Száz lépés programja (2. rész)

2005-05-10

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök május 4.-én közölte, hogy adócsökkentést tervez a Kormány, ha beválnak a száz lépés programjának intézkedései, mivel így a feketegazdaságból bevont pénzeket az adók és járulékok mérséklésére fordítanák. A miniszterelnök emellett olyan újabb lépéseket ismertetett, amelyek az építőipart és a vendéglátás területét érintenék. A miniszterelnök elmondása szerint kötelezően fel kellene tüntetni a vendéglátós számlákon a borravalót, és az építőiparban a tízmillió forint feletti építkezésnél meg kellene határozni a kalákában végzett munka költségeit is. A foglalkoztatásra vonatkozó javaslatokat első olvasatban már megtárgyalta a Kormány, végleges döntés május 18-án várható. Medgyessy Péter volt miniszterelnök a Magyar Közgazdasági Társaság Csongrád megyei közgyűlésén kételkedett abban, hogy a Gyurcsány Ferenc által korábban felvázolt háromszintű egészségügyi ellátórendszert bevezetik a 2006-os választásokig. A volt miniszterelnök szólt arról is, hogy szerinte 2008-ban nyílik lehetőség az egészségügyi reform véghezvitelére.. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke május 6-án úgy nyilatkozott: a száz lépés programkezdeményezéseinek iránya megfelelő, de a liberálisok sokkal radikálisabb változásokat várnak el az egészségügyben. A pártelnök a helyes irányba tett lépések közé sorolta azt a szándékot, hogy készüljön nyilvántartás a járulékfizetésről, és a nem fizetőket zárják ki az ellátás egy részéből. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök május 9-én a Parlamentben ismertette az április 15-én bejelentett száz lépés programjának újabb huszonegy pontját, melyek célja a kormányfő elmondása szerint az egészségügyi ellátás igazságosabbá és eredményesebbé tétele. Gyurcsány Ferenc elmondta: ma az egészségügy területén mindenki elégedetlen, aminek a rendszer igazságtalansága az oka, s ennek következtében a pénz önmagában nem old meg semmit, a struktúrán is változtatni kell.

HÁTTÉR
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök május 4.-én közölte, hogy adócsökkentést tervez a Kormány, ha beválnak a száz lépés programjának intézkedései, mivel így a feketegazdaságból bevont pénzeket az adók és járulékok mérséklésére fordítanák. A miniszterelnök emellett olyan újabb lépéseket ismertetett, amelyek az építőipart és a vendéglátás területét érintenék. A miniszterelnök elmondása szerint kötelezően fel kellene tüntetni a vendéglátós számlákon a borravalót, és az építőiparban a tízmillió forint feletti építkezésnél meg kellene határozni a kalákában végzett munka költségeit is. A foglalkoztatásra vonatkozó javaslatokat első olvasatban már megtárgyalta a Kormány, végleges döntés május 18-án várható. Medgyessy Péter volt miniszterelnök a Magyar Közgazdasági Társaság Csongrád megyei közgyűlésén kételkedett abban, hogy a Gyurcsány Ferenc által korábban felvázolt háromszintű egészségügyi ellátórendszert bevezetik a 2006-os választásokig. A volt miniszterelnök szólt arról is, hogy szerinte 2008-ban nyílik lehetőség az egészségügyi reform véghezvitelére.. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke május 6-án úgy nyilatkozott: a száz lépés programkezdeményezéseinek iránya megfelelő, de a liberálisok sokkal radikálisabb változásokat várnak el az egészségügyben. A pártelnök a helyes irányba tett lépések közé sorolta azt a szándékot, hogy készüljön nyilvántartás a járulékfizetésről, és a nem fizetőket zárják ki az ellátás egy részéből. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök május 9-én a Parlamentben ismertette az április 15-én bejelentett száz lépés programjának újabb huszonegy pontját, melyek célja a kormányfő elmondása szerint az egészségügyi ellátás igazságosabbá és eredményesebbé tétele. Gyurcsány Ferenc elmondta: ma az egészségügy területén mindenki elégedetlen, aminek a rendszer igazságtalansága az oka, s ennek következtében a pénz önmagában nem old meg semmit, a struktúrán is változtatni kell. A miniszterelnök által bejelentett huszonegy pont között szerepel többek között a sürgősségi osztályok, központi ügyeletek nyitása az ilyen részleggel eddig nem rendelkező területeken, új helikopterbázisok létrehozása, negyven új rohamkocsi és nyolcvan mentőkocsi beszerzése, rákszűrésen résztvevők arányának növelése, megyei és regionális onkológiai központok felújítása, építése, háziorvosi praxisközösségek támogatása s színvonalnövelés érdekében, járulékbefizetés egyéni nyilvántartási rendszerének megteremtése, valamint háromszintűvé teszik az egészségügyi ellátás rendszerét. Pető Iván, az SZDSZ Országos Választmányának elnöke elmondta: pártja támogatja a bejelentett huszonegy pont megvalósítását, azonban hozzátette, hiányolják a nagyobb reformintézkedéseket. Varga Mihály, a Fidesz-MPSZ frakcióvezető-helyettese szerint áttörés helyett most is kommunikációs és PR-offenzíva tanúi lehettek a képviselők a Parlamentben. Az ellenzéki politikus közölte: a kormányfő szavai ismerősek voltak, hiszen három évvel ezelőtt ugyanezt lehetett már hallani, hiszen ugyanezt tartalmazta a Medgyessy-kormány programja is. Varga Mihály szerint a választóknak az a legfontosabb, hogy többet kell-e a jövőben fizetni az egészségügyi ellátásért vagy sem.

