Torzító optika

2005-05-30

A magyar médiabotrányok következményei sokfélék, közös vonásuk viszont az erős politikai töltet. A valótlan közlések esetében utólag nem eldönthető, hogy mekkora a szerepe a tévedésnek és a szándékos torzításnak, ez pedig eltérő értelmezésekre ad lehetőséget egyes politikai táborokon belül. A legnevezetesebb sajtóbotrányok eddig jellemzően inkább a baloldalinak mondott orgánumokon és újságírókon csattantak.

Az utóbbi időben egy nemzetközi és egy hazai esemény is volt, mely felhívta a figyelmet a sajtóértesülésekkel szembeni egészséges szkepszis fontosságára. Az egyik az arab világban jelentős felzúdulást okozó Newsweek-cikk az amerikai katonák vallatási módszereivel kapcsolatban, a másik Patai József leszúrása mögött feltételezett rasszista indíték, melyet a — főképpen baloldali-liberális — újságírók közül sokan készpénznek vettek, ám utólag alaptalannak bizonyult. Az utóbbi eset kapcsán ismét előtérbe került az a gyakorta hangoztatott vélemény a jobboldali sajtóban, miszerint a baloldali médiának mindennapos „munkamódszere” a torzítás. A nagy visszhangot kiváltott sajtótévedéseken végignézve annyi valóban megállapítható, hogy a botrányok inkább a baloldalinak és liberálisnak mondott médiumok és újságírók tekintélyét tépázták meg. Ez nem jelenti azt, hogy a jobboldali médiát elkerülik a valótlan állításokból fakadó kellemetlenségek, ám ezek rendszerint nem kapnak akkora visszhangot, hogy valódi botrány váljék belőlük (a Magyar Nemzet elleni helyreigazítási és személyiségi jogi perekről ld. „A sajtó megregulázása” című keretes írásunkat).



A magyar sajtóbotrányok „legjei”: muster-botrány és Teller-levél

 

A rendszerváltást követő első nagy sajtóbotrány Bánó András nevéhez és a köztelevízióhoz kötődik. 1992 október 23-án a Bánó által szerkesztett „Egyenleg” című műsorban bemutattak egy képsort az aznapi, emlékezetes Kossuth téri ünnepségről, ahol a tüntetők egy része fütyüléssel és kiabálással belefojtotta a szót Göncz Árpád köztársasági elnökbe. A felvétel a tüntetőknek ezt a csoportját bőrfejű, Árpád-sávos zászlót lengető fiatalokként mutatta be. A valódi botrány fél évvel később tört ki, amikor a Hét című műsorban a képsort hamisítványnak minősítették. A feltételezések szerint a felvétel nem a tüntetés helyszínén és időpontjában készült, és csak utólag vágták össze az október 23-án rögzített kép- és hanganyaggal. A kérdés eldöntésére a Televízió vezetősége szakértői vizsgálatokat rendelt el, többek között a Sony-céget is felkérte egy szakmai vélemény megfogalmazására. A kettős olvasatú szakvéleményt a Televízió vezetői úgy interpretálták, hogy az bizonyítja a csalást, Bánó és mások szerint viszont csak arról tanúskodik: másolt kazettáról van szó, és a szerkesztő tévedésből, nem szándékos csúsztatás miatt beszélt „eredeti muster-kazettáról” (innen a botrány elnevezése). Annak ellenére azonban, hogy több fiatalember is elismerte a nyilvánosság előtt: jelen volt a tüntetésen és ő látható a felvételen, a köztévé vezetősége tartotta magát álláspontjához, és Bánó Andrást fegyelmi vétségre hivatkozva elbocsátotta. A döntést a bíróság 1994 júniusában hatályon kívül helyezte. A gyakorta felemlegetett történet ma is teljesen más „mondakörbe” illeszkedik az egyes politikai oldalak értelmezése szerint: míg a baloldali médiában úgy tartják számon, mint a koholt vádak alapján zajló tisztogatás jellemző példáját az Antall-kormány által indított médiaháború jegyében, a jobboldali publicisták számára a balliberális média csúsztatási hajlamának egyik legfőbb bizonyítéka.

