Petrétei, a hallgatag miniszter

2005-07-25

Petrétei József a kormány „láthatatlan” miniszterei közé tartozik: kinevezése óta keveset szerepel, és alig volt olyan ügy, amiben nagyobb visszhangot keltve megnyilvánult volna. A politikus-miniszteri szerepet távol tartja magától, inkább megmaradt a jogtudós szakember pozíciójában. Tárcájához önálló felvetések nemigen tartoznak: a miniszter inkább csak végrehajtja azokat a feladatokat, melyekkel mások – főképp a miniszterelnök – megbízzák.

s humorérzékkel megáldva. Ahol megjelenik, ott a hangulat garantált” – így jellemezte a 168 óra hetilap Petrétei József igazságügy-miniszter habitusát a kinevezése után közölt rövid portréban. A minisztert a legtöbb jellemzés színes, kedélyes emberként írja le – ezt a vonását azonban a közszereplések során kevéssé tudja kamatoztatni. A Gyurcsány-kormány több, újonnan kinevezett miniszteréhez – például Rácz Jenő, Kolber István, Csizmár Gábor, Somogyi Ferenc– hasonlóan a kormány „háttérmunkásaként” dolgozik: keveset szerepel, és nem törekszik arra, hogy tárcája kezdeményezéseit népszerűsítse a médiában.

Petrétei József a pécsi egyetem jogi karáról került a politikába,

> Keresem az utam
„Szakember vagyok, de törekszem arra, hogy politikussá váljak”.

„A minisztérium jogszabály-előkészítéssel, jogalkotással foglalkozik, végigkíséri a jogszabályok életét, ügyel az alkotmányosság szabályaira. Ha mindezzel kapcsolatban mondanivalóm van, vagy a média megkeres, akkor fordulok a médiához.”
Hírszerző-interjú, 2005. július 22.

melybe korábban mindössze KISZ vezetőként kóstolt bele – az ifjúsági szervezetben került közel Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz is. Miniszterként azonban megmaradt a szakember szerepében: mintha viszolyogna a politikai megnyilvánulásoktól. Ennek egyik szembeszökő jele, hogy szinte teljesen kerüli az ellenzékkel való konfrontációt. Beszédei, szereplései nélkülözik a személyes hangnemet, megszólalásai mögött továbbra is az egyetemi „jogtudós” szerepköre rajzolódik ki.


A miniszter – bár saját bevallása szerint politikusként is építkezik – egyáltalán nem használja tudatosan a médiát, és nem törekszik arra, hogy szerepléseit valamilyen koherens imázs köré szervezze – de még arra sem, hogy személyes megszólalásaival, humorérzéke megcsillantásával egyszerűen megkedveltesse magát a közönséggel.

A passzivitás bűvöletében


Az októberben kinevezett miniszter a Medgyessy-kormány legnépszerűbb tagját, Bárándy Pétert váltotta a miniszteri bársonyszékben, aki gyakori médiaszerepléseivel, és elvi szinten is jól artikulált, önálló politikai kezdeményezéseivel hívta fel magára a figyelmet. Pár hónap után nyilvánvalóvá vált, hogy az új miniszter ettől merőben eltérő irányvonalat jelenít meg. A Petrétei által vezetett igazságügyi tárcára jellemző az önálló felvetések hiánya, a passzív, reaktív szerep. A miniszter kinevezését megelőző bizottsági meghallgatásán legfontosabb feladatai között az alkotmányosság erősítését, az EU-tagságból adódó feladatok mielőbbi elvégzését, az igazságügyi reformelképzelések továbbvitelét, és az áldozatvédelmi törvény megalkotását emelte ki. Két ügyben is elődjétől különböző politikát hirdetett: az igazságügyi reformok felgyorsítását ígérte, és a gyűlöletbeszéd jogi szankcionálásával kapcsolatos kételyeit hangoztatta.

