Orbán Viktor évértékelő beszédének sajtóvisszhangja

2005-02-28

Orbán Viktor február 16-án, a Körcsarnokban tartotta meg immár hagyományosnak tekinthető évértékelő beszédét. A nagyobbik ellenzéki párt elnöke a 2004-es év értékelését követően beszélt az államadósság kérdéséről, a vidék, a gazdák, és Budapest helyzetéről, valamint az adózás, a munkahelyteremtés, a nők helyzete, illetve az egészségügy problémaköréről. Orbán Viktor az elmúlt évet a nagyotmondás évének nevezve kijelentette: 2004-ben "ismét kisebbek lettünk", a "modern Magyarországot most már hantaméterekben kell mérni". A politikus szerint a nagyotmondásra pedig egyetlen gyógyír van, a nagyothallás. A pártelnök szerint ma Magyarország helyzete kevés okot ad a vidámságra, mivel egymillió ember kénytelen havi 3400 forintból élni a rezsi kifizetése után, hárommillió ember él 23 ezer forint alatti összegből, ráadásul a 2002-es kormányváltás óta 33 alkalommal történt adóemelés. A volt miniszterelnök az elmúlt évet a ráfizetés évének is nevezte, mivel csökkent a reálbérek értéke, emellett nőtt a munkanélküliség, nagyütemben nőttek az árak, valamint a nyugdíjasoktól az áremelések révén kétszeresen vette el a Kormány, amit korábban adott. Orbán Viktor továbbá megállapította, hogy a jelenlegi Kormány szembeállította a vidékieket a városiakkal, a hívőket a nem vallásos emberekkel, a szegényeket és a gazdagokat, valamint a határon inneni magyarokat a határon túliakkal.

Háttér:
Orbán Viktor február 16-án, a Körcsarnokban tartotta meg immár hagyományosnak tekinthető évértékelő beszédét. A nagyobbik ellenzéki párt elnöke a 2004-es év értékelését követően beszélt az államadósság kérdéséről, a vidék, a gazdák, és Budapest helyzetéről, valamint az adózás, a munkahelyteremtés, a nők helyzete, illetve az egészségügy problémaköréről. Orbán Viktor az elmúlt évet a nagyotmondás évének nevezve kijelentette: 2004-ben "ismét kisebbek lettünk", a "modern Magyarországot most már hantaméterekben kell mérni". A politikus szerint a nagyotmondásra pedig egyetlen gyógyír van, a nagyothallás. A pártelnök szerint ma Magyarország helyzete kevés okot ad a vidámságra, mivel egymillió ember kénytelen havi 3400 forintból élni a rezsi kifizetése után, hárommillió ember él 23 ezer forint alatti összegből, ráadásul a 2002-es kormányváltás óta 33 alkalommal történt adóemelés. A volt miniszterelnök az elmúlt évet a ráfizetés évének is nevezte, mivel csökkent a reálbérek értéke, emellett nőtt a munkanélküliség, nagyütemben nőttek az árak, valamint a nyugdíjasoktól az áremelések révén kétszeresen vette el a Kormány, amit korábban adott. Orbán Viktor továbbá megállapította, hogy a jelenlegi Kormány szembeállította a vidékieket a városiakkal, a hívőket a nem vallásos emberekkel, a szegényeket és a gazdagokat, valamint a határon inneni magyarokat a határon túliakkal. Az ellenzéki pártelnök sajnálatosnak nevezte, hogy mára Magyarország összeesett, a közbeszéd csak arról szól, hogy mit miért nem lehet megtenni. A volt kormányfő szerint egyszerűen eltűnt az a lelki változás, az az optimizmus, ami 1998 után volt jellemző az országra, ezért, mint elmondta, nem elsősorban kormányváltásra van szükség, - bár megjegyezte: annak is eljön az ideje - hanem a magyar lelkület megerősödésére, életerőre, önbecsülésre. A politikus az államadósság kapcsán kijelentette: az utóbbi évben 3500 milliárd forinttal nőtt az államadósság, "el van adva a jövő". A volt kormányfő szerint "az utolsó pillanatban vagyunk", ezért önálló, nemzeti érdekeket képviselő politikára van szükség. A Fidesz-MPSZ elnöke bírálta a Kormányt, amely meglátása szerint világos falukoncepció kidolgozása helyett falurombolást folytat, valamint javaslatot tett a faluparlamentek létrehozására, és az értelmiségieket érintő úgy nevezett falupótlék bevezetésére. A magyar gazdák helyzetével kapcsolatban kifejtette: amíg az Európai Unió nyugati tagállamai védik saját gazdáikat, addig aki ezt itthon megteszi, azt "rögtön lenacionalistázzák", a jelenlegi Kormány pedig egyenesen "megsarcolja" a magyar gazdákat. Orbán Viktor többek között azt kifogásolta, hogy a kormányzat semmit nem tesz annak érdekében, hogy nemzeti termékek legyenek jelen a magyar piacon A politikus Budapestet egy akadálypályához hasonlította, a város meglátása szerint már több éve leállt, "mintha kerékbilincset tettek volna rá". Újból ígéretet tett a Fidesz-MPSZ által elkészítendő Budapest-terv megalkotására, valamint szorgalmazta az országos panelprogram elindítását. Orbán Viktor szerint reális célnak tekinthető a teljes foglalkoztatottság, az 1994-től kialakult "spekulációbarát" rendszer helyett pedig munkabarát rendszert nevezett kívánatosnak a jövőre nézve. A volt miniszterelnök a romák problémái kapcsán problematikusnak nevezte, hogy a Munkaerő-piaci Alapból 82 milliárd forintot elvontak, amely a roma társadalmon kívül hátrányosan érintette a csökkent munkaképességűeket is. A pártelnök továbbá beszélt a családi adórendszer bevezetéséről, amely családok esetében felváltaná a személyi jövedelemadó rendszerét, a nyugdíjkorhatár rugalmasabbá tételéről, valamint a nők társadalomban elfoglalt helyének javításáról. Orbán Viktor leszögezte: nem meggyőzésre, hanem a meghallgatás, a megértés erejére van szükség, hogy 2005 a "nemzeti konzultáció éve" lehessen. A volt kormányfő szerint a polgári oldal szótárából ezt követően hiányzik az a szó, hogy "feladni", mert meglátása szerint semmit nem lehet annyira elrontani, hogy azután ne lehessen rendbe tenni.

