Vita Kovács László biztosi posztra való jelölése kapcsán (2. rész)

2004-11-15

Miután José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság leendő elnöke október 27-én visszavonta az Európai Bizottság összetételére vonatkozó beterjesztését, november 1-jétől nem léphetett hivatalba az új Európai Bizottság. A leendő elnök döntését megelőzően az Európai Parlament néppárti, szocialista, zöld, valamint liberális frakciója is jelezte, hogy különböző jelölteket kifogásolva nem szavazza meg az új Bizottságot. Nem támogatta Kovács László volt külügyminiszter, energiaügyi biztos-jelölt jelölését az Európai Parlament néppárti, liberális, valamint zöld frakciója. A képviselők a magyar jelölt szakmai felkészületlenségét kifogásolták. Kovács László szerint José Manuel Durao Barroso bölcs döntést hozott. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök október 28-án bejelentette, hogy Magyarországnak továbbra is Kovács László az egyetlen érvényes biztos-jelöltje.

Háttér:
Miután José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság leendő elnöke október 27-én visszavonta az Európai Bizottság összetételére vonatkozó beterjesztését, november 1-jétől nem léphetett hivatalba az új Európai Bizottság. A leendő elnök döntését megelőzően az Európai Parlament néppárti, szocialista, zöld, valamint liberális frakciója is jelezte, hogy különböző jelölteket kifogásolva nem szavazza meg az új Bizottságot. Nem támogatta Kovács László volt külügyminiszter, energiaügyi biztos-jelölt jelölését az Európai Parlament néppárti, liberális, valamint zöld frakciója. A képviselők a magyar jelölt szakmai felkészületlenségét kifogásolták. Kovács László szerint José Manuel Durao Barroso bölcs döntést hozott. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök október 28-án bejelentette, hogy Magyarországnak továbbra is Kovács László az egyetlen érvényes biztos-jelöltje. November 4-én José Manuel Durao Barroso bejelentette az új Európai Bizottság összetételére vonatkozó új javaslatát, amely szerint adó- és vámügyi biztosnak jelölte Kovács Lászlót. Az Európai Bizottság leendő elnöke úgy fogalmazott: tisztában van azzal, hogy Kovács Lászlót bírálatok érték a meghallgatásán a felkészületlensége miatt, ugyanakkor bízik benne, hogy ezúttal a szakértelmének megfelelőbb posztot kapott. Az Európai Néppárt vezetőségi ülésén Orbán Viktor Fidesz-MPSZ-elnök, az Európai Néppárt alelnöke szerint a józanész és az európai érdek is azt diktálta volna, hogy a Kormány újabb jelölést terjesszen elő. Szájer József Fidesz-MPSZ-es európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt frakciójának alelnöke szerint José Manuel Durao Barosso korábban levélben kérte Kovács László jelölésének visszavonását Gyurcsány Ferenctől, aki válaszában leszögezte: nem kapott Brüsszelből megkeresést Kovács László jelölésének visszavonására. A kormányfő hangsúlyozta: azért tartott ki a jelölt mellett, mert jónak gondolja a jelölést. Az Európai Parlament néppárti frakciójának lengyel és cseh tagjai a képviselőcsoport november 10-i ülésén bejelentették, hogy az új Európai Bizottság ellen fognak szavazni kifogásolva azt, hogy a leendő Bizottságnak tagja lenne "a kommunista múlttal rendelkező Kovács László" is.

Összefoglalás:
Kovács László jelölését elutasító vélemények

[...] A jobboldali szimpatizánsok csak újabb alkalmat találtak az általuk kevéssé kedvelt politikus ócsárlására, a szocialista érzelműek pedig az egészet a polgári körök ármánykodásának tulajdonították. Fájdalmasan felszínes megközelítése ez a problémának, Kovács alkalmassága a posztra ugyanis nem pártpolitikai hovatartozásán, múltján vagy személyes szimpátiáinkon múlik, hanem azon, képes-e a következő években az Európai Unió energiapolitikáját a társadalmi elvárásoknak, az ökológiai fenntarthatóságnak és a nemzetközi gazdasági realitásoknak megfelelően, távlatos, stratégiai elképzelések mentén alakítani. Ő maga tette ezt kétségessé a meghallgatása során, és az EP zöld frakciója, valamint a civil tiltakozók emiatt emelték fel a szavukat.
[...] A sár persze, ahogy lenni szokott, nem csupán az övé. A posztra José Manuel Barroso bizottsági elnök kérte fel, akinek nem lehettek kétségei a jelölt ebbéli képességeivel kapcsolatban (megjegyzem, Kovács akár nemet is mondhatott volna erre a funkcióra, és kérhetett volna neki testhezállóbb munkakört).
[...]Aki komolyan veszi az EU által szlogenekben gyakran hangoztatott fenntarthatóság megvalósítását, annak nem csupán Kovács esetében van szoronganivalója. Őt azonban ez nem menti.
(Jávor Benedek: Biztos ami biztos, HVG, 2004. október 27.)

[...] A tragikomédiának persze a Néppárt is részese lett, hiszen engedve a baloldal felemás alkuajánlatának, igent mondtak volna a posztkommunista Kovácsra, holott tudhatták, a másik oldal mindenáron levadássza a konzervatív Rocco Buttiglionét. Így aztán, ha jobban belegondolunk, Kovácsot csak egy hajszál választotta el a hőn áhított szereptől. Más lapra tartozik, hogy miután nem ismerte a szöveget, már a premieren elvérzett. Távfűtéses lakásáról, pártállami ellenállásáról szóló, szánalmas és unalmas monológját túlharsogta a közönség morajlása. Az MSZP volt elnöke szemmel láthatóan alkalmatlan energiaügyi biztosnak, s ez még az amúgy formális meghallgatáson is napnál világosabban kitűnt. Brüsszeli vesszőfutása mégis hasznos abban az értelemben, hogy a mindeddig oly nyugalmas Európai Unió háza táján már-már vígjátékíró tollára kívánkozó zűrzavar támadt. Tagadhatatlan ugyanis, hogy az európai kabaréból ő is kivette részét, ha mással nem, szerencsétlen rögtönzéseivel, félresikerült nyilatkozataival.
[...] A néhány hete még oly magabiztos Kovács mára minden politikai tartalékát felélte. Először is meg kellett válnia hőn szeretett pártelnöki tisztségétől, majd Balázs Péter külügyi karrierjének feláldozása árán Brüsszel felé vette útját. Általános meglepetésre a külügyminiszternek jelölt Somogyi Ferenc nem foglalta el helyét a kormányátalakításkor. Akkor azt hihettük, hogy Kovács valóban csak néhány hétre marad miniszter, de mára annyira összekuszálódtak a szálak, hogy szocialista politikus legyen a talpán, aki átlátja a káoszt. Akármi is lesz a történet vége, ismét sikerült lejáratni az országot. Kovács teljes fegyverzetben, pártelnökként és külügyminiszterként érkezett Brüsszelbe, s ha most Barroso nem tart igényt szolgálataira, egyetlen funkciója sem marad. Ha mégis kinevezik energiaügyi biztosnak, nem lesz jó atomerőmű közelében lakni Európában.
(Szentesi Z. László: Európai kabaré, Magyar Nemzet, 2004. október 28.)

