A tyúkok hallgatnak

2005-05-26

Az elmúlt hetek központi politikai témáját a Gyurcsány Ferenc által bejelentett 100 lépés programja, annak hetente adagolt pontjai adták, főszerepet kaptak a "tyúk" előtagú összetett szavak (tyúklépés, tyúkész) is. Sokan gondolták azt, hogy a választásokhoz közeledve a miniszterelnök nem fog belevágni átalakításba, mert az politikai öngyilkosság lenne. A Political Capital elemzői ezzel szemben azt állították: Gyurcsánynak nincs más választása, mint reformokba kezdeni, különben a választási veresége biztosra vehető. Erre kényszerítik a külső körülmények, valamint a politikai szükségszerűség is.


A gazdasági növekedés és az exportnövekedés megtorpant, így ezen a területen a kormány biztosan nem tud majd sikereket kommunikálni. Az ellenzék "válság van"-üzenete egyre inkább hihetővé kezdett válni. A költségvetés keretei szűkre szabottak, osztogatásra nem lesz lehetőség. Ha tehát a kormány nem lép, akkor a választási kampányban a Fidesz már néhány hangzatos ígérettel legyőzhetné az MSZP-t. Gyurcsánynak nem maradt más választása, mint cselekedni, vállalni a kockázatot, de ezáltal elvenni a politikai irányítást az ellenzéktől. A Gyurcsány-Hiller tandem fél éven át ígért lendületet és bátorságot a kormányzásban, ezzel komoly várakozásokat ébresztett a közvéleményben. Az év elejére érezhetővé vált, hogy lejárt a türelmi idő, a választók végre tetteket vártak. A Fidesz érzékelte ezt, és a "bankárkormány", vagy a "milliárdosok kormánya" üzeneteket a "dumakormány" váltotta fel. Ebben a helyzetben kezdte meg a kormányfő a közvélemény felkészítését a változásokra. Gyurcsány először arról beszélt, hogy nem lesz választási költségvetés, majd a februári országértékelő beszédében meghirdette az "új politikát", ami akkor még csak "nesze semmi, fogd meg jól"-nak tűnt. Márciusban, a Demos nevezetű új szervezet rendezvényén mindenkit összezavart azzal, hogy kijelentette: nem lesz semmilyen reform. Aztán az MSZP kongresszusán bejelentette a 100 kis lépés programját, amivel hadat üzent a "trükkös Magyarországnak". Miután a kormányfő megerősítette politikai hátországát (leváltotta a szocialisták körében népszerűtlen Draskovics Tibor pénzügyminisztert, és a vidéken népszerűtlen Németh Imrét), hozzáfogott a Nagy Átalakításhoz.

A 100 lépés első lépései vihart kavartak, hiszen régi "jó" hagyományainknak üzent hadat Gyurcsány: a borravaló megadóztatásának tervével (az osztrák kormány hasonló terve most bukott meg), a hálapénz megszüntetésének szándékával, vagy a feketemunka kifehérítésével sok millió választópolgár tyúkszemére lépett rá.

A 100 lépés kommunikációjának értékelése ellentmondásos. Pozitívum, hogy a 100 napos program óta először fordul elő, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány ténylegesen kormányoz. Ezzel a lendületességre, bátorságra vonatkozó ígéreteket ki is pipálhatják, ráadásul a politika most arról szól, amiről Gyurcsány akarja, ő diktál. Jó döntésnek tűnik a bejelentések hetenkénti ütemezése, mivel így a közvéleménynek nincs ideje megrágni azokat, nincs idejük az ellenzőknek artikulálni saját véleményeiket, mert már a következő témán a figyelem fókusza. Az is tervszerűnek látszik, hogy egy-egy bejelentés után menetrendszerűen, pár napon belül a kormányfő megállapodik az érintett szakterület képviselőivel, érdekvédő szervezeteivel. Okos döntés volt a Hiller-Gyurcsány szereposztás is: egyik héten az MSZP elnöke politikai megrendelést ad a kormánynak, másik héten a kormányfő bejelenti annak teljesítését, az új programpontokat. Ez a koreográfia már a Fidesz-kormány idején is jól működött, hiába átlátszó.

Ami ellenben rossz a kormányzati kommunikációban, az elsősorban az, hogy Gyurcsány nem kellő hangsúllyal mondta el, kinek az érdekében teszi, amit tesz. A kormányfő sutba vágta az MSZP-re jellemző, a '80-as évek KB-üléseit idéző nyelvet, de helyette a közgazdász szakzsargont vezette be. Az "alkalmazottak, munkavállalók" érdekeiről beszélt, holott a helyében Orbán Viktor könynyedén "munkásokat", "kisembereket" emlegetett volna.