A rendszerváltás utáni hazai média történetének másik nagy botránya Teller Ede állítólagos levelének posztumusz közlése volt a Nép

> Részlet a Teller-levélből
'A jelenlegi ellenzék inkább belső ellenségként, mint politikai ellenzékként viselkedik. (…) egy év elteltével nem veszi tudomásul, hogy elvesztette a választásokat, továbbra is csak a kormányt támadja antidemokratikus módszerekkel, s nem hajlandó támogatni a nemzet egészének javát szolgáló javaslatokat” (…).

szabadság hasábjain, 2003 szeptemberében. A „Rossz hírek a szülőföldről” címet viselő írás többek között erőteljes kritikát fogalmazott meg a magyar ellenzék politikájával kapcsolatban. A levél meglepetésének erejét az okozta, hogy a Nobel-díjas atomfizikus korábban többször – így a 2002-es kampány során is – nyíltan a magyar jobboldal mellett állt ki állásfoglalásaiban.


 

Média-botrány

Főszereplő

Közlés
ideje

Következmények

A torzítás háttere

Muster-botrány Bánó András (MTV)

1992.

október

23.

Bánó felmentése az Egyenleg főszerkesztői posztjáról, majd ennek hatályon kívül helyezése. Technikai tévedés: a főszerkesztő tévesen eredeti „muster” felvételt emlegetett „camcoder” helyett.
Ál-bérgyilkos interjú Frei Tamás
(RTL KLUB)

2001.

április 23.

Az RTL KLUB két vezető-jének lemondása, a Dosszié műsor felfüggesztése, az ORTT ítélete: ötmillió forintos kötbér és tízperces képernyő-elsötétítés. Az interjúban bemutatott orosz „bérgyilkos” valójában egy bolti eladó volt.
Chirac- interjú Barcs Endre (168 óra)

2003.

április 1.

A hivatalos vélemény közlése a lap hasábjain, bocsánatkérés, a vitatott cikk visszavonása az internetes oldalról. A sajtó-beszélgetésen elhangzottakat a hetilap tévesen és pontatlanul hivatkozta.
Teller-levél Eötvös Pál
(Népszabad-ság)

2003.

szept.

15.

Bocsánatkérés, a MÚOSZ szigorú megrovásban részesítette a főszerkesztőt. A levél keletkezésére vonatkozóan a lap téves információkkal rendelkezett.
Medgyessy-fotó Mallorcán Kelemen Gábor (Színes Mai Lap) vs.
Magyar Nemzet

2004.

aug.

5.

Helyreigazítás a Magyar Nemzet részéről (bírósági ítélet alapján). A Színes Lapban közölt fotómontázst a Magyar Nemzet félreértelmezte.

A táblázat – miként elemzésünk is — csak azokkal az esetekkel foglalkozik, amelyek egyértelműen köthetőek valamilyen konkrét médiumhoz.


A tudós kutatóintézete, a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium még ezen a napon közleményt juttatott el a napilaphoz, melyben teljes hamisításnak minősítette a Teller Edének tulajdonított levelet, mely nem tükrözi a tudós személyes álláspontját. A Fidesz vezető politikusai (Pokorni Zoltán és Halász János) szintén megkérdőjelezték a levél hitelességét. Utóbb kiderült: a levél Zeley Lászlótól, a tudós barátjától és társszerzőjétől származik, aki magánbeszélgetéseik alapján, a tudós állítólagos jóváhagyásával írta a szöveget, melyet a tudós titkárságán egy közvetlen munkatársa, Rozsnyai Balázs fizikus fordított le és fogalmazott át. A Népszabadság végül a tudós titkárságáról kapta az írást, melyet hitelesnek fogadott el. Eötvös Pál főszerkesztő az ügyet követően a napilap hasábjain elismerte tévedését, ennek ellenére a Fidesz médiatagozata lemondásra szólította fel a főszerkesztőt. Erre végül nem került sor, Eötvös Pál a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) szigorú megrovásával „megúszta” az ügyet, igaz, fél évvel későbbi lemondása egyik okaként – a csökkenő példányszám mellett – sokan az inkriminált Teller-levelet emlegették.
Az ügynek volt azonban egy, az ellenzékre nézve kellemetlen mellékszála is: míg az állítólagos levél után a Fidesz-frakció nevesebb politikusai kételyeiknek adtak hangot, a levélben megemlített Illés Zoltán közleményében viszonttámadást intézett az eltávozott tudós ellen: „Teller úrnak igaza van: sem az atom-, sem a hidrogénbomba gyártásához nem értek, de nem is terheli a lelkiismeretemet tömeggyilkosságban elpusztított milliók halála”. A politikus – miután a levél hitelessége megkérdőjeleződött – kijelentéséért elnézést kért.

