Szeremley Huba - kalandok a politikában

2005-09-27

Szeremley Hubát szereti a média: anekdotázgatós stílusa, érdekes életútja és sajátos világlátása miatt közkedvelt alanya az interjúknak – az általa vezetett és júliusban debütált Magyar Gazda-és Polgárpárt számára ez jelenti az egyetlen kapcsolatot a nyilvánossággal. A párt késői bemutatkozása és kezdeti visszahúzódás tudatos stratégia része is lehet – komoly kérdés azonban, hogy intenzív kommunikáció és kiépített pártszervezet nélkül a párt hogyan akarja „becserkészni” célcsoportját – a politika iránt csekély érdeklődést mutató bizonytalan szavazókat.

Szeremley Huba nevét korábban csak a borásztársadalom ismerte, azonban a Kisgazda-székház adásvételével kapcsolatos ügyletek, illetve – július elejétől – a Magyar Gazda-és Polgári Párt színre lépése óta a politikai nyilvánosságban is jelen van. Igaz, csak azokhoz jut el, akik intenzíven érdeklődnek a közügyek iránt – a párt ugyanis nem tart rendszeres sajtótájékoztatókat, nem ad ki sajtóközleményeket – még az agráriumot érintő legfontosabb ügyekkel kapcsolatban sem nyilvánul meg. Szeremley szerencséje azonban, hogy személyiségének köszönhetően az újságírók kitüntetett figyelme kíséri, ami viszonylag kényelmes pozíciót biztosít neki a nyilvánosságban. Érdekes egyéniség: kalandos életútja, anekdotázgatós stílusa, eredeti gondolatai miatt hálás interjúalany – amit az újságírók gyakori meghívásokkal honorálnak. Szeremley mindig tud valami meghökkentő részlettel szolgálni saját magával kapcsolatban. Jellemző mozzanat például, hogy borász létére nem szereti a bort. Szeremley kalandos körülmények között disszidált a kommunista diktatúra idején, minden kontinensen hosszabb időt töltött el, regénybe illő körülmények között gazdagodott meg, sakkversenyeket és vitorlásbajnokságokat nyert – és Iránban eltöltött évei alatt ópiumot is szívott.


A borász-pártelnök különösen az utóbbi egy évben adott sok interjút a médiának – ami vélhetően már a júliusi politikai fellépésre való tudatos készülését mutatja. Ügyes közszereplő: gondolatait közérthetően fogalmazza meg, a központi üzeneteket gyakran metaforákba önti, és minden interjúban elmond néhány olyan mondatot, mely könnyen idézhetővé teszi.

> Szürcsögő demokrácia
(…) „’89-ben arra találták ki a rendszert, hogy 12-13 párt kerüljön az asztalhoz, de egy fél évvel később már csak heten foglaltak helyet, mára alig négyen maradtak, jövőre meg lehet, hogy csak ketten lesznek. Ez magának demokrácia? Nem beszélve arról, hogy ’90-ben még hangosan csámcsogtak az asztalnál és szürcsölték a levest, ma meg már – urambocsá’ – azt se röstellik, ha hangosan finganak. A mi pártunk, az MGP kicsit más stílust szeretne, de elszámolást is”.
Hírszerző-interjú, 2005. szeptember 14.

Mindehhez hozzátartozik az is, hogy Szeremley – annak ellenére, hogy nem rendelkezik politikai tapasztalattal – meglepően jó politikai érzékkel választja ki azokat az üzeneteket, melyek a megnevezett célcsoport: a gazdák, illetve a parlamenti pártokból kiábrándult, bizonytalan szavazók fülének kedvesek lehetnek – igaz, az üzenetekben kevés az új mozzan
> Kulturális kincsek: parasztság, föld, mezőgazdaság
„Egy ország életében a parasztság jelenléte a garancia arra, hogy a nemzet megmarad nemzetnek. A parasztság minden náció legértékesebb és legfontosabb kultúrjava. Azok a népek, amelyek elszakadtak a földjüktől, előbb-utóbb el is tűnnek a világtérképről”.
Szabad Föld-interjú, 2005. május 13.

