Gazdatüntetés

2005-03-03

Február 21-én reggel az ország szinte valamennyi megyéjéből elindultak a gazdák traktoraikkal a főváros felé. A demonstrálók a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének és több érdekvédelmi szervezet felhívásához csatlakoztak. Követeléseik között elsősorban az uniós támogatások kifizetése, valamint az intervenciós gabona felvásárlásának felgyorsítása volt. Szakmai egyeztetések helyett a gazdák képviselője és Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium között eleinte arról szólt a vita, hogy milyen helyszínen kezdjék meg a tárgyalásokat. Az egyeztetések megszakadtak, majd február 28-án újraindultak. A gazdák időközben bejelentették: megszűnt a bizalmuk Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter iránt, és a jövőben Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel kívánnak tárgyalni. A kormányfő azonban bizalmáról biztosította Németh Imrét, és jelezte: szakmai kérdésekről a szakminisztériumban kell tárgyalni a szakminiszterrel. A gazdák igényei között a költségvetésben meghatározott kereteken túli többletforrásokat igénylő követelések is voltak, ám a miniszterelnök kijelentette: nincs mód a központi költségvetés túllépésére.

Háttér:
Február 21-én reggel az ország szinte valamennyi megyéjéből elindultak a gazdák traktoraikkal a főváros felé. A demonstrálók a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének és több érdekvédelmi szervezet felhívásához csatlakoztak. Követeléseik között elsősorban az uniós támogatások kifizetése, valamint az intervenciós gabona felvásárlásának felgyorsítása volt. Szakmai egyeztetések helyett a gazdák képviselője és Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium között eleinte arról szólt a vita, hogy milyen helyszínen kezdjék meg a tárgyalásokat. Az egyeztetések megszakadtak, majd február 28-án újraindultak. A gazdák időközben bejelentették: megszűnt a bizalmuk Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter iránt, és a jövőben Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel kívánnak tárgyalni. A kormányfő azonban bizalmáról biztosította Németh Imrét, és jelezte: szakmai kérdésekről a szakminisztériumban kell tárgyalni a szakminiszterrel. A gazdák igényei között a költségvetésben meghatározott kereteken túli többletforrásokat igénylő követelések is voltak, ám a miniszterelnök kijelentette: nincs mód a központi költségvetés túllépésére. A szakmai vita időközben politikai színezetet vett; ehhez nagyban hozzájárultak a kormánypárti és az ellenzéki politikusok nyilatkozatai, valamint az, hogy több szélsőjobboldali szervezet is megpróbált a demonstrálókkal közösséget vállalni. Utóbbiak az ilyen jellegű megmozdulásoktól elhatárolódtak.

Összefoglalás:
A gazdák budapesti demonstrációját támogató vélemények

[...] A Gyurcsány-kormány rászabadította Budapestre a vidék gyötrelmét. Olyasmi történik, amire történelmünk során még nem volt példa: traktorkonvojok parkolnak majd azon a téren, ahol nemrégiben még hivatalosan éltették a munkásmozgalom ünnepét. Bizony, elvtársak, a falvak dolgozó népe most itt van, a maga teljes valójában. Tavaly még szemérmesen megálltak a gépek a város határánál. Most azonban már tényleg nincs mit veszíteniük, le kell vetkőzniük a demonstrálóknak a vidéki ember tisztességére jellemző tartózkodást. Tessék elhinni, nem szívesen, kényszerből teszik. A tavaszi munkák kezdete, kenyerünk megújítása nem megy pénz nélkül. [...]
(Nánási Tamás: Temetővé válnak falvaink? Magyar Nemzet, 2005. február 21.)[...] A magyar gazdának elege lett. Tegnapelőtt még csak egy kocsi istállótrágyát döntöttek a minisztérium kapuja elé, ma vagy holnap más kapukat is célba vehetnek. [...]
Ez a tüntetés a kezdet, mondta a legnagyobb tekintély az út mellett állók közül, majd csepp szünet után hozzátette: a folytatásból viszont földcsuszamlás is lehet. Hogy az lehessen, az értelmiség támogatása kéne. Vezekelje le vétkeit, mindazt, amit a rendszerváltozás óta tett vagy nem tett. De lesz-e olyan valaki, aki feláll, és azt mondja: gazdák, nemcsak mögétek állunk, de mögétek állítunk mindenkit, aki érzi, hogy itt már nem csupán az agráriumról van szó. [...]
(Végh Alpár Sándor: Itt vannak a gazdák. Magyar Nemzet, 2005. február 23.)

