Szex és Brüsszel

2005-12-23

Bár hazánkban eddig hagyományosan a politikusok magánéletével kapcsolatos szemérmesség volt jellemző, a „mucusgate”, majd Kovács László botránya arról tanúskodnak: a közszereplők vagyongyarapodása és nyaralási szokásai után a nőügyek is a közbeszéd szerves részévé, és potenciális politikai fegyverré válhatnak. Mivel a sajtó és a közvélemény diszkréciója ezen a téren enyhülni látszik, elképzelhető, hogy a „szexbotrányok” a továbbiakban kiemelt szerepet kapnak a magyar politikai életben. Az utóbbi időkig politológiai közhelynek számított, hogy a hazai politikai élet szemérmes, a választókat pedig kevésbé érdekli a politikusok magánélete, így „szexbotránnyal” Magyarországon nem lehet lejáratni a politikusokat. Hazánkban – a kontinentális országok többségéhez hasonlóan – ugyanis a legutóbbi időkig a magánélettel szembeni diszkréció volt jellemző: a politikusok nem firtatták egymás magánügyeit, és a sajtó is többnyire csak felvetette, de nem tartotta napirenden a szűk privátszférához tartozó témákat. Ezzel együtt a politikusok az utóbbi időben egyre gyakrabban éltek a személyes imázsépítés tudatos eszközeként a magánéleti „kitárulkozás” lehetőségével.

Hazánkban eddig jellemzően nem a politikusok intim kapcsolataival, inkább azok anyagi helyzetével kapcsolatos ügyek váltak botránytémákká.

> Politikusbotlások: USA és Nagy-Britannia
Az angol sajtó szellőztette meg az egyik legnagyobb port kavart, állambiztonsági vonatkozású magánéleti botrányt. John Profumo tory politikus, Harold MacMillan konzervatív kormányfő hadügyminisztere, 1963-ban azért kényszerült lemondásra, mert házasságon kívüli kapcsolatot tartott fent egy fiatal kabarészínésznővel, Christine Keelerrel. A hölgy atomtitkok felől érdeklődött a konzervatív politikusnál, és ugyanebben az időben Jevgenyij Ivanov szovjet tengerészeti attaséval is viszonya volt – akinek így információkat is szolgáltathatott.

Bill Clintonnak elnöksége során több magánéleti válsághelyzettel is meg kellett birkóznia: először Gennifer Flowersszel, majd Monica Lewinskyval folytatott viszonya került a nyilvánosság elé – és a jobboldali sajtó kapcsolatba hozta két további nővel (Kathleen Willeyvel és Paula Jonessal) is. Clintonnak – aki eskü alatt vallotta, hogy nem tartott fent viszonyt Lewinskyval – a választók bizalma iránt folytatott kitartó küzdelme végül sikerrel járt, és az elnök ellen indított eljárást (impeachment) is komolyabb politikai következmények nélkül élte túl.

Gary Hart, az Egyesült Államokban 1987-es amerikai előválasztások demokrata győztese kénytelen volt visszavonulni a közélettől, miután a Miami Herald újságírói leleplezték házasságtörő kapcsolatát Donna Rice floridai fotómodellel.

A legutóbbi elnökválasztás kampányában John Kerry demokrata elnökjelölt és Alexandra Polier újságírónő kapcsolatáról szóló (mindkét fél által cáfolt) hírek láttak napvilágot.

A közvéleményt régóta foglalkoztatják a vagyongyarapodással, illetve ingatlanügyekkel kapcsolatos botrányok - melyek hatványozottan alkalmasak arra, hogy a korrupció gyanújába keverjenek egyes politikusokat. Az utóbbi időben pedig – főképp Medgyessy Péter miniszterelnöksége óta – a nyaralások témája is egyre hatékonyabb eszközzé vált a botránypolitika kezében. A szexbotrányok azonban egyfajta kimondatlan közmegegyezés, és a közvélemény ezzel kapcsolatos ellenérzései nyomán nem váltak politikai tényezővé Magyarországon. Egy, a Clinton-botrány kapcsán 1998-ban végzett hazai kutatás szerint például a választók túlnyomó többsége (nyolcvanöt százaléka) ellenezte a politikusok magánéleti titkainak médiában történő bemutatását, és háromnegyede azt gondolta: hazánkban a hasonló ügyeknek nincs nagy jelentősége.

Nemzetközi összehasonlításban elsődlegesen az angolszász országokra (Nagy- Britanniára és az Egyesült Államokra) jellemző, hogy a politikusok magánélete kiemelt fontossággal bír – és a „botlás” komoly politikai következményekkel is járhat. Nagy-Britanniában a közszereplők magánélete hagyományosan a legszélesebb nyilvánosság előtt zajlik, a bulvársajtónak köszönhetően a közvélemény gyakran értesül a kabinet tagjai, vagy a királyi család magánügyeiről. A közszereplők Nagy-Britanniában általánosságban is kevésbé szemérmesek a magánéleti ügyeket illetően. Az Egyesült Államokban a szexuális botrányok több esetben döntő jelentőségre tettek szert egy-egy politikus pályájának alakulása során, és manapság a legszűkebb intimszféra – például nőügyek, válások, tisztázatlan családi körülmények – „kiteregetése” a választási kampányokban is kiemelt szerepet kap (a legfontosabb brit és amerikai szexbotrányokról lásd keretes írásunkat).