A száz lépés programját támogató vélemények:

Aczél Endre szerint az ellenzék ahelyett, hogy a programban foglalt konkrét foglalkoztatáspolitikai elképzelésekkel szemben érdemi vitát kezdeményezett volna a parlamentben, durva támadást intézett a kormányfő ellen.



Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétfőn a parlamentben ízelítőt adott abból, milyen sarokpontjai lesznek "százlépéses" programjában az új foglalkozáspolitikának.
Tizenöt indítványt tett; kétségkívül keveset azoknak, akik a száz lépésről többet akartak tudni, de talán eleget azoknak, akik - végre? igen, végre! - konkrétumokat szerettek volna tudni. A kormányfő tizenöt pontja gyógymódot kínált a "munka világának" néhány közismert, senki által sem tagadott sebére, s e gyógymódokat "filozófiailag" is ("szabaduljunk végre a trükkös Magyarországtól!") megalapozta. A folytatás a szó szoros értelmében elkeserítő volt (...).

Áder János, a Fidesz frakcióvezetője, megszólaló párttársaival egyetemben, még csak kísérletet sem tett arra, hogy akár egyetlen konkrét megjegyzéssel, ellenvéleménnyel illesse a Gyurcsány által elmondottakat. Ehelyett "sercegő lemezről", "az Ezeregyéjszaka meséiről", "üres dumáról" beszélt, mintha nem is hallotta volna a kormányfő fejtegetéseit. Durva volt, de szándékoltan; a szándékot frakciójának dörgő tapsa visszaigazolta.

(...) Engedjék meg nekem, hogy vázoljam a modelljét egy értelmes párbeszédnek (vitának), feltéve, hogy a magyar parlament alkalmas hely erre. Gyurcsány azt mondta, a szakszervezetek legnagyobb örömére, hogy nem engedik meg a minimálbér teljesítménybér általi kijátszását, magyarul: a kvázi-rabszolgabérezést. Ez helyes. De én az ellenzék helyében megkérdeztem volna tőle, tisztában van-e azzal, hogy például a könnyűiparban azért folyamodnak a munkáltatók ilyen trükkhöz, mert különben végképp védtelenek maradnának a kínai konkurenciával szemben? (...)

És innentől fogva folyhatna egy okos vita a szelektív eljárások lehetőségéről, de nem folyik: van helyette recsegő lemez és "maguk hülyének nézik az embereket" meg transzparens. Kár.
(Aczél Endre: Marad, mi volt, Népszabadság, 2005. május 4.)

A Magyar Narancs szerint bár Gyurcsány Ferenc programja a gazdasági racionalitásra alapoz, és úgy is tekinthető, mint a társadalmat "defeudalizáló" intézkedéssorozat; látványos társadalmi felzúdulásra lehet számítani egyes lépések nyomán.



Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétfőn ismertette az Országgyűlésben a százlépéses program néhány elemét. Aki arra számított, hogy végre lehull a lepel a titokzatos kormányprojektről, az csalatkozott: néhány olyan, a foglalkoztatás- és munkapolitikát érintő intézkedéstervről volt szó, amelyet részleteiben akár a kormányfő, akár valamelyik kormánytag elpötyögtetett már az elmúlt hetekben.(...)

Ha Gyurcsány valamiféle "több pénzt mindenkinek, de azonnal, mindegy, hogy miből" típusú vízióval áll elő a választások előtt egy évvel, valószínűleg senki nem lepődik meg. A jelek szerint nincs erről szó: a kormányfő egyértelműen kifejezte, hogy kiszáll a 2002--es kampányban beindított ígérgetésspirálból. Hétfői beszédében lényegében megerősítette ezt. a maguk konkrétságában nem valami eget rengető bejelentések változatlanul a gazdasági racionalitáson alapulnak. (...)

A napszám járulékkötelessé tétele nyilván az agrárbiztosítékot vágja majd ki; és az építési vállalkozók sem fognak csilingelni jókedvükben, amikor kiderül, cégük kellemes jövedelmezőségének az állam holmi közterhek számonkérésével óhajt holnaptál befűteni. És akkor a nagy állami pénznyelők (például a vasút), vagy az államigazgatás átalakításáról nem is szóltunk. A legkevesebb, hogy azok a társadalmi csoportok, amelyeket a program alapelve (hogy tudniillik csináljunk tiszta számlákat, és mindenki dolgozzon) mélyen, pénztárcájukban érint, minden rendelkezésükre álló eszközt megragadnak majd az ellenállásra. Némelyikük komoly befolyással bír - ismerik az utat úgy az ellenzékhez, mint a szocialista párthoz, az állami megrendelésekből nagyra hízott tőkéhez és a nyilvánossághoz; lefogadjuk, az utcát sem lesz nagy kunszt mozgósítaniuk (...).

Ha innen nézzük (bár az eddig nyilvánosságra hozott intézkedések a maguk konkrétságában nem, a hétfői parlamenti Gyurcsány-beszéd elvi indoklása felhatalmaz minket erre, a 100 lépés akár e nagy hatalommal és erős érdekérvényesítő képességgel rendelkező csoportok méretre vágásának is lehet a programja az ország defeudalizálásának. Mely ellen váratlan szövetségek köttetnek majd, és üvöltő demagógia fog kelni a következő hetekben. Miközben Gyurcsány másra, mint a költségvetés és az adófizetők érdekére, e két meglehetősen absztrakt fogalomra hivatkozhat csak. De róla egyelőre hihető, hogy legalább tudja, miről beszél. Az ellenzékről egyre kevésbé. Emelgetik az Országgyűlésben a "Come back, Medgyessy" táblát, és közben azon mulatnak, milyen szellemes fiúk is ők (...).
(A szerk: választási munkaverseny. Magyar Narancs, 2005. május 5. )


Nagy N. Péter szerint szokatlan és merész lépés Gyurcsány Ferenctől, hogy az előző nyolc év kormányzati teljesítményétől elhatárolódik, és hosszú távú bevételekben gondolkodik, hiszen az eddigi kormányoknak inkább az volt a stratégiájuk, hogy a következő ciklusok kárára növelték a kiadásokat.



Lassan idézheti Gyurcsány Ferenc is az orbáni "ami történt, több mint kormányváltás" tételt. Nyilván nem teszi, hiszen a Fidesz elnöke egy szociálliberális koalíció ciklusától határolta el magát a fordulattal, de érdemben nem jár messze ettől. Szombaton már súrolta, kijelentve, hogy nyolc éven át semmittevő kormányaink voltak. Vagyis nemcsak a Horn-kormány utolsó évéről, a teljes Orbán-éráról, hanem Medgyessy kabinetjének ténykedéséről is ez a véleménye Gyurcsány Ferencnek, aki viszont állítja, hogy ezzel tetteket állít szembe. (...) A Fidesz óriási kedvezményeket adott elsősorban a vállalkozó középosztálynak, a Medgyessy-kormány ezt kiegészítette az alkalmazotti középnek adott fizetésemeléssel és a rászorultak segítésével. Az előző két kormány nem célzott meg ellenfélként társadalmi csoportokat, jelenségeket. (...)

