Az SZDSZ nem vesz részt az államfőválasztáson

2005-06-03

Megoszlanak a vélemények arról, hogy az SZDSZ-frakció nem vesz részt az elnökválasztáson. A publicisták között nincs olyan, aki kifejezetten üdvözölné a döntést, többen azonban elfogadják annak szükségszerűségét. Sokan úgy vélekednek azonban: az SZDSZ-nek ki kellene állni valamelyik jelölt mellett, vagy képviselői lelkiismeretére bízni a szavazást.

Május 30-án Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke bejelentette, hogy pártja június 6-án és 7-én nem vesz részt a köztársasági elnö

köt választó parlamenti szavazáson. A párt elnöke elmondta: az SZDSZ változatlanul nem támogatja Szili Katalint, az Országgyűlés elnökét, az MSZP köztársaságielnök-jelöltjét, Sólyom Lászlóra, az Alkotmánybíróság volt elnökére, a Védegylet nevű civil szervezet ellenzék által is támogatott jelöltjére pedig nem szavaz. Az SZDSZ elnöke hozzátette: a frakció döntése alól a képviselőcsoport kétharmada adhat felmentést. K

uncze Gábor szerint nem rajtuk múlik, ha távolmaradásukkal az ellenzéki jelölt esélyeit növelik, mivel még jóval a szocialisták

> Publicisztikák
Nagy N. Péter: Remegő cimpák, Népszabadság, 2005. május 31.
Sebes György: Döntések, Népszava, 2005. május 31.
Szerkesztőségi vélemény: Erős nem, Magyar Hírlap, 2005. május 31.
Zsolt Péter: Elnökválasztás – aggodalmak nélkül, Magyar Hírlap, 2005. május 31.
Szerető Szabolcs: A csattanás előtti pillanat. Magyar Nemzet, 2005. június 1
Szerkesztőségi vélemény: Az első polgár erénye, Heti Válasz, 2005 június 2.
Kocsi Ilona: Abszurd csodavárás a koalícióban, Népszava, 2005 június 6.
Szerkesztőségi vélemény: A végállomás előtt eggyel, Magyar Narancs, 2005. június 2.

jelölő kongresszusa előtt tudatták, hogy nem támogatják Szili Katalin megválasztását. Kuncze Gábor továbbá hangsúlyozta: az SZDSZ továbbra is nyitott arra, hogy közös koalíciós jelöltet találjanak.

Göndör István, az MSZP frakcióvezető-helyettese ugyanakkor közölte, hogy nem látnak sem indokot, sem lehetőséget Szili Katalin visszaléptetésére. Áder János, a Fidesz-MPSZ frakcióvezetője bejelentette, hogy Fidesz-MPSZ képviselőcsoportja az ügyvezető elnökséggel egyetértésben egyhangúlag támogatta Sólyom László jelölését.

> Módszertan
Összeállításunk a témával kapcsolatban a négy országos politikai napilapban (Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap és Magyar Nemzet) és a politikai hetilapokban megjelent újságírói véleményeket ismerteti. A kerettel kiemelt részekben az adott írás általunk készített tartalmi összefoglalója szerepel, itt a szó szerinti részeket idézőjelben tüntetjük fel.

 

Az SZDSZ döntését elfogadó vélemények
Magyar Hírlap: Erős nem
Szili Katalinnál alkalmasabb jelölt Sólyom László, és mivel a távolmaradás az utóbbi jelölt megválasztásának valószínűségét növeli, érthető, hogy az SZDSZ távol marad a szavazástól.

[…] Elképzelhető, hogy Szili Katalinból jobb államfő lenne, mint Sólyom Lászlóból, de ennek az esélyébe vetett hitet meghagynánk azoknak, akik egészen biztosak abban, hogy egyszer lesz öttalálatosuk a lottón. […]

[…] A lényeg ugyanis az, hogy Szili Katalint sem intellektuális teljesítménye, sem pályafutása nem teszi megfelelővé e posztra, Sólyom Lászlót viszont mindkettő. És ha már itt tartunk: a balliberális oldal előszeretettel – s joggal – kifogásolja, mennyire hiányoznak a magyar jobboldalról az európai konzervatív személyiségek. Egy újabb érv, hogy örülni lehessen a kivételnek.

