Igen vagy nem?

2004-11-19

A mostani vita jól mutatja, hogy a népszavazás olyan politikai akcióforma, amely során a politikusok szükségszerűen leegyszerűsítik az érveket. Ugyanakkor a népszavazás lehetőség a pártok számára, hogy pozícionálják magukat bizonyos kérdésekben. Így válik általános szimbolikus politikai kérdéssé mind a kettős állampolgárság, mind a privatizáció ügye.

Hír: Október 28-án Mádl Ferenc köztársasági elnök december 5-ére kitűzte a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazást. A Köztársasági Elnöki Hivatal közleménye szerint a választópolgároknak két kérdésben is joguk van dönteni. A köztársasági elnök ugyanis korábban szintén december 5-ére írta ki az egészségügyi privatizációról szóló ügydöntő népszavazást. A Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett népszavazáson azt a kérdést teszik fel: "Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?". A Munkáspárt által kezdeményezett kórház-privatizációról szóló referendumon pedig a következő kérdésre kell válaszolni: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?".

ELEMZÉS:

A választópolgárok két kérdésben is döntést hozhatnak a december 5-én tartandó ügydöntő népszavazáson. A Magyarok Világszövetsége elnevezésű civil szervezet kezdeményezése nyomán dönthetnek arról, hogy a határon túl élő magyarok kaphassanak-e könnyített módon állampolgárságot, a parlamenten kívüli Munkáspárt kezdeményezése alapján pedig arról, hogy törvényileg tiltott legyen-e az egészségügyi intézmények magántulajdonba adása. A népszavazási kérdések körül kialakult politikai vita azonban egyre kevésbé szól a konkrét ügyekről, sokkal inkább a pártok erőpróbájának tűnik.

Eltérő álláspontok

A rendszerváltás óta rendezett népszavazásokkal összehasonlítva a decemberi referendum teljesen újszerűnek látszik.
Az eddigi népszavazások ugyanis egyrészt már előzetesen eldöntött kérdésekről szóló, tét és jelentőség nélküli voksolások voltak, mint például az 1990-es köztársasági elnök közvetlen választásáról szóló népszavazás. Másrészt olyan ügyekben kérték a választók véleményét, amelyekben politikai konszenzus alakult ki, ilyen volt például a NATO-csatlakozásról, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló népszavazás. Ennek következtében az eddig rendezett referendumokon való részvétel igen alacsony volt. A decemberi népszavazás kapcsán azonban markánsan polarizálódtak az álláspontok: míg a kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ két nemre kérik a választókat, addig a nagyobbik ellenzéki párt, a Fidesz-MPSZ két igen voksra szólított fel, a kisebbik ellenzéki párt, az MDF pedig igent mond a határon túli magyarok állampolgárságára, viszont nemet az egészségügyi privatizáció leállítására. Mivel a döntéshez szükséges ismeretekkel nem rendelkező állampolgároknak kell bonyolult szakpolitikai kérdésekre igennel, vagy nemmel válaszolniuk, a pártok a leegyszerűsítésre, továbbá az érzelmekre ható érvelésre alapozzák a népszavazási kampányukat.

A mindenkori magyar jobboldal külpolitikájában a határon túli magyarok támogatása prioritásként jelent meg, a kettős állampolgárság lehetőségét azonban a Fidesz-MPSZ korábban elvetette. 2001-ben viszont Orbán Viktor már úgy vélekedett, hogy nem látja akadályát az intézmény bevezetésének, ha a határon túli magyarok és a szomszédos országok kormányai is hajlandóak a megegyezésre. A Fidesz-MPSZ végül idén, a Magyarok Világszövetségének népszavazási kezdeményezéséhez csatlakozva a kettős állampolgárság bevezetése mellett kötelezte el magát. Bár kezdetben csupán az Európai Unió határain kívül rekedt magyarok utazásának megkönnyítéséről volt szó, a nagyobbik ellenzéki párt érvelése mára a nemzeti összetartozás hangsúlyozására egyszerűsödött le, amely szerint a kettős állampolgárság a nemzeti egységet hivatott kifejezni. A Fidesz-MPSZ ezzel ellentmondani látszik korábbi véleményének is, mely szerint a nemzet államhatároktól és állampolgárságtól függetlenül egy és oszthatatlan, hiszen az összekötő kapocs a közös kultúra, a közös nyelv és a közös történelem. A Fidesz-MPSZ érvelésében az egészségügyi privatizációról szóló kérdés is általános értelmet nyert. Mivel a privatizáció fogalmához félelmek, illetve negatív érzelmek társulnak Magyarországon, a privatizáció ellenzése volt az egyetlen olyan téma, melyet Fidesz-MPSZ sikeresen vitt politikai napirendre az újjáalakult MSZP-vel szemben. Ezzel a vita le is ragadt a magánosítás kérdésénél, és nem vált valódi szakpolitikai, egészségügy-finanszírozási kérdéssé. Így arról sem esett szó, hogy a kórház-privatizációs törvényt már megsemmisítette az Alkotmánybíróság, az egészségügyi szektorok privatizációja pedig már korábban megkezdődött, például éppen az Orbán-kormány idején.

