A Fidesz új szabályokat állít fel, az MSZP alkalmazkodik

2005-03-01

Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc bizonyos szempontból azonos oldalra kerültek országértékelő beszédeikkel. Közös ellenséget állítottak ugyanis maguk elé. Magyarország két vezető politikusának, potenciális következő miniszterelnökeinek ellensége - tudható, mert megnevezték - a politika, illetve a jelenlegi politika. A különbség abban áll: Orbán Viktor magán a politikán lépne túl, Gyurcsány Ferenc pedig új politikát kíván Magyarországnak. A két politikus közös célja a politikát elutasítva politizálni.

Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc bizonyos szempontból azonos oldalra kerültek országértékelő beszédeikkel. Közös ellenséget állítottak ugyanis maguk elé. Magyarország két vezető politikusának, potenciális következő miniszterelnökeinek ellensége - tudható, mert megnevezték - a politika, illetve a jelenlegi politika. A különbség abban áll: Orbán Viktor magán a politikán lépne túl, Gyurcsány Ferenc pedig új politikát kíván Magyarországnak. A két politikus közös célja a politikát elutasítva politizálni.

Antipolitikus politikusok

Nem olyan paradox Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc törekvése, hogy politikusként túllépjenek a politikán, mint amilyennek elsőre látszik. A politika egyik legfontosabb jellemzője, hogy törésvonalakat húz, határpontokat állít fel, különbséget tesz. Többpárti, versengő demokráciákban a leglátványosabb különbség a választásokon egymás ellen induló pártok között van, amelyek eltérő alternatívákat, programokat jelenítenek meg, vagy - más értelmezésben - "csupán" stilisztikai, kommunikációs különbségeket mutatnak fel, de mindenképpen meggyőzni kívánják igazukról a választópolgárok többségét. A választópolgárok jelentős részének azonban elege van a politikából: nem szeretik a veszekedést, ingyenélőnek tartják a politikusokat, és egyre kevésbé vannak megelégedve az Országgyűlés munkájával. Ezt természetesen tudja Orbán Viktor és tudja Gyurcsány Ferenc is. A politikát, úgy tűnik, a politika megkerülésével, a politika elhallgatásával lehet csak eladni a választóknak. Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc másfajta határokat húznak: ők állnak az egyik oldalon, a politika pedig a másikon. Régi gyakorlata ez a politikai versenynek: az egyik politikus saját magát igyekszik a politika oldaláról "az emberek" oldalára helyezni, miközben ellenfeleit "politizálással" vádolja, ami felőle nézve egyenlő az üres beszéddel, civakodással, netán még a korrupcióval is.

Orbán Viktor év-, vagy országértékelő beszédének legfontosabb eleme a beszéd formája volt. Mint azonban oly sok esetben, a forma itt sem pusztán kiegészítette az elhangzottakat, hanem értelmezte és tartalmi keretet adott a javaslatoknak, ígéreteknek. Orbán Viktor nem beszédet mondott, hanem beszélgetett az emberekkel. Ezt támasztotta alá mind az országjáró körút, mind pedig az országértékelő beszéd formai megvalósítása. A Fidesz elnöke azt üzeni a választóknak, hogy az ő ellenfele nem pusztán az MSZP, illetve a jelenlegi Kormány, hanem a politika, mely úgy teljesít, ahogy. Nem mellékesen, a volt miniszterelnök idei beszéde jelentős részben elejét vette azoknak az évek óta tartó vádaknak, amelyek szerint Orbán Viktor nem vállalja a vitát az Országgyűlésben, ezért "menekül" a Vigadóba és más helyszínekre. Ámde - kérdezhetné Orbán Viktor - ha az Országgyűlésben nem az emberekkel lehet beszélgetni, csak politizálni lehet, akkor neki miért kellene törődnie a politikusokkal, hiszen ő az emberek problémáit akarja megoldani? Orbán Viktor logikája könnyen elfogadható a választók azon része számára, akik jelenleg nem is tudják, részt vesznek-e 2006-ban a választásokon, azt meg különösen nem, hogy kire fognak szavazni. Ezek a potenciális szavazók két dolgot azonban "tudnak": általában elegük van a politikából és a csak magukkal foglalkozó, színészkedő politikusokból, de azért - és ez a másik fontos szempont - ha valakire szavaznak, attól elvárják, hogy hatalomra kerülve olyan döntéseket hozzon, amely a választópolgár személyes jólétét garantálja. A nyolc-kilenc hónapos országos akciósorozatot szolgálni hivatott Nemzeti Konzultációs Tanács majdani összetétele is az Orbán-beszédben felvázolt politika-felfogást tükrözi: a pártelnök elképzelése szerint ugyanis a Tanács tagjai "nem a politikán kívül, hanem a fölött álló" emberek lesznek.

