Gazdatüntetés (2. rész)

2005-03-14

Az agrárdemonstrációk utolsó hetében a gazdák képviselői több pontban megegyezetek a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal. Március 10-én már csak az ún. állatjóléti támogatások finanszírozásának kérdésében nem értettek egyet a felek. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök több fórumon is hangoztatta, hogy a 293 milliárd forintos agrárköltségvetésen túl nincs lehetőség a gazdák követeléseinek teljesítésére. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal felgyorsította a területalapú támogatások kifizetését, a Kormány pedig ígéretet tett arra, hogy április 30-ig a teljes összeget átutalják.

Háttér
Az agrárdemonstrációk utolsó hetében a gazdák képviselői több pontban megegyezetek a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal. Március 10-én már csak az ún. állatjóléti támogatások finanszírozásának kérdésében nem értettek egyet a felek. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök több fórumon is hangoztatta, hogy a 293 milliárd forintos agrárköltségvetésen túl nincs lehetőség a gazdák követeléseinek teljesítésére. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal felgyorsította a területalapú támogatások kifizetését, a Kormány pedig ígéretet tett arra, hogy április 30-ig a teljes összeget átutalják. Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter azt állította, hogy Pokorni Zoltán, a Fidesz-MPSZ alelnöke egy lakossági fórum helyszínén pártaktivistáknak a következőket mondta: "a gazdatüntetés nem a gazdákról szól, ez már a jövő évi választás része, ezért mi minden támogatást megadunk, hogy minél tovább tartson". Pokorni Zoltán tagadta, hogy a mondat elhangzott és bejelentette: beperli Németh Imrét. Az agrártárca vezetőjének nyilatkozata után a gazdák kijelentették, hogy a továbbiakban a miniszterelnökkel kívánnak tárgyalni. Mind a Fidesz-MPSZ, mind az MDF felszólította Gyurcsány Ferencet, hogy tárgyaljon a demonstrálók képviselőivel. A kormányfő azonban többször leszögezte, hogy szakmai kérdésekben a szakminiszter, azaz Németh Imre képviseli a Kormányt. A demonstrációk nemcsak Budapesten folytatódtak, országszerte félpályás útlezárásokkal tiltakoztak a gazdák, sőt kilátásba helyezték a határátkelők, valamint a fővárosba vezető utak lezárását is.

Összefoglalás:
A gazdák budapesti demonstrációját támogató vélemények:

[...] A követelések nagyobbik hányada azonban mindenképpen jogosnak nevezhető. A gazdamegmozdulásokat a területalapú támogatás kifizetésének elhúzódása váltotta ki. Hónapok óta folyik a vita arról, hogy ki a felelős ezért. A termelők szerint közvetlenül az MVH, de valójában az agrártárca, még konkrétabban maga a miniszter. Németh Imre ezzel szemben rendre arra hivatkozott, hogy a gazdák a hibásak, mivel a ténylegesen megműveltnél jóval nagyobb területre nyújtottak be igénylést.
[...] Demonstrációjuk egyelőre kulturált keretek között folyik, de mi lesz akkor, ha tízezrek döbbennek rá, hogy nem a támogatások kifizetésének elhúzódása az igazi probléma, hanem az, hogy egyre kevésbé van szükség rájuk a termelésben? Én ezt tartom nagyobb kihívásnak, amivel hamarosan szembe kell néznie a magyar nemzetnek, a politikai pártoknak és különösen a mindenkori kormánynak. [...]
(Raskó György: A demonstrációk hava. Népszabadság, 2005. március 2.)

[...] Elképzelhető azonban, hogy nemcsak kormányzati szereptévesztésről, átgondolatlan érdekérvényesítésről, hanem zsákmányszerzésről van szó. Ha ugyanis a gazdálkodók, földtulajdonosok nem juthatnak információhoz az európai átalakulási folyamatokról és forrásszerzési lehetőségekről, akkor nagy részük tönkre fog menni, s megkezdődhet földterületük felvásárlása, illetve életjáradékra váltása, s az így létrejövő nagybirtokok európai uniós forrásokkal való feltöltése. [...]
(Giró-Szász András: Nyomás alatt. Heti Válasz, 2005. március 3.)

A földművelők okkal nehezményezik, hogy az agrárvezetés ígéretei ellenére nem jutottak még hozzá a földművelési támogatások címén nekik járó pénz zöméhez, és hogy épp csak elindult az uniós agrárintervenciós rendszer keretében a gabonafelvásárlás. Egy részük - s többnyire nem azok, akiknek az állam a legnagyobb összegekkel tartozik - ott van a tüntetők között. Érthető idegességük: ezek a hölgyek és urak komoly árutermelők. [...]
(Juhász Pál: Agrárius gondok. Magyar Hírlap, 2005. március 4.)

[...] A gazdálkodó, aki napi kapcsolatban él a földdel, nemcsak egy bizonyos szakmát, hanem speciális életformát is képvisel. Ha tönkremegy, nem egyszerűen foglalkozást, hanem életformát kell változtatnia. A saját identitásától viszont nem lesz képes elszakadni az elöregedő gazdatársadalom. Igaz, a növekvő elkeseredés miatt a vidék következő nemzedéke többnyire már nem mezőgazdaságból szeretne megélni. [...]
(Balavány György: Út a sivatagba. Magyar Nemzet, 2005. március 5.)