Ami most történik, annyira szokatlan - Gyurcsány maga határolta el lépéseit az előző nyolc évtől -, hogy ilyesmire akár egy pártot is lehet szervezni. Ez nehéz évek, csúnya csaták után hosszú távon becsületesebb és könnyebben élhető országot ígérne. A kormányfő viszont a jóléti rendszerváltás ígéretével, az európai szárnyalás reményével választott párt mezében a ciklus utolsó évében vág neki az emelkedőnek. Aki 2006-ban nyer, biztosan hálás lesz neki. Szokatlan ugyanis, amibe belekezdett. A Fidesz például úgy futott neki saját ciklusa hajrájának, hogy költött, a számlát pedig a következő kormányra íratta, s az sem hagyott alább a lendületből. Most ez a kormány harcba bocsátkozik, s ha sikeres lesz, évek múltán adóbevétel is lehet a díj. De hogy kié? Az biztos, a vesztesek örök vigaszára, fair play díjra számíthat.
(Nagy N. Péter: Fair Play. Népszabadság, 2005. május 9.)


Nagy N. Péter szerint a száz lépés programjának egészségügyre vonatkozó pontjai összességében egy átfogó reformnál is több pozitív irányú változást hozhatnak a betegellátás rendszerében, ehhez azonban elszántság és szervezőerő kell.



Huszonegy egészségügyi lépést jelentett be a miniszterelnök tegnap, de nem lehet azt mondani, hogy ez az a bizonyos huszonegy, amelyre már elmebetegség újabb lapot kérni. Egy nyert parti lehetősége viszont benne van - ha meglépik ezt a huszonegyet.
Nincs viszont benne semmi, amire - nem ok nélkül - varázsszerként szokás tekinteni ebben a rendszerben. Nem érinti a tulajdonviszonyokat, nemcsak a privatizáció szintjén, de még annyiban sem, hogy netán a fekvőbeteg-ellátást átvenné az állam az önkormányzatoktól. (...) Semmi nem történik tehát, amitől azt lehetne várni, hogy nagyságrenddel növeli a bevételeket vagy csökkenti a költségeket.
Akkor mi történik? Ha csak a fele annak, amit ez a huszonegy pont ígért, sok. Talán több is, mintha egy nagy reformba fogtak volna bele. (...).

Szinte nincs olyan szeglete az egészségügynek, amelyikbe ne lehetne elérni ezzel a huszonegy lépéssel. Pénz, ember viszont alig jár vele. Ha történik valami, ahhoz legkevesebb elszántság és szervezőerő kell. Ezek nélkül ez a próbálkozás is észrevétlenül múlhat el. E tekintetben az egészségügyi lépések tökéletesen hozzák anyaprogramjuk képletét: dupla vagy semmi.
(Nagy N. Péter: Rendszerterápia, Népszabadság, 2005. május 10.)



A száz lépés programjával szemben elutasító vélemények:


Csermely Péter úgy véli, a száz lépés programjának bejelentett tartalma alapján Gyurcsány Ferenc épelméjűsége megkérdőjelezhető.



Napokig vártuk cincogó izgalommal, de most már túl vagyunk rajta. Gyurcsány Ferenc ismertetett néhányat a száz lépéséből. Ebben az első körben a kormányfő a munka világáról rántotta le a leplet. Egy idézeten keresztül pillantsunk bele a miniszterelnök tudatalattijának kavargó mélységeibe.
(...)

Gyurcsány munkaprogramjának meghallgatása után most már rögzíteni kell a szövegéből és a személyiségéből levonható egyetlen, ám nagyon lényeges következtetést. Gyurcsány Ferenc egy hülye. Ennyi az egész. (...)

Gyurcsány Ferenc borzalmas marhaságaiból egyetlen politikailag értékelhető momentumot lehet kihüvelyezni: a rossz tanácsadók, jó király közhelytől padlógázzal jutottunk el a rossz tanácsadók, hülye király felállásig. Ebben élünk. Az MSZP kongresszusa kijelölt nekünk egy miniszterelnököt, aki nótából, kegyelemből és cédulából is mindössze egy féllel rendelkezik. Szomorú. Még valami. Gyurcsány Ferenc mostanában előszeretettel jelent fel újságírót. Szeretném jelezni, hogy amennyiben a hülyeségére vonatkozó állításaimért bíróság elé idéztetne, a végsőkig ragaszkodni fogok a véleményemhez és a jogaimhoz, és a valóságbizonyítás keretében kérni fogom a kormányfő igazságügyi elmeszakértői vizsgálatát. Történelmi per lesz, Klára!
(Csermely Péter: a király esztelen. Magyar Nemzet, 2005. május 4.)

