Kerényi, a forradalmár

2005-12-28

A Fidesz kampánysorozatának egyik állomásán Kerényi Imre színházi rendező kijelentette: amennyiben a jelenlegi kormánypártok győznek, „forradalmat csinálunk”. Szavait élénk politikai vita követte: az MSZP elutasította a radikális kijelentéseket, a Fidesz pedig az első védekező jellegű megszólalások után kampányfőnöke révén elhatárolódott az esettől. A véleményformálók körében az ügy megítélése jobb- és baloldalon egységesnek tűnik: a megjelent írások vállalhatatlannak tartják a rendező szavait, amelyektől a legnagyobb ellenzéki pártnak el kell határolódnia. A hangsúlyok elhelyezésében és az elhatárolódás mikéntjében természetesen megoszlanak a vélemények.

Kerényi Imre színházi rendező a Fidesz Változás 2006 című kampánysorozatának celldömölki állomásán beszédében többek közt azt mondta, hogy „Magyarországon ma szabadságharc van, amit a jobboldalnak meg kell nyernie”. A Fideszt Isten ajándékának titulálta, véleménye szerint az MSZP és az SZDSZ magyarellenes pártok, Rákosi, Gerő és Grósz politikájának folytatói, amennyiben ők győznek, mint mondta, „forradalmat csinálunk”. Kerényi arra szólította fel a jelenlévőket, hogy aki szereti hazáját, lépjen be a polgári körök hadseregébe. Szavait a celldömölki helyi televízió rögzítette.

> Publicisztikák
Tóta W. Árpád: Bűzszinű zászló (Index, 2005. december 21.)

Révész Sándor: Ma Kerényi a tank (Népszabadság, 2005. december 22.)

R. Székely Julianna: Harctéri jelentések (Magyar Hírlap, 2005. december 22.)

Csontos János: Ez most kevés (Magyar Nemzet, 2005. december 23.)

Bolgár György: A szeretet jegyében (Népszava, 2005. december 27.)


Újhelyi István, az MSZP alelnöke rendkívüli sajtótájékoztatóján a felvétel vetítése után kijelentette, hogy "békétlenséget szülnek ezek a mondatok". Újhelyi elutasította a radikalizálódást és megfélemlítést, és felszólította a Fidesz vezetőit, hogy „álljanak le, és jöjjenek vissza a munka frontjára”.

Másnap reggel a Nap-Kelte című műsorban Navracsics Tibor, a Fidesz kabinetfőnöke úgy fogalmazott, hogy Kerényi művészember, így nem kell meglepődni azon, ha "színesebben" fogalmaz. A Nap-keltében Hiller István MSZP-elnök is elmondta véleményét, szerinte nincs semmi metaforikus Kerényi kijelentéseiben, akit a Fidesz "toborzótisztjének" nevezett.


Kerényi Imre csütörtökön a Hír Tv-n Csintalan Sándor műsorába betelefonálva már tagadta, hogy Celldömölkön forradalmat hirdetett volna. Szerinte meghamisították szavait, gyártottak egy hírt, „ugyanúgy, mint Kövér-doktor köteléről, meg a Teller-levélről”. A rendező úgy vélte: a vágóasztalon bármilyen eseményből tetszés szerint lehet hírt szerkeszteni attól függően, hogy mit akar a szerkesztő bizonyítani. Rogán Antal, a Fidesz kampányfőnöke még ezen nyilatkozat előtt határolódott el Kerényi kirohanásától.

A vita kirobbanása után az MDF nyilatkozatban jelentette be, hogy a párt nem vett részt a celldömölki rendezvény szervezésében, Szentpály-Juhász Imre, a Polgári Egyesület társelnöke azt közölte, hogy "a rendezvényt nem az MDF szervezte, hanem a Polgári Egyesület". Ezt a helyi televízió vezetése cáfolta.

A hazai újságírók között ezúttal nem robbant ki éles vita a Madách Színház volt igazgatójának vidéki szerepléséről. Mindenki egyetértett abban, hogy Kerényi szavai vállalhatatlanok, és a Fidesznek el kell határolódnia a beszéd tartalmától.