A miniszter által tanúsított passzív szerep részben a kormányzati stratégiából is fakadhat: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „lendületét” növeli, ha a kormány jogalkotó tevékenységének kezdeményezőjeként léphet fel. A miniszter azonban a társadalom felől érkező kezdeményezésekre is hasonlóképpen reagált: például 2005 áprilisában a civil szervezetek tüntetést szerveztek az igazságügyi minisztérium elé, hogy a tárca tegyen többet a családon belüli erőszak megfékezéséért. A miniszter megígérte, hogy felülvizsgálja a jelenlegi szabályozást, és kifejtette véleményét a témában – megoldási javaslattal azonban ez esetben sem állt elő.

Petrétei József megszólalásaiban, a vele készített interjúkban feltűnő a jogi nyelvezet és gondolkodásmód túlsúlya, ami üzeneteit nehezen érthetővé, beszédét pedig nehézkessé teszi – így nem csoda, ha nem tartozik a „médiakedvencek” közé. Saját feladatainak értelmezésén és a kormányzati szereposztáson túl a miniszter csekély média-jelenléte annak is köszönhető, hogy még nem tanult meg az emberek (és az újságírók) nyelvén beszélni. A száraz, a szakmai nyelvezet és gondolkodásmód béklyójából kitörni nem képes kommunikációs stílus ráadásul nem csak a miniszterre, hanem az

> Részlet a sajtóközleményből
„A Be. XXV. Fejezete tartalmazza a lemondás a tárgyalásról jogintézményének szabályait. A jogintézmény lényege, hogy a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén az eljárást gyorsítsa, lényegében a bizonyítási eljárás mellőzésre kerül. Alkalmazás akkor lehetséges, ha a cselekmény nyolc évnél nem súlyosabban büntetendő, a vádlott tárgyaláshoz való jogáról lemond, beismerő vallomást tesz, és az ügyészség ezt az eljárási formát indítványozza. A büntetőeljáráson belül ez az eljárási forma rendkívülinek tekinthető, csak és kizárólag ügyészi indítványra alkalmazható." (…)

Sajtóközlemény a szécsényi gyermekgyilkosság kapcsán felmerülő jogalkotási lehetőségekről.

egész tárcára jellemző. Példaértékű ebből a szempontból az a sajtóközlemény, melyet a szécsényi gyermekgyilkosság ügye kapcsán adott ki a minisztérium. Erre - mint a tárca többi közleményre is - a jogi bikkfa-nyelvezet

a jellemző: hemzseg a jogi hivatkozásoktól, hiányzik belőle a részvét-nyilvánítás, és laikusok számára nehezen olvasható ki belőle, hogy mi a kormány célja az ügyben – így tökéletesen alkalmatlan arra, ami eredeti feladata lenne: az újságírók informálása és érdeklődésének felkeltése.

Jogszabályok beszállítója

Petrétei József politikai-világnézeti semlegessége azért különösen feltűnő, mert eddigi minisztersége alatt több olyan ügyben is módja volt megszólalni, melyek erőteljes ideológiai érvelést tettek volna lehetővé. Így például a kettős állampolgárság ügye, a 2005 legelején lezajlott alkotmányozási vita, valamint a gyűlöletbeszéd és drogpolitika jogi szabályozásának kérdése mind-mind olyan szimbolikus témák, melyekben markáns politikusi véleményt fogalmazhatott volna meg a miniszter, ő azonban szemmel láthatóan óvakodott ettől.