„Az agrárium a nemzeti kultúránk legértékesebb kincse”.
Népszabadság-interjú, 2005. július 2.
„A föld egy nemzet éltető eleme, megtartó ereje. Olyanok vagyunk, mint Gaia istennő fia, akit csak akkor lehetett legyőzni, ha elszakították anyjától, azaz a földtől”.
Hírszerző-interjú, 2005. szeptember 14.

at, a Gazdapárt elnöke leginkább csak felmondja azt a „leckét”, amit a parlamenten kívüli pártoktól már korábban is többször hallhattunk. Beszél az elmaradt rendszerváltásról, a demokrácia csődjéről, a parlamenti pártok erkölcstelenségéről, hatalom-és pénzéhségéről, az elherdált államvagyonról. Ugyanakkor nem hirdet gyökeres átalakítást: „Ha rosszul működik egy kupleráj, nem bezárni kell, de le kell cserélni a madámot vagy a prostituáltakat”. A hazai gazdákat elsődlegesen a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásának ígéretével, a város-falu kapcsolatok erősítésének gondolatával kívánja megszólítani. Hitelességét javíthatja ráadásul a vidék szemében, hogy a Badacsonytördemicen élő Szeremley régóta a mezőgazdasággal (többek között bortermeléssel és szarvasmarha-tenyésztéssel) foglalkozik – ráadásul mindezt elmondása szerint anyagi haszon nélkül, „szerelemből” teszi.


Jellegzetesen a politikából kiábrándultak megszólítására alkalmas üzenet a vagyonadó gondolata. Szeremley számára pedig különösen fontos, hiszen sokan érezhetik úgy, hogy az ország leggazdagabb emberei közé számító, többmilliárdos vagyonnal rendelkező Szeremley szájából nem hat hitelesen, ha a jelenlegi gazdasági-társadalmi viszonyok kárvalottainak, a „rendszerváltás veszteseinek” érdekeit képviseli – a vagyonadó révén azonban kinyilváníthatja: nem önérdekből politizál, pénzét közcélokra is hajlandó áldozni. A javaslat eredetiségét azonban rontja, hogy ezt a „műsorszámot” már Gyurcsány Ferenc is előadta, és Szeremley érvelése („aki olyan helyzetben van, attól többet is lehet elvárni”) is összecseng a miniszterelnökével.

> Adózzanak a gazdagok

„Kérdezzék meg az első 100 vagy 50 vagy 20 állítólag TOP milliomost, hogy mit gondolnak a vagyonadóról. Mert szerintem aki olyan helyzetben van, attól többet is lehet elvárni. A vagyonadó szerintem ennek a legtisztább játéka lenne, párhuzamosan pedig arányosan lehetne csökkenteni az egyedi adónemeket. Javulhatna az adóbefizetés, amely ma azon múlik, hogy ki milyen ügyes, így a törvény adta lehetőségek kihasználásával minél kevesebb adót akarnak fizetni az emberek”.
Napi Gazdaság- interjú, 2005. június 16.



Nem igaz ugyanakkor, hogy a Szeremley Huba által ismertetett politikai üzenetek egytől egyig kikövetkeztethetőek lennének a párt pozíciójából. A vagyonadó gondolata például nem társul szociális demagógiával – ami a parlamenten kívüli pártok gyakran alkalmazott eszköze. Érdekes és egyben politikai merészségre valló gondolat például, hogy Szeremley a vagyonadóból bejött jövedelmeket nem közvetlen szociális segélyezésre fordítaná, hanem a „hal helyett hálót” adni elv jegyében inkább az oktatásra és a kutatás-fejlesztésre fordítana nagyobb erőforrásokat.

