A Száz lépés programja

2005-05-09

Az MSZP köztársaságielnök-jelölő kongresszusán Gyurcsány Ferenc miniszterelnök meghirdette a "cselekvés, a száz lépés politikáját". A kormányfő azt mondta: új utat kell választani, meg kell változtatni az országot. A miniszterelnök első lépésként április 18-án menesztette Draskovics Tibor pénzügyminisztert, helyét Veres János, a Pénzügyminisztérium volt politikai államtitkára, Gyurcsány Ferenc kabinetfőnöke foglalta el. Gyurcsány Ferenc a váltást azzal indokolta, hogy a száz lépés politikájának keretében javítani kell az együttműködést a kormánypárti frakciókkal. A kormányfő az április 21-i kormányülés után úgy fogalmazott, hogy a száz lépés programjának egyetlen összefoglalható célja, hogy mindenkinek megérje dolgozni Magyarországon. A kormányfő hangsúlyozta, hogy a program fókuszában a foglalkoztatáspolitika, az egészségügy, és a szociális ellátó rendszer kérdései, valamint a gazdaság kifehérítésének szándéka áll.

Háttér
Az MSZP köztársaságielnök-jelölő kongresszusán Gyurcsány Ferenc miniszterelnök meghirdette a "cselekvés, a száz lépés politikáját". A kormányfő azt mondta: új utat kell választani, meg kell változtatni az országot. A miniszterelnök első lépésként április 18-án menesztette Draskovics Tibor pénzügyminisztert, helyét Veres János, a Pénzügyminisztérium volt politikai államtitkára, Gyurcsány Ferenc kabinetfőnöke foglalta el. Gyurcsány Ferenc a váltást azzal indokolta, hogy a száz lépés politikájának keretében javítani kell az együttműködést a kormánypárti frakciókkal. A kormányfő az április 21-i kormányülés után úgy fogalmazott, hogy a száz lépés programjának egyetlen összefoglalható célja, hogy mindenkinek megérje dolgozni Magyarországon. A kormányfő hangsúlyozta, hogy a program fókuszában a foglalkoztatáspolitika, az egészségügy, és a szociális ellátó rendszer kérdései, valamint a gazdaság kifehérítésének szándéka áll. Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke szerint rövid időn belül Magyarország szembe fogja találni magát azzal a helyzettel, hogy az egész Európai Unió legnagyobb munkanélküliségével küzdő államává válik. A pártelnök kiemelte: "100 tyúklépés helyett 2-3 határozott, lényeges lépést kellene tenni." Április 27-én Veres János pénzügyminiszter és Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter bejelentette, hogy a Kormány a Száz lépés politikájának keretein belül 410 milliárd forint értékben indítja el a Sikeres Magyarországért hitelprogramot, amely hosszú lejáratú, kedvezményes kamatozású hitelkeretet biztosít a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak, a nagyvállalkozásoknak, a települési önkormányzatoknak, valamint az agrárvállalkozásoknak. Gyurcsány Ferenc a Népszabadság című napilapnak adott interjúban bejelentette: a száz lépés programjának egyik terve szerint megengednék a kismamáknak, hogy a GYES mellett is dolgozhassanak, azonban hozzátette: így a három év alatt kapható támogatások ennek megfelelően arányosan csökkennének. A kormányfő az MSZP Városligetben tartott majálisán közölte: a száz lépés programja alkalmas arra, hogy egy élhetőbb, nyugodt Magyarországot, egy munkavégzésre ösztönző világot teremtsen. Gyurcsány Ferenc szerint ma Magyarországon a kiskapuk irányítják az életet, ezért, mint mondta egy olyan országot akar, ahol lehet és érdemes is dolgozni. A kormányfő hangsúlyozta: nem a választás a fontos, hanem Magyarország, és ha Magyarország rendben van, akkor a választás is rendben lesz. A miniszterelnök május 2-i parlamenti beszédében bejelentette: az igazságos társadalom megteremtéséhez munkára, szolidaritásra és versenyképességre van szükség, ezért a Kormány át kívánja alakítani a munkanélküli ellátás rendszerét: a jelenleg kilenc hónapig érvényes, legfeljebb havi bruttó 44 ezer forintot jelentő munkanélküli járadék helyett októbertől bevezetné az "álláskeresési támogatást", a "kék munka" lehetőségével akarja megteremteni a magánszemélyeknél alkalmi munkát végzők foglalkoztatási biztonságát. A miniszterelnök elmondta, hogy szigorítani fogják a munkaügyi ellenőrzéseket, létrehozzák a társadalombiztosítás felügyeletét, valamint speciális szabályokat alkotnak az építőiparban, az idegenforgalomban végzett fekete és szürke munka kifehérítésére.

