az Orbán-kormányt egy virtigli kommunista, Kovács komisszár fogja képviselni az EU-ban! Micsoda látványos és pompás együttműködés lesz az! Persze Kovács elvtárs kiválóan megfelelne szlovák EU-biztosnak is, sajnos, a románok még nem jelölték, de a csatlakozás után ez sem kizárt. Persze azt nem szeretném még Kovácsról sem feltételezni, hogy EU-biztosi befolyását arra használná, hogy minden lehetséges alkalommal és módon keresztbe tegyen a Magyar Köztársaság új, becsületes, keresztény és magyar kormányának, de túl nagy ahhoz a kísértés, hogy egyáltalán megengedjük neki. Minden magyar és uniós törvényes eszközzel meg fogjuk akadályozni Kovács elvtárs felfelé buktatását. Brüsszel nem lesz minden őskáder elfekvője - reménykedjünk, több már amúgy sem kerülhet ki a magyar nép türelme fogytán.
(Szentmihályi Szabó Péter: Biztos pontunk Kovács biztos, Magyar Demokrata, 2004. augusztus 12.)

Kovács László jelölését támogató vélemények
[...] De például Kovács László jó választásnak látszik. Nemcsak azért, mert sok évtizedes nemzetközi tapasztalatát - amit eddig kétszer külügyminiszterként is kamatoztatott - kiválóan felhasználhatja új munkakörében. Van "szakterülete" is, a szomszédságpolitikában szerzett jártassága is szempont volt jelölésekor. De főleg az teszi alkalmassá "magyar miniszternek az unió kormányában", hogy sok ismerőse, barátja és híve is van az európai (és a világ) politikában, ami nyilvánvalóan az országnak hoz hasznot, ha új posztjára kerül. [...]Ami pedig az ellenzéket illeti: ők már akkor ellenezték Kovács kiküldését, amikor még szó sem volt róla és a kormányfői elhatározás nyomán hűek maradtak önmagukhoz. Azt még a legelvakultabb kormánypárti sem állíthatja, hogy a külügyminiszter - főleg pártelnöki tisztsége miatt - bármikor is megjelenítheti a nemzeti egységet. Azt viszont aligha tagadhatják az ellenzékiek, hogy Kovács László eddig Magyarország, vagyis a nemzet érdekeit képviselte (amit sokan, sokfelé el is ismernek) és ez feltehetően ezután sem lesz másképpen. Nemzeti katasztrófaként megélni a történteket azért sem érdemes még a jobboldalon sem, mert - amint ők is nagyon helyesen megállapították - az eljárás jogi szempontból rendben van, a jelölés a kormánypártok dolga és ők ezt általában nem is engedik át másnak (lásd még az előző ciklust).
(Sebes György: Csak a biztos biztos, Népszava, 2004. augusztus 4.)

[...] Van egy hírem: a Fidesznek nincs jelöltje, mert nem lehet jelöltje. Az Európai Unió alkotmánya másként rendelkezik. A mindenkori kormányok jelölnek. Az, aki visszaél az egyszerű emberek tudatlanságával - végtére is a "magyar ember" nem az EU alkotmányának olvasásával fekszik és kél - az cinikus és gátlástalan. Olyan lesz a kormányzásban is, ha megadatik neki; erről történetesen vannak ismereteink. [...]De ha már április tréfát említettem, egy szót még arról, hogy a legkeserűbb tréfát Pokorni Zoltán Fidesz-alelnök engedte meg magának. Ő azt találta mondani, hogy a "majdani magyar (értsd: Fidesz-) kormány" és Kovács László EU-biztos között "szinte lehetetlen" lesz majd az együttműködés. Más szóval Orbán Viktor nem tart igényt arra, hogy - a szokásos rituálé szerint - Kovács beavassa őt abba, mi készül az Európai Bizottságban; még arra se, hogy a jelenlegi külügyminiszter, ahol teheti (Günter Verheugen két ízben is megtette) a magyar különérdek mellett lobbizzon. Tudniillik Kovácsot úgy utálja, hogy szóba se áll vele. Nos, hölgyeim és uraim, ebből Magyarországnak igen sok haszna lesz. "Egy Kovács" (pardon: egy "nemzetietlen Kovács") ne dolgozzék a "nemzeti kormánynak" - ekképp harsan a kürtszó. Mondottam volt: tréfás ország ez.
(Aczél Endre: A mosoly országa, Népszabadság, 2004. augusztus 6.)