> Módszertan
Összeállításunk a témával kapcsolatban a napilapokban, a politikai hetilapokban és a főbb internetes híroldalakon megjelent újságírói véleményeket ismerteti. A kerettel kiemelt részekben az adott írás általunk készített tartalmi összefoglalója szerepel, itt a szó szerinti részeket idézőjelben tüntetjük fel. Munkánkhoz az Observer Budapest Médiafigyelő Kft. adatbázisát használjuk.
Vélemények Kerényi Imre szavairól
Tóta W. Árpád: Bűzszínű Zászló (Index, 2005. december 21.)
Demokráciában nincs forradalom, hanem választás van. És a Fidesz legkönnyebben úgy veszítheti el a
választásokat, ha szabadjára engedi a Kerényi Imréhez hasonló félkegyelműeket. „Úriember, polgár, vagy akár a jól nevelt proli válasza Kerényi Imrére: nem velem van.”

Figyelj ide, apafej. Vegyük át még egyszer ezt a rendszert, amiben élünk. Amiért a lufit eregetted, amikor még a Charta nevében játszottad az eszed.
Megkeresed a gazdit, beikszeled, és húzol haza.
Demokráciában nincs forradalom. Választás van. Ha valami nem tetszik, akkor nem az a módi, hogy felborítjuk a villamost, hanem elmegyünk szavazni. Aki itt felborítja a villamost, lezárja a hidat meg felborogatja a kukát, az nem forradalmár, hanem bűnöző, huligán, söpredék. Működő demokráciában az ilyennek baja eshet. Ha mégis sikerrel jár, akkor meg puccsista, akit illik lebombázni. Persze elképzelhető annyira hülye puccsista, akit nem kell bombázni, mert magától nekimegy a holnap üvegajtajának, és felkenődik rá, mint egy krumplibogár.
Fogsz kapni egy szép nagy szavazólapot. Megkeresed rajta a gazdit - Isten ajándékát -, beikszeled, és húzol haza. Szépen kivárod a végeredményt, aztán vagy csóválod a farkad boldogan, hogy mégis tiéd a gondnoki állás a székházban, vagy tudomásul veszed, hogy bukta. Utána még ki lehet menni az utcára örvendeni vagy búslakodni, újabb síkidomokat alakítani, egy kis dombra lecsücsülni.
De neki már úgyis mindegy. A Fidesznek kell felfognia, hogy forradalom nincs, választás viszont nagyon is van. A választást pedig legkönnyebben úgy lehet elveszíteni, hogy szabadon engedjük a félkegyelmű cerkófmajmokat, és nem tagadjuk teljes erővel, hogy efféle háborodottak akár forradalommal, akár legálisan a hatalom közelébe kerülhetnek. Úriember, polgár, vagy akár a jól nevelt proli válasza Kerényi Imrére: nem velem van.




Révész Sándor: Ma Kerényi a tank (Népszabadság, 2005. december 22.)
Kétféle forradalom létezik: Kerényi Imre most ellenforradalmat csinálna, ha a többség akarata szerint a jobboldal veszít. Szavainak hatása csupán az lesz, amit eddig is ismertünk. A forradalomcsinálás békés helyzetben csak annyit jelent, hogy az utcai politizálást elnevezik forradalomnak, ugyanakkor a szabad választások ellen vívott harc mindig a totalitarizmusért küzd.

Két okból lehet forradalmat csinálni. Vagy azért, hogy az vezethesse az országot, akit a többség megválaszt, vagy azért, hogy ne. Ez kétféle forradalom. Két ellentétes. Az egyik a másik ellen-je. 1989-ben az első félét tetszettünk volna megcsinálni, ha kellett volna: az vezesse az országot, akit a többség megválaszt. Kerényi Imre most a második okból csinálna forradalmat, ha kell: ha a többség nem azt választja, akit kell, akkor forradalom kell.

(…)A polgári köröket Orbán Viktor azért hívta életre, hogy legyőzzék az utcán azokat, akiket a szavazóhelyiségekben nem sikerült. Aki ezt eddig nem tudta, most Kerényi Imrétől megtudhatta. De ha csak most tudta meg, akkor eddig nem figyelt eléggé.