[...] Pedig azt remélhették, hogy egyelőre afféle szegény rokonként ugyan, de mégiscsak odajuthatnak a kondérhoz, amiből az irigyelt nyugati gazdáknak a zsíros falatokat osztják. Most viszont korgó gyomorral mégis azt kérdik: hol a jussunk? Ezért a helyzetért a kormány csak magát okolhatja, hiszen most először nem elsősorban a saját bukszájában kell kotorásznia a gazdanyugtató támogatásért. Neki csak arról kellett volna gondoskodnia, hogy az unió biztosította támogatást (és a hazai kiegészítést) minél hamarabb megkapják a gazdák. Ebben a helyzetben álságos azt mondani, hogy határidőre kifizetik a pénzeket. Nem ez a kérdés. A magyar agrártermelőnek az a támogatás, ami a zsebében van. Márpedig ha azt kérdezzük, megtett-e mindent a kormány, hogy a gazdák minél előbb hozzájussanak a számukra garantált, nekik a legnagyobb bevételt jelentő EU-pénzekhez, akkor a válasz egyértelműen az, hogy nem. [...]
(Tóth Levente: Határ, idő. Népszabadság, 2005. február 23.)

[...] A gazdák jogosan sérelmezik, hogy nem fizetik ki nekik a területalapú támogatást, ami minden tagországbeli termelőnek jár. Azzal, hogy nem kapták meg ezt a pénzt, pénzügyi válságba kerültek: nem tudnak fizetni egymásnak, a banknak, és sorolhatnám. Ráadásul gabonájukat csak ár alatt tudták eladni (már akinek egyáltalán sikerült, hiszen soha nem volt Magyarországon ilyen alacsony az állatlétszám). [...]
(Szabó Csaba: Gazdademonstráció, avagy ki mire szánja az energiáit. Magyar Nemzet, 2005. február 24.)

[...] Ekkora demonstrációhoz kétségbeesés és fölháborodás kell, nincs ellenzék, amely ezt föl tudja szítani a semmiből. Ha a gazdák így fölzúdulnak, azt csak a valóságos helyzet képes előidézni és a lassú, ilyen-olyan okokból tehetetlen kormány.
A gazdatüntetések végigkísérték fél Európa elmúlt évtizedét, sőt talán évtizedeit. Ezek mögött valóságos problémák állnak, nem a Fidesz vagy annak más országbeli megfelelői. Az összeesküvés-elmélet nem áll jól senkinek. A falusi népesség ellen a kor, a korszellem esküdött össze. Az elaprózott kistelepülések infrastruktúrájának kiépítése drága, közlekedése, postaszolgáltatása drága, kereskedelme ráfizetéses, iskolája sokba kerül, eszköz- és tanárhiányos, nem tud versenyezni a nagyobb településekkel sem lehetőségben, sem teljesítményben. És akkor még ott van az istenverte föld, amely nem mozog, amelyet megművelni muszáj, de megélni belőle nemigen lehet. Ott van a jószág, amelyet tartani drága, röghöz kötöttséget jelent, eladni csak veszteségesen lehet. Vagy sehogy. [...]
(Szále László: Rossz reflexek. Magyar Hírlap, 2005. február 24.)

[...] Németh agrárminiszter az uniós kifizetések rendszeréből a semmit örökölte polgári elődjétől, azaz a pénzek fogadásának szisztémáját elfelejtették felépíteni. Ez igaz, de a rohammunka közben is érdemes igazat mondani: ha felgyorsítják a kifizetéseket, akkor az jelentse azt, hogy hamarabb fizetnek. A teszetoszaság a miniszter székébe is kerülhet, nem mintha ez megoldana bármit. [...]
(Szerkesztőségi álláspont: Zúg a traktor. Magyar Hírlap, 2005. február 24.)