A Kormány Száz lépés programját támogató vélemények

Nagy N. Péter várakozó álláspontra helyezkedik Gyurcsány Ferenc Száz lépés politikájának eredményességét illetően.


[...] A kormányzat viszont érthetően úgy ítéli meg, hogy a tétlenség képzetét kelti az emberekben, és ezért cselekvési kényszert érez. Nehéz eldönteni, hogy ez egy fiatal miniszterelnök politikai tenni akarását tükrözi, vagy a valóságos helyzetet. Tényleg frusztráló, hogy a nagy reformok homokzátonyokra ültek. A közigazgatási reform lassulása benne hagy egy csomó pénzt és lendületet az állami-önkormányzati rendszerben. Az egészségügyi átalakulás blokkolása nem enged be magántőkét és piaci szempontokat. A szociális rendszer - plusz a lakástámogatás stb. - demoralizálóan osztja a keveset oda is, ahol sok van. Persze, hogy megmozgatná a kormányfő Magyarországot, még ha ebből egyelőre csak annyi látszik is, hogy a kormányát mozgatja. A többieket tényleg nehéz: gazdaságilag imponálóan alacsonyak a szlovák adók, csak ennek ára van, például az, hogy külön kell fizetni minden egyes receptért, orvos-beteg találkozásért. Bele lehet az ilyesmibe most csapni? Ha nem, akkor mibe? Mi következhet? Száz tyúklépéssel nem lehet messzire jutni. Száz olyan lépés, amelynek iránya van, viszont már jelezhet valamit. Egyelőre annyi biztos, hogy a "főnök" beszámolt: egy, két, há'. A közönség ismét figyel.
(Nagy N. Péter: Vezér lép, Népszabadság; 2005. április 19.)

Kocsi Ilona szerint Magyarországnak valóban szüksége van a Gyurcsány Ferenc által meghirdetett reformokra, amelyek sikere szükségszerűen érdeksérelemmel jár majd, s így a koalíció győzelme is kérdéses lehet 2006-ban.


[...] Most már csak az a kérdés, valóban lyukas-e az a bizonyos lufi, vagy csak az ellenzék akarja így láttatni. Vagy egyáltalán lufit fúj-e a miniszterelnök, vagy valami másról van szó. A kérdésre egyelőre nincs válasz. Még minden lehetséges. Előfordulhat, hogy a legnagyobb ellenzéki párt frakcióvezetője meglepő éleslátásról tanúskodva hívta fel eme értelmetlen tevékenységre a figyelmet, de az sem zárható ki, hogy pusztán a szokásos, rutinszerű ellenzéki tamáskodásról van szó.
[...] Most úgy látszik, Gyurcsány Ferenc megelégelte a tehetetlenkedést, az óvatos, csak a jövő évi választásokra figyelő politizálást. Megelégelte, hogy szakértők szinte egybehangzóan állították, neki olyan kevés idő adatott meg a miniszterelnöki székben, ami csak arra alkalmas, hogy a kibekkelésre játsszon, hogyha lehet, reformokkal ne rontsa pártja választási esélyeit. A tényleges tetteket korlátozza, merthogy előre lehet tudni, a fontos döntések fájnak is, s e fájdalom egy választáson - némi ellenzéki segítséggel - tűrhetetlenné fokozódhat. Pedig az ország csökkenő versenyképessége változásért kiált. Bokros Lajos volt az a szakértő, aki szerint a kevés idő is elég a reformok elkezdéséhez. Sőt, még a kampányban is jól jöhet, ha a miniszterelnök arról tud beszélni, mi az, amit már elkezdett, amit folytatni akar.
[...] Az biztos, hogy történelmet írna a magyar választások történetében, ha már elindított vagy legalábbis lépésről lépésre megfogalmazott reformprogramokkal kampányolna. Még nagyobb lenne a meglepetés, ha a kampányból az is kiderülne, minden változásnak vannak, lesznek vesztesei. A nagy kommunikációs feladat az emberek meggyőzése lenne, hogy fogadják el a kellemetlenséget is, mert enélkül nem gyorsul be a növekedés.
[...]Mert akármennyire is sikeresek legyenek a reformok - amelyekről egyelőre semmit sem tudunk, tehát csak a megelőlegezett bizalom mondatja velünk ezt a lehetőséget -, olyan nincs, hogy mindenki jól jár. Olyan viszont van, hogy egy ország jár jól. S a közösség sikere az egyénnek is nagyobb teret, boldogulási lehetőséget nyit. Ha Gyurcsány új pénzügyminisztere segítségével ezt a boldogulást tudja hihetően felvázolni, akkor nyert ügye lehet. De csak akkor, ha nagyon megfontoltan, mindent végiggondolva, az embereket tájékoztatva kezd a nagy műveletbe. Reformokat elkezdő tevékenysége ugyan enélkül is hasznos lehet, ám a pártja belebukhat a jövő évi választásokba.
(Kocsi Ilona: Lyukas lufit fúj Gyurcsány Ferenc, vagy határokat szakít át?, Népszava; 2005. április 21.)