Összefoglalás:

Orbán Viktor beszédét bíráló vélemények

[...] Tegnapi országértékelő beszéde új megvilágításba helyezte akkori véleményét. Egy olyan politikus lépett fel, aki nem tudott újat mondani. Aki csak ismételgetni képes saját magát és a pártjától az utóbbi időben elhangzott közhelyeket. Aki néhány szellemesnek vélt mondattal elintézi a jelenleg hatalmon levőket, s mondandójának egyetlen lényege: ő akar a helyükbe lépni. Aki saját közönsége előtt szemmel láthatóan jól érzi magát, azt mondja nekik, amit hallani akarnak tőle, de igazán jó megoldásokat nem tud ajánlani. Aki komoly témákat vesz sorra, de kritikája csak odáig terjed, hogy akik - csaknem három éve felváltották őt és társait - tönkretették az országot. [...]
A volt miniszterelnök a jelek szerint kifáradt. Akik végigkísérték a tegnapi Nagy Beszédet megelőző fórumait - öt volt belőlük az ország különböző pontjain - szinte szó szerint tudták előre mondani, mi következik egyes kérdések után. Természetesen senki sem kívánhatja, hogy lényeges ügyekről komoly politikusok mindig másképp beszéljenek és főképp újat mondjanak. De az, hogy a mondatok visszaköszönnek és azok is előre ki tudják számítani, mi következik, akik ebben a sorozatban most először hallották a Nagy Szónokot, az már a felkészültség hiányosságait is jelzi. [...]
(Sebes György: A hatalom bűvöletében. Népszava, 2005. február 17.)

Ha Gyurcsány Ferenc hétfői parlamenti évnyitója semmitmondásával az 1989 előtti időszakot idézte, akkor a tegnapi Orbán-beszéd egyenesen a hetvenes éveket. Adott volt ugyanis Kudlik Júlia, bár ő a Deltában jobb volt, nem beszélve a Gazdit keresünkről. Orbán Viktor viszont láthatóan nemcsak túlélte a decemberi népítélet kudarcát, de annak tapasztalataiból fel is hizlalta magát. Szót sem ejtett már autonómiáról, kettős állampolgárságról, helyette dőlt a szociális demagógia, s körvonalazódik az új stratégia: a pártelnök vándorprédikátorként járja az országot, összegyűlt hívei előtt sétál, gesztikulál, példabeszédeket mond három dimenzióban, ígér és buzdít. [...]
(Szerkesztőségi álláspont: Vidám szerda. Magyar Hírlap, 2005. február 17.)

[...] Nézzük a falut, amely adott esetben busszal vagy parlamenttel is gazdagodhat, de mindenképpen jól fog járni, hiszen Orbán szerint "Magyarország kivétel, mert az Európai Unióban a falunak van a legbiztosabb jövője. "A helyzet ezzel szemben az, hogy nemigen van olyan nyugat-európai ország, ahol ne lenne magasabb a városokban élők aránya, mint Magyarországon. Ez nálunk 65 százalék, az erős falusi gyökerekkel és mezőgazdasággal rendelkező Franciaországban 76, Németországban pedig 88 százalék. [...]
(Sztankóczy András: Évértékelés mint munka. Magyar Hírlap, 2005. február 18.)

[...] Napjainkra azonban annyira belelát mindenki a közgazdaságtan rejtelmeibe, hogy a jobboldal volt miniszterelnöke évértékelő beszédében már azt az összefüggést is feltárta, hogy az áremelkedések megfékezésének legjobb eszköze egy csöndes, nyugodt kormányváltás. Talán azért, mert azt is mondta, hogy "az árak tavaly ismét az inflációt jóval meghaladó mértékben nőttek." És az új felfedezést tartalmazó mondatok elhangzásakor egyetlen közgazdász sem csapott hirtelen a homlokára, még a jelen lévő hallgatóság soraiban sem. Már csak azért sem, mert azon túl, hogy az ellenzéki politikus utóbbi kijelentése teljesen értelmetlen (az infláció ugyanis a fogyasztói árak átlagos emelkedése), éppen az infláció az egyik olyan mutatója a magyar gazdaságnak, amely az utóbbi időben - különösen most januárban - erősen javuló tendenciát mutat. [...]
(Horváth Éva: A tudatlanság inflációja. Népszava, 2005. február 19.)

[...] Lehet, hogy kisebbségben maradok a véleménnyel, de számomra a legfontosabb hiányérzet az volt, hogy Orbán nem reagált Gyurcsány gesztusára, amellyel elismerte, politikai ellenfelei is "hazafiak, demokraták és európaiak", s csatlakozásra hívta fel őket egy új, igazságos és versenyképes Magyarország felépítésére. Az utolsó poénig vártam, hogy hátha a végére tartogatja a reakciót. A durva fogalmazásokból úgy tűnt, Orbán ellöki a másik oldal kinyújtott kezét, a választott témák hasonlóságából úgy, hogy maga is érzi a helyzet kényszerét. Végül a legfontosabb üzenetre nem reagált sehogy. Burkoltan sem. Ez nyilván nem szerepelt az előre elkészített forgatókönyvben, és a nagy visszatérőnek két nap nem volt elegendő, hogy eldöntse, mit lépjen.
(Tanács István: Két beszéd között. Népszabadság, 2005. február 19.)