(…)Ha nem szükséges, hogy a főhatalom kérdésében a többség szava döntsön, akkor a részleteket illetően pláne nem szükséges. Ha nem kell a hatalmat föltétlenül szabadon választani, akkor korlátozni pláne nem. A szabad választások ellen vívott forradalom szükségképpen a korlátozás nélküli hatalomért folyik, tehát totalitárius forradalom.
(…)Éppen négy éve, hogy Kerényi Imre utoljára cikket írt a Népszabadságba. Akkor a Fidesz volt hatalmon, és ő ezt írta a hatalomról: "A demokráciában a hatalom tiszteletreméltóan korlátozza önmagát. (...!) Önkorlátozását a hatalom nem szereti. Újsütetű demokráciákban kiváltképp nem. Nem ez a reflex. A hatalom falánk. Szeretne hatalmasabb lenni, hát próbálkozik. Ez a dolga. Ügyfelei - az írástudók, a művészek és a civilek - védekeznek. Ez a dolguk. Korábban ezért vérükkel fizettek, ma érvelniük kell. Nyilvánosan."



 

R. Székely Julianna: Harctéri jelentések (Magyar Hírlap, 2005. december 22.)
A Fidesz egyre gyakrabban alkalmaz harcias, forradalmat és puskaporszagot hirdető retorikát, amivel a fiatal, és a sérelmeiket dédelgető idős szavazókhoz kíván szólni. Kerényi Imre ámokfutása akár magánügy is maradhatna, ha Orbán Viktor vagy Rogán Antal elhatárolódna tőle, de amíg ez nem történik meg, a militáns kirohanás Fidesz-ügy, és egyben országos közügy.

Puskapor- és forradalomszag van a levegőben, ez már ténykérdés.
A bohózatot, amit Kerényi Imre Fidesz-agitátor (civilben színházi rendező) adott elő Celldömölkön, nem sokkal Orbán Viktor puskaporos beszéde után, esetleg még el lehetett volna ütni néhány orvosi szakkifejezéssel, de pár napra rá megjelentek az utcákon a plakátok is. A "Ha forradalmár lenne, Ön melyik televíziót foglalná el?" szövegű agylövés, amelyet nem egy Csurkába ojtott Tomcat nyomatott és ragasztatott ki, hanem a közszolgálati televízió vezetősége. Az MTV, amely "értéket közvetít".
(..)A forradalmárok itt ólálkodnak körülöttünk, haj, Rákóczi, Bercsényi, Esze Tamás talpasai, Dózsa népe, hogy Kossuthról már ne is beszéljünk, mert képes, és még egyszer azt üzeni.
(…)Puskaporszaggal, forradalommal különösképpen fiatal szavazókat lehet megcélozni, továbbá a gyermeklelkűnek maradt, sérelmeiket dédelgető öregeket.
(…)Kerényi celldömölki ámokfutása magánügy maradhatna, színpadi munkásságának része. Csak hát a Változás 2006 kampányrendezvénye akkor is Fidesz-ügy, közügy, országos ügy, ha élőben mindösszesen húszan látták, plusz a városi tévé stábja. A szánalmasan militáns, a magyar nyelvvel hadilábon álló toborzóparódiát ugyanis azóta sem illette elítélő szóval sem a kampánykarmester Rogán Antal, sem az isteni Orbán vagy a körülötte verdeső arkangyalok. Ettől kezdve pedig Fidesz-mondatokká válnak a komcsizások, kommandózások, a vereség esetére beígért forradalom, az addig is folytatandó szabadságharc, sőt az olyan lázálmos mondatok is, mint hogy "ha minden saját embert elhozunk, az kevés.


 

Csontos János: Ez most kevés (Magyar Nemzet, 2005. december 23.)
Kerényi Imrét sokan szeretik a Fidesz szavazói közül, éppen ezért fontos, hogy rossz helyzetértékelése miatti forradalom-emlegetése kontraproduktív. A Fidesz vezetőinek karácsony után ki kell nyilvánítaniuk, hogy elhatárolódnak a rendező szavaitól, és törvényes választásokon akarják legyőzni „ezt az anyaszomorító bagázst”.