[...] Az MSZP elnöke, aki a hét elején még sajnálkozott, a hét végén már ellentámadást vezényelt. "Az MSZP a gazdák tüntetése mögött szélsőjobboldali politikai akciót lát, és egyetért azzal, hogy a földművelésügyi minisztérium felfüggesztette a tárgyalásokat. A gazdák vagy elhatárolódnak a tüntetéstől és akkor tárgyalunk, vagy tüntetnek, de amíg ezek a politikai akciók folynak, tárgyalás nincs" - mondta Hiller, önkéntelenül is elismerve, hogy a kormányoldal szüntette be a megbeszéléseket. [...]
(Ugró Miklós: Hangulatkeltés. Magyar Nemzet. 2005. február 28.)

[...] Szakmai szempontból a gazdatüntetés különösen tragikus, mert az álságos kormányzati agrárpolitika miatt a gazdák zöme még csak nem is sejtheti, hogy mai ellehetetlenítésük csak előjátéka a nemzeti agrárstratégia címén megtervezett egzisztenciális megsemmisítésüknek. Ez az állítás nem látnoki jóslat, és a legkevésbé sem túlzás. [...]
(Tanka Endre: Gazdatüntetés és nemzeti agrárstratégia. Magyar Nemzet, 2005. március 01.)

[...] Mindezek fényében a demonstráló gazdák elkeseredése mindenképpen érthető. Követeléseik jó része indokolt és megalapozott. Főleg azok, amelyek a területalapú támogatások kifizetésének elhúzódásával kapcsolatosak. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal vezetője október-novemberi kifizetést ígért a gazdáknak, de legtöbbjük még januárban is csak terület-egyeztetésre felszólító levelet kapott pénz helyett. A hitegetés az óta is folytatódik. Naponta halljuk, hogy 120 ezer, már 150 ezer, aztán 170 ezer gazda kapta meg járandóságát a 230 ezerből. Nem vitatja ezt senki, de nem is vigasztalja azokat, akik máig sem jutottak hozzá. A ténylegesen kifizetett összeg egyébként töredéke a teljes közvetlen támogatásnak, mivel a nagyüzemek és a nagyobb területen gazdálkodó magángazdák közül alig néhányan kapták meg a támogatást, miközben szlovén, szlovák, cseh és lengyel társaik már januárban hozzájutottak a teljes összeghez. [...]
(Raskó György: Agrárválság s az erős forint. Népszava, 2005. március 01.)


A gazdák budapesti demonstrációját bíráló vélemények

[...] Tény, hogy február 28-ig lehetetlen lesz már a támogatások zömét kifizetni - de az FVM államtitkára szerint március végére kevés kifizetetlen igény maradhat. Sok mindent lehet az okok között megemlíteni - aki visszafelé akar mutogatni, annak csak a Fidesz-kormány idejéig kell visszatekintenie. [...]
(Tanács István: A műhold nem kománk. Népszabadság, 2005. február 19.)

[...] Izmozás folyik persze, ki kit győz le alapon, és miután a tavaszi munkák tavasz hiányában még nem kezdődhettek el a földeken, megértem, hogy el kell ütni valamivel az időt a bűnös fővárosban. De félre a rosszindulatú cinizmussal: a gazdáknak (vagy fogalmazzunk így, hátha pontosabb: a földtulajdonosoknak) valóban lehetnek jogos panaszaik nemcsak istennel, az időjárással, a világpiaccal, az Európai Unióval, a multikkal, a nagy kereskedelmi láncokkal meg a közvetítő kereskedőkkel, hanem a kormánnyal szemben is, utóbbi ugyanis nem volt képes rendesen megszervezni, hogy az uniós támogatások eljussanak hozzájuk. Hiába, a kormányok már csak ilyenek, általában rosszul szervezik meg önmagukat, hivatalaikat és az országot, minek következtében a választók adandó alkalommal leváltják őket. Lehet persze, hogy valójában nem is a kormányokkal van baj, hanem velünk, mi, magyarok vagyunk abszolúte szervezetlenek, egyénieskedésben (és kimagasló egyéni teljesítményben) viszont annál jobbak, na mindegy, hagyjuk a nemzeti karakterológiát. [...]
(Bolgár György: Az utolsó gazda oltsa el a villanyt. Népszava, 2005. február 25.)