[...] Ugyanakkor aprónak látszó, jellemző példaként említhetjük a lapunkban olvasható hírt, miszerint a demonstrálók előtt folyton üres zsebeire hivatkozó földművelésügyi tárca mégis talált annyi pénzt a stelázsin, hogy a miniszter régi munkahelyét és kapcsolatrendszerét jelentő agrárkamarát is kistafírungozza pár száz millióval. Azt a luxust is könnyedén megengedhetjük magunknak, hogy - Brüszszel legnagyobb megrökönyödésére - visszautasítsuk azokat a vidékfejlesztési támogatásokat, amelyekhez a legnagyobb hozzájárulását adja az unió. Nem az a kérdés tehát, hogy van-e pénz. Hanem az, hogy kinek és mire. [...]
(Nánási Tamás: Bokros tudja... Magyar Nemzet, 2005. március 7.)

[...] Hát minek nézik ezek a magyar vidéket? Ilyen pöffeszkedő lekezelés még a kádári tsz-időkben sem járta. Németh Imre miniszter kiszivárogtatott emlékeztetőjében nyíltan bevallják: nem teljesítik a gazdák kéréseit, ellenben politikai szándékként fogják exponálni azokat a nyilvánosság felé. És senki nem vág az asztalra, senki nem kéri ki a provokációt, a gazdák hinni akarnak, mert a jövőjük a tét. A média harcos oldala pedig hallgat és lapít, ha nem hergel mint engedelmes vazallus, hiszen ha nem koncessziót, akkor pénzt vár a magas Portától. [...]
(Seszták Ágnes: Grófok a szérűn. Magyar Nemzet, 2005. március 7.)

[...] A gazdálkodók nem a 293 milliárdos költségvetés dokumentumaiban szeretnének gyönyörködni, ezért szomorúak, hogy ebből tavaly csak 154 milliárd forintot kaptak meg. Az utcákra azért mentek ki, mert a ki nem fizetett tízmilliárdok nekik rendkívüli módon hiányoznak.
[...] A gazdák az utakon és a Felvonulási téren a mínusz 15 fokos hidegben azért olyan állhatatosak, mert nemcsak a jelen helyzetre, de a jövőre vonatkozóan is alkut akarnak kötni az állammal. Aligha hihető, hogy napi négyezer forintért rászedhetők lennének az ácsorgásra a dermesztő hidegben, amint azt miniszter úr nyilatkozta. [...]
(Boros Imre: A vidék jövője forog kockán. Magyar Nemzet, 2005. március 9.)

[...] A forradalmi megemlékezéseknek igazán illő és méltó keretet adna a gazdademonstráció, még akkor is, ha a modern, a nép jólétére hivatkozó "szociáldemokráciának" kínos és kellemetlen.
[...] Tíz nappal ezelőtt a kormány még szélsőjobboldali erőket fedezett fel a háttérben, ám azóta megvilágosodott, és rájött, senki más, csak a Fidesz tehet mindenről. Mintha a gazdák maguktól képtelenek lennének átlátni saját helyzetüket, s felismerni érdekeiket. A kormány szerint kell valamilyen gonosz politikai erő, amely a háttérből hergeli, rútul a saját céljaira kihasználja a gazdákat, akik többnyire nem is sejtik, hogy miféle gaz manipuláció eszközei. [...]
(Ugró Miklós: A háttér háttere. Magyar Nemzet, 2005. március 10.)

Ha én lennék a magyar miniszterelnök, bizony csak leülnék tárgyalni az elégedetlenkedő gazdákkal, mert a napnál is világosabb, másképp esélyem sincs a megbékélésre. A fölény, a gőg és az arrogancia eszközeivel már csak azért sem élnék, mert az csak olaj a tűzre. [...]
(Pilhál György: Ha én Gyurcsány lennék. Magyar Nemzet, 2005. március 11.)

[...] Amikor Tanka Ferenc Gazdatüntetés és nemzeti agrárstratégia című dolgozatában a kormánynak a különböző agrártámogatások terén tanúsított álságos magatartását az úgynevezett nemzeti agrárstratégia következményeként taglalja, amely a kis és középgazdaságokat nem tekinti életképeseknek, és azok 90 százaléka fölött kimondta már a halálos ítéletet (ugyanakkor az EU elvárásait meghaladó módon megkönnyíti a külföldiek ingatlanszerzését), arra is rámutat: ez az agrárstratégia 600-700 ezer kis- és középüzemi gazdától elveszi az életesélyt, és legalább kétmillió vidéki embert a kitaszítottak sorsára juttat. [...]
(Balogh Zsigmond: Ötmillió koldus országa. Magyar Nemzet, 2005. március 11.)

[...] Egyre inkább úgy tűnik, hogy a gazdáknak tanulniuk kellene a francia parasztoktól: útlezárásokkal, kamionborogatásokkal kellett volna kezdeniük. Már karnyújtásnyira volt az egyezség, amikor kiderült: a pár napja már rendezettnek nyilvánított kérdésben az agrártárca nem vállalja a pénzek idei kifizetését, és a költségvetés módosítására sem tesz javaslatot.
[...] Ha a gazdák az első pillanatban lezárták volna a határátkelőket, akkor a miniszterelnök sem sokat gondolkodna az egyezséget egyelőre meghiúsító állatjóléti támogatások gyors kifizetésén. [...]
(Szerkesztőségi vélemény: Felborult az asztal. Magyar Nemzet, 2005. március 12.)