> Segélyezésre semmiképpen sem

”Nekem sem nyugdíj-, sem pedig egészségbiztosításom nincs. Ezt egyfajta gyámság alá helyezésnek tartom. Hiszen ha a legalapvetőbb dolgokról is a társadalom gondoskodik, akkor az egyed megszűnik létezni. Ennek egyenes következménye, hogy a leglényegesebb és legősibb struktúrák, úgymint család, kis és nagy közösség, felborulnak”.
Szabad Föld-interjú, 2005. május 13.


„A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy aki nagy vagyonra tett szert, részt vett a privatizációban, az nagyobb részt vállaljon a közösség terheiből”. (…)


S mi legyen az így keletkező adóbevétel sorsa? Fordítsák a szegények segélyezésére?

„Semmiképpen sem. Oktatásra, kutatás-fejlesztésre kellene ezt fordítani, mert ez a hosszú távú megoldás. Nem halat kell adni, hanem hálót”.
Magyar Hírlap-interjú, 2005. augusztus 28.

Lehetőségek a pártpolitikában

Szeremley Huba személye és politikai üzenetei alapján tehát elvben alkalmas lehetne arra, hogy megszólítsa célcsoportjait: a mezőgazdasági termelőket és a bizonytalan-kiábrándult szavazókat. Ehhez azonban sokkal intenzívebb jelenlétre lenne szükség a nyilvánosságban – jelenleg ugyanis a Gazdapárt még egyszemélyes pártként sem működik hatékonyan. Nem nyilvánul meg konkrét agrárügyek kapcsán, és a helyi médiában sem törekszik erős jelenlétre. Ráadásul a falusi, mezőgazdaságból élő lakosságra és a kiábrándult szavazókra nem jellemző, hogy intenzíven érdeklődnének a politikai hírek és események iránt – így a célközönség nagyobb része vélhetően arról sem értesült, hogy a párt egyáltalán létezik.

Szeremley a már három évvel ezelőtt megalakult Gazdapárt színrelépésének időzítését optimálisnak nevezte, és több helyütt is utalt arra: a párt saját esélyeit rontotta volna azáltal, ha korábban megjelenik – ezzel sugalmazva, hogy a parlamenti politikai erők nem válogatnak az eszközökben, ha attól félnek: a kívülről jött pártok elszipkázzák a szavazataikat. Így kérdéses azonban, hogy fél év elég lesz-e majd arra, hogy a párt megismertesse programját a választókkal. Szeremley szerint ugyan nem a kampány hossza, hanem minősége döntő – vélhetően úgy gondolja, hogy a jelentős vagyonából finanszírozott intenzív kampányhajrával ellensúlyozhatja majd a késői kezdést. Egyes információk szerint a pártelnök a nagy pártokhoz

> Pártszervezet nélkül
„Megyei vagy regionális irodákat nem szervezünk, nagy is lenne a veszélye, azokat nagyon könnyű lenne belülről bomlasztani, vagy kilóra megvenni – láttunk erre példákat.”
Hírszerző-interjú, 2005. szeptember 14.

hasonló anyagi erőforrásokat mozgósíthat a kampányban – kérdés azonban, hogy ez levezényelhető-e kiépített pártszervezet hiányában. A párt elmondások alapján jelenleg kb. 250 alapító tagot számlál, jelentős bővülést azonban a pártelnök nem tervez (alapító tagjai a Magyar Kisgazda és Polgári Párttól, a Magyar Gazdák és Fogyasztók Önvédelmi Mozgalmától, a Független Kisgazdapárttól, az MDF-ből, illetve pártokon kívülről érkeztek). Helyi hálózat nélkül azonban a párt kampánya többnyire csak a tömegkommunikáción keresztüli üzengetésben merülhet ki.