A kettős állampolgárságról szóló népszavazást megelőzően a kormány tagjai „formailag” nem vehettek részt a kampányban. Az igazságügyi miniszter kommunikációja is ennek megfelelően alakult. Nem beszélt a kettős állampolgárság ellen, de hangsúlyozta, hogy szerinte a polgárok úgy foglalnak állást majd a kérdésben, hogy döntésük következményei, illetve a kettős állampolgárság bevezetése esetén várható költségek nem ismertek. Miután azonban a kormánypártok rájöttek, hogy pusztán az elbizonytalanítás és a szociális demagógiára építő negatív kampány nem vezethet célhoz, a kormány meghirdette a határon túli magyarok szülőföldön maradását segítő programját. A kormány ezáltal választási lehetőséget kínált: a Szülőföld-programot és nemzetpolgárság intézményét szemben a kettős állampolgárság bevezetésével. A miniszterelnöki felkérésnek eleget téve a Nemzeti Felelősség programjának zászlóvivője Petrétei József lett. Úgy jelent meg tehát a nyilvánosság előtt, mint aki a határon túli magyarok ügyét kiemelten kezeli. Pozícióját azonban nem használta fel sem maga, sem a kormány imázsépítésére. Az új nemzetpolitikáról adott száraz nyilatkozataival valószínűleg senkit sem sikerült meggyőznie arról, hogy a Gyurcsány Ferenc által bevezetett „hazafiság”-fogalomnak bármiféle tartalma lenne.


Az év eleji alkotmányozásról szóló vita volt az egyetlen olyan ügy, amelyben a miniszter önálló kezdeményezőként jelent meg. A Petrétei József által „alkotmánykonszolidációnak” nevezett reformra a tárcavezető indoklása szerint a rendszerváltás óta eltelt időszak tapasztalatainak, az alkotmánybírósági gyakorlatnak, valamint az EU-normáknak alaptörvénybe való beépítése miatt lett volna szükség. A január 2-án tett bejelentést követő reakciókból kitűnt, hogy nem csupán az ellenzéket, de magukat a kormánypártokat is meglepetésként érte a miniszter tervezetének híre. A vita végül a kétharmados törvények körének mérséklésére szűkült, amellyel kapcsolatban viszonylag rövid idő alatt meg is született a politikai konszenzus: valóban szűkíteni lehetne a szám szerint harmincnégy darab kétharmados többséget igénylő jogszabály körét. Ezen túl azonban egyik oldal sem kívánt további figyelmet szentelni a kérdésnek – így a „jól végzett munka” után a politikusok félretették az alkotmányreform kérdését. Így, bár Petrétei József személyére e vita kapcsán irányult a legnagyobb figyelem, az önállóság kérdése mégis megkérdőjelezhető. A tervezetnek ugyanis minden jel szerint nem szántak akkora jelentőséget, mint amekkorát kapott. A bejelentés egyfajta „területfoglalási” kísérletként értékelhető, amire szükség volt az ünnepeket követő téma-nélküli napokban.


Az új alkotmánnyal kapcsolatos nyilatkozatok

Megszólaló

Párt

Nyilatkozat

Répássy Róbert Fidesz-MPSZ Nincs realitása új alkotmány elfogadásának, értelmezhetetlen felvetés a kétharmados törvények megszüntetésének ötlete.
Áder János Fidesz-MPSZ A kétharmados törvények szűkítése a Fidesz-frakció számára is támogatható lehet, ennek azonban feltételei vannak.
Tölgyessy Péter Fidesz-MPSZ A végletesen kiélezett hazai közéleti küzdelem feltételei közt szemernyi esélyt sem lát egy új alkotmány elfogadására
Vastagh Pál MSZP Állásfoglalás a kérdésben csak az igazságügy-miniszterrel való egyeztetést követően várható.
Lendvai Ildikó MSZP Nem valószínű, hogy 2005-ben lesz új alkotmány, bár nem ésszerűtlen a felvetés, mert az alkotmány gyakran nem tud választ adni gyakorlati problémákra.
Horn Gábor SZDSZ Semmi alapja nincs a felvetésnek.

Forrás: Observer Budapest Médiafigyelő Kft.


Az igazságügyi miniszter szakpolitikai ügyekben adott nyilatkozatai mögött a legtöbb esetben nem rajzolódik ki koherens elvi álláspont, vagy politikai program. Bizonyos ügyekben ismerteti elveit, ezek azonban időnként „kioltják” egymást. Erre legutóbb a gyűlöletbeszéd büntetőjogi szabályzása kapcsán került sor, amikor is egy MSZP-s kezdeményezést megtámogatva a miniszter a kinevezése után hangoztatott, szankcionálást elutasító álláspontjának ellentmondva a szabályozás mellett tett hitet.