[...] Hogy valaki agrárpénzhez jusson, be kell jelentkeznie a nyilvántartásba, nagyon pontosan megmondania hol, mekkora területen, mit termel. Ezt az uniós rendszerben kötelezően ellenőrzik. A baj ott kezdődik, ha ugyanarra a területre többen is beadják a kérelmet - ezt a kifizető hivatal visszadobja. És nálunk ez történt az esetek negyedében. Mert mi azért szeretünk ügyeskedni. Kicsit kikerekítjük azt a földet, kicsit hozzárajzolunk a térképen. Csakhogy ez most nem megy: jön a műholdas ellenőrzés és megbuktunk. A felvett pénzt pedig adó módjára szedik tőlünk vissza, sőt még a rendszerből is kizárhatnak. [...]
(Tamás Gábor: Szántóverseny. Népszabadság, 2005. február 26.)

[...] Az én barátom azt is mondta, hogy a gazdák egy jó része azzal a kötött mandátummal érkezett, hogy "kormánybuktatásig kitartani!". Azt ő onnan tudja, hogy pálinkaközi állapotban neki mondták. És azt is, hogy államilag támogatott gázolajjal a legjobb tüntetni járni... Akadnak egyesek, akik azt mondják, hogy a gazdák egyáltalán nem is akarnak megegyezni. Tévednek! Ők igenis. Csak nem most. Előbb ugyanis még le kell zárniuk az utakat, afféle új taxisblokádként. (Mert akkor a gazdáknak még nem voltak milliós traktoraik.) [...]
(Veress Jenő: Dáridó. Népszava, 2005. február 26.)

[...] Az agrárdemonstráció csak kisebb részben szól a mezőgazdaságról - tényleges tartalma a hosszú választási kampányt bevezető politikai kóstolgatás, bár annak lehet, hogy torkos. A szakmai kérdésekben rég megegyezhettek volna: a kormány azt fogja megadni, amit muszáj megadnia, de már jóval korábban is megadhatta volna. Jakab Istvánék pontosan tudják ezt, de többet akarnak. Szakmai kérdésként követelik mindannak a pótlását, amit az elmúlt tizenöt évben elmulasztottak a kormányzatok - és mivel ez természetesen itt és most teljesíthetetlen, ebből következően azt szeretnék, hogy az elutasított követelések politikai ódiuma a Gyurcsány-kormányra hulljon vissza, és ezáltal javuljanak a jobboldal választási esélyei. [...]
Ezt a célt szolgálták mindazok a változások, amelyek az idei gazdademonstrációt a korábbi évek hasonló megmozdulásaitól megkülönböztették: például a budapesti helyszín, amely állandó médiafigyelmet biztosít. A korábbiaknál profibb volt a szervezés, és idén nyíltan működött a pártpolitikai támogatás is. Ám amit nyertek a budapesti jelenléttel a médiában, azt elvesztették társadalmi támogatásban: a gazdák ügye miatt nem lesz forradalom Budapesten - még akkor sem, ha amúgy a fővárosban is erős az elégedetlenség a politikát és a politikusok teljesítményét illetően. [...]
(Tanács István: Kóstolgatás. Népszabadság, 2005. február 28.)

[...] A Fidesz, amely évekig asszisztált a torgyáni agrár cirkuszhoz máris szemforgatva a gazdák mellé állt. Vagy inkább rájuk. A szombati tüntetés bebizonyította, hogy a termelői érdekképviseletekből alakult Országos Demonstrációs Bizottság (ODB) képtelen volt gátat vetni a szélsőjobb megjelenésének is. A Honfoglalás 2000. és a MIÉP vasárnap délelőttre elfoglalta a gazdák elől a Kossuth teret. A demonstráció szervezői élesen tiltakoztak Hiller István, a szocialista párt elnökének egyébként általánosító és így igaztalan megállapítása ellen, hogy a tüntetések a szélsőjobb politikai szervezkedésének következményei. [...]
(Bihari Tamás: Kinek az érdeke? Népszava, 2005. február 28.)

[...] Az MSZP arra figyelmeztetett, hogy a tüntetés mögött szélsőjobboldali politikai akció van. A Fidesz szerint Gyurcsány Ferenc felelős az ország és Budapest nyugalmáért, ezért nem zárkózhat el a tárgyalásoktól. Aki ezek után azt hiszi, hogy nem pártpolitikai játszma zajlik a Kossuth tér és a Felvonulási tér között, az hibbant. Ha egyszerű halandó végigolvassa, hogy mit is követelnek a gazdák (14 pont), aztán hogy mit ajánl az agrárminiszter (18 pont), láthatja, hogy csupa olyan dologról vitatkoznak most, amiről eddig alig. Nem a tüntetés lett volna tehát a következő lépés, hanem a tárgyalás. Az uniós agrártámogatások rendszere nem egyszerűsíthető le igenre vagy nemre, ezért hideg sátrak helyett már régen meleg tárgyalótermekben kellett volna a késő uniós kifizetésekről és más vitapontokról egyeztetni. [...]
(Szerkesztőségi álláspont: Megállapodni muszáj. Magyar Hírlap, 2005. február 28.)

