Politikusok fürdőruhában

2005-08-23

Bár a mostani kormány kínosan ügyel arra, hogy tagjait ne lehessen kifogásolható nyaralásokkal lejáratni, Gyurcsány Ferenc és a többi kormánytag vakációzását az idén is a jobboldali sajtó és politikusok támadásai kísérik. Az idei eset és a múltbeli tapasztalatok egyaránt arra utalnak, hogy a politikusok nyaralásai hazánkban elsősorban nem az imázsépítés, hanem a botránypolitika számára tartogatnak lehetőségeket.

Az európai országok közül Nagy-Britanniában a politikusok, közszereplők magánélete sokszor a legszélesebb nyilvánosság előtt zajlik, a kontinentális országok többségében – így Magyarországon is – inkább a politikusok privát szférájával szembeni diszkréció, szemérmesség jellemző. Ezen szabály alól azonban kivételt képeznek a politikusok vakációzási szokásai, ez a téma ugyanis többször vált botrányforrássá az elmúlt években. A magyar közvélemény sokszor leginkább a politikusok vagyongyarapodása, ingatlanügyei, valamint költséges utazásai segítségével bőszíthető fel. A mindenkori ellenzék politikusai és újságírói pedig nem haboznak kihasználni, hogy a téma nagyot csattanhat a politikai riválisok arcán, ezért előszeretettel „színesítik” a kormányoldal botrányos nyaralásairól szóló hírekkel az uborkaszezont.

A politikusok nyaralásai több okból is érdekesek a média és a közvélemény számára. Egyrészt a nyaralás helyszínének kiválasztása luxusszint miatt anyagi kérdés, mely alkalmas lehet arra, hogy a „gazdag, korrupt politikus” közvéleményben élő sztereotipikus képét megerősítse vagy éppen megcáfolja. Másrészt, az ország látogatása bizonyos szintű diplomáciai viszonyt is előfeltételez – így nem lényegtelen annak politikai kicsengése sem. A nyaralás továbbá a munka szüneteltetésével is jár – így különösen az aktuális kormányok számára jelenthet támadási felületet és takargatnivalót.

A jelenlegi kormány tudatosan törekszik arra, hogy minden támadási lehetőséggel szemben védje magát – de úgy tűnik, ez a törekvés csak részben lehet sikeres. Gyurcsány Ferenc láthatóan igyekszik elkerülni, hogy száz lépés programjának lendületét megtörje egy „látványos” nyaralással, melynek nyomán "vakációzással" vádolhatják a kormányt. A szándékot mutatja a kormányszóvivő nyár eleji bejelentése is, mely szerint e kormány a kánikula hónapjaiban is töretlen intenzitással végzi a munkáját . A kormány törekszik arra is, hogy tagjainak nyaralásai miatt ne vádolhassák fényűzéssel: így a miniszterek nyaralásuk helyszínéül idén legtöbbször a Balatont és Horvátországot választják; távoli, egzotikus országok üdülőhelyei nem szerepelnek a bejelentett úticélok között.

Kis magyar nyaralástörténet

A jelenlegi kormány szemérmessége az utóbbi idők eseményei alapján mindenképpen indokoltnak tűnik. A politikus ugyanis olyan közszereplő, akinek a nyaralásai is nyilvánosak: számára a vakáció sem a magánélet része. A nyaralás körülményei és a helyszínválasztás egyaránt üzenetet hordoznak, és a rosszul megválasztott üzenet egy-egy politikus teljes elhiteltelenedéséhez, látványos bukásához vezethet.

Magyarországon különösen a 1990-es évek végétől vált jellemzővé, hogy az egzotikus utazások politikai botrányhoz vezettek. Az Orbán- kormány alatt Torgyán József kisgazda pártelnök és agrárminiszter, illetve Szabadi Béla államtitkár egzotikus országokba irányuló „hivatalos” útjai vezettek felháborodáshoz . Az állami pénzen finanszírozott nyaralások különösen nagy visszhangot vertek a médiában. Torgyán testőreinek és tanácsadóinak körében készített 2001-es képe, melyen a miniszter koktéllal a kezében sétálgat az arubai tengerparton, sok ideig emlékezetes maradt az újságolvasók számára – és a botrányos politikusi nyaralások egyfajta szimbólumává vált. Az agrárminiszter Chilében tett költséges látogatása (ahol saját bevallása szerint a cseresznyeexport fellendítésén dolgozott) szintén nem nyerte el a közvélemény tetszését. A politikus nyaralási ügyei más botrányai mellett hozzájárultak a politikus pártján és a koalíción belüli meggyengüléséhez, majd bukásához is.