Hazai szexbotránytörténet
A rendszerváltás utáni hazai belpolitikában – a Kovács-Endrényi ügyet megelőzően – három privát szférát érintő ügy került a nyilvánosság elé, egyikből sem alakult ki azonban az érintettek politikai pályáját komolyan veszélyeztető válságszituáció. Deutsch Tamás házasságon kívül született gyermekének, majd válásának esete például csak a bulvársajtó érdeklődését keltette fel rövid időre, a politikai szféra szereplői és a politikai napilapok szinte egyáltalán nem kommentálták az ügyet. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy Deutsch Tamás nőügyeinek mindössze egyetlen politikailag támadható eleme az volt, hogy konzervatív, családcentrikusságát hirdető kormány tagjaként élt házasságon kívüli kapcsolatban – tehát magánéletének egyes aspektusai és a kormánya által hangoztatott elvek között ellentmondás feszült.

Magánéleti jellegű botrányok a 2002-es kampányban is előkerültek – ekkor is elsődlegesen a bulvármédia tálalásában. A Blikk 2002. februári számában azt állította, hogy Kósa Lajos debreceni polgármestert rendőrök a szolgálati Audijában egy örömlánnyal érték tetten. A megjelenteket a polgármester és a megyei rendőrkapitányság szóvivője cáfolta, a városvezető pedig pert indított jó hírnév és emberi méltóság megsértése miatt – melynek eredményeképpen a Fővárosi Bíróság végül 3 millió forintos nem vagyoni jellegű kártérítésre kötelezte a napilapot.

A harmadik komolyabb politikai skandalum a Szatmári-ügy – vagy közismertebb nevén „mucusgate” volt, melyben nemzetbiztonsági és magánéleti elemek keveredtek. A Magyar Nemzet által kirobbantott botrány elsődlegesen mint kémbotrány, nemzetbiztonsági ügy került be a hazai politikai diskurzusba: a Fidesz „hivatalosan” azzal támadta a kormányt, hogy két tagja információkat szolgáltathatott ki egy hazánkban működő kém-házaspár női tagján keresztül a román titkosszolgálatoknak. A politikai támadások másodlagos olvasata azonban már magánéleti volt: Szatmári Ildikó az ellenzéki lap híresztelései szerint a Medgyessy-kormány két miniszterével is viszonyt folytatott – és az ügy nagy nyilvánossága elsődlegesen ezen mozzanatnak volt köszönhető. Az állítás végül nem nyert bizonyítást, az említett miniszterek népszerűségét pedig a botrány nem kezdte ki. Így a Szatmári-ügy nevezhető talán az első tudatos – de mérsékelten sikeres – hazai kísérletnek a szexbotrány meghonosítására.

Az Endrényi-ügy tanulságai

Politikusnak ritkán adatik meg Magyarországon, hogy több mint egy héten keresztül a legnagyobb olvasottságú bulvárlapok címoldalain szerepelhessen – Kovács László számára ezt a helyzetet mégis nehéz politikai sikerként elkönyvelni. Az Európai Bizottság jelenlegi adóügyi biztosa ugyanis az MSZP elnökeként és külügyminiszterként szerzett politikai tekintélyét – energiaügyi biztossá történő kinevezésének kudarca után – immár a második botrány tépázza meg, mely bár a jelek szerint nem jár komolyabb politikai következményekkel, kitörölhetetlenül megmarad a választók emlékezetében.


Endrényi Éva üzletasszony és a volt szocialista elnök-külügyminiszter kapcsolata először 2003 nyarán, a K&H-ügy kirobbanása után egy hónappal szerepelt a sajtóban, amikor napvilágot látott, hogy Endrényi cége szerepelt a K&H Equites vezetője, Kulcsár Attila VIP-listáján. A kettejük viszonyáról felröppenő hír azonban ekkor nem kapott igazi nyilvánosságot, vélhetően azért, mert akkor még mindkét érintett cáfolta a kapcsolatot.

A botrány következő hulláma a Reform hetilap 2005 december 8-i, „Kovács Európa Casanovája” című cikke nyomán robbant ki, mely már gyakorlatilag tényként kezelte Endrényi és Kovács viszonyát – a botrány pedig Endrényi Éva e cikkre adott, a kapcsolat tényét elismerő nyilatkozatai nyomán eszkalálódott. Innen kezdve a kapcsolat témája elementáris erővel robbant be a közbeszédbe a bulvárlapok közvetítőtevékenységén keresztül. A cikkek az első héten szinte kizárólag a tabloid sajtó számára szolgáltattak témát. A második lépcsőben azonban már a politikai napi-és hetilapok is foglalkozni kezdtek az üggyel – amely ezzel vált valódi, politikai jelentőséggel bíró eseménnyé.

