A luxusprofit politikai haszna

2005-11-22

Orbán Viktor újabb országgyűlési felszólalásában a luxusprofit letörésére tett javaslatot, amit a kormány azonnal visszautasított, irreálisnak nevezve a felvetést. A Fidesz elnöke már hetek óta Gyurcsány Ferenchez hasonlóan használja a napirend előtti felszólalások eszközét: olyan javaslatokat fogalmaz meg, amelyek jó eséllyel határozzák meg a következő egy hét vitáit. A kormányoldal ezúttal taktikusabban reagált. Ami az egyiknek megfelel, a másiknak is jó

A pártok kölcsönösen használják egymás szlogenjeit, javaslatait és kommunikációs eszközeit. Orbán Viktor így nem egyszerűen csak felszólalt a parlamentben három év után, hanem ki is használja azt a lehetőséget, amit ez a régi-új terep számára jelent. Miután Gyurcsány Ferenc és az MSZP vezető politikusai önálló minikampányt folytattak arról, hogy az „ellenzék vezére” miért nem szólal fel a parlamentben, ráirányították a figyelmet Orbán közelgő tényleges felszólalására. Ha pedig a Fidesz elnökének parlamenti felszólalásai ilyen különleges figyelmet kaptak a szocialistákról, akkor Orbán ki is használja ezt az eszközt, amelyet egyébként Gyurcsány vezetett be: a hét eleji napirend előtti felszólalások célja mindkét politikus esetében az, hogy olyan bejelentést tegyenek, olyan javaslatokat ismertessenek, amelyek azután egészen a következő hétkezdésig meghatározzák azt, hogy miről is vitatkozzon a politika.

A garanciatörvény után Orbán Viktor a luxusprofittal kapcsolatban tett javaslatot az Országgyűlésben. A Fidesz elnöke szerint létezik tisztességes profit és luxusprofit, az utóbbit pedig „le kell törni”. Orbán felvázolta a háztartási villamos energia árának 10 százalékos csökkentéséhez vezető utat. Szerinte ehhez felül kell vizsgálni az 1995-ben kötött hosszú távú áramvásárlási szerződéseket, és csökkenteni kell az abban foglalt tételeket, emellett pedig elő kell segíteni a szolgáltatók közötti versenyt, viszont amíg „a verseny nem fejti ki jótékony hatását, addig a kormány ne mondjon le a legmagasabb fogyasztói ár meghatározásának jogáról”.

Luxusbaloldali luxusprofit

A luxusprofittal egy újabb „luxus”-előtagú kifejezés került a politikai kommunikációba. A Fidesz az MSZP-t Gyurcsány Ferenc miniszterelnök személyén kívül már egy jó ideje azzal igyekszik hitelteleníteni, illetve elvitatni baloldaliságát, hogy következetesen luxusbaloldalinak nevezi ellenfelét. A „luxusbaloldal” bevezetése óta szinte minden Fidesz-nyilatkozatban megjelenik, gyakran még a tartalomhoz alig illő szövegkörnyezetben is, ami azt mutatja, hogy a Fidesz nagy hangsúlyt helyez ellenfelének ilyen módon történő pozícionálására. 2002. óta a nagyobbik ellenzéki párt egyébként rendre a nyilvánosság elé lép egy hasonló címkével – bankárkormány, dumakormány – amelyet viszont rendre le kellett cserélni a miniszterelnök-váltással, illetve a 100 lépés programjának meghirdetésével.

