A legnépszerűbb hivatal

2005-08-05

A köztársasági elnök a hazai politikai rendszerben az ország egységét testesíti meg. Az intézmény iránt erős a bizalom a közvéleményben, presztízse az államfő személyére is kisugárzik. Az eddigi két elnök, Göncz Árpád és Mádl Ferenc személyének megítélésében azonban mutatkoztak kisebb különbségek.

 

Mádl Ferenc az elmúlt öt évben nem pusztán politikai személyiségként szerepelt a nyilvánosság előtt, hanem megtestesítette a köztársasági elnöki intézményt is. Ebben a tekintetben folytatta az elődje által kialakított hagyományt. A hazai politikai rendszerben az államfő kettős funkciót tölt be: az ország egységének megtestesítője és a kormány gyenge ellensúlya. Hasonlóan a német kancellári rendszerhez, hazánkban is viszonylag gyenge jogkörökkel rendelkezik, valódi politikaformáló erővé az alkotmány sérelme, a kormányválságok és rendkívüli helyzet esetén válhat – illetve, mivel ő jelöli ki a potenciális miniszterelnököt, nem egyértelmű parlamenti erőviszonyok esetén királycsináló is lehet.

 

Ezeken túl a köztársasági elnök főként ceremoniális hatáskörökkel rendelkezik, belpolitikai (kitüntetések, beszédek, állásfoglalások) és külpolitikai (diplomáciai találkozók, nemzetközi szerződések aláírása) téren egyaránt. A viszonylagosan gyenge államfői jogkör azonban csak részben vezethető le abból, hogy az államfőt nem közvetlenül a nép, hanem a parlament választja: az európai politikában is van példa közvetlenül választott, de gyenge (Ausztria) és közvetetten választott, de erősebb államfőre (Olaszország) egyaránt. Az elmúlt 15 év gyakorlata alapján az is látható, hogy a köztársasági elnök hatalmát leginkább a kormány törvényeinek megakadályozása-késleltetése révén gyakorolja. Az alkotmányossági vétójog alapján a megszavazott törvényt alkotmánybírósági felülvizsgálatra küldheti, a politikai vétójog szerint pedig a megszavazott törvényt „visszaküldheti ”megfontolásra” az Országgyűlésnek. Az elnök, mint a hatalmi ágak fölött álló személy főleg akkor képezi a kormány ellensúlyát, amikor a két intézmény ideológiai orientációja ellentétes. A törvénykezdeményezés és a politikai kinyilatkoztatás ugyanakkor távol áll a magyar államfői gyakorlattól. Az eddigi két elnök tevékenységét vizsgálva azonban látható, hogy a politikai környezet teremtheti meg vagy erősíti fel azokat az elvárásokat, amelyekhez a mindenkori elnök hozzáméretik.


Népszerű elnök, népszerű intézmény

Az elnöki intézmény pártokon és politikai konfliktusokon való felülemelkedése a közvéleményben is visszatükröződik. A hazai intézmények között a rendszerváltást követően sokáig az államfő rendelkezett a legnagyobb tekintéllyel. Az intézmény száz pontos skálára vetített bizalmi indexe az első mért évben, 1991-ben mutatta a legmagasabb értéket - igaz, a következő évben a többi intézménnyel együtt a köztársasági elnök iránt is jelentősen megcsappant az emberek bizalma. A bizalmi index 1992-ben volt a legalacsonyabb (56 pont), melyben az intézmények presztízsének általános csökkenésén túl az is szerepet játszhatott, hogy ebben az évben mérgesedett el leginkább – például a médiatörvény kapcsán – a kormány és az államfő közötti viszony, és ebben az évben történt az is, hogy Göncz Árpádot szélsőjobboldali tüntetők egy csoportja kifütyülte az október 23- án tartott beszéde közben.

 


Forrás: Szonda Ipsos, 1991-2000. Az ábrában negyedévek átlagolt adatai szerepelnek, az utolsó adat a 2000 júliusi és augusztusi felvétel eredményének átlaga.


Mádl Ferencnek sikerült továbbörökítenie az elnöki intézmény tekintélyét, bár elnöki munkássága éveiben, 2001-től az államfő iránti bizalom kismértékben csökkent. Míg Göncz Árpád első, illetve második elnöki ciklusa idején átlagosan 69, illetve 73 pont volt az intézmény indexe, Mádl Ferenc elnöksége alatt 66 pont.


Forrás: Medián, 1991-2005.

 


Göncz Árpád és Mádl Ferenc görbéinek összehasonlításakor azt láthatjuk, hogy az intézménybe vetett bizalomhoz hasonlóan - és talán azzal összefüggésben - a korábbi köztársasági elnök ciklusa teljes tíz évében kedvezőbb megítélésnek örvendett, mint utódja. Míg Mádl Ferenc népszerűsége csúcsán, 2002 második félévében és távozását megelőzően dicsekedhetett 66 ponttal, Göncz Árpád elnökségének tíz éve alatt a legalacsonyabb mért érték volt 73 pont – leköszöntekor pedig népszerűsége 85 ponton állt. Népszerűségi mutatóinak értéke rendre 10-15 ponttal magasabb volt, mint Mádl Ferencé, és elnöksége teljes időtartama alatt ő volt a leginkább közkedvelt politikus.

Mádl Ferencnek ezzel szemben komoly vetélytársa akadt a népszerűségi versenyben – Dávid Ibolya személyében. Főleg az elnök mandátumának elején, az Orbán-kormány derekán, a jóval közismertebb MDF-elnök és igazságügyminiszter nagy előnnyel vezette a közkedveltségi rangsort. A Medgyessy-kormány kezdetén azonban Mádl Ferenc népszerűség tekintetében előbb beérte, majd 2004 nyarát követően - amikor az MDF elnöke az EP-kampányban a Fidesz ellen is éles verbális támadásokat intézett – meg is előzte a pártelnököt. Az államfői székből így 2000-hez hasonlóan 2005-ben is a legnépszerűbb politikus távozott.

 

 

Forrás: Szonda Ipsos, 2000-2005. Az ábrában negyedévek átlagolt adatai szerepelnek, az utolsó adat a 2005 júliusi felvétel eredményét mutatja.



Az eddigi államfők személyes népszerűsége nem mutat jelentős ingadozást, és kevéssé érzékeny a látványosabb megnyilvánulásokra és a körülöttük zajló politikai konfliktusokra is – az elismertség jelentős mértékben az államfői posztnak kijáró tekintélyből származik. Ennek is köszönhető, hogy Göncz Árpád és Mádl Ferenc ellentétes pártállású politikusként egyaránt kiemelkedő népszerűségnek örvendhettek. A jelek szerint ez a sors vár az új államfőre, a korábban a szintén népszerű Alkotmánybíróságban elnöklő Sólyom Lászlóra is, aki a Medián legutóbbi közvélemény-kutatása alapján már beiktatása előtt az ország legnépszerűbb politikusává vált.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695