[...] A Fidesz számára ez pőrén belpolitikai kérdés, mondhatni a közvélemény-kutatásokban tükröződő pillanatnyi erőviszonyok leképezésének igénye. Egyszerűen azt akarják szuggerálni, hogy a júniusi európai parlamenti képviselő-választás után immár evidencia a kormánykoalíció kisebbségbe szorulása. Következésképp vegye tudomásul, hogy semmiről nem jogosult többé egyedül dönteni, legyen az akár a privatizáció, akár a lakástámogatás vagy éppen az EU-biztos személye. Itt tehát sokkal többről van szó, mint Kovács László reputációjának kétségbe vonásáról. Amikor Szájer amolyan mű-fennkölt modorban arról beszél, hogy mennyire felháborítja az amúgy is alkalmatlan külügyminiszter jelölése, akkor persze pontosan tudja: éppen Kovács teljesítményének elemzésétől ajánlatos tartózkodnia. Hiszen óhatatlanul kínálkozik az összevetés a Fidesz kormányzásának egyik legnyilvánvalóbb fiaskójával: vagyis a külpolitikájával. Tudvalévő, milyen gyorsan befagyasztották annak idején az amerikai, az orosz és az angol relációt, és mennyire lehűlt alattuk a német kapcsolat is. Orbán Viktornak pedig sikerült semmilyen viszonyba se kerülnie Bushsal, Putyinnal, Blairrel, Schröderrel. Annál szívélyesebb barátságot ápolt viszont a világszerte legkevésbé komilfó Berlusconival. A szomszédságpolitika s különösen a Romániával folytatott státustörvényes keménykedés maga volt a kudarc. Ezek után aligha véletlen, hogy a Fidesz korifeusai a kormány jelölésével most például nem Martonyi János ex-külügyminisztert állították szembe; talán felfogták, hogy őt nem volna szerencsés szóba hozni. Barsiné Pataky Etelka megnevezésével inkább arra tettek kísérletet, hogy mintegy általa értékeljék le Kovács Lászlót. Hiszen ha az aktív nemzetközi politika terepén jószerével nyeretlen képviselőnőt elfogadhatóbbnak tartották a tág körben elismert veteránnál, azzal pregnánsan kifejezik, az utóbbit mennyire kevésre tartják.[...] S mellesleg azt sem értették meg, hogy az értő közvélemény előtt nem vitathatják el Kovácstól az ország nemzetközi viszonyainak normalizálásában szerzett érdemeit. Ez a manőver tehát nemcsak színvonaltalan, de átlátszó s mondhatni, gyerekes is. Elkeserítőbb, hogy lényegét tekintve mélyen antidemokratikus. Mert az EU-biztosok jelölése mindenütt a kormányok tiszte. S ha az ellenzék mégis politikai részrehajlással vádolja a koalíciót, amiért él törvény adta jogával, akkor az azt jelenti, hogy a Fidesz szerint a megválasztott kormány nem képviseli az országot.
(Mészáros Tamás: Inni a medve bőrére?, 168 Óra, 2004. augusztus 12.)