Kocsi Ilona szerint komoly hátulütője lehet annak a Kormányra nézve, ha Gyurcsány Ferenc továbbra is általánosságok szintjén beszél a száz lépés politikájáról, még abban az esetben is, ha valóban érdemi reformokra kerül sor idővel.


[...] Hol van program, amely az idő múlásával egyre misztikusabbnak, talányosabbnak tűnik, s amit mindenki emleget, de amiről keveset tud? Gyurcsány Ferenc nagyon elszánta magát valamire. De mire is? Száz lépésre. Ami egyes értelmezések szerint nem is biztos, hogy száz lesz, mert ez amolyan metafora. Remek. Akkor mégis milyen lépések következnek? Az ellenzék "száz tyúklépést" emleget, igaz, ők sem tudnak semmit. A kormánypártiak pedig készülnek a hosszabb parlamenti ülésszakra, merthogy legalább hatvan ponton kell különféle törvényeket módosítani. Milyen törvényeket? Nem tudjuk. De azt már igen, hogy mindez az igazságosabb társadalmat, a versenyképes gazdaságot, a munkahelyek teremtését, a nagyobb biztonságot szolgálja majd. Ez jó. De pontosan hogyan? Mivel? Mikor? Nem tudjuk. A miniszterelnök minderről másfél hete beszélt a szocialisták kongresszusán, az óta csak információmorzsák jutnak el a nyilvánosságig. Pedig felvezetésből ennyi elég volt. A várakozás már túl nagy. Ha sokáig nincs érdemi információ, az érdeklődés elmúlik, s teret nyer az a meggyőződés, hogy Gyurcsány Ferenc csapata valóban a "dumához" ért a legjobban, ahogy azt az ellenzék mostanában gyakran mondja. A túl hosszú felvezetésnek, a túl nagy várakozásnak lehet még egy hátulütője: a publikum többre számít, mint amennyit kap, ezért minden bejelentés csalódást okoz. Még akkor is, ha végül valóban jelentős dolgokba kezd a kormány. Még akkor is, ha valóban olyat tesz, ami választások előtt nem szokás, mi több, egészen megdöbbentő: sok területen egyszerre változtat. Teszi ezt akkor, amikor az eredmények nem, a változtatás kényelmetlensége, bizonytalansága viszont minden bizonnyal a mostani ciklusban lesznek érzékelhetők.
(Kocsi Ilona: Egyszer jó, kétszer elmegy, harmadszor nem, Népszava; 2005. április 27.)

Várkonyi Iván úgy véli, hogy Gyurcsány Ferencnek sürgősen konkrétumokról kell beszélnie és cselekednie is kell a száz lépés politikája kapcsán, mert ezek nélkül az egyébként valóban ígéretesen hangzó tervek újra elsikkadnak megvalósulásuk előtt.