> Büntetni vagy nem büntetni?

A gyűlöletbeszéd szankcionálása ellen:
„Éppen ezért ez felveti azt a kérdést, vajon a gyűlöletbeszéd esetében a jogi megoldás az egyedüli megoldás-e. Magyarország hajlamos arra, hogy ha megjelenik egy társadalmi probléma, akkor azt rögtön jogszabállyal akarjuk rendezni, s utána megnyugszunk, na, a feladat ki van pipálva.”

Népszava interjú, 2004. október 22.

A gyűlöletbeszéd szankcionálása mellett:
„Valamilyen módon fel kell lépni a gyűlöletbeszéd ellen, mivel a társadalmi közmegvetés nem olyan fokú, hogy annak visszatartó ereje lenne”.

Népszava interjú, 2005. július 21.

Petrétei József szerepléseire a kevésbé „forró” témákban sem lehet ideológiai kategóriákat húzni. A szakpolitikai ügyekben előterjesztett javaslatai kapcsán igyekszik szakszerű és távolságtartó maradni. Személyes véleményét ritkán közli. A drogliberalizáció kapcsán például leszögezte: neki a témába nincs beleszólása, mivel itt inkább szakmai és politikai kérdésekről van szó. De érzelmek és személyesség nélkül érvel a börtönbüntetés helyett alkalmazható alternatív büntetési módok mellett, vagy az elítéltek élhetőbb környezetének megteremtését szorgalmazva is. Ha tehát Petrétei József valóban arra törekszik, hogy politikussá váljon, akkor ezt a célját a jelek szerint nem önálló karakterével, véleményével és kezdeményezéseivel, hanem elsősorban politikai hűségével kívánja elérni.


Az ismeretlenség homálya

Petrétei József - elődjétől eltérően - kormány egyik legkevésbé közismert tagja. A Szonda Ipsos kutatásai alapján a miniszter népszerűsége 41 és 44 pont között mozog – ezzel a politikusok népszerűségi listájának középmezőnyéhez tartozik, hasonlóan a vele egy időben kinevezett miniszterekhez – például Somogyi Ferenc külügyminiszterhez.

Forrás: Szonda Ipsos


Esetében is látható tehát, hogy a közvélemény csak azokról a politikusokról tud markáns véleményt kialakítani, akik viszonylag sokszor jelennek meg a nyilvánosság előtt, így magas az ismertségük is. Az igazságügyi miniszterre ez nem jellemző: a válaszadók mintegy 30 százaléka ismeri, ez a szám pedig még a kormány más, keveset szereplő tagjaihoz képest is alacsonynak mondható – Somogyi Ferenc külügyminiszter neve például a kérdezettek 42 százaléka számára cseng ismerősen. Petrétei József ismertségében tapasztalható némi növekedés– főképpen a kinevezését követően. A miniszter népszerűsége tekintetében viszont abszolút stagnálást tapasztalhatunk.


Forrás: Szonda Ipsos

 

Petrétei József alacsony ismertségét és csekély népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy keveset szerepel a médiában, és a saját szakterületéhez tartozó, közvélemény érdeklődésére számot tartó ügyekben (pl. drogpolitika, gyűlöletbeszéd) is kerüli a markáns, ideologikus állásfoglalásokat. Ez azonban előnyére is válhat: elkerülheti, hogy komoly politikai ellenfeleket szerezzen magának kormány- és ellenzéki oldalon, és javítja esélyeit annak, hogy politikai karrierjének esetleges befejeztével problémamentesen visszailleszkedhessen a tudományos-egyetemi közösségbe – nyilatkozatai szerint ugyanis távlatilag inkább a katedrán, mint a politikai arénában képzeli el jövőjét.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695