Az MSZP érvelése a kettős állampolgárság ügyében kezdetben a migráció témakörére egyszerűsödött le. Álláspontjuk szerint az állampolgárság megadása következtében növekedni fog a határon túli magyarok bevándorlása, akik alanyi jogon számos szociális juttatást vehetnek igénybe, ami súlyos anyagi terhet jelenthet a hazai költségvetésnek. Az MSZP tehát a jobboldalhoz hasonlóan érzelmekre alapozva próbálja mozgósítani saját szavazóbázisát. Kampányát főként a bevándorlás negatív hatásaitól való félelemre, továbbá a szociális rendszer összeomlásától való félelemre építette. A párt ugyanakkor rájött, hogy pusztán a negatív kampány nem vezethet célhoz, ezért a kormány meghirdette a határon túli magyarok szülőföldön maradását segítő programját. Ezek után az MSZP már választási lehetőséget kínálhat a választók számára: a szülőföld-programot szemben a kettős állampolgárság bevezetésével. Az MSZP-nek az egészségügyi privatizáció kapcsán viszont nincs igazán hatásos érve. Az emberekre ugyanis sokkal nagyobb hatást gyakorol az egészségügyi ellátás költségeinek emelkedésétől való félelem, mint a magántőke bevonása után esetlegesen megvalósuló magasabb színvonalú szolgáltatás ígérete. A nagyobbik kormánypárt ebben a helyzetben inkább a kettős állampolgárság kérdésére helyezi a hangsúlyt, a második kérdésről inkább hallgat.

A két kisebb parlamenti párt másodhegedűs szerepbe kényszerült a népszavazási vitában. Az SZDSZ teljes egészében a nagyobbik kormánypárt álláspontját követi, de mivel a liberális elvek hangoztatására elsősorban az egészségügyi privatizáció kapcsán nyílna lehetőség, a kérdés háttérbe szorulásával, maga az SZDSZ a második vonalba került. A belső vitáktól és frakciószakadástól sújtott MDF viszont sajátos álláspontot alakított ki: a kettős állampolgárság támogatásával és az egészségügyi privatizáció leállításának elvetésével igyekszik megkülönböztetni magát a másik három párttól.

A népszavazás pártpolitikai tétje

A népszavazás a konkrét szakpolitikai kérdésen túl természetesen megmutatja mindkét oldal támogatottságát is.
Ebből a szempontból a kormánypártok nehezebb helyzetben vannak, hiszen támogatóik könnyen dönthetnek úgy, hogy nem vesznek részt a szavazáson. Az ellenzéki szavazók viszont a kormány elleni protest-szavazásként élik meg a népszavazást, és a 2006-os választási győzelem garanciáját és ígéretét látják népszavazási győzelmükben. Ugyanakkor az eddigi népszavazások alacsony részvételi aránya mindkét politikai oldal számára kockázatossá teszi a kezdeményezést.

KOMMENTÁR: A mostani vita jól mutatja, hogy a népszavazás olyan politikai akcióforma, amely során a politikusok szükségszerűen leegyszerűsítik az érveket. Ugyanakkor a népszavazás lehetőség a pártok számára, hogy pozícionálják magukat bizonyos kérdésekben. Így válik általános szimbolikus politikai kérdéssé mind a kettős állampolgárság, mind a privatizáció ügye.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695