A kormányzati kommunikációt megnehezíti, hogy sok kormánytag gyakorlatilag láthatatlan, alig szólal meg. Vagyis kifelé úgy tűnik, Gyurcsány egyszemélyes kormányt vezet. A 100 lépés sikeres kommunikációjának legfőbb akadályát azonban a váratlanul fellépő botrányok jelenthetik. Az érettségi tételek kiszivárogtatása, majd az azt követő koalíción belüli vita a legrosszabbkor jött Gyurcsánynak, ahogy egy, a köztársaságielnök-választás körüli esetleges hercehurca is elterelheti a közvélemény figyelmét.

Ami a Fideszt illeti: teljes csőd, ahogy a párt a 100 lépésre reagált. Miközben az egész ország a miniszterelnök bejelentéseiről beszélt, addig a Fidesz politikusai továbbra is dumakormányról, "tyúklépésről" beszéltek (erre Gyurcsány tyúkeszűnek titulálta az ellenzéket), és nagyobb tetteket kértek számon. Vagyis a Fidesz reakciója köszönő viszonyban sem volt a közvélemény reakciójával. Áder János menetrendszerűen vereséget szenvedett a kormányfővel szemben a parlamenti vitában. A Fidesz csak a második sor lépés, az egészségügyi pontok bejelentésekor találta meg a hangját, ám ekkor már a mérsékeltebb és így hitelesebb Varga Mihály reagált, mondván a bejelentések között semmi új sincs. A párt számára kapóra jött az elsöprő soproni győzelem, ami megerősíti, hogy a Fidesz toronymagasan vezet az MSZP-vel szemben a politikai versenyben. Ám a 100 lépés meghirdetésével Gyurcsány alaposan felkavarta az állóvizet. Ma még nem tudjuk, hogy a választók ennek hatására államférfiként, vagy ámokfutóként tekintenek-e majd rá.

Vélemények a száz lépés politikájáról

   

HillerIstván

(MSZP-elnök)

„Nemfelforgatástakarunk, hanem nyugalmat és biztonságot de ehhezváltoztatni kell. Lépéseket kelltenni, és ha ezek a lépések kitesznekszáz lépést, akkor tegye meg aköztársaság kormánya aszáz lépést. [...] Feri, tedd meg azta száz lépést, ami egy sikeresMagyarország érdekébenszükséges! Ha így lesz, jövőregyőzünk.”

PetőIván

(SZDSZOV-elnök)

Aszázlépés programnak alapvetően két„peremfeltétel” szabkorlátot: a költségvetéstszétverni nem lehet, továbbá olyannagyléptékű reformokat a miniszterelnöknem kíván elindítani, amelyektúlnyúlnak a jelenlegi kormánymegbízatási időszakán.

OrbánViktor

(Fidesz-MPSZ-elnök)

„Magyarországnaknem„tyúklépésekre”van szüksége, hanem négy-ötjelentős, nagy döntésre. Baj van azországban, ezért„válságösszefogásra”van szükség.”

ÁderJános

(Fidesz-MPSZfrakcióvezető)

„Régiez a lemez, serceg is már. Nem kéne tenni ismár valamit az országérdekében aszájhősködés és azüres duma helyett? [...] Ez itt a 100tyúklépés helyett az 1001éjszaka meséinek programja.”

MedgyessyPéter

(voltminiszterelnök)

AGyurcsány-kormány 2004végén elmulasztotta megtenni azokat alépéseket, amelyek jelentős és kedvezőváltozást hozhattak volna az országgazdaságában. [...] A kormány aszáz lépés programjával nemhirdetett reformokat, [...] a kabinet azokra adöntésekre koncentrál, amelyeketmég a választások előttképes véghezvinni. Nem lehet elhallgatni, hogyminden változtatásérdeksérelemmel jár, így atervezett lépéseknek is lesznek vesztesei.

LotharMatthäus

(Amagyarválogatott szövetségikapitánya)

„Értesítettek,hogy a héten útjára induló,"Száz lépés" fedőnévenfutó kormányprogramban egyetlen szósem esik a labdarúgásról. Azt hittem,félreértésről van szó[...] Nem tudom, Gyurcsány Ferenc hogyan képzeliel a politikai jövőjét, de az biztos, hogy ha nemtámogatja a futballt, akkor, hiába aszáz lépés, rossz útonjár."

   


Forrás: Observer Budapest Médiafigyelő

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695