[...] A vesztesek vég nélkül sorolhatók. Vesztes lett Kovács László, az energiaügyi biztos-jelölt, akinek újbóli jelölése annyira biztos, mint Medgyessy Péter árokbetemetési ígéretének teljesítése. És vesztes Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is, akin több mint a fél ország kuncog majd nem kevés gúnnyal, hogy úgy kell tennie, mintha örülne, amiért Kovács László - minden tervét felborítva - továbbra is a minisztere marad. Vesztes lesz a mai ünnepélyes aktus Rómában, ahol az uniós alkotmány szövegét írják alá, ugyanis az eseményre akkora árnyék vetül, mint amilyet egy kondorkeselyű vethet a fickándozó pocokra.
[...] Ennyi előrelátással megverve talán további két, az általános - és józan - várakozásokkal ismét homlokegyenest ellenkező jóslat megengedhető. Az egyik az, hogy minden kártyát felborítva Kovács László lesz november 1-jétől Magyarország külügyminisztere, az apparatcsikaurájú Somogyit pedig egy másik posztra tolják. A másik jóslat pedig az, hogy az új Barroso-csapat nemhogy november közepéig, de még az idén sem valószínű, hogy elkezdi munkáját.
(Lovas István: Előrejelzés Brüsszelre és Budapestre, Magyar Nemzet, 2004. október 29.)

[...] A kitűnő diplomáciai érzékkel megáldott Barroso egyelőre ugyan hallgat a konkrétumokról, azt azonban már sejtette, hogy legközelebb semmilyen kockázatot nem vállal. Vagyis megszabadul mindenkitől, aki keresztbe tehet neki, hiszen jól tudja: az Európai Bizottság leszavazása esetén a bukás súlya alatt még az ő bársonyszéke is könnyedén összeroppanhatna. Kérdés azonban, hogy akkor mit tehet Kováccsal, akinek az Európai Parlament (EP) folyosóin azóta is visszhangzó sületlenségei miatt úgy tudni, máig rémálmok gyötrik az őt meghallgató ipari bizottság szakártó tagjait. A lehetséges forgatókönyveken végigszaladva úgy tűnik, a bizottság élére megválasztott portugál politikus akár hallgathat is Gyurcsány Ferencre, s akkor egyfajta uniós biztos light poszt után keresgélve ígérhet Kovácsnak az energetikánál könnyebb feladatkört. Ha emellett dönt, Barroso akkor is komoly kihívás elé kerül, hiszen nyílt titok, hogy a magyar aspiráns a diplomácián kívül máshoz nemigen ért.
[...] A néppárti elnök ráadásul minden bizonnyal tisztában van azzal is, hogy hazánk nemcsak hataloméhes pártkatonákkal, hanem bizony kitűnő szakpolitikusokkal is rendelkezik. Vagyis, ha Barroso mindent alaposan végiggondol magában, akkor végül ínlíra mégsem Gyurcsányra, hanem a józan eszére hallgat majd, s kihúzza a jelenlegi magyar jelölt nevét a már említett titkos könyvecskében vezetett listájáról. Persze nehéz elképzelni, amint a leszereplésébe bölcsen beletörődött Kovács László kezdő nyugdíjasként, cekkerrel a karján békésen bájcseveg a füstölgő hazugsággyárak működési elveiről a Fény utcai piac henteseivel. Ennél sokkal valószínűbb, hogy a valódi zsírosbödön közelében próbál majd maradni, akár annak árán is, hogy - Balázs Pétert követően újabb magyar szocialista politikust magára haragítva - egész egyszerűen beül egy hazazavarható magyar EP-képviselő székébe. Történhet mindez a Brüsszelbe exportálandó kis magyar politikai folklór szabályai szerint, amely azonban végül Kovács tényleges vesztét okozhatja. Hazánk uniós szegfűvivője valószínűleg sosem érti már meg, hogy ami egykori elvbarátai által idehaza évtizedeken át tehetség, hozzáértés s a szolgálat szent eszméjének ismerete nélkül is lenyomható volt az emberek torkán, arra odakint senki sem kíváncsi.
(György Zsombor: Kovács és a cápavadászok, Magyar Nemzet, 2004. október 29.)

[...] A Kovács László biztosi megválasztása körüli huzavona az őt delegáló magyar kormány és hazánk tekintélyének is súlyos károkat okoz. Ez csak azokat nem zavarja, akik a biztosjelölthöz hasonlóan a "merjünk kicsik lenni!" elvet vallják, és az EB tárcáinak elosztását csupán technikai kérdésnek kívánják bemutatni. Valójában sokkal többről van szó. Kovács személye ugyanis széles támadási felületet kínál az EU belső hatalmi harcaiban érdekelt feleknek. Annak ellenére, hogy az EP jogosítványainak köre fokozatosan bővül, az tulajdonképpen csak két érdemi kérdésben befolyásolhatja az EU fejlődésének irányát. A költségvetés ún. nem kötelező tételeinél és az EB kinevezésénél. Miután az unió kormányának is tekintett Bizottság tagjairól nem egyenként, hanem testületileg szavaznak, az európai képviselőknek fenntartásaikat még az új bizottság megszavazása előtt kell megfogalmazniuk. A gyenge biztos-jelöltek könnyű célpontot adnak az EP erőfitogtatásához.
[...] Kovács jelölése körül ugyanis több gond van. Nem ő lenne az első politikai ejtőernyős, aki az eurokraták nyugdíjjogosultságának megszerzéséig a brüsszeli kádertemetőben múlatja az időt. Inkább az a sajnálatos, hogy az MSZP-n belüli hatalmi harc folytán egyedül Magyarország küldött Brüsszelbe olyan politikust, aki a pártállami diktatúra idején vezető pozíciót töltött be. Jó ízlésű ember csak szánalmat érezhet Kovács azon kapálózása láttán, hogy egyszerre szeretett volna egy-két további hónapra magyar külügyminiszter maradni, miközben gőzerővel pótolja energetikai ismereteinek hiányosságait. Könnyű lenne a fejére olvasni mindazt, amit ő és párttársai a polgári oldal és politikusok hatalomvágyáról, túlzott ambícióiról, az MNB vagy a PSZÁF vezetőinek fizetéséről és más, a kádári kisember kedélyét borzoló dolgokról mondtak. Kovács jelölése az MSZP és különösen a Gyurcsány -Hiller páros Európa-politikájának fiaskója. Azzal, hogy a kormányfő túl sokáig ragaszkodik Kovács jelöléséhez, egyre rosszabb tárgyalási pozícióban találja magát. Nemzeti érdekünk ugyanis azt diktálná, hogy a magyar kormány olyan embert delegáljon, akinek nem a puszta bizottsági tagságáért, hanem - mondjuk - feladatkörének bővítéséért lehetne küzdeni. Az ellenzék felé politikai gesztusokat tevő Balázs Péter ilyen jelölt lenne, ráadásul az ő felkészültségét Brüsszelben is elismerik.
(Kiszelly Zoltán: Kovács, az unió és a nemzeti érdek, Heti Válasz, 2004. november 4.)