Kovács László jelölését elutasító vélemények
[...]Kovácsot egy sajátos közbeszerzési eljárás keretében választották ki EU-biztos-jelöltnek. Lendvai Ildikó felvilágosította az alulszocializált közvéleményt, miszerint "az MSZP három kritériumot támasztott a kinevezendő jelölttel szemben, és Kovács László mindhárom kritériumnak magas fokon megfelel". A jelölt elsősorban legyen otthon az uniós politikában, márpedig az uniós csatlakozás dokumentumát aláíró Kovács nagyon otthon van. Ez igaz - tehetjük hozzá -, Kovács olyannyira otthon van, mint aki ki sem mozdult egy Bérkocsis utcai szuterénből. Bizonyság rá a csatlakozás előtti kampányban mutatott bravúros teljesítménye. Kovács uniós ígérgetéseit csak azért nem kérik számon, mert senki nem vette komolyan. A szocialisták második kritériuma az volt, hogy a jelölt értsen egy olyan fontos szakterülethez, amely az unió életében is fontos és magyar szempontból sem közömbös. Az MSZP és Lendvai Ildikó meglátása szerint Kovács "kitűnően tud tevékenykedni" a szomszédságpolitika terén. Abban valóban tud tevékenykedni, csak eredménye nincs. A Kovács-féle magyar külpolitika egyetlen "sikere", hogy belekeveredtünk az iraki háborúba, ami az unió életében még békemisszió néven sem olyan fontos szakterület. Van egy harmadik kritérium is, méghozzá a legfontosabb: a kiválasztandó biztos ne csak szakember, hanem politikus is legyen. Kovács László politikus, ez vitathatatlan, szakértelméről (az MSZP-n belül is) megoszlanak a vélemények. A jelenlegi EU-biztost, Balázs Pétert is érték támadások, ám szakértelmét nem kérdőjelezték meg. [...] Persze az ellenzék kifogásai nem számítanak. Az EU-biztost a kormány jelöli és nevezi ki. Már csak az a kérdés, hogy Kovács jelölése jutalom vagy büntetés? Az, hogy eddigi ténykedése után kap még egy jól fizető szinekúrát, mindenképpen jutalom. Ám a mi szegény jó zilált Kovácsunk nem akart EU-biztos lenni, ahogy a pártelnökségről sem akart lemondani. Miként a mi szegény jól zilált Kovácsunk kénytelen azt is tudomásul venni, hogy nem csak a köztársasági elnöki álmainak fújtak takarodót, de szeretett párttársai egyszerűen a belpolitikai életből is kiiktatnák. A leendő külügyminiszter személyéről Washingtonból még nem értesítették Medgyessy Pétert. Moszkva hallgat.
(Ugró Miklós: A megfelelő Kovács, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 4.)

