Új kampányeszközökhöz nyúlt az MSZP

2005-09-21

Az MSZP őszi „identitáskampányát” vegyesen ítélik meg a média véleményformálói. A kampány hitelességével és sikerével kapcsolatban nem csak a jobboldalon, de a baloldali-liberális értelmiség körében is felcsendülnek szkeptikus hangok.

Hiller István szeptember 2-án, Pécsett bejelentette, hogy a párt a „közös értékek” jegyében indít népszerűsítő kampányt. „Olyan közös értékeket mutatunk be, amelyeket mi, szociáldemokraták, az MSZP és sok olyan ember is magáénak vall, akik nem kötődnek pártokhoz, nem politizálnak. Ezek az értékek a biztonság, az igazságosság és a bátorság” – mondta az MSZP elnöke, aki kihangsúlyozta: a kampány "színvilágában, színrendszerében teljesen új lesz Magyarországon." A pártelnök elmondta: az MSZP olyan közös értékeket hirdet meg, amelyek összekötik a pártot olyanokkal, akik nem politizálnak aktívan, és akik nem kötődnek pártokhoz.

> Publicisztikák
Para-Kovács Imre: Szagos-színes MSZP-rajt; Magyar Hírlap, 2005. szeptember 6.
Fabricius Gábor: Piros-fehér-zöld Magyar Hírlap, 2005. szeptember 7.
Magyar Narancs: Rendezni, magyar! 2005. szeptember 8.
Pilhál György: Izomból gondolják; Magyar Nemzet, 2005. szeptember 8.
Ugró Miklós: Válságkampány; Magyar Nemzet, 2005. szeptember 8.
Giró-Szász András: Identitásválságra identitáskampány; Heti Válasz, 2005. szeptember 15.
Török Gábor: Szavazó kerestetik; Heti Válasz, 2005. szeptember 15.
Balavány György: A mai baloldal és a nemzet; Magyar Nemzet, 2005. szeptember 20.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint nem választási, hanem „identitáskampányt” folytat az MSZP. A párt üzeneteit óriásplakátok és fizetett hirdetések útján, postai levélben, illetve életmódmagazinok zenei mellékleteként juttatja el a választókhoz.

 

Az ellenzék élesen bírálta az MSZP-t. Az MDF azzal vádolta a szocialistákat, hogy belekezdenek a választási kampányba még azelőtt, hogy a törvény ezt lehetővé tenné. Révész Máriusz, a Fidesz szóvivője „bugyuta és zagyva reklámnak" nevezte az MSZP imázskampányát. Halász János szerint a szocialisták esetében nem identitás-kampányról, hanem identitás-válságról van szó. Az ellenzéki vádakra válaszul Nyakó István, az MSZP szóvivője azt nyilatkozta: azt, hogy az MSZP a jogszabályi kereteken belül mit tesz, nem a parlamenti ellenzék dolga eldönteni. "A kampányunk ugyanakkor friss és újszerű, az ellenzék magatartása viszont ósdi és kisszerű" - tette hozzá.



> Módszertan
Összeállításunk a témával kapcsolatban a napilapokban, a politikai hetilapokban és a főbb internetes híroldalakon megjelent újságírói véleményeket ismerteti. A kerettel kiemelt részekben az adott írás általunk készített tartalmi összefoglalója szerepel, itt a szó szerinti részeket idézőjelben tüntetjük fel. Munkánkhoz az Observer Budapest Médiafigyelő Kft. adatbázisát használjuk.
Vélemények az MSZP kampányáról I.
Para-Kovács Imre: Szagos-színes MSZP-rajt; (Magyar Hírlap, 2005. szeptember 6.)
Az MSZP a kampányhoz intenzív kreatív munkával választotta ki a rosszul hangzó jelszavakat. Bár Gyurcsány helyesen látja a populizmus veszélyeit, a felelőtlen ígérgetés a szocialistákra is jellemző. Ennek megfékezése teljesen esélytelen törekvés, hiszen „a kampány mindig a hülyéknek szól.”

