A politikai marketing őszintesége

2005-06-14

Az ORTT Panaszbizottsága elmarasztalta a Nap-kelte műsorvezetőjét, amiért az Orbán Viktorral készített interjú utolsó kérdésében „Az emberek jelöltje” kezdeményezéssel kapcsolatban azt mondta: „egy furcsasága van ennek a dolognak persze, hogy ugye önök fogják megszámolni a végeredményt”. Az eredményt természetesen Orbán Viktor pártjának tagjai, aktivistái, munkatársai számolták meg, az ORTT Panaszbizottsága a riporteri kérdést ugyanakkor több százezer magyar állampolgár véleménynyilvánítása szabadságának megsértéseként értelmezte. Ráadásul – ahogyan a testület határozatában áll – a kérdező cinikus módon még Rejtő Jenőt is idézte, és egyik hősének Gorcsev Ivánnak a mondatát szegezte Orbán Viktornak: „a szerencse forgandó, de nem, amikor én osztok”.

A konfliktus első látásra a közszolgálatiság és a pártatlanság körül forog, ugyanakkor van egy másik szintje, ami pedig általában a politikai kezdeményezések, akciók megítélésével van kapcsolatban. A legnagyobb kérdés ugyanis az: ki lehet-e ma Magyarországon azt mondani, hogy egyik vagy másik párt ilyen-olyan kezdeményezése marketingcélokat szolgál, PR-akció. Pontosabban: ki lehet-e ezt mondani anélkül, hogy az értelmezés egyúttal ne elítélés legyen. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a politikai marketingakciók értéküket, helyességüket, erkölcsösségüket tekintve, sokak szemében alatta állnak a „valódi politizálásnak”. Ennek oka elég nyilvánvaló: ahogy a pártok elkezdtek arról beszélni, hogyan kommunikálnak, úgy támadták egymást is, éppen kommunikációjuk miatt.

A probléma oka abban a különbségtételben van, ami szembeállítja egymással a politika csomagolását és a politika tartalmát, és amely szerint külön a csomagolás alapján lehetséges külön elítélni a politika tartalmát. Másik oldalról a kérdés az, hogy el kell-e fogadni a politikai pártok kezdeményezéseit azon az értéken, amelyet az adott párt tulajdonít neki vagy az újságíró kötelessége rákérdezni arra, hogy mi is az adott akció politikai célja. A Nap-kelte riportere persze nem pusztán erre kérdezett rá, de a probléma mégiscsak ugyanez: meddig kell elfogadnia az újságírónak a vele szemben ülő politikus értelmezését a politika eseményeiről, jelenségeiről, különösen, ha az értelmezés éppen ennek a politikusnak a céljait szolgálja. A riporter idézett felvetésében ugyanis az is benne van, hogy rákérdez a politikai akció különböző szintű céljainak azonos nyilvánosságára.

A politika olyan játék, amelynek szabályai gyakran éppúgy a játék elemei lesznek, mint maguk a játékosok. A politikusok gyakran élnek is azzal a lehetőséggel, hogy egymásról úgy nyilatkozzanak, mint a játék megsértőiről. Ennek is több szintjét különböztethetjük meg, hiszen ismert az az eljárás, amikor az ellenfelek úgy beszélnek egymásról, mint antidemokratikus politikai erőkről, aminek nyilvánvaló célja a játékban való részvétel legitimitásának kétségbe vonása. Ugyanakkor – és ez a másik szint – az is lehetséges, hogy a másikat csak annyiban bélyegzik meg, hogy az a beszéden (értsd politikai kommunikáció és PR) kívül mást nem csinál, vagyis nem valódi politikai erő, mert tettek és döntések helyett csak beszél.

A politika számára tehát legitim játéktér nyílik meg ezen a ponton, ezzel szemben – ahogyan ez a Panaszbizottság döntéséből kiderül – az újságírókat a közszolgálatiság elvére ki lehet zárni erről a területről. Ez azonban ahhoz a paradox helyzethez vezet, hogy, a hivatásából adódóan a közvélemény oldalán álló újságíró nem kérdezhet rá a politikus őszinteségére, mert a média felügyeleti hatósága azonnal a pártosságot éri tetten. Ezzel szemben a politikusok egymás ellen éppen ezt a fegyvert alkalmazzák a legtöbbször, hiszen a másik szavainak, tetteinek, meggyőződésének kétségbevonása elbizonytalaníthatja az amúgy vele szimpatizáló választót is.