[...] Tartalmilag már kevesebb újdonsággal szolgált Orbán Viktor, és az idei megszólalás számos tekintetben kapcsolódott tavalyi beszédéhez. A gazdasági-elosztási kérdések dominanciája és az ideologikus elemek hiánya mellett ezúttal is hangsúlyos szerepet kapott a lélektani problémák megjelenése: Orbán Viktor a bevezetőben Magyarország negatív lelki változásáról beszélt, ismét az önbecsülés, az önbizalom elvesztését emelte ki, majd később az emberek egymás ellen fordításának veszélyeire hívta fel a figyelmet, szellemi fordulatot sürgetve. A materiális témák túlsúlya nem egyedi jelenség, minden országértékelésnek sajátja (Medgyessy Péternél is csak a meglepő szimbolikus-közjogi javaslatok vonták el a figyelmet a gazdasági jellegű kérdésekről), Orbán Viktor is csak azt tette, ami minden politikus dolga: az emberek problémáiról beszélt, arról, ami őket érdekli, csak ezúttal sms-ben feltett kérdésekkel hitelesítve a témákat. [...]
Ennek kapcsán fontos megjegyezni, hogy amíg Gyurcsány Ferenc, ragaszkodva az évértékelő műfajához, inkább a múltról, az eredményekről kívánt szólni, hallgatva további terveiről, Orbán Viktor tudatosan a jövőre, a megoldandó feladatokra próbált koncentrálni. Ennek ellenére hiányoztak a forradalmi javaslatok az ellenzéki beszédből, Orbán Viktor a már egy hete megismert ötleteket tette programmá. A faluparlament vagy a családi adózás terve vélhetőleg egy időre saját témát ad az ellenzéknek a napirenden, azaz politikai hasznot hozhatnak a Fidesznek, de mindez nagyban függ a kezdeményezések további menedzselésétől is. [...]
(Szomszéd Orsolya: Az igazi országértékelő (pár)beszéd margójára. Magyar Nemzet, 2005. február 21.)

[...] Ebben a kampányban minden művi és álságos, a "nép gyermeke" az énekes-táncos komikus műfajába is elkalandozva az álpolgárok álkérdéseire álválaszokat ad. Udvarol a kádári kisembernek, irtózatosan nagy toleranciával az ellentétek ütközése iránt és a legcsekélyebb tisztelettel sem mutatva az elemi logika szabályai iránt. Magyarán, nem zavarja a mikro-ígéretek, mint ígéret-dzsungel teljes zűrzavara, most nem nagy ígéretekkel, átfogó országos tervekkel bombázza a tisztel publikumot, hanem olyan kicsi-pici, mindenki által mindennaposan megélhető csodákat ígérve, hogy holnaptól jobban takarítják az utcákat, olcsóbbak lesznek a gyógyszerei és a kormány lenyomja számára az energia-árakat. Nem zavarja ebben az ígéret-kavalkádban a hitelképesség teljes elvesztésének réme sem, a Fideszben láthatólag abban bíznak, hogy minden kis réteg csak a neki szóló üzenetet hallja meg és nem kérdez s nem döbben rá arra, hogy a neki szánt ígéret gyökeres ellentétben van az összes többivel. [...]
(Ágh Attila: Többség kerestetik. Népszava, 2005. február 21.)

[...] Ha Orbán Viktor valóban azt akarja folytatni, ahol 2002-ben abbahagyta - az előadásából ez tűnt ki -, akkor keserves jövőnek nézünk elébe. Beszédéből az derült ki, hogy semmit sem tanult a 2001-ben meghirdetett "magyar modell" kudarcából. Kitart az akarat filozófiája mellett, és továbbra is élteti a kormány mindenhatóságába vetett hitet, ami természetesen csak az általa vezetett kabinetre vonatkozik, amelynek minden mai és jövőbeni bajra van és lesz megoldása. Produkciója alapján a megoldóképlet maga Orbán Viktor, akiben hinni kell. Ennyi a program. [...]
Orbán Viktor "gazdaságpolitikájának" középpontjában a politika áll, a 2006-os választások megnyerése. Ennél többet nem árult el. Csak az erőt mutatta fel akkor is, amikor - beszédét zárva - így fogalmazott: "Nem tudják úgy tönkretenni hazánkat, hogy közös erővel 2006-ban ne tudnánk felépíteni". [...]
(Petschnig Mária Zita: Gazdasági térlátások. Népszava, 2005. február 22.)

[...] Csaknem negyed órát kellett várni, hogy egy hosszú tapsot követően végre elkezdődjék a szűken értelmezett és szűkre is szabott országértékelés. A stílus közvetlen, a megszólítás: barátaim. A "hantaméter" és a "kisebbek lettünk" után logikátlan viccelődés az amúgy süket dobosról, aki mégis hallja a zongorista szavait. Majd egy drámai fordulat nyomán kiderül, hogy az országban nagyon rossz a helyzet: csökkennek a reálbérek, nőtt a munkanélküliség, a gazdákat nem támogatják, az áfát nem adja vissza az állam, a nyugdíjasok zsebéből kiszedik azt a keveset is, amit az emelések jelentenének, három millióan pedig éppen csak vegetálnak a honfitársaink közül, miközben mindenki mindenkivel szembe van fordítva. [...]
A beszéd végére pedig az érvek mögül fokozatosan kikoptak az adatok és a számok. Még a hamisak és az összefüggésükből kiragadottak is. Maradt csupasz vázként a populizmus és helyenként az erős demagógia valamint a jótékony amnézia. [...]
(Ferenczi Zoltán: A parlament leszalámizása. Népszava, 2005. február 24.)