A gazdák budapesti demonstrációját támogató vélemények

[...] A Gyurcsány-kormány rászabadította Budapestre a vidék gyötrelmét. Olyasmi történik, amire történelmünk során még nem volt példa: traktorkonvojok parkolnak majd azon a téren, ahol nemrégiben még hivatalosan éltették a munkásmozgalom ünnepét. Bizony, elvtársak, a falvak dolgozó népe most itt van, a maga teljes valójában. Tavaly még szemérmesen megálltak a gépek a város határánál. Most azonban már tényleg nincs mit veszíteniük, le kell vetkőzniük a demonstrálóknak a vidéki ember tisztességére jellemző tartózkodást. Tessék elhinni, nem szívesen, kényszerből teszik. A tavaszi munkák kezdete, kenyerünk megújítása nem megy pénz nélkül. [...]
(Nánási Tamás: Temetővé válnak falvaink? Magyar Nemzet, 2005. február 21.)[...] A magyar gazdának elege lett. Tegnapelőtt még csak egy kocsi istállótrágyát döntöttek a minisztérium kapuja elé, ma vagy holnap más kapukat is célba vehetnek. [...]
Ez a tüntetés a kezdet, mondta a legnagyobb tekintély az út mellett állók közül, majd csepp szünet után hozzátette: a folytatásból viszont földcsuszamlás is lehet. Hogy az lehessen, az értelmiség támogatása kéne. Vezekelje le vétkeit, mindazt, amit a rendszerváltozás óta tett vagy nem tett. De lesz-e olyan valaki, aki feláll, és azt mondja: gazdák, nemcsak mögétek állunk, de mögétek állítunk mindenkit, aki érzi, hogy itt már nem csupán az agráriumról van szó. [...]
(Végh Alpár Sándor: Itt vannak a gazdák. Magyar Nemzet, 2005. február 23.)

[...] Pedig azt remélhették, hogy egyelőre afféle szegény rokonként ugyan, de mégiscsak odajuthatnak a kondérhoz, amiből az irigyelt nyugati gazdáknak a zsíros falatokat osztják. Most viszont korgó gyomorral mégis azt kérdik: hol a jussunk? Ezért a helyzetért a kormány csak magát okolhatja, hiszen most először nem elsősorban a saját bukszájában kell kotorásznia a gazdanyugtató támogatásért. Neki csak arról kellett volna gondoskodnia, hogy az unió biztosította támogatást (és a hazai kiegészítést) minél hamarabb megkapják a gazdák. Ebben a helyzetben álságos azt mondani, hogy határidőre kifizetik a pénzeket. Nem ez a kérdés. A magyar agrártermelőnek az a támogatás, ami a zsebében van. Márpedig ha azt kérdezzük, megtett-e mindent a kormány, hogy a gazdák minél előbb hozzájussanak a számukra garantált, nekik a legnagyobb bevételt jelentő EU-pénzekhez, akkor a válasz egyértelműen az, hogy nem. [...]
(Tóth Levente: Határ, idő. Népszabadság, 2005. február 23.)

[...] A gazdák jogosan sérelmezik, hogy nem fizetik ki nekik a területalapú támogatást, ami minden tagországbeli termelőnek jár. Azzal, hogy nem kapták meg ezt a pénzt, pénzügyi válságba kerültek: nem tudnak fizetni egymásnak, a banknak, és sorolhatnám. Ráadásul gabonájukat csak ár alatt tudták eladni (már akinek egyáltalán sikerült, hiszen soha nem volt Magyarországon ilyen alacsony az állatlétszám). [...]
(Szabó Csaba: Gazdademonstráció, avagy ki mire szánja az energiáit. Magyar Nemzet, 2005. február 24.)