Az SZDSZ tehát helyesen döntött, hogy nem támogatja Szilit. Még elvszerűbb lett volna, ha közli, hogy Sólyomra szavaz. Ezt azonban nem tette meg, egyrészt abból a logikus megfontolásból, hogy ha az előzmények után mégis voksol, és nem a papírforma jön be, olyan vádak érhetik (a győztes és a vádló pártállásától függően: képmutatás, szószegés stb.), amelyekre a szavazás titkossága miatt bizonyítható válasz nem adható, másrészt nem akart még látványosabban szembe menni a szocialistákkal. Kétséges azonban, az utóbbi finom distinkciónak lesz-e hozadéka. A szocialisták nagy része így is, úgy is tombolni fog. Persze még nem dőlt el minden: Kuncze Gábor még most sem zár ki egy közös koalíciós jelöltet. A szocialisták eddig mindenféle matematikai ismeret nélkül, önhitten és makacsul ragaszkodtak Szilihez. Most már csak remélni lehet, hogy ez a hátralevő időben is így marad, és nem lesz utolsó pillanatban kikínlódott közös jelölt, hanem befut az, akinek eddigi életpályája alapján be kell futnia.

Zsolt Péter: Elnökválasztás – aggodalmak nélkül (Magyar Hírlap)
A viták újabb dimenziója abban foglalható össze, hogy szeretnénk ítéletet mondani arról: a kialakult helyzetért az SZDSZ vagy az MSZP a felelős, és inkább az utóbbira jellemző egyeztetés hiátusa, mely abból származik, hogy már mindenki adott elnököt, csak ő nem.

[…] Két oka volt egyesek bajérzetének. Az egyik, hogy féltek: számukra ellenszenves jelölt kerül ki győztesen. A másik, hogy sokan úgy érezték, a korábbiakhoz képest a pártok nem tudtak a színfalak mögött egyezkedni, s ez az utóbbi választások után visszalépés. Az SZDSZ döntése, hogy távol marad a szavazástól is népmesei szituációba illő megoldás. Úgy segítette ezzel Sólyom Lászlót, hogy ne lehessen azt mondani rá, hogy segíti. Vagyis a taktikai szempontok az egész folyamatban fontosabbak voltak annál, mint hogy egy egyszerű kérdésre nyílt válasz szülessék: kit tart alkalmasabbnak, X-et vagy Y-t? […]

[…] Az előző két elnök háttéralkukat követően kerülhetett posztjára, s a pártok nem ütköztek egymással nyílt sisakkal a nyilvánosságban, ez igaz. Mi, e kis ország lakói pedig általában szeretjük a nyugodalmat, szeretjük, ha a politikusok teszik a dolgukat, és minket is békén hagynak. Most igazából meg sem kísérelték a pártok az egyeztetést, a kommunikáció a harmadik fordulóról szólt, ami már a végső szavazás erőviszonyait firtatta. Mindez valóban a párbeszédképesség valamiféle deficitjét jelezte. Az ilyen típusú konfliktusból a legitimitás növelése érdekében megindult a "kérdezzük meg a népet" politizálás, ami valós válasz a pártok egyeztetési képtelenségére.[…]

[…] A másik aggodalom a személyekhez kötődik. Szili és Sólyom valóban két különböző személyiség, karakter. Előbbi konfliktuskerülő – de azért a kettős állampolgárság kérdésében vállalta a lehetséges konfliktust pártjával –, igyekszik megtalálni a közös hangot, nem törekszik szerepe túllépésére, de nem rossz értelemben konform – a pápának írott levél hangvétele ugyan nekem nem tetszik, de ez betudható PR-taktikának. Sólyom ezzel szemben nem törekszik önmaga megszerettetésére, nem igyekszik a pártok kegyeit keresni. Mindketten alkalmasak az elnök szerepére, még akkor is, ha másként képzelik el ezt a szerepet. Mindkettejüknél lehet sejteni, hogy ha pozícióba kerülnek, nem lesznek kiszolgálói a pártoknak.[…]

[…] A viták újabb dimenziója abban foglalható össze, hogy szeretnénk ítéletet mondani arról: a kialakult helyzetért ki a felelős: az SZDSZ vagy az MSZP. Nos, utóbbi egyeztetési hiátusa onnan származik, hogy már mindenki adott elnököt, csak ő nem. S bár lehet azt mondani, hogy az ilyen típusú etikák (egyenlőségelvű) nem képesek arra, hogy a körülményeknek megfelelően igényes választ adjanak, de itt nincs is szükség nagyobb cizelláltságra. […]