Torkos Matild szerint a száz lépés elsődlegesen az alacsony jövedelmű kisemberek bevételeinek megadóztatását szolgálja, míg a milliárdosok vagyona érintetlen marad.



Apró Piroska veje, a miniszterelnöki széket - a társadalmi normát alapul véve jogtalanul - bitorló Gyurcsány Ferenc hadat üzent a feketegazdaságnak, a szürkegazdaságnak meg a kékgazdaságnak. Pontosabban az agyonadóztatott "középosztály" képviselőinek, akik a kerti munkát pár ezer adómentes forintért cserébe rábízzák az utcabeli munkanélkülire, vagy a gyerek megőrzéséért fizetnek pár ezer, agyonadóztatott munkajövedelemből eredő forintot a szomszéd nyugdíjas néninek (...).
A bokrosodott miniszterelnök mandátumának hátralévő idejében, úgy tűnik, apró lépésekkel fogja vegzálni az embereket, és a jóléti rendszerváltás jegyében makulátlan, fehér jövedelemre fogja kényszeríteni a lakótelepeken vegetáló munkanélkülieket. Kifehéríti még a borravalót is, lehet, hogy a "szociáldemokraták" legújabb kormányprogramja az aluljárók koldusait sem kíméli, sőt a kékjövedelemből szeretetotthonokat támogató templomi persely tartalmát is megadóztatja (...).
A kérdés csak az: a magát közgazdásznak valló Gyurcsány Ferenc cirkuszt akar-e játszani a nemzeti porondon, vagy felelős miniszterelnökként - egy vagány pápai gyerek bátorságával - a valódi közteherviselést akarja megvalósítani a jobb sorsra érdemes hazában? Mert bátorság nem ahhoz kell, hogy megadóztassuk a borravalót meg a dajka óradíját, hanem ahhoz kell a bátorság, hogy kikényszerítsük: a klubhoz vagy a páholyhoz tartozó milliárdosok áldozzák a legtöbbet az igazságos közteherviselés oltárán. A nemzeti vagyonunkból egészen eredeti módon tőkét felhalmozó mosonmagyaróvári kádkőgyárossal az élen.
(Torkos Matild: Hadüzenet. Magyar Nemzet, 2005. május 6.)

Pilhál György úgy véli: a száz lépés programjának pontjai között helyet kaphatna a kaláka, a kutyasétáltatás és levegővétel megadóztatása is.



Felületesnek tartom a Gyurcsány-féle, nemrég kidolgozott adóztatási csomagot. Slendrián rnunka. Olyan alapvetések maradtak ki belőle, mint például a kalákában törtértő munka megadóztatása. Vagyis amikor házad építéséhez, pajtád felújításához, disznód levágásához összeverbuválsz szomszédot, rokont, komálós havert, Bélát a központi ivóból, Rózsikát a fonóból... (...)

Szóval eme felületes ügyintézés elfogadhatatlan egy EU tagországban. Az állampolgár valamennyi bőrét le kell húzni (talpától a kutacsig), dolgozni csak pontosan és szépen - ahogyan azt a költő is megmondta. A példákra persze sorolhatnám tovább, ha például arra kérem a szomszédomat, vigye már ki sétáltatni a kutyáimat szükségüket végzendő, mert nekem találkozóra sin Kofi Annannal, vagyis nem érek rá - itt is elkerülhetetlen az állami beavatkozás Át kéne gondolnia a kormányzati szektornak, hogy például a lélegzetvétel adóköteles-e (...).

Bonyolult, nehezen követhető területen járunk. Számolnunk kell az állampolgári érzékenységgel, talán nem mindenki ért egyet a gyurcsányi tézisekkel (lásd soproni választás). A puding próbája majd ezután következik. Lenyeli-e a közvélemény a avagy kapát, kaszát fog - de nem a tavaszi munkálatok végett? Mondom, dolgozni kell még az új adócsomagon. De ne csüggedjünk, lesz még böjtje.
(Pilhál György: Hát a kaláka? Magyar Nemzet, 2005. május 10. )


A száz lépés programjával szemben szkeptikus és ambivalens vélemények:

Hámor Szilvia szerint a munkanélküliek ellátási rendszerének átalakítása önmagában nem eredményezheti a foglalkoztatottság növekedését, ezt a célt a kormányzat inkább a képzési programok beindítása révén érhetné el.



