Kézivezérléssel a benzinárak ellen

2005-09-13

Az emelkedő benzinárak és a velük párhuzamosan növekvő ellenzéki bírálatok hatására a Kormány mégis elszánta magát: három hónappal előrébb hozta a benzin áfájának öt százalékos mérséklését, így a benzinár valószínűsíthetően nem éri el a lélektani 300 forintos határt. A döntés nemcsak a Kormány korábban hangoztatott beavatkozás-ellenes érveinek mond ellent, de éppen a sokat bírált populista retorikába illeszkedik.

A közelmúltban a közel-keleti térség instabilitása (az iráni atomenergia körüli huzavona) és a Katrina-hurrikán pusztításai miatti amerikai termeléskiesés következtében a kőolaj világpiaci ára sosem látott magasságokba szökött. Az egész évre jellemző tartós emelkedésnek előbb-utóbb a hazai piac ellátásában monopolhelyzetet élvező MOL Rt. árképzésében is meg kellett mutatkoznia. A kormány egészen az elmúlt hét végéig két okból kifolyólag következetesen elutasította az ellenzék által már tavasz óta követelt állami beavatkozást. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mindkét érvet világosan kifejtette szeptember 6-án (tehát a döntés előtt négy nappal) adott rádióinterjújában. Az első érv szerint az árak alakulásába vajmi kevés beleszólása van az államnak, ezért fölösleges a mindenkori kormányzatot hibáztatni az áremelkedésekért. A második érv szerint csínján kell bánni az intervencióval, mert az egyszeri beavatkozás a későbbiekben hasonló elvárásokat szül majd. „Ha a kormány egyszer azt mondja, hogy ő innentől nem engedi, akkor is tartani kell, ha háromszor annyi.” – summázta a miniszterelnök.

Tanúsítson mértékletességet!
Kínai útjáról hazatérve, szeptember 11-e után megváltozott a miniszterelnök kommunikációja. A repülőtéren tartott rögtönzött sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a kormány előrehozza a benzin áfa-tartalmának mérséklését. A gyors bejelentéssel az igényekre azonnal reagáló rugalmas és dinamikus vezető képét sugallta, aki, ha kell, utasítja minisztereit, de akár egy állami vállalat vezetőjét is rendre inti. A szombati elhatározás után ugyanis a szakminiszterekkel és koalíciós pártvezetőkkel tartott konzultáció után Gyurcsány felhívta Hernádi Zsoltot, a Mol Rt. elnök-vezérigazgatóját, és kérte, hogy még a parlamenti döntés előtt érvényesítsék a mérséklést áraikban. „Azt is kérem a Mol-tól, (...) tanúsítson mértékletességet, vegyen részt abban, hogy csillapítsuk a világpiaci áraknak a magyar árakban való megjelenését, ha kell, akkor nyereségessége rovására is.” A MOL vezérigazgatójának címzett szavakkal éppen azt üzente a választóknak, amit Orbán Viktor 2005. augusztus végi, nagy vihart kavart kőszegi beszédében: mégpedig, hogy a nyerészkedő tulajdonosokkal szemben az állam megvédi polgárait. (Orbán Viktor Kőszegen úgy fogalmazott: szabálytalan privatizáció után azt kell mondani a tulajdonosnak, hogy „Legyen kedves, adja vissza!”)

Az ÁFA-kulcs 20%-ra való csökkentése a „100 lépés” programcsomag elemeként jól ismert lépés volt. A három hónappal korábbi kezdést, és az ezzel együttjáró 7-8 milliárdos bevételkiesést a kormány a tervezetten felüli bevételek csökkenéseként elviselhetőnek tartja. Azt állítja ugyanis, hogy a benzin árának meredek emelkedésével jelentős többletbevételekhez jutott a tervezéskor még csak 250 forint körüli benzinárral kalkuláló költségvetés. Ennek ellentmond, hogy a benzin iránti kereslet az idén 8%-kal csökkent, így bár az áfabevételek nőttek, a jövedéki adóból a vártnál kevesebb folyt be. Így az újabb tétellel már biztosan negatívumot könyvelhet el az amúgy is megszorításokkal terhelt költségvetés. Ráadásul az állam elébe ment a keresletcsökkenés okozta természetes piaci kiegyenlítődésnek (mely a világpiacon már érzékelhető), azaz az uniós pénzügyminiszterek ajánlását sem fogadta el – mely kimondja, hogy az adócsökkentés nem helyes út a benzinárak elleni harcban.


Populista verseny

A benzinár már korábban is a belpolitikai diskurzus centrumában állt. A Fidesz a 2004-es EP-kampányban szórólapjain riogatta a választókat a háromszáz forintos benzinnel, idén májusban pedig Orbán Viktor pártelnök szorgalmazta a benzin adó- vagy áfatartalmának jelentős csökkentését.
Ezeknek az előzményeknek a fényében nem meglepő, hogy mostani kormányzati beavatkozásra a Fidesz-MPSZ rálicitált: a legnagyobb ellenzéki párt szerint legalább 20-25 forintos csökkentés lenne kívánatos. Ugyanakkor túl későinek tartják az intékedés október 1-jei bevezetését, mert szerintük addig is az államkassza hízik. A Fidesz tehát azt a jól ismert ellenzéki stratégiát választotta a népszerű intékedéssel szemben, hogy egyetért, de nagyobbat is mond annál, amit a Kormány. Az árcsökkentő versenyben az MDF sem akart lemaradni: ők a jövedéki adót terhelő áfát (az adó adóját) akarják megszüntetni – szintén 25 forintot faragva az árból.


Az SZDSZ csendben rábólintott a Kóka János szabad demokrata gazdasági miniszter által is ellenvetések nélkül elfogadott egyszeri csökkentésre. A szocialista frakció teljes mellszélességgel kiállt a kormány tervezete mellett. Úgy tűnik tehát, hogy a kormánypártok engedtek az ellenzék és a közvélemény nyomásának, miközben az MSZP múlt héten kezdődött arculatkampányának egyik fontos eleme éppen a populista ígérgető-osztogató politika elleni fellépés. A benzinár ügyében ugyanakkor a Kormánynak fontosabb volt, hogy elébe menjen az eseményeknek és a további bírálatoknak, nem mellékesen a döntés-, és cselekvőképességet is felmutatva. A benzinárak csökkentésének népszerű lépését egyik politikai erő sem meri megtámadni – emiatt az sem várható, hogy új keletű populizmus-ellenességét szembefordítsák a Kormánnyal.

A benzin árának alakulása komoly társadalmi feszültségek forrása Magyarországon. Jól mutatta ezt a rendszerváltás utáni első kormány időszakában, az üzemanyag-áremelések hatására kitört „Taxis blokád”, amely napokra megbénította Budapestet és szembesítette Antall József kormányfőt politikai mozgásterének határaival. Ha utcai megmozdulásokat nem is, de komoly választói bizalomvesztést mindenképpen okozhat a magas benzinár, amit a láthatólag elkezdődött és egyre gyorsuló választási kampányban naponta kellene újra és újra magyarázni. Ezért gondolhatta a Gyurcsány-kabinet, hogy ha hosszú távú megoldást nem is jelent a közgazdaságilag megkérdőjelezhető beavatkozás, a MOL-hoz intézett kéréssel együtt kitartó muníciót szolgáltathat a minden bizonnyal folytatódó, az alacsony árakért a tőke ellen harcoló ellenzéki támadásokkal szemben.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695