Magyar Narancs: A végállomás előtt eggyel
Az SZDSZ számára jelenleg az egyetlen megoldás, hogy ne vegyen részt a szavazáson. Ha az SZDSZ távol marad, az jó az MSZP számára is. Amennyiben ugyanis liberális frakciótagokkal szavaztatja meg Szilit, azzal erős konfliktust szít az SZDSZ-en belül, mely így a parlamentből is kieshet.

(…) Az SZDSZ a hétfői frakcióülésen - közös Frakcióálláspontként - leszögezte: nem mennek el a szavazásra, ha Szili marad az MSZP jelöltje. Ha ez így lesz, és az ellenzéki oldal 179 képviselője egységesen Sólyomra szavaz, Sólyom az államelnök. Eddig három-négy olyan liberális képviselőről tudunk, aki korábban nyilvánosságra hozta: megszavazná Szilit. Indokaik változatosak lehetnek: tartanak Sólyomtól; belátják, hogy a két kormánypárt közös bukása fix und lenig visszahozza Orbánt, és a legjobb lelkiismeretük szerint így lehet megmenteni a koalíciót; Szilit jó államelnöknek tudnák; netán mert valami kézzelfogható, személyes érdekük Fűződik Szili megválasztásához.

Valószínűleg nincs még nyolc vagy kilenc társuk, aki ugyancsak Szilire szavazna. Ha a húszfős frakcióban ők lettek volna többségben, hétfőn nem ez a döntés születik. Elvben nem kizárható persze, hogy néhányan a frakciófegyelem megsértésével elmennek szavazni (És aki elmegy, az biztosan Szilire fog voksolni). De ha egy húszfős Frakcióból egy ilyen kardinális kérdésben valaki kiszavaz, előbb-utóbb a párton kívül találja magát. Minél főbben teszik ezt, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a part széthullik.
(…) S mivel az SZDSZ-frakcióban többségben vannak azok, akiknek Szili nem kell, az SZDSZ mostani politikája de facto a szocialisták változatlan álláspontját feltételezve - Sólyom támogatását jelenti.
(…). Lehet, hogy sok SZDSZ-szavazó neheztel majd a pártra, ha megváltoztatja az álláspontját az utolsó pillanatban - de legalább ennyire valószínű, hogy ha Sólyom lesz a befutó, a választóik másik része az SZDSZ-t is hibáztatni fogja

Az SZDSZ számára tehát nincs jó megoldás. Csak egy. És ha az SZDSZ számára nincs jó megoldás, csak egy, akkor ugyanaz a jó megoldás az MSZP-nek. Az MSZP ugyanis 2006-ban bizonyosan nem fog kormányt alakítani, ha az SZDSZ nincs a parlamentbe.n Pedig a szocialisták épp ennek ellenkezőjével áltatják most magukat; vagy avval, hogy a két ellenzéki pártból összesen hat képviselő Szilire szavaz. Hatot megvesznek: a számla kiegyenlítése utólag történik. De ez utóbbi is gyermeteg képzelgés. Ha mi lennénk a Fidesz, pont azt kezdenénk terjeszteni magunkról, hogy nagyon izgulunk, és nyílt szavazást kérünk. A hiszékeny szocialisták meg sem próbálnak megegyezni az SZDSZ-szel. Aztán röhögnénk nagyon. (…)


Az SZDSZ döntését elutasító vélemények
Sebes György: Döntések (Népszava)
Az SZDSZ távolmaradásával a jobboldal jelöltjét támogatja, és a kisebbik koalíciós pártnak jobb lett volna engedni az MSZP akaratának.