A cél a munka értékének, becsületének, biztonságának megteremtése. Adjunk több segítséget az álláskeresőnek, és ehhez adjunk több pénzt, legyen összefüggés a korábbi kereset és a járadék között - sorolja a miniszterelnök egy lendülettel, és nekem erről csak az jut eszembe, hogy milyen öreg vagyok. Nem, nem arra az időre gondolok, amikor a munka becsület és dicsőség dolga volt. Inkább arra, amit már gyakorló újságíróként éltem meg: akkoriban három év volt a munkanélküli-járadék időtartama, és az első évben a minimálbér háromszorosa - ez ma vagy 170 ezer forint lenne - volt a plafon.

(...) A jövő kilátásai viszont ebből a szempontból sem igazán biztatóak. Önmagában a munkanélküliek ellátási rendszerének fúrása-faragása - amiből pedig, mint láttuk, volt elég - ugyanis eddig sok eredményt nem hozott. (...) A Közgazdaság-tudományi Intézet négy munkatársának a napokban megjelent elemzése - amelyben 15 évre visszamenőleg vizsgálják a munkanélküli-ellátások hatásmechanizmusát - legalábbis erre utal. 1997-ben - még a jóval "nagyvonalúbb" járadékrendszer idején - a munkanélküliek 35 százaléka talált magának munkát, és 55 százalékuk került ki a támogatási rendszerből, mert lejárt a jogosultságuk. 2000-ben - amikor a gyeplőt éppen a munkára való ösztönzés jegyében fogták szigorúbbra - a munkanélküliek 28 százaléka talált magának újabb állást, és több mint hat tizedének szűnt meg a jogosultsága.

Valahol mélyebben van az ok, mint ott, hogy a munkanélküliek nem keresnek kellő iramban és lelkesen állást. (...) Nemzetközi összehasonlításban az alacsony képzettségűek majd fele dolgozik, nálunk viszont alig 28 százaléka, míg a munkanélküliek között egyformán úgy 12 százalék ez az arány. Nos, itt már inkább rábukkanhatunk a bajok gyökerére. (...) Ahhoz azonban, hogy a kék munkából ne váljon kék álom, nem ártana a valósággal szembesülni, például azzal, hogy mennyit segítettek az eddigi programok. Segítségként a már idézett kutatásból egy adat: a képzés, az alkalmi munkavállalói könyv révén két évvel ezelőtt a munkanélküliek három százaléka talált magának kenyeret.
(Hámor Szilvia: Kék munka, kék álom, Népszabadság, 2005. május 3.)

A Magyar Hírlap szerint a száz lépés programjának egyes elemei üdvözölhetőek lennének, ha szakmailag kellőképpen előkészítették volna őket, egyelőre azonban felvetődik a kérdés, vajon nem népszerűségvadász offenzívába kezdett-e a kormány.



Nem vitatkozunk azokkal az elvi magyarázatokkal, amelyekkel a kormány indokolta eddig ismertetett lépéseit az ígért százból. Az illegális munkavállalás visszaszorítása például feltétlenül jó lenne, a borravaló meg kétségtelenül ellenőrizhetetlen pénz, s állítólag nem is kevés, adómentessége igazságtalan, ráadásul az sem egyértelmű, hogy létezése a mostani formában javítja-e a vendéglátás színvonalát. Hajlunk tehát arra, hogy üdvözöljük is e terveket - ha biztosak lehetnénk abban, hogy szakmailag kellőképpen előkészítették őket. Egyelőre azonban kissé homályosnak tűnik a háttér. (...)

Ilyenkor pedig felvetődik az újabb kérdés is, vajon nem ismét népszerűségvadász-offenzíva-e ez, amelyben a kormány megpróbálja kielégíteni az állampolgárok (és szavazók) háborgási igényeit. Nem nagy ügy: ki kell választani néhány csoportot, amelynek tagjai valamiért - mert nem adóznak, mert jattot várnak, mert gazdagok stb. - irritálják a többséget, majd mindegyikre kitalálni egy-egy, az érintetteknek látszólag kedvező, valójában azonban inkább a zsörtölődő többségnek tetsző változást. Erősen reméljük, hogy nem ez történik. (...)
(A szerk.: Jattadó. Magyar Hírlap, 2005. május 5. )

Dési János szerint a kormányzat száz lépés programjának céljai helyesek ugyan, de a közelgő választások miatt a kormányzatból hiányzik a valódi szándék a nagy változások véghezviteléhez.