A Fidesz kampánystábja alábecsüli e demagógia hatékonyságát: Deutsch Tamás finoman művészemberezik, mintha az egész forradalmazás Kerényi alkotói munkásságának része volna, vagy mintha soha nem hallott volna a kiváló rendezőnek a polgári körök mozgalmában betöltött szerepéről. Ez most kevés. Kerényit sokan szeretik a Fidesz választói közül, s máig nem tudnak napirendre térni afölött, hogy a Hír TV-ből is kidolgozta magát a rossz helyzetértékelésből fakadó forradalmi lendülettel. Magam is ültem egy asztalnál a drága jó Imrével: a népes publikum kifejezetten élvezte, amint egymással is évődve kötekedünk. Félretettem rossz érzéseimet demokratikus chartabeli múltja miatt (az is forradalom volt, csupán az MSZP–SZDSZ-frigy összehozása volt a célja): azt gondoltam, Imrénk vezekel, amiért segített az országra szabadítani Horn Gyulát. Ám ha vezekel, rosszul csinálja. Ez kontraproduktív. A Fidesz-vezetőknek meg karácsony után ki kell állniuk, s világossá tenni: eszük ágában sincs forradalmat csinálni. Törvényes, szabad választásokon akarják tönkreverni ezt az anyaszomorító bagázst.



Bolgár György: A szeretet nevében (Népszava, 2005. december 27.)
Kerényi Imre forradalmat emlegető kirohanása beleillik a Fidesz stratégiájába, nem más, mint folytatása annak az agressziónak, ami a jobboldali politikusok és média felől árad a baloldal irányába. Orbán Viktor a szeretet prófétájának szerepében kíván tetszelegni. Ez nemcsak kétszínű, de egy esetleges választási vereség esetén „bekövetkezhet olyan pillanat, hogy a csalódás és az indulat elsöpri a szeretetről papoló vezért is”.

Amióta az egykori színházi rendező egy vidéki kisvárosban forradalmat hirdetett választási vereség esetére, és amióta az ellenzék vezető pártjának ilyen-olyan prominensei igyekeznek kisebbíteni a harcra hívó szavak súlyát, jelentőségét, azon töprengek, hogy nem foglalkozunk-e valóban érdemén felül egy szélsőséges ember szélsőséges kijelentésével.

(…)Ha Orbán Fideszéből valóban kilóg a rendező forradalma, jóval feltűnőbben, mint egy árulkodó lóláb, akkor nincs miről beszélni. Ha azonban a Fidesz és a Fideszhez közelálló sajtó mindennapos üzeneteibe nagyon is belefér az erőszak fölemlegetése, akkor van. Induljunk el onnan, hogy a 2002-es választások két fordulója közötti utolsó, nagy kampánygyűlésen Orbán a szeretettel próbálta magához csalogatni a választókat. A szeretet prófétájának szerepét - amelyet vagy ő talált ki magának vagy a kampánytanácsadók - annyira megszerette, hogy azóta sem tud leszokni róla, amit nyilván az is magyaráz, hogy minden, politikával foglalkozó szakember tudja: kiélezett versenyben a középen sodródó bizonytalanokat kell megnyerni egy választáson.

(…) Még egyszer mondom: nem elvétve, hanem állandóan. Az erőszak hangja nem kivétel, hanem szabály a jobboldali média zászlóshajóin. És ha ez így van, akkor a rendező őrületében igenis van rendszer. A politikai kommunikációnak ez a rendszere pedig abban foglalható össze, hogy a másik oldal nem legitim, eleve nincs is joga kormányozni, mert a nemzet ellensége, árulója (lásd magát Orbánt arról, hogy a baloldal, amikor csak alkalma volt, mindig rárontott nemzetére), csupa olyan emberből áll, aki éppen ezért nem érdemel emberi bánásmódot, a legjobb esetben is az országon kívül volna a helye, és normális körülmények között nem volna szabad megengedni, hogy részt vegyen a demokráciában.

(…)Feltételezem, Orbán Viktor egy pillanatig sem gondolja azt, hogy ha tavasszal veszít, erőszakos hatalomátvételt hirdet. Ám ha hívei ezt az üzenetet kapják folyamatosan, akkor bekövetkezhet olyan pillanat, hogy a csalódás és az indulat elsöpri a szeretetről papoló vezért is. Most kellene szólnia, hogy megálljunk.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695