A gazdák budapesti demonstrációját bíráló vélemények:

[...] Ha tárgyalnak, akkor mi végre az erődemonstráció? Kit akarnak megfélemlíteni, kire akarnak nyomást gyakorolni? A kormányra, mondják, hogy vegye komolyan a magyar mezőgazdaság ügyét. Rendben, csakhogy ha nehezítik a közlekedést - és Budapesten ez hatványozottan igaz -, akkor az emberek szimpátiáját, szolidaritását veszítik el. Főleg akkor, ha azt látja, közben nem érdemi dolgokról vitatkoznak, hanem arról, hol és kivel hajlandók tárgyalni. Pedig ezek a lényegtelen kérdések. Egy számít: melyik a legrövidebb és legelfogadhatóbb út a kompromisszumos megállapodásig. [...]
(Kocsi Ilona: Hol a józan paraszti ész mostanában? Népszava, 2005. március 2.)

[...] Elég világosan látható azonban, hogy szombat-vasárnap azért szakadtak meg a tárgyalások, mert a gazdák képviselői nem akartak hétvégén megállapodásra jutni. Nem akarták, hogy a traktorok hétfőn visszainduljanak falura, nem akarták, hogy a Kossuth téri folyamatos hajcihőnek vége szakadjon.
[...] Jakab István és társai végtére tárgyalnak ugyan, de nem elsősorban ezért hoztak több száz traktort és több ezer embert a fővárosba. Hanem azért, hogy mind a Parlament előtt, mind a Városliget szélén minél hosszabb időn át fenntartsák a rebellió hangulatát. [...]
(Mészáros Tamás: Szabad a gazda? 168 Óra, 2005. március 3.)

[...] Becsülendő, hogy egy csoport megszervezi magát, és saját érdekeiért küzd - egy demokráciában az ilyen természetes jelenség. Furcsa azonban, hogy a tüntetők egy része olykor mintha nem kizárólag a saját jól felfogott érdekére figyelne - a politikai lóláb bizony gyakran már kilógott. A pártpolitika beavatkozása elkerülhetetlen, hiszen melyik ellenzéki párt ne működne együtt örömmel a kormány ellen demonstrálókkal? [...]
(Török Gábor: Gazdák és lólábak. Heti Válasz, 2005 március 3.)

[...] Ha jól értjük tehát, a gazdák elhúzódó akcióinak semmi köze a politikához. Még akkor sem, ha a kormánnyal tárgyalnak, még akkor sem, ha a parlamentben politikai vita folyik róluk. Viszont: a katolikus egyház szükségesnek tartja, hogy szolidaritását fejezze ki a demonstrálókkal, egyértelműen az ő oldalukra álljon, s ami még lényegesebb, kifejezze (ezügyben) elégedetlenségét a kormánnyal. A gazda-tüntetés tehát egyházi ügy. Nem úgy, mint az új nyilasok akciói. Hogy ebben az országban még mindig nyilvánosan hirdethetnek fasiszta eszméket, utcára vonulhatnak letűnt eszmék hívei, az nem igényel(t) kommentárt. A püspöki kar képviselője személy szerint ugyan elítélendőnek tartotta, de annyira azért nem, hogy egyháza hivatalosan is hozzászóljon a kérdéshez. Amely politikai, ily módon pedig nem egyházi kompetencia. Ellentétben a mezőgazdasággal. [...]
(Sebes György: Politika. Népszava, 2004. március 4.)

[...] A tárgyalások kezdetén ugyanis a hírek szerint még csak 25 milliárdot akartak a költségvetésen felül, aztán 60-80 milliárdot, s most már 200-220 milliárdnál tartanak. Hiába mondja el újra meg újra a miniszterelnök, hogy nincs plusz 200 milliárd forint a gazdák követeléseinek teljesítésére, mert azt máshonnan kellene elvenni, s ez nem lehetséges. Gyurcsány Ferenc pénteken is azt erősítette meg: csak azt tudják kifizetni, ami jár, ami szerepel a költségvetésben, s azt ki is fizetik. A 200 milliárd forint gyakorlatilag megegyezik a családi pótlékra szánt forrásokkal, vagy kifizetéséhez meg kellene szüntetni a minimálbér adómentességét, illetve emelni a társasági adót. "A kormány ezt nem vállalhatja" - szögezte le Gyurcsány. Tiszta beszéd. Ezek után nehezen érti az ember, mire megy tovább a játék. [...]
(Pór Vilmos: A kecsketáp áfája. Népszava, 2005. március 5.)

[...] A jelenlegi gazda-demonstráció is főleg a pénzről és a politikáról szól. Kevésbé a gazdákról. Pedig ha meg is kapnák az akárhány többlet milliárdot, az sokuk gazdaságának csak a haldoklását hosszabbítaná meg. Valakinek, mindegy melyik oldalról, föl kellene lépnie a Parlament előtt arra a traktor pótkocsira és végre őszintén kellene beszélnie a gazdákkal. Amíg nem késő.
(Bihari Tamás: Rög, valóság. Népszava, 2005. március 7.)

[...] A tárgyalások elnyúlása - akarták, nem akarták - nem nekik kedvez. Az idő előrehaladtával ugyanis a tiltakozó termelőket legsúlyosabban érintő gondok megoldását a kormány egyre könnyebben vállalja. A tárgyalások két hete elég volt arra, hogy a földalapú támogatások mind nagyobb hányadát kifizessék - főképp azoknak a kisebb területet művelő gazdáknak, akik a most demonstrálók derékhadát adták. [...]
(Tóth Levente: Osztás. Népszabadság, 2005. március 9.)