2002 után László Csaba pénzügyminiszter több hetes indonéziai útját csupán egy-két publicisztika bírálta. Medgyessy Péter azonban szabadidejének eltöltésével már korán magára vonta a figyelmet: ő volt az a politikus, akinek szinte minden nyaralása politikai kudarcnak bizonyult – még a kinevezését megelőzőek is. 2001-ben pártja azért nem tudta bemutatni a friss miniszterelnökjelöltét a médiában, mert közvetlenül megválasztását követően hosszabb időre szabadságra ment. Miniszterelnöksége első évében, 2002 augusztusában az árvíz idején nem szakította meg nyaralását, majd szinte azonnal elutazott a kórháztörvény ismételt (később kiderült, alkotmányellenes), újratárgyalás nélküli megszavazását követően. A költségvetési kiadáscsökkentések 2003 nyári kihirdetése után politikai válsághelyzetbe került a kabinet, ám Medgyessy Péter ekkor ugyancsak külföldre utazott, jelentős kommunikációs űrt és káoszt hagyva maga után. A bejelentéseket követő hónapban az MSZP elveszített 700 ezer biztos szavazót - a Fidesz pedig átvette a vezetést a népszerűségi listákon.

Medgyessy 2003 januári, kubai vakációja bizonyult azonban a legnagyobb hazai nyaralási botránynak. Medgyessy több szempontból is rosszul választotta meg úticélját, és saját nyilatkozataival csak rontott az ügy kapcsán kialakult helyzeten. Az államszocialista rendszerben betöltött magas tisztségei miatt gyakorta támadott politikus részéről nem bizonyult szerencsés választásnak az évtizedek óta kommunista diktatúra alatt sínylődő állam meglátogatása. Kubát ráadásul egyértelműen a luxuskategóriájú, egzotikus országok közé sorolja a közvélemény. Medgyessy Péter utólag azzal próbált javítani a helyzetén, hogy kijelentette: az országot annak alapján választotta, hogy ott ”süt a nap és jók a koktélok”; továbbá hogy nyaralóhelyeit „nem ideológiai alapon” választja. Ezek a nyilatkozatok adtak lehetőséget az ellenzék számára a botrány kirobbantására. Medgyessy Pétert még a kormányoldalon is támadták mind a helyszínválasztás, mind a felsorakoztatott indokok esetlensége miatt. A kabinet pedig döntést hozott, miszerint a jövőben minden esetben közli a miniszterelnök tartózkodási helyét.

Ennek ellenére 2003 decemberében, amikor felröppent Medgyessy Péter thaiföldi utazásának híre, a kormányfő először nem volt hajlandó nyilatkozni, majd közleményében kijelentette: bármely magyar állampolgárhoz hasonlóan neki is joga van saját akarata szerint eltölteni szabadidejét. Később megtört a csend, a miniszterelnök pedig ismét kommunikációs bakit követett el, amikor azzal indokolta a téli thaiföldi útját, hogy az vélhetően jót tesz majd feleségének– aki nem sokkal korábban, indiai útján kapott tüdőgyulladást.

Medgyessy 2004 nyarán, a párt számára kudarcos eredményt hozó európai parlamenti választást követően Mallorcán töltötte szabadságát. Az utazás tervét még saját pártja sem nézte jó szemmel, a lapok pedig találgatásba kezdtek az utazás várható költségeit illetően. Az ügy nyilvánosságát tovább növelte, hogy miután a Színes Mai Lap exkluzív interjút készített a politikussal Mallorcán, a címlapon közölt montázsfotó miatt a Magyar Nemzet azzal vádolta meg a politikust, hogy nem is a spanyol üdölőhelyen, hanem távolibb, drágább országban töltötte nyaralását. Medgyessy Péter nehezen viselte, hogy ismét bulvártémává vált nyaralásainak ügye, egy MSZP-s rendezvényen sajtóértesülések szerint kifakadt az őt ért támadások miatt. A kormányoldal a botrányt azzal próbálta ellensúlyozni, hogy Orbán Viktor portugáliai utazásával kapcsolatban indított ellentámadást - igen kevés sikerrel, mivel utóbbi ügy csak csekély visszhangot kapott. Medgyessy Mallorcából visszatérvén kaotikus politikai viszonyokat talált, és megpróbált rendet rakni – hazatértét követően először leváltotta a kormányszóvivőt, majd átfogó kormányátalakításba kezdett – de a politikai bukástól már ez sem tudta megmenteni. A miniszterelnökváltáshoz vezető egyik okot - miszerint Medgyessy nem tudott választóinak fejével gondolkodni - jól illusztrálják az említett nyaralási ügyek.