Amennyiben közelebbről is megnézzük a konkrét esetet, akkor látható, hogy a Fidesz által kezdeményezett „Az emberek jelöltje” elnevezésű akció is legalább két szinten értelmezhető. A két szint azonban nem annak alapján különül el, hogy hiszünk-e a Fidesz őszinteségében vagy nem. Az alábbi válasz ráadásul feleslegessé is tenné ezt a dilemmát, ha ismeretlen volna a politikának az a játéka, melyről az előbbiekben volt szó. A kezdeményező (felesleges folyton megnevezni a Fideszt, hiszen most teljesen mindegy, hogy melyik politikai erőről van szó – a probléma mindegyikre érvényes) szempontjából az, hogy az embereket megkérdezi a köztársasági elnök személyéről nyilvánvalóan arról szól, hogy a párt az emberek véleményének megismerésével alakítja politikáját: szolgálja, képviseli őket, az ő érdekükben, velük együtt politizál. Miért ne lehetne ugyanakkor ezt a kezdeményezést értelmezni a politikai marketing nézőpontja felől is? (Ez a kérdés éppen azért lehet kérdés, mert mint láttuk, a pártok egymást is éppen ezen a nézőponton keresztül bírálják.) Hiszen „az emberek jelöltje” kezdeményezésnek egyértelműen célja és eredménye, hogy a köztársasági elnök jelölése körüli koalíción belüli cirkuszt a párt a saját oldalán, mint nyílt, a döntéshozatalba az embereket bevonó ügyként definiálja újra. Tudjuk, hogy a politikában lépéselőnyre tesz szert az, aki elsőként tud elfogadott és használt nevet, meghatározást adni egy jelenségnek, aminek pedig az a következménye, hogy az adott jelenség éppen ezen a néven nyeri el helyét a közéletben. Továbbá: a kezdeményező elérte, hogy az embereket az utcákon, tereken megkérdezve közvetlen kapcsolatot alakított ki reménybeli választóival és a vele ellenséges érzelműek is csak azt láthatták, hogy a párt, amelyet ők ki nem állhatnak, kiáll az emberek elé, hogy „konzultáljon” velük a leendő köztársasági elnök személyéről.

Lehet, hogy az ORTT Panaszbizottsága által elmarasztalt műsorvezető kérdése inkább tűnt gyanúsítgatásnak, mint valódi kérdésnek. Ennek megítélése, de hivatalos elítélése különösen maradjon is a testület feladata. De arra azért fel kell hívni a figyelmet, hogy ha a médiának és a politikát értelmezőknek – ellentétben magukkal a politikusokkal – ilyen kevés lehetősége nyílik arra, hogy ne csak a politikus által felkínált módon lássa a politikát, akkor előbb-utóbb nem marad más hátra, mint, hogy minden egyes politikai nyilatkozatot szó szerint vegyünk, de ezzel lehet, hogy magának a politikai vitának a lehetősége tűnne el.

1. oldal


ORTT – ügyek

• 2000 végén komoly felháborodást okozott az internetezők és a szolgáltatók körében egyaránt Körmendy-Ékes Judit ORTT-elnöknő kijelentése, mely szerint szabályozni kéne az internetet. A szabályozásra, vagy a szabályozó testület irányítására pedig természetesen az ORTT-t tartaná a legmegfelelőbb szervezetnek. A kijelentés ellen 14 szakmai szervezet tiltakozott, kifogásolták azt is, hogy az ORTT elnöke lenézően nyilatkozott az internetezőkről, ugyanis szerinte a magyar internetezők főleg pornóoldalak nézegetésére használják a világhálót.

• 2002 februárjában az általános törvényi előírások összefoglalása mellett még a televíziós operatőrök számára is olvashatók voltak intelmek az ORTT ajánlásában, amely a választási kampányban követendő szabályokat tartalmazta. Található volt az ajánlásban néhány különös előírás is. Az általános szabályok körében például arra szólította fel az ORTT a médiumokat, hogy a kampányban kerüljék a pártok, jelöltek propagandaanyagaiban felhasznált vers, zene vagy más művészeti alkotás közlését. Több pontban kaptak intenciót a tévék. A "korrekt vizuális megjelenítés" mellett az operatőröknek a személyiigazolvány-képhez hasonló bemutatásra kellett volna törekedniük, vagyis tartózkodni kellett az alsó vagy felső kameraállástól. Sőt a közönség ábrázolása sem lehetett akármilyen: "a képek elsősorban a jelenlévők számát, és ne a közönség összetételét mutassák" – állt az ORTT ajánlásában. A médiahatóság fontosnak tartotta, hogy politikusok a kampány idején ne szerepeljenek szórakoztató, de még ismeretterjesztő, tudományos, zenei, sporttémájú műsorokban sem. A komikus, humoros produkciókban törekedni kell a kiegyensúlyozottságra. Az ORTT ajánlása nem volt kötelező erejű.