[...] Ha én Jakab István volnék, a gazdák érdekképviseleti szervének vezetője, a demonstráció egyik szervezője, most álmatlanul forognék az ágyamban, attól tartva, hogy nem lesz eredménye az akciónak, a gazdák viszont ezen úgy feldühödhetnek, hogy irányíthatatlanná válik a folyamat, s a traktorok a fővárosban és vidéken is elszabadulnának. Attól még idegesebb lennék, hogy már bombariadó is megzavarhatta a tegnapi tárgyalást, ugyanis ez előrevetítheti a nagyobb bajokat is. Ezért most már pánikszerűen törekednék a megegyezésre, és mindent megtennék azért, hogy a több száz traktor ne zavarja meg a március 15-i ünnepségeket a fővárosban. Érezném, fogy az emberek türelme, s bár elvben még szimpatizálnak a gazdákkal, de a normális élet megzavarása egy idő után megváltoztatja az emberek demokrácia-felfogását. [...]
(Kocsi Ilona: Képzelt szerepek - valóságos gazdatüntetéssel a háttérben. Népszava, 2005. március 9.)

[...] A gazdák nem képviselik a vidéket, nem képviselik az agrárium egészét, s legfőképpen nem képviselik a népet: csak magukat képviselik. Ez persze nem baj, csak éppen őszintén meg kellene mondani - például a nagy frázispuffogtatás helyett.
[...] Nem marad más hátra, mint - némi ellenzéki hátszéllel - kimenni a Kossuth térre, kiabálni, s azt követelni, hogy a Gyurcsány-kormány azonnal hozza helyre, amit a megelőző kormányok, 1990 óta folyamatosan eltoltak. Azonnal, még márciusban. De addig is: fizessen ki a nyugdíjra, egészségügyre, iskolára fordítandó pénzből további százmilliárdokat - "mert addig nem megyünk haza". [...]
(Soós Péter János: Zsil völgyi gazdák? Népszava, 2005. március 10.)

[...] Mert a politika onnan kezdve, hogy a gazdatüntetés kibontakozott, nyomban rátelepedett erre a demonstrációra. Egyáltalában ne titkoljuk, hogy nagy mértékben azért, mert egyes gazdacsoportok a Magyar Gazdálkodók Országos Szövetségének (MAGOSZ) hangütése nyomán nagyon is késznek mutatkoztak arra, hogy elfogadják, sőt kövessék a Fidesz, sőt a Fideszen túli szélsőjobboldali erők útmutatását, mely a minél rosszabb annál jobb elve alapján saját politikai érdekeik szerint azt látta helyesnek, hogy a szigorúan szakmai alapon álló gazdakövetelések helyett "kormánybuktató" Torgyán József egykori rosszemlékű Harag Napjához hasonló tüntetésre sarkaljon, s minden józan tárgyalást eleve zsákutcába vezessen.
[...] A gazdáknak tudniuk kell - és meggyőződésem, hogy a józan többség tudja is - a csütörtöki tárgyalási forduló után semmi értelme tovább húzniuk az időt, mert a kormánynak nincs lehetősége arra, hogy újabb és újabb igényeknek tegyen eleget. Nagyon rossz dolog az, hogy egy az eredeti szakmai kérdésekkel már réges rég nem törődő politikával kollaboráló kisebbség meg tudja akadályozni az ésszerű kompromisszum megszületését, de a forrófejűeknek is tudniuk kell - felelőtlenül és főleg értelmetlenül járnak el. [...]
(Szász István: Kompromisszumra várva. Népszava, 2005. március 11.)

[...] Képzeljük el a helyzetet: kivonul a traktortulajdonos az utcára, mert neki most rossz, nem kapta meg az ígért pénzt. Vár mondjuk a számlájára egymillió forintot, ezzel szemben a nevében folyó tárgyalás, az egész huzavona milliárdos átcsoportosításokban méricskél, amit ő igazából át sem lát. De azt tudja, hogy neki valamit megígértek, és ő azt nem kapta meg. Világos: "monnyon le a kormány". Ezzel az alapvetéssel akár hónapokig is utcán lehet tartani néhány ezer érintett, felkorbácsolt lelkületű gazdálkodót. Különösen, ha még egy erdélyi püspök is szolidáris velük. Ja, meg a polgári körök, a korábban az ellenzéki fővezér mögé pódiumra ültetett publicista, színész - és még ki tudja, ki - további kitartásra biztat. Ezzel ki lehet tartani akár húsvétig, vagy akár tovább is. Hasznos jószág a traktor: nagy, fellobogózva látványos, különösen szokatlan helyeken, lehet vele tüntetni, utat elzárni, persze azért szántásnál is jól jöhet. [...]
(Tamás Gábor: Idusra üzennek. Népszabadság, 2005. március 12.)

[...] Az pedig, hogy a demonstráció élén álló Magosz vezetői közül többen is benne vannak a Fidesz Gazda Tagozatában, szintén csak gonosz belemagyarázás. Mintha ez azt jelentené, hogy ők ott az ellenzéki párt nézeteit képviselnék. Hiszen az iménti példákból is látható, csak a kormány nép-, vidék- és gazdaellenes politikájának következménye, hogy a Fidesz és a Magosz véletlenül mindig ugyanazt mondja. [...]
(Sebes György: Véletlenek. Népszava, 2005. március 12.)