(…)A szocik szagos-színes kampányt ígérnek, melyhez foghatót még nem látott a magyar közönség, ami – mondjuk – nem nagy kunszt, hiszen csak mostanában vannak egyáltalán kampányok, köszönhetően például nekik (na jó, nem akarok igazságtalan lenni: elődeiknek), és még nem forrott ki teljesen ennek igazi lényege, szagok például még egyáltalán nem voltak, bár nem is hiányoztak. Most van később. Az alma fölött szlogen olvasható, mint a jó kampányplakátokon általában, és egészen biztos vagyok benne, hogy hosszú éjszakákat töltött el kiötlésével a kreatív stáb, úgyhogy megérdemlik az érdemi méltatást. A szlogen borzalmas. A szlogen az, hogy Osztozni jó! Emberek, de tényleg, nincs önök között egyetlen népművelő szakon végzett, vagy csak kicsit is olvasottabb fő, aki tudja, hogy a szavak mit (is) jelentenek?! Ha én pártelnök lennék, és valaki ilyen hülyeséggel merne elém állni, azonnal szórólapokkal tömíteném el testnyílásait, majd lerugdalnám a lépcsőn, mondván, hogy mindenki azonnal Ali babára, de főleg a negyven rablóra fog asszociálni, amint éppen a rablott kincset próbálják egyenlő részekre csomagolni, hogy mindenkinek jó legyen, leszámítva a rablás áldozatát, akinek speciel rossz, de azért osztozni jó. Osztogatni-fosztogatni, osztozkodni, leosztani, hm, senkinek sem rémlik?!

(…) Gyurcsány Ferenc mindezen ominózus fejlemények ellenére is meglehetősen szórakoztató beszédet mondott a hétvégi kampánynyitó rendezvényen, viszonylag pontosan behatárolva a csapásirányt, melyet legalább szavakban követni kellene a választásokig. Szerintem jól látja, hogy a baloldal legnagyobb ellenfele nem a konzervativizmus, hanem a populizmus, azonban a helymeghatározásban kétségkívül téved, hiszen a vastagon vajazott demagógia épp oly’ jellemző volt saját pártjára, mint a jelenlegi ellenfélre, és minden bizonnyal szöges kerítésléccel kell ott állni minden szocialista kampányrendezvényen, hogy megakadályozza az idiotizmusig fajuló ajánlattuningot, különben az elszabadulásra hajlamos szocialista párttagok önfeledten beszállnak majd a licitbe, és megérkezik a megjósolt ígéretcunami. (…) A bölcsek tudniillik nem a színes plakátok és a még színesebb ígéretek alapján választanak, de még csak nem is szlogenek vagy ajándék golyóstollak hatására szavaznak valamelyik pártra, hanem meggyőződésük szerint, vagy egyáltalán nem. A kampány mindig a hülyéknek szól.

Fabricius Gábor : Piros-fehér-zöld (Magyar Hírlap, 2005. szeptember 7.)
A szocialisták kezdenek nagy nyugati „testvérpártjaikhoz” felzárkózni modern arculatkampányukkal. A kampány a reklámipar legmodernebb követelményeinek is megfelel az értékközpontú kommunikációval, bár az aranyszabály szerint a sikerhez jó minőségű termék is kell.

(…) Évek óta drukkolok az igazi baloldalért. Európai baloldali értékekért. Értékrendért, ami nélkül nem lehet sem kommunikációs platform, sem pedig baloldali döntéshozatal. A politikai pólusok csak akkor működnek jól, ha erősek mind a két oldal ideológiai fundamentumai. A konzervatív oldalnak évekkel ezelőtt újra ki kellett találnia magát, mondjuk úgy, a "semmiből". Most úgy tűnik, hála a New Labournek és a blairi iskolának, valami változni látszik baloldalon is. Elindult az értékek kommunikációja.