[...] Az uniós posztok magyar "elfoglalása" alighanem még tekintélyesebbre sikeredik, ha Balázs Péter megmarad biztosi pozíciójában. Ez esetben nagy eséllyel megkaphatta volna a regionális bizottság elnöki tisztét, hiszen élvezte többek közt a németek és a franciák támogatását; s ezzel Fazakas mellett egy másik magyar is ott ülne a legfontosabb brüsszeli helyek egyikén. Néhány héttel ezelőtt, amikor a Fidesz politikailag kikezdte a szakmailag kikezdhetetlen, magas uniós presztízsű Balázst, mondván, hogy "pártkatona", tudni lehetett, hogy a támadás csak látszólag veszi őt célba. Orbánék arra számítottak - és ez be is következett -, hogy az MSZP-n és a kormányon belüli harcok következtében Kovács László kapja meg a jelölést a biztosi pozícióra, márpedig őellene már jó előre érdemes beindítani a hazai, illetőleg a néppárti uniós úthengert. Nem nehéz kisakkozni, hogy Kovács jelölésével ez az úthengerlogika csak felerősödik, érdekes Fidesz generálta akciók várhatók, méltán öregbítve a magyar-magyar együttműködés "jó hírnevét" az unióban. Egy valami tény: Balázs - pusztán belső hatalmi játszmákkal magyarázható - visszahívásával elveszítettük egy kulcsfontosságú bizottság vezetésének lehetőségét (a hírek szerint a lengyelek ezerrel hajtanak rá), az új biztost pedig kiteszik a honi ellenzék összetett aknamunkájának. Kezdve rögtön azzal, hogy Szájerék máris odanyilatkoznak: Kovács eleve nem alkalmas, hogy Brüsszelben megbízhatóan képviselje a nemzet érdekeit. Ez persze csak afféle szokásos fideszes inszinuáció, arról nem beszélve, hogy a biztosi poszt - de jure is - közösségi funkció, amit betöltve, az unió egészének érdekeit köteles az adott nemzet biztosa képviselni. De hát az inszinuáció, úgy látszik, megér a Fidesznek egy ilyen nyilván tudatos tudatlanságot. [...] Kovács persze nagy tekintélyű, világszerte ismert politikus, jelentékenyebb szereplő, mint például a cseh Spidla, így bizonyára különösebb erőfeszítések nélkül is meg tudja védeni magát. Ámbátor nekem az a szerény állampolgári véleményem, hogy az országnak még hasznosabb lett volna, ha megmarad külügyminiszternek. Kapcsolatrendszere ugyanis jóval szerteágazóbb, ismertsége pedig nagyobb lehetséges utódai bármelyikénél, ami ennél a miniszteri posztnál jelentős plusznak számít. S az sem akármilyen kérdés, hogy bár új pozíciójában a Fidesz "csupán" piszkálni tudja, abból kitúrni nem, azért pártos brüsszeli akcióival talán befolyásolhatja, hogy Kovács végül is melyik bizottságban jut szerephez s milyen pozícióban. De legalább ilyen dilemma, hogy mi lesz Balázs Péterrel. Az unióban bizonyára sokan furcsállnák, ha Magyarország nélkülözné egyik legfelkészültebb uniós politikusát, no de - gondolhatják a kollégák -, ez a fura magyarok dolga. Olyan kvalitású diplomatapolitikust, mint amilyen Balázs - akit, ha mögötte tényleges párttámogatás lenne, bármilyen vezető posztra könnyedén oda lehetne képzelni -, botorság parlagon hagyni, avagy csupán kárpótlási alapon kinevezni valaminek. Nem bűn volna ez, hanem hiba. Sőt: rossz üzenet.
(Galló Béla: Fura magyarok, Magyar Hírlap, 2004. augusztus 5.)

[...] Erős a gyanú, hogy ha nem akarunk időtlen időkig másodrendű polgárai maradni az uniónak, akkor politikusainknak nem lesz elég magyarnak érezni magukat Brüsszelben, hanem annak is kell látszaniuk érdekérvényesítés közben. Ezért a kormányfővel szemben jogosan várná el a nemzet Kovácstól, hogy a feje is maradjon magyar, hiszen olyan, hogy európai fej - a sokszínűség elve alapján - nem is létezik. Azt, hogy fel tud-e nőni ehhez a Feladathoz a bukott pártelnök, már kinevezésének körülményei is erősen kétségbe vonják. A szocialisták jól ismert, bár soha meg nem szokható cinizmusa nyilvánult meg akkor, amikor a pártpanoptikum helyett az Európai Bizottság tagjai közé delegálták a választási kudarc után fölöslegessé vált politikust. Feltéve, de meg nem engedve azt, hogy Kovács egy személyben felelőssé tehető a súlyos vereségért, azonnal nyugdíjba kellett volna küldeni. Ehelyett - jó magyar szokás szerint - fölfelé buktatták. Egy olyan pozícióba, amelyben elengedhetetlen lett volna, hogy a leendő biztos személye élvezze valamennyi parlamenti párt bizalmát, és képes legyen integrálni minden törekvést a nemzet érdekeinek érvényesítésére. Kovács László erre ugyanúgy alkalmatlan, mint ahogy alkalmatlan lett volna a nemzet egységét megtestesítő köztársasági elnöki poszt betöltésére is. A magyar közvéleményt nála jobban megosztó politikust nehéz lett volna találni. S hogy miért, azt csak a baloldalon nem értik. Pedig udvari szakártóik is kimutatták, hogy a súlyos vereség leginkább annak a mocskolódó, negatív kampánynak volt köszönhető, amelyik a szocialisták várható uniós szerepvállalásának taglalása helyett a Fidesz besározásával volt elfoglalva, s amelyben a párt elnöke elévülhetetlen érdemeket szerzett. A csapnivaló kormányzati munka felelősségének elkendőzése mellett nyilván ezért kellett egyedül elvinnie a balhét. Ezt erősíti az a tény is, hogy februárban még esze ágában sem volt a Medgyessy megfogalmazásában ;,kétségbevonhatatlan nemzeti elkötelezettségű, kikezdhetetlen szakértelmet és politikai jártasságú", állítólag kiváló képességű diplomatának Brüsszelbe ejtőernyőzni.[...]A nagyobb az, hogy Kovács kinevezésével ez a belpolitikai végvonaglás immár európai keretek között is megnyilvánul majd, ami kifejezetten ártalmas lesz az országra nézve. Már csak ezért is igaza van Pokorni Zoltánnak és Szájer Józsefnek akkor, amikor a döntést Medgyessy eddigi legrosszabb húzásának, őrült hibának nevezték. És akkor még nem beszéltünk arról a szakmai veszteségről, ami abból adódhat, hogy a külügyér Kovács feltehetően egy jóval kisebb súllyal bíró terület gazdája lehet csak az unió kormányában, mint a jelenlegi szakértőnek számító biztos. A vállaltan baloldali Népszabadság is megírta, hogy Balrizs Péter azért a regionális politikáért felelt, amely az egyik legfontosabb uniós kassza kulcsának birtoklásával is jár. Ettől eshet el Magyarország, mivel a politikus Kovács Lászlóval kisebb eséllyel aspirál erre a más országok biztosai által is igen kívánatos posztra. Ám ha valamilyen véletlen folytán mégis őt jelölné José Manuel Durao Barroso a regionális politika felelősének, az alapproblémán ez sem segítene: A gyűlöletkampány egyik fő korifeusával, a közintézményt gyalázó, politikus társait rágalmazó, jogerősen elítélt kommunistával nem lesz ettől egyszerűbb együttműködni az ellenzék számára. Márpedig az ország sorsáért aggódó, felelősen gondolkodó politikusokként kötelességük törekedni erre.
(Gajdics Ottó: Magyar szív és európai fej, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 6.)