[…] A szabad demokraták parlamenti képviselői tegnapi döntésükkel levették a kérdőjelet szombati számunk címlapjának főcíméből. A mondat most úgy hangzik: Sólyom László lépéselőnyben. És ez pillanatnyilag tény. A kisebbik koalíciós párt megpróbálta újraírni az egyszeri mesét, amelyben a királylány kezére pályázó ifjú hozott is ajándékot, meg nem is. Csakhogy a politikában ilyen nincs. Ami jó az egyiknek, az rossz a másiknak és fordítva. Így felemásra sikerült Kuncze Gábor pártelnök és frakcióvezető utólagos magyarázata is. Ő ugyanis azt mondta, a koalíciós partnerrel szemben nem akarják támogatni az ellenzék jelöltjét. Csakhogy ebben az esetben ezzel mégiscsak az ellenzéki jelölt megválasztását segítik. Ha valóban nem veszik majd fel a szavazólapokat és valóban nem voksolnak, akkor - egyszerű matematika - többen lesznek a T. Házban, akik Sólyom Lászlóra szavaznak és kevesebben - csak a szocialisták -, akik Szili Katalinra.[…]

[…] S bár fontos a személy is, aki majd öt, esetleg tíz éven át a Magyar Köztársaság első számú közjogi méltósága lesz, mégsem ez a lényeg. Sokkal fontosabb, hogy a szembenálló politikai erőknek - ha úgy tetszik, a kormánypártoknak és az ellenzéknek, de ha úgy tetszik, a bal- és a jobboldalnak - miképpen sikerült összezárnia.[…] A jelenlegi kormánypártoknak is megvolt, sőt meg is van ugyanez a lehetőségük. Csakhogy a mérleg nyelvét jelentő szabad demokraták úgy ítélték meg, nekik az elveik mindennél fontosabbak. Az elv pedig a gyakorlat nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy Szili Katalin nem lehet államfő. […]

[…] mi az erősebb késztetés: az elvek megtartása, vagy a közös szándékok megvalósítása. E kettő ugyanis az utóbbi hetekben az államfő-jelölés kapcsán mindinkább ellentétbe került egymással. Ebben ugyan mindkét koalíciós partner hibás, de azt azért el kell fogadniuk a szabad demokratáknak, hogy ők a kisebbek és így nem történhet mindig az, amit ők akarnak. A szocialisták okkal-joggal fájlalják, hogy a közös kormányzás három éve alatt nekik kellett többször engedni. S minthogy liberális államfője Göncz Árpád személyében már volt az országnak, elvárhatták volna, hogy ezúttal a kisebbik partner támogassa az ő jelöltjüket. […]

[…] A szocialistáknak is érdemes leszűrniük a tanulságokat. Az egyik legfontosabb, hogy amikor nincs meg a szükséges többségük, jobban járnak, ha előbb egyeztetnek (tudniillik azzal, akivel együtt meglehet)és csak utána erősködnek. Azt pedig megint egyszer leszűrhetik, hogy a hála továbbra sem politikai kategória. Ezt ugyan mindkét kormányzásuk idején többször megtapasztalhatták, de a jelek szerint hajlamosak rá, hogy mindig elfelejtsék. […]

Kocsi Ilona: Abszurd csodavárás a koalícióban (Népszava)
A szabaddemokraták távolmaradása részben érthető, mivel azonban végeredményben a koalíció meggyengüléséhez vezethet, s esetleg még a parlamenti küszöb átlépését is veszélyezteti, valójában rossz döntés.

A helyzet abszurd. A koalíciónak többsége van a parlamentben, nagy valószínűséggel mégis az ellenzék köztársasági elnökjelöltje győz. Hacsak valami csoda nem történik. Márpedig az is abszurd, ha egy többséggel rendelkező kormányzó koalíció a csodában reménykedik.

(…) A szocialista párt három dolgot tehet: vagy visszavonja Szili Katalin jelölését, vagy az ellenzék soraiból meggyőz néhány képviselőt az átszavazásra, esetleg mégis ráveszi koalíciós társát, módosítsa álláspontját.

(…) Ám attól kezdve, hogy a szocialisták a jelöléskor figyelmen kívül hagyták az SZDSZ által megfogalmazott alapelveket, a kisebb párt is megmakacsolta magát. Tehát pillanatnyilag a szocialista pártnak szinte nulla a mozgástere. Így a parlament legnagyobb pártja ma gyakorlatilag tehetetlenül nézi, hogyan sodorják magukkal az események.

Nincs jobb helyzetben az SZDSZ sem. Sőt… Az elvi álláspont tiszteletre méltó tulajdonság, ám a politika a kompromisszumok művészete. Ha nincs kompromisszum, nincs kormányzás. Koalícióban legalábbis.