A gazdák budapesti demonstrációját támogató vélemények:

[...] A követelések nagyobbik hányada azonban mindenképpen jogosnak nevezhető. A gazdamegmozdulásokat a területalapú támogatás kifizetésének elhúzódása váltotta ki. Hónapok óta folyik a vita arról, hogy ki a felelős ezért. A termelők szerint közvetlenül az MVH, de valójában az agrártárca, még konkrétabban maga a miniszter. Németh Imre ezzel szemben rendre arra hivatkozott, hogy a gazdák a hibásak, mivel a ténylegesen megműveltnél jóval nagyobb területre nyújtottak be igénylést.
[...] Demonstrációjuk egyelőre kulturált keretek között folyik, de mi lesz akkor, ha tízezrek döbbennek rá, hogy nem a támogatások kifizetésének elhúzódása az igazi probléma, hanem az, hogy egyre kevésbé van szükség rájuk a termelésben? Én ezt tartom nagyobb kihívásnak, amivel hamarosan szembe kell néznie a magyar nemzetnek, a politikai pártoknak és különösen a mindenkori kormánynak. [...]
(Raskó György: A demonstrációk hava. Népszabadság, 2005. március 2.)

[...] Elképzelhető azonban, hogy nemcsak kormányzati szereptévesztésről, átgondolatlan érdekérvényesítésről, hanem zsákmányszerzésről van szó. Ha ugyanis a gazdálkodók, földtulajdonosok nem juthatnak információhoz az európai átalakulási folyamatokról és forrásszerzési lehetőségekről, akkor nagy részük tönkre fog menni, s megkezdődhet földterületük felvásárlása, illetve életjáradékra váltása, s az így létrejövő nagybirtokok európai uniós forrásokkal való feltöltése. [...]
(Giró-Szász András: Nyomás alatt. Heti Válasz, 2005. március 3.)

A földművelők okkal nehezményezik, hogy az agrárvezetés ígéretei ellenére nem jutottak még hozzá a földművelési támogatások címén nekik járó pénz zöméhez, és hogy épp csak elindult az uniós agrárintervenciós rendszer keretében a gabonafelvásárlás. Egy részük - s többnyire nem azok, akiknek az állam a legnagyobb összegekkel tartozik - ott van a tüntetők között. Érthető idegességük: ezek a hölgyek és urak komoly árutermelők. [...]
(Juhász Pál: Agrárius gondok. Magyar Hírlap, 2005. március 4.)

[...] A gazdálkodó, aki napi kapcsolatban él a földdel, nemcsak egy bizonyos szakmát, hanem speciális életformát is képvisel. Ha tönkremegy, nem egyszerűen foglalkozást, hanem életformát kell változtatnia. A saját identitásától viszont nem lesz képes elszakadni az elöregedő gazdatársadalom. Igaz, a növekvő elkeseredés miatt a vidék következő nemzedéke többnyire már nem mezőgazdaságból szeretne megélni. [...]
(Balavány György: Út a sivatagba. Magyar Nemzet, 2005. március 5.)

[...] Ugyanakkor aprónak látszó, jellemző példaként említhetjük a lapunkban olvasható hírt, miszerint a demonstrálók előtt folyton üres zsebeire hivatkozó földművelésügyi tárca mégis talált annyi pénzt a stelázsin, hogy a miniszter régi munkahelyét és kapcsolatrendszerét jelentő agrárkamarát is kistafírungozza pár száz millióval. Azt a luxust is könnyedén megengedhetjük magunknak, hogy - Brüszszel legnagyobb megrökönyödésére - visszautasítsuk azokat a vidékfejlesztési támogatásokat, amelyekhez a legnagyobb hozzájárulását adja az unió. Nem az a kérdés tehát, hogy van-e pénz. Hanem az, hogy kinek és mire. [...]
(Nánási Tamás: Bokros tudja... Magyar Nemzet, 2005. március 7.)

[...] Hát minek nézik ezek a magyar vidéket? Ilyen pöffeszkedő lekezelés még a kádári tsz-időkben sem járta. Németh Imre miniszter kiszivárogtatott emlékeztetőjében nyíltan bevallják: nem teljesítik a gazdák kéréseit, ellenben politikai szándékként fogják exponálni azokat a nyilvánosság felé. És senki nem vág az asztalra, senki nem kéri ki a provokációt, a gazdák hinni akarnak, mert a jövőjük a tét. A média harcos oldala pedig hallgat és lapít, ha nem hergel mint engedelmes vazallus, hiszen ha nem koncessziót, akkor pénzt vár a magas Portától. [...]
(Seszták Ágnes: Grófok a szérűn. Magyar Nemzet, 2005. március 7.)

[...] A gazdálkodók nem a 293 milliárdos költségvetés dokumentumaiban szeretnének gyönyörködni, ezért szomorúak, hogy ebből tavaly csak 154 milliárd forintot kaptak meg. Az utcákra azért mentek ki, mert a ki nem fizetett tízmilliárdok nekik rendkívüli módon hiányoznak.
[...] A gazdák az utakon és a Felvonulási téren a mínusz 15 fokos hidegben azért olyan állhatatosak, mert nemcsak a jelen helyzetre, de a jövőre vonatkozóan is alkut akarnak kötni az állammal. Aligha hihető, hogy napi négyezer forintért rászedhetők lennének az ácsorgásra a dermesztő hidegben, amint azt miniszter úr nyilatkozta. [...]
(Boros Imre: A vidék jövője forog kockán. Magyar Nemzet, 2005. március 9.)