[...] Kovács László lesz az uniós biztos, ez már faktum, ellenvetésnek, panasznak, fellebbezésnek helye nincs. Persze lehet elmélkedni, miért pont egy bukott pártelnök, amortizált politikus a "legalkalmasabb" személy a magyar érdekek képviseletére az EU legfontosabb testületében, de a szomorú tényen már a pengeéles eszmefuttatások sem változtatnak. Azon is fanyaloghat az ellenzék, hogy a kormányfő felrúgott egy gentleman's agrementet, nem tartván magát azon megállapodáshoz, hogy legalább a legfontosabb EU-ügyekben a négy párt közös döntésre törekszik. A miniszterelnöknek mindent ütő aduja van: a törvény. Az érvényes szabály szerint a mindenkori kormány jelöli és nevezi ki az ország EU-biztosát, a döntés ellen nincs apelláta. Megható, egyszersmind biztató is, amikor a kormány ily tüchtig jogkövető magatartást tanúsít, mondhatni izomból is érvényesíti a törvényt. Ezért a döntés minőségét félretéve, kifejezetten dicsérnünk kell Medgyessy Pétert, kormányát és a mixert, hogy a jogállami normáknak megfelelő módon határoztak. Ugyanis nem mondhatjuk, hogy ez lenne a bevett gyakorlat részükről. Egészen más a törvényhez való viszonyuk, amikor egy-egy jogszabály nem simul a kezük alá. A legfrissebb példa Gergényi Péter esete. A kiszemelt országos rendőrfőkapitány nem végzett egyetemet, ezért kinevezése veszélybe került. Ám Medgyessy nem hátrál meg egy olyan apróság miatt, mint egy érvényes kormányrendelet.
(Ugró Miklós: Lex Alkalmatlan, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 6.)