(…) Osztozni? Budán? Osztozni jó… – ez áll a Mammut méregdrága butikjaival szemben. Miután a budai polgárok, akik bezárták maguk mögött a százmilliós villájuk elektromos garázsajtaját, és odatesznek az Audi A4 gázpedáljára, hogy beérjenek kilencre az irodába, szembetalálkoznak az osztozkodást népszerűsítő, amúgy történelmileg igen nemes üzenettel, mit is gondolhatnak? Szeretnék találkozni azzal, aki ennek a plakátnak a hatására azt mondja majd, hogy igen, jöjjön az ügyvédem, azonnal osztom is fel a villámat három lakásra, és szeretném, ha holnap be is költözne három tiszai árvízkárosult. Hiszen osztozni jó… Itt valami hibádzik. A reklám alaptörvénye: az ígéretet alá kell támasztani, különben a légvár kidurran. Osztozni jó… O. K. De mit akart mondani a költő? Hol, miért, mikor, kivel jó az osztozkodás? Ez egy szegényebb régióban szerintem működne, mert ott az osztozás azt jelenti: "Kapok valamit." Például Szabolcsban, ahonnan a plakáton szereplő osztódó alma jött, ezerszer jobban működne az "osztozni jó" üzenet. Ez volt a médiastratégia és a méregdrága háló esete a nemesen baloldali üzenettel.

(…) A bátorság, a dolgok végigcsinálása alapvető ahhoz, hogy én, az MSZP, nyerjek. Milliónyi támadás, tüske és cseszegetés az, aminek ki leszek téve a következő fél évben. No problem, megcsinálom. Ugrok egy akkorát, amekkorát ugranom kell ahhoz, hogy a népszerűségi mutatóim elérjék a szükségeset. (…)


Magyar Narancs: Rendezni, magyar! (2005. szeptember 8.)
Az MSZP képtelen megszabadulni attól a kényszerképzettől, hogy „nemzeti” jelleget kell öltenie. Hiába a modern szociáldemokrata kampány, ha az MSZP politikusai időről-időre visszatérnek a határon túli szervezetekkel való huzavonához.

(…) Kampányol az MSZP, ahogy csak ő tud. Egyik nap - a múlt pénteken - Balatonszárszón a "népi szárny" a nemzet szétszakadása miatt rémüldözik, s kifejezi reményét a "jobb- és a baloldali nemzeti érzelmek" egymásra találásában. A szervezők szerfölött hasonlítanak Szili Katalin elnökjelöltségének minden józan számítással dacoló támogatóira; egy ősz hajú illető, aki a megtévesztésig Suchman Tamásra emlékeztet, Suchman Tamásként azonosítja magát; egy pécsi tagtárs tangenciálisan felveti, hogy nem kéne-e az SZDSZ-t lecserélni, amiért június elején oly rútul hátbasatöbbi; ugyanő az MSZP szétesését jósolja, ha elvesztik 2006-ot.


(…) Alig múlik el 48 óra, s a párt a korai kampányhajrá jegyében már az igazságosság, biztonság, bátorság honi letéteményeseként, modern szociáldemokrataként ünnepli magát. Eltelik megint egy kis idő, és mire ébredünk: a kormány az ún. "magyarkérdés" megoldását forszírozza. Pontosabban a "rendezésre" irányuló lázas tevékenység látszatát igyekszik kelteni: például az alkotmányban próbálja meghatározni a határon túli magyar szervezetek itteni közjogi helyzetét és a nemzeti közösség mibenlétét.