[...] A forradalmi megemlékezéseknek igazán illő és méltó keretet adna a gazdademonstráció, még akkor is, ha a modern, a nép jólétére hivatkozó "szociáldemokráciának" kínos és kellemetlen.
[...] Tíz nappal ezelőtt a kormány még szélsőjobboldali erőket fedezett fel a háttérben, ám azóta megvilágosodott, és rájött, senki más, csak a Fidesz tehet mindenről. Mintha a gazdák maguktól képtelenek lennének átlátni saját helyzetüket, s felismerni érdekeiket. A kormány szerint kell valamilyen gonosz politikai erő, amely a háttérből hergeli, rútul a saját céljaira kihasználja a gazdákat, akik többnyire nem is sejtik, hogy miféle gaz manipuláció eszközei. [...]
(Ugró Miklós: A háttér háttere. Magyar Nemzet, 2005. március 10.)

Ha én lennék a magyar miniszterelnök, bizony csak leülnék tárgyalni az elégedetlenkedő gazdákkal, mert a napnál is világosabb, másképp esélyem sincs a megbékélésre. A fölény, a gőg és az arrogancia eszközeivel már csak azért sem élnék, mert az csak olaj a tűzre. [...]
(Pilhál György: Ha én Gyurcsány lennék. Magyar Nemzet, 2005. március 11.)

[...] Amikor Tanka Ferenc Gazdatüntetés és nemzeti agrárstratégia című dolgozatában a kormánynak a különböző agrártámogatások terén tanúsított álságos magatartását az úgynevezett nemzeti agrárstratégia következményeként taglalja, amely a kis és középgazdaságokat nem tekinti életképeseknek, és azok 90 százaléka fölött kimondta már a halálos ítéletet (ugyanakkor az EU elvárásait meghaladó módon megkönnyíti a külföldiek ingatlanszerzését), arra is rámutat: ez az agrárstratégia 600-700 ezer kis- és középüzemi gazdától elveszi az életesélyt, és legalább kétmillió vidéki embert a kitaszítottak sorsára juttat. [...]
(Balogh Zsigmond: Ötmillió koldus országa. Magyar Nemzet, 2005. március 11.)

[...] Egyre inkább úgy tűnik, hogy a gazdáknak tanulniuk kellene a francia parasztoktól: útlezárásokkal, kamionborogatásokkal kellett volna kezdeniük. Már karnyújtásnyira volt az egyezség, amikor kiderült: a pár napja már rendezettnek nyilvánított kérdésben az agrártárca nem vállalja a pénzek idei kifizetését, és a költségvetés módosítására sem tesz javaslatot.
[...] Ha a gazdák az első pillanatban lezárták volna a határátkelőket, akkor a miniszterelnök sem sokat gondolkodna az egyezséget egyelőre meghiúsító állatjóléti támogatások gyors kifizetésén. [...]
(Szerkesztőségi vélemény: Felborult az asztal. Magyar Nemzet, 2005. március 12.)

A gazdák budapesti demonstrációját bíráló vélemények:

[...] Ha tárgyalnak, akkor mi végre az erődemonstráció? Kit akarnak megfélemlíteni, kire akarnak nyomást gyakorolni? A kormányra, mondják, hogy vegye komolyan a magyar mezőgazdaság ügyét. Rendben, csakhogy ha nehezítik a közlekedést - és Budapesten ez hatványozottan igaz -, akkor az emberek szimpátiáját, szolidaritását veszítik el. Főleg akkor, ha azt látja, közben nem érdemi dolgokról vitatkoznak, hanem arról, hol és kivel hajlandók tárgyalni. Pedig ezek a lényegtelen kérdések. Egy számít: melyik a legrövidebb és legelfogadhatóbb út a kompromisszumos megállapodásig. [...]
(Kocsi Ilona: Hol a józan paraszti ész mostanában? Népszava, 2005. március 2.)

[...] Elég világosan látható azonban, hogy szombat-vasárnap azért szakadtak meg a tárgyalások, mert a gazdák képviselői nem akartak hétvégén megállapodásra jutni. Nem akarták, hogy a traktorok hétfőn visszainduljanak falura, nem akarták, hogy a Kossuth téri folyamatos hajcihőnek vége szakadjon.
[...] Jakab István és társai végtére tárgyalnak ugyan, de nem elsősorban ezért hoztak több száz traktort és több ezer embert a fővárosba. Hanem azért, hogy mind a Parlament előtt, mind a Városliget szélén minél hosszabb időn át fenntartsák a rebellió hangulatát. [...]
(Mészáros Tamás: Szabad a gazda? 168 Óra, 2005. március 3.)

[...] Becsülendő, hogy egy csoport megszervezi magát, és saját érdekeiért küzd - egy demokráciában az ilyen természetes jelenség. Furcsa azonban, hogy a tüntetők egy része olykor mintha nem kizárólag a saját jól felfogott érdekére figyelne - a politikai lóláb bizony gyakran már kilógott. A pártpolitika beavatkozása elkerülhetetlen, hiszen melyik ellenzéki párt ne működne együtt örömmel a kormány ellen demonstrálókkal? [...]
(Török Gábor: Gazdák és lólábak. Heti Válasz, 2005 március 3.)