(…) Az SZDSZ értelmiségi támogatói üdvözlik az elvi, következetes magatartást. De rossz néven veszik majd, ha esetleg a párt nem jut be a jövő évben a Parlamentbe. Pedig a sikeres választási eredményhez ők kevesen lesznek. (…) A szabaddemokraták döntése, hogy nem vesznek részt a szavazásban, részben érthető megoldás. Csak éppen a koalíció meggyengüléséhez vezethet, s esetleg még a parlamenti küszöb átlépését is veszélyezteti. És akkor már hiába érthető a döntés. Rossz.(…)

Egyéb vélemények
Nagy N. Péter: Remegő cimpák (Népszabadság)
A pártok hozzáállása a köztársaságielnök választáshoz mindenki számára sérüléssel és zavarral jár és többek között az SZDSZ konoksága is hozzájárul ahhoz, hogy a helyzet a „fejreállás felé” tart.

[…] Vezető liberális értelmiségiek, sőt újságírók felszólították az SZDSZ-t, jelölje az ellenzék jelöltjét köztársasági elnöknek, mert ez így demokratikus, liberális, különben zsákmányszerző a politizálás.
Az SZDSZ nem zsákmányol, de nem is jelöl senkit. Nem vesz részt a köztársaságielnök-választáson. A nép ne válasszon, mondták eredetileg, most meg még ők sem. Lépjen vissza Szili, sugallja minden gesztusuk, különben baj lesz. Van. Szili mögé telepítették 177 szocialista képviselő aláírását, így kevés a tér a hanyatt esés nélküli hátralépésre. Különös helyzetbe szorultak a szocialisták. Az, hogy koalíciós partnerük mondta ki hangosan Medgyessy Péter esetében azt, amit a szocialisták egy része gondolt, folyosókon súgott, még elment, de hogy most Szili Katalint is odaátról taszítsák le? […]

[…] az egyik oldalon remegő orrcimpákkal, a zsákmány egyre biztosabb reményében lapulnak a fűben, látják-érzik az ellenfél bénultságát. A veszélyérzet okozta riadalmat, hogy bár idáig elvitték kis többséggel a koalíciós kormányzást, most egy szép, normális esetben ünneppé tehető ügyön elbuknak. Lesz kár, lesz öröm.
A szabad demokrata oldalon a konoksággal kevert döbbenet: pont itt, pont ezen? Majd csak visszalép. De most, hogy gyors egymásutánban a francia Becsületrend, az amerikai demokrata képviselőnők támogatása is megérkezett? Ennyi pofon után? Talán inkább az SZDSZ törik meg? Nem szokott. És nem adóról van szó, ahol a középmértéknél lehet kompromisszumot kötni, hanem emberről, akit nem lehet pár százalékkal módosítani. Hideg logikával minden oda tart, amit fejreállásnak hívnak. A jobboldal örömébe, a másik fél mutatványába szédül bele.

Szerető Szabolcs: A csattanás előtti pillanat (Magyar Nemzet)
Az SZDSZ annyiban helyesen utasítja el a szocialista jelölt támogatását, hogy politikai harakirit követne el álláspontja megváltoztatásával, így viszont a koalíciós partner haragja a liberális pártra zúdul majd.

Lendületben a kisebbik kormánypárt. Az úgynevezett SZDSZ parlamenti frakciója gyurcsányi bátorsággal úgy határozott, hogy testületileg beteget jelent az esztendő legfontosabb személyi kérdést érintő szavazásán a jövő héten (…)

Természetesen nem az új köztársasági elnök megválasztása a magyar társadalom legkínzóbb problémája, a poszt közjogi struktúrában elfoglalt helye okán sokan jórészt szimbolikus jelentőséget tulajdonítanak a parlament döntésének. Így a lépés praktikus hasznának rögzítésén – Sólyom László államfői esélyeinek növelése – túl indokolt a szabad demokraták tervezett szavazási bojkottját is ennek megfelelően értékelni: az a magát liberálisnak valló párt morális és intellektuális züllésének szimbóluma. Miféle politikai erő az olyan, amelyik egy ilyen kérdésben a döntéshozatal előli menekülést választja, miként azzal már az érvénytelen szavazatok beszámítását követelő trükközésnél is próbálkozott? Amelyik a felkínált választási lehetőségek között talál olyat, amit hirdetett elvei csorbítása nélkül támogathatna, mégis ódzkodik ezt a szavazataival is kifejezni? Amelyik erővel tartja vissza választott képviselőit attól, hogy a szavazóiktól kapott felhatalmazással élve leadják voksukat az ország házában?