[...] Mármost, ami Orbán évértékelő showműsorának tartalmát illeti, az viszont kétségbeejtő. Ha a Körcsarnokból visszatekintünk Gyurcsány Ferenc két nappal korábbi, a parlamentben elmondott beszédére, nyugtáznunk kell, hogy a kormányfő látnokian előrevetítette, milyen retorikára számíthat az ellenzék vezérének részéről; tudniillik éppen arra kérte a Fideszt, hagyjon fel végre a hamis, illetve csúsztatott számadatok és a pusztán vágyvezérelt "megoldások" demagógiájával. Az ajánlat lényegében úgy szólt: legyen értelmes párbeszéd az ország gazdasági és társadalompolitikai feladatairól. Ennek megfelelően Gyurcsány nem kozmetikázta sem a jelen állapotokat, sem a ciklus hátralévő idejének lehetőségeit, viszonzásul pedig csak annyit várt, hogy az eddig eltelt három év tényszerűen igazolható eredményeit az ellenzék ne tagadja el. [...]
Az orbáni szöveg tehát újra megígér mindent mindenkinek, mégpedig azzal a megejtő hivatkozással, hogy az állam régóta tartozik áldozatos polgárainak. Nincs olyan mértékadó közgazdász széles e világon, aki osztaná ezt a demagóg érvelést, amely még a szocialisták egykori "jóléti rendszerváltásának" illúziójánál is képtelenebb. Mert még radikálisabban hamis, még elszántabban irreális. Ezzel mindazok a politológusok is tisztában vannak, akik "függetlenségük védelmében mindmáig óvakodnak kimondani, hogy a Körcsarnokban elhangzottak a méltányos politikai küzdelem kritériumai alapján értékelhetetlenek. Hogy Orbán szavainak nincs semmi alapjuk, ígéretei fedezetlenek, és még a mézesmadzag sem valódi, amit közönsége orra előtt elhúz. [...]
(Mészáros Tamás: Mesebeszéd. 168 Óra, 2005. február 24.)

[...] Orbán gondolatmenete tehát logikailag értelmezhetetlen. Miként a szorosan hozzákapcsolódó bejelentés a nemzeti konzultációnak elkeresztelt kezdeményezésről úgyszintén. Ez a többhónapos heccprogram, amit Orbán a saját, méghozzá hangsúlyosan a Fidesztől független ötleteként hirdetett meg, bizonyítani kívánná, hogy létezik pártokfeletti - úgymond - civil országjobbító mozgalom, ami ezáltal mintegy a politikán kívülről hallatná a hangját. [...]
(Mészáros Tamás: Túl a politikán? Népszava, 2005. február 26.)

Orbán Viktor beszédét dicsérő vélemények

[...] A polgári Magyarország miniszterelnök-jelöltje előadásával méltó választ adott azoknak, akik az elmúlt hónapokban tapasztalt viszonylagos passzivitását úgy értelmezték, hogy elfáradt, megöregedett, menekül a vita elől. Leginkább persze Gyurcsány Ferencnek, aki tegnap szlovákiai lapokban arról beszélt, hogy kettejük közül ő - mármint az egykori KISZ-vezető - a fiatalabb és a frissebb. Nos, Orbán Viktor nem éppen a visszavonulás lehetőségén töprengő, jövő nélküli, enervált politikus benyomását keltette hallgatóságában, s ez alighanem elcsendesíti a jobboldali táborból érkező, néhol már-már pánikhangulatot árasztó kritikus véleményeket. [...]
(Szerető Szabolcs: Valóság, show. Magyar Nemzet, 2005. február 17.)

[...] Orbán Viktor köré egy álbeszélgetés díszleteit építették. Produkciója erősebb hatás kiváltására volt alkalmas, mint a miniszterelnöké. [...]
(Lakner Zoltán: A nagy imázsverseny. Magyar Hírlap, 2005. február 18.)

[...] A jövő század regényét ecsetelő Gyurcsánnyal szemben Orbán a jelenlegi kormányzati ciklus problémáira koncentrált, a homályosan körülírható ideologizálás helyett inkább a nyers gazdasági tényeket sorolta. Az MSZP irányába elfogult politikai elemzők némelyike is elismerte, hogy a Fidesz elnöke másfél óra alatt semmissé tette azokat a véleményeket, amelyek szerint az évek során elfáradt, öreges lett a stílusa, és nem lesz képes megállítani a szocialisták úthengerét. Már az évértékelő beszédet megelőző két hét során háttérbe szorította a miniszterelnök médiarohanását, vagyis a súlyos kommunikációs hibákat elkövető Gyurcsány látványosan defenzívába szorult. [...]
Orbán Viktor helyenként önkritikus kijelentései, különösen a budapestiek óvatos megkövetése, azt jelzik, hogy a Fidesz vezetése sokat tanult a 2002-es választási vereség okaiból. Ha sikerül a fővárosban visszanyerni azokat a szavazókat, akiket az előző ciklusban veszített el a párt, és emellett fel tudja szabadítani a vidéki társadalom mélyén rejlő hatalmas energiákat, akkor jövő tavasszal bekövetkezhet a kormányváltás. [...]
(Tihanyi Örs: Az ellenzék nagy esélye. Magyar Nemzet, 2005. február 19.)