[...] Ha jól értjük tehát, a gazdák elhúzódó akcióinak semmi köze a politikához. Még akkor sem, ha a kormánnyal tárgyalnak, még akkor sem, ha a parlamentben politikai vita folyik róluk. Viszont: a katolikus egyház szükségesnek tartja, hogy szolidaritását fejezze ki a demonstrálókkal, egyértelműen az ő oldalukra álljon, s ami még lényegesebb, kifejezze (ezügyben) elégedetlenségét a kormánnyal. A gazda-tüntetés tehát egyházi ügy. Nem úgy, mint az új nyilasok akciói. Hogy ebben az országban még mindig nyilvánosan hirdethetnek fasiszta eszméket, utcára vonulhatnak letűnt eszmék hívei, az nem igényel(t) kommentárt. A püspöki kar képviselője személy szerint ugyan elítélendőnek tartotta, de annyira azért nem, hogy egyháza hivatalosan is hozzászóljon a kérdéshez. Amely politikai, ily módon pedig nem egyházi kompetencia. Ellentétben a mezőgazdasággal. [...]
(Sebes György: Politika. Népszava, 2004. március 4.)

[...] A tárgyalások kezdetén ugyanis a hírek szerint még csak 25 milliárdot akartak a költségvetésen felül, aztán 60-80 milliárdot, s most már 200-220 milliárdnál tartanak. Hiába mondja el újra meg újra a miniszterelnök, hogy nincs plusz 200 milliárd forint a gazdák követeléseinek teljesítésére, mert azt máshonnan kellene elvenni, s ez nem lehetséges. Gyurcsány Ferenc pénteken is azt erősítette meg: csak azt tudják kifizetni, ami jár, ami szerepel a költségvetésben, s azt ki is fizetik. A 200 milliárd forint gyakorlatilag megegyezik a családi pótlékra szánt forrásokkal, vagy kifizetéséhez meg kellene szüntetni a minimálbér adómentességét, illetve emelni a társasági adót. "A kormány ezt nem vállalhatja" - szögezte le Gyurcsány. Tiszta beszéd. Ezek után nehezen érti az ember, mire megy tovább a játék. [...]
(Pór Vilmos: A kecsketáp áfája. Népszava, 2005. március 5.)

[...] A jelenlegi gazda-demonstráció is főleg a pénzről és a politikáról szól. Kevésbé a gazdákról. Pedig ha meg is kapnák az akárhány többlet milliárdot, az sokuk gazdaságának csak a haldoklását hosszabbítaná meg. Valakinek, mindegy melyik oldalról, föl kellene lépnie a Parlament előtt arra a traktor pótkocsira és végre őszintén kellene beszélnie a gazdákkal. Amíg nem késő.
(Bihari Tamás: Rög, valóság. Népszava, 2005. március 7.)

[...] A tárgyalások elnyúlása - akarták, nem akarták - nem nekik kedvez. Az idő előrehaladtával ugyanis a tiltakozó termelőket legsúlyosabban érintő gondok megoldását a kormány egyre könnyebben vállalja. A tárgyalások két hete elég volt arra, hogy a földalapú támogatások mind nagyobb hányadát kifizessék - főképp azoknak a kisebb területet művelő gazdáknak, akik a most demonstrálók derékhadát adták. [...]
(Tóth Levente: Osztás. Népszabadság, 2005. március 9.)

[...] Ha én Jakab István volnék, a gazdák érdekképviseleti szervének vezetője, a demonstráció egyik szervezője, most álmatlanul forognék az ágyamban, attól tartva, hogy nem lesz eredménye az akciónak, a gazdák viszont ezen úgy feldühödhetnek, hogy irányíthatatlanná válik a folyamat, s a traktorok a fővárosban és vidéken is elszabadulnának. Attól még idegesebb lennék, hogy már bombariadó is megzavarhatta a tegnapi tárgyalást, ugyanis ez előrevetítheti a nagyobb bajokat is. Ezért most már pánikszerűen törekednék a megegyezésre, és mindent megtennék azért, hogy a több száz traktor ne zavarja meg a március 15-i ünnepségeket a fővárosban. Érezném, fogy az emberek türelme, s bár elvben még szimpatizálnak a gazdákkal, de a normális élet megzavarása egy idő után megváltoztatja az emberek demokrácia-felfogását. [...]
(Kocsi Ilona: Képzelt szerepek - valóságos gazdatüntetéssel a háttérben. Népszava, 2005. március 9.)

[...] A gazdák nem képviselik a vidéket, nem képviselik az agrárium egészét, s legfőképpen nem képviselik a népet: csak magukat képviselik. Ez persze nem baj, csak éppen őszintén meg kellene mondani - például a nagy frázispuffogtatás helyett.
[...] Nem marad más hátra, mint - némi ellenzéki hátszéllel - kimenni a Kossuth térre, kiabálni, s azt követelni, hogy a Gyurcsány-kormány azonnal hozza helyre, amit a megelőző kormányok, 1990 óta folyamatosan eltoltak. Azonnal, még márciusban. De addig is: fizessen ki a nyugdíjra, egészségügyre, iskolára fordítandó pénzből további százmilliárdokat - "mert addig nem megyünk haza". [...]
(Soós Péter János: Zsil völgyi gazdák? Népszava, 2005. március 10.)