A Gazdapárt hatékony fellépését jelen helyzetben további két tényező nehezíti. Az egyik a Független Kisgazdapárt által hátrahagyott örökség, mely ma is jelentős taszítóerőt biztosít mindenféle agrárpárttal szemben, és a szórványos kisgazda utódszervezetek sokaságán keresztül megnehezíti egy újonnan alakuló párt hatékony fellépését. A másik tényező a kormányzat egyre „hangosabb” agrárpolitikája. A Gráf József vezette agrártárca a választások közeledtével a gazdáknak szóló, egyre erősebb nemzeti retorikával, a hazai élelmiszeripart a termelők elsőbbségét hirdető protekcionista agrárpolitika meghirdetésével elszívja a levegőt a vidék képviseletének igényével fellépő pártok elől – mint ahogy a Gyurcsány Ferenc által meghirdetett „földosztás” programja is rontja a jelenlegi és leendő agrárpártok esélyeit.


Ami a politikai kapcsolatrendszert illeti, Szeremley kategorikusan elzárkózik a jelenlegi parlamenti pártokkal való mindennemű együttműködéstől. A parlamenten kívüli szerveződésekkel szemben azonban nem válogatós: a potenciális partnerek körét „a Munkáspárttól a másik pólusig” terjedő demokratikus pártokban határozza meg – bár a MIÉP-pel és az FKGP-vel kizárja az együttműködés lehetőségét. Feltűnő azonban, hogy mind Szeremley, mind Kupa Mihály úgy nyilatkozott: nyitott az együttműködésre a másik féllel. Kérdés azonban, nem bontja-e a Centrum és a Gazdapárt együttműködésének lehetőségét, hogy a Centrum stratégiai partnereként egy parlamenti párt, az MDF is gyakorta szóba kerül
Újonnan alakított agrárpártjával.


Szeremley elsősorban a jobboldal számára okozhat kellemetlenségeket – elszívhatja ugyanis azon szavazatok egy részét, melyeket várhatóan a kistelepüléseken erősebb Fidesz zsebel majd be – így kiélezett viszonyok között borsot törhet az ellenzéki párt orra alá. Talán ennek is köszönhető, hogy a Gazdapárt és elnökének fogadtatása a jobb- és baloldali nyilvánosságban eltérő: baloldali-liberális lapokban és csatornákon szívesen látott és érezhető rokonszenvvvel fogadott „vendég” –a jobboldali nyilvánosságban azonban az MSZP által létrehozott szatelit-szervezet elnöke, mely ugyanazt a „produkciót” szeretné eljátszani, mint 2002-ben a Centrum. A gyanúsítások hitelét erősíti erősíti továbbá, hogy az MSZP nemzeti szárnyát reprezentáló Társadalompolitikai tagozat egyik ülésén már felvetődött az MSZP és a Gazdapárt együttműködésének lehetősége.

> Tulipán, szegfű, narancs, napraforgó
A tulipánt nem szeretem, gyári termékké vált, ugyanezt mondhatom a szegfűre. A narancsot meghámoztam, vérvörös volt, ráadásul nem győztem köpködni a sok magot. A napraforgó a nap szimbóluma, amely csak a fényben tud élni, egyenes derékkal, emelt fejjel.
Heti Válasz-interjú, 2005. július 7.


A Magyar Gazda-és Polgárpárt megalakulásakor a magyar gazdák, a vidék és a polgári értékek képviseletét, a közélet megtisztulását, a családok és „az egész magyar nép boldogulását” hirdette meg a történelmi kisgazda szellemiség követőjeként – a kisgazda pártalapító Nagyatádi Szabó István nyomában. A nagyívű program megvalósulása azonban kérdéses: valószínű, hogy a politika is csak egy kalandos életút újabb rövid állomása lesz – valódi sikerek nélkül. Ha a pártnak mégis sikerülne bejutni a parlamentbe, a kisebb politikai csodát jelentene: azt mutatná ugyanis, hogy egy mérsékelten közismert személyiség által vezetett, tagsággal alig rendelkező párt tudatos kommunikáció nélkül is betörhet a nagypolitikába.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695