Marshall-segély vagy Magyarország megrövidítése?

2005-12-20

A 2007 és 2013 közötti uniós költségvetésről kezdődött hazai vita méltó lezárása volt Magyarország Európai Unióban töltött első teljes évének. A pártok ezúttal is az Európai Unióról kevés információval rendelkező és az integráció jövőjében egyre kevésbé bízó magyar választók feltételezett elvárásainak megfelelően értelmezték a hétvégén elfogadott brüsszeli megállapodást.

Közös öröm: van költségvetés

A szakértői és politikusi vélemények alapján az Európai Parlament vélhetően nem fogja megvétózni az európai állam- és kormányfők által nagy nehezen elfogadott uniós keretköltségvetés tervezetét, így az Európai Unió és benne Magyarország elkerülte a legrosszabb forgatókönyvet: a megállapodás újabb elhalasztását.

A keretköltségvetés elfogadása a 2004-ben csatlakozott kelet-európai országoknak különösen nagy megkönnyebbülés volt. A többségi vélemény szerint ugyanis a 2006-tól induló osztrák elnökség nem sok jót tartogatott volna az újonnan csatlakozóknak, így számukra még a brit elnökség legrosszabb javaslata is jobb lett volna, mint a költségvetési javaslat újabb bukása. A megállapodást követő napokat egész Európában, így Magyarországon is örömmel fogadták a politikusok. A megfogalmazott bírálatok és kifogások ellenére végső soron mindenki egyetértett abban, hogy a brit elnökség által tető alá hozott kompromisszum sikerként értékelhető, mert némileg feledtetheti az integráció 2005-ben elszenvedett nagy kudarcait: az uniós alkotmánytervezet franciaországi és hollandiai népszavazáson történt elutasítását, valamint a költségvetésre tett luxemburgi javaslat júniusi bukását.


Eltérő értelmezések

A 2006-os parlamenti választásokra készülő magyar pártok belpolitikai szempontból érezhetően nehéz helyzetbe kerültek, amikor az uniós költségvetésről szóló vitát kellett tolmácsolniuk a választók számára.

Minden párt egyszerre szerette volna érzékeltetni ugyanis a magyar érdekek képviseletében történt nemzeti összefogást és a költségvetés elfogadás felett érzett örömet, valamint a pártálláspontok különbözőségét. A politikusok így sokszor egyik mondatukban még az egyetértésről beszéltek, a következőben viszont már a politikai rivális bírálatára és kompetenciájának hiányára hívták fel a figyelmet.

Ráadásul az uniós költségvetés tartalmát még a nemzeti költségvetésénél is nehezebb elmagyarázni a választóknak. Nem csupán az jelent problémát, hogy az állampolgárok által szinte felfoghatatlan euró-milliárdos összegekről van szó, de az uniós költségvetés még csak nem is a következő évre, hanem a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozik.

Ebből következően a megállapodás eredményét igen nehéz érzékelhetővé, kézzel foghatóvá tenni. A retorikai fogások, az események sikeres átértelmezésének, a választók nyelvére való lefordításának képessége a szokásosnál is jobban felértékelődik. Jó példa erre, hogy mind a kormánypártok, mind az ellenzék egy főre, vagy egy családra jutó összegként kívánja értelmezni a Magyarország által kialkudott támogatási pénzeket.

 