[...] Ekkora demonstrációhoz kétségbeesés és fölháborodás kell, nincs ellenzék, amely ezt föl tudja szítani a semmiből. Ha a gazdák így fölzúdulnak, azt csak a valóságos helyzet képes előidézni és a lassú, ilyen-olyan okokból tehetetlen kormány.
A gazdatüntetések végigkísérték fél Európa elmúlt évtizedét, sőt talán évtizedeit. Ezek mögött valóságos problémák állnak, nem a Fidesz vagy annak más országbeli megfelelői. Az összeesküvés-elmélet nem áll jól senkinek. A falusi népesség ellen a kor, a korszellem esküdött össze. Az elaprózott kistelepülések infrastruktúrájának kiépítése drága, közlekedése, postaszolgáltatása drága, kereskedelme ráfizetéses, iskolája sokba kerül, eszköz- és tanárhiányos, nem tud versenyezni a nagyobb településekkel sem lehetőségben, sem teljesítményben. És akkor még ott van az istenverte föld, amely nem mozog, amelyet megművelni muszáj, de megélni belőle nemigen lehet. Ott van a jószág, amelyet tartani drága, röghöz kötöttséget jelent, eladni csak veszteségesen lehet. Vagy sehogy. [...]
(Szále László: Rossz reflexek. Magyar Hírlap, 2005. február 24.)

[...] Németh agrárminiszter az uniós kifizetések rendszeréből a semmit örökölte polgári elődjétől, azaz a pénzek fogadásának szisztémáját elfelejtették felépíteni. Ez igaz, de a rohammunka közben is érdemes igazat mondani: ha felgyorsítják a kifizetéseket, akkor az jelentse azt, hogy hamarabb fizetnek. A teszetoszaság a miniszter székébe is kerülhet, nem mintha ez megoldana bármit. [...]
(Szerkesztőségi álláspont: Zúg a traktor. Magyar Hírlap, 2005. február 24.)

[...] Az MSZP elnöke, aki a hét elején még sajnálkozott, a hét végén már ellentámadást vezényelt. "Az MSZP a gazdák tüntetése mögött szélsőjobboldali politikai akciót lát, és egyetért azzal, hogy a földművelésügyi minisztérium felfüggesztette a tárgyalásokat. A gazdák vagy elhatárolódnak a tüntetéstől és akkor tárgyalunk, vagy tüntetnek, de amíg ezek a politikai akciók folynak, tárgyalás nincs" - mondta Hiller, önkéntelenül is elismerve, hogy a kormányoldal szüntette be a megbeszéléseket. [...]
(Ugró Miklós: Hangulatkeltés. Magyar Nemzet. 2005. február 28.)

[...] Szakmai szempontból a gazdatüntetés különösen tragikus, mert az álságos kormányzati agrárpolitika miatt a gazdák zöme még csak nem is sejtheti, hogy mai ellehetetlenítésük csak előjátéka a nemzeti agrárstratégia címén megtervezett egzisztenciális megsemmisítésüknek. Ez az állítás nem látnoki jóslat, és a legkevésbé sem túlzás. [...]
(Tanka Endre: Gazdatüntetés és nemzeti agrárstratégia. Magyar Nemzet, 2005. március 01.)

[...] Mindezek fényében a demonstráló gazdák elkeseredése mindenképpen érthető. Követeléseik jó része indokolt és megalapozott. Főleg azok, amelyek a területalapú támogatások kifizetésének elhúzódásával kapcsolatosak. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal vezetője október-novemberi kifizetést ígért a gazdáknak, de legtöbbjük még januárban is csak terület-egyeztetésre felszólító levelet kapott pénz helyett. A hitegetés az óta is folytatódik. Naponta halljuk, hogy 120 ezer, már 150 ezer, aztán 170 ezer gazda kapta meg járandóságát a 230 ezerből. Nem vitatja ezt senki, de nem is vigasztalja azokat, akik máig sem jutottak hozzá. A ténylegesen kifizetett összeg egyébként töredéke a teljes közvetlen támogatásnak, mivel a nagyüzemek és a nagyobb területen gazdálkodó magángazdák közül alig néhányan kapták meg a támogatást, miközben szlovén, szlovák, cseh és lengyel társaik már januárban hozzájutottak a teljes összeghez. [...]
(Raskó György: Agrárválság s az erős forint. Népszava, 2005. március 01.)