Demszky Gábor politikai mélyrepülése akkor kezdődött el, amikor az ellenzéki és kormánypárti sajtó 2004 nyarán adriai luxusnyaralójáról kezdett cikkezni, megemlítve azt is, hogy a nyaralóhoz sofőrje szállította a politikust egy olyan terepjáróval, melyet áron alul bérelt a fővárosi önkormányzat egy cégétől. A nyaralással kapcsolatos támadások hatékonyságát mutatja az is, hogy miután az ellenzék politikusai és a jobboldali média éveken keresztül hasztalanul próbálta kikezdeni Demszky Gábor népszerűségét, a „nyaralóügy” hatására egy hónap alatt csaknem tíz ponttal csappant meg a polgármester támogatottsága, és a polgármester ezt azóta sem tudta teljesen „visszatornázni” a botrányai előtti szintre. Demszky volt azonban az első olyan politikus, aki utólag javította helyzetét azzal a gesztussal, hogy nyaralási botránya miatt megkövette választóit.

Szabadságon – Tito nyomában


A nyaralások nem csak a botránypolitika, de az imázsépítés eszközei is lehetnek. A magyar politikusok ebben a tekintetben is főleg külföldi példákat követnek. Tony Blair brit miniszterelnök például minden évben nagy médiaérdeklődés mellett tölti rendszeres belföldi nyaralását, a távolabbi utakat azonban ő is igyekszik nagyobb diszkrécióval kezelni – ami nem véletlen, hiszen az olasz kormányfőnél, Berlusconinál töltött nyaralása miatt már ő is támadások kereszttüzébe került.

Az imázsépítés része volt az is, hogy Orbán Viktor tudatosan csak hazai és horvátországi helyszínt választott nyaralása célpontjául – a magyarok által leggyakrabban látogatott turisztikai célpontokat. A miniszterelnök vakációiról több alkalommal is pozitív képet sugalló írások jelentek meg 1998 és 2002 között a bulvársajtóban – 2002 után pedig gyakorta állították szembe szerénységét Medgyessy Péter luxusigényeivel. Gyurcsány Ferenc jóval tudatosabban nyaral közvetlen elődjénél: idei, „orbáni” vakaciózási hagyományokat ápoló balatoni és horvátországi nyaralása egyaránt nélkülözi a hivalkodást – és e tekintetben miniszterei is követik.

 

A támadásokat azonban a kormányfő és kormányának óvatossága ellenére sem sikerült megelőzni: a kormányfő nyaralása ezúttal politikai síkon bizonyult kikezdhetőnek. A sajtó felrótta a kormányfőnek, hogy Tito egyik kedvenc üdülőhelyét választotta nyaralása helyszínéül, Lamperth Mónika belügyminiszterről pedig kiderült: a kommunista vezető egykori villájában, a horvát állam költségén nyaral. A jobboldali sajtó azt is felhánytorgatta a kormányfőnek, hogy a korábban elmondottaktól eltérően a kormánytagok intenzív nyaralásba kezdtek, míg kormánypárti politikusok az sms-kampány kapcsán fogalmaztak meg olyan véleményt, hogy a kormány ezzel az eszközzel kívánja leplezni, hogy a nyári vakációk miatt felfüggesztette a munkavégzést. Az ellenzéki támadások tehát szertefoszlatták az „olcsó és láthatatlan” nyaralásokról idén felépíteni próbált kormányzati mítoszt – a politikusok vakációzása pedig végleg bevonult a kedvenc hazai kampánytémák közé.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695