Az elmúlt hetekben a luxusbaloldali kifejezés vette át azt a szerepet a Fidesz kommunikációjában, amellyel az ellenzék rámutathat az MSZP (a miniszterelnök) és a baloldal szavazói közötti ellentétre, vagyis arra, hogy a szocialisták nem képviselhetik hitelesen a baloldali embereket, ha egyszer maguk sem „valódi baloldaliak”. A Fidesz logikája szerint luxusprofit így csak a luxusbaloldali kormányzás idején keletkezhet, amellyel szemben az ellenzéknek fel kell lépnie. A fellépés eszköze pedig ezúttal egy országgyűlési határozati javaslat, amelynek benyújtását Orbán Viktor hétfői beszédében megígérte. A cél hasonló, mint a garanciatörvény esetében: ha a kormányoldal vállalja, hogy elutasítja a populista, vagyis minden bizonnyal népszerű javaslatot, akkor magyarázkodni kényszerül, mentegetnie kell magát, amivel azonban ráirányítja a figyelmet a javaslattevőre, tehát az energiaárak csökkentése mellett kiálló Fideszre.

Az első látásra baloldalinak tűnő javaslat azonban nem csupán az árak maximálását, hanem a verseny erősítését is tartalmazza, amivel Orbán Viktor elkerülheti, hogy felvetését, mint a Kádár-rendszert idéző ötletet utasítsa vissza a kormányoldal. A luxusprofittal kapcsolatos felvetés azonban nagymértékben épít arra, hogy a szavazók többsége nincsen tisztában alapvető közgazdasági összefüggésekkel (így politikai szempontból vélhetően az sem vált ki nagyobb hatást, hogy szakértők a felvetéssel szemben fogalmazták meg álláspontjukat), és inkább hallják meg a 10 százalékos csökkentést, mint a szolgáltatók közötti versenyt.

Kormánytaktika

Orbán Viktornak ezúttal nem sikerült úgy összezavarnia a kormányoldal kommunikációját, ahogy ez a garanciatörvény esetében történt. A két héttel ezelőtt meghirdetett kétharmados javaslatok éppen azért kaptak akkora jelentőséget a nyilvánosságban, mert a miniszterelnök először támogatta az ötletet, majd az MSZP a nemzeti minimum meghirdetésével versenyre is kelt vele. Akkor napoknak kellett eltelnie addig, ameddig az MSZP visszautasította a garanciatörvényt, ráadásul ekkorra már saját meghirdetett programjuk és a beharangozott aláírásgyűjtő-akció is kikopott a nyilvánosságból.

A luxusprofittal kapcsolatos felvetésre azonban nem Gyurcsány Ferenc, hanem Kóka János gazdasági miniszter reagált, aki „élből” elutasította Orbán Viktor javaslatát. Kóka János megszólalása az ügyben több szempontból is érdekes. Az, hogy a gazdasági miniszter szólalt fel, és nem a miniszterelnök azt sugallja, hogy a kormány ezt az ötletet korántsem kezeli olyan kiemelkedő politikai ügynek, mint a garanciatörvényt. Másrészről a javaslatot nem is annyira az MSZP (Gyurcsány Ferenc), hanem az SZDSZ (Kóka János) utasította el, vagyis a miniszterelnököt nem érte közvetlen kár a visszautasításból: a sajtóban nem jelenik meg, hogy a baloldali kormányfő elutasítja az energiaárak csökkentését. Hogy a miniszterelnök és a miniszter párthátterének ezúttal jelentőséget tulajdoníthatunk, arra abból következtethetünk, hogy Kóka János felszólalásában kifejezetten utalt a két koalíciós párt között meglévő különbségre egyes gazdaságpolitikai kérdésekben.

A kormányoldal ugyanakkor nem csupán elutasította Orbán Viktor javaslatát, de igyekezett a figyelmet is elterelni róla. Egy nappal a javaslat megtétele után ugyanis két téma verseng egymással: a luxusprofittal kapcsolatos javaslat, és az a gyanú, mely szerint Orbán Viktor befektetőket igyekezett lebeszélni arról, hogy Magyarországra jöjjenek. Ez az elterelés azonban lényegesen mást jelent kommunikációs szempontból, mint a garanciatörvénnyel szembeállított nemzeti minimum program: nem ugyanabban a térben versengenek egymással a javaslatok, nem ugyanarra vonatkoznak, így a média azokat nem is együtt tárgyalja, felerősítve az eredeti javaslat jelentőségét.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695