[...] Ami azt illeti: Orbán Viktort sem ígért túl sokat. Tény, hogy a Fidesz mindent és mindennek az ellenkezőjét számon kéri a kormányon. Az ellenzéki párt elnöke azonban nem zúdította a 2006 utáni csodák özönét hallgatóságára. Az adózáson és a távfűtés díjcsökkentésén túl a "nemzeti konzultáció" tekinthető még konkrét, előre kidolgozott ígéretnek. A konzultációs fórumok, meg a faluparlamentek mintha a polgári körök haladó, de legalábbis középhaladó fokozatai lennének. Ezúttal már nem csak a Fidesz-hívek, hanem egy-egy konkrét társadalmi probléma mentén bármely magyar állampolgár megszólítása, közösségbe vonása a cél. És hogy a módszer mennyire nem alábecsülendő értékekkel bír, arra utal, hogy az MSZP elindította a maga ellen-köreit a Sikeres Magyarország Mozgalmat. [...]
(Lakner Zoltán: Bizalmi játszma. Népszava, 2005. február 23.)

[...] Nem véletlen, hogy a beszédeket elemzők többsége - pártállástól függetlenül - egyetértett abban, hogy Orbán Viktor megszólalása hatásosabb volt: mind újszerű stílusában, mind pedig a jövőre vonatkozó politikai célok felvázolása szempontjából a Fidesz elnöke bizonyult jobbnak. [...]
(Szabó Márk: A legyőzhetetlenség mítosza. Magyar Nemzet, 2005. február 24.)

[...] Orbán Viktor beszéde után sokan meglepődtek. Először is meglepődtek a politikai vetélytársak. Hogy ti. Orbán miket mond. Aztán meglepődtek az elemzők. Hogy ti. Orbán képes volt visszatérni. És végül meglepődtem én. Én azon lepődtem meg, hogy mások meglepődtek. Természetesen senki nem gondolhatta komolyan, hogy Orbán Viktor befejezi érdemi politikusi pályafutását. Valóban mutatta az elfáradás jeleit, de Orbán immáron "politikai veterán" az elmúlt húsz év magyar politikájának oszlopos alakja. Visszavonulásához nagyon-nagyon nyomós indok kellene, s az egyáltalában nem áll fenn. Az ezzel kapcsolatos meglepődést tehát kipipálhatjuk. Orbán nem vonult vissza, mert nem is kellett visszavonulnia. [...]
(Csizmadia Ervin: A felejtés koreográfiája. Népszava, 2005. február 26.)


Orbán Viktor beszédét bíráló vélemények

[...] Tegnapi országértékelő beszéde új megvilágításba helyezte akkori véleményét. Egy olyan politikus lépett fel, aki nem tudott újat mondani. Aki csak ismételgetni képes saját magát és a pártjától az utóbbi időben elhangzott közhelyeket. Aki néhány szellemesnek vélt mondattal elintézi a jelenleg hatalmon levőket, s mondandójának egyetlen lényege: ő akar a helyükbe lépni. Aki saját közönsége előtt szemmel láthatóan jól érzi magát, azt mondja nekik, amit hallani akarnak tőle, de igazán jó megoldásokat nem tud ajánlani. Aki komoly témákat vesz sorra, de kritikája csak odáig terjed, hogy akik - csaknem három éve felváltották őt és társait - tönkretették az országot. [...]
A volt miniszterelnök a jelek szerint kifáradt. Akik végigkísérték a tegnapi Nagy Beszédet megelőző fórumait - öt volt belőlük az ország különböző pontjain - szinte szó szerint tudták előre mondani, mi következik egyes kérdések után. Természetesen senki sem kívánhatja, hogy lényeges ügyekről komoly politikusok mindig másképp beszéljenek és főképp újat mondjanak. De az, hogy a mondatok visszaköszönnek és azok is előre ki tudják számítani, mi következik, akik ebben a sorozatban most először hallották a Nagy Szónokot, az már a felkészültség hiányosságait is jelzi. [...]
(Sebes György: A hatalom bűvöletében. Népszava, 2005. február 17.)

Ha Gyurcsány Ferenc hétfői parlamenti évnyitója semmitmondásával az 1989 előtti időszakot idézte, akkor a tegnapi Orbán-beszéd egyenesen a hetvenes éveket. Adott volt ugyanis Kudlik Júlia, bár ő a Deltában jobb volt, nem beszélve a Gazdit keresünkről. Orbán Viktor viszont láthatóan nemcsak túlélte a decemberi népítélet kudarcát, de annak tapasztalataiból fel is hizlalta magát. Szót sem ejtett már autonómiáról, kettős állampolgárságról, helyette dőlt a szociális demagógia, s körvonalazódik az új stratégia: a pártelnök vándorprédikátorként járja az országot, összegyűlt hívei előtt sétál, gesztikulál, példabeszédeket mond három dimenzióban, ígér és buzdít. [...]
(Szerkesztőségi álláspont: Vidám szerda. Magyar Hírlap, 2005. február 17.)

[...] Nézzük a falut, amely adott esetben busszal vagy parlamenttel is gazdagodhat, de mindenképpen jól fog járni, hiszen Orbán szerint "Magyarország kivétel, mert az Európai Unióban a falunak van a legbiztosabb jövője. "A helyzet ezzel szemben az, hogy nemigen van olyan nyugat-európai ország, ahol ne lenne magasabb a városokban élők aránya, mint Magyarországon. Ez nálunk 65 százalék, az erős falusi gyökerekkel és mezőgazdasággal rendelkező Franciaországban 76, Németországban pedig 88 százalék. [...]
(Sztankóczy András: Évértékelés mint munka. Magyar Hírlap, 2005. február 18.)