(…) A határon túliak közül az uniós tagok meg a 2007-től uniós tagok elismerik ugyan, hogy ennek az egésznek gyakorlati értelme vajmi kevés van vagy lesz a számukra, de kötik az ebet a karóhoz: kettős állampolgárság KELL! (A kormány meg menjen a francba.) Az a fura helyzet állt elő, hogy a magyarkérdést december 5. után (amikor is a magyar társadalom demokratikus úton kinyilvánította, hogy az állampolgárság megadásának módján nem kíván változtatni) a szocialisták tartják felszínen állandó ötleteléseikkel. A népszavazási sokkot - hogy tudniillik a decemberi eredmény őket igazolta - még mindig nem heverték ki: erdélyi vigaszkoncertek szervezése után egy kis vigaszjogászkodás jött. Meg a butaság mind aggasztóbb eluralkodása a párt egy részében: hogy az MSZP úgy győzi le a Fideszt, hogy egy kicsit nacionalistább lesz nála (és klerikális is, a jó ízlés határain belül).


 

Pilhál György: Izomból gondolják (Magyar Nemzet, 2005. szeptember 8.)
Az MSZP számára eljött a „showtime, a látvány ideje”, hiszen a „harminckét fogú Arnold Schwarzenegger erőművész és kaliforniai kormányzó, jobban mondva tanácsadói fognak segíteni a fonnyadt hazai bolsevikokon”. Úgy látszik, az MSZP tagjai már „magyar embert sem találnak az agymosáshoz”.

Amint azt a Népszabadságból tudhatjuk, eljött a showtime, a látvány ideje, szocialistáéknál.
Schwarzenegger fiait kell idehívni Kaliforniából, hogy hamarosan komoly erőket vetnek be a választási fronton, maga harminckét fogú Arnold Schwarzenegger erőművész és kaliforniai kormányzó, jobban mondva tanácsadói fognak segíteni a fonnyadt hazai bolsevikokon (ez idő tájt szociáldemokratáknak titulálják magukat), nevezett izomember segítőit PR-menedzserként alkalmazza a Köztársaság tér, valószínűleg kemény magyar forintért.

Képzeljük el, él még boldogult grízes tésztás Kádár János, akinek újrajelöléséért PR-menedzsernek kéri fel a Párt Arnold Schwarzenegger izompacsirtát, aki fiatal korában fél kézzel ette a nápolyit. Mit szólna Jani bácsi, a kacsingatós? Ez persze csak képzelgés, ilyenről annak idején szó sem lehetett, Schwarzeneggert lesöpörték volna a listáról, előterjesztőjének pártfegyelmi járt volna. Szánalmas ez az internacionalista választási műbalhé, lám, már magyar embert sem találnak az elvtársak az agymosáshoz. Hol az utánpótlás? Hol vannak a kitenyésztett ifjú káderek? Maróti János, Hámori Csaba, Fejti György, Nagy Imre (a caolás, KISZ-frizurás illuzionistanyerjen az MSZP Ron Werber Izraelből már kevés. Szóval, itt a showtime, Svarci csapata érkezik mindjárt Kaliforniából, nemsokára nemzetközivé lesz az MSZP, valószínűleg be lesz dobva majd a szövegbe a vörös Csepel is, refrénként meg a Váci út felel neki. A végén meg majd jön a Hej, te bunkócska. Előbb-utóbb hazaérünk.

Vélemények az MSZP kampányáról II.



Ugró Miklós: Válságkampány (Magyar Nemzet, szeptember 8.)
Az MSZP saját identitásválságát szeretné palástolni a legújabb kampányával. „Gyurcsány összekeverte a válságot a kampánnyal, esetleg azt hiszi, a két kifejezés egymás szinonimája”.

Az ország egész lakosságát érintő, közérdekű tudnivaló, hogy az MSZP nem ám holmi szimpla választási kampányba kezdett, hanem sokkal magasabb szintű tevékenységet: identitáskampányt folytat. Gyurcsány Ferenc eme bejelentése szinte sokkolta a nemzetet, s azóta az intelligenciatesztek és szellemi vetélkedők legfogósabb kérdése lett, hogy mi fán terem is az a szocik áldotta identitáskampány.