[...] A legnagyobb félelem az, hogy még mindig csak a szavak vannak meg ebből a politikából. Az, hogy "élhetőbb Magyarországot" teremtünk, meg sikereset, ahol érdemes lesz dolgozni, nekem nem jelent semmit. Túl sokszor hallottam már igazságosságról, tervekről és sikerekről. Megvalósítva a fele is elég lett volna ahhoz, hogy az írek járjanak hozzánk tanulmányozni az uniós csatlakozás csodáját. Kétkedve fogadom az új szavakat is - bár azok most elsőször tényleg komoly változtatási szándékra utalnak. Mert - bevallom - az már tetszik, ha a kormányfő a "hazugság országából", a "trükkös Magyarországból" akar élhetőbb országot faragni, és nem csak úgy osztogatva teremtene Kánaánt. Akkor is tetszik, ha - evás munkavállalóként - magam is a trükkök haszonélvezője vagyok. De szerettem már az igazságosabb lakástámogatási rendszer elvét, a középosztálynak kedvező állami pénzkiszórási rendszer felszámolásának korábbi gondolatát is - és abból csak egy Fészekrakó lett: nagy osztogatás keveseknek óriási marketingkampánnyal.
[...] Három eset van. Az egyik, hogy a kormány jól titkolja a terveit. A másik, hogy nincs is több ötlet. A harmadik, hogy van, de - szokás szerint - politikailag kockázatosnak tartják a megvalósítását. Az első variációban csak reménykedhetünk, a másik kettő a kormány és a miniszterelnök kudarcát jelenti. Mert az mindegy, hogy az apparátus szellemi renyhesége vagy az MSZP-frakció politikai gyávasága okozza-e: ha a lépések helyett a kormány csak tipegni fog, alighanem vége a dalnak.
(Várkonyi Iván: Nyitány, Népszabadság; 2005. május 2.)

A Magyar Hírlap szerint Gyurcsány Ferenc elképzelései elviekben támogathatóak, még ha egyelőre sok konkrétum nem is látszik belőlük, így az sem, valóban eredményesek lehetnek-e.


[...] Gyurcsány az ellenzékhez: "Próbáltam jegyzetelni, hogy milyen javaslataik voltak a foglalkoztatás bővítésére, a munkanélküliség csökkentésére. Nem sikerült leírni." Áder a kormányfőhöz: "Nekünk sem!" A Magyar Hírlap mindkettőjükhöz: "Nekünk sem." Pedig napon figyeltük tegnap a kormányfőt a parlamentben. Mind a tizenkilenc percet és ötvennyolc másodpercet.
[...] Pedig szólhatott volna például arról a bizonyos száz lépésről - ha már ezt ígérték -, de erről nem szólt, illetve részben mégis: megtudtuk, hol a kormányfő ezen a héten már tényleg megmondja, mit kell csinálni. Azt, amitől ez tíz- és tizenötmillió (ki mondta, hol nem kell kettős állampolgárság?) sikeres magyar ember országa lesz. Így azután a tegnapi nap leginkább ismét Gyurcsány Ferencről szólt, és az erős fiúról: nemcsak az ország gazdasági helyzetével van itt gond, zűr van a válságterv körül is. Például az, hogy nincs is ilyen. Vagy ha van, akkor nyilvánvalóan kivitelezhetetlen. Esetleg ha mégis kivitelezhető, akkor a párton nem sikerült átverni. Vagy ha még el is fogadják a Köztársaság téren, egyszerűen olyasmi van benne, ami felér egy politikai harakirivel, s nem mernek előállni vele. Egészében semmiképp. Tehát adagolnak.
[...] Amúgy az ötletek nem rosszak: effajta szemléletváltást sugallnak, nemcsak tiltanak, de ösztönöznek is, s így kicsit több esélyt nyújthatnak a feketemunka visszaszorítására. Még nem nagyon látjuk, hogy lesz ebből nap a jólét, de elismerjük, több elképzelés van bennük, mint ha a százból harmadik lépésként, mondjuk, szegény Csizmán Gábort rúgta volna ki a kormányfő.
(Szerkesztőségi álláspont: Üres lapok, Magyar Hírlap; 2005. május 3.)

Sebes György szerint a csak általánosságok szintjén ismert program is több jót ígér, mintha ennyi sem lenne, ráadásul ennek megvalósításában a kormányfő - komoly gesztust gyakorolva - számít az ellenzék munkájára is.