Kormányon lévő politikus két nagy hibát is elkövethet. Egyrészt, ha azt gondolja, a világ bonyolult, az érdekek sokszínűek, a választók hülyék, ergo nem érdemes különösebben belefogni semmibe, mert abból csak a baj jön. Az apparátusokon, a bizottságokon, az ellenérdekű lobbikon úgyis megtörik minden nemes szándék.. Másrészt az is veszélyes, hogy aki a hatalom birtokában azt hiszi magáról, most már mindent tud a világról, ismeri az egyedüli jót, és azt, ha törik, ha szakad, meg is valósítja. Lesz itt aztán fenekestül való felfordulás. (...) Mindezek fényében tehát egyrészt jó ötletnek tűnik a száz lépésből álló elképzeléscsomag, amely nem akar nagy ribilliót, de mindenképp igazságosabbá tenné a társadalmat. Ráfér. (...)

Természetesen, aki csak egy kicsit is higgadtan nézi a magyar viszonyokat, egyet kell hogy értsen Gyurcsány Ferenccel abban, hogy a társadalom ma sok tekintetben igazságtalan, zavaros ügyeskedésekkel még mindig sokra lehet jutni, gyakran azok rovására, akik viszont megpróbálják megtartani az alapvető társadalmi szabályokat (...).

Válaszra vár, hogy a most mintha kicsit sebtében előkapott ötletek hozhatnak-e megoldást. Vagy épp emberek egész sorát riasztják el? Kérdés az is, méghozzá a legfontosabb, hogy kell-e mindezzel törődnie a kormányfőnek? Megteheti-e, hogy úgy tesz, mint aki nem látja a naptárban 2006 első felében azt a nagy piros felkiáltójelet, a választások napját?(...) Természetesen egy alapos és átlátható program enyhíthet az aggályaimon, de momentán ilyet sem látok. Szakemberek szerint a fadöntéshez először is a szándék kell, s csak utána a fűrész. A politikában is így vagyunk ezzel. Először a szándék kell, hogy meglegyen, akkor már a fűrészelés is menni fog.
(Dési János: Fűrészelésről és a piros felkiáltójelről. Népszava, 2005. május 5.)

Török Gábor úgy véli: a száz lépés programja mögött a miniszterelnök interpretációjában egy markáns, koherens baloldali politika húzódik meg, a program és annak indoklása azonban inkább a különböző ideológiák egyfajta furcsa egyvelegét nyújtja.



(...)
Megítélésem szerint a programismertetés és a program megismerésének folyamatában egyaránt különös jelentősége van annak az egész oldalas kormányfői interjúnak, amely a múlt szombati Népszabadságban volt olvasható. A miniszterelnök feltehetően azért vállalkozott arra, hogy még a pontos részletek nyilvánosságra kerülése előtt interjút adjon egy "baráti orgánumnak", mert szerette volna a program lényegét összefoglalni, filozófiáját megfogalmazni. (...)

Gyurcsány Ferenc egyértelmű megfogalmazása szerint a kormány "markáns baloldali politikát" akar folytatni. A további részletek azonban inkább arra utalnak, hogy a száz lépés programja nem valamilyen már ismert, viszonylag koherens szociáldemokrata koncepción alapul, hanem sokkal inkább egy furcsa - bár a világ más tájain sem újszerű - egyveleg. A társadalmi különbségek ellen radikális retorikával tiltakozó klasszikus baloldali, az egyén felelősségére apelláló és az állam leépítésére törekvő liberális, valamint a mindenkihez szóló, a többséghez beszélő új baloldali politika sajátos keverékével találkozunk a szövegben (...).