A gazdák budapesti demonstrációját bíráló vélemények

[...] Tény, hogy február 28-ig lehetetlen lesz már a támogatások zömét kifizetni - de az FVM államtitkára szerint március végére kevés kifizetetlen igény maradhat. Sok mindent lehet az okok között megemlíteni - aki visszafelé akar mutogatni, annak csak a Fidesz-kormány idejéig kell visszatekintenie. [...]
(Tanács István: A műhold nem kománk. Népszabadság, 2005. február 19.)

[...] Izmozás folyik persze, ki kit győz le alapon, és miután a tavaszi munkák tavasz hiányában még nem kezdődhettek el a földeken, megértem, hogy el kell ütni valamivel az időt a bűnös fővárosban. De félre a rosszindulatú cinizmussal: a gazdáknak (vagy fogalmazzunk így, hátha pontosabb: a földtulajdonosoknak) valóban lehetnek jogos panaszaik nemcsak istennel, az időjárással, a világpiaccal, az Európai Unióval, a multikkal, a nagy kereskedelmi láncokkal meg a közvetítő kereskedőkkel, hanem a kormánnyal szemben is, utóbbi ugyanis nem volt képes rendesen megszervezni, hogy az uniós támogatások eljussanak hozzájuk. Hiába, a kormányok már csak ilyenek, általában rosszul szervezik meg önmagukat, hivatalaikat és az országot, minek következtében a választók adandó alkalommal leváltják őket. Lehet persze, hogy valójában nem is a kormányokkal van baj, hanem velünk, mi, magyarok vagyunk abszolúte szervezetlenek, egyénieskedésben (és kimagasló egyéni teljesítményben) viszont annál jobbak, na mindegy, hagyjuk a nemzeti karakterológiát. [...]
(Bolgár György: Az utolsó gazda oltsa el a villanyt. Népszava, 2005. február 25.)

[...] Hogy valaki agrárpénzhez jusson, be kell jelentkeznie a nyilvántartásba, nagyon pontosan megmondania hol, mekkora területen, mit termel. Ezt az uniós rendszerben kötelezően ellenőrzik. A baj ott kezdődik, ha ugyanarra a területre többen is beadják a kérelmet - ezt a kifizető hivatal visszadobja. És nálunk ez történt az esetek negyedében. Mert mi azért szeretünk ügyeskedni. Kicsit kikerekítjük azt a földet, kicsit hozzárajzolunk a térképen. Csakhogy ez most nem megy: jön a műholdas ellenőrzés és megbuktunk. A felvett pénzt pedig adó módjára szedik tőlünk vissza, sőt még a rendszerből is kizárhatnak. [...]
(Tamás Gábor: Szántóverseny. Népszabadság, 2005. február 26.)

[...] Az én barátom azt is mondta, hogy a gazdák egy jó része azzal a kötött mandátummal érkezett, hogy "kormánybuktatásig kitartani!". Azt ő onnan tudja, hogy pálinkaközi állapotban neki mondták. És azt is, hogy államilag támogatott gázolajjal a legjobb tüntetni járni... Akadnak egyesek, akik azt mondják, hogy a gazdák egyáltalán nem is akarnak megegyezni. Tévednek! Ők igenis. Csak nem most. Előbb ugyanis még le kell zárniuk az utakat, afféle új taxisblokádként. (Mert akkor a gazdáknak még nem voltak milliós traktoraik.) [...]
(Veress Jenő: Dáridó. Népszava, 2005. február 26.)

[...] Az agrárdemonstráció csak kisebb részben szól a mezőgazdaságról - tényleges tartalma a hosszú választási kampányt bevezető politikai kóstolgatás, bár annak lehet, hogy torkos. A szakmai kérdésekben rég megegyezhettek volna: a kormány azt fogja megadni, amit muszáj megadnia, de már jóval korábban is megadhatta volna. Jakab Istvánék pontosan tudják ezt, de többet akarnak. Szakmai kérdésként követelik mindannak a pótlását, amit az elmúlt tizenöt évben elmulasztottak a kormányzatok - és mivel ez természetesen itt és most teljesíthetetlen, ebből következően azt szeretnék, hogy az elutasított követelések politikai ódiuma a Gyurcsány-kormányra hulljon vissza, és ezáltal javuljanak a jobboldal választási esélyei. [...]
Ezt a célt szolgálták mindazok a változások, amelyek az idei gazdademonstrációt a korábbi évek hasonló megmozdulásaitól megkülönböztették: például a budapesti helyszín, amely állandó médiafigyelmet biztosít. A korábbiaknál profibb volt a szervezés, és idén nyíltan működött a pártpolitikai támogatás is. Ám amit nyertek a budapesti jelenléttel a médiában, azt elvesztették társadalmi támogatásban: a gazdák ügye miatt nem lesz forradalom Budapesten - még akkor sem, ha amúgy a fővárosban is erős az elégedetlenség a politikát és a politikusok teljesítményét illetően. [...]
(Tanács István: Kóstolgatás. Népszabadság, 2005. február 28.)