Azt tudjuk, hogy az MSZP immár tizenhat éve folyamatosan identitásválsággal küzd, talán az állandó kampányolást javallották neki üdvös terápiának. De az is lehet, hogy Gyurcsány összekeverte a válságot a kampánnyal, esetleg azt hiszi, a két kifejezés egymás szinonimája. Ez utóbbi lehetőséget azért sem szabad gondos mérlegelés nélkül elvetnünk, mert eddig is gyakran tapasztaltuk, hogy a miniszterelnök egészen sajátos, a közmegegyezőtől gyökeresen eltérő jelentést tulajdonít egyes szavaknak, kifejezéseknek, fogalmaknak. A legkézenfekvőbb példánál maradva: az adóemelést következetesen adócsökkentésnek mondja, igaz, ezzel a szemantikai problémával nem egyedül küszködik, hiszen a pártján kívül Kuncze Gábor meg az SZDSZ is csökkentésnek véli az adók növelését.

(…) Nagyobb gond az, hogy Gyurcsány is demokratának tartja magát, és ha ily módon értelmezi a nép hatalmáért küzdő politikus közéleti ember hivatását, akkor kóros személyiségzavarai lehetnek, ami tulajdonképpen az identitásválság súlyosabb, elhatalmasodott formája. A kampány csak tüneti kezelést jelenthet rá, hosszabb távon további szövődményekkel jár.



Giró-Szász András: Identitásválságra identitáskampány (Heti Válasz, 2005. szeptember 15.)
A kormány és az MSZP a „vegytiszta marketing” eszközéhez nyúl, hogy kormányzásának eredménytelenségét ellensúlyozza. Ám ha „a kormányzati sikerpropaganda és a valóság továbbra is olyan távol lesz egymástól, mint ma, akkor nagyon nehéz lesz visszaszerezni az elfásult MSZP-szavazókat”.

Három év kormányzás után nem lehet plakátokon meghatározni az identitást, hiszen egy kormányzat vagy rendelkezik olyan döntésekkel, amelyek eredményeit felmutatva ez kirajzolódik, vagy nincs ilyen kormányzati cselekvés, s akkor lép előtérbe a vegytiszta marketing. Ennek ellenére vagy éppen ezért kezdte meg sajátos kampányát az MSZP. Bár identitáskampányként határozzák meg, mindenki számára egyértelmű, hogy az a választási kampány szocialista startját jelenti.


Gyurcsány Ferenc felismerte, hogy szűk a mozgástere, nagy reformokra nincs idő: a kormányprogramban sincs szinte semmi, amit számon lehetne kérni. A látszat természetesen más, hiszen a miniszterelnök, a kormány és az MSZP minden lehetséges médiafelületet betölt, és úgy tesz, mintha egymást érnék a lényeges kormányzati döntések. Erre éppúgy példa a száz lépés programja, mint a mostani identitáskampány vagy a korábbi gazdasági és versenyképességi pszeudoegyeztetések. Gyurcsány Ferenc láthatóan nem új szavazókat akar szerezni, hanem inkább azokat próbálja visszaédesgetni, akik a bátortalan, sikertelen három évben lemorzsolódtak az MSZP biztos szavazóbázisáról.

(…) Mindez azonban csak a felszín, s a valóság, amelyről önző egyéni és pártérdekek miatt a kormányzati cselekvést irányítók nem hajlandók tudomást venni, teljesen más. Ám ha a kormányzati sikerpropaganda és a valóság továbbra is olyan távol lesz egymástól, mint ma, akkor nagyon nehéz lesz visszaszerezni az elfásult MSZP-szavazókat.


Török Gábor: Szavazók kerestetnek (Heti Válasz, 2005. szeptember 15.)
Az MSZP számára „minden olyan nap, amely után változatlanok maradnak az erőviszonyok, újabb szög a koporsóban”- ezért újabb szavazói csoportokat akar megszólítani a párt. Az új arculathoz viszont a pártnak mélyebb átalakuláson kellene keresztül mennie: „ha a szocialisták megújuló, fiatalos, dinamikus pártként kívánnak a választók elé állni, lássuk be, jelenlegi politikai elitjük nagy részét nem szabad odaengedniük”.