[...] A miniszterelnök elmondta első javaslatait a száz lépés programjából. Gyurcsány Ferenc alapgondolata: olyan világot kell teremteni, ahol lehet is dolgozni, és meg is éri. Ehhez több konkrét terv párosul, például a munkavégzést gátló akadályok lebontása, a munkanélküli ellátás felváltása az álláskeresési támogatással, vagy az úgynevezett fekete- és szürke munka kifehérítése. Természetesen mindez még sok fórumot megjár majd, kormányhatározatok és törvénymódosítások is kellenek bevezetésükhöz. Ha úgy tetszik, még csak beszélnek - vagy az ellenzék kedvenc kifejezésével: dumálnak - róla, de ha ezt sem tennék, még kevésbé jutnának el a megoldáshoz.
[...] Mindenesetre a Fidesz elnöke - üdvözlendő módon - arra szólította fel pártja parlamenti képviselőit, segítsék a munkanélküliség csökkentését szolgáló javaslatokat, még ha a kormány fogalmazza is meg őket. Orbán Viktor délelőtt beszélt erről, a plenáris ülésen nem volt ott, de Áder János frakcióvezető hozzászólásából nem úgy látszott, hogy megfogadta "főnöke" tanácsát.
[...] Tulajdonképpen ez a hozzáállás szót sem érdemelne, ha a miniszterelnök nem említ egy nagyon is figyelemreméltó dolgot viszontválaszában. Gyurcsány Ferenc ugyanis oda nyilatkozott, hogy "felelős ország csak felelős kormányzással és felelős ellenzékkel épülhet". Ez pedig nemcsak azt jelezte, hogy kormánya kész a cselekvésre, hanem azt is, hogy - minden támadás ellenére - számít az ellenzék hasznos és segítő ötleteire.
(Sebes György: Ünnep és munka, Népszava; 2005, május 3.)

A Kormány Száz lépés programját bíráló vélemények

Cséfalvay Zoltán szerint a Kormány rossz időben indította el a reformsorozatot, mivel azt a ciklus elején szokás, továbbá a lépések eredményességét gátolja a változásra egyelőre képtelen közgondolkodás is.


[...] Draskovics leváltása nyílt beismerése annak, hogy a folyamatos, félévente ismétlődő kiadási lefaragások, azonkívül, hogy az érintett területeken komoly feszültségeket okoznak, szinte semmivel sem javítják az eleve rosszul kalkulált költségvetés helyzetét. Nem is javíthatják, mert a folyamatos megszorítások egy lefelé húzó spirálba vezetnek.
[...] Ám valódi reformokat az új pénzügyminisztertől se várjunk. Veres János kinevezése mellett ugyanis a legfontosabb és leggyakrabban hangoztatott érv az volt, hogy elődjénél jobb és szorosabb kapcsolatok fűzik a nagyobbik kormányzó párthoz. Ha pedig ez igaz, és miért kételkednénk a nagyobbik kormánypárt felelős politikusainak szavaiban, akkor mindez csupán annyit jelent, hogy olyan ember kell a kasszához, aki megérti a képviselők és a képviselőjelöltek szavait.
[...] Az új pénzügyminiszter hivatalos feladata persze ennél több, az úgynevezett száz lépés politikájának végrehajtása. Olyannyira, hogy a száz lépesből a legelső éppen saját kinevezése volt. További kilencvenkilenc lépésről ma még keveset tudni, most dolgoznak rajta lázasan a tárcák. A százas pedig, úgy tűnik, kultikus szám lett a szocialistáknál. Százzal kezdték, a száznapos, jólétinek nevezett osztogatással, és százzal végzik, az állítólagos reformokat előkészítő vagy azokat pótló lépéssorozattal. Természetesen szívük joga, hogy ragaszkodjanak egy ilyen szép kerek számhoz. De az már sajnos mindannyiunkra tartozik, hogy időközben összekeverték a százasokat. Tőlünk nyugatra a kezdő politikusok is tudják, hogy ezeket a százasokat fordított sorrendben kell alkalmazni: a kormányzati ciklus legelején jönnek a reformok, akár száz lépésben, majd a ciklus vége felé jóléti intézkedések, akár száz napba sűrítve. Nálunk viszont előbb osztottak hozomra, a költségvetés hiányára, majd az állam adósságára, és csak most próbálkoznak olyan lépésekkel, amelyek a költségvetés kiadási és bevételi oldalait rendezhetnék. Ahhoz, hogy ennek a kommunikáción kívül valami látható eredménye is legyen, valószínűleg túl későn.
[...] A miniszterelnök szavaiból azért annyi máris kiderült, hogy a száz apró lépésnek nevezett ötletrohammal végérvényesen kormányzati szintre emelik a robinhoodizmust: a maguk által igazságosnak és szocialistának nevezett újraelosztási politikát, amely a gazdagoktól veszi el pénzt, majd az arra rászorulóknak juttatja vissza. A hiány és az adósság ugyanis tovább már aligha növelhető, ezért pusztán a költségvetés fenntartásához, az apró lépések ígéreteihez pedig még inkább valahonnan bevételre kell szert tenni. Bevételre szert tenni, azaz elvenni, ahogyan ezt a miniszterelnök már meg is üzente, csak a felső középosztálytól, annak jövedelmeinek megcsapolásából lehet.
[...] Mindaddig, amíg az ország közgondolkodásában nem válik meghatározóvá az egyéni felelősség, addig nem lesz itt semmilyen államháztartási, egészségügyi vagy önkormányzati reform. Mindaddig, amíg gondolkodásunkban az eltartottak országa áll, csak a kormányzati robinhoodizmus marad. Addig évente váltogathatjuk a pénzügyminisztereket.
(Cséfalvay Zoltán: Kései Robin Hoodok gazdaságpolitikája, Magyar Nemzet; 2005. április 25.)