Kovács László nemrég azt mondta: ő el tudná képzelni, hogy az új Európai Bizottság felálltáig ellátja itthon a külügyminiszteri posztot is. Munkabírása és szellemi képességei mindenki előtt jól ismertek, így arra is jut ideje, hogy felkészüljön energetikából, melyből az első meghallgatáson annyit tudott, amennyit egy közepesen képzett kazánfűtő a hajnali első féldeci után.
[...] Kovács László mohó volt, s egérfogóba sétált. Ugyanis hiába mutatkozhatott eltökéltnek a miniszterelnök Rómában, ha közben kiderült: a zöldek és a liberálisok s persze a néppártiak elutasítása után már az európai szocialisták sem támogatják vehemensen a magyar jelöltet. Nem exponálhatják magukat egy közmegegyezéssel alkalmatlannak nyilvánított ember mellett, még ha régi párttagról, virtigli szociáldemokratáról, öregedő munkásmozgalmi harcosról van is szó. Immár az európai szocialista képviselőcsoport vezetője, Martin Schulz is azok között említette Kovácsot, akikről képviselőcsoportja hajlandó lemondani. Kovács tehát egérfogóban van. A biztosnak ígért sajtot, cserébe a pártelnökségért, még Medgyessy és társai tették a csapdába. Ő pedig ráharapott. A helyzet mostanság úgy áll, hogy ha nem akar Gyurcsány is tőrbe esni, ejteni kényszerül Kovácsot.
[...] Kovács nem tragikus hős. Helyzete bohózatba illő. Nevethetnénk is rajta, ha nem éreznénk: mégiscsak Magyarországról szól ez a történet.
(Speidl Zoltán: Egérfogó, Heti Válasz, 2004. november 4.)

Mielőtt kifejtenénk, milyen kockázatokkal is jár majd a főfinánci poszt Kovács általi betöltése, idézzük fel röviden, hogy a hazájában megbukott pártelnök-külügyminiszter miként is jutott el életének ezen állomásáig. Az új Európai Bizottság - amely az Európai Unió legfontosabb döntéshozó testülete - személyzeti összetétele kapcsán három biztos-jelölttel szemben vetődött fel komoly kifogás. Mint az ma már Európa-szerte köztudomású, ezek egyike a mi Kovácsunk, rajta kívül az olasz Rocco Buttiglione és a lett Ingrida Udre szerepel ezen a listán. Utóbbi két politikust a küldő országok már vissza is hívták. Kovács László viszont maradhat - magyar gémben átszámolva havi négy, négy és fél millió forintért - Brüsszelben. Pedig a karrierdiplomata-múlttal nem rendelkező volt pártelnök totálisan megbukott azon a bizottsági meghallgatáson, amikor is az energiaügyi biztosi állásra pályázott. Ha esetleg valaki nem emlékszik rá, a kudarcnak két oka volt Kovácsnak a szakmai kérdésekhez, pestiesen szólva, lövése sem volt; csak hebegett-habogott.
[...] Persze az utóbbi hetek eseményeihez tartozik az is, hogy Barroso diszkréten jelezte Gyurcsány Ferencnek, ha Magyarország visszahívja Kovácsot, akkor más személy fontosabb pozícióhoz juthat. Nem árulunk el nagy titkot, hogy valószínűleg a regionális politikával foglalkozó, szakmailag valóban felkészült Balázs Péter újbóli megerősítésére gondolt Barroso. Balázst és az ország érdekeit azonban - az MSZP-a belüli hatalmi harcok miatt - beáldozta a miniszterelnök.
[...] Elméletileg persze Kovács László újból leszerepelhet - például a következő bizottsági meghallgatáson, amikor is az Európai Unió vám-és adóügyi kérdéseit feszegetik majd a brüsszeli hozzáértők. Amúgy a bukáshoz Kovácsnak nem kell magát különösebben törnie. Elég, ha hozza a régi formáját.
(Szajlai Csaba: A brüsszeli főfinánc, Magyar Nemzet, 2004. november 6.)

Egy régi fényképet köröznek manapság az Európai Parlament folyosóin. Munkásőrök tisztelegnek, az előtérben egyik parancsnokuk, egy a brüsszeli magyar biztosra kísértetiesen hasonlító személy. Lényegében mindegy, hogy a fotón maga Kovács László feszít egy bűnös rendszer fegyveres védelmezőjeként, avagy, mint az valószínűbb, egy másik elvtárs, a dolog biztosank életútját ismerve több mint kényelmetlen.
[...] Ez a fotó egy kicsit Európát is leleplezi, amely a tisztaságba, az igazságba vetett reményeinket sokszor meggyalázva úgy tesz, mintha nem látná, mi folyik itt, Az európai baloldal össze-összekacsintva az átkos, általa is támadott múlttal védi a mundér becsületét, a még harcosabban antikommunista jobboldal pedig egyfajta álságos kompromisszum nevében asszisztál mindehhez.
[...] Leginkább azonban magáról Kovács Lászlóról árulkodik e sárguló fénykép. Egy olyan emberrel, aki a hatalom rabságában ítélőképességét elveszítve még mindig nem akarja észrevenni, hogy az ő ideje már régen lejárt. Eltévelyedését az sem menti, hogy az országot is megszégyenítő mélyrepüléséhez segédkezik a pártja, sőt időnként még az ellenzéke is.
[...] Miközben azon gondolkodott, hogy pártelnök, külügyminiszter, kormányfő, esetleg köztársasági elnök legyen-e, avagy inkább mind a négy egyszerre, a hatalmában megrendült párt kiállt mögüle, az ifjútörökök megbuktatták, s szánalomból Brüsszelbe száműzték Itt kezdődött azonban meg csak igazán a vesszőfutása. A bizottságba "ejtőernyőztetett" Kovácsnak alig találtak posztot, aztán jött a szánalmas szereplés a meghallgatáson, majd Barroso már megszabadult volna tőle, de a nagy harcos hazatérésétől rettegő szocialisták nem akarták meghallani a kérést. Eközben, mintegy a sors igazságtételeként Brüsszelben egyre többször emlegetik fel a magyar biztos kommunista múltját, végképp lerombolva az ex-külügyminiszter maradék tekintélyét Mindez azonban csak Kovács László magánügye lenne, ha nem vetülne egyben sötét árnyként az egész ország megítélésére.
(Stier Gábor: Egy régi fénykép, Magyar Nemzet, 2004. november 15.)