Gyurcsány Ferenc parlamenti beszéde megcáfolta a hozzá fűzött előzetes várakozásokat, a kormányfő - saját beismerése szerint is - hivatali idejének talán legszürkébb, legunalmasabb beszédét olvasta fel az Országgyűlés előtt. A beszéd nem csupán hosszú és monoton volt, de számos elemet nélkülözött. A széteső szerkezetből hiányzott egy végigvonuló, összefogó érték, egy kulcsszó. A fő integráló üzenetnek szánt "új politika" kevéssé jött át, mivel a szerteágazó szándékok - saját tábor erősítése, ellenzék bírálata, pártok felett állás - csak gyengítették egymást. Gyurcsány Ferenc szerkezetileg hasonló diagnózist adott a politika állapotáról, mint vetélytársa, de az általa javasolt megoldás nem lépi túl magának a rendszernek a határait. A miniszterelnök nem a politika helyett kínál valami mást, hanem új politikát szeretne, olyat, amely elkerüli az elmúlt 15 év, de különösen a 2001-2003 közötti időszak hibáit. Gyurcsány Ferenc beszélt tehát egy új politika megteremtésének igényéről, de a hogyanról nem esett szó.

A gyurcsányi "új politika" jelenleg üres kategória, melyről a miniszterelnök beszél, de beszédével nem hozza létre ezt az új politikát, éppen azért, mert csupán beszél róla, de nem általa beszél. Ha ezt összevetjük Orbán Viktor legutóbbi irányváltásával, azt láthatjuk, hogy a Fidesz elnöke beszédével meg is teremti azokat a kereteket, amelyek között meg kívánja újítani politikáját (még ha ez úgy is jelenik meg, hogy ennek lényege pontosan a politikán való túllépés). Vele szemben Gyurcsány Ferenc pedig csak beszél arról, hogy szükség lenne valamilyen irányváltásra, ezzel azonban látványos hátrányba kerül vetélytársával szemben. Az MSZP mintha még most sem ismerte volna fel, hogy a politikai kommunikáció nem azt jelenti, hogy formát kell adni a tartalomnak, hanem azt, hogy a forma maga is tartalommá válhat a politikai küzdelemben. Orbán Viktor "nemzeti konzultációja" már megvalósítása előtt is alátámasztja, megjeleníti azt, hogy míg a kormányoldal politizál, addig a Fidesz az emberekkel foglalkozik. Gyurcsány Ferenc "új politikája" viszont jelenleg is arra vár, hogy mozgásba lehessen hozni, az általa való beszéd nélkül jelenleg ugyanis még csak egy az "élettelen", politikailag nem működőképes javaslatok között.

Stratégiai dilemmák

Mind a jelenlegi, mind a volt kormányfő komoly dilemmákkal áll szemben. Parlamenti évadnyitó beszédében nem, az MTV "Szólás Szabadsága" című műsorában adott nagyinterjúban azonban Gyurcsány Ferenc megtette az első lépést az őt övező kényszerhelyzet feloldására, amikor az Orbán-kormány politikájának bírálata mellett a 2004 augusztusában lemondott Medgyessy Péter vezette kabinettel szemben is kritikát fogalmazott meg. A kormányfő ugyanis mindaddig nem politizálhat sikeresen és hitelesen - a jól hangzó ígéretekkel bőkezűen bánó - Orbán Viktor ellenében, ameddig az osztogató politikát folytató Medgyessy-kormány munkáját nem bírálja párhuzamosan. Kérdéses azonban, hogy az így elinduló kétfrontos harc mennyire kifizetődő 2006-ban, ezt a stratégiát folytatva ugyanis a szűk egy év múlva meginduló kampány során a ciklus első felének eredményeiről meglehetősen sovány lista mutatható fel. Az igazságosság sokat emlegetett szempontját alátámasztani képes 100 napos program így például nehezen állítható be "történelmi igazságtételként".