[...] Kovács László a választási kudarc beismerése után néhány nap alatt csatát vesztett, mert a Medgyessy és a pártvezetés által létrehozott alkalmi koalíció utal, hogy a kormány szerencsétlenkedése helyen a párt kampányát jelölte meg a legfőbb okként, lényegében minden sarat rákent. A teátrális keretek között ígért EU-biztosi szék csak arra elég a számára, hogy ne bukott politikusként vonuljon be a párt panoptikumába.
(Tihanyi Örs: Megkezdődött a visszaszámlálás, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 12.)

[...] Döntött a kormányfő: EU-biztossá lép (bukik) előre Kovács László. A megfelelő ember, mert - mint a miniszterelnök üzente a parlamenti ellenzéknek - a még funkcionáló külügyminiszter nem a nemzetet, hanem a kormányt képviseli majd Brüsszelben. (A nemzet nem képviselésében Kovácsnak praxisa van.) Az is elhangzott, hogy Kovács László testére leginkább a külügyek európai irányítását szabták. Mert - így az indoklás - jól ismerik külföldön. Ajánlói szerint ért a politikához. A legutóbbi választási kampány viszont azt mutatta: ahhoz sem. Ezzel a miniszterelnöki választással nemcsak a Lajtán túlról, de innen nézvést is az a legfőbb gond, ami az Európai Parlament legnagyobb pártjának, a Néppártnak is aggálya. Ugyanis nevezett Kovács László pártelnök, külügyminiszter, hasonlóan Hornhoz, Medgyessyhez és még sokakhoz a kormányzók közül, a szocializmusnak nevezett diktatúrát szolgálta. Kérdés tehát: az a magyarországi kommunista főtisztségviselő, aki a miniszterelnök által deklaráltan nem nemzetét, csupán posztkommunista kormányát óhajtja képviselni, miként lehetne az európai külügyek irányítója? Európára hivatkozva kit képviselne? Csak a legfontosabb okról hallgatnak Kovács jelölői; arról, hogy el kellett takarítani a miniszterelnök és saját pártja útjából.
(Speidl Zoltán: Szökik a gáz, Heti Válasz, 2004. augusztus 12.)

[...] Hej, de szép is lesz az, ha 2006-tól az Orbán-kormányt egy virtigli kommunista, Kovács komisszár fogja képviselni az EU-ban! Micsoda látványos és pompás együttműködés lesz az! Persze Kovács elvtárs kiválóan megfelelne szlovák EU-biztosnak is, sajnos, a románok még nem jelölték, de a csatlakozás után ez sem kizárt. Persze azt nem szeretném még Kovácsról sem feltételezni, hogy EU-biztosi befolyását arra használná, hogy minden lehetséges alkalommal és módon keresztbe tegyen a Magyar Köztársaság új, becsületes, keresztény és magyar kormányának, de túl nagy ahhoz a kísértés, hogy egyáltalán megengedjük neki. Minden magyar és uniós törvényes eszközzel meg fogjuk akadályozni Kovács elvtárs felfelé buktatását. Brüsszel nem lesz minden őskáder elfekvője - reménykedjünk, több már amúgy sem kerülhet ki a magyar nép türelme fogytán.
(Szentmihályi Szabó Péter: Biztos pontunk Kovács biztos, Magyar Demokrata, 2004. augusztus 12.)


Kovács László jelölésével foglalkozó publicisztikák:
Sebes György: Csak a biztos biztos, Népszava, 2004. augusztus 4.
Galló Béla: Fura magyarok, Magyar Hírlap, 2004. augusztus 5.
Aczél Endre: A mosoly országa, Népszabadság, 2004. augusztus 6.
Gajdics Ottó: Magyar szív és európai fej, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 6.
Mészáros Tamás: Inni a medve bőrére?, 168 Óra, 2004. augusztus 12.
Ugró Miklós: A megfelelő Kovács, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 4.
Ugró Miklós: Lex Alkalmatlan, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 6.
Tihanyi Örs: Megkezdődött a visszaszámlálás, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 12.
Speidl Zoltán: Szökik a gáz, Heti Válasz, 2004. augusztus 12.
Szentmihályi Szabó Péter: Biztos pontunk Kovács biztos, Magyar Demokrata, 2004. augusztus 12.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695