(…) Ha értelmes érvekkel nem szolgált is, az SZDSZ helyesen utasítja el a szocialista jelölt támogatását. A Kuncze-féle pártvezetés érzi, hogy politikai harakirit követne el álláspontja megváltoztatásával. A köztársaságielnök-jelölés körüli koalíciós játszmát szokás az egymással szemben robogó autók példájával leírni: az győz az eszement versenyben, aki ki tudja várni, hogy a másik autós rántsa félre a kormányt. Az úgynevezett SZDSZ – tartva a jó irányt – most tehát éppen kimászna a száguldó járműből. Csakhogy ez felettébb kockázatos vállalkozás, s ettől még a csattanás éppoly fájdalmas lesz a padlógázt a csodában bízva nyomó szocialistáknak. Ha nincsenek dezertáló ellenzéki szavazók, a szabad demokraták távolmaradása azt eredményezi, hogy a harmadik szavazási körben a tehetetlen MSZP-sek végignézhetik Sólyom László diadalmas bevonulását. Haragjuk pedig a partnerükre zúdul, hiába próbál az láthatatlanná válni. Ráadásul a bojkott megfosztja a kisebbik kormányzó erőt attól, hogy osztozzon az államfőválasztás dicsőségében, így a Sólyom támogatására felszólító holdudvari értelmiség a volt alkotmánybíró győzelme esetén sem dicséri meg a pártját.

(…) Az viszont már nem kérdés, hogy az államfőválasztás ügyében a kormányzó baloldal csőd közeli helyzetbe lavírozta magát. Felelős hazafi, demokrata ne bánkódjék emiatt! A köztársaság nyerésre áll.

Heti Válasz: Az első polgár erénye
Az írás szerint az SZDSZ-nek abban igaza van, hogy a házbizottsági döntés inkább a hatalmi logika alapján született, és hogy a Fidesz nehezen indokolható módon változtatta meg az ügyben álláspontját; a dolog érdemi megítélésében viszont a liberálisok álláspontja vitatható.

A jelek szerint antidemokratikus lépéssel kíván a vélelmezett antidemokratikus parlamenti többségi döntés ellen tiltakozni az SZDSZ. Amikor a szabad demokraták frakciója úgy döntött, az elnökválasztás fordulóiban kötelezi tagjait a távolmaradásra, akkor ezzel azt is kinyilvánította, szerintük a képviselőknek nem munkaköri kötelességük, hogy a köztársaságielnök-választási eljárásban tevékenyen részt vegyenek. A liberális párt képviselői azt sérelmezik, hogy a házbizottság a két nagy párt egyetértésével úgy döntött: a tartózkodó vagy nemleges szavazatok nem számolhatók bele az elnökre leadott voksok összegébe.

(…) Abban valószínűleg igazuk van, hogy e döntés inkább a hatalmi logika alapján, s nem érdemi megfontolások nyomán született. Abban is igazuk lehet, hogy a Fidesz nehezen indokolható módon változtatta meg az ügyben álláspontját. De a dolog érdemi megítélésében a liberálisok álláspontja vitatható: ha két lehetőség közötti választás a szavazás célja, s valaki egyik félre sem óhajt szavazni, miért nehezményezi, hogy döntését nem számítják bele a két fél versenyébe? Vajon nem a versenyből való kiszállását jelzi a párt az alternatíva mindkét lehetőségének elvetésével?

(…) Az SZDSZ világossá tette: elsődleges célja a párt tekintélyének mentése, s nem a szerinte legelfogadhatóbb elnökjelölt kiválasztása (korábban pedig már kinyilvánították - elvileg számukra is támogatható lenne Sólyom László). A pártfegyelem megkövetelésével a frakció tagjainak képviselői jogosítványait nyirbálta meg - hisz elveszi tőlük a lehetőséget, hogy szavazati jogukkal élve részt vegyenek a köztársasági elnök választásában.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695