Az ügy több szempontból is jelentős nyomot hagyott a hazai újságírás történetében. A Népszabadság, mint a legnagyobb tekintélyű hazai napilap részéről a hamis levél közlése különösen nagy szakmai hibának tűnt, és azt a benyomást keltette: a napilap kicsinyes politikai érdekek kiszolgálásának érdekében a politikai erők eszközévé vált. Annak ellenére is így volt ez, hogy a levél valóban a tudós titkárságáról érkezett a szerkesztőségbe, és a napilap voltaképpen csak a Teller Ede személyes környezetében zajló politikai viaskodás áldozatává vált. Még egy vonatkozásban egyedülálló az ügy: korábban nem volt példa arra, hogy úgy adjanak politikai állásfoglalást egy köztiszteletnek örvendő személyiség szájába, hogy azt már nem áll jogában megcáfolni: elhunyta után. Ezért – és mivel a levél állítólagos magánbeszélgetéseken alapul – máig sem tudni, hogy a levélben megfogalmazott állítások tartalmával a tudós mennyiben értett (volna) egyet, ezáltal nehezen megállapítható a csúsztatás mértéke is.


1. oldal


Álbérgyilkos, álinterjú


Vannak olyan esetek azonban a hazai médiabotrányok sorában, ahol a torzítás ténye jóval egyértelműbb. Ezek közül jelentőségében és az általa keltett zavar tekintetében is kiemelkedik Frei Tamás álriportja a Dosszié című műsorban, melyet az RTL Klub 2001. április 23-án sugárzott. A „nagy dobásnak” szánt szenzációhajhász riport kettős bumerángként ütött vissza a riporternek és a televíziócsatornának: először politikai, aztán szakmai szinten.


Frei Tamás interjújában azt a kérdést tette fel az

> A sajtó megregulázása
A sajtó-helyreigazítási perek hazánkban annyira mindennaposak, hogy gyakran fel sem figyelünk arra, mikor egy politikus vagy közszereplő helyreigazítást kér és kap valamely napi-vagy hetilap hasábjain. Néhány eset azonban jóval nagyobb nyilvánosságot kap annál, mint, hogy csupán egy-egy sajtóorgánum magánügye legyen. Az alábbi összeállítás az utóbbi évek legjelentősebb ilyen pereit és – sajtó számára kellemetlen – következményeit veszi számba.
Az ÉS 1999 szeptemberében cikksorozatot indított hasábjain „Fiúk a bányában – az Orbán család vállalkozásai” címmel, mely a Fidesz-vezetők meggazdagodásának körülményeit elemezte. A Fidesz előbb helyreigazítást kért a napilaptól, majd pert indított a lap és annak főszerkesztője ellen. 1999. október 8-án a Fidesz első fokon megnyerte a pert az ÉS ellen, amelyet a bíróság arra kötelezett, hogy helyreigazításban tudassa az olvasókkal: írásaival ellentétben a Fidesznek nincsenek cégei, így azok pénzt sem tudnak gyűjteni senkinek. Az ítélet a fellebbezést követően jogerőre emelkedett.
A Népszava napilap 2003 szeptemberében közölt cikkében azt állította, hogy Kondor Katalin 1974 és 1983 között a Budapesti Rendőr-főkapitányság III/II-B alosztályának hazafias alapon beszervezett, Vári fedőnevű titkos megbízottja volt. A Magyar Rádió elnöke helyreigazítási pert indított a lap ellen. A Fővárosi Bíróság, majd a Legfelsőbb Bíróság döntése szerint a napilap nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani a rádióelnök ügynöki múltját, valamint valószínűsíteni sem tudta a beszervezés tényét, ezért a napilapot helyreigazításra kötelezte.
A Magyar Demokrata 2001. november 15-i számában „Egy kihallgatás jegyzőkönyve — Foszló mítoszok” címmel cikket jelentetett meg Bertók László Attila tollából, mely azzal vádolta Mécs Imre SZDSZ-es képviselőt: 1956-ban terhelő vallomása miatt végezték ki társait. Mécs Imre pert indított az újságíró és a főszerkesztő ellen. Első fokon a Pesti Központi Kerületi Bíróság tíz hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélte a főszerkesztő Bencsik Andrást, mely másodfokon felfüggesztett fogházbüntetéssé enyhült. Az ügyben született ítéletet utóbb mind a Reporters sans Frontiéres, mind a Freedom House nemzetközi szervezet nehezményezte és túlzónak ítélte.
A Blikk 2002 február 8-i számában azt állította, hogy Kósa Lajos debreceni polgármestert egy örömlánnyal érték tetten a rendőrök a szolgálati Audijában, és feljelentették közszeméremsértés vétségéért. A lap pikáns állítását, amelyet egy internetes fórumon megjelentekre alapozott, a polgármester és a megyei rendőrkapitányság szóvivője cáfolta, a városvezető pedig pert indított jó hírnév és emberi méltóság megsértése miatt. A Fővárosi Bíróság 2003. szeptemberében 3 millió forintos nem vagyoni jellegű kártérítésre kötelezte a napilapot a debreceni polgármesterrel szemben.
A Magyar Nemzet tekinthető a hazai napilapok rekorderének a helyreigazítási botrányok tekintetében: jelenleg már a százat is meghaladják a lap ellen folytatott helyreigazítási, illetve személyiségi jogi perek, melyek többségéből a lap vesztesként kerül ki. A napilap ellen folytatott legemlékezetesebb eljárások Medgyessy Péter Gresham- és Gyurcsány Ferenc K&H Equitis-ügyben játszott szerepével , Kuncze Gábor feltételezett többszintes balatoni nyaralójával, Pető Iván maffiakapcsolataival és korrupciós ügyeivel, illetve az SZDSZ ingatlan-panamáival kapcsolatos írásokhoz kötődnek.