Kovács László jelölését támogató vélemények

Most, amikor a miniszterelnök mindennek ellenére kitartott Kovács László EU-biztosi jelölése mellett - ami nem mellesleg azt mutatja, Gyurcsány képes valódi értékén kezelni a politikai hisztériát -, akkor Orbán Viktor azt mondta, hogy a lejáratódott volt külügyminisztert márpedig hiba továbbra is favorizálni; s tulajdonképp Balázs Pétert, a korábban átmenetileg regionális ügyekkel foglalkozó biztost kellett volna Kovács helyére delegálni. Ennek az orbáni kijelentésnek persze nincs különösebb súlya, minthogy politikai értelemben lényegtelen, hogy az ellenzék miként vélekedik a kormány jelöltjéről. Kivált, hogy nem is oly rég, alig néhány hónappal ezelőtt Pokorni Zoltán a Fidesz nevében még épp a most hirtelen nagyra értékelt Balázs Péter alkalmatlanságát fejtegette. Akkor ugyanis ő volt az aktuális biztosjelölt, tehát róla kellett kimutatni, hogy elfogadhatatlan - s ebben a törekvésben Pokornit egyáltalán nem zavarta Balázs vitán felül álló nemzetközi reputációja sem. A nagyobbik ellenzéki párt számára egy a fontos: mindenre nemet mondani, ami a kormánytól ered. Ez a vezérelv annyira meghatározó lett a Fidesz számára, hogy még a legnyilvánvalóbb következetlenséget, korábbi nézeteinek aggálytalan meghazudtolását is "bevállalja" az ügyeletes tagadnivaló kedvéért. Ha egyszercsak Kovácsot lehet támadni, a fiatal demokraták még azon az áron is megteszik, hogy az általuk hasonlóképp soha nem szeretett Balázsról hirtelen szépeket mondanak.
[...] Mondhatni, ez csupán egy kisszerű játszma volt. De amit például a sorkötelezettség eltörlése körüli vitában műveltek, az már több közfigyelmet kapott, hiszen mégiscsak közvetlenebbül érintette az embereket, mint az a kérdés, hogy ki lesz a magyar EU-biztos.
[...] A feltétlen "nem"-ek politikai doktrinája rossz tanácsadó. Az a párt, amelyik elhiteti magával, hogy a társadalom meghatározó rétegei teljességgel képtelenek önállóan gondolkodni, és minden kérdésben automatikusan a legprimitívebb, legkevésbé differenciált válaszokat fogadják el, óhatatlanul ámítja magát. Nagyobb baj persze, hogy másokat is.
(Mészáros Tamás: A "nem"-ek politikája, Népszava, 2004. november 6.)

Van egy magyar politikai személy, aki - amikor még be-benézett a Parlamentbe - nagy hangon ítélt el mindenkit, aki "rossz hírét költi" kormányának/hazájának a világban. Ez a politikai személy, mióta már nemigen néz be a Parlamentbe szeret külhonban csúnyákat beszélni kormányáról, hazájáról.
[...] Ha valaki nem sejtené, a hivatkozott személy Orbán Viktor, aki ezt találta mondani Brüsszelben: hibának tartja, hogy a magyar kormány fenntartja jelöltjét, mert szerinte egy "kegyelemkenyéren élő" biztos nem tudja jól ellátni feladatát. Továbbá: általános vélemény az Európai Unióban, hogy a magyar kormány által az Európai Bizottságba delegált biztos-jelölt, Kovács László alkalmatlannak bizonyult és megbukott.
[...] Szép szavak. Sokat használnak Magyarországnak - és legalább annyit Orbánnak. Egykori kormányfőnk azonban valamit vagy félreértett, vagy meg sem értett, esetleg nem is akart meghallani. Nevezetesen "főnökét", az Európai Néppárt elnökét, Wilfried Martenst, aki ezután nyomban bejelentette: Kovács László, a következő Európai Bizottság energiaügyi biztos-jelöltje új tárcát kap.
[...] Valamelyikük nyilvánvalóan nem mondott igazat. De senki ne törje a fejét sokáig, hiszen Barroso elnök - aki előzőleg szintén ott volt a Néppárt ülésén - megoldotta a dilemmát, amikor bejelentette: Kovács adóügyi biztos lesz az új bizottságban. Értem én, hogy Orbán, szegény ott fúrta Kovácsot, ahol csak tudta - és ahogyan csak tudta. Ám még saját elvbarátai sem méltányolták igyekezetét.
[...] Egyszóval Orbánt alaposan megintette Martens - amennyiben azonnal megcáfolta őt. Nem késlekedett Szájer József sem, aki már nem bukott férfiúként gyalázta Kovácsot, hanem posztját hasonlította a "mozdonykerék-pumpálóhoz".
[...] Orbán ugyebár felveszi a szép fizetését, de csak avatgat, avatgat szerte Nagy-Magyarországban. (Olykor útlevél nélkül - persze azért Kovácsnál kuncsorogva szívességért.)
A szótár azt mondja: "a kegyelemkenyér mások kegyéből juttatott és kényszerűen elfogadott ingyenes eltartás". Bizony, az én, az ön, a többiek kegyéből tartjuk el Orbán Viktort is. Nem jószántunkból, igaz, de mit tegyünk, a demokrácia már csak olyan, hogy munkakerülő képviselőnek is jár a teljes fizetés.
(Veress Jenő: Kegyelemkenyéren, Népszava, 2004. november 6.)

Kovács László jelölésével kapcsolatos egyéb vélemények

[...] Holnap Rómában írják alá az unió alkotmányos szerződését. [...] Ott lesz maga Kovács, s eredeti jelölője, Medgyessy Péter is. Míg a pincérek körbe járnak, előbbi azon tűnődhet el, tényleg érdemes volt-e belevágnia a fejszéjét ebbe a fába - minek eredményeképpen még a Magyarországgal általában a legkevésbé sem foglalkozó belga sajtó is megforgatta a nevét. Medgyessynek pedig vagy tiszta most a lelkiismerete, amiért nem ragaszkodott az unióban kiválónak tartott Balázs Péter újrajelöléséhez - vagy nem az. S ne legyen félreértés: messze nem Kovács távolról sem kínos brüsszeli meghallgatásáról, még csak nem is valóban hézagos energiapolitikai ismereteiről van itt szó. Hanem arról: számíthatott volna arra, számítania kellett volna arra, hogy a szerény méretű szocialista oldalon vagy a cseh Spidla, vagy ő lehet csak az ütőkártya az ellenfél, az Európai Néppárt kezében.
(Szőcs László: Kiesett tejfog, Népszabadság, 2004. október 28.)