• Az ATV bírálatot kapott, mert a 2002. április 17-én sugárzott "120 perc" műsorában nem tett eleget alapvető kötelezettségeinek, melyet a törvény így fogalmaz meg: "a felvetett kérdéseket szakmai oldalról is sokoldalúan, tárgyilagosan, hitelesen kell megvilágítani. Ezeknek a követelményeknek a Magyar ATV-n nem tett eleget sem a műsorvezető, sem a riportalany. Ezek szerint egy rossz riport törvénysértő.

• A Panaszbizottság egy nyilatkozatában azt az egyhangú véleményt fogalmazta meg, hogy a Magyar Televízió Rt. 2002. október 2-án sugárzott "Napkelte" című műsorában Aczél Endre műsorvezető lekicsinylő arcjátékkal juttatta kifejezésre az egyik megszólaló mondanivalójával kapcsolatos ellenvéleményét, és ezzel megsértette a műsorvezetőtől elvárható kiegyensúlyozott magatartást.

• 2002-novemberében egy internetes fórumozó a korhatár-karikák tarthatatlanságát kiemelendő amiatt fordult az ORTT panaszbizottságához, mert a TV2 délután egy órakor korhatárjelzés nélkül sugározta az Egri Csillagok című történelmi filmet. Mint a bejelentésből kiderül, a Gárdonyi regényén alapuló alkotás az ORTT egyik állásfoglalása szerint nemhogy 18 éven felülieknek való, hanem egyenesen a sugárzásra alkalmatlan kategóriába tartozik. Az Ortt ezután finomított álláspontján.

• Kudlik Júlia 2005. április 7-én szerepelt az RTL Klub „Házon kívül” című politikai-közéleti magazin vendégeként. Az újabban a Orbán Viktor által életre hívott Nemzeti Konzultációs Testület szóvivőjeként közszereplést vállaló Kudlik Júliát a műsorvezető pártvonzalmairól kérdezte, amivel - az ORTT Panaszbizottsága szerint - a televízió törvényt sértett. Az RTL szerint érthetetlen, ahogyan a Panaszbizottság kijelenti, nem helyes, ha politikai hovatartozásáról kérdeznek valakit egy politikai magazinban. Ez önmagában is ellentmondó, és gyakorlatilag a cenzúra alkalmazása felé hajló álláspont.

• (2002. március 12. Index.hu) Az ORTT elemzése többek között vizsgálja a Napló szavazását. Erről a politikai jellegű kérdéseknél megállapítják, hogy a műsor "a hazai politikai élet szereplői közül egyedül a kisgazdáknak biztosított kitüntetett figyelmet", és az elemzés szerint a műsor sugalmazott üzenete "az FKGP, illetve Torgyán József lejáratása volt. A kérdések szándékoltan úgy tematizálták a történéseket, hogy a párt, illetve annak elnöke politikai szférában betöltött pozíciója megsemmisüljön". Majd hozzáteszik: "az eldöntendő kérdések nem hagytak teret a józan tényfeltárásnak, a kötelező objektivitást ezúttal is háttérbe szorította a műsorkészítők azon vágya, hogy hatalmi tényezővé váljanak. A TV 2 munkatársai a téma kapcsán úgy jelentek meg a képernyőn, mint bármely pártpolitikus". A Népszabadság cikkírója megjegyzi : már a kérdések kapcsán kiderül, hogy a tanulmány írói másként vélekednek a műsor jellegéről, céljáról, mint az adások készítői. A Naplót politikai magazinnak tekintik, és számon kérik rajta az adott hét általuk legfontosabbnak tartott politikai témáit, eseményeit. 2001 márciusának azon a hetén például, amikor "Elképzelhető-e, hogy csalás volt a Holdra szállás?" kérdést tették föl az adásban, az elemzők szerint a következő három legfontosabb politikai esemény történt: 1. Orbán bejelentette, hogy Vonza Andrást jelöli agrárminiszternek; 2. Két újabb Strasbourgban tartózkodó roma kapott menekültstátust; 3. A kormány úgy döntött, hogy az árvízben megsérült önkormányzati vagy magántulajdonú épület, illetve út esetében százszázalékos kártalanítás jár. A Napló azonban vállaltan nem politikai magazin, hanem a nézők vélhetően nagyobb csoportjait foglalkoztató kérdéseknek szánt háttérműsor – teszi hozzá a napilap.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695