[...] Napjainkra azonban annyira belelát mindenki a közgazdaságtan rejtelmeibe, hogy a jobboldal volt miniszterelnöke évértékelő beszédében már azt az összefüggést is feltárta, hogy az áremelkedések megfékezésének legjobb eszköze egy csöndes, nyugodt kormányváltás. Talán azért, mert azt is mondta, hogy "az árak tavaly ismét az inflációt jóval meghaladó mértékben nőttek." És az új felfedezést tartalmazó mondatok elhangzásakor egyetlen közgazdász sem csapott hirtelen a homlokára, még a jelen lévő hallgatóság soraiban sem. Már csak azért sem, mert azon túl, hogy az ellenzéki politikus utóbbi kijelentése teljesen értelmetlen (az infláció ugyanis a fogyasztói árak átlagos emelkedése), éppen az infláció az egyik olyan mutatója a magyar gazdaságnak, amely az utóbbi időben - különösen most januárban - erősen javuló tendenciát mutat. [...]
(Horváth Éva: A tudatlanság inflációja. Népszava, 2005. február 19.)

[...] Lehet, hogy kisebbségben maradok a véleménnyel, de számomra a legfontosabb hiányérzet az volt, hogy Orbán nem reagált Gyurcsány gesztusára, amellyel elismerte, politikai ellenfelei is "hazafiak, demokraták és európaiak", s csatlakozásra hívta fel őket egy új, igazságos és versenyképes Magyarország felépítésére. Az utolsó poénig vártam, hogy hátha a végére tartogatja a reakciót. A durva fogalmazásokból úgy tűnt, Orbán ellöki a másik oldal kinyújtott kezét, a választott témák hasonlóságából úgy, hogy maga is érzi a helyzet kényszerét. Végül a legfontosabb üzenetre nem reagált sehogy. Burkoltan sem. Ez nyilván nem szerepelt az előre elkészített forgatókönyvben, és a nagy visszatérőnek két nap nem volt elegendő, hogy eldöntse, mit lépjen.
(Tanács István: Két beszéd között. Népszabadság, 2005. február 19.)

[...] Tartalmilag már kevesebb újdonsággal szolgált Orbán Viktor, és az idei megszólalás számos tekintetben kapcsolódott tavalyi beszédéhez. A gazdasági-elosztási kérdések dominanciája és az ideologikus elemek hiánya mellett ezúttal is hangsúlyos szerepet kapott a lélektani problémák megjelenése: Orbán Viktor a bevezetőben Magyarország negatív lelki változásáról beszélt, ismét az önbecsülés, az önbizalom elvesztését emelte ki, majd később az emberek egymás ellen fordításának veszélyeire hívta fel a figyelmet, szellemi fordulatot sürgetve. A materiális témák túlsúlya nem egyedi jelenség, minden országértékelésnek sajátja (Medgyessy Péternél is csak a meglepő szimbolikus-közjogi javaslatok vonták el a figyelmet a gazdasági jellegű kérdésekről), Orbán Viktor is csak azt tette, ami minden politikus dolga: az emberek problémáiról beszélt, arról, ami őket érdekli, csak ezúttal sms-ben feltett kérdésekkel hitelesítve a témákat. [...]
Ennek kapcsán fontos megjegyezni, hogy amíg Gyurcsány Ferenc, ragaszkodva az évértékelő műfajához, inkább a múltról, az eredményekről kívánt szólni, hallgatva további terveiről, Orbán Viktor tudatosan a jövőre, a megoldandó feladatokra próbált koncentrálni. Ennek ellenére hiányoztak a forradalmi javaslatok az ellenzéki beszédből, Orbán Viktor a már egy hete megismert ötleteket tette programmá. A faluparlament vagy a családi adózás terve vélhetőleg egy időre saját témát ad az ellenzéknek a napirenden, azaz politikai hasznot hozhatnak a Fidesznek, de mindez nagyban függ a kezdeményezések további menedzselésétől is. [...]
(Szomszéd Orsolya: Az igazi országértékelő (pár)beszéd margójára. Magyar Nemzet, 2005. február 21.)

[...] Ebben a kampányban minden művi és álságos, a "nép gyermeke" az énekes-táncos komikus műfajába is elkalandozva az álpolgárok álkérdéseire álválaszokat ad. Udvarol a kádári kisembernek, irtózatosan nagy toleranciával az ellentétek ütközése iránt és a legcsekélyebb tisztelettel sem mutatva az elemi logika szabályai iránt. Magyarán, nem zavarja a mikro-ígéretek, mint ígéret-dzsungel teljes zűrzavara, most nem nagy ígéretekkel, átfogó országos tervekkel bombázza a tisztel publikumot, hanem olyan kicsi-pici, mindenki által mindennaposan megélhető csodákat ígérve, hogy holnaptól jobban takarítják az utcákat, olcsóbbak lesznek a gyógyszerei és a kormány lenyomja számára az energia-árakat. Nem zavarja ebben az ígéret-kavalkádban a hitelképesség teljes elvesztésének réme sem, a Fideszben láthatólag abban bíznak, hogy minden kis réteg csak a neki szóló üzenetet hallja meg és nem kérdez s nem döbben rá arra, hogy a neki szánt ígéret gyökeres ellentétben van az összes többivel. [...]
(Ágh Attila: Többség kerestetik. Népszava, 2005. február 21.)