Vélemények a kormány nemzeti érdekérvényesítő képességéről

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „Magyarország egészen nagy sikert ért el, amiért jöttünk, azt elértük. Hazánk Csehország után az EU második legnagyobb haszonélvezője lesz egy főre vetítve.”
Varga Mihály, a Fidesz alelnöke „Az EU politikusainak politikai siker, Magyarország számára viszont gazdasági kudarc az új EU költségvetés, amely a luxemburgi konszenzushoz képest 800 millió eurót, vagyis 200 milliárd forintot vesz ki a magyar emberek zsebéből.”
Hiller István, az MSZP elnöke „Jó taktikai érzékről tesz tanúbizonyságot, hogy a tárgyalásokon végig sikerült Magyarországnak a pozíciót úgy megőriznie, hogy annak eredménye lett. Nagy eredmény, hogy egymilliárd euróval több forrás áll majd az ország rendelkezésére.”
Orbán Viktor, a Fidesz elnöke „Ne folytassa Magyarország azt a gyakorlatot, hogy az Európai Unió számára meghamisítjuk a magyar adatokat, és most a magyarok számára meghamisítjuk az európai uniós adatokat, ugyanis semmifajta 30 milliárd euróról nincsen szó, a valóságos szám a 22,6 milliárd euró, ennyivel számolhat Magyarország a következő hét évben.”

 

Gyurcsány Ferenc és kormánypártok a csúcstalálkozó előtti válságos helyzetből kiindulva azt a nevezték a legfontosabbnak, hogy Magyarország az utolsó pillanatig tárgyalt és ennek eredményeként az egy főre jutó támogatások mértékét tekintve a második helyre került a tagállamok sorában - ez pedig a Marshall-segéllyel felérő összeget jelent.

A magyar kormány tehát azt játszotta kicsiben, mint az Európai Unió nagyban: minél nagyobbnak tüntetette fel a válságot, hogy aztán nagyobbnak látassa a megegyezés sikerét is. Az ellenzék ugyanakkor még a fél évvel ezelőtti luxemburgi javaslathoz nyúlt vissza, hogy bizonyíthassa: Magyarország számára a megállapodás kétes siker. A Fidesz egyenesen arra a következtetésre jutott, hogy – a jelenlegi tárgyalásokon már nem is szereplő – luxemburgi javaslathoz képest a mostani döntés „200 milliárd forintot vesz ki a magyar emberek zsebéből”. Kérdés persze, hogy egy olyan hosszadalmas alkufolyamatban, mint amilyen az uniós költségvetésének kialakítása, lehet-e egyáltalán kiinduló pontról beszélni.

A pártoknak ugyanakkor a végül elfogadott büdzsé számai is elegendőek voltak a különböző értelmezések megjelenítéséhez. Megkezdődött ugyanis a szokásos számháború az egyes számítások szerint 30, mások szerint 22,6 milliárd eurós magyar támogatás összértékéről is. A vita azonban valószínűleg ezúttal sem lesz egyértelműen eldönthető, mert a maga számítás módszere alapján mindkét vélemény igaz lehet, hiszen bár Magyarország 2007 és 2013 között csak 22,6 milliárd eurót kap, de mintegy 3,5-3,5 milliárd euróval tehermentesíti saját nemzeti költségvetését a társfinanszírozási, valamint az áfa-szabályok lazításának köszönhetően.


Megváltozott kép az Európai Unióról

A körülmények az első teljes Európai Unióban töltött év végére Magyarországon is megváltoztak. A társadalom integrációról alkotott képe átalakult a csatlakozás után, ami korábbi példák ismeretében nem meglepő.

A várva várt cél, az uniós tagság elérésével ugyanis megszűnt a közösség idealizált képe és felszínre kerültek az unió működésével kapcsolatos problémák. Az Eurobarométer 2005-ös felmérése szerint így Magyarországon az elmúlt 15 évben először csökkent az uniós tagság támogatottsága 50 százalék alá, de támogatók túlnyomó többsége is úgy vélte, hogy eddig semmit nem hozott az országnak az uniós tagság.

A választók többsége tehát keveset tud az Európai Unióról, és nem látja az integráció hasznát. Az uniós költségvetés vitájának pedig a választói elvárásoknak megfelelően az vált a legfőbb kérdésévé, hogy melyik politikai erő tudja a nemzeti érdek hatékonyabb képviselőjeként feltüntetni magát a többi tagállammal szemben. Magyarország ebből a szempontból azonban nem számít kivételnek Európában, az uniós költségvetés elfogadását ugyanis mindenhol a nemzeti érdekérvényesítés terepének tekintik, és éles politikai viták kísérik.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695