Gyurcsány Ferenc szerint a 2002-es választástól eltérően 2006-ban "világos politikai, kulturális, társadalmi alternatívák versenyeznek majd". Az elemző optimistán bizalmat szavaz mindkét tábornak, hátha valóban értékválasztásokon alapuló, versengő programokról és nem a "ki tudja jobban csinálni - és még inkább ígérni - ugyanazt" politikájáról van szó. Bizalmat szavaz, de azért erősen kételkedik.
(Török Gábor: Száz lépés- de merre? Heti Válasz, 2005. május 5. )

Tamás Ervin szerint Magyarországnak a száz lépés programjában szereplőknél komolyabb és mélyrehatóbb reformokra lesz szüksége a felzárkózáshoz.



Emelkedni fognak a lakásárak, mert a kormány szigorúbban bünteti majd a feketemunkát, hangzik az ellenérv, amelynek logikája mentén akár azt is kifejthetné valaki, hogy a bíróságok bánjanak csínján a börtönbüntetéssel, hiszen a bűnözők őrzése a becsületes adófizetők zsebéből veszi ki a pénzt. Sopánkodás tárgyává vált az is, hogy az adóhivatal ellenőrei rászállnak majd a vendéglátósokra, mivel ha számlázni kezdik a borravalót, a reális forgalom kimutathatóbb lesz, ergo az étteremben is többet fogunk fizetni. Ezek szerint az írott szabályok következetesebb megtartatására irányuló szándék nemcsak fölösleges, hanem tisztességtelen is, hiszen mindez az egyszerű emberek kárára történik, a kormány lépései nagyobb munkanélküliséget, magasabb inflációt generálnak.
Érdekes megközelítés. (...)

Persze sok mindent el lehet mondani az eddig ismertetett elképzelésekről, például azt, hogy egyik-másik nem elég végiggondolt, vagy éppen bevezetése illuzórikus. Ha a lépéseket kritikusai tyúklépéseknek vagy békaügetésként aposztrofálják, ők sem járnak messze az igazságtól sokkal komolyabb, mélyebb, ha úgy tetszik, fájóbb reformokra lesz itt szükség a felzárkózáshoz. (...) Igen, nagyobb gondok, ellentmondások, bajok és egyenlőtlenségek vannak ma Magyarországon annál, mint hogy a bébiszitter fizet-e tb-járulékot, vagy sem. (...) Abban pedig kételkedem, hogy az emberek többsége megérti, mi több, átérzi, hogy mit akar a kormány, és miről beszél Gyurcsány és gazdasági minisztere, akik mintha kissé türelmetlenül akarnák áttuszkolni az országot egy más mentalitást hordozó világba. (...)
(Tamás Ervin: Békaügetés. Népszabadság, 2005. május 9.)

A Magyar Hírlap amellett érvel, hogy a száz lépés egészségügyi intézkedései nem hoznak valódi megújulást ezen a területen, és több fontos téma - így a hálapénz - kimaradt a javaslatokból.



Néhány napja azt írtuk, hogy a feketemunkások, a takarítónők és a pincérek adóalapjának kiigazítása után a száz lépés programjának egészségügyi fejezetétől - egyebek között - a hálapénzrendszer reformjára számítunk. Tévedtünk. A kormányfő tegnap a parlamentben erről a rejtett jövedelemről egyetlen szót sem ejtett. Kár - rokonszenves lett volna. Azzal a huszonegy lépéssel egyébként, amelyet a miniszterelnök az egészségügy megújításáért megtenni készül, vitatkozni nem igazán tudunk, hajrá: érjen el a mentő (autó, helikopter, repülő, mindegy) mindenhova 15 perc alatt, csökkenjen a daganatos betegek száma, legyen rákszűrés és korszerűbb ellátás meg elég háziorvos a falvakban.(...).
Ezektől azonban az egészségügyi rendszer nem lesz működőképesebb, s az ellátás sem lesz jobb. Ahhoz ugyanis reform kell, tabudöntésekkel: a költségmentesség átgondolásával, magántőke bevonásával, alternatív biztosítási lehetőségekkel. Tény, ennek bevezetéséhez politikai akarat és bátorság kell, és nem vitatjuk, választások előtt egy jókora adag politikai mazochizmus is. Ezért aztán nagyon csalódottak nem vagyunk, örülnénk mi annak is, ha ebben az évben megvalósulna az, amit tegnap a kormányfő megígért. A 21 lépés az egészségügy megújításáért fejezetcímet azonban erős túlzásnak érezzük. És nem a számot vitatjuk.
(A szerk.: Kényszerlépés, Magyar Hírlap, 2005. május 10. )

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695