A sajtóban alapvetően öt különböző erkölcsi vád fogalmazódott meg Kovács Lászlóval szemben:

1) Kovács László házasságon kívüli kapcsolatot tartott fent Endrényi Évával – tehát hazudott családjának.
2) Becsapta ugyanakkor barátnőjét is, hiszen állítólag párhuzamosan más nőkkel is viszonyt folytatott.
3) Összekeverte a politikát és a magánéletet, amikor „közpénzen” utaztatta Endrényit más országokba.
4) Félrevezette diplomáciai partnereit, mivel a meghívások alkalmával Endrényi Évát feleségeként mutatta be tárgyalópartnereinek — így például Manuel Barrosonak is.
5) Félrevezette a választókat, hiszen a K&H ügy kirobbanásakor úgy nyilatkozott: nem tart fent viszonyt Endrényivel.

A vádak közül az első kettő magánéleti, az utóbbi három inkább politikai jellegű. Eddig teljes bizonyossággal két állítás bizonyosodott be: Kovács László és Endrényi Éva kapcsolata, illetve a választók félrevezetése – Kovács ugyanis korábban tagadta a kettejük viszonyáról szóló híreket.

A bulvármédia és a politikai média eltérő hangsúllyal kezelte a magán- és közéleti vétségeket: míg a bulvármédiában elsődlegesen a magánéleti szempontok domborodtak ki, addig a politikai média inkább a politikai vádakkal foglalkozott. A határok mindazonáltal nem kifejezetten élesek, a bulvármédiában például gyakorta vegyesen, összekeveredve jelent meg a két szempont.

A Kovács-Endrényi ügy további jelentőségét az adja, hogy nemcsak a sajtóban jelent meg, de jelenlegi és volt politikusok is reagáltak rá. A média elsődlegesen a baloldal vezetőit faggatta arról, mi a véleményük a Kovács-ügyről – az ellenzék politikusai egyáltalán nem nyilatkoztak a témáról. Mind Hiller István, mind Gyurcsány Ferenc válasza ugyanaz volt: nem szerencsés a magánélet és a közélet összekeverése, és mivel az ügy kizárólag a magánszférához tartozik, így politikusoknak nem kell megnyilvánulniuk a kérdésben. A párt vezetői láthatóan úgy gondolják (Kovács Lászlóval összhangban), hogy jelenleg az egyetlen járható út a hallgatás.


Kérdés azonban, hogy a választók is elfogadják-e a magán-és közéleti erkölcs dichotóm elkülönítését. A közvéleményben vélhetően nem válik el olyan élesen a politikus erkölcsi feddhetetlensége iránti igény magánéleti és közéleti aspektusa, mint ahogy a szocialisták politikusai hangsúlyozzák. A szexbotrány ugyanis éppen azért lehet hatékony eszköz a politikusok iránti bizalom porrá zúzásában, mert a választók úgy érzik: a politikus eltérő szerepei mögött azonos személyiség húzódik meg; tehát aki a magánéletben hajlamos az erkölcsi kihágásokra, az a közügyek vitelében is képes lehet a normasértések elkövetésére. A politikus tehát a privát életében is legyen feddhetetlen, őszinte és igazmondó. Ráadásul az ügy a választóknak való igazmondásról is szól (ahogy a Lewinsky ügynek is ez volt az egyik kulcsmozzanata) – ez pedig már egyértelműen politikai kérdés.

A Kovács- Endrényi ügy jelentősége annak függvényében ítélhető meg: mi lesz annak rövid- és hosszú távú politikai következménye. Rövid távon egyelőre nem várható, hogy az ügy komolyabb konzekvenciákkal járna: egyes vélemények ellenére jelenleg nem látszik arra utaló jel, hogy az ügy Kovács László pozíciójába kerülne. A tagállamok nem hívhatják vissza a politikust, nemzetközi diplomáciai vihar hiányában pedig a bizottság elnöke, Barroso sem valószínű, hogy megválna „kormányának” tagjától (ezt sajtóértesülések szerint Barroso szóvivője is cáfolta). Nem valószínű az sem, hogy az adóügyi biztos botránya az MSZP politikai támogatottságára kihatna, Kovács László ugyanis az utóbbi időben már csak mint a Bizottság tagja szerepel, az MSZP rendezvényein nem exponálja magát – és a sajtó sem mint az MSZP ügyét emlegeti a Kovács-Endrényi affért.

Elképzelhető azonban, hogy a botrány hosszú távú hatásai jelentősen meghaladják majd annak közvetlen következményeit. Kovács László a hitelességén esett csorba miatt kevéssé valószínű, hogy a jövőben bármilyen magasabb politikai tisztséget betöltsön hazánkban. Ennél fontosabb azonban, hogy a történtek a politikus személyes pályáján túl a hazai közéletre is tartós hatást gyakorolhatnak – az ügy nyomán ugyanis mintha a privát és közéleti szférát elválasztó újabb gát szakadt volna át a politikában. Az eddig példátlan médiaoffenzíva következtében várhatóan a közvélemény érdeklődése is felerősödik a szexbotrányok iránt – így a hazai közéletben és politikai kampányokban a tudatos magánéleti lejáratás egyre nagyobb szerephez juthat.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695