[...] Ha Orbán Viktor valóban azt akarja folytatni, ahol 2002-ben abbahagyta - az előadásából ez tűnt ki -, akkor keserves jövőnek nézünk elébe. Beszédéből az derült ki, hogy semmit sem tanult a 2001-ben meghirdetett "magyar modell" kudarcából. Kitart az akarat filozófiája mellett, és továbbra is élteti a kormány mindenhatóságába vetett hitet, ami természetesen csak az általa vezetett kabinetre vonatkozik, amelynek minden mai és jövőbeni bajra van és lesz megoldása. Produkciója alapján a megoldóképlet maga Orbán Viktor, akiben hinni kell. Ennyi a program. [...]
Orbán Viktor "gazdaságpolitikájának" középpontjában a politika áll, a 2006-os választások megnyerése. Ennél többet nem árult el. Csak az erőt mutatta fel akkor is, amikor - beszédét zárva - így fogalmazott: "Nem tudják úgy tönkretenni hazánkat, hogy közös erővel 2006-ban ne tudnánk felépíteni". [...]
(Petschnig Mária Zita: Gazdasági térlátások. Népszava, 2005. február 22.)

[...] Csaknem negyed órát kellett várni, hogy egy hosszú tapsot követően végre elkezdődjék a szűken értelmezett és szűkre is szabott országértékelés. A stílus közvetlen, a megszólítás: barátaim. A "hantaméter" és a "kisebbek lettünk" után logikátlan viccelődés az amúgy süket dobosról, aki mégis hallja a zongorista szavait. Majd egy drámai fordulat nyomán kiderül, hogy az országban nagyon rossz a helyzet: csökkennek a reálbérek, nőtt a munkanélküliség, a gazdákat nem támogatják, az áfát nem adja vissza az állam, a nyugdíjasok zsebéből kiszedik azt a keveset is, amit az emelések jelentenének, három millióan pedig éppen csak vegetálnak a honfitársaink közül, miközben mindenki mindenkivel szembe van fordítva. [...]
A beszéd végére pedig az érvek mögül fokozatosan kikoptak az adatok és a számok. Még a hamisak és az összefüggésükből kiragadottak is. Maradt csupasz vázként a populizmus és helyenként az erős demagógia valamint a jótékony amnézia. [...]
(Ferenczi Zoltán: A parlament leszalámizása. Népszava, 2005. február 24.)

[...] Mármost, ami Orbán évértékelő showműsorának tartalmát illeti, az viszont kétségbeejtő. Ha a Körcsarnokból visszatekintünk Gyurcsány Ferenc két nappal korábbi, a parlamentben elmondott beszédére, nyugtáznunk kell, hogy a kormányfő látnokian előrevetítette, milyen retorikára számíthat az ellenzék vezérének részéről; tudniillik éppen arra kérte a Fideszt, hagyjon fel végre a hamis, illetve csúsztatott számadatok és a pusztán vágyvezérelt "megoldások" demagógiájával. Az ajánlat lényegében úgy szólt: legyen értelmes párbeszéd az ország gazdasági és társadalompolitikai feladatairól. Ennek megfelelően Gyurcsány nem kozmetikázta sem a jelen állapotokat, sem a ciklus hátralévő idejének lehetőségeit, viszonzásul pedig csak annyit várt, hogy az eddig eltelt három év tényszerűen igazolható eredményeit az ellenzék ne tagadja el. [...]
Az orbáni szöveg tehát újra megígér mindent mindenkinek, mégpedig azzal a megejtő hivatkozással, hogy az állam régóta tartozik áldozatos polgárainak. Nincs olyan mértékadó közgazdász széles e világon, aki osztaná ezt a demagóg érvelést, amely még a szocialisták egykori "jóléti rendszerváltásának" illúziójánál is képtelenebb. Mert még radikálisabban hamis, még elszántabban irreális. Ezzel mindazok a politológusok is tisztában vannak, akik "függetlenségük védelmében mindmáig óvakodnak kimondani, hogy a Körcsarnokban elhangzottak a méltányos politikai küzdelem kritériumai alapján értékelhetetlenek. Hogy Orbán szavainak nincs semmi alapjuk, ígéretei fedezetlenek, és még a mézesmadzag sem valódi, amit közönsége orra előtt elhúz. [...]
(Mészáros Tamás: Mesebeszéd. 168 Óra, 2005. február 24.)

[...] Orbán gondolatmenete tehát logikailag értelmezhetetlen. Miként a szorosan hozzákapcsolódó bejelentés a nemzeti konzultációnak elkeresztelt kezdeményezésről úgyszintén. Ez a többhónapos heccprogram, amit Orbán a saját, méghozzá hangsúlyosan a Fidesztől független ötleteként hirdetett meg, bizonyítani kívánná, hogy létezik pártokfeletti - úgymond - civil országjobbító mozgalom, ami ezáltal mintegy a politikán kívülről hallatná a hangját. [...]
(Mészáros Tamás: Túl a politikán? Népszava, 2005. február 26.)

Orbán Viktor beszédét dicsérő vélemények

[...] A polgári Magyarország miniszterelnök-jelöltje előadásával méltó választ adott azoknak, akik az elmúlt hónapokban tapasztalt viszonylagos passzivitását úgy értelmezték, hogy elfáradt, megöregedett, menekül a vita elől. Leginkább persze Gyurcsány Ferencnek, aki tegnap szlovákiai lapokban arról beszélt, hogy kettejük közül ő - mármint az egykori KISZ-vezető - a fiatalabb és a frissebb. Nos, Orbán Viktor nem éppen a visszavonulás lehetőségén töprengő, jövő nélküli, enervált politikus benyomását keltette hallgatóságában, s ez alighanem elcsendesíti a jobboldali táborból érkező, néhol már-már pánikhangulatot árasztó kritikus véleményeket. [...]
(Szerető Szabolcs: Valóság, show. Magyar Nemzet, 2005. február 17.)

[...] Orbán Viktor köré egy álbeszélgetés díszleteit építették. Produkciója erősebb hatás kiváltására volt alkalmas, mint a miniszterelnöké. [...]
(Lakner Zoltán: A nagy imázsverseny. Magyar Hírlap, 2005. február 18.)