[...] Most két út áll Barroso, a parlament és a tagállamok előtt. Az első: maradnak a jelenlegi biztosok, de néhányan közülük más tárcát kapnak. Ha ez lesz, akkor nem baj, ha a tegnapi bejelentés után Kovács csalódottságában sarokba vágta az asztalán fekvő kis játéktrafót, mert önhibájából még akár jól is kikerülhet a helyzetből: ennél szinte csak jobb posztot kaphat. A másik lehetőség: a leginkább bírált biztosok helyett a tagállamok újakat küldenek. Az elemcsere Kovácsot is érintheti, így célszerű leporolni Balázs Pétert, aki ugyan nem alszik hetek óta uránizotópokkal a párnája alatt, és nem tudja fejből a rőzse gyulladáspontját, de legalább nem hergeli azzal a képviselőket, hogy esténként és hétvégente is fel tud készülni bármiféle feladatra. Amíg ez eldől, addig Gyurcsány Ferencnek döntenie kell, hogy Somogyi Ferenc elfoglalhatja-e végre a külügyminiszteri szobát, amelynek a kulcsát a jelek szerint nehéz kicsavarni Kovács kezéből.
(MH-álláspont: Kivert biztosíték, Magyar Hírlap, 2004. október 28.)

Kovács László jelölését elutasító vélemények

[...] A jobboldali szimpatizánsok csak újabb alkalmat találtak az általuk kevéssé kedvelt politikus ócsárlására, a szocialista érzelműek pedig az egészet a polgári körök ármánykodásának tulajdonították. Fájdalmasan felszínes megközelítése ez a problémának, Kovács alkalmassága a posztra ugyanis nem pártpolitikai hovatartozásán, múltján vagy személyes szimpátiáinkon múlik, hanem azon, képes-e a következő években az Európai Unió energiapolitikáját a társadalmi elvárásoknak, az ökológiai fenntarthatóságnak és a nemzetközi gazdasági realitásoknak megfelelően, távlatos, stratégiai elképzelések mentén alakítani. Ő maga tette ezt kétségessé a meghallgatása során, és az EP zöld frakciója, valamint a civil tiltakozók emiatt emelték fel a szavukat.
[...] A sár persze, ahogy lenni szokott, nem csupán az övé. A posztra José Manuel Barroso bizottsági elnök kérte fel, akinek nem lehettek kétségei a jelölt ebbéli képességeivel kapcsolatban (megjegyzem, Kovács akár nemet is mondhatott volna erre a funkcióra, és kérhetett volna neki testhezállóbb munkakört).
[...]Aki komolyan veszi az EU által szlogenekben gyakran hangoztatott fenntarthatóság megvalósítását, annak nem csupán Kovács esetében van szoronganivalója. Őt azonban ez nem menti.
(Jávor Benedek: Biztos ami biztos, HVG, 2004. október 27.)

[...] A tragikomédiának persze a Néppárt is részese lett, hiszen engedve a baloldal felemás alkuajánlatának, igent mondtak volna a posztkommunista Kovácsra, holott tudhatták, a másik oldal mindenáron levadássza a konzervatív Rocco Buttiglionét. Így aztán, ha jobban belegondolunk, Kovácsot csak egy hajszál választotta el a hőn áhított szereptől. Más lapra tartozik, hogy miután nem ismerte a szöveget, már a premieren elvérzett. Távfűtéses lakásáról, pártállami ellenállásáról szóló, szánalmas és unalmas monológját túlharsogta a közönség morajlása. Az MSZP volt elnöke szemmel láthatóan alkalmatlan energiaügyi biztosnak, s ez még az amúgy formális meghallgatáson is napnál világosabban kitűnt. Brüsszeli vesszőfutása mégis hasznos abban az értelemben, hogy a mindeddig oly nyugalmas Európai Unió háza táján már-már vígjátékíró tollára kívánkozó zűrzavar támadt. Tagadhatatlan ugyanis, hogy az európai kabaréból ő is kivette részét, ha mással nem, szerencsétlen rögtönzéseivel, félresikerült nyilatkozataival.
[...] A néhány hete még oly magabiztos Kovács mára minden politikai tartalékát felélte. Először is meg kellett válnia hőn szeretett pártelnöki tisztségétől, majd Balázs Péter külügyi karrierjének feláldozása árán Brüsszel felé vette útját. Általános meglepetésre a külügyminiszternek jelölt Somogyi Ferenc nem foglalta el helyét a kormányátalakításkor. Akkor azt hihettük, hogy Kovács valóban csak néhány hétre marad miniszter, de mára annyira összekuszálódtak a szálak, hogy szocialista politikus legyen a talpán, aki átlátja a káoszt. Akármi is lesz a történet vége, ismét sikerült lejáratni az országot. Kovács teljes fegyverzetben, pártelnökként és külügyminiszterként érkezett Brüsszelbe, s ha most Barroso nem tart igényt szolgálataira, egyetlen funkciója sem marad. Ha mégis kinevezik energiaügyi biztosnak, nem lesz jó atomerőmű közelében lakni Európában.
(Szentesi Z. László: Európai kabaré, Magyar Nemzet, 2004. október 28.)

[...] A vesztesek vég nélkül sorolhatók. Vesztes lett Kovács László, az energiaügyi biztos-jelölt, akinek újbóli jelölése annyira biztos, mint Medgyessy Péter árokbetemetési ígéretének teljesítése. És vesztes Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is, akin több mint a fél ország kuncog majd nem kevés gúnnyal, hogy úgy kell tennie, mintha örülne, amiért Kovács László - minden tervét felborítva - továbbra is a minisztere marad. Vesztes lesz a mai ünnepélyes aktus Rómában, ahol az uniós alkotmány szövegét írják alá, ugyanis az eseményre akkora árnyék vetül, mint amilyet egy kondorkeselyű vethet a fickándozó pocokra.
[...] Ennyi előrelátással megverve talán további két, az általános - és józan - várakozásokkal ismét homlokegyenest ellenkező jóslat megengedhető. Az egyik az, hogy minden kártyát felborítva Kovács László lesz november 1-jétől Magyarország külügyminisztere, az apparatcsikaurájú Somogyit pedig egy másik posztra tolják. A másik jóslat pedig az, hogy az új Barroso-csapat nemhogy november közepéig, de még az idén sem valószínű, hogy elkezdi munkáját.
(Lovas István: Előrejelzés Brüsszelre és Budapestre, Magyar Nemzet, 2004. október 29.)