Szajlai Csaba szerint elgondolkodtató, hogy miközben Bokros Lajos is válságközeli-helyzetről, valamint ciklusokon átívelő reformok szükségességéről beszél, a 100 lépés programmal mindössze csak választási célokat szolgáló, a költségvetési politikát fellazító intézkedéssorozat születik.


[...] Most azt vizsgáljuk, hogy Draskovics Tibor kirúgása, továbbá a százlépéses program meghirdetése milyen gazdasági-pénzügyi környezetben is zajlott-zajlik le, s mi várható a 2006-os országgyűlési választásokig. Mielőtt analizálnák a helyzetet, nézzük, miként is vélekedik a nagy klasszikus, azaz Bokros Lajos. Nos, a Horn-kormány második pénzügyminisztere szerint ésszerűtlen a magyar költségvetés, elodázhatatlan az adóreform, az egészségügy és az oktatás reformja. A saját magáról elnevezett megszorító csomag főfelelőse úgy tartja, hogy felelőtlenség, ha a politikusok választást akarnak nyerni minden áron, akár a jövő kárára is.
[..]Az új pénzügyminiszter mozgásterét persze kíméletlenül szűkítik a makrogazdasági adatok; az inflációt leszámítva minden fontosabb területen pocsék a helyzet. S akkor még nem szóltunk a regionális eltérésekről, a nyugdíjak alakulásáról, a minimálbérről, a munkanélküliség növekedéséről és az állami beruházások állapotáról - a választások előtt mindenkinek juttatni kell valamit. A 100 lépés programja tehát nem a Bokros Lajos által is szorgalmazott, ciklusokon átívelő projekt lesz, hanem a 2006-os választásokat előkészítő költségvetési politika fellazítása, amelynek különböző elemeit apránként dobják majd a "nép" elé. Kérdés, kinek lehet ebből majd csipegetni.
(Szajlai Csaba: Kincstári pesszimizmus, Magyar Nemzet; 2005. április 27.)

Tóth Ákos álláspontja szerint egyfelől helyesek a kormányfő által kitűzött célok, másfelől azonban kérdéses, hogy ha nincsenek meg az előkészített javaslatcsomagok, hogyan fognak azok idő hiányában megvalósulni, ha pedig megvannak már rég, miért csak most áll elő velük.