Orbán Viktor előtt az elkövetkező hónapokban két lehetséges út áll. A két verzió közül a jelenleg folytatott stratégia minden bizonnyal egyszerűbb és kényelmesebb. A kormány munkájának állandó bírálata, a "minden rosszul megy" hangulatának felfestése, illetve a 180 fokos fordulat követelése és a gazdaság helyzetének egyre sötétebb színben való lefestése jó lehetőséget biztosít a hatásos kommunikációra, a stratégia könnyű, népszerű üzenetekkel felépíthető. A másik út kevésbé kényelmes, de lényegesen kevesebb önellentmondással is jár együtt. Ezen lehetőség szerint Orbán Viktor elismeri, hogy vannak ma az országban olyan dolgok, amelyek jó irányba mennek, elismeri a Kormány pozitív tetteit vagy törekvéseit, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az általa vezetett kabinet a jót még jobbat, még ügyesebben hajtaná végre. E stratégia hatásos üzenetekkel való megtöltése valóban komplikáltabb a szüntelen bírálatokra épülő útnál, azonban a mondanivaló hitelességét növeli. Ameddig ugyanis Orbán Viktor egyszerre sürgeti az állami kiadások mérséklésével párhuzamosan az adók csökkentését, valamint nagymértékű, összességében több száz milliárd forintos beruházásokat követel, javaslatai könnyebben hitelteleníthetőek ellenfelei által. Bár borítékolható, hogy a beszédben elhangzott számos ígéret teljesülése meglehetősen valószínűtlen, az elsőként leírt stratégiát követő évértékelő politikailag hatásos, és a bizonytalan szavazók megszólítása szempontjából minden bizonnyal hasznos is volt.

A politikai kommunikáció, mint a politika témája

A beszédeket követően mindkét politikus esetében elmondhatjuk, hogy a politikai kommunikáció immár nem csupán eszköze, de tárgya is lett a politikának. Bár mind az MSZP, mind a Kormány éppen a miniszterelnök kommunikációs képességeire volt büszke, Gyurcsány Ferenc beszédében több esetben is negatív kontextusban került elő a politikai kommunikáció fogalma, szembeállítva a tartalmi politizálással. Gyurcsány Ferenc úgy döntött, hogy ha őt és kormányát éppen a "túlkommunikáció" felől támadják, akkor ő maga is csatlakozik a bírálatokhoz, kiterjesztve annak értelmét a magyar politika egészére. Gyurcsány Ferenc ismét az ellenzéktől vett át egy hangsúlyos vádat, amely által ráadásul éppen saját - egy új politika megteremtésére vonatkozó - javaslatát támasztja alá.

A szavak és a tettek szembeállítása régi gyakorlat a politikai kommunikáción belül, a Fidesz 2002-ben "A tett első a szó második." szlogennel kampányolt, amellyel igyekezett elejét venni az ellenzéki támadásnak, és azt bizonyítani, hogy az Orbán-kormány tettei önmagukban is igazolják a cselekvést. A Medgyessy-Gyurcsány csere kísérő értelmezése az volt, hogy az új kormányfő sokkal jobb kommunikációs képességekkel rendelkezik, mint elődje, szinte már orbáni szinten mérhető retorikai tudása. A kormányfői kommunikációban bekövetkezett vitathatatlan minőségi változást az ellenzék úgy próbálta súlytalanná tenni, hogy magának a kommunikációs képességeknek a másodlagosságát hangsúlyozta, szembeállítva azt a kormányzati cselekvés hiányával.

A kormányfő "kommunikáció-ellenes kirohanása" a Fidesz egykori stratégiájával állítható párhuzamba: a 1998-2002-es ciklus a végére az addig pusztán kommunikációs fogásnak tekintett "vívmányok" - otthonteremtési program, Széchenyi-terv - védendő, valóságos eredményekké lettek. Gyurcsány Ferenc az "új, tartalmi politika" irányába tett első szimbolikus lépéssel hasonló eszközhöz nyúlt: hiába aposztrofálja az ellenzék csupán kommunikációs fogásnak a Fészekrakó- vagy a Szülőföld programot, ezek egy idő után a Kormány valós eredményeivé lesznek, amelyekre elegendő hivatkozni, alátámasztandó a cselekvő kormányzás arculatát.

Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc párhuzamos utakon politizálnak. Hasonló eszközöket alkalmaznak, osztoznak szlogeneken és célcsoportokon. Fontos különbség ugyanakkor, hogy a Fidesz átmeneti lendületvesztése után ismét előrébb jár, legalább annyiban, hogy megint a nagyobbik ellenzéki párt határozza meg azokat a kereteket, amelyek között a politikai versenyt a nyilvánosság értelmezi. A baloldal pedig - átmeneti nekilódulás után - ismét reagál, még akkor is, ha ezt a Gyurcsány-kormány sokkal ügyesebben teszi, mint elődje. A Fidesz tehát új szabályokat állít fel, amelyekhez az MSZP alkalmazkodik.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695