[...] A jövő század regényét ecsetelő Gyurcsánnyal szemben Orbán a jelenlegi kormányzati ciklus problémáira koncentrált, a homályosan körülírható ideologizálás helyett inkább a nyers gazdasági tényeket sorolta. Az MSZP irányába elfogult politikai elemzők némelyike is elismerte, hogy a Fidesz elnöke másfél óra alatt semmissé tette azokat a véleményeket, amelyek szerint az évek során elfáradt, öreges lett a stílusa, és nem lesz képes megállítani a szocialisták úthengerét. Már az évértékelő beszédet megelőző két hét során háttérbe szorította a miniszterelnök médiarohanását, vagyis a súlyos kommunikációs hibákat elkövető Gyurcsány látványosan defenzívába szorult. [...]
Orbán Viktor helyenként önkritikus kijelentései, különösen a budapestiek óvatos megkövetése, azt jelzik, hogy a Fidesz vezetése sokat tanult a 2002-es választási vereség okaiból. Ha sikerül a fővárosban visszanyerni azokat a szavazókat, akiket az előző ciklusban veszített el a párt, és emellett fel tudja szabadítani a vidéki társadalom mélyén rejlő hatalmas energiákat, akkor jövő tavasszal bekövetkezhet a kormányváltás. [...]
(Tihanyi Örs: Az ellenzék nagy esélye. Magyar Nemzet, 2005. február 19.)

[...] Ami azt illeti: Orbán Viktort sem ígért túl sokat. Tény, hogy a Fidesz mindent és mindennek az ellenkezőjét számon kéri a kormányon. Az ellenzéki párt elnöke azonban nem zúdította a 2006 utáni csodák özönét hallgatóságára. Az adózáson és a távfűtés díjcsökkentésén túl a "nemzeti konzultáció" tekinthető még konkrét, előre kidolgozott ígéretnek. A konzultációs fórumok, meg a faluparlamentek mintha a polgári körök haladó, de legalábbis középhaladó fokozatai lennének. Ezúttal már nem csak a Fidesz-hívek, hanem egy-egy konkrét társadalmi probléma mentén bármely magyar állampolgár megszólítása, közösségbe vonása a cél. És hogy a módszer mennyire nem alábecsülendő értékekkel bír, arra utal, hogy az MSZP elindította a maga ellen-köreit a Sikeres Magyarország Mozgalmat. [...]
(Lakner Zoltán: Bizalmi játszma. Népszava, 2005. február 23.)

[...] Nem véletlen, hogy a beszédeket elemzők többsége - pártállástól függetlenül - egyetértett abban, hogy Orbán Viktor megszólalása hatásosabb volt: mind újszerű stílusában, mind pedig a jövőre vonatkozó politikai célok felvázolása szempontjából a Fidesz elnöke bizonyult jobbnak. [...]
(Szabó Márk: A legyőzhetetlenség mítosza. Magyar Nemzet, 2005. február 24.)

[...] Orbán Viktor beszéde után sokan meglepődtek. Először is meglepődtek a politikai vetélytársak. Hogy ti. Orbán miket mond. Aztán meglepődtek az elemzők. Hogy ti. Orbán képes volt visszatérni. És végül meglepődtem én. Én azon lepődtem meg, hogy mások meglepődtek. Természetesen senki nem gondolhatta komolyan, hogy Orbán Viktor befejezi érdemi politikusi pályafutását. Valóban mutatta az elfáradás jeleit, de Orbán immáron "politikai veterán" az elmúlt húsz év magyar politikájának oszlopos alakja. Visszavonulásához nagyon-nagyon nyomós indok kellene, s az egyáltalában nem áll fenn. Az ezzel kapcsolatos meglepődést tehát kipipálhatjuk. Orbán nem vonult vissza, mert nem is kellett visszavonulnia. [...]
(Csizmadia Ervin: A felejtés koreográfiája. Népszava, 2005. február 26.)



Orbán Viktor évértékelő beszédéről szóló publicisztikák:
Sebes György: A hatalom bűvöletében; Népszava, 2005. február 17.
Szerkesztőségi álláspont: Vidám szerda; Magyar Hírlap, 2005. február 17.
Szerető Szabolcs: Valóság, show; Magyar Nemzet, 2005. február 17.
Sztankóczy András: Évértékelés mint munka; Magyar Hírlap, 2005. február 18.
Lakner Zoltán: A nagy imázsverseny; Magyar Hírlap, 2005. február 18.
Tihanyi Örs: Az ellenzék nagy esélye; Magyar Nemzet, 2005. február 19.
Horváth Éva: A tudatlanság inflációja; Népszava, 2005. február 19.
Tanács István: Két beszéd között; Népszabadság, 2005. február 19.
Szomszéd Orsolya: Az igazi országértékelő (pár)beszéd margójára; Magyar Nemzet, 2005. február 21.
Ágh Attila: Többség kerestetik; Népszava, 2005. február 21.
Petschnig Mária Zita: Gazdasági térlátások; Népszava, 2005. február 22.
Lakner Zoltán: Bizalmi játszma; Népszava, 2005. február 23.
Ferenczi Zoltán: A parlament leszalámizása; Népszava, 2005. február 24.
Szabó Márk: A legyőzhetetlenség mítosza; Magyar Nemzet, 2005. február 24.
Mészáros Tamás: Mesebeszéd; 168 Óra, 2005. február 24.
Csizmadia Ervin: A felejtés koreográfiája; Népszava, 2005. február 26.
Mészáros Tamás: Túl a politikán? Népszava, 2005. február 26.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695