Korai kampányba kezdett az MSZP. Az amúgy gyakran szinte semmi érdemlegesről nem szóló magyar politikában - nem meglepő módon - a szocialista plakátok utcára kerülése vezető témává válhatott. A viták három kérdés köré összpontosulnak: szabad-e már most kampányolni, miért dönthetett így az MSZP, és használhat-e a pártnak az akció?
Az első kérdés megválaszolása talán a legegyszerűbb: bizonyos törvényi megkötöttségek mellett mindenki úgy és akkor kampányol, amikor akar (…).
Mit szeretne elérni az MSZP? Röviden: szavazókat. A képlet világos. Miután a Fidesz a négy évvel ezelőttinél nagyobb előnnyel várja a voksolást, a szocialisták számára minden olyan nap, amely után változatlanok maradnak az erőviszonyok, újabb szög a koporsóban. Az MSZP láthatóan tanult az 1998-as hibáiból, amikor komolyabb kampánytevékenység nélkül, szinte titokban szerette volna megnyerni a választást. Ha a párt le akarja dolgozni a hátrányát, nincs más módja, mint az elkóborolt szavazók visszacsalogatása, vagy - erre utalhat a fiatalosnak szánt arculat - új választói csoportok megnyerése.

(…) Ha a szocialisták megújuló, fiatalos, dinamikus pártként kívánnak a választók elé állni, lássuk be, jelenlegi politikai elitjük nagy részét nem szabad odaengedniük. Amíg az MSZP nem oldja meg évtizedes problémáit, nem vállalja a baloldaliságát, nem keresi meg az értékeit, nem kezd el ész- és üzemszerűen működni, valamint nem újítja meg vezető garnitúráját, nincs az a reklámszakember, aki kívánatos párttá formálná a szocialistákat. Akkor pedig ismét csak a "kisebb rossz" és a "jobb híján" marad. Ha marad...


Balavány György: A mai baloldal és a nemzet (Magyar Nemzet, 2005. szeptember 20.)

„A mai szocialisták azért próbálnak fabrikálni maguknak valamiféle identitást, hogy ki ne derüljön róluk: létalapjuk csupán a valóságtól elrugaszkodott képzelet; mint fenntartható politikai közösség, nem léteznek”.

Az identitását nem kitalálja vagy összekampányolja, hanem kapja az ember.
(…)A mai szocialisták azért próbálnak fabrikálni maguknak valamiféle identitást, hogy ki ne derüljön róluk: létalapjuk csupán a valóságtól elrugaszkodott képzelet; mint fenntartható politikai közösség, nem léteznek. De merre keresi önazonosságát az MSZP? Kétfelé: visszakotor a történelembe nagy haloldaliakért, miközben lelkes prozelitaként hangoztatja nemzeti elkötelezettségét. Szerintem inkább el kéne hagyni a nevükből a magyar jelzőt.


(…) A baloldaliság elsősorban szolidaritást jelent. A nemes baloldali szegénypárti; felemeli a megalázottat, meglátogatja az özvegyet és árvát nyomorúságában, s ha következetes, mindenkit egyformán értékesnek ismer, társadalmi helyzettől, származástól, nemtől függetlenül. E szolidaritás nem ellentétes a nemzeti gondolattal, egyenesen feltétele.


(…) Herr továris Gyurcsány, az identitását nem kitalálja vagy összekampányolja, hanem kapja az ember. S az identitások élőszövete teszi az embert és a közösséget. Ezért nem választhatunk és nem cserélhetünk hazát. Azt csak a pszeudoember teszi, a költöző jómadár, a vadliberális gólem. Aki a szíve mélyén rémülten sejti, hogy nem is létezik. (…)

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695