[...] Mert a politika onnan kezdve, hogy a gazdatüntetés kibontakozott, nyomban rátelepedett erre a demonstrációra. Egyáltalában ne titkoljuk, hogy nagy mértékben azért, mert egyes gazdacsoportok a Magyar Gazdálkodók Országos Szövetségének (MAGOSZ) hangütése nyomán nagyon is késznek mutatkoztak arra, hogy elfogadják, sőt kövessék a Fidesz, sőt a Fideszen túli szélsőjobboldali erők útmutatását, mely a minél rosszabb annál jobb elve alapján saját politikai érdekeik szerint azt látta helyesnek, hogy a szigorúan szakmai alapon álló gazdakövetelések helyett "kormánybuktató" Torgyán József egykori rosszemlékű Harag Napjához hasonló tüntetésre sarkaljon, s minden józan tárgyalást eleve zsákutcába vezessen.
[...] A gazdáknak tudniuk kell - és meggyőződésem, hogy a józan többség tudja is - a csütörtöki tárgyalási forduló után semmi értelme tovább húzniuk az időt, mert a kormánynak nincs lehetősége arra, hogy újabb és újabb igényeknek tegyen eleget. Nagyon rossz dolog az, hogy egy az eredeti szakmai kérdésekkel már réges rég nem törődő politikával kollaboráló kisebbség meg tudja akadályozni az ésszerű kompromisszum megszületését, de a forrófejűeknek is tudniuk kell - felelőtlenül és főleg értelmetlenül járnak el. [...]
(Szász István: Kompromisszumra várva. Népszava, 2005. március 11.)

[...] Képzeljük el a helyzetet: kivonul a traktortulajdonos az utcára, mert neki most rossz, nem kapta meg az ígért pénzt. Vár mondjuk a számlájára egymillió forintot, ezzel szemben a nevében folyó tárgyalás, az egész huzavona milliárdos átcsoportosításokban méricskél, amit ő igazából át sem lát. De azt tudja, hogy neki valamit megígértek, és ő azt nem kapta meg. Világos: "monnyon le a kormány". Ezzel az alapvetéssel akár hónapokig is utcán lehet tartani néhány ezer érintett, felkorbácsolt lelkületű gazdálkodót. Különösen, ha még egy erdélyi püspök is szolidáris velük. Ja, meg a polgári körök, a korábban az ellenzéki fővezér mögé pódiumra ültetett publicista, színész - és még ki tudja, ki - további kitartásra biztat. Ezzel ki lehet tartani akár húsvétig, vagy akár tovább is. Hasznos jószág a traktor: nagy, fellobogózva látványos, különösen szokatlan helyeken, lehet vele tüntetni, utat elzárni, persze azért szántásnál is jól jöhet. [...]
(Tamás Gábor: Idusra üzennek. Népszabadság, 2005. március 12.)

[...] Az pedig, hogy a demonstráció élén álló Magosz vezetői közül többen is benne vannak a Fidesz Gazda Tagozatában, szintén csak gonosz belemagyarázás. Mintha ez azt jelentené, hogy ők ott az ellenzéki párt nézeteit képviselnék. Hiszen az iménti példákból is látható, csak a kormány nép-, vidék- és gazdaellenes politikájának következménye, hogy a Fidesz és a Magosz véletlenül mindig ugyanazt mondja. [...]
(Sebes György: Véletlenek. Népszava, 2005. március 12.)



A gazdák budapesti demonstrációjáról szóló publicisztikák:

Raskó György: A demonstrációk hava; Népszabadság, 2005. március 2.
Kocsi Ilona: Hol a józan paraszti ész mostanában? Népszava, 2005. március 2.
Giró-Szász András: Nyomás alatt; Heti Válasz, 2005. március 3.
Mészáros Tamás: Szabad a gazda? 168 Óra, 2005. március 3.
Török Gábor: Gazdák és lólábak; Heti Válasz, 2005 március 3.
Juhász Pál: Agrárius gondok; Magyar Hírlap, 2005. március 4.
Sebes György: Politika; Népszava, 2004. március 4.
Balavány György: Út a sivatagba; Magyar Nemzet, 2005. március 5.
Pór Vilmos: A kecsketáp áfája; Népszava, 2005. március 5.
Nánási Tamás: Bokros tudja... Magyar Nemzet, 2005. március 7.
Seszták Ágnes: Grófok a szérűn; Magyar Nemzet, 2005. március 7.
Bihari Tamás: Rög, valóság; Népszava, 2005. március 7.
Boros Imre: A vidék jövője forog kockán; Magyar Nemzet, 2005. március 9.
Tóth Levente: Osztás; Népszabadság, 2005. március 9.
Kocsi Ilona: Képzelt szerepek - valóságos gazdatüntetéssel a háttérben; Népszava, 2005. március 9.
Ugró Miklós: A háttér háttere; Magyar Nemzet, 2005. március 10.
Soós Péter János: Zsil völgyi gazdák? Népszava, 2005. március 10.
Pilhál György: Ha én Gyurcsány lennék; Magyar Nemzet, 2005. március 11.
Balogh Zsigmond: Ötmillió koldus országa; Magyar Nemzet, 2005. március 11.
Szász István: Kompromisszumra várva; Népszava, 2005. március 11.
Tamás Gábor: Idusra üzennek; Népszabadság, 2005. március 12.
Szerkesztőségi vélemény: Felborult az asztal; Magyar Nemzet, 2005. március 12.
Sebes György: Véletlenek; Népszava, 2005. március 12.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695