[...] Javaslatok lesznek, az bizonyos, de mit kezdenek velük? E kérdés jogosságát támasztja alá az, hogy például azt a családpolitikai anyagot, amit most Gödön tárgyalt a kabinet, ugyanez a kormány egyszer már elvetette.
[...] Jó volna tudni, vajon a száz lépés programjába bevont tárcáknak vannak-e hasonló módon előkészített, egy mozdulattal előszedhető javaslatcsomagjaik? Ha vannak, az meglehetősen nagy baj, mert akkor eddig miért nem szedték elő őket? Ha nincsenek, akkor elég nehéz megérteni, mi motiválta a kormányfőt arra, hogy az államfőjelöltet választó szocialista kongresszuson, mindenkit meglepve, bejelentse a száz lépés programját, nem kis zavart okozva ezzel a minisztériumokban. Az ilyen programokban épp az a probléma, hogy valamilyen szinten össze kellene érniük, vagyis jó volna, ha a száz lépést a jobb és a bal láb egy irányba tenné.
[...] Sürget az idő, és Gyurcsány Ferenc ezt jól érzi, miként azt is, hogy kormánya leült. A pártba és a kormányba is új életet kell lehelni. Nézzük az utóbbit: nyilvánvalónak tűnik, hogy az új minisztereket meghatározott feladatra alkalmazta a kormányfő.
[...]A kormányba talán sikerül életet lehelni, de vajon sikerül-e a szocialista pártba? És Gyurcsány Ferenc dolga ez? Annyiban mindenképpen, hogy az MSZP-t oda kell állítania a száz lépés programja mögé, máskülönben elbukik. Ehhez viszont olyan programra volna szükség, ami mögé - Hiller István szavaival élve - egy modern baloldali párt nyugodtan odaállhat, akár fölvállalva, hogy el is bukhatja, de legalább egy olyan program, amiért érdemes volt áldozatot hozni. Egyelőre nem világos, hogy a száz lépés ilyen irányba mutatna.
A kormányfőt igencsak sürgeti az idő, és - erre lehet következtetni a száz lépés kapkodónak tűnő bejelentéséből - maga sem szeret sokat tépelődni, sokkal inkább határozottan belevágni a dolgok közepébe. Ezúttal talán érdemes volna még egy kicsit tépelődni, hadd jegecesedjenek ki az elképzelések.
(Tóth Ákos: Négyszázon százzal, Népszabadság; 2005. április 28.)

[...] A "száz lépés" programja éppúgy Gyurcsány nevéhez tapad, mint elődjéhez a "száz nap"- azzal a különbséggel, hogy most előbb volt az elnevezés, a konkrétumok pedig majd csak menet közben alakulnak ki. Az érdeklődést így egy ideig fent lehet tartani, az elfogadott intézkedések súlyát azonban a közvélemény majd a várakozásokhoz méri. Márpedig napon sokfelé lehet elindulni az egészségügyben, a szociálpolitikában, a közigazgatásban is a "már nem a helyben topogás, de még nem mélyreható átalakítás" jelében. Az idő viszont egyre rövidebb ahhoz, hogy a választásokig megtett utat tényleges haladásnak lehessen érzékelni.
(Szerkesztőségi álláspont: Mozgásban tartja kormányát, Figyelő; 2005. április 28.)

Ugró Miklós szerint Gyurcsány Ferenc ismét csupán "ideológiai körítéssel" tálalt, helytelen diagnózison alapuló politizálást folytat, s ebből következően a felvázolt elgondolások sem lehetnek helyesek.