llítólagos orosz bérgyilkosnak: hajlandó lenne-e arra, hogy az akkori miniszterelnököt, Orbán Viktort eltávolítsa az élők sorából. Az állítólagos orosz bűnöző válasza igenlő volt: a feladatot egymillió dollárért vállalná. A kérdés nagy felzúdulást keltett a jobboldali politikusok körében. A kormány-párti sajtóban olyan vélemények is megjelentek: Frei nevében az ellenzék kért „elvi árajánlatot” Orbán Viktor meggyilkolására. A csatorna két vezetője – a program- és a vezérigazgató – a botrány következtében azonnal lemondott. Az RTL Klub és Frei Tamás hivatalo-san is bocsánatot kért Orbán Viktortól, melyre a kormányfő úgy válaszolt: megbocsát, de nem

felejt. Az ORTT ötmillió forintot meghaladó kötbérrel és tízperces képernyő-elsötétítéssel sújtotta az RTL Klubot a fiatalok és serdülők védelmére hivatkozva.


Újságíró-berkekben a botrány akkor erősödött fel,

amikor néhány nappal később Juszt László a televízióban is vetített műsorában azt állította: a Frei által bemutatott Andrej valójában egy bolti eladó, aki pénzért vállalta, hogy bérgyilkosnak adja ki magát, és előzetes forgatókönyv alapján válaszolt a riporter kérdéseire. Oroszország hivatalos diplomáciai jegyzékben kért tájékoztatást a műsorban bérgyilkosként bemuta-tott orosz férfi ügyében. Frei előbb tagadta a vádakat, mondván: a bűnöző a magyar rendőrség és az FBI listáján is szerepel, később belátta tévedését, és közlemény-ben sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy „naivul, félrevezethetően és riporteri ösztönei által megcsalva” járt el. Az RTL Klub a botrány hatására megszüntette a műsor sugárzását. Az ügy a hazai médiatörténet egyik legemlékeze-tesebb melléfogásává vált.


A „nagyotmondáson” alapuló torzítások egy következő példája a 168 óra című hetilap által közölt állítólagos exkluzív interjú Jacques Chirackal, melyet a hetilap 2003. április 1-jei számában közölt. Másnap a budapesti francia nagykövetség hivatalosan cáfolta, hogy a 168 óra exkluzív interjút készített volna a köztársasági elnökkel. A nagykövetség a lapszám visszavonását kérte arra hivatkozva: a megjelent interjú George W. Bush amerikai elnökkel és a francia-brit viszonnyal kapcso-latos részei ellentétesek Chirac álláspontjával.


A hetilap és Mester Ákos főszerkesztő közleménye szerint az írás bevezetőjében utaltak rá, hogy tudósítójuk, Barcs Endre újságírók egy kisebb csoportjával sajtóbe-szélgetésen vett részt Chirac 2003. március 21-én tartott brüsszeli sajtótájékozta-tóját követően, s mivel Magyarországról ő volt az egyetlen zsurnaliszta, hazánkban az interjú exkluzívnak tekinthető. A főszerkesztő nem mondott le, Barcs Endre pedig ma is a lap munkatár-saként dolgozik. A lap ugyanakkor elismerte, hogy a cikk valóban félreértésre adhatott okot, emiatt sajnálkozását fejezte ki a nagykö-vetségnek írt levelében. Az utcán lévő példányokat a lap nem vonta vissza, de a vitatott cikket levette az újság internetes oldaláról. A következő lapszámban közölték az Elysée Palota hivatalosan elfogadott verzióját.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695