[...] A Fidesz, amely évekig asszisztált a torgyáni agrár cirkuszhoz máris szemforgatva a gazdák mellé állt. Vagy inkább rájuk. A szombati tüntetés bebizonyította, hogy a termelői érdekképviseletekből alakult Országos Demonstrációs Bizottság (ODB) képtelen volt gátat vetni a szélsőjobb megjelenésének is. A Honfoglalás 2000. és a MIÉP vasárnap délelőttre elfoglalta a gazdák elől a Kossuth teret. A demonstráció szervezői élesen tiltakoztak Hiller István, a szocialista párt elnökének egyébként általánosító és így igaztalan megállapítása ellen, hogy a tüntetések a szélsőjobb politikai szervezkedésének következményei. [...]
(Bihari Tamás: Kinek az érdeke? Népszava, 2005. február 28.)

[...] Az MSZP arra figyelmeztetett, hogy a tüntetés mögött szélsőjobboldali politikai akció van. A Fidesz szerint Gyurcsány Ferenc felelős az ország és Budapest nyugalmáért, ezért nem zárkózhat el a tárgyalásoktól. Aki ezek után azt hiszi, hogy nem pártpolitikai játszma zajlik a Kossuth tér és a Felvonulási tér között, az hibbant. Ha egyszerű halandó végigolvassa, hogy mit is követelnek a gazdák (14 pont), aztán hogy mit ajánl az agrárminiszter (18 pont), láthatja, hogy csupa olyan dologról vitatkoznak most, amiről eddig alig. Nem a tüntetés lett volna tehát a következő lépés, hanem a tárgyalás. Az uniós agrártámogatások rendszere nem egyszerűsíthető le igenre vagy nemre, ezért hideg sátrak helyett már régen meleg tárgyalótermekben kellett volna a késő uniós kifizetésekről és más vitapontokról egyeztetni. [...]
(Szerkesztőségi álláspont: Megállapodni muszáj. Magyar Hírlap, 2005. február 28.)


A gazdák budapesti demonstrációjáról szóló publicisztikák:
Tanács István: A műhold nem kománk; Népszabadság, 2005. február 19.
Nánási Tamás: Temetővé válnak falvaink? Magyar Nemzet, 2005. február 21.
Végh Alpár Sándor: Itt vannak a gazdák; Magyar Nemzet, 2005. február 23.
Tóth Levente: Határ, idő; Népszabadság, 2005. február 23.
Szabó Csaba: Gazdademonstráció, avagy ki mire szánja az energiáit; Magyar Nemzet, 2005. február 24.
Szále László: Rossz reflexek; Magyar Hírlap, 2005. február 24.
Szerkesztőségi álláspont: Zúg a traktor; Magyar Hírlap, 2005. február 24.
Bolgár György: Az utolsó gazda oltsa el a villanyt; Népszava, 2005. február 25.
Tamás Gábor: Szántóverseny; Népszabadság, 2005. február 26.
Veress Jenő: Dáridó. Népszava; 2005. február 26.
Ugró Miklós: Hangulatkeltés; Magyar Nemzet. 2005. február 28.
Tanács István: Kóstolgatás; Népszabadság, 2005. február 28.
Bihari Tamás: Kinek az érdeke? Népszava, 2005. február 28.
Szerkesztőségi álláspont: Megállapodni muszáj; Magyar Hírlap, 2005. február 28.
Tanka Endre: Gazdatüntetés és nemzeti agrárstratégia; Magyar Nemzet, 2005. március 01.
Raskó György: Agrárválság s az erős forint; Népszava, 2005. március 01.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695