[...] A kitűnő diplomáciai érzékkel megáldott Barroso egyelőre ugyan hallgat a konkrétumokról, azt azonban már sejtette, hogy legközelebb semmilyen kockázatot nem vállal. Vagyis megszabadul mindenkitől, aki keresztbe tehet neki, hiszen jól tudja: az Európai Bizottság leszavazása esetén a bukás súlya alatt még az ő bársonyszéke is könnyedén összeroppanhatna. Kérdés azonban, hogy akkor mit tehet Kováccsal, akinek az Európai Parlament (EP) folyosóin azóta is visszhangzó sületlenségei miatt úgy tudni, máig rémálmok gyötrik az őt meghallgató ipari bizottság szakártó tagjait. A lehetséges forgatókönyveken végigszaladva úgy tűnik, a bizottság élére megválasztott portugál politikus akár hallgathat is Gyurcsány Ferencre, s akkor egyfajta uniós biztos light poszt után keresgélve ígérhet Kovácsnak az energetikánál könnyebb feladatkört. Ha emellett dönt, Barroso akkor is komoly kihívás elé kerül, hiszen nyílt titok, hogy a magyar aspiráns a diplomácián kívül máshoz nemigen ért.
[...] A néppárti elnök ráadásul minden bizonnyal tisztában van azzal is, hogy hazánk nemcsak hataloméhes pártkatonákkal, hanem bizony kitűnő szakpolitikusokkal is rendelkezik. Vagyis, ha Barroso mindent alaposan végiggondol magában, akkor végül ínlíra mégsem Gyurcsányra, hanem a józan eszére hallgat majd, s kihúzza a jelenlegi magyar jelölt nevét a már említett titkos könyvecskében vezetett listájáról. Persze nehéz elképzelni, amint a leszereplésébe bölcsen beletörődött Kovács László kezdő nyugdíjasként, cekkerrel a karján békésen bájcseveg a füstölgő hazugsággyárak működési elveiről a Fény utcai piac henteseivel. Ennél sokkal valószínűbb, hogy a valódi zsírosbödön közelében próbál majd maradni, akár annak árán is, hogy - Balázs Pétert követően újabb magyar szocialista politikust magára haragítva - egész egyszerűen beül egy hazazavarható magyar EP-képviselő székébe. Történhet mindez a Brüsszelbe exportálandó kis magyar politikai folklór szabályai szerint, amely azonban végül Kovács tényleges vesztét okozhatja. Hazánk uniós szegfűvivője valószínűleg sosem érti már meg, hogy ami egykori elvbarátai által idehaza évtizedeken át tehetség, hozzáértés s a szolgálat szent eszméjének ismerete nélkül is lenyomható volt az emberek torkán, arra odakint senki sem kíváncsi.
(György Zsombor: Kovács és a cápavadászok, Magyar Nemzet, 2004. október 29.)

[...] A Kovács László biztosi megválasztása körüli huzavona az őt delegáló magyar kormány és hazánk tekintélyének is súlyos károkat okoz. Ez csak azokat nem zavarja, akik a biztosjelölthöz hasonlóan a "merjünk kicsik lenni!" elvet vallják, és az EB tárcáinak elosztását csupán technikai kérdésnek kívánják bemutatni. Valójában sokkal többről van szó. Kovács személye ugyanis széles támadási felületet kínál az EU belső hatalmi harcaiban érdekelt feleknek. Annak ellenére, hogy az EP jogosítványainak köre fokozatosan bővül, az tulajdonképpen csak két érdemi kérdésben befolyásolhatja az EU fejlődésének irányát. A költségvetés ún. nem kötelező tételeinél és az EB kinevezésénél. Miután az unió kormányának is tekintett Bizottság tagjairól nem egyenként, hanem testületileg szavaznak, az európai képviselőknek fenntartásaikat még az új bizottság megszavazása előtt kell megfogalmazniuk. A gyenge biztos-jelöltek könnyű célpontot adnak az EP erőfitogtatásához.
[...] Kovács jelölése körül ugyanis több gond van. Nem ő lenne az első politikai ejtőernyős, aki az eurokraták nyugdíjjogosultságának megszerzéséig a brüsszeli kádertemetőben múlatja az időt. Inkább az a sajnálatos, hogy az MSZP-n belüli hatalmi harc folytán egyedül Magyarország küldött Brüsszelbe olyan politikust, aki a pártállami diktatúra idején vezető pozíciót töltött be. Jó ízlésű ember csak szánalmat érezhet Kovács azon kapálózása láttán, hogy egyszerre szeretett volna egy-két további hónapra magyar külügyminiszter maradni, miközben gőzerővel pótolja energetikai ismereteinek hiányosságait. Könnyű lenne a fejére olvasni mindazt, amit ő és párttársai a polgári oldal és politikusok hatalomvágyáról, túlzott ambícióiról, az MNB vagy a PSZÁF vezetőinek fizetéséről és más, a kádári kisember kedélyét borzoló dolgokról mondtak. Kovács jelölése az MSZP és különösen a Gyurcsány -Hiller páros Európa-politikájának fiaskója. Azzal, hogy a kormányfő túl sokáig ragaszkodik Kovács jelöléséhez, egyre rosszabb tárgyalási pozícióban találja magát. Nemzeti érdekünk ugyanis azt diktálná, hogy a magyar kormány olyan embert delegáljon, akinek nem a puszta bizottsági tagságáért, hanem - mondjuk - feladatkörének bővítéséért lehetne küzdeni. Az ellenzék felé politikai gesztusokat tevő Balázs Péter ilyen jelölt lenne, ráadásul az ő felkészültségét Brüsszelben is elismerik.
(Kiszelly Zoltán: Kovács, az unió és a nemzeti érdek, Heti Válasz, 2004. november 4.)

Kovács László nemrég azt mondta: ő el tudná képzelni, hogy az új Európai Bizottság felálltáig ellátja itthon a külügyminiszteri posztot is. Munkabírása és szellemi képességei mindenki előtt jól ismertek, így arra is jut ideje, hogy felkészüljön energetikából, melyből az első meghallgatáson annyit tudott, amennyit egy közepesen képzett kazánfűtő a hajnali első féldeci után.
[...] Kovács László mohó volt, s egérfogóba sétált. Ugyanis hiába mutatkozhatott eltökéltnek a miniszterelnök Rómában, ha közben kiderült: a zöldek és a liberálisok s persze a néppártiak elutasítása után már az európai szocialisták sem támogatják vehemensen a magyar jelöltet. Nem exponálhatják magukat egy közmegegyezéssel alkalmatlannak nyilvánított ember mellett, még ha régi párttagról, virtigli szociáldemokratáról, öregedő munkásmozgalmi harcosról van is szó. Immár az európai szocialista képviselőcsoport vezetője, Martin Schulz is azok között említette Kovácsot, akikről képviselőcsoportja hajlandó lemondani. Kovács tehát egérfogóban van. A biztosnak ígért sajtot, cserébe a pártelnökségért, még Medgyessy és társai tették a csapdába. Ő pedig ráharapott. A helyzet mostanság úgy áll, hogy ha nem akar Gyurcsány is tőrbe esni, ejteni kényszerül Kovácsot.
[...] Kovács nem tragikus hős. Helyzete bohózatba illő. Nevethetnénk is rajta, ha nem éreznénk: mégiscsak Magyarországról szól ez a történet.
(Speidl Zoltán: Egérfogó, Heti Válasz, 2004. november 4.)