Megint eleresztett a miniszterelnök egy olcsó lufit, amiről váltig azt állítja, hogy zeppelin. Gyurcsány szeretné elhitetni velünk, hogy a száz lépés programnak elkeresztelt fejvesztett kapkodás (végső soron újabb megszorító csomag) valójában tudatos országépítő tervezet. A kormányfő már tavaly augusztusban, amikor még a párt üdvöskéjeként éppen hátba döfte Medgyessyt, határtalan önbizalommal érzékeltette, hogy az ország sorsának jobbítására halovány elképzelése sincs. Akkor azt állította, előbb támogatókat szerez programjához, s csak azután ismerteti. Ez a metódus egyszer már bejött neki, most ismét megpróbálja eljátszani a diszkrét, ám koncepciókban dúskáló államférfit. A száz lépés nagyjából száz fontos kormányzati intézkedést sejtet, de konkrétan még nem kíván róluk beszélni, általánosságban is csak annyit árulhat el, hogy mindenkinek bődületesen jó lesz.
[...] Az ideológiai hablatyot már hallhattuk néhányszor: az állam rosszul költ szociális célokra, ugyanakkor kevésbé tudja befolyásolni a gazdaságot, a társadalmat, a többség által megélt körülményeket. Ez a jelenlegi koalíció által irányított államra igaz is, ezért nem értjük, hogy a magatehetetlen, az ország vezetésére alkalmatlan társaság milyen alapon szedi be folytonosan növekedő adóinkat, s a kizsarolt pénzeket hová herdálja el. Netán a "trükkös Magyarország" kifejezés alatt Gyurcsány az államot, a kormányt, a koalíciós pártok pitiáner ügyeskedőit s elsősorban saját magát érti, és nem a lakosság egészét? Mert így van valóságalapja és értelme. Ahogy Gyurcsány próbálja beállítani, úgy nincs.
[...] Amennyiben a kormányfő az igazságos Magyarország érdekében korlátozni szeretné az ügyeskedők mozgásterét, a saját háza táján kezdhetné a rendrakást, akár visszamenőleges hatállyal is, hiszen nem volna "korrekt eljárás", ha a híveinek és követőinek megtiltaná, hogy azon az úton járjanak, amelyiken ő maga is otthagyta lábnyomát. Annak hiányában a száz lépés legjobb esetben is helyben járás lesz, vagy hisztérikus toporzékolás, de leginkább újabb visszalépés a kontraszelektált, igazságtalan, "trükkös Magyarország" felé, amelyik nekünk az életünk terévé, nekik viszont az életükké vált.
(Ugró Miklós: Trükkös Magyarország, Magyar Nemzet; 2005. május 2.)

[...] A miniszterelnök hétfői gyászos parlamenti szereplése azonban kétségessé teszi a szememben: ezekkel a továbbra is homályban maradó lépésekkel fel lehet-e jutni valaha a képletes Nagyamerikába, vagy legalább a köztes Kisamerikába. Gyurcsány időközben a számmisztikát is feladta: a száz lépést szerinte immár nem konkrétan kell érteni, hogy az kilencvenkilenc meg százegy közé esik, hanem úgy, hogy sokat lépdelünk. Ettől féltem. Ez a linkóci, előremenekülő fiók-Churchill vért, verejtéket és könnyeket ígér, cserébe viszont garantáltan nem jutunk el sehova. Volt ugyebár hangzatos választási program, lett belőle szűkített Medgyessy-féle kormányprogram, abból butított Gyurcsány-kormányprogram, most meg ez a konfúz totyogás, egy évvel a választás előtt. Ha komolyan vennénk, három napra jutna egy tyúklépés. Pedig senki nem veszi komolyan; még a józanabb szocialisták sem - kivéve a blöffölő gyalázathoz az utolsó töltényig asszisztáló, a liberális alapelveket meghazudtold SZDSZ-t, amelynek a birodalmi lépegető minden újabb napja haladék.
(Csontos János: Száz lépés, Magyar Nemzet; 2005. május 3.)

A Kormány Száz lépés programjával foglalkozó publicisztikák
Nagy N. Péter: Vezér lép, Népszabadság; 2005. április 19.
Kocsi Ilona: Lyukas lufit fúj Gyurcsány Ferenc, vagy határokat szakít át?, Népszava; 2005. április 21.
Cséfalvay Zoltán: Kései Robin Hoodok gazdaságpolitikája, Magyar Nemzet; 2005. április 25.
Szajlai Csaba: Kincstári pesszimizmus, Magyar Nemzet; 2005. április 27.
Tóth Ákos: Négyszázon százzal, Népszabadság; 2005. április 28.
Szerkesztőségi álláspont: Mozgásban tartja kormányát, Figyelő; 2005. április 28.
Várkonyi Iván: Nyitány, Népszabadság; 2005. május 2.
Ugró Miklós: Trükkös Magyarország, Magyar Nemzet; 2005. május 2.
Szerkesztőségi álláspont: Üres lapok, Magyar Hírlap; 2005. május 3.
Sebes György: Ünnep és munka, Népszava; 2005, május 3.
Csontos János: Száz lépés, Magyar Nemzet; 2005. május 3.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695