Mielőtt kifejtenénk, milyen kockázatokkal is jár majd a főfinánci poszt Kovács általi betöltése, idézzük fel röviden, hogy a hazájában megbukott pártelnök-külügyminiszter miként is jutott el életének ezen állomásáig. Az új Európai Bizottság - amely az Európai Unió legfontosabb döntéshozó testülete - személyzeti összetétele kapcsán három biztos-jelölttel szemben vetődött fel komoly kifogás. Mint az ma már Európa-szerte köztudomású, ezek egyike a mi Kovácsunk, rajta kívül az olasz Rocco Buttiglione és a lett Ingrida Udre szerepel ezen a listán. Utóbbi két politikust a küldő országok már vissza is hívták. Kovács László viszont maradhat - magyar gémben átszámolva havi négy, négy és fél millió forintért - Brüsszelben. Pedig a karrierdiplomata-múlttal nem rendelkező volt pártelnök totálisan megbukott azon a bizottsági meghallgatáson, amikor is az energiaügyi biztosi állásra pályázott. Ha esetleg valaki nem emlékszik rá, a kudarcnak két oka volt Kovácsnak a szakmai kérdésekhez, pestiesen szólva, lövése sem volt; csak hebegett-habogott.
[...] Persze az utóbbi hetek eseményeihez tartozik az is, hogy Barroso diszkréten jelezte Gyurcsány Ferencnek, ha Magyarország visszahívja Kovácsot, akkor más személy fontosabb pozícióhoz juthat. Nem árulunk el nagy titkot, hogy valószínűleg a regionális politikával foglalkozó, szakmailag valóban felkészült Balázs Péter újbóli megerősítésére gondolt Barroso. Balázst és az ország érdekeit azonban - az MSZP-a belüli hatalmi harcok miatt - beáldozta a miniszterelnök.
[...] Elméletileg persze Kovács László újból leszerepelhet - például a következő bizottsági meghallgatáson, amikor is az Európai Unió vám-és adóügyi kérdéseit feszegetik majd a brüsszeli hozzáértők. Amúgy a bukáshoz Kovácsnak nem kell magát különösebben törnie. Elég, ha hozza a régi formáját.
(Szajlai Csaba: A brüsszeli főfinánc, Magyar Nemzet, 2004. november 6.)

Egy régi fényképet köröznek manapság az Európai Parlament folyosóin. Munkásőrök tisztelegnek, az előtérben egyik parancsnokuk, egy a brüsszeli magyar biztosra kísértetiesen hasonlító személy. Lényegében mindegy, hogy a fotón maga Kovács László feszít egy bűnös rendszer fegyveres védelmezőjeként, avagy, mint az valószínűbb, egy másik elvtárs, a dolog biztosank életútját ismerve több mint kényelmetlen.
[...] Ez a fotó egy kicsit Európát is leleplezi, amely a tisztaságba, az igazságba vetett reményeinket sokszor meggyalázva úgy tesz, mintha nem látná, mi folyik itt, Az európai baloldal össze-összekacsintva az átkos, általa is támadott múlttal védi a mundér becsületét, a még harcosabban antikommunista jobboldal pedig egyfajta álságos kompromisszum nevében asszisztál mindehhez.
[...] Leginkább azonban magáról Kovács Lászlóról árulkodik e sárguló fénykép. Egy olyan emberrel, aki a hatalom rabságában ítélőképességét elveszítve még mindig nem akarja észrevenni, hogy az ő ideje már régen lejárt. Eltévelyedését az sem menti, hogy az országot is megszégyenítő mélyrepüléséhez segédkezik a pártja, sőt időnként még az ellenzéke is.
[...] Miközben azon gondolkodott, hogy pártelnök, külügyminiszter, kormányfő, esetleg köztársasági elnök legyen-e, avagy inkább mind a négy egyszerre, a hatalmában megrendült párt kiállt mögüle, az ifjútörökök megbuktatták, s szánalomból Brüsszelbe száműzték Itt kezdődött azonban meg csak igazán a vesszőfutása. A bizottságba "ejtőernyőztetett" Kovácsnak alig találtak posztot, aztán jött a szánalmas szereplés a meghallgatáson, majd Barroso már megszabadult volna tőle, de a nagy harcos hazatérésétől rettegő szocialisták nem akarták meghallani a kérést. Eközben, mintegy a sors igazságtételeként Brüsszelben egyre többször emlegetik fel a magyar biztos kommunista múltját, végképp lerombolva az ex-külügyminiszter maradék tekintélyét Mindez azonban csak Kovács László magánügye lenne, ha nem vetülne egyben sötét árnyként az egész ország megítélésére.
(Stier Gábor: Egy régi fénykép, Magyar Nemzet, 2004. november 15.)

Kovács László jelölését támogató vélemények

Most, amikor a miniszterelnök mindennek ellenére kitartott Kovács László EU-biztosi jelölése mellett - ami nem mellesleg azt mutatja, Gyurcsány képes valódi értékén kezelni a politikai hisztériát -, akkor Orbán Viktor azt mondta, hogy a lejáratódott volt külügyminisztert márpedig hiba továbbra is favorizálni; s tulajdonképp Balázs Pétert, a korábban átmenetileg regionális ügyekkel foglalkozó biztost kellett volna Kovács helyére delegálni. Ennek az orbáni kijelentésnek persze nincs különösebb súlya, minthogy politikai értelemben lényegtelen, hogy az ellenzék miként vélekedik a kormány jelöltjéről. Kivált, hogy nem is oly rég, alig néhány hónappal ezelőtt Pokorni Zoltán a Fidesz nevében még épp a most hirtelen nagyra értékelt Balázs Péter alkalmatlanságát fejtegette. Akkor ugyanis ő volt az aktuális biztosjelölt, tehát róla kellett kimutatni, hogy elfogadhatatlan - s ebben a törekvésben Pokornit egyáltalán nem zavarta Balázs vitán felül álló nemzetközi reputációja sem. A nagyobbik ellenzéki párt számára egy a fontos: mindenre nemet mondani, ami a kormánytól ered. Ez a vezérelv annyira meghatározó lett a Fidesz számára, hogy még a legnyilvánvalóbb következetlenséget, korábbi nézeteinek aggálytalan meghazudtolását is "bevállalja" az ügyeletes tagadnivaló kedvéért. Ha egyszercsak Kovácsot lehet támadni, a fiatal demokraták még azon az áron is megteszik, hogy az általuk hasonlóképp soha nem szeretett Balázsról hirtelen szépeket mondanak.
[...] Mondhatni, ez csupán egy kisszerű játszma volt. De amit például a sorkötelezettség eltörlése körüli vitában műveltek, az már több közfigyelmet kapott, hiszen mégiscsak közvetlenebbül érintette az embereket, mint az a kérdés, hogy ki lesz a magyar EU-biztos.
[...] A feltétlen "nem"-ek politikai doktrinája rossz tanácsadó. Az a párt, amelyik elhiteti magával, hogy a társadalom meghatározó rétegei teljességgel képtelenek önállóan gondolkodni, és minden kérdésben automatikusan a legprimitívebb, legkevésbé differenciált válaszokat fogadják el, óhatatlanul ámítja magát. Nagyobb baj persze, hogy másokat is.
(Mészáros Tamás: A "nem"-ek politikája, Népszava, 2004. november 6.)

Van egy magyar politikai személy, aki - amikor még be-benézett a Parlamentbe - nagy hangon ítélt el mindenkit, aki "rossz hírét költi" kormányának/hazájának a világban. Ez a politikai személy, mióta már nemigen néz be a Parlamentbe szeret külhonban csúnyákat beszélni kormányáról, hazájáról.
[...] Ha valaki nem sejtené, a hivatkozott személy Orbán Viktor, aki ezt találta mondani Brüsszelben: hibának tartja, hogy a magyar kormány fenntartja jelöltjét, mert szerinte egy "kegyelemkenyéren élő" biztos nem tudja jól ellátni feladatát. Továbbá: általános vélemény az Európai Unióban, hogy a magyar kormány által az Európai Bizottságba delegált biztos-jelölt, Kovács László alkalmatlannak bizonyult és megbukott.
[...] Szép szavak. Sokat használnak Magyarországnak - és legalább annyit Orbánnak. Egykori kormányfőnk azonban valamit vagy félreértett, vagy meg sem értett, esetleg nem is akart meghallani. Nevezetesen "főnökét", az Európai Néppárt elnökét, Wilfried Martenst, aki ezután nyomban bejelentette: Kovács László, a következő Európai Bizottság energiaügyi biztos-jelöltje új tárcát kap.
[...] Valamelyikük nyilvánvalóan nem mondott igazat. De senki ne törje a fejét sokáig, hiszen Barroso elnök - aki előzőleg szintén ott volt a Néppárt ülésén - megoldotta a dilemmát, amikor bejelentette: Kovács adóügyi biztos lesz az új bizottságban. Értem én, hogy Orbán, szegény ott fúrta Kovácsot, ahol csak tudta - és ahogyan csak tudta. Ám még saját elvbarátai sem méltányolták igyekezetét.
[...] Egyszóval Orbánt alaposan megintette Martens - amennyiben azonnal megcáfolta őt. Nem késlekedett Szájer József sem, aki már nem bukott férfiúként gyalázta Kovácsot, hanem posztját hasonlította a "mozdonykerék-pumpálóhoz".
[...] Orbán ugyebár felveszi a szép fizetését, de csak avatgat, avatgat szerte Nagy-Magyarországban. (Olykor útlevél nélkül - persze azért Kovácsnál kuncsorogva szívességért.)
A szótár azt mondja: "a kegyelemkenyér mások kegyéből juttatott és kényszerűen elfogadott ingyenes eltartás". Bizony, az én, az ön, a többiek kegyéből tartjuk el Orbán Viktort is. Nem jószántunkból, igaz, de mit tegyünk, a demokrácia már csak olyan, hogy munkakerülő képviselőnek is jár a teljes fizetés.
(Veress Jenő: Kegyelemkenyéren, Népszava, 2004. november 6.)

Kovács László jelölésével kapcsolatos egyéb vélemények

[...] Holnap Rómában írják alá az unió alkotmányos szerződését. [...] Ott lesz maga Kovács, s eredeti jelölője, Medgyessy Péter is. Míg a pincérek körbe járnak, előbbi azon tűnődhet el, tényleg érdemes volt-e belevágnia a fejszéjét ebbe a fába - minek eredményeképpen még a Magyarországgal általában a legkevésbé sem foglalkozó belga sajtó is megforgatta a nevét. Medgyessynek pedig vagy tiszta most a lelkiismerete, amiért nem ragaszkodott az unióban kiválónak tartott Balázs Péter újrajelöléséhez - vagy nem az. S ne legyen félreértés: messze nem Kovács távolról sem kínos brüsszeli meghallgatásáról, még csak nem is valóban hézagos energiapolitikai ismereteiről van itt szó. Hanem arról: számíthatott volna arra, számítania kellett volna arra, hogy a szerény méretű szocialista oldalon vagy a cseh Spidla, vagy ő lehet csak az ütőkártya az ellenfél, az Európai Néppárt kezében.
(Szőcs László: Kiesett tejfog, Népszabadság, 2004. október 28.)

[...] Most két út áll Barroso, a parlament és a tagállamok előtt. Az első: maradnak a jelenlegi biztosok, de néhányan közülük más tárcát kapnak. Ha ez lesz, akkor nem baj, ha a tegnapi bejelentés után Kovács csalódottságában sarokba vágta az asztalán fekvő kis játéktrafót, mert önhibájából még akár jól is kikerülhet a helyzetből: ennél szinte csak jobb posztot kaphat. A másik lehetőség: a leginkább bírált biztosok helyett a tagállamok újakat küldenek. Az elemcsere Kovácsot is érintheti, így célszerű leporolni Balázs Pétert, aki ugyan nem alszik hetek óta uránizotópokkal a párnája alatt, és nem tudja fejből a rőzse gyulladáspontját, de legalább nem hergeli azzal a képviselőket, hogy esténként és hétvégente is fel tud készülni bármiféle feladatra. Amíg ez eldől, addig Gyurcsány Ferencnek döntenie kell, hogy Somogyi Ferenc elfoglalhatja-e végre a külügyminiszteri szobát, amelynek a kulcsát a jelek szerint nehéz kicsavarni Kovács kezéből.
(MH-álláspont: Kivert biztosíték, Magyar Hírlap, 2004. október 28.)



Kovács László jelölésével foglalkozó publicisztikák:
Jávor Benedek:
Biztos ami biztos, HVG, 2004. október 27.
Szentesi Z. László: Európai kabaré, Magyar Nemzet, 2004. október 28.
Szőcs László: Kiesett tejfog, Népszabadság, 2004. október 28.
MH-álláspont: Kivert biztosíték, Magyar Hírlap, 2004. október 28.
Lovas István: Előrejelzés Brüsszelre és Budapestre, Magyar Nemzet, 2004. október 29.
György Zsombor: Kovács és a cápavadászok, Magyar Nemzet, 2004. október 29.
Kiszelly Zoltán: Kovács, az unió és a nemzeti érdek, Heti Válasz, 2004. november 4.
Speidl Zoltán: Egérfogó, Heti Válasz, 2004. november 4.
Szajlai Csaba: A brüsszeli főfinánc, Magyar Nemzet, 2004. november 6.
Mészáros Tamás: A "nem"-ek politikája, Népszava, 2004. november 6.
Veress Jenő: Kegyelemkenyéren, Népszava, 2004. november 6.
Stier Gábor: Egy régi fénykép, Magyar Nemzet, 2004. november 15.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695